Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Yesterday at 11:55 pm


Raktárépületek

Yesterday at 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Yesterday at 5:45 pm


Charlotte Grey

Yesterday at 5:41 pm


Asztalok

Yesterday at 3:24 pm


Padok

Yesterday at 2:20 pm


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Meredith Fell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Meredith Fell   Hétf. Május 15, 2017 1:05 pm


Meredith Fell

You wanted to know my secret. I cheat. I'm a doctor and I hate it when people die, so when I have the ability to do something about it, I do.


Becenév

Meredith, Mer

Titulus

Physician in attendance

Születési hely, dátum

Mystic Falls, 1985. június 2.

Faj

ember

Család

Az apám a Fell alapító család leszármazottja, s mindig is itt élt Mystic Fallsban. Anyát külföldön ismerte meg, aki végül Mystic Fallsba költözött apa miatt, és itt születtem meg én is. Mint az alapító család tagjai, mi is mindig tisztában voltunk a vámpírok létezésével, és az ennek megfelelő óvintézkedéseket is megtettük. Egy nap azonban, amikor még fiatalabb voltam, a nagypapámat megtámadta egy vámpír. Igaz, életben maradt, ám olyannyira megviselte, hogy egészen a haláláig nem sikerült kiheverni.

Play by

Torrey deVitto





Ez az én történetem...

- Félre! Félre az útból!
A hangom törte meg a kórház épületére telepedő csendet, ahogy a folyosón futva toltuk az egyik beteg ágyát a műtő felé. Több másik páciens is tartózkodott itt, akik felkiáltásomat hallva igyekezetek félreállni az útból, s ugyanígy tettek az ápolók és orvosok is. Ez egy olyan mondat volt ugyanis, amit már mindenki nagyon jól ismert, egy olyan mondat, amit majdhogynem nap, mint nap lehetett hallani elhangzani ezek a falak között. A halál itt szinte megszokott volt, hiába nem tetszett ez nekem – sokan voltak, akiket nem tudtunk megmenteni. De ez a mostani eset nem ilyen volt. Ezt a férfit nem fogom hagyni meghalni – határoztam el magamban. Kerül, amibe kerül, de élni fog. Élnie kellett.
Befordulva a sarkon egyből megjelent a műtő ajtaja, ahová betolták a betegágyat, én pedig gyorsan berohantam a mellette lévő helyiségbe, s belebújtam a szükséges steril véd öltözetbe. Rutinos, magabiztos mozdulatokkal öltöttem magamra a köpenyt, fogtam össze a hajam, helyeztem fel fejemre a sapkát, és húztam kezeimre a kesztyűt. Mindez alig tartott pár másodpercnél tovább, s én már a műtőteremben is voltam, egyenesen a beteg ágya mellett.
Egy autóbaleset áldozata volt. A jármű baloldalról csapódott belé, aminek következtében nyílt törés történt a bal lábszárcsontjánál, de a térd is megsérült, valamint a másik lába is, bár az volt a kevésbé súlyos eset. A medencegyűrű is jócskán megrongálódott – állapítottam meg magamban kelletlenül. Látszólag máshol nem érte bántódás, de természetesen ezek nem zárták ki annak az esélyét sem, hogy belső vérzése volt valahol, ha pedig erről is szó volt, akkor az jelentősen megnehezíti majd a dolgunkat műtét során.
Éreztem, ahogy egy izzadság csepp folyik végig a nyakamon a ruhám alatt. Nem tagadtam, hogy izgultam, nem is, sokkal inkább féltem. Féltem attól, hogy én fogok elrontani valamit, hogy a beteg végül miattam fog meghalni. Persze mindez része volt az orvosi létnek, magam is tudtam, de nem jelentette ez még azt is, hogy olyan egyszerű volt bárminemű érzés nélkül megműteni egy embert, mintha holmi bábú lett volna csak.
Nem hagytam azonban, hogy a félelmeim eluralkodjanak rajtam, hanem igyekeztem minden gondolatot kizárni a fejemből, és csak az előttem álló feladatra koncentrálni, hisz itt most én és a társaim voltunk azok, akik a kezükben tartották ennek a férfinak az életét. Rajtunk állt vagy dőlt, hogy ő túléli-e a balesetet, hogy újra egészségesen nézhet-e szembe majd újra a családjával. Egyértelmű volt, hogy mindannyian mit akartunk.
- Szikét – szólaltam meg érzelemmentes hangon, ahogy kinyújtottam oldalra a kezem az asszisztensem felé. Ahogy megéreztem az apró penge oly ismerős érintését a kezemben, megszűnt körülöttem minden, s nem létezett semmi más, csak én és a beteg sérülései.
A kezem közben egyetlen pillanatra sem remegett meg.

