Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Yesterday at 11:55 pm


Raktárépületek

Yesterday at 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Yesterday at 5:45 pm


Charlotte Grey

Yesterday at 5:41 pm


Asztalok

Yesterday at 3:24 pm


Padok

Yesterday at 2:20 pm


Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 3 hónappal és 12 nappal korábban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Csüt. Aug. 17, 2017 12:43 pm

Nick & Eliza



Bár érzékelem, hogy már ő is mozgolódik, gondolom, a gumit hajítja ki, hogy még véletlenül se emlékeztesse a tettünkre. Nyilván felette is eluralkodott a bűntudat, hiszen hozzám hasonlóan nem szól egy szót sem. Nem nézek rá. Inkább azzal vagyok elfoglalva, nehogy elsírjam magam. Ahogy mellém fekszik, már tényleg úgy érzem, pillanatokon belül eltörik a mécses. Szerencsére nem ér hozzám, pedig a szemem sarkából látom, hogy meg akarta érinteni az arcomat. Jobb is így, mert félek, ha hozzámért volna, menthetetlen és végeláthatatlan zokogógörcsben török ki. Így még féken tudom tartani magam. Majd sírok, ha ő már nem lesz a szobában. Nem láthatja, ahogy összeomlok. Nem okozhatok még nagyobb bajt neki és...Ameliának. Úristen. Ezek után egyáltalán hogyan nézzek a húgom szemébe? Bár örülnöm kéne, amiért Nick is elismeri, hogy ennyi volt az egész, de a szavai valahogy mégis kínzó fájdalomként hatoltak a szívemig. Szóval ő is elismeri, hogy nem lehet köztünk semmi több. Már így is óriási hibát követtünk el, amivel kénytelenek leszünk együtt élni. Jobb ez így, tudom. Még ha irgalmatlanul fáj is. Nick már öltözködik, és bár én nem mozdulok, a tekintetemmel követem őt. Szerintem így akarom még jobban az emlékezetembe vésni az elmúlt néhány tökéletes, egyúttal rémes következményekkel és temérdek sok, életre szóló bűntudattal járó percet, és a férfit, aki teljesen felforgatta az életemet. Ahogy visszaül az ágyra, legszívesebben hátulról átkarolnám és odabújnék hozzá, de tudom, hogy ezt nem tehetem. Inkább csak bámulok ki az ablakon, és azért imádkozom, hogy a sírógörcsömet még egy kicsit képes legyek visszatartani. A szavaira azonban felkapom a fejem, még az ágyon is felülök, ám szólni képtelen vagyok. Elhagyja Ameliát? Miért? Lehet, hogy...talán velem akar lenni? Vagy egyszerűen csak olyan nagy a bűntudata, hogy nem képes már mellette maradni? Akárhogy is van, a húgom bele fog roppanni. Ez pedig billogként fogja égetni a lelkemet, örökké. Nézem Nick távolodó alakját, bár nem látok tisztán, annyira sokkoltak a szavai. Vagy várjunk csak...ezek könnyek. Most már fellélegezhetek és kisírhatom magam.

@


Köszönöm a játékot, életem, majd folytatjuk!



Some mistakes can make your life better...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Vas. Aug. 13, 2017 11:07 pm



