Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg




Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Partnerkereső

Today at 4:54 am


Damien & Heather - az átváltozás előtt

Hétf. Szept. 18, 2017 8:13 pm


Kirk Wood

Hétf. Szept. 18, 2017 6:59 am


Freddrick M. Lowell

Vas. Szept. 17, 2017 1:10 pm


Nappali

Szomb. Szept. 16, 2017 11:45 pm


Damon && Elena || Már nem vagy itt

Szomb. Szept. 16, 2017 8:04 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Vas. Szept. 03, 2017 12:51 am

Lezárt játék.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Pént. Aug. 25, 2017 11:42 pm




"K" & "J"


A viselkedése mást talán kikészítene, csalódna benne, de én nem voltam olyan, mint mások. A távolságtartása, kegyetlensége, és gúnyolódása csak még inkább lenyűgöz. Ő talán nem látja a hasonlóságot köztünk, ránézésre pszichopata vonásai vannak, míg én csak egy gyilkos vagyok, aki egy börtöntestben ragadt. Két személyiség, gyilkos hajlamokkal, kontra egy pszichopata boszorkányvámpír. Egyáltalán nem "jó" kombináció, épp emiatt tökéletes. Mármint... számomra. - Aha, egy paródiában. Végül is az egész világ egy paródia, nem? - jegyeztem meg a szemeimet forgatva. - Most komolyan... - karjaimat összefontam mellkasom előtt, de nem folytattam. Szerettem volna kioktatni, mert bár mondhatni felnéztem rá, nyáladzani nem fogok örömömben, mint egy kutya, hízelegni sem, mert a végén még megtölteném az üres poharam a gyomrom tartalmával. Nyilvánvalóan soha senki nem fogadta el őt, az érzés ismerős volt, csak egy idegen voltam ebben a világban, ebben a testben, de az érzelmek nem voltak fontosak számomra. Gúnyt űztem az emberekből, sőt, mindenből, mert nem érdekel semmi. Őt sem érdekelte, miért is érdekelte volna? Egyedül a gyilkolás maradt és a szarkazmus, a gúnyolódás, a kegyetlen viccelődés, mert a humor nem egy érzelem volt, de igazán fel tudta dobni az ember életét. Másokból gúnyt űzni pedig az egyik kedvencem volt, hiszen épp ezt tettem a gazdatestemmel is, Ruby-val.
A fájdalom egyszer csak véget ér, mert hát, ismerem őt, legalábbis a felszínen - az ismerkedésen még nem estünk túl, rengeteg dolgot nem tudtam róla -, pontosan tudtam, mit kell mondani. Vagy legalábbis reméltem, hogy a kérlelés beválik. Én élveztem, mikor az áldozataim könyörögtek, de amikor mindenfélét ígérgettek... na attól állt fel a szőr a hátamon. Miért hiszik azt az ostoba, gyáva féreg halandók, hogy a pénz mindent megold? Én pont leszartam a pénzt, megigézhettem bárkit, bárhol, bármikor, bármi okból. Ha Malachai nem állt volna le, hát folytattam volna a színjátékot. Illetve a kérlelés nem egészen volt az, szerettem volna, ha meghallgat, de ha nem tette volna, hát bevetem a kiskutya szemeket, a hamis félelmet, a könyörgést az életemért. Vicces lett volna, de a fájdalomtól és a szurokszerű vértől nem igazán volt kedvem, vagy erőm szórakozni vele. Aztán már a keze között van az arcom, farkasszemet nézek vele, és annyira, de annyira nem látok semmit a tekintetében a sötétségen kívül, hogy esküszöm képes lennék beleszeretni a hasonlóság miatt, ha nem lennék egy totál érzéketlen félbolond. Haha, jó vicc. Még hogy szerelem... Még éppen eljutnak hozzám a szavai, még látom a kezét a levegőbe emelkedni, a csuklóját megcsavarodni, aztán... minden elsötétült.
Nem tudom mikor térhettem magamhoz, de ő már nem volt ott. Valaki fölém hajolt, egy ismeretlen férfi, a félelem és az aggódás tisztán kihallatszott a hangjából, de én csak homályosan láttam mindent. Kezdett idegesíteni a hangja, így hát kitapogattam a nyakát, amit ő hagyott, nyilván nem gondolt semmi rosszra, azt hihette, csak valami fogást keresek a sötétségben. Bingó! Amint megragadtam a nyakát, egyetlen mozdulattal kitörtem. Még beletelt két teljes másodpercbe, mire kitisztult a látásom, s végre talpra tudtam kecmeregni a földről, ahová nyilván halálom után zuhantam. Ahol korábban én feküdtem, most egy halott tekintetű, korombeli férfi hevert, s egy pillanatra elszontyolodtam. - Ó, ember! - sóhajtottam lemondóan. Azok a szemek! Na most már mindegy. Mndenképp ez lett volna a vége. Azzal még bele is rúgtam a testébe, csak mert útban volt. Ekkor hallottam meg a heves szívverést, egy szempillantás alatt az illető előtt is teremtem. Egy szőke lány volt, reszketett, ahogy engem nézett, de én csak oldalra billentett fejjel bámultam vissza rá. Végigmértem, majd megragadtam az állát és erőszakkal magam felé fordítottam, a dühtől nem gondolkodtam tisztán, kis híján kettétörtem az állkapcsát, ahogy ujjaimmal közrefogtam. - Csiripelj nekem, madárkám. Láttál elmenni innen egy férfit? Fekete haj, eszméletlen hátsó, sötétkék szemek? Azt hiszem pszichopata lehet, bár ez nem az én asztalom, igazság szerint fogalmam sincs hogy mi a különbség a szociopata és a pszichopata között, ezt Ruby tudja. Szóval? - kérdeztem, és elengedtem az állát, aztán félresöpörtem a haját a nyakától. A lány a fejét ingatta, s mivel kötény volt rajta, úgy gondoltam ő váltotta le a csini csapos lányt, az eszméletlen koktélokkal, amit nyilvánvalóan Parker nem becsült meg eléggé. - Oké, azért valamire még jó leszel. - Arcom alatt megjelentek a sötét, kidudorodó erek, a szemfogaim előbújtak, s már csak előre kellett hajolnom. Felszakítottam a vékony, sápatag bőrét, a vére pedig egyenesen a számba ömlött. Ezekért a pillanatokért érdemes élni! Még akkor is, ha a "példaképed" kitöri a nyakad és itt hagy órák hosszat rohadni egy bárban...
 Én köszönöm, én is imádtam!! outfit
●●

