Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
A nyár párosa

Yesterday at 3:45 pm


A nyár játéka

Yesterday at 3:34 pm


A nyár alkotója

Yesterday at 3:03 pm


3 hónappal és 12 nappal korábban

Yesterday at 12:43 pm


Főút

Yesterday at 12:19 pm


Bonenzo ~ Vampire vs. Witch

Yesterday at 4:12 am


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Damon Salvatore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Damon Salvatore   Szer. Ápr. 19, 2017 10:54 am


Damon Salvatore

When people see good, they expect good. And I don't want to live up to anyone's expectations.


Becenév

Egy jó okot mondj, hogy ne öljelek meg most rögtön. Ó, hogy nincs?
Nagy kár *ördögi mosoly*

Titulus

Big bad vampire

Születési hely, dátum

Mystic Falls, Virginia, 1839. június 18.

Faj

Vámpír

Átváltozás

1864. szeptember 25.-én történt, amikor az öcsémmel megpróbáltuk kiszabadítani Katherinet. Apánknak azonban ez nem igazán tetszett, ezért szépen lelőtt mindkettőnket. Pechére Katherine többször is megitatott mindkettőnket a vérével, így nem haltunk meg - legalábbis nem olyan értelemben, mint apánk hitte. Mivel azonban úgy tudtam ekkor, hogy Katherinet elfogták és megölték, nem akartam befejezni az átváltozást - nélküle nem vágytam az örökkévalóságra. De a bolond kisöcsém teljesen megkergült a vértől, és végül ő fejeztette be az átváltozásomat. Sokáig haragudtam rá érte, de most már el nem cserélném ezt az életet egy olcsó, mulandó emberével. Teljesen nekem találták ki a vámpírlétet.

Család

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy önző kisöcsém, Stefan. Ja hoppá! Az önző én vagyok, nem is ő. A viccet félretéve, a családomból nem maradt semmi más, csak az előbb is említett öcsém. Igaz, a kapcsolatunk nem volt mindig zökkenőmentes, nagyon is sokszor fasírtban voltunk, ennek az okát meg hát úgy is tudja mindenki, nem mennék bele a Salvatore testvérek tragikus szerelmi életének a taglalásába. Lényeg, ami lényeg, hogy Elenának köszönhetően sikerült egészen jó csapatot alkotnunk, és megtanulni elviselni egymást. Jelenleg egészen megvagyunk, aztán ki tudja, meddig tart, amíg újra be nem durcizik Stefan, amiért a bambi életmódjával poénkodom. Tudjátok, eléggé szeszélyes tud lenni!

Play by

Ian Somerhalder





Ez az én történetem...

I’ve been in love. It’s painful, pointless and overrated.