Eliza & Nick

+18


Nem tudtam betelni ezzel a nővel, de a bűntudat egyre inkább alábbhagyott. Egyszerűen elzártam valahol mélyen magamban, mert nem akartam elrontani a pillanatot, azt, ami jelenleg történik. Meg akartam adni kettőnknek az esélyt arra, hogy ez egy felejthetetlen élmény legyen, egy olyan alkalom, ami még sokszor eszünkbe fog jutni. Bár miért akartam én ilyesmiket? Nem tudom, de így éreztem.
A visszakérdezésre nyitottam a számat, hogy reagáljak valamit, de elkezdte felhúzni rám, így beharaptam az alsó ajkam. Már az, hogy így ért hozzám, az is elég volt ahhoz, hogy egész testem megremegjen. Aztán egyesültem vele. Lassú tempót diktáltam eleinte, de nem bírtam a feltörekvő érzésekkel magamban, így egyre gyorsabb, némileg vadabb tempót kezdtem diktálni. Végig a szemeit figyeltem, ha épp nem az ajkait csókoltam.
Az örömmámor viszont nem tarthatott örökké. A csúcsra értünk mindketten, ezzel pedig kipukkant az a bizonyos lufi és megszűnt az, ami eddig volt. Visszarepültünk a valóságba és valahogy a hangulat egyből feszült lett. Ami vicces, mert a feszültséget épp most vezettük le, bizonyos értelemben. Sóhajtottam. Az óvszert leszedtem magamból és becsomagoltam egy zsepibe, aztán az ágyról félig lemászva kidobtam. Visszafordultam Elizához, akinek az ábrázata eléggé szívbemarkoló volt. Odamásztam hozzá és a kezemmel az arca felé nyúltam. Igazából már a beszélgetésünk alatt eldöntöttem valamit. Méghozzá azt, hogy nem csapom be saját magamat és Ameliát sem… egyszerűen muszáj szakítanunk.
A kezem végül nem ért el hozzá. Sóhajtottam és bólintottam neki.
- Igen, úgy tűnik, ennyi volt… - Láttam, hogy sír. De köztudott tény, hogy egy pasi nem tud mit kezdeni azzal, ha egy lány sír. Nem tudtam, hogy mit kellene neki mondanom. Egyelőre a saját érzéseimmel sem voltam tisztában. Mi történt köztünk? Vagy mi van köztünk egyáltalán? Miért vonzódom hozzá ennyire? És ő hozzám? Ez szerelem lenne vagy pusztán testi vágy? Annyi megválaszolatlan kérdés volt, amit helyre kellett tenni… és az idő nem volt rá alkalmas. Magamra húztam az alsónadrágomat, majd a pólómat és úgy ültem vissza az ágyra.
- Ott fogom hagyni Ameliát… - Mormogtam halkan, inkább csak magamnak, majd fel is álltam és kimentem a szobából, ezzel lezártnak tekintve mindent, ami odabent történt. Beleértve ezt az egyszerű mondatot is. Egy üveg sörre volt szükségem, másra jelenleg nem vágytam.

361 szó ■ zene ■ siettem
■■





I may not be perfect,but it's always me!

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Vas. Aug. 13, 2017 4:01 pm

Nick & Eliza (+18)