***



"We’re all mad here.
I’m mad. You’re mad."

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
my future "mentor"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Csüt. Aug. 10, 2017 5:21 pm

Hogy mindketten őrültek vagyunk?! Röhögnöm kell és nem csak átvitt értelemben. Hangosan, széles vigyorral a fejemen, úgy, mintha az évszázad viccét hallottam volna. Nagyjából ez is történt. A-a, nem tartom magam teljesen normálisnak, átlagosnak meg végképp nem, ami azt illeti, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy szociopata vagyok. Amit viszont mondott és, ahogy mondta… hát az több, mint vicces. Nehezen, de végül csak abbahagyom a teliberöhögését.
- Ezzel valami paródiában gondoltál fellépni?! – megjátszott meghökkenéssel tekintek rajta végig tetőtől talpig, miközben a kikezdhetetlen vigyor még ott tanyázik a képemen. Arra figyelek csak, hogy nehogy nekem itt hősködni kezdjen esetleg a gyorsaságával. A jó kedv pedig el is száll, amikor meg akar érinteni. Na, azért mindennek van határa, elég éles ráadásul ebben az esetben.
Egy rövid ideig élvezettel nézem, ahogy folyik a vére és a mágiám hatása alatt van, de mindent elront nekem a kérleléssel. Ezt utálom a legjobban, mikor jönnek ezzel a hülye dumával.
Csalódott képpel és dühösen szüntetem meg a varázsigét, majd lehuppanok a bárszékről. Az álla után nyúlok és ha nem húzódik el, akkor az ujjaim közé fogom a pofiját. Összeszűkülő szemrésekkel, némán figyelem egy ideig. Ő akar annyira a közelemben lenni, nem? Arra viszont készülök, ha esetleg valami máson járna az esze, akkor arra időben tudjak lépni.
Végül szó nélkül eleresztem és hátat fordítok neki, hogy elinduljak kifelé a helyiségből. A koktél szar volt, a felszolgáló íze meg még szarabb, így nem nagyon áll érdekemben a továbbiakban maradni. Jah, és valamit elfelejtettem.
- ...azt nem is sejted. – újabb elsuttogott szavak és a színpadiasság kedvéért csinálok egy villanykörte kicsavaró mozdulatot is, szemléltetve, hogy mágiával törtem el a nyakát. Úgyis felébred belőle, nem?! Örüljön, hogy ennyivel megúszta. Ha meg olyan nagyon mellettem akar lenni, akkor próbálkozzon erősebben. Én mindenesetre meguntam mára itt lenni és ideje, hogy keressek valami érdekesebb elfoglaltságot.

