Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Udvar

Elisabeth Saltzman
Csüt. Júl. 19, 2018 12:20 pm



Alexis Callaway

Alexis Callaway
Szer. Júl. 18, 2018 7:10 pm



Nappali

Daniella Cruz
Szer. Júl. 18, 2018 6:43 pm



Pub

Damon Salvatore
Szer. Júl. 18, 2018 5:07 pm



Adeen, my offshoot

Damon Salvatore
Szer. Júl. 18, 2018 3:55 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Kedd Júl. 17, 2018 1:55 am



Daniella Cruz

Theodore Storm
Kedd Júl. 17, 2018 12:50 am



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 1 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 20 13

Share | 
 

 Klaus Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Klaus Mikaelson   Hétf. Május 08, 2017 2:09 am

Klaus Mikaelson
In the end we're left
infinitely and utterly alone.


Becenév:
Nik, king
Titulus:
I'm the greatest bastard, love
Születési hely, dátum:
Mystic Falls, 10. század, ezer év elteltével az ember nem törődik túlzottan a dátumokkal
Faj:
hibrid
Beállítottság:
heteró
Play by:
Joseph Morgan

Átváltozás:
1001. őszén történt a vámpírrá válásom, mikor a szüleink úgy határoztak, szörnyeteggé változtatnak minket. Büszkék voltat, különösen Mikael, így ahelyett hogy másik szülőföldet kerestünk volna, ahol békében folytathattuk volna halandó létünket, Esther segítségül hívta a napot, a fehér tölgyet és kitudja miféle varázsigével átkozott el minket, sosem foglalkoztatott a mágiája. Farkassá az első gyilkosságomat követően váltam, drága édesanyám félrelépésének köszönhetően, de mindenáron helyre akarta hozni a hibáját, így a farkasgént azon nyomban elfojtotta bennem szintén egy idétlen varázslattal.
Család:
Always and forever. Elijah, Rebekah és én megfogadtuk anyám sírja fölött, hogy örökké együtt leszünk, kitartunk egymás mellett bármi is történjék. Legtöbb idejüket valóban velem töltötték, bár gyakran kényszerültem arra, hogy koporsókban tároljam őket. Mit tehettem volna? Ígéretet tettünk, csak próbáltam betartani. Az említett testvéreim voltak a leghűségesebbek hozzám, Elijah bátyám és a kishúgom, Rebekah. Tényleg igyekeztek kitartani mellettem, bármekkora fattyúnak is tartottak, a testvérük voltam, vér ide vagy oda. Kol és Finn már egészen más kérdés. Finn mindig is anyuci pici fia volt, s közülünk ő volt az egyetlen, aki nem tudta megszokni a vámpírlétet, s bármikor eldobta volna magától az életet, akkor is ha ezzel a miénket is elveszi, mert olyannyira egyetértett anyánkkal. Szerintük nem volt helyes a létezésünk. Kol épp az ellenkezőjét hitte mindig is, talán túlzottan is beleszokott az új életünkbe, mindent összevetve ő volt mindig is a legvadabb közöttünk, kevés dologban értettünk egyet.
A szüleinkkel csakugyan ez volt a helyzet. Mikael mintha tudat alatt mindig érezte volna, hogy nem az ő sarja vagyok, egy kegyetlen vadállat volt, Esther pedig azután távolodott el tőlem, hogy fény derült a mocskos kis titkára. Röviden: a családunk ősi és bonyolult.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime


Evil isn't born. It's made.