Egy szép, teliholdas éjszaka volt, amikor visszatértem Mystic Fallba. Furcsa érzés volt újra itt lenni, talán kissé nosztalgikus volt – olyan emlékeket idézett fel bennem, amiket legszívesebben csak elfelejtettem volna. Például amikor még mondhatni minden a legnagyobb rendben volt, Katherine is velem volt, és nem volt annál nagyobb gondom, mint hogy hogyan győzzem meg őt arról, hogy igenis készen állok a vámpírlétre. Ő persze vonakodott, és csak nevetett rajtam – a mai napig nem sikerült megértenem, hogy mit talált bennem olyan viccesnek, mindenesetre elfogadtam ezt is, mint ahogy azt is, hogy közben ugyanúgy az öcsémmel is össze-összejárt. Persze, igyekeztem minél kevésbé figyelembe venni ezt, vagy úgy tenni, mintha nem tudtam volna róla, de Katherine nem leplezte előttem kicsit sem, hogy kihez vonzódott jobban. Pedig ahhoz kétségem sem fért, hogy az ágyban én voltam a jobb – akkor pedig a jelenről ne is beszéljünk!
Ilyen gondolatok kergették egymást a fejemben, mint ahogy a macska szokta tenni a farkával – tudjátok, körbe és körbe -, miközben egy elhagyatottabb országút kellős közepén feküdtem, tekintetemet a Holdra szegezve.  És nem, mielőtt megkérdeznétek, nem bolondultam meg, még csak nem is ittam – egyszerűen jól esett csak úgy ott lenni, mintha nem lenne semmi dolgom. De természetesen volt, elvégre nem véletlen jöttem vissza a szülővárosomba – erről mindenesetre jobb nem is beszélni.
Már épp azon voltam, hogy felkelek, és jobb elfoglaltság után nézek (kissé meguntam, hogy a hold fényével sütessem magam, illetve nem akartam tőle annyira kifehéredni, hogy úgy nézzek ki, mint egy hulla. Ja várjunk, hisz lényegében az voltam!), amikor hirtelen egy oly jól ismert hang ütötte meg a fülemet.
Fejemet egyből oldalra fordítottam, hogy megbizonyosodhassak abban, hogy az érzékeim nemcsak játszottak velem, hogy nemcsak képzelődtem, hanem tényleg Ő volt itt. Ahogy megláttam az arcát, mintha kikapcsolt volna az agyam, egyből megjelentem előtte, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy valójában anonim akartam maradni még egy darabig.  
- Katherine... – szólaltam meg semleges hangon, elrejtve a valódi érzéseimet, de arcomon egy félmosoly játszott, ezzel elárulva azt, hogy valójában én is megvagyok meglepve, s hogy vonakodok elhinni, hogy ez a valóság.
A várt felismerés azonban elmaradt, a csaj csak értetlenül állt előttem, kezében a telefonjával, amit látva lehervadt a mosoly az arcomról. Ő nem Katherine volt.
- Öm... nem, én... Én Elena vagyok – válaszolta, miközben még a háta mögé is nézett, mintha félt volna tőlem. Én meg még mindig kissé a sokk hatása alatt voltam, amiért azt hittem, Katherine-t látom – persze, hogy is lehetett volna ő, hisz ő fogságban volt abban a barlangban -, így az agyam még kissé tompa volt, és lassan kapcsoltam.  
- Ó... csak... pont olyan vagy... – Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak neki, hogy mentsem még a menthetőt ebben a roppant kínos szituációban. Hihetetlen, a nagy Damon Salvatore összekeveri Katherine Pierce-t egy egyszerű, mezei lánykával! De mindettől függetlenül, tudtam, hogy kiköpött hasonmása volt, és ez kissé nehézzé tette a számomra, hogy magamhoz hűen viselkedjek. – Ne haragudj, csak... nagyon hasonlítasz valakire – próbáltam kimagyarázni ezt a fatális tévedésemet, miközben tettem egy-két lépést Elena felé, bár ez látszólag nem volt olyan jó ötlet. – Damon vagyok – mutatkoztam be végül, hátha ezzel tudom kissé oldani a hangulatot. Valószínűleg ez sem jött össze.
- Nem akarlak megsérteni, Damon, de... elég hátborzongató, hogy ezen az elhagyatott helyen vagy – felelte végül. Ami meglepő volt, hisz nem rohant el sikítva, amiért egy pszichopata őrült megszólította éjnek évadján ezen a kietlen, mindenkitől távol eső helyen. Volt kurázsi benne, az már biztos, de persze nem akartam, hogy tényleg pedofilnak, exhibicionistának vagy bármi más kretén dolognak tituláljon.
