Silhouette FRPG
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Katherine Pierce karakteréhez aktív usert keresünk és olyat, aki jól hozza, másrészt nem tűnik el két hét után!

Továbbá Rebekah Mikaelsont is keressük sürgősen, hasonló elvárásokkal, mint fentebb!


Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
A nyár férfi karaktere

Yesterday at 4:07 pm


A nyár női karaktere

Yesterday at 3:44 pm


3 hónappal és 12 nappal korábban

Yesterday at 2:10 pm


Sétálóutca

Csüt. Júl. 20, 2017 11:55 pm


I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.

Csüt. Júl. 20, 2017 10:41 pm


Bárpult és székek

Csüt. Júl. 20, 2017 10:20 pm


Delena Online
silhouette frpg

Rose: Tudom, hogy meg akarod őket állítani. Megvédeni Elenát. De fiatal vagy... te nem látod, amit én látok. Nem csak arról van szó, hogy Elena jobb emberré teszi Damont. Ez is de... Damon is megváltoztatja őt. Damon kihívások elé állítja. Meglepi őt. Arra készteti, hogy elgondolkodjon az életén. Hogy higgyen. Stefan más. Az ő szerelme tiszta. És ő mindig jó lesz neki. Damon vagy a legjobb választás számára... vagy a legrosszabb.

Steroline Hungary
silhouette frpg

Alaric: (...) Attól még, hogy nem látunk semmit, nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
Damon: Nem úgy, mint Caroline érzései Stefan iránt.
Stefan: Vicces. Folytasd csak.
Damon: Ó, ne. Stefant érzékenyen érinti, hogy lerombolja a barátságát Caroline-nal? Caroline igazán kedvelte őt, de Stefan összetörte a szívét.
Alaric: Látod, Stefan? Még a maci is tudja.
Damon: Már láttam egy ideje, pedig pamutból van az agyam.
Stefan: Add ide.

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd. Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall & Stefan Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Dolgozószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Hétf. Júl. 10, 2017 1:15 pm



Ezra & Jude
Nocsak, a bátyám elejtett egy viccet! Nem a legcsattanósabb, de határozottan vicces. Ezek szerint nem száradt ki teljesen a lelke az elmúlt hónapok során, maradt még benne egy kis élet és szín. Ez egyszerre lep meg és tölt el örömmel, mindenesetre vigyorgok egy nagyot a loknis megjegyzésén. Egyébként meg igaza van, tényleg állnia kell valaminek a dolog mögött. Én sem hiszem, hogy Mystic Falls a turistalátványosságok miatt lenne annyira vonzó a vámpírok számára.
Jól esik Ezra válasza, ellágyulnak a vonásaim egy pillanatra és leplezetlen örömmel meredek magam elé. Melengeti a lelkem, hogy az öccsének tart és aggódik értem annak ellenére, mi mindenen mentünk keresztül az utóbbi néhány évben. Szívem szerint a nyakába ugranék, hogy megöleljem, de tartom magam, nem szeretném, ha túlságosan érzelgősnek gondolna. Tudom, hogy ettől még a falak nem omlottak le kettőnk között, mégis jól esett, hogy megnyugtatott.
- Ahogy én is érted - fűzöm hozzá a szavaihoz, hiszen ő meg a bátyám, és attól még, hogy nem vagyok itthon, sokat gondolok rá. Képzett vadász ő is, akárcsak Tess, sőt, ők ketten jóval régebb óta tanulják ezt az egész mesterséget, mint én. Mégis, a bátyám megszállott vámpírgyűlölete és fanatikus bosszúvágya, vegyítve a szokott maximalizmusával mindig aggodalomra ad okot. Állandóan attól rettegek, hogy valami bajba keveri magát, én pedig nem vagyok itthon, hogy segíthessek.
- Oh, ne, lecseréltétek azt, amit összekentem eperlekvárral? Pedig olyan kényelmes volt! - teátrális sóhajjal csóválom meg a fejem, de közben vigyorgok, mint a tejbetök. - Köszi, mindjárt csekkolom! - teszem még hozzá, mielőtt visszaszolgáltatnám a tollat a helyére. Szeretek a könyvtárunkban lógni, nem feltétlenül az olvasás miatt, én inkább képregényes vagyok, hanem az egész hangulata olyan megnyugtató, otthonos és csendes. Azok után, az életünk miféle kiképzésből állt, imádom a csendet, a könyvek illatát.
Villantok rá még egy mosolyt, mielőtt behúznám az ajtót magam mögött. Azzal a gondolattal hagyom el a dolgozószobát, hogy ez a találka egészen rendben volt - nem ért olyan drasztikus véget, mint hittem, hogy fog, és nem is sikeredett annyira kínosra. Összességében tényleg jó volt újra látni a bátyámat. Jókedvűen elindulok hát felfedezni a házat.