//Köszönöm szépen a játékot, szerettem nagyon! //

***

You're right. I am a liar. I'm the black sheep. The defective twin that nobody wanted.

avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
the wayout from my personal hell...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Szer. Júl. 26, 2017 3:02 pm




"K" & "J"


A válasza kicsit meglepett, de aztán, jobban belegondolva értettem őt. Az emberek a tetteink miatt nem ünnepelnek minket, félnek és undorodnak, de nem tölti el őket büszkeséggel vagy örömmel, amit csinálunk. Túl... normálisak és unalmasak. Ellenben a mellettem ülő férfival. - Tetszik, amit csinálsz. - jelentettem ki egyszerűen, mintha egyáltalán nem lenne meglepő, hogy valaki odáig van a munkájáért. Számomra nem is volt benne semmi szokatlan, de volt bennem egy különös érzés. Ruby mocorgott bennem, az érzéseit halványan érzékeltem. Nem volt neki szimpatikus Malachai, enyhe idegesség költözött a gyomromba, de megtanultam figyelmen kívül hagyni a túlságosan normális énemet. Pont nem érdekelt, hogy a kis Ruby mit akar vagy mit érez, ha rajtam múlt volna, már nem is létezne. - Oké, legyen! Nem hasonlítunk. - néztem a sötét tekintetébe, és megadóan felemeltem a kezeimet. - De mindketten őrültek vagyunk, nem igaz? - ajkaim egy kicsit sem ártatlan vigyort produkáltak, a szemkontaktust továbbra is feltartottam. Volt valami... rémisztő ebben a pasiban, amitől minden normális ember frászt kapott volna, de engem még csak a hideg sem rázott tőle. Nem éreztem az ég világon semmit, csak tiszteletet iránta. Persze, mint azt korábban megfigyeltem, igazán szemrevaló fickó volt, bárki megmondta volna, de olyan értelemben nem érdekelt. Nagyon közvetlen voltam a világ és mások felé, ugyanakkor én sem szerettem, ha belemásztak a személyes terembe. Csakhogy olykor nem tudtam uralkodni magamon, s megszegtem az egyetlen szabályt, amit én is becsben tartottam: "Ne érj hozzám!"A testi kontaktust csak és akkor tűrtem meg, mikor táplálkoztam vagy embereket kínoztam. Ezzel láthatóan ő is így volt. Még hogy nem hasonítunk... Csak éppen ő túl kegyetlen volt és túlságosan távolságtartó. Ez nem lesz könnyű menet. Már épp válaszolnék, hogy meggyőzzem, nem vagyok az ellensége, amikor felemelt kézzel mormolni kezd valamit. Atya ég, hogy én mennyire gyűlölöm a boszorkány halandzsát! Mielőtt tiltakozhatnék, érzem, ahogy elered az orrom vére, de ahogy odakapok, nem a megszokott, vörös folyadékot látom megcsillanni az ujjaim hegyén. Nem, ez valami más... fekete és ragacsosabb a vérnél, mint a szurok. Amikor ez mellett még a fájdalom is újra belém nyilall, ismét felnevetek. - Kérlek... - suttogom erőlködve. - Értem... értem én, hogy miért csinálod ez. Klassz lehet varázsolni... és... vámpírnak lenni... egyszerre. - nyögöm ki nagy nehezen, szünetekkel és csak remélni tudom, hogy megjön az esze. Ha kínoz, annak nem lesz jó vége. Tisztelem és lenyűgöz mindaz, amit művelt, de az én türelmemnek is van határa. Talán idősebb és nyilván erősebb is nálam, ámbár valami azt súgja, hogy én egy kicsit őrültebb vagyok.
   ● outfit
●●

***



"We’re all mad here.
I’m mad. You’re mad."

