Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Nathaniel Storm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Nathaniel Storm   Vas. Május 14, 2017 5:33 pm


Nathaniel Storm

"Show me a hero and I'll write you a tragedy."


Becenév

Nate

Titulus

őrangyal, bátyó és szexi tanár bácsi

Születési hely, dátum

Richmond, 1989. március 14.

Faj

vérfarkas

Átváltozás

fogalmam sem volt az átokról, míg az öcsém egy tragédia után váratlanul át nem változott. Azóta sem sikerült aktiválnom az örökséget, sőt, mindent megteszek, hogy elkerüljem azt.

Család

Anya már régóta nincs velünk, apa pedig jóval a halála előtt faképnél hagyott minket. Egyszer csak elment, aztán soha többé nem jött haza. Attól a naptól fogva rám hárult a családfő tisztsége, nekem kellett átvennem az összes olyan férfi erőt igénylő feladatot a házban és a ház körül, amivel anya már nem boldogult. Élveztem, hogy vigyázhatok a családomra és gondoskodhatok róla meg az öcsémről. Theo ekkor még nagyon fiatal volt, nem sokra emlékszik az egészből. Anya halála után elhidegültünk egymástól; engem lekötött, hogy elegendő pénzt szerezzek a napi betevőhöz, ő pedig végül feladta a várakozást és máshol keresett menedéket. Gyakran töprengek azon, vajon visszatalálhatunk-e még egymáshoz.

Play by

Matt Lanter





Ez az én történetem...

Theo olyan szorosan kapaszkodott a nyakamba, hogy attól féltem, megfulladok, mire beletalálok a kulccsal a zárba. Látszólag őt ez egyáltalán nem zavarta, mert amikor megpróbáltam letenni a földre, csak jobban ölelt. Az iskolatáskáink és a szatyrok súlya húzták a vállamat, éreztem, hogy a karjaim görcsbe állnak az erőfeszítéstől. Az öcsém feje a vállamon pihent, szorosan a nyakamnál, így arra is képtelen voltam, hogy felé fordítsam a fejemet.
- Gyerünk már, öcskös, hét éves vagy! A hétéves fiúkat nem cipeli haza a bátyjuk. A legtöbb hét évest már el sem bírja a bátyja...
Valami meleget és nedveset éreztem a nyakamnál, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az öcsémből spontán vámpír lett éppen, vagy bealudt és a nyála folyik. Nagyon reméltem, hogy inkább az első - különben is, melyik gyerek lenne képes ilyen kényelmetlen pózban bealudni?
- Fuj, Theo, te most...?! - ledobáltam a szatyrokat a földre és letettem őt is, hogy eltolhassam magamtól, az öcsém könnyeire azonban egyáltalán nem voltam felkészülve. Mint akit gyomorszájon vágtak, úgy guggoltam le mellé. Ő meg csak szipogott, és azzal a durcás képével bámulta a cipője orrát, mint mindig, amikor eldönti magában, hogy erősnek mutatkozik, holott ő is tudja, hogy képtelen rá. Megérintettem a vállát.
- Megint szekáltak a suliban?
Bólintott. Megszorítottam a vállát.
- Apa miatt?
Nem felelt. Magamhoz húztam és átöleltem, addig simogattam a hátát, míg a vállam fel nem szárította a könnyeit. Még azt is hagytam, hogy beletörölje az arcát. Azon töprengtem, apa vajon tudta-e, hogy ennyire fog hiányozni valakinek, aki még csak nem is ismerte, és vajon ha tudta volna, akkor is elmegy-e.
Miután kisujjesküvel megesketett, hogy anyának egy szót sem szólok a "picsogásáról", ahogy ő nevezte, végre áttessékeltem az ajtón. Ekkor ért a második gyomros, mely azóta is képes görcsbe rántani minden idegszálamat, ha eszembe jut. Anya mozdulatlanul heverő teste a padlón, körülötte a szétszóródott gyümölcsök, és a távoli szirénaszó, mely úgy tűnt, soha nem ér el hozzánk.