Egy zuhannyal, egy átöltözéssel és néhány órával később lesietek az étkezőbe. Ezra már ott van, de ahogy hallottam a folyosóról, nem sokkal előttem érkezhetett. Rövid fejbiccentéssel köszönök neki, a kérdése hallatán pedig egyből elvigyorodom.
- Ó, imádom az új kanapét! És van rá valami ötleted, mi az a nagy, pink folt az ágytakarómon? Azt hiszem, Tess keze lehet a dologban...
A fejem csóválva ülök le mellé, és a terítékre pillantva eszembe jut, hogy Ezra még nem is tudja, mit rendeltem vacsira. Nos, nem kell felvezetnem az ételt, mert amint helyet foglaltam, már hozzák is kifelé: többféle feltéttel megpakolt, házi sütésű pizza és csokoládés brownie. Elégedetten dörzsölöm össze a két tenyerem.
- Azokat külön neked kértem, mert emlékszem, hogy nem mindent szeretsz, amit én igen, szóval azokra csak olyat pakoltak, amit te szeretsz - magyarázom a pizzákra mutogatva, igazából fogalmam sincs, miért. Talán csak azt akarom bizonyítani, hogy odafigyelek rá, és hiába nem vagyok itthon, még mindig emlékszem a közös dolgainkra.






Gonna catch a cold from the ice inside your soul...

avatar
Vadász vagyok
✦ Keresem ✦ :
brother
sister
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Vas. Júl. 02, 2017 9:01 pm




† To: Jude †


Ahogy kijelenti hogy bízzam rá, felhúzom a szemöldököm. Ezt teszem lassan kilenc hosszú éve, és még mindig nincs eredmény, még mindig nem halt meg az a vámpír. Még mindig valahol a világban játsza kegyetlen és mocskos kis játékait. Nem tudom mi lenne, ha enyém lenne az ötök jele, és én mehetnék utána de mindenesetre alig tudom megemészteni hogy nem nekem jutott, pedig talán érdemesebb lennék rá mint Jude. Persze, kit akarok ezzel ámítani? A tetoválása minden visszatértekor nagyobb, ami hazugság nélkül mutatja a tényt, hogy az öcsém teszi a dolgát.
Halovány mosoly suhan át az ajkaimon, mielőtt szigorú vonallá préselem össze megint őket.
- Szépek, ezt aláírom, de ez nem ok rá. Kétlem hogy Caroline azért lett volna vámpír, mert annak a hasonmásszukának megtetszettek a szőke loknijai... - dörzsölöm meg az orrnyergem kissé gondterhelten, kell itt lennie valami magyarázatnak, egy oknak, amit még nem látok. Rettenetesen idegesít hogy elkerülheti valami a figyelmemet, mert maximalista beállítottságú vagyok, és nem bírom ki, ha nem úgy alakul valami ahogyan annak kellene. Mármint szerintem, kellene. A hangja éle nem kerüli el a figyelmem, de nem mondhatom hogy meglep. A helyzet sajnos ilyen kettőnk között. Harapós.
- Az öcsém vagy, Jude. Természetes hogy aggódom érted - válaszolok ugyanolyan hidegen, pedig én tényleg aggódok, csak nem tudom kifejezni ennél jobban. Sosem voltam az érzelmek embere, de nem tudom utálni az öcsémet, még akkor sem ha ezt akarom magammal elhitetni. Hátradőlök, és szinte látom hogy kattognak a fogaskerekei valamin, de nem kérdezek rá mi jár a fejében. A tollat nézem a kezében de nem teszem szóvá, hadd játszon vele, mindig feszült és frusztrált a közelemben, ami az én hibám is, de egyszerűen ... Kifújom a levegőt és megenyhül egy kicsit az arcom, a feszültség kiáll a vállamból.
- Örülök. Jó tudni - és látni - hogy vigyázol magadra azért, és nincs komolyabb bajod - pengevékony mosoly a válaszom, de ahogy elnézem, tényleg rendben van. A mosolya talán az első őszinte reakciója amit látok tőle, és kicsit bele is sajdul a szívem hogy nem nekem szól, hanem minden bizonnyal egy emléknek, ami eszébe jut a témáról. Kissé dühödten terelem el a gondolataimat. Mi ütött belém? A végén még elérzékenyülök!
- Remek. Nem szokásom elkésni még mindig. Pihenj le addig, és csatangolj nyugodtan ahogyan szoktál. A könyvtárba új kanapé került és pár új kötet ami talán érdekelne - szólalok meg ahogy gyakorlatilag útjára engem, mintha valami alattvaló lenne és én lennék az ura. Olyan kifacsart egy érzés, hogy menekül előlem szinte, de tudom jól, nem sok mindent tettem, amiért csüngenie kellene rajtam. Valahol talán bánom is.
A hátát figyelem, ahogy az ajtó felé indul, és elmerengek hogy milyen kisfiú volt, és most mennyire... megférfiasodott, és a lelki békémből kibillenek mikor visszafordul, talán láthatja is rajtam.
- Én is örülök neked, Jude. Én is... - sóhajtom, csak remélve hogy hallja még távoztában és hatalmas sóhajjal kelek fel hogy visszaüljek az íróasztalomhoz, és jelentések és üzleti kivonatok felett próbáljak eligazodni.