Tessék, most meg rajtam gúnyolódik. Meg kell tanulnom lakatot tenni a számra, hiszen alapvetően egy normális nő vagyok, aki nem kétszer, hanem háromszor is átgondolja, mielőtt bármit is kiejtene a száján, de Nick a jelek szerint kihozza belőlem a rejtett oldalamat. Ez alatt pedig az eszét vesztett, butaságokat beszélő és szexéhes nőt értem. Pedig tényleg nem ilyen vagyok. Vagy csak nem tudtam róla? Esetleg ez a férfi hozza elő belőlem? Nem tudom, de kezd elegem lenni abból, hogy baromságokon agyalok, amikor ideje lenne erre a kis időre szabadon engednem a visszahúzó gondolatokat. A bűntudatot pedig legfőképp. Fel kéne végre fognom, hogy az agyalással ráérek foglalkozni azután, hogy Nick a mennyekbe repített. Imádok vele lenni. Bármennyire is borzasztó, amit most teszünk, legalábbis Ameliával, és bármennyire is tudom, hogy le kéne állnunk, már túl késő. Túlságosan beleéltem magam abba, hogy életemben nem éreztem még ekkora boldogságot, mint most Nickkel. Kuncogni kezdek, amikor megjegyzést tesz az óvszerre. Tudom, nem kellene totál átmenni romantikázásba, hiszen ennek másról sem kéne szólnia, mint a fizikai vonzalmunk szexben történő levezetéséről, aztán amint végeztünk, el is felejteni az egészet, de...valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Egyre inkább úgy érzem, a világ legszerencsésebb nője lennék, ha Nick velem lenne, és nem a húgommal. Eskü, ha végeztünk, megyek és felpofozom magam azért, hogy ez egyáltalán eszembe jutott, de ez van. Nem csaphatom be önmagam. Mint egy tizenéves csitri, úgy viselkedem.
- Tudom, igazad van...de így hirtelen nem is tudom, hova való. Segítesz kicsit? - Kérdezem, miközben rákacsintok és az ajkamba harapok. Türelmetlenül húzom fel rá, aztán ahogy a kezeit a derekamon érzem, hirtelen levegőhöz sem jutok. A szemeibe nézve teljesen elveszek, mielőtt érezném, ahogy belém hatol és lassan elkezd mozogni, ezzel végérvényesen a paradicsomba taszítva engem. Legszívesebben életem végéig ebben az ágyban lennék Nickkel. A csókok, amikkel ostromol, olyanok számomra, mint a levegő. Márpedig abból jelenleg nincs túl sok. Nem, egy önző dög vagyok, de ezt a férfit nem akarom elengedni. Soha többé! Nem tudom, hány percig volt összefonódva a testünk, de ilyen gyönyörben korábban nem volt részem, sőt a közelében sem voltam még ekkora örömmámornak. Csak nehezen válok el tőle, hogy aztán mellé feküdve fújjam ki magam kicsit. A mosoly pedig szépen lassan ráfagy az arcomra, ahogy tudatosul bennem az árulás, amit ezekben a mámoros percekben elkövettem a húgom ellen. Mennem kéne, de a lábam nem mozdul. Felülni sincs kedvem az ágyról.
- Azt hiszem...akkor ennyi volt. - Bár hangosan mondom ki ezeket a szavakat, de valójában magamnak szántam őket. Elmorzsolok egy könnycseppet, és nem tudom, mi miatt bukott ki. Azért, mert hatalmas hibát követtem el, egy megbocsáthatatlan bűnt, amit ha Amelia megtud, soha nem leszek képes kiengesztelni őt semmivel, vagy inkább az a bajom, hogy el kell engednem Nicket? Szex közben olyan könnyű volt elhitetni magammal, hogy ezután nem fogom elereszteni őt és punktum. De a valóság hamar arcon csapott, miután a kielégülés okozta bódulatból visszatértem a realitás talajára. El akarok menekülni. Az élet túl kegyetlen néha.

@




Some mistakes can make your life better...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Pént. Júl. 21, 2017 2:10 pm