3 évvel később

A Nap erősen tűzött, a madarak éles csicsergése bántotta a fülemet. Az éhségtől már alig láttam, oszloptól oszlopig szédelegtem az utcán. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek. A mosogatásból elég jól megéltem, amíg nem jött egy belső ellenőrzés. Hiába, na, a hamis személyivel talán megvezethetem az indiai főnökömet, de másokat kevésbé. Egy tizenöt éves kölyöknek semmi helye a felnőttek játszóterén - kidobták a szűrömet. Az újságkihordás való neked, mondták, és bele sem gondoltak abba, hogy ennyiből nem lehet fenntartani egy családot.
Figyeltem, Theo hogyan tömi magába a vacsorát és bűntudatom támadt, amiért egy tíz éves gyerek kénytelen ennyivel beérni. Borzasztó testvére vagyok - anya csalódott lenne, ha látná, mennyire nem viselem gondját. Holnap muszáj lesz még többet beleadnom a munkakeresésbe, és muszáj lesz még kevesebbet ennem, hogy neki több jusson. Képtelen voltam ránézni az ételre. Ha a számba vettem egyetlen falatot is, rögtön arra gondoltam, ezt ő jobban megérdemli, hogy lehetek ilyen önző, hogy tehetem ezt meg az éhező öcsémmel.
Theo felpillantott a levesből, a kézfejével letörölte maszatos arcát.
- Te nem kérsz?
Mosolyt erőltettem magamra és megráztam a fejem.
- A melóhelyen már ettem, ez mind a tiéd.
Összeszorult a gyomrom a hazugságtól, mart az éhség. Nem volt semmiféle meló, és nem volt semmiféle evés - semmi sem volt. Semmi. Csak mi ketten, ő és én.

Mr. Callaway az orrom előtt törte ketté a hamis igazolványt. Forgatta egy darabig, majd a létező legelegánsabb mozdulattal szilánkosra törte. Olyan volt, mintha a csontjaimmal is ezt tenné, és majdnem elsírtam magam kétségbeesésemben: drága volt megszerezni azt az iratot, honnan szerzek most újat? Ha pedig nem sikerül, honnan szerzek munkát?
Összerezzentem, ahogy hűvös pillantással végigmért.
- Ugye tudod, fiam, hogy ezt a kis játékszert bünteti a törvény?
Megnyikkanni sem mertem, így csak bólintottam. Az arcomat vizslatta, majd tekintete az íróasztalán pihenő, bekeretezett képre vándorolt. Egy szőke kislány nevetgélt rajta, bájos jókedve beragyogta az egész képet. A férfi észrevette, hogy figyelem, ezért ujjaival szeretetteljesen megcirógatta a lány arcát a képen.
- A jövő hónapban végre hazatérhetek hozzá. Hallottál már Mystic Fallsról?
Megráztam a fejem. Egy darabig még szúrós szemekkel méregetett, majd kidobta a megsemmisített igazolvány maradványait a szemetesbe, és az asztalra támaszkodva közelebb hajolt hozzám. Nagyot kellett nyelnem, hogy ne kérdezzek semmit, mégis a tőlem telhető legnagyobb bátorsággal álltam a tekintetét.
- Mondd csak, fiam, hiszel a természetfelettiben?
Éreztem, hogy a jövőnk múlik a válaszomon, így lepleztem a döbbenetemet, és összeszedve minden bátorságomat bólintottam. Mr. Callaway pedig belekezdett egy történetbe...