Órákkal később, pontosan este nyolckor lépek be az ebédlőbe, ahol már megterítettek két főre, nem is olyan messze egymástól, és az illatok hatására megkordul a gyomrom. Mikor is ettem utoljára? Letelepszem az egyik székre, és ahogy felnézek Jude-t látom érkezni.
- Kicsavarogtad magad? - kérdezem ahogy türelmesen megvárom hogy felszolgálják a vacsit, amiről fogalmam sincs mi lesz, mert nem én rendeltem.

avatar
Vadász vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Vas. Júl. 02, 2017 1:28 am



Ezra & Jude
- Bízd csak rám!
A hüvelykujjam feltartásával igyekeztem elhárítani a bátyám faggatózását. Nem érti, hogy feleslegesen papol a vámpír megöléséről? Ha akarnám sem tudnám elsumákolni, hiszen itt ez a nyomorult vadászösztön, amely minden nappal egyre erősebben és türelmetlenebbül követeli a vérét. Néha úgy érzem, összeroskadok a nyomás alatt, képtelen vagyok eleget tenni a családomnak és az ösztöneimnek is egyszerre úgy, hogy ne ütközzenek a tetteim a valódi vágyaimmal. Mocsok egy helyzet...
- Szépek a lányok - vonom meg végül a vállam, befejezve Ezra befejezetlen kérdését. Fogalmam sincs, mitől olyan nagy szám Mystic Falls, és nem is igazán érdekel. Ez a bátyám biznisze, ő kutat és szimatol, én pedig, mint valami élőhalott, csak üldözöm a vér szagát. Kezdtem úgy érezni, tökéletesen beleidomultam a szerepbe, mert a vadászaton kívül tényleg elvesztettem az érdeklődésemet minden más iránt, és ez belülről szép lassan felemésztett.
- Kedves, hogy aggódsz értem - felelem, meg sem próbálván tompítani a hangom élén. Süt a szavaimból, hogy dühös vagyok rá. Nem szeretem, ha beleszólnak a dolgomba, főleg, ha ő oktat ki. Azért húztam fel magam ilyen könnyen rajta, mert legtöbbször mindig igaza van, ez pedig sokkal rosszabb, mintha csak vaktában kekeckedne. Azt még el tudnám engedni, de így akaratlanul is úgy érzem, igaza van és bűnös vagyok.
Tényleg? - a nyelvemen a keresű kérdés, de nem teszem fel. Vajon tényleg az én házam is ez a hely? Tényleg tekinthetek rá még otthonomként? Felkapok egy tollat az asztalról és azzal kezdek el babrálni; ha már nem engedte, hogy felpolcoljam a lábamat, legalább ennyi szórakozás jusson nekem. Közben bólogatok a szavaira, bár nem igazán érdekel sem New Orleans, sem az Ősiek. Tudom, hogy én hoztam fel a témát, ugyanakkor viszont menekülnék is a téma elől, hiszen ha minden eredeti vámpír meghal, az azt jelenti, hogy a leszármazottaik... Az egyik felem, a nagyobbik, sóvárog a mészárlás után, egy halk hangocska viszont panaszosan sír legbelül.
- Oh, hát... Kisebb-nagyobb karcolások, semmi komoly.
Széles mosolyra húzom a számat és félrekapom róla a tekintetem. Jobb, ha nem említem meg a részleteket, a vérfürdőket és az afterpartykat, ami egy-egy találkánk után bekövetkezett. Voltak komolyabb sérülések mindkettőnk részéről, de hát itt vagyok, a két lábamon, és mind a húsz ujjam megvan, így hát felesleges lenne Ezrát értelmetlenül traktálnom.
- Klassz! - Mintha végszót mondana ki, felpattanok a székről. Megnyugvással tölt el a tudat, hogy végre valamilyen ürügyre hivatkozva leléphetek. Kezdett nagyon frusztrálóvá válni ez a beszélgetés, habár nem lehet olyan kínos, mint amilyen a vacsora lesz... Kettesben. Ki kell találnom addig pár hivatalos témát, nehogy kínos csendben üljünk, a kimondatlan magánéleti problémáink felett. Kell egy kis idő, hogy összekapjam magam. - Beszélek a szakáccsal, aztán vacsoránál találkozunk. Aztán el ne késs! Lepihennék addig, meg felfedezném újra a házat, ha nem bánod...
Várakozón, már-már engedélykérőn pislogok rá. Nem mintha szükségem lenne a jóváhagyására ahhoz, hogy faképnél hagyjam, de... De igenis kell. Vannak dolgok, amiket nem lehet kiölni magamból. Ilyen a vadászösztönöm, és ilyen a bátyámhoz való ragaszkodásom. Néha nem tudom, melyik a bosszantóbb.
Ha rábólint, hogy elmenjek, akkor az ajtóhoz indulok, ha viszont nem, akkor ugyanúgy állva maradok az asztala előtt, egyre durcásabb képet vágva. Bárhogy is történik, végül felmerül bennem egy gondolat, amit rövid mérlegelés után sem sikerül elvetnem, így hát félhangosan, miközben visszaszolgáltatom a tollat, kimondom:
- Jó megint itthon... Örülök, hogy újra látlak, Ez.