Niklaus! - eget rengető ordítás visszhangzott a fák között, egy kisgyermek az egyik hatalmas, vaskos fa tövében kuporgott. - Niklaus! - hangzott fel újra az üvöltés, ezúttal még haragosabb volt, rémisztőbb minden hangnál. A kisfiú az általa faragott, apró falovat szorongatta remegő kezei között. A kisfiú én voltam, Mikael hangja és léptei pedig egyre közeledtek. - Niklaus! - az újbóli ordításra ezúttal felriadtam, izzadtságban fürödve ültem fel az ágyamban, a rám tekeredett takarót egyetlen mozdulattal rúgtam le magamról, így kiszabadítva a lábamat. - Hát tényleg nem tudsz békén hagyni, öregember? - üvöltöttem a levegőbe, de közben azt reméltem nem hallja a tűz ropogásától és a kíntól, ami a pokolban várt rá.
Rebekah sétált be az ajtón, aggódó arckifejezést öltve magára, s mivel nem hálóing volt rajta, tudtam hogy nem aludt még. Azt kívántam bárcsak én se tértem volna nyugovóra. - Minden rendben, Nik? - hangja ártatlan volt, törődő, már-már hallottam a fejemben a kislány hangját, aki egykor ő volt. Tudatlan, ártatlan, emberi. Az álom után újra feléledt bennem a tűz, amit a Mikael iránt érzem haragom táplált. Gyűlöltem őt, ennyire embert még soha, de soha nem gyűlöltem, mint a nevelőapámat. Üldözött minket, s Estherrel karöltve tette tönkre az életünket. Fiatalok voltunk még, néhányan közülünk még szinte gyermekek, mint Rebekah és Kol... ők pedig fogták mindezt a gyermeki ártatlanságot és sutba vágva szörnyeket kreáltak a tulajdon utódjaikból. Háborgott a gyomrom a gondolatmenetemre. - Jól vagyok, én csak... - felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet néhány pillanatra. Kimásztam az ágy szélére és összekulcsolt ujjakkal meredtem a földre. A húgom úgy nézett rám, hogy még csak rá sem kellett emelnem a tekintetem, éreztem a "tudom hogy hazudsz" pillantását magamon. - Mikael nevét kiabáltad. - a halk kérdésre csak a fejemet ráztam egy ördögi félmosoly kíséretében. - Nem tud már ártani nekünk. Ez csak egy álom volt, drága Bekah. - egyszerre szerettem volna megnyugtatni őt is, magamat is. Mikael remélhetőleg már a pokol tüzén perzselődött, a legmélyebb bugyraiban szenvedett az örökkévalóságig, de legrosszabb esetben is csak szellemként, egyedül lézeng a purgatóriumban. Ez utóbbi eshetőségbe nem akartam belegondolni, még a gondolat is hányingert keltett bennem, hogy körülöttünk lófrál. Megveregettem a matracot, rámosolyogva a kishúgomra, de ő csak állt ott, rémültem meredt rám, eltátott szájjal. Ajkai közül rövidesen vér szivárgott és nyöszörgő hangot hallatott, mire én felugrottam és a nevét mormoltam magamon kívül, sokkos állapotban. Nem értettem mi történik. Nem telt bele fél másodperc, egy kísérteties, hátborzongató nevetés töltötte be a szobát, Rebekah teste a földre hullott, bőre lassan elszürkült, a sötét erek kidudorodtak rajta. Mikael állt a tetem fölött, Rebekah szívét szorongatva véres ujjai között, haja a vállát verdeste a szélben. Ledermedve, könnyes tekintettel bámultam magam elé, sem megszólalni, sem moccanni nem tudtam. A nyitott ablak felé kaptam a fejem, s mire visszafordultam, Mikael két centire állt tőlem, fölém hajolt, jéghideg lehelete az arcomat súrolta. - Ez a te hibád, fiú! - üvöltötte egyenesen az arcomba. Felriadtam, de ezúttal rögtön talpra is kecmeregtem és egyenesen Rebekah szobájába indultam. Az ajtó tárva nyitva volt, ő pedig nem volt a szobában, az ágya üresen, vetetlenül árulkodott róla, hogy nem töltötte itthon az éjszakát. Visszasétáltam a szobámba, dühös, hangos léptekkel és rögtön a mobilomért kezdtem kotorászni a székre terített nadrágból. A fülemhez emeltem és dühösen beszélni kezdtem a rögzítőre, miután az idegesítő, fülsüketítő sípolás abbamaradt. - Rebekah! Amint ezt meghallgatod azonnal hazavonszolod a segged, különben visszaduglak az átkozott koporsódba! Megértetted?! - egyszerűen kinyomtam a telefont és az asztalra csaptam. Rátámaszkodtam a székre, majd a következő pillanatban egy hatalmas reccsenés szakította félbe a hajnali csöndet, a szék pedig kettétörve hevert a szoba másik felében.

but tonight you're a stranger or some silhouette





Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Kapcsolatban :
△ with my demons
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Keresem :
my child & her mother
freya & marcel
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klaus Mikaelson   Kedd Május 16, 2017 2:51 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

A legelső hibrid, Klaus

Ahogy olvastalak, elkezdtelek megsajnálni... nem lehet kellemes folyamatosan rettegni a nevelőapádtól, aki nem csak a te halálod, de a testvéreidét is akarja. Nos, reméljük nem tér vissza a halálból.
Amúgy semmi kivetnivalót nem találtam az ET-ben, nagyon tetszett. Meg hát, ismerős volt már a fogalmazási mód és tudtam, mire számíthatok. Örülök, hogy Klaus is megérkezett közénk, de ígérd meg, hogy Mystic Falls közelébe nem jössz!  





Even though I try not to

I can't help but want you





avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
.•° Damon Salvatore (?) ♥
Play by :
.•° Nina Dobrev
Léptek száma :
67

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Klaus Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Klaus Mikaelson
» Mikaelson család kunyhója
» Klaus hálószobája
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Mikael Mikaelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Hibridek-
^
ˇ