Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Karácsonyi álom

Today at 1:24 pm

Hangstúdió

Today at 2:24 am

Mûterem

Yesterday at 6:13 pm

Alagsor

Yesterday at 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Dominik Parker

Hétf. Dec. 11, 2017 12:00 am

Félvér Tábor - Frpg

írta: Vendég
Vas. Dec. 10, 2017 10:59 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Damien Blanchard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Damien Blanchard   Szomb. Ápr. 29, 2017 1:10 pm


Damien Blanchard

Idézet


Becenév

Dam

Titulus

Am i loser...?

Születési hely, dátum

New Orleans, 1992. szeptember 7.

Faj

vámpír

Átváltozás

2017. április 11-én történt, ugyan azon a napon, amikor a barátnőm szakított velem.

Család

Van egy nővérem, Heather, akire mindig számíthattam és mindig ott volt nekem. A kapcsolatunk igazi, tesós volt, de amióta vámpír vagyok, kerülöm.
A szüleink közül már csak apánk él, vele elég rideg a kapcsolatom. Őt is... kerülöm.

Play by

Matthew Daddario





Ez az én történetem...

Néhány héttel ezelőtt…

- Ennyi volt, Damien. Végeztem veled, most pedig fogd a cuccaid és tűnj el! – Azzal a mellkasomnak nyomta a táskát és kitolt a lakásból. Csak tátogtam, mint egy hal.
- Hé, várj már, Clarissa…! – Nyitottam a számat, hogy még mondjak valamit és próbáljam menteni a kapcsolatunkat, de rám csapta az ajtót a következő végszóval:
- Megmondtam, nem akarok tőled már semmit. – Néhány percig biztos még a verandán álltam, megkövültem és próbáltam helyrerakni a fejemben a kirakós darabjait. Az utóbbi hetekben sokszor járt hozzá egy bizonyos „barát”. Mindig is furcsa légkör lengte be őket, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Bíztam a barátnőmben és elhittem, hogy csak barátok. De úgy tűnik, szépen benéztem és csak szórakozott velem. Sőt, mindketten. Ez dühített. Szomorú voltam és mérges, nem tudtam, mihez kellene kezdenem. Nem hagyhattam annyiban és nem is akartam. Legalább annyit megérdemlek, hogy a szemembe mondja, hogy „hé, figyelj, kiszerettem belőled és tovább léptem”. De az, hogy egyszerűen kidob, mindenféle magyarázat nélkül meg hülyének néz, az nem járja.
Első utam hazavezetett aznap éjjel. Ledobtam a cuccaim a szobámba, majd ledobtam magam az ágyra. Elfeküdtem rajta, az ujjaimat a tarkómnál összefűzve kezdtem bámulni a plafont. Hallottam, hogy a nővérem közeledik, így elpillantottam az ajtó felé. Benyitott, de akkorra már felálltam és magamhoz kapkodtam néhány holmim. Pénz, telefon, kulcsok.
- Hová készülsz ilyen feldúltan? – Kérdezte, én meg vállat vontam.
- Csak el. És ne várj meg, Heather. Szerintem ma éjjel kimaradok. – Pillantottam végre rá, majd elhaladtam mellette. Szükségem volt az egyedüllétre, arra, hogy gondolkozzak és arra, hogy kicsit kikapcsolódjak. Mostanság az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy tanultam és vizsgára készültem. Eléggé belefásultam, nem maradt időm a barátnőmre és a családomra sem. A gondolatok sorra kergették egymást a fejemben, mielőtt betértem volna egy klubba. A pulthoz lépkedtem, befoglaltam egy szimpatikus helyet, majd rendeltem egy pohár whiskey-t. Nem emlékszem rá pontosan, hányadik pohár után, de leült mellém egy szőke hajú, csillogó szemű lányzó. Eleinte nem törődtem vele, de végül beszélgetni kezdtünk. Szó-szót követett és én ostoba, kiöntöttem neki a szívem. Elmondtam, mekkora szerencsétlen vagyok, hogy elhagyott a barátnőm és valószínűleg már régebb óta viszonya volt egy haverjával, szinte a szemem előtt. Először rávágta, hogy biztos, csak rémeket látok. A végére viszont megértette, hogy ez az igazság. Elárultak.
- Borzalmasan indul ez a hét… - Motyogtam, szinte a világomat sem tudtam már. Ő meg elmélyülten fürkészte az arcom, majd megsimította.
- Emlékeztetsz... valakire. – Nem vallotta be, de saját magára emlékeztettem és az elcseszett szerelmi életére. Ha tudtam volna róla, biztos nem kezdek el pont neki fecsegni róla. Bár, az igazat megvallva, ha nem iszok, akkor én sem beszéltem volna róla senkinek, hanem magamban elrendezem és feldolgozom. Ostobaság volt eljönnöm és leinnom magam.
- Oké… - Félresepertem a kezét az arcomtól és lemásztam a székről. – Szerintem én… hazamegyek. Kösz az estét. – Mosolyogtam rá bágyadtan. Hosszú ideig egymás szemébe bámultunk, mielőtt megragadta volna a karom.
- Hazaviszlek. Elég rossz állapotban vagy ahhoz, hogy egyedül sétálgass a városban éjszaka. – Erre felnevettem.
- Ó, ezt a fiúk szokták felajánlani a csajoknak. Én meg tudom védeni magam, édes. – Ismét félresepertem a kezét, hogy ne fogjon. Aztán sietve a pult felé fordultam és kiraktam valamennyi pénzt, ami fedezte az italozgatásainkat. Ezután szó nélkül indultam ki a szórakozóhelyről, ő viszont követett. Szintén egy szót sem szólt. Kezdett aggasztani és hátranéztem rá a vállam felett.
- Meddig akarsz még követni, mondd? – Sóhajtottam kissé idegesen. Reméltem, hogy nem egy pszichopata nőt fogtam ki magamnak így estére, mert az bizony csodás véget ért volna.
- Már nem sokáig. – Közölte, majd mellettem termett egy szempillantás alatt. Elkapta a karom, majd berántott egy sikátor mélyére és befogta a számat. – Egy hangot se. – Kissé rémülten pislogtam rá, nem tudtam, hogy lehetett ennyire gyors és nem tudtam, mi is ő valójában. – Megadom a lehetőséget a döntésre… arra, hogy mit teszel az ex-barátnőddel. Vagy az új pasijával. Tudom, hogy akarod a… bosszút. – Magyarázta, miközben elemelte a kezét a számtól és megharapta a saját csuklóját. A vér folyni kezdett belőle.
- Mi? … És hé, mi a frászt művelsz?! – Emeltem meg a hangom, de nem hagyott lehetőséget arra, hogy tovább beszéljek. A csuklóját a számhoz nyomta erőszakosan, én pedig éreztem, ahogy a vére lefolyik a torkomon. Undorító volt az a fémes íz. Elhúztam tőle a fejem. Azaz próbáltam, de lefogott és csak akkor engedett el, amikor biztos volt benne: elég vér van a szervezetemben. Amennyi még a számban volt, a földre köptem.
- Mi a pokol ez az egész?! – Néztem rá dühös szemekkel. Fürkésztem az arcát, válaszokat akartam. Közelebb lépett hozzám.
- Egyszer még meg fogod nekem köszönni, hogy felemeltelek a porból, Damien… - Suttogta a fülemhez hajolva. Mielőtt reagálhattam volna, eltörte a nyakam és a karjaiba hullottam élettelenül.