~°~

Pár nap telt el a műtét óta, azóta megfigyelés alatt tartottuk a férfit, ugyanis, mint ahogy tartottam is tőle, volt belső vérzése. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy elállítsuk azt véglegesen, de sokkal súlyosabb volt, mint arra számítottam, emiatt pedig mindig fennállt annak a kockázata, hogy újból felszakad a seb, vagy valahol máshol indul meg a vérzés – egy olyan helyen, ahol előtte nem láttuk. Ez történt most is.
Épp az irodámban ültem, és egy kezelőlapot olvasgattam, amikor megszólalt a telefon. Nem gondoltam semmi rosszra először, így kényelmesen nyúltam a készülékért, és emeltem azt a fülemhez. Ám az ápoló sietős szavait hallva egyből felpattantam a székből. Tudtam, hogy mi a teendőm, még ha nem is örültem neki.
Ezernyi opció száguldott végig a fejemben azt illetően, hogy mi történhet, ha nem a helyes döntést hozom meg a megfelelő időben. Megtehettem volna például azt, hogy üres kézzel rögtön a beteg szobájába sietek, és megműtöm újból, tudtam azonban, hogy ha így döntenék, akkor garantáltan elveszítenénk a beteget – nem lett volna elég idő arra, hogy mindezt véghez is vigyük. Megtehettem volna azt is, hogy a vámpírvér használatához csak akkor nyúlok, amikor már minden mást megpróbáltunk, de ez sem lett volna helyes. Nem akartam elveszíteni ezt a férfit, főleg, hogy ismertem őt és a családját. Nem mondanám azt, hogy közeli volt az ismeretségünk, de tudtam épp eleget ahhoz, hogy mindenképp életben akarjam tartani. Nemcsak a feleségének volt a férjére szüksége, hanem az alig egy éves kisfiúknak is az apjára. Mennyire kellett volna szívtelennek és érzéketlennek lennem ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyva ezeket az információkat, ne használjak fel bármilyen eszközt annak érdekében, hogy megmentsem a betegeket?
Természetesen tudtam, hogy mennyire veszélyesek a vámpírok, azzal is tisztában voltam, hogy az átváltozás első lépése az, hogy az ember szervezetében vámpírvér legyen, s ha így hal meg, akkor kerül a köztes állapotba az illető. Ugyanakkor gyógyító hatása is volt, képes volt bármilyen sérülést vagy betegséget megszüntetni, én pedig bolond lettem volna nem felhasználni gyógyászati célokra akkor, ha már semmi mást nem lehetett tenni a páciensért.
Arcvonásaim kisimultak, ahogy elhatározásra jutottam. Mindenhogy rizikós volt az, amit tenni készültem, de hajlandó voltam ennyit kockáztatni – ha nem tettem volna meg minden tőlem telhetőt, akkor a lelkiismeretem biztos nem hagyott volna nyugodni.
Nem húztam tovább az időt, hisz sürgősen szüksége volt rám annak a férfinak, ezért hát kihúzva a fiókot kivettem belőle egy üvegcsét, amiben a vámpírvér volt, beletöltöttem azt egy fecskendőbe, amit aztán a zsebembe dugva sietős léptekkel indultam meg a páciens szoba felé. Csak remélni tudtam, hogy még időben érkezem.




Just do what you can


And that will be enough


avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 10.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Meredith Fell   Hétf. Jún. 12, 2017 10:20 pm


Elfogadva

Dr. Fell

Azt hiszem, a városnak nagy szüksége van olyanokra, mint Ön, Dr. Fell. Arra, hogy valaki segítsen, valaki  a szívén viselje mások Sorsát.
Az ET-t imádtam, a végére igencsak beindult a történet és vártam, mi lesz a végkifejlet, azonban az a fantáziánkra lett bízva. Nos, szerintem időben érkeztél és happy end lett a sztori vége - habár ez nem gyakran esik meg.
Nagyon vártunk már, illetve nem csak én, hanem valaki más is...   Sok-sok játékot kívánok neked és persze, remélem, mi minél kevesebbszer futunk össze - nincs kedvem a kórházba járkálni...  

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!



 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Meredith Fell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterek birodalma :: Elfogadott karakterek :: Emberek-
^
ˇ