Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:45 am

Bejárat

Yesterday at 11:30 pm

Vendégszoba

Yesterday at 11:30 pm

Chelsea szobája

Yesterday at 11:30 pm

Nappali

Yesterday at 11:30 pm

Konyha

Yesterday at 11:29 pm

Fürdőszoba

Yesterday at 11:29 pm

Társalgó

Yesterday at 11:11 pm

Asher Maron

írta: Emma Cox
Yesterday at 10:52 pm

Chelsea Janson

Yesterday at 9:45 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 36 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Alison Blackmoore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Alison Blackmoore   Hétf. Május 01, 2017 4:45 pm


Alison Blackmoore

a golden cage is still just a cage


Becenév

Ali

Titulus

#later

Születési hely, dátum

Virginia, Richmond, 1985. április 28.

Faj

hibrid

Átváltozás

Az első átváltozáson húsz évesen estem át, mikor a családomat vámpírtámadás érte. Hogy mentsem anyámat, karót döftem egy vámpírba, holott tudtam ez mivel fog járni. A szüleimmel végül végeztek, nekem pedig sikerült elmenekülnöm. A következő teliholdnál már átváltoztam.
Hibriddé még a hasonmás átváltozása előtt alakultam, néhány évvel ezelőtt, Klaus pedig mindent megtett annak érdekében, hogy ne tudjam megtörni a köztünk lévő köteléket. A mai napig nem kaptam magyarázatot a nyitott cellaajtóra,aminek köszönhetően sikerült megszöknöm. Tudom, hogy ő tervezte így, talán már nem volt szüksége rám... mindenesetre kiszabadultam és azon nyomban a kötelék megtörésével kezdtem foglalkozni.

Család

Szüleimet vámpírok ölték meg, egyéb rokonomról nem tudok.

Play by

Melissa Benoist





Ez az én történetem...

A farkasfűtől még kába voltam, de a láncok okozta fájdalmat erőteljesen éreztem. A csuklómra tekeredtek, a húsomba vájtak, alig vártam a következő alkalmat, hogy újra küldetésre küldjön az átkozott "hibrid-király". Napok óta nem láttam napfényt, nem lélegeztem be friss levegőt, a szomjúságtól őrjöngeni tudtam volna, de ahhoz sem volt erőm, hogy megmoccanjak. Megpróbáltam megmozdítani a karjaim, letépni magamról a béklyókat, de a nagy erőlködésben csak annyit értek el, hogy még gyengébb lettem, izomlázszerű fájdalom égetett és a könnycsatornáim is megteltek nedvességgel, hogy aztán a forró, sós cseppek az arcomat áztassák. Még arra sem voltam képes, hogy letöröljem őket. Dühös voltam, ilyen haragot még talán sosem éreztem, kezdett elegem lenni az egész hercehurcából, a teremtőmből és az ő elcseszett parancsaiból. Véget akartam vetni a szenvedésnek, átváltozni, hogy megtörjön a kötelék, de gyenge voltam és haszontalan, esélyem sem volt szabadulni. Lépteket hallottam, ámbár látásom elhomályosították a könnyek, mintha keresztülnéztem volna egy vékony függönyön, nem láttam tisztán az illetőt. Már csak a tűszúrást éreztem a nyakamban és a bódító mérget a vénáimban. Újra eszméletemet vesztettem, olyan gyorsan, hogy megszólalni sem volt időm vagy jobban szemügyre venni az illetőt, aki elkábított. Mira magamhoz tértem, a láncok nem szorítottak többé, mintha valaki meglazította volna őket, így első dolgom volt elszakítani a béklyókat, s villámsebesen az ajtóhoz suhantam. Nagy meglepetésemre első próbálkozásra kinyílt, s gondolkodás nélkül rohanni kezdtem, fel a földszintre, a bejárathoz, ki a kapun... Szabad voltam. Mire észhez tértem, már a város határánál voltam, de kénytelen voltam megállni. Fáradt voltam, kimerült és még éreztem a sisakvirág hatását, mégsem volt idő pihenésre. Továbbálltam és hátra se néztem. El akartam tűnni a városból, a Mikaelsonok elől. És most már semmi sem tarthatott vissza.

