Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Nappali

Today at 4:48 pm

Lafayette temető

Today at 3:21 pm

Bárpult

Today at 1:36 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Francesco Di Pasqua, Klaus Mikaelson


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Vas. Szept. 03, 2017 12:44 am

Lezárt játék.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Kedd Aug. 15, 2017 6:58 pm





Damon & Elena



És Elena tényleg nem vette jó néven azt, amit tanácsoltam neki. Tudom, hogy nem kellett volna érdekelnie a véleményének, elvégre, én voltam Damon Salvatore, mióta foglalkoztatott engem bárkinek is a véleménye? Ugye, hogy soha? De most még nekem is el kellett ismernem, hogy jobb lett volna, ha csukva tartom a számat, még ha semmi rossz szándék nem bújt meg a szavaim mögött. De Elenának túl érzékeny volt a lelke még mindig, vagy csak én voltam vele túl nyers… Mindenesetre mindez már nem számított, mert kimondtam azt, amit, Elena meg rossz néven vette, még ha nem is adott ennek hangot. Ezen mindenesetre már nem változtathattam, szóval inkább csak továbbléptem, és felírtam ezt az esetet is a túlságosan is hosszúra nyúló „Mit rontottam el az életem során” listámra.
Bent az épületben, miután értesítettem Elenát is arról, hogy elég kellemetlen társaság tart a kis szórakozóhely felé, egyből meg is indultunk kifelé az épületből. Ő meg persze egyből érdeklődni kezdett, hogy mi történt, mivel annyira el volt foglalva a hamival, hogy nem figyelt a környezetére. Nem hibáztattam érte, félreértés ne essék, meg hát, én pontosan ezért voltam itt, nem? Hogy tanítsam őt, meg legyek a szeme hátul, és ügyeljek arra, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik. Bár, ezt az utóbbit nem igen mondtam volna, de kivételesen a bajok forrása nem én voltam, amiért igen is tapsot érdemeltem.
- Két fickó eléggé összekapott ott, és valaki jobbnak látta, ha a zsaruk szedik szét őket. Ami azt illeti, én is láttam őket, és tényleg nem voltak túl jó állapotban – húztam el kissé a számat, hogy ezzel is demonstráljam Elenának, ha én azt mondom, nem voltak jó állapotban, akkor tényleg rossz dolgokra kell gondolni.
Amint kiértünk az épületből, és odaértünk a kocsimhoz, már ki is nyitottam azt, és mindketten gyorsan bepattantunk oda. A korábbi megjegyzésére, miszerint lehet, jobb is volt, hogy mára végeztünk, nem reagáltam semmit. Mert, ahogy így visszatekintettem az este eseményeire, meg kell mondjam, én el tudtam volna még tölteni egy kis időt. Elvégre, még csak azt sem tudtuk kihasználni, hogy egy szórakozóhelyen voltunk, nem táncoltunk, nem ittunk két, max három pohárnál többet, és habár Elena határozottan fejlődött, én azért még találtam volna tennivalót. De hát, a rendőrökkel egyikünk sem éjszakázott volna túl szívesen, így nem volt mit tenni, muszáj volt eljönnünk.
Beindítottam hát a kicsikémet, majd a visszapillantó tükörbe nézve kitolattam a parkolóból, vettem egy éles bal kanyart, aztán pedig már úton is voltunk vissza Mystic Falls felé. Bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen kínos csend az autóban, de egy másodpercre sem néztem Elenára. Végig az úton tartottam a tekintetemet, és amikor egy rendőrautó tudatlanul elhaladt mellettünk, széles örömteli mosoly jelent arcomon. Még majdnem integettem is nekik, amiért sikerült elkerülnünk egymás útját, de végül ezt a késztetést elnyomtam magamban.
Így hajtottunk vissza Mystic Fallsba, egy sikeres estét a hátunk mögött tudva.


How to be a vampire



words: 467 ❀ Én is köszöntem a játékot, édes kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Vas. Aug. 13, 2017 11:13 pm





To: Damon Salvatore



Help me, please...

A megjegyzését nem tudtam teljesen viccként felfogni, de nem szóltam rá semmit. Talán pont ezzel jeleztem neki, hogy nem úgy jött le ez a pár szó, ahogyan ő azt gondolta. Hisz sejthető volt, hogy nem akar megbántani vele, mégis… mégis olyan volt kissé.
Elszakította rólam a tekintetét, így érdeklődve mértem végig, majd hallgattam a szavait.
- Ne is emlegesd… - A fejemet is megráztam enyhén. Nem elég, hogy vámpírrá változtam, még egy vadászt is kaptunk a nyakunkba. Nem tudtam, hogyan leszünk ezen túl. Rettegtem, hogy mi fog történni velem vagy azokkal, akiket szeretek.
De nem volt időm jelenleg a vadásszal törődni. Visszaértünk az épületbe és Damon választott nekem egy új alanyt, aki ezúttal talán megfelelőbb lesz, mint az én választásom. Már útnak is indultam, anélkül, hogy végighallgattam volna őt, így hát nem is tudom, miféle jó tanácsokkal látott el. De gondoltam, annyira nem fontos, hisz nem jött utána. Legalábbis nem azonnal.
Ittam a vérét a srácnak és el sem akartam ereszteni. Azonban megéreztem Damon kezét a vállamon, így nagy nehezen elszakadtam a srác nyakától. Letöröltem a vért a számról és úgy néztem Damonre. Meglepődtem.
- Rendőrök? Itt? De miért? – Kérdeztem meglepetten, de nem volt kérdés, hogy el is kell innen húznunk. Még visszanéztem a srácra, akiből ittam.
- El fogsz felejteni mindent. – Igéztem meg és csak ezután indultam Damon után, aki már eléggé le is hagyott. Azonban nem szóltam érte, csak sebesebb léptekkel követtem. Amint a közelébe értem, megfogtam a karjánál a ruhát egy szó nélkül, egészen addig, amíg kijutottunk az épületből. A fizetés ugyan elmaradt, de gondoltam, Damon megoldotta némi igézéssel a dolgot, így nem kérdezősködtem.
- Talán nem is baj, ha mára végeztünk. – Jegyeztem meg, miközben elengedtem a ruháját. Becéloztam az autót és ha kinyitotta, akkor beszálltam és úgy vártam, hogy ő is csatlakozzon. Közben az ablaküvegen keresztül nézelődtem kifelé, hogy a rendőrök jönnek-e már, vagy sem. Nem lett volna jó összefutni velük, a végén még minket is kikérdeztek volna vagy bevittek volna az őrsre… Végül útnak indultunk haza. Egy szót sem szóltam, eléggé frusztrált az egész helyzet, de egy valami továbbra sem hagyott nyugodni, az pedig maga Damon volt.