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
my future "mentor"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Csüt. Júl. 20, 2017 10:41 pm

A nevetése meglepő és valahol talán szórakoztató is – túlságosan nem, inkább csak halványan érdekel, hogy mit talál ennyire viccesnek –, mondjuk annyira azért nem ad végtelen vagy hosszú távú lekötést, hogy komolyabban elmerengjek rajta.
- Nem, egyáltalán semmiféle magyarázattal nem szolgál. – jah, ez egy cikk, lehozta az újság mit tettem és bár roppantul büszke vagyok rá, ez még nem jelenti azt, hogy érteném miért zavarja a köreimet ez a kis vöröske.
- Magyarán hozzám hasonlítod magadat, csak azt nem értem igazán, hogy pontosan miért is?! ..és ne kezdd el előadni nekem azt, hogy hasonlítunk akár egyetlen fikarcnyit is, mert az nem igaz. – nem fintorgok, csupán a kezemben tartott koktélba fojtott szívószálra próbálok ráharapni újra, ez alkalommal pedig azonnali siker koronázza a nekiveselkedésemet. Eközben pedig figyelek is valamennyire, hogy nehogy elszalasszam a kis narancsfej magyarázkodásának egy részét.
- Mondanám, hogy bocs, de lemaradtam néhány részletről, viszont nem sajnálom egy kicsit sem. ..és teszek arra magasról miért vagy morcos vagy miért nem. Szóval ajánlok valamit: vagy megmondod ki vagy és mi a fenét akarsz vagy meghalsz. Utóbbira nagyobb esélyed vagy egyébként... – hogy a szavaimat és a helyzetet is érezhetően komolyan vegye, még hallhatja, ahogy elkántálom, phesmatos, a folytatás pedig úgysem ér a füléig – hacsak nem cselekszik valamit az ellen, amire készülök –, mert az orrán át, a varázsigének köszönhetően elvileg fekete, sűrű vér kell(ene) bugyogjon elő. A kísérő fájdalom pedig meglepetés ráadás, tőlem. Ne mondja, hogy még csak ajándékkal sem szolgáltam meg a felesleges és idegesítő lelkesedését.
Már kicsit sem érdekel a koktél – aminek egyébként is szar íze van –, ezért az a pulton végzi, míg a mancsom magasba emelem a varázsláshoz és egyelőre nagy ívben teszek arra, hogy mégis ki látja meg vagy ki nem a kis jelenetet. A végén majd gondoskodom erről is, de semmiképpen sem most.
A fájdalom és a vér demonstráció csak akkor szűnik, ha legalább halvány esélyét látom annak, szeretne végre válaszolni az egyébként igencsak egyszerű kérdésemre. Mert az kicsit sem izgat mennyire tetszik neki, amit hosszú évekkel ezelőtt tettem, az már viszont jóval inkább, hogy ki ő és mégis mire akar tőlem esélyt?! Na meg egyáltalán, hogy gondolta ezt az egészet...

***

You're right. I am a liar. I'm the black sheep. The defective twin that nobody wanted.

avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
the wayout from my personal hell...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Szer. Jún. 07, 2017 5:35 pm