Napjainkban

Friss vámpír voltam. Nem tudtam kontrollálni a vér utáni sóvárgásomat, így az életem másból sem állt, csak menekülésből. A vér elől. Sosem gondoltam volna, hogy a vér szaga ennyire csábító. Ennyire vonzó. Képtelen voltam leállni. Tegnap egy nő meghalt a karjaimban, mert nem bírtam időben abbahagyni az ivást. Borzalmas érzés, hogy egy gyilkossá váltam, mégis, annyira szórakoztató. Már nem voltam önmagam. Nem jártam otthon a halálom napja óta. A telefonomat a folyóba dobtam, hogy ne tudjanak elérni. Nem akartam hazamenni többé, nehogy a nővéremet, Heathert is bántsam vagy apámat.
A halálom, illetve újjászületésem napja óta sokszor elmentem ahhoz a szőke lányhoz. Segítségért. Amit végül is meg is kaptam. Elmondott mindent a vámpírságról, amit csak tudni érdemes. Azt, hogy mire vagyok képes. Azt, hogyha nem bírom a fájdalmat, ki tudok kapcsolni. Bár mindig volt valami a hangjában, ami nem hagyott nyugodni. Mintha nem szeretné annyira a vámpírlétet, mint mutatni akarja. De én mégis elhittem neki, hogy igaza van. A szavainak hittem, nem a saját megérzéseimnek.
Egy boszorkány nevét is megadta, akitől még az első napokban kaptam egy napfénygyűrűt is. Eleinte azt gondoltam, visszatérhetek a normális életemhez, de végül nem így alakult. Egyszer összefutottam Clarissával és az érzéseim iránta annyira intenzívek lettek, a megbántottság és a düh, hogy majdnem elvesztettem a fejem. Másra sem vágytam, minthogy fájdalmat okozzak neki. Végül eljöttem, faképnél hagyva őt, bár biztos vagyok benne, hogy nem sajnálta.
Úgy éreztem, Rebekáhn kívül nem bízhatok most senkiben, így mindig, amikor tehettem, visszatértem hozzá és ő nem küldött el. Biztos megsajnált, de ha így is volt, nem bántam. Ha már miatta lettem más, akkor az volt a legkevesebb, hogy nem hagy teljesen magamra, nem igaz?
Az életem azonban még inkább megváltozott, amikor egy Hazel Rhian Wallace nevet viselő vadász hölgy belépett az életembe.





Don't underestimate the allure of darkness.
Even the purest hearts are drawn to it.

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✘ mr. perfect matthew daddario
Léptek száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damien Blanchard   Hétf. Május 01, 2017 11:29 pm


Elfogadva

Damien Blanchard

Már a pb választással megnyertél, az írásmódod pedig ismerem, sok jóra számítottam mikor bevállaltad a karaktert. Sajnállak, cimbora, ha akaratodon kívül változtatnak magunk fajtává, az sosem kellemes, főleg akkor nem, ha egy ősi tesz vámpírrá. Rebekah veszélyes, javaslom mindig nézz a hátad mögé ha a közelében vagy, na meg aztán Klaus meg ne tudja, nehogy még egyszer összetörjön a szíved... wink
Belekötni akkor sem tudnék az adatlapodba, ha akarnék, a történet érdekes, emészt a kíváncsiság hogyan folytatódik, egy vámpír-vadász kapcsolat nem egyszerű, sok izgalmat várok el tőle  
Nyomás foglalózni és hódítsd meg a hölgyeket játékteret!



You are the love of my life

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
paul "hottie" wesley
Keresem :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart
Léptek száma :
39

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Damien Blanchard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Damien Knight
» Damien Knight

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-
^
ˇ