***
- Thobias Montgomery. Biztos nem látta? - kérdeztem kapkodva és előhúztam a zsebemből a fotóját. A vámpír gyanakodva nézett rám, látszott, mennyire nem bízik bennem, hiszen félig vérfarkas voltam. Aztán a fotóra pillantott és néhány másodperc gondolkodás után a fejét ingatta. A férfi visszament a házba, én pedig csak álltam a tornácán és egy darabig meredtem a csukott ajtóra, azután reményvesztetten telepedtem le a lépcsőre, - Hol a fenében vagy, Thobias? - a tenyerembe temettem az arcomat. Rettentően utáltam Klaust. Igazak voltak a szóbeszédek. A Mikaelsonok csak saját magukkal és a családjukkal foglalkoznak, mások semmit sem jelentenek nekik, amíg megkapják amit akarnak, mindegy kin és hogyan gázolnak át. Azzal nyugtattam magam, hogy Thobias még él, kerestem mindenütt, különben megőrültem volna. Nem hihettem el, hogy tényleg meghalt. Megharaptam, de Klaus vére meggyógyíthatta. Újra és újra beleestem abba a hibába, hogy elhittem a magamnak mondogatott meséket. Reménykedtem, pedig egyértelmű volt, hogy Klaus nem tesz szívességet senkinek, Thobias halott volt, el kellett fogadnom. Mégsem voltam rá képes. Egy sóhaj kíséretében felálltam a lépcsőről, nem akartam magamra haragítani a ház tulajdonosát, de fogalmam sem volt hogyan tovább. Kocsiba ültem és csak hajtottam, nem számított hová, több nyomra nem bukkantam egyelőre, senki sem látta őt azóta, hogy eljött értem és ki akart szabadítani, ami még egy indok volt hogy feladjam és végre elfogadjam az igazságot. A kormányt szorítottam elfehéredő ujjakkal, s közben könnyekben törtem ki. Letöröltem őket a kézfejemmel, de újra és újra eleredtek, félig vakon navigáltam az úttesten. Teljesen kiborultam, a rádióban lévő össze zene irritált, valamit eszembe juttatott mindegyik, egytől-egyig, így inkább kikapcsoltam, de a néma csend még rosszabb volt, fülsüketítő és túl fájdalmas. Elképzeltem, hogy mellettem ül az utasülésen, megpróbáltam felidézni a hangját és hogy mit mondana most, ebben a helyzetben nekem. Bizonyára próbálna megnyugtatni, arra biztatni hogy vegyek mély levegőket és gondoljam át még egyszer az egészet, mert bizonyára nem annyira vészes, mint az elsőre gondoltam. De igen, borzalmas. - Ez egy idióta tanács, Thoby! Gyűlölöm amikor ezt mondod, mindig is gyűlöltem! - kiáltottam a levegőbe és oldalra rántottam a kormányt, hogy leparkoljak. Képtelen voltam tovább vezetni, megálltam az út szélén és hagytam, hogy minden egyes könnycsepp kitörjön belőlem, s nem telt bele fél perc, már az egész testemet rázta a zokogás. Reménytelen helyzetbe keveredtem és nem találtam a kiutat belőle.


avatar
Hibrid vagyok
Keresem :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alison Blackmoore   Szer. Május 24, 2017 1:21 pm


Elfogadva

Alison Blackmore

Akárhonnan nézem, nem egyszerű az életed. A természetfelettiek úgy tűnik, mindenki életét megkeserítik... és most már te is egy vagy közülük. Az valóban érdekes, hogy hogyan is lettél szabad, kíváncsi vagyok, választ kapsz-e rá valaha.
Nem is tartalak fel tovább, az ET-d szinte olvastatta magát, nem tudtam abbahagyni, szóval üdvözlünk itt, Alison!

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Alison Blackmoore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Hibridek-
^
ˇ