Gonna catch a cold from the ice inside your soul...

avatar
Vadász vagyok
✦ Keresem ✦ :
brother
sister
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Kedd. Jún. 20, 2017 1:31 am




† To: Jude †


Nem vagyok egy szent és annyira tisztaság vagy rendmániás sem, de azt nem tűröm el, még Jude-tól sem, hogy az asztalon nyugtassa a mocskos cipőjét. Nem kifejezetten a tiszteletlenség jelének tekintem, egyszerűen csak higiénia, szóval ha papucsban lenne, vagy mezítláb nem löktem volna le onnan, de így... más a helyzet. Szürke pillantásom végigfut rajta, talán kicsit markánsabbak lettek a vonásai, már kevésbé kölykös szépség, egyre inkább halad a férfias jelző felé, csak a sminkelést hagyná el! Tudom hogy szokott, bár utólag belegondolva az vesse az első követ... én is csalok olykor.
A kinézetem többi része viszont egyszerű, és lezser elegancia jellemez szinte mindig. Nem vagyok egy karót nyelt üzletember és ha kimegyek esetlegesen vadászni, akkor feketében teszem mindezt, azon a vér is kevésbé látszik. A praktikum híve vagyok és voltam is mindig, nem vethetik a szememre hogy divatbolond lennék.
- Lehet hogy öreg, és tapasztalt, de akkor is kell lennie egy gyengéjének, aminek nem tud ellenállni. Egy tárgy, egy hely, egy személy, remélem elég kreatív vagy hozzá hogy kinyomozd, mi az ami fontos neki. Mystic Falls, mi a jó ég van itt, amiért minden vámpír itt gyülekezik... - sóhajtok fel egy homlokráncolással, elképzelni nem tudom. Végig jártam a várost magam is, minden zegét zugát, és az alapítók összes dokumentumát átnéztem, sokat nem is éppen legális forrásból szereztem meg, de semmi. Régen is éltek itt vámpírok, és napjainkban is élnek. A Salvatore-k is folyton folyvást visszajönnek ide valamiért, vagy éppen valakiért. A hasonmások lennének az okai? Fogalmam sincs igazából, és nagyon idegesít ez a tudat hogy nem tudom. Azért élek még mindig, mert tudok dolgokat, és ezek sokszor mentették már meg az életemet. Az információ hatalom. Ezt a fajta hatalmat pedig nagyon szeretem, és nem is vágyom sokkal többre. Nagyok nagyravágyó.
- Lehet hogy ezt akarja elhitetni veled. A vámpírok szörnyetegek Jude, és nincs bennük könyörület senki iránt. Attól még, hogy megváltozott a kedvenc zsánerük, még ugyanúgy halált érdemelnek. Ne játsz vele, öld meg hiszen vámpír, hozzáadhat majd a tetoválásodhoz. Ezt mindig tartasd észben öcsém, mert a végén még ott hagyod a fogad - tanácsolom neki, ami erősen úgy fest hogy kissé ridegebb a hangom, de nem ellene szól, inkább minden vérszívó szörnyeteg ellen, aki szép világunk levegőjét szennyezi.
- Ne nekem köszönd, ez a te házad is - hiszen elég régóta a családunk birtokában van a ház, ez kiderült apám egyik naplójából, mert mániákusan írta mindenki a köteteket egyre másra, és mostanában kezdtem el én is, össze szedni egy saját kéziratot, de azt még Jude-nak sem mutattam meg. Saját kézzel is lerajzoltam bele a vadászok tetoválásának meglévő részeit, mert... jól tudok rajzolni, és segített gondolkozni is.
- Ez igaz. Niklausról hallottam híreket, hogy New Orleansban tanyázik és macska-egér játékot űz egy Marcel nevű vámpírral, aki megreformálta a várost, ahogy ő nevezi - válaszolok neki, ahogy kényelmesen hátradőlök. A válaszára összevonom a szemöldököm, nem erre voltam kíváncsi, nem elsősorban erre de jó tudni hogy erősnek érzi magát.
- Úgy értettem nem sérültél-e meg a kilenc hónap alatt - mosolyodom el ahogy végigmérem. Nem tagadom, valahol érzek valami büszkeség félét, de nem fogom hangosan kimondani. Mintha lenne egy gát a szívem és a józan eszem között, amin nem jut át a mondandó de ettől függetlenül még érzem. Lezseren keresztbe teszem a lábaim, és közlöm a vacsora tényét is...
- Fogalmam sincs. Rendelj te valamit ha akarsz - hagyom rá, mert nekem mindegy gyakorlatilag mindegy, mit eszünk. Mindig a közös ebédlőben eszem, bárki számára nyitva hagyva a lehetőséget hogy csatlakozzon. Akár még a szakácsunk is.

avatar
Vadász vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Csüt. Jún. 15, 2017 11:37 am