Eliza & Nick

+18


- Kis követelőző vagy… de tetszik. – Nevettem fel a szavaira, majd eleget tettem a kérésének. Az, hogy vele lehettem… egyszerre többet jelentett nekem mindennél. Mintha egy éhező, aki hónapok óta egy falat ételt nem kapott, hirtelen betévedt volna a paradicsomba. Valahogy így éreztem magam Elizával és ezért valószínűleg rosszul kellett volna éreznem magam, de nem így volt. Csókoltam, érintettem, élveztem, hogy a testünk összesimul. Nem tudtam betelni vele. A közelsége, a csókjai szinte függővé tettek.
Miközben az ujjaimmal vadul kényeztettem, az arcát fürkésztem és bár hallottam a hangját, a nyögéseit, mégis azt akartam, mondja ki: mennyire is élvezi azt, amit teszek? Általában nem beszéltem ennyit szex közben, de Elizával valahogy ez is olyan könnyű volt. Nem rontotta el az élményt, sőt, talán még hozzá is adott némi pluszt. Olyan felszabadult légkört teremtett ennek az egésznek. Felnevettem a válaszára.
- Szikrák pattognak… - Mosolyogtam rá és kicsit még fokoztam az ujjaimmal a tempót. Ki-be jártam benne, egy ujjammal a csiklóját ingereltem, megadva neki mindenféle élvezetet. Aztán hirtelen átvette a vezetést és lejjebb csúszott, így a kezemet kénytelen voltam visszahúzni.
- Mire készül, Miss Mavor? – Vigyorogtam, de már szedte is le rólam az alsónadrágot. Ledőltem az ágyra, kényelembe helyeztem magam, mire újból hozzámért, immár meredező, harcra kész férfiasságomhoz. Túlságosan beindultam már ettől a lánytól, nem volt mit takargatni és bevallom, az alsónadrág is túl szűknek bizonyult már, jó, hogy megszabadultam tőle. Halkan sóhajtottam fel az érintésére, izgatására. Félig felültem, alkarjaimon megtámaszkodva, hogy jobban rálássak Elizára, miközben kényeztet. Egy-egy halkabb nyögés is kicsúszott a számon, de nem zavart. Ez is csak azt jelezte, mennyire jól esik, amit csinál. Azonban nem tartott sokáig az élvezkedésem, ugyanis el is mászott az óvszerért. Bár nem bántam, csak kicsit még élveztem volna őt, az ajkait…
- Na, ne lóbáld, az nem a levegőbe való. – Vigyorogtam, majd elvettem tőle, ha nem húzta fel ő maga rám. Ha így tett, akkor nem koboztam el tőle, de egy volt a lényeg: amint rajtam volt ez a csodaizé (amit nem mellesleg lefogadok, minden pasi gyűlöl – elveszi a szex élményének egy részét…), fogtam Eliza derekát és finoman magam mellé ejtettem a lányt. Fölé magasodtam, a lábai közé csúsztam és a térdeinél fogva feljebb toltam, így jobban hozzáférhettem odalent. Nem volt megállás, még a lány szemébe néztem, mielőtt behatoltam volna. Igyekeztem gyengéd lenni, már amennyire tőlem telt, de az ösztönök, a vágy azt hiszem, nagyobb volt a kelleténél. Mozogni kezdtem lassan, amíg meg nem szokta. A lábait hagytam az ágyra ejteni, majd odakúsztam hozzá, testünk összesimult. Követelőző csókot nyomtam az ajkaira és közben mélyebb lökésekkel ostromoltam.

423 szó ■ zene ■ bocsi a késésért, drágaság
■■





I may not be perfect,but it's always me!

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Vas. Jún. 25, 2017 6:32 pm

Nick & Eliza (+18)