From: Elena Gilbert


352 szó ❀ Just give me a reason ❀ köszönöm a játékot, szívem ❀  kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Szer. Aug. 09, 2017 7:48 pm





Damon & Elena



Halvány mosollyal az arcomon figyeltem, ahogy Elena immár a víz és zsepi együttes erejével próbál megszabadulni a vértől, ami a bőréhez tapadt, de még így is jó pár percbe telt, mire sikerült lesikálnia magáról. Ahogy így néztem őt, nem bírtam ki, muszáj volt egy megjegyzést elejtenem, de persze semmi rossz szándék nem bújt meg a szavaim mögött.
- Egy jó tanács: legközelebb rögtön töröld le inkább a szádról, még azelőtt, hogy kirohansz az épületből, tudod, egy kis időspórolás – mondtam neki viccelődve, még a szemeim is erről árulkodtak, de rögtön lehervadt minden mosoly az arcomról másodperceken belül, ahogy eszembe jutott, Elena lehet nem veszi ezt a megjegyzést olyan jó néven, mint amilyen szándékkal én mondtam neki. Mert el kellett ismernem nekem is, hogy a gúnyos hangnemet igazán könnyen hozzá lehetett képzelni, és mivel rólam volt szó… Jobbnak láttam, ha inkább elszakítom a tekintetemet is róla.
- Ugyan – legyintettem egyet. – Nekem sem hiányzik az, hogy a zsaruk vagy egy jó kis vadász a nyakamban lihegjen, ja várjunk, ez az utóbbi már nagyjából meg is van, de ha engem kérdezel, azt a találkozót még halasztanám egy kicsit – fejeztem be végül a mondandómat. Bár, biztos voltam abban, hogy az a vadászocska már él-hal azért, hogy a nagy és híres Damon Savatoreval találkozzon (én mondom, halálos egy összeröffenés lenne), de a ma estét gyilkosság és komolyabb baj nélkül kívántam befejezni, ahogy Elenának is megígértem. Nem igazán repestem volna az örömtől, ha a számításaimat keresztülhúzzák.
Amint Elena végzett a mosakodással és megigazította a frizuráját, meg is indultunk az épület felé, ahol én kikerestem neki a megfelelő jelöltet, ő pedig ellenkezés nélkül elfogadta a választásomat. Amikor azt mondta, hogy kívánjak szerencsét neki, széles mosoly telepedett ajkaimra.
- Kéz- és lábtörést, Elena. Persze nem neked, hanem neki – tettem még hozzá halkabban, de ezt ő már valószínűleg nem hallotta, mert már messze járt a tömegben, meg hát a zene is hangos volt, én meg nem törekedtem arra, hogy a vámpír szuper hallásával ezt még meghallja. Talán jobb is volt így.
Abban mindenesetre biztos voltam, hogy jobb, ha nem tévesztem őt szem elől, és habár a jelenlegi helyről tök jó rálátásom nyílt, amikor elvonultak valamerre, már nem tartózkodtak a látószögemben, úgyhogy én is elindultam, hogy átfurakodjam magam a tömegen. Így történt meg az is, hogy egyszer csak vér illata csapta meg az orromat, nekem pedig emlékeztetnem kellett magamat, hogy az erek ne jelenjenek meg a szemeim körül.
Egy pillanatra azt hittem, hogy Elena csapott át Stefanba, és kezdett vérengzésbe, ám a szag nem abból az irányból jött, ahol ő volt, hanem pont az ellenkezőből. Ahogy megálltam egy pillanatra, és tekintetemet odafordítottam, egyből észrevettem azt a két krapeket, akik már majdnem péppé verték egymást – túlzás nélkül. Megfordult a fejemben, hogy cselekszek valamit, ám mielőtt bármit is kitalálhattam volna, megláttam, ahogy valaki épp egy telefonszámot pötyög, és nem kellett túl sok ész ahhoz, hogy kitaláljam, kihez vagy mihez tartozik az a szám.
Káromkodtam egy sort magamban, majd gyorsan Elenáék felé vettem az irányt. Mert, bármennyire is tartottam csábítónak azt, hogy meglóghassunk a rendőrség elől, vagy hogy a rendőrökből táplálkozhassunk, ezúttal jobbnak láttam, ha inkább még azelőtt lelépünk, hogy a zsaru ideérne.
Szerencsére Elena már nem volt messze, így amint odaértem hozzájuk, a kezemet a vállára tettem, ezzel hívva fel magamra a figyelmet.
- Nem igazán akarlak megzavarni a táplálkozás közben, de a zsaruknak hirtelen dolguk akadt itt, és ha nem akarod az egyik rendőrbácsit is megcsapolni, én azt ajánlanám, hogy húzzunk el innen, mielőtt ők ideérnek. – Mint mondtam, most nem fűlött a fogam ahhoz, hogy még a rendőrség is a nyakamban lihegjen, ezért az volt a legcélravezetőbb, ha úgy megyünk el innen, ahogy jöttünk is – nyomtalanul, anélkül, hogy egyetlen lélek is látna minket.
Ha Elena beleegyezett a döntésembe, akkor elvettem a kezemet a válláról, és megindultam sebes léptekkel a kocsim felé azon agyalva, hogy vajon mennyi ideig tart a rendőröknek megérkezni ide. Csak remélni tudtam, hogy pont elkerüljük majd egymást.