- Ezt pont te mondod? – vágtam vissza. – Te is itt vagy tök egyedül – tettem még hozzá egy halvány mosolyt is megengedve magamnak.
- Mystic Fallsban soha, semmi rossz nem történik – tárta szét kissé a karját, és magyarázta meg, hogy miért nem fél egyedül ilyen időben ilyen helyen. Milyen kis naiv volt! Ha tudta volna a valóságot... De nem akartam lerombolni az illúzióit, ezért inkább nem szóltam semmit – biztos voltam abban, hogy majd ő is megtapasztalja, milyen is az igazi élet Mystic Fallsban.
- Összevesztem a fiúmmal – szólalt meg újból ő, feloldva kissé a kellemetlen légkört, ami kezdett egyre jobban ránk telepedni.
- Na és min? – kérdeztem egyből, miközben meg sem fordult az a fejemben, hogy valószínűleg nem egy vadidegennek fogja kiteríteni a szerelmi életét. – Ha szabad tudnom – tettem még gyorsan hozzá, felemelve a kezeimet is, hogy ezzel is mutassam, nincs semmi rossz szándékom, csak érdeklődöm, de ha nem akarja, nem kell elmondania, én nem kényszerítem semmire.
- Az életen, a jövőn... Ő már mindent eltervezett – válaszolta Elena. Látszott rajta,hogy nem volt oda ezért a krapekért, vagy csak azért nem, hogy ennyire rámászott, és szinte ő akarta irányítani az életét? Hát, az ilyeneket én is utáltam, szóval teljesen megértettem.
- És te ezt nem akarod? – Elena csak tanácstalanul, bizonytalanul vállat vont.
- Nem tudom, mit akarok – vallotta be. Most mondanám, hogy őszintén, de igazából nem volt az, csak nem akarta kimondani azt, amit valójában érzett.
- Ez nem igaz – feleltem mindent tudóan. – Azt akarod, amit mindenki más.
- Mit? Egy rejtélyes idegent, aki mindenre tudja a választ? – kérdezte mosolyogva, mire nekem is nevetnem kellett kissé.
- Fogalmazzunk úgy, hogy elég tapasztalt vagyok – mondtam inkább ezt, minthogy közöltem volna vele, hogy már a százat is rég elhagytam, és hogy valójában vámpír vagyok, az embereket pedig sokkal könnyebb kiismerni, mint azt ő sejti, főleg ha van rá ideje az illetőnek. – Tudok egyet, s mást – tettem még hozzá magabiztosan, mert láttam, hogy Elena nem igazán akart hinni nekem. Pedig rám volt írva, hogy Mr. Tökély.
- Nos, Damon, halljuk. Mégis mit akarok? – Még mindig nem hitt nekem, de ez nem zavart engem, hisz úgyis tudtam, hogy nem tévedek, és ha ezt az ő tudtára is adtam, már ő is tudni fogja, hogy nekem mindig, mindenben igazam van.
Egy szívverésnyi ideig vártam, majd lassú léptekkel megindultam felé, miközben szemeimet egy pillanatra se szakítottam el az övéitől.
- Olyan szerelmet, ami felperzsel. Szenvedélyt akarsz, és kalandot. És még egy kis veszélyt is. – Hallottam, ahogy Elena szívverése egy kissé felgyorsult a szavaim hatására, tehát eltaláltam, igazam volt. Csak, mint mindig.
- És te mit akarsz? – kérdezett vissza, mire egy pillanatra a tüdőmben ragadt a levegő. Na persze nem azért, mert zavarba jöttem a kérdéstől, sokkal inkább, mert nem tudtam, hogy mit feleljek neki. Mielőtt azonban kinyithattam volna a számat, egy autó dudálását hallottuk meg, ami egyre közelebb ért hozzánk. Ezt hallva Elena egyből hátrafordult, és közölte, hogy megjöttek a szülei érte. Mikor visszafordult felém, én egyből elkezdtem szuggerálni őt.
- Azt akarom, hogy mindent megkapj, amire vágysz. De most el kell felejtened, hogy ez megtörtént. Még nem derülhet ki, hogy a városban vagyok – feleltem, majd pár másodperces hatásszünetet tartottam, miközben kissé szórakozott mosoly játszott ajkaimon. -  Jó éjt, Elena – búcsúztam el tőle, majd a következő pillanatban már ott sem voltam, ő pedig szépen elfelejtette, hogy mi ekkor találkoztunk.