- Haha, pofa be és csókolj meg. - Életemben nem voltam még ennyire biztos magamban...ugyanakkor ennyire bizonytalan sem a jövőt tekintve. A lehető legparadoxabb helyzetbe keveredtem, ahonnan akkor sem tudnék megszökni, ha akarnék. Nick közelsége totál rabul ejtett, ez pedig vitathatatlan. Az érintésétől kellemes borzongás fut végig rajtam, halk sóhajok közepette csókolgatom a mellkasát, és érzem, hogy legszívesebben sosem engedném el. Márpedig kénytelen leszek, mert ezután úgy érzem, nem leszek képes még tükörbe nézni sem, nemhogy Nick vagy éppen Amelia szemébe. Tudom, hogy ez az édes bűn, amiben most részünk lesz, mindig a miénk marad, de a kilométeres bűntudattal együtt. Mindegy, most már akkor sem tudnám őt ellökni, ha eltökélt szándékom lenne jó testvért játszani. Tudom, hogy ha létezik is a mennyország, ezzel a húzásommal garantáltan becsukódik előttem a kapuja, ha majd oda jutok. De ráérek ezután megbirkózni a lelkiismeretem okozta sírógörcsökkel és önmarcangolással. Most nem teszek mást, csak élvezem a közelségét, az érintését.
Az óvszert leteszem magunk mellé az ágyra, és hagyom, hogy fölém kerüljön. Nem csodálom, hogy én idióta tudat alatt elkezdtem érdeklődni iránta, hiszen egyszerűen tökéletes. Egy édes, jóképű, okos, szexi és vicces pasi. Azt hiszem, azért sem volt soha szerencsém a szerelemben, mert nem bukkantam rá arra, akiben mindez megvan. Mostanáig. Ezúttal más dolog miatt nem lehetünk együtt...már persze ezen a bűnös éjszakán kívül. Majd szépen falba is verem a fejem, de most...úristen, nem kicsit ért ahhoz, amit csinál. Oké, nem vagyok ribanc, vagyis eddig a pillanatig nem voltam az, de tény, hogy már rég nem vagyok szűz sem. Azonban ilyet előtte senkivel nem éreztem. Mintha szikrák pattognának körülöttünk. Jesszus, hogy ez mennyire röhejesen hangzik még a fejemben is. Csak nehogy hangosan kimondjam. Hogy jó-e??
- Mintha szikrák pattog...vagyis...basszus, Nick, nem elég egyértelmű? - Egyrészt úgy tűnik, ilyenkor nem tudom kontrollálni, épp mi csúszik ki a számon, másrészt tényleg nem érzékeli, hogy mindjárt három méterrel a felhők fölé kerülök, hála neki? Vagy ki nyögdös már vagy 5 perce, ha nem én? Ezt már komolyan nem bírom tovább. Az ajkamba haraptam, aztán lejjebb csúsztam, hogy most viszonozhassam az izgató csókokat és simogatásokat. Az alsónadrágjától gyors mozdulattal szabadítom meg, hogy hozzáférhessek duzzadó férfiasságához. Miközben kényeztetem, a szemem sarkából fürkészem az arcát és az egész testét, közben meg azon gondolkodom, miért nem én vagyok vele? Miért kell szerető és szajha státuszba átmennem, csak hogy élvezhessem a közös perceinket? Nem fair. Ismét feljebb kúszom rajta úgy, hogy a testem egy másodpercre sem válik el az övétől, aztán az óvszer felé nyúlok, amit meglobogtatok előtte, huncut mosolyt villantva felé. Nem bírok tovább várni. Érezni akarom, éreznem kell, ahogy belém hatol. Vagy túl rég nem voltam férfival, vagy egyszerűen csak ő az, akire szükségem van. Akire mindig is vágytam. A Nagy Ő.

@




Some mistakes can make your life better...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Szer. Jún. 07, 2017 12:36 pm



Eliza & Nick

+18


A hirtelen váltás meglepett, de egy kicsit sem zavart. Engedelmesen feküdtem le és néztem fel rá, halványan elmosolyodva. A szavakra csak felnevettem, majd felhajoltam egy gyors, rövid, de annál hatásosabb csókra.
- Nem tudom, de jól áll neked a csacsogás… - Vigyorogtam rá és újból megcsókoltam, viszonozva a hevességét. Közben végigfuttattam a gerince mentén az ujjaim, mintha csak egy zongora lenne, úgy érintettem, majd hagytam, hogy legördüljön rólam. Sejtettem, miért megy, így hát nem állítottam meg. Bár az még váratott magára egy kicsit, ugyanis eldöntöttem, hogy előtte kényeztetem még egy kicsit. Ledöntöttem magam mellé, hogy újra én mászhassak fölé. A nadrágomtól megszabadultam, majd Elizához hajoltam egy szenvedélyesebb csókra. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, másikkal a testén barangoltam. Az egyik mellét vettem a kezembe és azt kezdtem lágy mozdulatokkal gyúrni, izgatni. Az ajkaitól elszakadva pedig lejjebb csúsztam és a vállát, mellkasát halmoztam el csókokkal. Vágytam rá, a testem szinte forró volt és úgy éreztem, az övé is. Kezemmel áttértem a derekára, majd a combjára, végül a lábai közé csúsztattam. Felnéztem Eliza arcára, mielőtt lassú mozdulatokkal érintettem volna, majd egyre hevesebben izgattam. Hallani akartam a hangját és látni akartam az arcán, hogy élvezi-e.
- Jó? – Kérdeztem halkan, szinte az ajkainak súgva, majd röviden megcsókoltam.