How to be a vampire



words: 648 ❀ zene: Karakterzenéim <3 ❀ kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Kedd Júl. 18, 2017 7:42 pm





To: Damon Salvatore



Help me, please...

A kezünkre vetettem én is egy hosszabb pillantást, de nem tulajdonítottam neki végül nagyobb figyelmet. Azaz, inkább csak nem akartam.
Ahogy kinevetett, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak, azonban nem reagáltam a szavaira. Egy ilyen baklövés után, ha elfelejteném újra az igézést, jogosan mondhatnánk, hogy tényleg nagyon béna és szerencsétlen vagyok. De talán Damonnak igaza van és legközelebb már nem lesz gond. Mondjuk most, ha visszamegyünk.
Figyeltem, ahogy az autóhoz lép. Megkérdeztem volna, hogy mit csinál, mikor már nyújtotta is nekem az üveg vizet.
- Oh, köszönöm… - Ezzel tényleg egyszerűbb volt letörölni mindent az arcomról és a kezemről. Végre nem tapadt hozzám vér és újra normálisan néztem ki. Elpillantottam Damon felé a szavakra, majd szusszantam egy aprót.
- Ha te nem lennél itt, biztos ki is tiltottak volna a helyről… vagy rám hívják a rendőrséget, esetleg a vadászokat. – Vontam vállat, majd visszanyújtottam az üveg vizet. – Köszönöm még egyszer… - Motyogtam, aztán az autóhoz lépve, az ablakra pillantottam és a tükörképemre, ami halványan ott volt. Igazítottam kicsit a hajamon, meg az ábrázatomon, mielőtt Damon felé fordultam volna.
A válaszokat ekkor kaptam tőle. Elég gyorsan lerendezte, de nem kérdeztem vissza. Vele tartottam az épületbe és ezúttal gond nélkül előrementem. Nem akartam félni, nem akartam meghátrálni. A vérszomjam amúgy is alábbhagyott, hisz az imént már ettem, így hát nem is aggódtam annyira, hogy újra elvesztem az eszem.
A kérdésre elnéztem először felé, majd a szőke srác felé. Kicsit méregettem, mielőtt bólintottam volna.
- Kívánj szerencsét. – Mosolyodtam el odanézés nélkül, majd elindultam. Útközben magamhoz vettem egy pohár italt is és meg sem álltam a szőke srácig, akinek véletlenül nekimentem és egészen véletlenül leöntöttem.
- Jaj, ne haragudj! Nem figyeltem! – Szabadkoztam egyből, mire a srác a fejét rázta, jelezve, hogy semmi baj nincs. Még egyszer bocsánatot kértem, mielőtt tovább indultam volna és egy félreeső helyen álltam meg. Belekortyoltam az italba, már amennyi maradt belőle és már hallottam is a lépteket. A szőke srác volt az, így felé fordultam. Odalépett hozzám, mire én a falnak löktem és odaléptem elé, mélyen a szemébe nézve.
- Egy hangot sem fogsz kiadni… és nem fogsz megmozdulni sem. – Fürkésztem a szemeit, majd leraktam vakon a poharat valamerre, ezután a nyakának estem. Finom voltam, nem akartam durva lenni, csak inni… megízlelni a vérét. Ismét mámorító érzés volt, hogy egy élő emberből ittam, de igyekeztem nem túlfeszíteni a húrt, hisz nem állt szándékomban megölni.



From: Elena Gilbert


393 szó ❀ Just give me a reason ❀ drágámnak   ❀  kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Szer. Júl. 12, 2017 5:47 pm