Kai & Jackie


A találkozó csupa meglepetéssel kezdődött. Azt hittem egy negyvenes boszorkányt keresek, helyette egy húszas éveiben járó vámpírra leltem. Elképzelhető, hogy ezért nem találtam rá ilyen sokáig. Egy darabig még nyugodtan figyeltem, ám mikor kiszúrt magának, az események más fordulatot vettek és végre megszólíthattam. Furcsán ideges voltam, a gyomrom görcsben állt az izgatottságtól és hirtelen nagyon szomjasnak éreztem magam, főleg azután, hogy megpillantottam a vért az arcán. Nyúltam volna értem, hogy letöröljem, de alig érintettem az arcát és ízleltem meg a vért, kínzó fejfájás tört rám amit először nem tudtam hova tenni. Már azt hittem Ruby próbálkozik valahogy előtörni, bár ilyet még sosem tapasztaltam tőle. Aztán megláttam a fickó kézmozdulatát, és rögtön leesett a tantusz. Hiszen ez varázsol! A fájdalom még mindig ezernyi hatalmas tű szúrásaként rohamozta meg a fejem, az egész koponyám lüktetett, éreztem, ahogy az erek elpattannak a fejemben, majd meggyógyulnak, s kezdődött az egész elölről. De ez kevésbé érdekelt, hiszen még soha életemben nem találkoztam olyan vámpírral, aki tudott volna varázsolni. Hát mi a jó pokol ez a pasi? A pultot markolászva, görcsösen kapaszkodva nevetek fel, mert így még érdekesebbnek találom Malachai Parkert. Amint abbahagyja a kínzásomat, én abbahagyom a nevetést és komolyan nézek rá, majd kiegyenesedek. Nem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de... úristen, azok a szemek! Nagy levegőt kellett vennem, mielőtt még elveszítem a "józan" eszem. Nem azért vagyok itt, mert jól néz ki vagy mert vonzódom hozzá. Egyáltalán nem azért. - A cikk és a kép azt hiszem némi magyarázattal szolgál. Szóóóval igen. Ezért vagyok itt. Egyszerűen lenyűgöző amit azon a napon tettél. Bár ezt nyilván nem először hallod. Vagy mégis? A hozzánk hasonlókat nem szokták megérteni. Kívülállók vagyunk, igaz? Bár én személy szerint imádok kívülálló lenni. - A szavak csak úgy áradtak belőlem, aztán idő előtt elhallgattam, mielőtt még gondol egyet és kinyír. Belőle még ezt is kinéztem volna, bár talán meglepte volna az erőm. Fiatal voltam még vámpírnak is, de azt szokták mondani az őrültek erősek. Igen, ez kivételesen nem egy tévhit. Sokkal több erő volt bennem mint Rubyban. - Csak kíváncsi vagyok. Nyilván gyűlölöd a kíváncsi embereket. Ezzel én is így vagyok, de adhatnál nekem egy esélyt. Már régóta kereslek. Az nem számít hogy én ki vagyok. Csak egy sima, mezei vámpír, aki odáig van a gyilkolásért, szerintem érthető miért épp téged kerestelek. - vontam vállat egyszerűen és belekortyoltam az italomba. - Bár azért kicsit morcos vagyok hogy megölted azt a nőt. Tényleg baromi jó koktélt ütött össze nekem. - megnyaltam az ajkaimat és hümmögve kiittam az utolsó cseppeket is a pohárból, majd ráemeltem a tekintetem. - Próbáltad már a vérrel megspékelt koktélt? Szívesen kipróbáltam volna, ironikus lenne épp a készítőjével megízesíteni. - gondolkodtam el halkan, félig magamban beszéltem, jobban mondva inkább magamban beszéltem, mint hozzá. Néha rengeteget beszéltem, de mivel nem az enyém volt a test, így sosem tudhattam mikor szándékozik a kis Ruby előbújni. Ő csendes volt és unalmas és ha lett volna mód rá, szívesen kiűzöm a fejemből hogy ezt a csinos kis testet egyedül én uraljam. Erre nem sok lehetőséget láttam, de szerettem eljátszani a gondolattal.
   ● outfit
●●

***



"We’re all mad here.
I’m mad. You’re mad."

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
my future "mentor"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Szer. Május 31, 2017 10:20 pm