203 szó ■ zene ■ ennél hosszabbat ilyen játékban nem tudok írni xD
■■





I may not be perfect,but it's always me!

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Csüt. Jún. 01, 2017 12:59 pm

Nick & Eliza (+16)



Én is közel vagyok a harminchoz, szóval bármennyire is igyekszem nem egyetérteni vele, azt hiszem, nagyon is hasonló cipőben járunk. Amúgy is enyhén szólva szánalmasnak érzem, hogy még életemben nem voltam igazán szerelmes, sőt talán a szó jelentésével sem vagyok egészen tisztában, hiszen azt sem tudom, mit kell ilyenkor érezni, hiába olvastam már rengeteg szerelmes regényt, és bámultam végig romantikus filmeket. Teljesen más látni és megélni valamit. Most viszont Nick közelében megmagyarázhatatlan bizsergés fut végig a testemen, már attól is, ha csak egy lépés távolságra van tőlem. Hát még a csókjától mennyire megremegtem. Gyereket szeretne? Pedig első blikkre nem tűnik családapa típusnak. Így azonban azt hiszem, csak még jobban tetszik. Igen, egyre jobban érdekel, ez pedig nagyon nem jó.
Annyira hirtelen történik minden, én pedig tényleg másra sem vágyom, mint magamba szívni az illatát és az övé lenni. Szavaira csak mosolygok, és bár érzem, ahogy belül egyre durvábban mardos a bűntudat, én mégis elengedem magam és teljesen átadom a testem és a lelkem is Nicknek. Csak még rosszabbul érzem magam attól, hogy ennyire élvezem. Ahogy csókol, és elkezdi levenni a ruháimat, csak még tovább fokozódik az iránta érzett vágyam, amiknek már ha akarnék, sem tudnék parancsolni. Komolyan gondoltam, amit mondtam neki. Biztos, hogy a halálunk után lefelé vesszük az irányt, az pedig, hogy én erről máris azt gondolom, "megéri", csak még jobban megerősít ebben. Miután lekerül rólam a nadrág, egy szempillantás alatt fölé kerülök, és elkezdem kioldani az övét.
- Tudod, soha nem akartam még senkit ennyire, ez pedig félelemmel vegyes izgalommal tölt el. Csak tudnám, most miért jár a szám. - Azt hiszem, a bűntudat okozta feszkót igyekszem levezetni hangos gondolkodással. Az ajkamba harapok, aztán olyan hevesen csókolom meg, mintha legalábbis az életem múlna rajta. Egy pillanatra legördülök róla, és kihúzom az ágy melletti fiókot, ahol mindig szokott lenni kondom. Elővigyázatos lány vagyok, ha másra nem is lehetek büszke jelen helyzetben, legalább erre az egyre igen.

@




Some mistakes can make your life better...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Pént. Május 26, 2017 1:46 pm



Eliza & Nick

+16 (?)