Damon & Elena



Arra a megjegyzésére, hogy örül, hogy nem haltam meg, jobbnak láttam, ha nem reagálok semmit. Nem igazán tudtam, hogy mit kellett volna feleljek neki erre. Örülök, hogy így gondolod? Mert igen, tényleg nagyon jól esett, hogy ezt mondta, akkor is, ha csak azért tette, hogy megnyugtasson engem. Tudtam azonban azt is, hogy nem gondolhatom túl ezt az egészet, hogy nem következtethetek olyan dolgokra, amik mondjuk nem is voltak igazak. Nem akartam még egyszer nagyot koppanni, így is elég volt az az éjszaka, amikor közölte, hogy Stefant választja. Nem mintha nem sejtettem volna, hogy így lesz, a remény, halványan ugyan, de megvolt bennem is, és hallani azokat a szavakat, pokoli volt. Pont, mint Katherine esetében.
Gyorsan elhessegettem a felesleges gondolatokat a fejemből, nem akartam pont most, pont arra a nőszemélyre gondolni, hanem inkább az előttem álló feladatra koncentráltam. Már épp elléptem volna Elenától, ám ő a kezem után kapott, és nem hagyta, hogy elengedjem az övét. Egy pillanatra meglepetten pillantottam az összekulcsolt ujjainkra, de aztán halvány mosoly költözött az arcomra. Úgy éreztem, hogy megnyugodott valamelyest, aminek csak örülni tudtam – ebben megerősítettek a következő szavai is.
- Merem remélni – nevettem fel halkan a következő megszólalását hallva, de persze nem azért, mert kigúnyolni akartam őt, hanem csak szórakoztam vele. Mert azért, ismerjük el, hogy elég vicces volt a szituáció. Annak pedig még inkább örültem, hogy már Elena sem vette olyan véresen komolyan ezt az egészet, hanem próbálta ő is feloldani a hangulatot.
Amikor elengedte a kezemet, én engedelmesen arrébb léptem, és így vártam a válaszát a kérdésemre, amit meg is kaptam. Őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy bele fog egyezni abba, hogy tegyünk még egy próbát, sokkal inkább néztem ki belőle azt, hogy haza akarna menni. Elenában olyannyira megvolt még az, hogy nem akar másoknak ártani, hogy magamban már fel is készültem a nemleges válaszára. Azonban nem az érkezett, és ez meglepett ugyan nem is kicsit, de azért örültem is. Úgy néz ki, mégsem voltam olyan pocsék, mint azt gondoltam.
Bólintottam egy aprót, majd már meg is indultam volna ismét az épület felé, amikor Elena hirtelen előszedett egy zsepit, és az arcáról kezdte el törölgetni a vért. Az eredmény azonban az lett, hogy csak még jobban elkente, amit látva nevetve megcsóváltam a fejemet.
- Az nem kifejezés – válaszoltam neki arra a kérdésére, hogy olyan-e még, majd mivel láttam, hogy nem boldogul egyedül, kinyitottam a kocsimat, és kivettem belőle egy üveg vizet, és odanyújtottam Elenának azt. – Próbáld ezzel – tettem még hozzá. A következő kérdésére ismét csak megráztam a fejemet. – Volt egy-kettő, akik gyanút fogtak, de már arra sem emlékszenek, hogy láttak téged egyáltalán ma este – utaltam ezáltal arra, hogy előrelátó módon megigéztem őket is, mielőtt még nagyobb baj kerekedett volna az estéből.
A következő kérdése azonban teljesen váratlanul ért, és ez az értetlenség az arcomra is kiült. Nem értettem, hogy miért kérdezte ezt, vagy hogy miért számított neki egyáltalán a véleményem. Miért csalódtam volna benne? Azért, mert nem ment minden úgy, mint a karikacsapás? Ezt a feltételezést elég butaságnak éreztem a részéről.
- Nem és igen, számítottam rá. Na gyere, ha végeztél – böktem fejemmel ismét az épület irányába, majd amint végzett Elena is, megindultam vissza. Lehet, hogy az előbbi feleletemet nyersnek tartotta, de nem volt túl sok ragozni való ezen. Ismertem már Elenát, és ő is ismerte magát, kész, ennyi. Ennél sokkal jobban vártam már azt, hogy ismét bent legyünk az épületben, és egy kis vadászatot csapjunk.
Ahogy beléptünk az épületbe, félrehúzódtam az ajtóból, hogy ne legyünk útban, ha netán valaki ki-, esetleg be akart volna jönni, majd a tömeget kezdtem el pásztázni. Többször végigfuttattam a tekintetemet a jelenlévőkön egészen addig, amíg meg nem találtam Elenának a tökéletes jelöltet.
- Mit szólsz ahhoz a gyerekhez, aki ott ül magányosan a pultnál? – böktem a fejemmel a szőke srác felé. – Az, aki ki sem látszik a piából – tettem még hozzá, hogy Elena is tudja, kiről is beszélek, majd várakozóan néztem rá.


How to be a vampire



words: 644 ❀ zene: Karakterzenéim <3 ❀ kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Vas. Júl. 09, 2017 8:52 pm





To: Damon Salvatore



Help me, please...