I will always choose you.

Annyira süvített a szél, hogy azt hittem, a fákat rögtön gyökerestül ki fogja tépni. Teljesen világ vége hangulat uralkodott, amin normál esetben még jól elpoénkodtam volna, de most valahogy nem volt kedvem hozzá. Tudjátok, hiába néztem szembe a halállal már számtalanszor, hiába hittem a fene se tudja hányszor, hogy nekem most végem, valahogy még mindig nem tudtam hozzászokni. Régebben talán szándékosan kerestem az ilyen helyzeteket, talán szándékosan akartam kivívni a sorsot magam ellen, de akkoriban nem volt semmi veszteni valóm. De most... most volt, és persze ilyenkor ér utol a végzet. A karma – biztos most bűnhődök a sok rossz dologért, amit eddigi pályafutásom során elkövettem. Hisz tudjátok, a rossz fiúknak nincs happy ending.
- Ennek a helynek annyi, igaz? – kérdeztem, vagyis hát idézőjelben, hisz magam is tudtam rá a választ, miközben odaléptem Bonnie mellé.
- Igen – felelte ő, mire egyetértően bólintottam egy nagyon aprót a fejemmel. Hát persze, hogy ennyi. Megint éreztem a késztetést, hogy valami frappáns kis poént bedobjak, de semmi ütős nem jutott az eszembe, ami nagy szó, ha velem kötötték össze.
-  Tudom, hogy legalább egy millió ember van, akivel szívesebben lennék itt most, de... – kezdett bele Bonnie rám pillantva, miközben megfogta a kezemet. Először meglepődtem, nem értettem, hogy miért csinálta ezt, de aztán nem utasítottam el a közeledését. Valahogy megnyugtató volt, hogy nem egyedül kellett mindezzel szembe néznem.
- Maximum pár ezer – villantottam rá még egy utolsó mosolyt, amit ő is viszonzott egy halvánnyal. Aztán fejemet előrefordítottam, hogy lássam, ahogy a végzetünk közeledik felénk. A fény egyre erősebb lett, egyre jobban elvakított. Hamarosan vége lesz – ez volt az egyetlen dolog, ami visszhangzott a fejemben.
- Szerinted fájni fog?
- Nem tudom – válaszoltam teljesen tanácstalanul, majd mielőtt bármelyikünk tudott volna még mondani valamit, a fény hirtelen kiteljesedett, és megszűnt minden körülöttünk – megszűntünk mi is létezni.
Aztán a következő pillanatban újra megjelent körülöttünk az erdő. Valami nem stimmelt...
Meglepetten, szinte már sokkolódva néztem körbe, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mi történt. A halált sok féleképpen elképzeltem már, de ez... ez sehogy sem passzolt.
- Ennek a világnak nem meg kellett volna semmisülnie?! – tártam szét a karjaimat csak kissé sokkos állapotban. Úgy éreztem, mintha jól becsaptak volna engem. Mintha ez a világ szórakozott, gúnyolódott volna velem. – Bonnie! Mit rontottál el?! – kértem számon egyből a lányt, de ő is ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. Elkezdett valamit szabadkozni, meg magyarázni, de őszintén szólva, nem igazán hallottam belőle semmit.
Hogy miért? Mert rohadtul nem éreztem magam halottnak! Minden olyan valós volt, mintha az előbb nem pusztult volna el egy világ körülöttünk, ráadásul még szellemek se lehettünk! Mégis mi a franc folyik itt?
- Mi akkor most... életben vagyunk még? – Muszáj volt beszélnem. Nem mintha előrébb kerültünk volna tőle, de muszáj volt tennem, mondanom valamit, különben biztosan megőrültem volna. Na jó, ennek valószínűleg még így is megvolt az esélye, sőt, ez tűnt eddig a legjobb magyarázatnak.
- Damon! Fogalmam sincs, hogy mi történt jó?! De szerintem igen, még életben vagyunk... Menjünk és nézzünk körül. – Csak bólintottam egy aprót Bonnie válaszára, de úgy éreztem, egyetlen szót sem tudok szólni. Mert egyre inkább kezdtem én is úgy érezni, hogy igen, nem haltunk meg, de akkor ez azt is jelentette, hogy van még remény... hogy még visszatalálhatok Elenához. Még nem veszett el minden.
Éreztem, ahogy egyre jobban visszatér belém az erő, a határozottság. Hisz immáron tudtam, hogy mi a feladatom, hogy mi a dolgom.

Elena, várj rám!





▪ Promise me this is forever...! ▪ I promise. ▪

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damon Salvatore   Szomb. Ápr. 22, 2017 12:05 am


Elfogadva

My love

Imádtam az első szótól az utolsóig! Örültem, hogy az első találkozásunkat is felelevenítetted, annak kevésbé, hogy el is feledtetted velem. Habár vámpír fejjel már mindenre tisztán emlékszem. Nos, ez a találkozás jól mutatja, hogy nem szabad szóbaállni rejtélyes idegenekkel az éjszaka közepén, egy kihalt utcában, mert a végén összekötjük vele az életünket...  
Nagyon örülök, hogy ideértél, régóta várok már az Igazira. Azt hiszem, nálad jó kezekben lesz, szóval ne félj!
Foglalóznod ezúttal már nem kell (mert már megtettem   ), csak hódítsd meg a játékteret!  




Dear Diary, today will be different. Today I will smile. It will be genuine.

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 09.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
143

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Damon Salvatore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Damon szobája
» Damon szobája
» Lilian Salvatore
» Stefan szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterek birodalma :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-
^
ˇ