- 31 éves vagyok, sweeti. – Vontam vállat. – És nincs időm még 5 vagy 10 évem arra, hogy valakivel a nulláról felépítsünk valamit. És gyereket is szeretnék. – Érzékeltetni akartam, hogy tényleg nincs időm már erre és egy biztos pontot nem akartam elengedni a bizonytalanért. Habár Eliza közelsége teljesen megrészegített, ha nem lett volna elég a sör, amit magamba döntöttem. Nem törődtem többet a témával, csak erre a lányra tudtam gondolni, akivel éppen egy hatalmas őrültséget készültünk elkövetni, de a tény, hogy ő is legalább annyira vágyott rám, mint én rá, „megnyugtatott”. Közös a bűn és közösen kell szembe néznünk a következményekkel is.
Ahogy az ingemet kezdte kigombolni, halványan elmosolyodtam és segítettem neki. Lekerült rólam, a földre dobtam, majd visszahajoltam és újból megcsókoltam volna, de a szavakra sóhajtottam. Megérintettem Eliza arcát, majd a hajába túrtam az ujjaimmal finoman.
- Ha leállnánk, akkor is. Szóval felejts most el mindent és csak rám figyelj… - Suttogtam vissza, majd forró csókot nyomtam az ajkaira.
Közben a felsőt kezdtem lesimogatni róla gyengéd mozdulatokkal. Ajkaitól csak addig szakadtam el, amíg leszedtem róla. Ezután végigcsókoltam a nyakát és a mellkasát, majd a melltartóval kezdtem babrálni. Elégszer csináltam már ezt ahhoz, hogy ne okozzon gondot, így ha Eliza nem tiltakozott, az is lekerült róla. Újabb csókok vették kezdetét, közben kezemmel barangoltam be a testét és simogattam, ahol csak értem. A dereka felé haladtam, majd a combjára simítottam. Türelmetlen voltam, így a nadrágot is igyekeztem leszedni róla.

237 szó ■ zene ■ béna reag, ráadásul rövid is xD de nézd el nekem  
■■





I may not be perfect,but it's always me!

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Szer. Május 17, 2017 1:22 am

Nick & Eliza



Némán hallgatom a szavait, közben pedig az eget fürkészem. Hirtelen nem tudom, mit gondoljak az iménti monológjáról. Egy kis részem szeretné felpofozni, amiért egy árva szó nélkül képes belemászni egy kényszerházasságba, amiben sem ő, sem a húgom nem lehetnek tartósan boldogok, ez már biztos. Ugyanakkor annyira őszintén és szépen beszél, hogy a halvány mosoly rögvest előbújik a szám sarkában.
- Ezt honnan tudod? Oké, mint már említettem, még nem leltem rá az igazira. Talán nem is létezik. De ha mégis? Ha mégis rátalálhatsz a Nagy Ő-re, miért fosztanád meg magad az esélytől? Ki tudja, talán ha rábukkansz a megfelelő emberre, a szenvedély sem hagy alább. Te és Amelia is megérdemelnétek, hogy megtaláljátok azt, akit igazán szerettek. - Csak fecsegek össze-vissza. Nem is értem, miért nem tudom egyszerűen befogni és hagyni, hogy Amelia és Nick eljegyzési partija kezdetét vegye végre. Túl kéne esnünk az egészen, és kész. Hadd kövessék el a saját hibáikat. Vagy akár az is előfordulhat, hogy tévedek, és egymásnak lettek teremtve. Ettől a gondolattól most miért szorult össze a gyomrom? Nem kéne örülnöm annak, ha mégiscsak Nick a húgom Nagy Ő-je? Mintha az agyam kikapcsolt volna a csóktól. Minden olyan gyorsan történik, követni sem tudom az eseményeket. Ami azt illeti, nem is akarom. Jelen pillanatban túlságosan élvezem a csókjait. Ahogy kimondja a nevem, egyenesen beleborzongok. Bárcsak részegebb lennék. Akkor nem mardosna ennyire a bűntudat, amiért már most érzem, nem leszek képes ellökni őt. Hagyom, hogy csókoljon, ahol ér. Én pedig a nyakát csókolgatom, miközben az ágy felé hátrálunk. Amikor rálök az ágyra és rám mosolyog, automatikusan az ajkamba harapok. Hogy a következményektől való félelem miatt-e vagy mert túlságosan vágyom rá, azt nem tudom. Viszont a mosolyt is hamar viszonozom. Az lenne a normális, ha most szépen közölném, hogy amit teszünk, nem helyes - mert rohadtul nem az -, de nincs elég akaraterőm távol maradni tőle. Talán végig ez volt a bajom. Egy szörnyű testvér vagyok, aki érzéseket táplál a húga mindjárt vőlegénye iránt. A francba. Túl késő. Már az ingét gombolom ki, de mivel a türelmetlenségem immár eluralkodott felettem, három gomb után jobbnak látom egyszerűen leszakítani róla. Aztán magamra rántom, hogy érezzem őt minden porcikámmal.
- Mi ezért a pokolra jutunk... - Súgom a fülébe a "máris mindent megbántam" hangomon, de továbbra sem vagyok képes kibújni az ölelő karjai közül. Gyűlölöm magam ezért...és legfőképp amiatt, hogy még élvezem is ezt az egészet.