- Ne mondd nekem, hogy nyugi! Nem tudok megnyugodni, Damon! Annyira… béna vagyok! – Fakadtam ki neki, aztán idegesen a hajamba túrtam. A szavaira viszont felkaptam a fejem és kissé hitetlenkedve bámultam rá. Lehet, hogy a megfutamodás, mármint a menekülés nem megoldás, de pont ő beszél? Ő, aki mindig lelép, ha van valami zűr? Kikapcsolja az érzéseit, gyilkol, mint egy őrült, ha valami nem tetszik neki? Ne, ha valaki, hát ő ne akarjon ez ügyben kioktatni. Szívesen az arcába kiabáltam volna, de végül nem voltam rá képes. Nem, mert valahol igaza volt. Hisz ha ő, akkor pontosan tudja, hogy az ilyen megfutamodásoknak következményei vannak. És ő pont ezektől a következményektől akart megóvni, nem? Nem mintha ez az ügy annyira komoly lett volna. Elfutottam, hogy egyedül lehessek a gondolataimmal. Nem sokáig lehettem egyedül. Hallottam a közeledő lépteit.
Követett. Nem volt meglepő, így el is kezdtem mondani a magamét, de aztán ő is így tett, miközben megfogta a kezem. Kicsit meglepődtem. Egyrészt azon, hogy a heves természetét most leküzdötte és nem kezdett el velem kiabálni. Másrészt olyan furcsa érzésem támadt, ahogy fogta a kezem, ahogyan figyeltem őt és hallgattam. Viszont amikor Katherinet említette, a gyomrom szinte görcsbe rándult. Nem tudom, miért, nem is akartam foglalkozni vele. Katherine… annyira bosszantott már csak az is, hogy a nevét hallottam, hogy elmondani nehéz lett volna.
- Én örülök, hogy nem haltál meg. – Jegyeztem meg halkan, de ennél jobban nem szakítottam félbe. Vártam, hogy folytassa és ő folytatta is. Félrepillantottam, de a nevemet hallva lassan újra ránéztem. Ekkor már ő is engem nézett. A szavaira teljesen ellágyultam. Ismét azt éreztem, igaza van és menni fog. A kezünkre néztem és ahogy elengedte volna, megfogtam és nem engedtem el. Automatikus mozdulat volt, de úgy éreztem, nem akarom még elengedni őt.
- Talán ezúttal nem felejtem el megigézni… - Mosolyodtam el kínosan, majd oldalra döntöttem a fejem. Elnéztem az épület felé is, bár az idegességem nem akart elmúlni. Egyszerűen inkább azt éreztem, hogy Damont nem hagyhatom most már cserben. Annyit fáradozott azon, hogy segítsen nekem, hogy nem hagyhattam ennyiben. Másrészt, azt hiszem, azt akartam, hogy kicsit büszke legyen rám… hogy boldog legyen. Bár ez egy kicsit zavaros. Lassan elengedtem a kezét.
- Menjünk vissza. – Az arcom még véres volt, így előszedtem egy zsepit és elkezdtem megtörölni a számat, de csak még inkább elkentem magamon a vért. – Olyan vagyok még? – Pillantottam Damonre, miközben az arcomra mutattam. – Nem lenne jó ötlet, ha csupa véresen állítanék be… így is felhívtam magamra a figyelmet, nem? – Húztam el a számat, majd a zsepkendőre néztem a kezemben. – Csalódtál bennem, Damon? – Kérdeztem halkan. Nem is tudom, hogyan jutott ez eszembe. Mégis érdekelt a válasz, az, hogy most mit gondol pontosan. – Vagy számítottál rá, hogy elrontom és még ki is borulok miatta? – Újból ráemeltem a tekintetem. Halványan mosolyogtam csak. Sokféle érzés kavargott bennem, amiket nem tudtam szavakba önteni. Féltem, aggódtam, reménykedtem, bizonyítani akartam, közben meg el is rohantam volna szívem szerint. De Ő itt tartott. Mintha egy láthatatlan fonál hozzákötött volna és nem eresztett volna el. De valamiért azt éreztem, így van ez jól.



From: Elena Gilbert


506 szó ❀ Just give me a reason ❀ drágámnak   ❀  kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Pént. Júl. 07, 2017 8:21 pm