Ezra & Jude
Látványosan forgatom a szememet, amikor Ezra letolja a lábamat az asztalról. Persze, ő és a rendmániája... Mindennek és mindenkinek megvan a helye és az ideje, egy kis káosz vagy mocsok már nem férhet bele a rendszerbe. Pont olyan, mint a szüleink - nem, nem teljesen, inkább csak pontosan azt az utat követi, amit ők köveztek ki előttünk ahelyett, hogy esetleg a sajátját érvényesítené. Jó, nem pont a bosszútól elvakultat... Kereshetne valami jobb hobbit. De tényleg, néha azt kívánom, a testvéreim bár felhagynának ezzel az egész vadászosdival! Azzal, hogy az Ötök tagja lettem, szívesen átvállalnám tőlük a vadász családdal járó összes felelősséget és macerát, a kezünkhöz tapadó vért és az örök kárhozatra ítéltetett lelkünket. Megmenteném őket ettől a sorstól, mégsem hagyja sem ő, sem Tessa. Mindketten túl büszkék és túl motiváltak ahhoz, hogy kiszálljanak, mintha a normális élet nem is létezne, csak ez az egy. Pedig én tudom, hogy létezik, és ha tehetném, hátat fordítanék érte a világomnak - a sors iróniája, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem tehetem ezt meg.
- Pedig jobb - feleltem hetykén, duzzogva, a gyomrom mégis összeszorult a hazugságtól. Nem Gabriel erősebb a többinél, hanem én vagyok gyengébb, ha róla van szó. - Elég idős ahhoz, hogy ne dőljön be a tanult vadász praktikáknak. Ügyesen eltűnteti maga után a nyomokat, a közelharcban pedig erősebb és gyorsabb nálam. De már nem sokáig, Mystic Fallsban végre sarokba tudom szorítani.
Igyekszem minél szárazabban, hidegebben előadni, tényszerűen, hogy még véletlenül se keveredjen bele a kusza érzelmeimből akár csak egy árnyalatnyi sem. Nem akarom, hogy Ezra alkalmatlannak higgyen a feladatra, habár a hangjából kicsendülő számonkérés pont arról tanúskodik, hogy nem bízik bennem. Nem baj, bebizonyítom neki, hogy képes vagyok rá! Neki is, és magamnak is.
- Csak... ez az egész valahogy nem stimmel. Tessa váltig állítja, hogy Cecy halálának estéjén egy nőt látott. Gab... Ez a vámpír pedig kilenc éve egyetlen gyermeket sem támadott meg. A nyomában voltam, figyeltem az áldozatait, és sosem nyúlt egyetlen ujjal sem gyerekekhez. Akkor Cecy mitől volt olyan különleges neki?
Ha a vadászokon akart volna bosszút állni, miért a legfiatalabbnak és a leggyámoltalanabbnak esik neki? Miért nem mondjuk az Ötök egyik tagjával próbál meg végezni? És ha tényleg olyan könyörtelenül végzett a húgommal, akkor az elmúlt kilenc évben hogy lehet, hogy egyszer sem támadt rá más gyerekekre? Valami határozottan nem stimmelt a történetben, és sajnos ettől a ténytől sokkal inkább haboztam.
Biccentéssel nyugtáztam, hogy Tessa házon kívül van, a marasztaló szavakat pedig halvány, lelkes mosollyal. Örültem neki, hogy maradásra ösztönöz, még ha csak udvariasságból is. A semminél sokkal jobb.
- Akkor maradok, köszi.
Jót fog tenni annyi távollét után végre egy éjszaka a saját ágyamban.
- A városban azt pletykálják, hogy az Ősiek áthelyezték a törzshelyüket New Orleansba. Talán érdemes lenne vetnünk a városra egy pillantást.
Türelmesen megvárom, hogy lefotózza a jeleket, aztán tovább fürkészem kitartóan az arcát. A kérdését hallva csalódottság suhan át az arcomon, de igyekszem leplezni, ahogy mosolyogva bólintok.
- Aha, minden oké. Úgy érzem, erőm teljében vagyok... Mintha sosem lettem volna annyira erős, mint mostanság. Érzem, hogy most jön el az a változás, amire vártunk, Ez. Már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy áttörést érjünk el. Te is, és... és én is. - sóhajtottam. Tudtam, hogy bizonyítanom kell, nem csak neki, hanem Tessának és magamnak is. Meg persze Gabrielnek. Az értésére kellett adnom, hogy tovább már nem játszadozhatunk egymással, így is elég sokáig húztuk ezt a macska-egér játékot. Kell az a tetoválás, egészben, hogy elvezessen minket a kulcshoz, mellyel megszabadíthatjuk a világot a vámpíroktól.
- Mi lesz a vacsora? - váltottam hirtelen témát széles vigyor kíséretében. Ha már itthon töltöm az éjszakát, szeretném minél jobban kiélvezni.