Hónapokkal később

Állítása szerint Theo utálta az új lakásunkat - szerintem inkább csak a tényt utálta, hogy egy idegen milliárdos fizette nekünk. Theo igazából abba a korszakba lépett, amikor mindent utált: utálta a munkámat, utálta a munkaadómat és utálta az új várost is. Jómagam kíváncsisággal vegyes félelemmel néztem új jövőnk elé. Tagadhatatlanul vonzott a kihívás, az ismeretlen, és Carmen Callaway is.
Istenem, életemben nem láttam ilyen gyönyörű lányt! A hajáról a nyári gabonamezők jutottak eszembe, az illata édes volt, mint a csoki, a mosolyától pedig ficánkolni kezdett a gyomrom. Tudtam, hogy húgomként kéne rá tekintenem, hiszen annyi idős volt, mint Theo, de képtelen voltam rá. Beleszerettem abban a pillanatban, hogy megláttam őt, és attól kezdve ez lett az én legféltettebb titkom.

Néhány évvel később - az Alsógatyás beépített akció

Jól van, elmesélem neked az Alsógatyás beépített akciót. Pár hónapja szolgáltam már a seregnél, a kötelező hadi szolgálatomat töltöttem, amikor kaptunk egy eléggé zöldfülű újoncot. Még nálam is fiatalabb volt, elkényeztetett család gyermeke. Kellett neki a plusz pénz, ezért vállalta a több hónapos kiképzést. Egyik éjszaka, míg mi aludtunk, a srác meglépett. Úgy gondolta, körbenéz a laktanyán kívül: elkötött egy kocsit és nekivágott a végtelennek. Senki sem ébredt fel a zajra. Kocsikázott kicsit a városban, majd elindult visszafelé. Épp leparkolt, mikor látta, hogy egy helikopter ereszkedik lefelé a bázis felett, majd fegyveres alakok kezdenek el kötéllétrán leereszkedni. Túl sok akciófilmet láthatott, mert rögtön merényletre gondolt, így mint akit fenékbe lőttek, úgy rohant be hozzánk azt üvöltve: "Támadás! Támadás! Megtámadtak minket!"
Mi kis hülyék az álomittas fejünkkel rögtön felugrottunk, fegyvert kaptunk magunkhoz, és egy szál alsógatyában kirohantunk az udvarra. Csak akkor derült ki, hogy a repülőgép a mi mélyen tisztelt főtörzsőrmesterünket szállította haza, a leereszkedő fegyveres alakok pedig a testőrei voltak. Helyszínszemlére jött volna hozzánk reggel. Hát mi mit csináltunk? Ott álltunk, egy szál alsógatyában. Kinek Miki egeres, valakinek autós, nekem szuperhősös - volt olyan, akinek az alsóneműjén macik feküdtek felhőkön... Kezünkben pedig a legújabb harci fegyverek, az én vállamon éppenséggel egy rakétavető. Mélyen tisztelt főtörzsőrmesterünk pedig próbálta visszafojtani a nevetését... Zavarunkban sietve szalutáltunk neki, s miután engedélyt adott a lelépésre, visszacipeltük a fegyvereket és megtört méltóságunkat a szobánkba.

A rá következő héten rosszul lettem gyakorlat közben. Kiderült, hogy gyenge a szívem, ami az orvosi vizsgálaton valahogy nem derült ki - okmányhamisításban elég jó vagyok, maradjunk ennyiben. Azonnali hatállyal menesztettek, így hát kénytelen voltam hazatérni. Már gyűlöltem én is mindent, ami Mystic Fallshoz, a munkámhoz vagy ahhoz a lakáshoz kapcsolódott: gyűlöltem a tudatot, hogy az öcsém látni sem akar. Gyűlöltem az átkot, amely tönkre tette a szeretteim életét. Gyűlöltem a testemet, mely nem akart engedelmeskedni nekem. Gyűlöltem Carment, amiért ennyire mocskosul vágytam arra, hogy vele lehessek.