Damon & Elena



Elena persze pontosan úgy reagált, mint ahogy arra számítottam. Egyből menthetetlen esetnek állította be magát, és teljesen kiakadt, amiért nem jött össze egyből neki a táplálkozás. Én pedig hiába próbáltam őt biztosítani arról, hogy nem volt ez olyan vészes, mint aminek ő hitte, de nem igazán segített. Nem hitt nekem.
- Hé… Elena, nyugi – tettem két kezemet nyugtatóan a vállára, és így kényszerítettem őt arra, hogy rám nézzen, csakis rám, ami kicsit viccesen sikeredett, tekintve, hogy a whiskys pohár még mindig a kezemben volt. – Senkinek sem sikerült még elsőre, de tudod, gyakorlás teszi a mestert, és az, hogy megfutamodsz, nem megoldás semmire – próbáltam őt csitítgatni, bár tudtam, hogy nem igazán fog összejönni. A szavakat, amiket kiejtettem, még én magam is üresnek éreztem, hát akkor Elena hogyan vehette volna őket komolyan?
Elvégre, pont én papolok arról, hogy nem a megfutamodás a megoldás a problémára? Egész életemben ezt csináltam. Amikor Stefannak szüksége lett volna rám, én úgy döntöttem, hogy inkább lelépek, hisz épp haragudtam rá, és mindig egyszerűbb volt kisétálni az ajtón, mint a mögött maradni. Így nem igazán volt jogom ilyeneket mondogatni Elenának, de nem nagyon tudtam, hogy mi mást tehetnék még. Én nem vártam el tőle, hogy rögtön, első alkalomra tökéletesre vizsgázzon le, számítottam arra, hogy lesz majd valami gubanc, de arra nem gondoltam, hogy Elena majd szépen benyomja a hisztit.
Amikor azzal jött, hogy velem biztosan nem fordult még soha elő az, hogy elfelejtettem megigézni az áldozatot, majdnem kicsúszott a számon, hogy de, igen, megtörtént, nem is egyszer. Csakhogy olyankor én azt mindig szándékosan hagytam ki, mert hallani akartam, ahogy sikoltoznak. Ez volt az egyik legjobb része az egésznek – amikor nem kellett attól tartanom, hogy bárki meghallhat, amikor nem kellett óvatosnak vagy feltűnésmentesnek lennem. Így éreztem magam igazi gyilkosnak és igazán gonosznak, de ezt nem mondhattam Elenának sem. Mire azonban kitaláltam, hogy mit feleljek neki erre, ő már ki is viharzott az épületből, itt hagyva engem. Tanácstalanul tártam szét a karjaimat, miközben éreztem, hogy egy izom megrándul az arcomon.
Kicsit sem így terveztem az estét, azt hittem, hogy mi ketten jól fogunk majd szórakozni, hogy Elena is jól fogja majd magát érezni, erre bumm, ez lett belőle. Lehet, hogy mégsem hozzám kellett volna fordulnia segítségért, hanem Stefanhoz vagy Carolinehoz. Ők legalább nem azt érték volna el, hogy Elena még jobban meggyűlölje a mostani énjét. Mert nekem úgy látszik, csak ez ment.
Be akartam dobni a törölközőt én is. Nem akartam tovább ilyen tanár bácsisat játszani, hisz jól látszott, hogy megbuktam belőle. De gondolnom kellett Elenára is, és az kicsit sem segített volna, ha én is besértődök. Megittam hát azt a whisky-t, amit Elenának hoztam, majd megindultam én is kifelé az épületből. Ahogy elhaladtam a pult mellett, leraktam oda az üres poharat, s így mentem tovább a bejárat felé.
Ahogy kiértem a helyiségből, egyből megpillantottam Elenát az autómnál állni. Persze rögtön megérezte a közeledtemet, s amint ott voltam már karnyújtásnyira tőle, felém fordult, és beszélni kezdett. Láttam a szemein, hogy mennyire meggyötört, hogy mennyire kétségbe van esve. Ismertem ezt az érzést. Amikor átváltoztam, én is gyűlöltem vámpírnak lenni, egyszerűen csak meg akartam volna halni, de Stefan nem hagyta, mert képtelen lett volna egyedül elviselni az örökkévalóságot.
Amikor aggodalmát kifejezte, én csak megfogtam a kezét, és megszorítottam azt biztatóan. Arcom is ugyanezt az érzelmet tükrözte, majd amikor szólásra nyitottam a számat, a tekintetemet inkább előre szegeztem az éjjeli égboltra.
- Tudod, amikor én átváltoztam, pontosan úgy éreztem, mint te. Gyűlöltem vámpírnak lenni, és gyűlöltem az öcsémet is, amiért erre kényszerített. Nem akartam így élni, inkább haltam volna meg, csak ne kelljen az örökkévalóságot Katherine nélkül eltöltenem – feleltem, majd vártam pár pillanatig, mielőtt folytattam volna. – Nem tudom, hogy mikor vagy hogyan történt, hogy elkezdtem élvezni a vámpírlét előnyeit, de egy idő után már én sem éreztem akkora csapásnak azt, ami történt. Megtaláltam az új önmagamat, vagy a régit megfűszerezve néhány új dologgal. Épp ezért hiszek abban, Elena – pillantottam most már a lányra -, hogy neked is sikerülni. Ne várd el magadtól, hogy rögtön első próbálkozásra úgy menjen minden, ahogy nálunk, tapasztaltabbaknál látod. Idő kell ahhoz, hogy feldolgozd azt, ami történt, és el is fogadd. Ha pedig ez megvolt, akkor már nem lesz semmi gond – fejeztem be a mondandómat még egyszer megszorítva Elena kezét, majd elengedtem azt, és távolabb léptem tőle. – Haza szeretnél menni, vagy tegyünk még egy próbát? – böktem fejemmel az épület felé. – A döntés csakis a tiéd, én nem erőltetek semmit – tettem még hozzá, miközben várakozóan néztem rá.


How to be a vampire



words: 737 ❀ zene: Karakterzenéim <3 ❀ kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Vas. Júl. 02, 2017 2:21 pm





To: Damon Salvatore



Help me, please...