Gonna catch a cold from the ice inside your soul...

avatar
Vadász vagyok
✦ Keresem ✦ :
brother
sister
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Szomb. Jún. 10, 2017 12:31 am




† To: Jude †


Viharszürke szemeimmel mérem végig, és nem mondhatnám hogy sokat változott a megjelenése mióta elment. Nem is tudom, hogyan emlékszem rá, nem búcsúztam el tőle rendesen, csak az ablakban állva néztem a kikanyarodó kocsiját, nem tudom hogyan kell vele kedvesnek lennem, az a tüske egyszerűen nem múlik el egykönnyen. Miért pont ő? Ha nem ő lett volna, hanem én, akkor meg tudtam volna menteni a húgunkat? Máshogy alakult volna? Hiszem hogy igen, és amíg hiszem addig hibáztatom is azt hiszem.
- Maximum a hajam nőtt egy keveset de nem feltűnően - válaszolok neki és kilépek az íróasztal mögül. Otthagyom az üzleti ügyeimet és a családi naplókat hogy foglalkozzam az én kicsi öcsémmel aki mint valami tékozló fiú méltóztatott hazatérni. Magasnak számítok, és elegáns ruhákat viselek, de semmi olyat ami akadályozna egy esetleges vadászatban. Igaz hogy többnyire nem én vadászok, hanem Jude, hogy teljesedjen a tetoválása, de nem riadok meg ha elém áll egy nyomorult. A családi gyűrűm megvéd, és mindenkinek a torkán akadok. Mellesleg így is tíznél több gyilkosságom van. Bár lefoglal a kutatás is.
Helyet foglalok az öcsémmel szemben és lelököm a lábát az asztalról, de a cigire nem szólok semmit. Nem tagadom hogy magam is rágyújtottam már egyszer kétszer magányomban, de az asztalomon akkor sem tárolhatja a mocskos cipőit. A szüleink sem engednék meg neki.
- Remekül akkor haladnál ha már halott lenne, nem? Miért van még mindig életben, Jude? Te vagy a vadász, A Vadász, akkor miért okoz nehézséget levadászni? Ennyivel nem lehet jobb a többieknél - pillantok rá rideg pillantással, de érdekel is hogy mit mond. Egyszerűen nem tudok máshogy nézni. Nem tudok arra gondolni hogy még él az a rohadék.
- Mi nem stimmel? Miért más mint a többi? - csapok le azonnal a kérdésre, hogy tudjam, hibáztathatom-e az öcsémet azért, amiért Reynolds még él. Nagyon halottnak kellene lennie, és elégetve szétszórva lennie egy folyóban. Régi mítosz ez is, hogy a vámpírokat el kell égetni és a hamvaikat a folyóba szórni. Egyszer ki is próbáltam.
- Tessa jól van, holnap fog hazaérni. Várd meg nyugodtan, te is itt laksz ha éppen nem vagy úton - ennél kedvesebb szavakkal nem fogom marasztalni ezt ő is pontosan tudhatja már. Teresa a kapocs kettőnk között, és hatékony segítségem is. Olykor még edzőtársam is ha nincs senki más. Jude mondjuk. A kérdésére felsóhajtok, és hátraigazítom a hajam. Innen már látható hogy elcsaltam a sötét karikákat a szemeim alól, és a szemem sarka is szemceruzától fekete, de azt hiszem ennyi család belefér még.
- Nem jól. Az ősiek nagyon óvatosak, és ami itt történt Mystic Fallsban az utóbbi években... az egész történelem alatt nem voltak ennyire aktívak az ősiek, még Niklaus sem. Felbolydultak, és egyre másra halmozzák a hibákat és a hullákat a hátuk mögött és mégsincs rajtuk fogás - sóhajtok fel rossz kedvűen, mert az a cél. Meg akarom ölni az ősieket, azzal elpusztul minden vérszívó. Mert ha egy ősi meghal, a vérvonala is vele hal.
- Annyi van meg amennyit elmeséltem a telefonba is. A tetoválás egy történetet mesél el, Silasről és Ketzia-ról[fogalmam sincs hogyan kell leírni]. A boszorkány halhatatlanná tette Silast, de ő visszaélt ezzel egy másik nő miatt... még mindig itt tartok - válaszolok ahogy a tetkójára nézek. Előhúzom a telefonom és lefotózom az újabb jeleket, hogy majd kibogozzam mit tesznek hozzá a történethez. Elbizonytalanodom egy kicsit, tudom hogy azt várja dicsérjem meg, vagy ismerjem el, de képtelen vagyok rá. Így csak összeszorítom a szám, és egy biccentéssel nyugtázom a jeleit. Végül is, megdolgozott érte.
- Te rendben vagy? - fürkészem az arcát.

avatar
Vadász vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Hétf. Máj. 29, 2017 10:07 pm