@




Some mistakes can make your life better...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   Hétf. Május 15, 2017 5:02 pm



Elisa & Nick


Az érvelése, vagyis a kérdése jogos lett volna, de… mégsem volt az. Egy félmosollyal, szusszanással néztem el felé.
- Édes, ha nem kapnám minden oldalról azt, hogy meg kell tennem, hogy el kell vennem, talán nem ugrok bele ebbe. De tudod, amikor tényleg mindenkitől kapod a kérdést, hogy ugyan már, mikor lesz esküvő, ugyan már, mikor lesz unoka… vagy teszel az ügyért, hogy befejezzék a követelőzést, vagy megszöksz. Nekem nem szokásom elmenekülni és tudom, hogy Amelia mellett nem érhet baj. Mármint, ez most eléggé úgy hangzik, mintha kihasználnám, de nem. – Ráncoltam a homlokom. Ebből már nem jöhettem ki túl jól. – Úgy értem, lehet, hogy ez nem igaz szerelem, de itt vagyunk egymásnak és számíthatunk egymásra. Olykor ennél többet nem kaphat az ember. A nagybetűs szerelem, a szenvedély az évek során úgyis elhalványul és szeretetté változik át. Ha érted, mire gondolok. – Pillantottam rá.
A további szavaira bólintottam egy aprót, de az ajkairól nem igazán tudtam elszakítani a tekintetem. Utáltam magam, hogy meg akarom csókolni. Próbáltam uralkodni magamon és majdnem sikerült elszakadnom tőle, mikor megcsókolt. Abban a pillanatban kikapcsolt az agyam és magamhoz rántottam, karoltam és nem engedtem, hogy elszakadjon. A csókot elmélyítve döntöttem a falnak. Vágytam rá, a majdnem mennyasszonyom nővérére. Ekkora egy marhát! De benne volt valami, ami Ameliában nem. A tűz. A szenvedély. A kitartás. Ezeket Elisában találtam meg és erre volt szükségem. Vagyis lett volna, de… ez nem helyes, igaz? De kit érdekelt ez akkor? Egy rövid időre elszakadtam az ajkaitól, hogy ránézhessek. A tekintetemből könnyen kiolvashatta, hogy mennyire feltüzelt ez a tiltott csók és hogy mennyire nem akarom most ezt befejezni. Fürkésztem a szemeit, majd újból odahajoltam, ezúttal én kezdeményezve egy csókot.
- Elisa… - Végigcirógattam a derekát, hátát, majd a karjait. Apró csókokkal próbáltam megtörni a falat, ami… nem volt épp sziklaszilárd. Mintha ő is legalább annyira akart volna engem, mint én őt. A következményekre ebben a pillanatban nem tudtam gondolni. Egyszerűen nem érdekelt, mi lesz holnap. Csak Elisa volt és én. A kételyeim, a jövőm, Amelia sehol sem volt. Ha engedte, akkor betereltem a szobába és az ágyra ültettem, majd végigdöntöttem rajta és fölé mászva néztem le rá egy halvány mosollyal.

356 szó ■ zene ■ bocsi, hogy eddig kellett várnod  
■■





I may not be perfect,but it's always me!

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: 3 hónappal és 12 nappal korábban   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

3 hónappal és 12 nappal korábban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Korábbi keresettek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PAST and FUTURE :: Idézd vissza a múltat-
^
ˇ