Igazság szerint megkérdőjeleztem volna azt, amit Damon mondott. Stefanról nem tudtam elképzelni, hogy annyira nagy nőcsábász volt. Ő inkább a visszafogott típusú pasi volt, aki lassan és óvatosan közelíti meg a kiszemelt lányt… és nem szed össze akárkit az utcán. Mégsem szóltam semmit, nem akartam újra Stefan védelmére kelni, ezáltal kivívni Damon ellenszenvét. Így hát csendben maradtam a következő megszólalásáig.
- Nem is értem, miért nem azt kértél elsőnek. – Biccentettem oldalra a fejem, majd elnéztem a pultos felé, aki máris rohant teljesíteni Damon kérését. Ezután kezdtem kutatni a tömegben és szúrtam ki valakit magamnak, de minden balul sült el.
A vér mámorító íze teljesen elvette az eszem és nem akartam leállni. A férfi hangját, nyöszörgését sem hallottam meg, annyira máshol jártam. Azt sem hallottam, amikor Damon már a közelünkbe ért. Csak arra eszméltem fel, amikor elszakított engem és az áldozatomat egymástól. A vér végigcsorgott a szám szélén, így sietve odakaptam a kezem, eltakarva ezzel. A pillanatok tört része alatt állt össze a kép, hogy amit csináltam, az közel sem volt jó és közel sem volt vámpírhoz méltó. Vagyis igen, de nem olyan értelemben, mint kellett volna. Damonra néztem, ahogy megigézte a férfit. Ezután odalépett felém, én pedig automatikusan közelebb mentem hozzá, azonban meg is torpantam. Kitört rajtam egy kisebb pánik az előbbi események miatt.
- Damon, én… teljesen… nem, ez nem lesz így jó… - A whiskey-s pohárra nem is figyeltem, így nem nyúltam érte, de nem is toltam félre Damon kezével együtt. A számat letöröltem, de így is véres maradt, majd újra a vámpírra néztem.
- Nem vagyok ebben jó! Nem is leszek. Ez… őrület. Elfelejtettem megigézni! Hogy lehetek ennyire béna? Damon, hagyjuk, jó? Nem fog menni. – Akadtam ki, a szavai ellenére is, mert igen, csapnivaló vámpírnak éreztem magam. Hiába próbált meggyőzni arról, hogy ez még a legjobbakkal is megesik, nem hittem neki.
- Veled biztos nem fordult soha elő, hogy nem igézted meg az áldozatod… - Csattantam fel kicsit hevesebben. A továbbiakra pedig szintén nem tudtam uralkodni magamon és az indulataimon. – Ha te nem vagy, meghal. Ugyan úgy, mint Matt. Szóval miért is próbálkozunk? Elég volt! – Vágtam az arcába, majd kikerülve őt elindultam kifelé. Menekülni akartam és befejezni ezt a borzalmas estét, mielőtt tényleg katasztrófába torkollik. Azon járt az eszem, hogy jobb lett volna, ha Stefant kérem meg, hogy segítsen. Még akkor is, ha az állati vért nehezen veszi be a gyomrom. Utáltam, ami most történt. Kint a kocsinál álltam be, nekitámaszkodtam a kezeimmel és lehajtottam a fejem. A hajam az arcomba omlott, így az egyik kezemmel a hajamba túrtam és ott is tartottam a kezem. A földet figyeltem, jobban mondva két pont között váltakozott a tekintetem.
- Nem kellett volna átváltoznom… - Szűrtem a fogaim közt halkan és egyben kétségbeesetten. Legszívesebben… nem is tudom, mihez kezdtem volna. Visszapörgettem volna az időt és megkérem Meredith-t, hogy ne adjon Damon véréből. Így nem változtam volna át. Szusszantam egy nagyobbat, lehunyva a szemeimet. Lassan sikerült megnyugodnom, bár továbbra is úgy véltem, nem vagyok vámpírnak való. Felemeltem a fejem és ha Damon kijött utánam, akkor felé néztem el, némileg aggódva, vagy inkább meggyötörten.
- Sajnálom, de azt hiszem, ez tényleg nem nekem való. – Ejtettem ki a szavakat halkan, miközben a tekintetemet le sem vettem róla.



From: Elena Gilbert


534 szó ❀ Just give me a reason ❀  kredit





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   Szer. Jún. 21, 2017 11:25 am