Ezra & Jude
A megjegyzését hallva lopva végigmérem magam, hogy lássam, mit értett feltűnő megjelenés alatt. Pedig még nem is a polgárpukkasztó ruháimat vettem fel... és nem látott még kisminkelve sem. Na jó, a szemceruza időszakos használatát nem lehet sminknek nevezni, és valószínűleg ezzel pont nem a bátyámat fogom sokkolni.
- Te meg... igazából semmit sem változtál - ismerem be végül halvány, de annál jóval őszintébb mosollyal. Ez' pont olyan, mint amilyennek emlékeztem rá. Még a szarkalábakból sem látok többet a szeme körül, ugyanolyan tekintélyt parancsoló az egész megjelenése, mint ahogy kilenc hónappal ezelőtt az emlékeimbe zártam, talán csak a haja lett néhány centivel hosszabb.
Hálás biccentéssel köszönöm meg a hellyel kínálást. Ahogy a téma Gabrielre és a vadászatra terelődik, elfog az az enyhe szorongás, amit mindig is éreztem Ezra mellett. Olyan, mintha vallatna, én pedig összeroppannék a számonkérés súlya alatt - mintha még a kérdéseivel is csak vádolna.
Hogy idegességemet leplezzem, belesüppedtem a kényelmes karosszékbe, lábamat pedig felpakoltam az asztal sarkára.
- Jól... Remekül. Visszatért Mystic Fallsba, úgy tűnik, hosszabb ideig tervez a városban maradni, ezért döntöttem úgy, hogy hazalátogatok - áttapogattam a zsebeimet, míg rá nem leltem az utolsó szál cigarettára és az öngyújtómra. Nem kérdeztem meg, zavarja-e Ezrát a füst, ha nem fejezte ki magától az ellenérzését, akkor rágyújtottam. - Állandó megfigyelés alatt tartom, ezúttal nem lóg meg előlem. Habár valami nem stimmel vele...
Elcsuklott a hangom. Mélyet szívtam a cigarettából, majd ledobtam az asztalra a mobilomat, mely zölden villogott, hogy ezzel bizonyítsam a szavaimat. Szerettem volna elterelni a beszélgetést a munkáról, nem akartam a felmerülő kételyeimről beszélni, mert attól féltem, azzal magamra haragítanám őt, ezért inkább magamhoz ragadtam a témát.
- Tess hogy van? A szobalányok szerint korán elment itthonról. Pedig úgy terveztem, nem maradok vacsorára...
Igazából semmit nem terveztem, abban bíztam, hogy vagy marasztalnak, vagy értésemre adják, hogy nem látnak szívesen, és így el is döntik helyettem a dolgot. Ha nekem kellett volna választani, szívem szerint még itthon is alszom... De nem tehettem. Dacból, büszkeségből vagy elvből, fogalmam sincs.
- Hogy halad a Mikaelson-vadászat? - kíváncsiskodtam tovább, mert erről viszont tényleg rég nem hallottam fejleményeket. Annyira lekötött a vámpírom utáni rohangálás, hogy el is feledkeztem róla, minden problémánk megoldódna, ha a gyökereknél szüntetnénk meg a problémát. - Sikerült megfejtened a tetkóm üzenetét? Apropó, lett azóta pár új minta.
Feltűrtem a felsőm ujját és megmutattam Ezrának az alkaromra került jeleket. Meg sem próbáltam leplezni a büszkeségemet, és azt akartam, hogy ő is büszke legyen rám, mert ez azt jelentette, hogy több vámpírt sikerült megölnöm, és még egy lépéssel közelebb kerültünk a fegyverhez, amellyel elpusztíthatjuk az ősieket.





Gonna catch a cold from the ice inside your soul...

avatar
Vadász vagyok
✦ Keresem ✦ :
brother
sister
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   Hétf. Máj. 22, 2017 9:09 pm




† To: Jude †


Csendes a családi birtok, most, hogy Jude elment. Azaz elment már egy ideje és Teresával kettesben maradtunk itt, plusz a személyzet akik szintén ne mcsak szolgák hanem emberek is. Nem tartom őket kevesebbre mint bárki mást, próbálom jó ura lenni a háznak, és azt hiszem eddig sikerült is. Olyan flottul boldogulok mindennel, csak éppen a családommal és a saját életemmel nem. Azzal, amivel a leginkább kellene.
Felsóhajtok, és hátradőlök a fotelben, aztán felkelek inkább és kitárom az ablakot. Mindig is szerettem a szabadban lenni de a sok papírmunka miatt nem tehetem meg mindig. Nem mellesleg részesedésem lett egy vállalkozásban is, az is rengeteg papírral jár, de szükségem van rá. Nem a pénz miatt, hanem sokkal inkább a látszat és a saját lelki békém miatt.
Már kilenc hónap eltelt mióta Jude elment és nem vagyok benne biztos hogy milyen érzésekkel fog hazaérni ha egyszer hazaér. Telefonon át beszéltünk azért és Teresa szülinapját sem hagyta ki, de mi ketten nem töltöttünk együtt sok időt. Bár most Teresa sincs itt, egyedül vagyok itthon.
Visszaülök az asztalhoz, kezembe veszem a tollam, és kopogtatnak. A személyzet lenne? Ők megvárnák a válaszom, így viharos égboltot idéző szürke szemeim elé az öcsém lép, akit annyira vágytam/nem vágytam itthon tudni. Bensőmbe mar a bűntudat és a fájdalom, de megkeményítem a szívem és vonásaimra udvarias mosoly költözik.
- Jude. Nem is tudtam hogy haza készülsz látogatni, bár a lakosztályod szalon képes, mint mindig - válaszolok neki, ahogy abbahagyom a munkát és közelebb intem, ne csak az ajtóban álldogáljon. Gondolom a kedvencét már berendelte vacsorára. Ott is találkozni fogunk, mert mindig az ebédlőben eszem, hogy ha Teresa vagy éppen Jude csatlakozni akar akkor ne mondhassák hogy nem adom meg az esélyt sem. Azt szeretném ha működne a családunk csak... Vele nem tudok mit kezdeni.
- Látom, elég feltűnő a megjelenésed. Mit intéztél? Hogy halad a vadászatod? - kérdezem, és remélem ezúttal nem okoz csalódást a válasszal hogy elszalasztotta vagy elvesztette szem elől.
- Ülj le. Meddig maradsz? - kérdezem tovább, ahogy én is letelepszem, és próbálom eldönteni hogy mit is érzek igazán vele kapcsolatban, de hogy valami nagyon szorítja a gyomrom az tény. Én magam nem sokat változtam a majdnem egy év alatt, a hajam lett csak hosszabb maximum.