2016. november

- Ezt így nem folytathatod tovább!!
Carmen üvöltésére összerezzent az összes többi beteg a kórteremben. Nem hibáztattam őket, az elmúlt tizenkét év alatt én már tökéletesen hozzászoktam ahhoz az éles, bántó frekvenciához, melyen képes volt visítozni valakivel. Általában csak akkor használta ezt a hangszínt, ha igazán mérges volt, és vörös arcából ítélve most tényleg az volt.
Ülésbe tornáztam magam az ágyon, és nem törődve a pironkodásával, a szeme előtt átvettem a kórházi hálóinget a saját ruháimra. Az infúzió már rég lecsöpögött, ezért azt rutinosan lecsatoltam a branülről.
- Megtennéd, hogy nem üvöltözöl? Az emberek gyógyulni járnak ide - csitítani igyekeztem, amitől persze még hangosabb kiabálásba kezdett.
- Theo tudja egyáltalán, hol vagy?!
Szinte ledöfött a pillantásával. Próbáltam elkerülni, de bármerre néztem, a haragos szempár vádlón követett. Átrángattam a fejemen a pulóvert és durcás visszavágáson törtem a fejem, de képtelen voltam hazudni. Az igazság úgy bugyogott fel belőlem, mintha templomban ülnék.
- Konferencián édesapáddal... - dünnyögtem, mire Carmen "én megmondtam" pillantással összefonta maga előtt a karjait. Ez az önhittség volt az, amit a leginkább gyűlöltem a nőkben - azt gondolták, mindig mindent jobban tudnak nálunk, és a fenébe is, igazuk volt...
- Nate, ez így nem mehet tovább - folytatta valamivel szelídebb hangon. Leült mellém az ágyra, megéreztem puha tenyerét az enyémen, amitől úgy éreztem, menten elvisz megint egy szívroham. - A szíved beteg. A tested nem tudja meggyógyítani magát... de egy vérfarkasé igen. Ha aktiválnád az átkot...
Kirántottam a kezem az ujjai közül és felpattantam az ágyról. Egy pillanatra megszédültem, elkaptam az infúzióállványt, de a rosszullét amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Hallani sem akartam erről, és ezt tudta jól. Nem vagyok hajlandó gyáván megölni valakit csak azért, hogy én tovább élhessek.
- Ha Theo tudná, ő is egyet értene velem.
Engem figyelt. A tekintete tele volt fájdalommal. Képtelen voltam leplezni, így hát elfordultam tőle.
- Theo nem tudja, és nem is kell megtudnia. Most pedig vagy segíts átvenni a nadrágomat, vagy keresd meg az egyik nővért és szólj neki, hogy lelépünk.
Durcásan mérlegelte a helyzetet, majd beadta a derekát és lemondó sóhajjal távozott. Ahogy kipillantottam a kórház ablakán az égre, meglepve láttam, hogy havazik. Kövér pelyhekben hullott a hó, fehérbe mosva az egész tájat.
Akár az újjászületés.




 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Play by :
☻ matt lanter
Keresem :
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel Storm   Kedd Május 30, 2017 7:09 pm


Elfogadva

a bátyám, aki elhagyott

Nem is tudom, hol kezdjem. Régen számíthattam rád, ezt szépen ki is fejtetted, de valahol nagyon elcsúszott a kapcsolatunk... Ja igen! Ott, hogy elhagytál. Tudod, sokáig tényleg vártam, hogy visszatérsz hozzám és a közös életünkhöz, hisz csak mi voltunk egymásnak. De végül feladtam és megtaláltam a saját kis társaságom. Azóta én sokkal jobban érzem magam.
De remélem, te annyira nem. (Azért egy valamiért már most haragszok: oké, hogy utállak, de nem kéne eltitkolnod egy olyan fontos dolgot, mint a betegséged. Idióta vagy.)
Mint user az usernek: imádtam a lapod, nagyon jó volt elmélyülni a történetben Nate szemszögéből. Én totálisan megértem, hogy mindent Theoért tett, de hát egy kisgyereknek nehéz megmagyarázni ezt. Remélem, a játéktéren majd rendeződik minden, aminek kell.  

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
☾ Chace crawford
Keresem :
☾ My happiness and my freedom
Léptek száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Nathaniel Storm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Emberek-
^
ˇ