Damon & Elena



Elena természetesen egyből ellenkezni kezdett, nem ismerte be, hogy igazam van, én pedig már nyitottam is volna a számat, hogy már csak azért is bebizonyítsam igazamat, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább hagyom az egészet. Úgy sem tudtam volna meggyőzni őt erről, azért sem, mert ezzel egyúttal Stefant is védte. És elég egyértelmű volt, hogy kettőnk közül kit védene meg jobban – természetesen az öcsémet. Ezt akkor is a tudtomra adta, amikor azon a végzetes éjszakán visszafordult Mystic Fallsba, hogy elbúcsúzzon Stefantól. Mindig is ő fog számítani, és én örökre egy senki maradok az életében. Mindez ellenére sem tudtam elmenni, itt hagyni a szülővárosomat. Szenvedtem, nem is kicsit, de most Elenának szüksége volt rám, és egyébként is volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ezek nélkülem semmit sem tudtak volna véghezvinni.
Amikor azt kérdezte, hogy a pezsgő nem túlzás-e, csak nevetve megráztam a fejemet. Pedig, hölgyeim és uraim, nem volt az, kicsit sem. De azt hiszem, ezt a témát nem is részletezem tovább, elvégre mindenki tudja, hogy akkor, amikor visszatértem Mystic Fallsba, mindenki kútba dobott volna, ha lehetősége és ereje lett volna hozzá. Most pedig már ott tartottunk, hogy Elena jobban bízott bennem, mint magában. Szép fejlődésen estünk át, nem igaz?
A nem épp kedves megszólalása Elenának egy kicsit megbélyegezte a légkört, és ez sokáig tapintható is volt a levegőben. Én viszont igyekeztem elvonatkoztatni ettől, de pokoli nehéz volt. Felért ugyanis egy elutasítással, és ha akartam, ha nem, akkor is megsajdult a szívem miatta. De gondolom, hozzá kellett volna már szokjak, elvégre mindig én voltam a gonosz, lelkiismeret nélküli szörnyeteg, akit nem lehet szeretni, aki nem képes szeretni, és akit csak utálni, megvetni lehet.
Ahogy azonban közeledtünk Devonsporthoz és a végállomásunkhoz, úgy oldódott fel a hangulat is kissé. Aminek azért én is örültem, mert nem lett volna jó ilyen nyomott kedvvel végigcsinálni ezt az estét. Elenának így sem füllött hozzá túlságosan a foga, nem akartam megnehezíteni a dolgát még azzal is, hogy ridegen viselkedem.
- Hát igen, nagyrészt kurvázni jöttünk ide annak idején. Szép kis bulik voltak azok, nekem elhiheted! – kacsintottam Elenára pajkosan, már csak azért is, mert tudtam, hogy a részletek nem igazán érdekelték. Meg, igazából az sem, hogy pontosan mit csináltunk ott. Nekem pedig muszáj volt épp ezért közölnöm vele, mert látni akartam a rosszalló tekintetét.
Ahogy megérkeztünk a pulthoz, én egyből rendeltem italt, Elena pedig természetesen szóvá is tette ezt. Egy szúrós pillantást lövelltem felé, mintha ezzel engem is megsértett volna. Persze nem, de azért látszott, hogy sok mindent kellett még tanítanom neki, ha még ilyen alapokat sem tudott.
- Á-á! Első számú szabály: mindig piával kezdünk. Segít ellazulni, feloldódni… De igazad van, nem feles kell nekünk, hanem a jó öreg bourbon – tettem hozzá végül, majd hátrafordulva a pultoshoz rendeltem két pohár whiskyt is. Egyet továbbra is magamnak, egyet pedig Elenának, akkor is, ha neki nem kellett.
A két felest gyorsan felhajtottam, s már a whiskys pohár volt a kezemben, amikor Elena is elkezdte a tömeget pásztázni potenciális jelölt után kutatva. Ki is szúrt egy magányosan üldögélő gyereket, mielőtt azonban én kifejthettem volna a véleményemet róla, ő már meg is indult, hogy kezébe véve a dolgokat, táplálkozzon belőle. Normál esetben tetszett volna ez a határozottsága, de azért igazán megvárhatta volna azt, hogy én mit szólok hozzá, mert nem tartottam jó ötletnek. De hát a nők mindig mennek a saját fejük után, miért is lepődtem meg, hogy most is így volt?
Végül aztán úgy döntöttem, hogy akkora baj csak nem lehet belőle, ezért szemforgatva ugyan, de beadtam a derekamat. Amikor viszont kezdtem elveszíteni a tömegben Elena alakját, jobbnak láttam, ha inkább a közelében maradok, mielőtt valami butaságot csinálna. Felhajtottam hát a whiskymet, majd a másik poharat, amit Elenának szántam, megfogtam, és így indultam meg utána a tömegben. A hallásomra koncentrálva igyekeztem megtalálni őt, ám amikor meglett, nem épp annak a társaságában találtam, akire számítottam. Sőt, határozottan nem tetszett, ahogy az az agy nélküli idióta rá akart mászni Elenára. Nem mintha féltenem kellett volna őt, hisz vámpír volt, de azért azt sem akartam, hogy lebukjunk, ezért jobbnak láttam, ha inkább én intézem az ügyet.
Csakhogy mire odaértem hozzájuk, Elena már nagyban szívta az IQ bajnok vérét, amivel normál esetben problémám nem is lett volna, ha mondjuk, nem felejti el megigézni. Mert hogy az az alak úgy visított, mint egy disznó, ami épp a vágóhídra készül – és ezzel nem is túloztam túlságosan.
Szerencsénkre a zene elég hangos volt ahhoz, hogy a férfi hangját elnyomja, így elég volt azokat megigéznem, akik közvetlen közel helyezkedtek el hozzánk, és szúrósan, lopva pillantgattak Elena felé. Róluk biztosra tudtam, hogy gyanút fogtak, ezért hogy megőrizzem a titkunkat, elfelejtettem velük, hogy bármit is hallottak.
Mikor ezzel végeztem, Elenához léptem, és elszakítottam őt attól a nagy meláktól, mielőtt túl sokat ivott volna belőle, meg egyébként is, jobb volt, ha őt most szépen elengedjük, mielőtt a szívet kell kitépjem azért, hogy megszabaduljunk a nyomoktól. És amennyire idegesített ez az alak, sokkal szívesebben törtem volna el a nyakát itt helyben, de megígértem Elenának, hogy senkit nem fogunk megölni, és ehhez azért tartani akartam magamat, még ha ez a melák meg sem érdemelte Elena jóindulatát.
- Most szépen hazamész, és elfelejted, hogy egyáltalán jártál itt az éjszaka. Úgy fogod tudni, hogy végig otthon voltál, és elestél. Valami szúrós pont a nyakadba állt, de szerencsésen érkeztél, ezért túlélted. Most pedig menj – fejeztem be a melák megigézését, majd mikor hátat fordított nekünk, és a kijárat felé indult, Elena felé fordultam én is, hogy betakarjam a véres arcát a többi bulizó elől. Nem mintha annyira ránk figyeltek volna, de jobb félni, mint megijedni, én azt mondom.
- Nos, Elena… - kezdtem bele, miközben felé nyújtottam a whiskys poharat. Valahogy éreztem, hogy szüksége lesz rá. – Ez egészen jól ment, azt az apró részletet leszámítva, hogy elfelejtetted az igézést, de sebaj, a legjobbakkal is előfordul – mondtam neki kissé vicces hangnemben. Igyekeztem ugyanis nem kioktatóan beszélni hozzá, mert nem akartam, hogy úgy érezze, csapnivaló vámpír, és hogy neki ez nem megy, majd csapot-papot itt hagyva elviharozzon valamerre. Mert ez nem volt igaz, csak épp… a legfontosabbról megfeledkezett. Nem mintha olyan nagy ügy lett volna most.
- És? Hogy érzed magad most, hogy egy élő és mozgó emberből ettél, aki se nem halt meg, se nem Matt Donovannak hívták? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel még mindig mosolyogva.


How to be a vampire



words: 1037 ❀ zene: Karakterzenéim <3 ❀ kredit







I love you and I will love you until I take my last breath on this earth



avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My way back to Elena



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

♥ Delena ~ Hogyan legyél vámpír?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Bambuszerdő
» Menyétek kódexe
» Farkasok kódexe
» Uchiha Madara
» Abumi Enko

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette Extra :: Idézd vissza a múltat-
^
ˇ