avatar
Vadász vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Dolgozószoba   Csüt. Máj. 11, 2017 1:06 pm



Ezra & Jude
Rég nem jártam itthon - pontosan 9 hónapja és 11 napja nem. Tessa szülinapjára kénytelen voltam hazajönni, az nem olyasmi, amit büntetlenül kihagyhat az ember. Ezra esetében viszont valahogy beértem egy telefonhívással. Nem éreztem sürgető vágyat, hogy hazatérjek, ráadásul épp az ország másik felén tartózkodtam, és Tessa hiába győzködött, hogy örülnének nekem, bátyám szavaiból kiéreztem, nem fog a párnájába zokogni, ha nem kell látnia.
Így hát az utóbbi kilenc hónapot vadászattal töltöttem, míg a sors Mystic Fallsba nem sodorta Gabrielt, és vele együtt engem. Elfogott a kísértés, hogy ha már ilyen közel kerültem a szülőföldemhez, hazalátogassak a családi birtokra és megnézzem, hogyan boldogulnak a testvéreim. Előzetes telefonegyeztetés, vagy bármiféle postagalamb és füstjel nélkül autóba pattantam, és meg sem álltam Greenville-ig. Az ismerős utcák, a felújított kirakatok, a régi cégérek egy pillanat alatt nosztalgiába és letargiába taszítottak; megrohamoztak az emlékek, a többségük azonban mérhetetelnül depresszióssá is tett. Az idő túl gyorsan pörög, és mi olyan hirtelen nőttünk fel...
Felhangosítom a rádiót és igyekszem nem gondolkodni. Ahogy a város szélén kirajzolódik előttem a birtok, a maga ódon falaival, kovácsoltvas kerítésével és díszes kapujával, hirtelen felgyorsul a szívverésem, arcomra pedig öntudatlanul is fülig érő, széles mosoly ül ki: hazaértem.
Vagyok annyira merész, hogy mérget vegyek rá, hol találom a bátyámat. Apánk halála után a dolgozószobája egyértelműen Ezra birodalma lett, szerintem többet láttam itt, mint a saját szobájában. Így hát elsőként ide vezet az utam, miután üdvözöltem a személyzetet és berendeltem a kedvencemet ebédre. Különös érzés újra itthon lennem, hiszen a kilenc éve tartó utazásaim során már kezdtem elfelejteni, honnan indultam. Motelek, albérletek, szállodai szobák, vagy épp egy üres pad a csillagok alatt... Különös érzés most azon falak közt járni, ahol felnőttem, megcirógatva az ismerős falakat és dísztárgyakat, a képeket és festményeket.
Megállok a dolgozószoba ajtaja előtt és öt ujjal helyreborzolom kócos tincseimet. Még utoljára veszek egy mély levegőt, melyet halk, reszketeg sóhajban eresztek ki, majd megacélozva magam kellő magabiztossággal, bekopogok az ajtón.
Választ nem várva nyitok be.
- Ez?
Megállok a küszöbön, kezemben az ajtó kilincsével. Tekintetem rég nem látott bátyámat keresi, hogy megajándékozhassam széles vigyorommal és megállapíthassam, mennyit változott az elmúlt hónapok során.
- Megjöttem... - közlöm a nyilvánvalót csak így, egyszerűen, és tétován álldogálok tovább a félfában. Beljebb lépnék, megölelném, de fogalmam sincs, hogyan reagál az érkezésemre. Az elmúlt kilenc hónap jót tett nekünk vajon, vagy csak tovább mélyítette a szakadékot közöttünk?
Félek a választól, így hát arra várok, hogy ő kezdeményezzen. Nem merem bevallani, mekkora szükségem lenne az ölelésére.





Gonna catch a cold from the ice inside your soul...

avatar
Vadász vagyok
✦ Keresem ✦ :
brother
sister
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 17.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Dolgozószoba   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Dolgozószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Silhouette PRESENT :: Határon túl :: Greenville, Dél-Karolina :: Ravenwood birtok-
^
ˇ