Eszemben sincs levenni róla a szemeimet, pláne, hogy nem tudom, mégis mi a fenének bámul, mint borjú az új kaput. Ha ilyesféle hobbija van, akkor nem biztos, hogy egészen jól választott, de hát ez meg ugyebár egyéni szociális probléma, hogy úgy mondjam.
Félbeszakítani sem áll szándékomban – egy darabig legalábbis –, így amikor mellém telepszik és szócséplésbe kezd, a számhoz emelem a poharat és próbálom a szívószálat az ajkaimmal elkapni, elsőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. Újra kell próbálkozzak, ez pedig érdekesebbnek tűnik, mint amit hallok, akkor is, ha olyan témával kezdi az egész ismeretségünket, ami számomra előre megpecsételi a kapcsolatunkat; rövid lesz és kevéssé velős.
A nyúlkálást azonban nem szeretem és nem is hagyom. Azelőtt emelem a kezem és szabadítok rá igen kellemetlen fejfájást – oké, inkább görcsszerűt, ami ellen, ha talpon marad, hát le a kalappal előtte –, hogy eszébe juthatna még egy ehhez hasonló akármi is.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de nem is nagyon érdekel. Az viszont igen, hogy zavarod a kilátást, meg a koktélozásomat, ez pedig nem annyira tetszik. – ráncolom a szemöldökeimet, egyik kezemben a koktélommal, aminek az íze egyébként inkább hasonlít egy döglött mormotáéhoz, amit cukormázba forgattak, mint valami ihatóhoz, a másikkal meg ugye éppen munkám akadt. Eléggé elfoglalt lettem, hogy úgy jobban konkretizáljam ezt a kérdést.
- Úgyhogy két percet kapsz, hogy elmondd, mégis minek is jöttél, aztán nem hiszem, hogy tovább akarok tárgyalni. – higgadtan vázolom fel, ami eszembe jut és ahhoz, hogy tudjon is válaszolni, abbahagyom, amit eddig műveltem. Megrebegtetem a pilláimat, ahogy átadom a szót látványosan – el sem tévesztheti, hogy most rajta a sor a beszédben – és a pultra teszem a kezemben szorongatott poharat, miközben megszüntetem a migrént csak kis csoportos óvodásként köszöntő, valódi agyba mászó és vájó fájdalmat.
Az előhúzott fényképet felemásan felvont szemöldökkel veszem szemügyre és el is kapom a kezéből, hogy jobban lássam. Jééé, ez se mostanában készült, amitől kis eszelős vigyor kúszik szét a képemen.
- Ó, életem egyik legszebb napja miatt került ez a kép az újságba. – még egy kis kuncogásra is futja a szélesedő vigyorgás közepette, ahogy átvéve tüzetesebben is megszemlélem az ezerévesnek ható papírost a képmásommal. Abból felpillantva emelem újra a tekintetem rá, kevéssel nagyobb érdeklődéssel, mint eddig tettem. - ..Túl sokat kérdezel. Miért kérdezel ilyen sokat? Ki vagy te, hm? – a kíváncsiságomat már felkeltette, szóval most figyelek és közben a dzsekim ujjával letörlöm azt az emlegetett vércseppet a szám sarkából. Már, ha tényleg ott volt...

***

You're right. I am a liar. I'm the black sheep. The defective twin that nobody wanted.

avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
the wayout from my personal hell...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Vas. Május 28, 2017 5:00 pm




Kai & Jackie


Alig akartam hinni a szememnek. Megtaláltam Kai Parkert, ráadásul pontosan úgy nézett ki, mint a régi újságcikkben szereplő fotón. Ha nem lettem volna vámpír és nem két személyiség bújt volna meg bennem, talán azt hittem volna ez valami szemfényvesztés. De ennél valódibb nem is lehetett volna. Tényleg itt volt, egy bárban velem és élőben még a kinézete is lenyűgözött, nem csak a tettei. Igazi szexi, jóképű pasival volt dolgom, Ruby talán el is alélt volna, bár jobban belegondolva talán dühös lenne, ha akaratán kívül játszadoznának vele. Engem Kai nem ilyen módon érdekelt, de ha úgy adódik, biztos bevetem minden bájom, már csak azért is, hogy a test "valódi tulajdonosát" bosszantsam. Csak azért, mert ő volt itt előbb, még nem teszi tulajdonossá, hiszen én jobban uralom őt, mint ő engem. Ő nem tud engem elnyomni, én viszont őt... még ha rövid időre is, de képes vagyok rá. Úgy tűnt Kai nagyon jól szórakozik a telefonjával, amit úgy nyomkodott mintha nemrég kapta volna, kicsit egy gyerekre emlékeztetett, aki új játékot kapott, az izgatottsága engem is izgatottá tett. Ölni akartam, újra érezni a vért az ujjaimon, az ízét... Megnyaltam az ajkaimat és figyeltem, ahogy a fickó és a pultos csaj is a mosdóba igyekeznek. Egy pillanatra még a féltékenység is úrrá lett rajtam. Én akartam minden időmet vele tölteni, erre ez a nőcske ilyen könnyen megkaparintja magának? Idegesen doboltam az asztalon ujjaimmal, amíg vártam, mígnem Kai visszatért, teljesen egyedül. Ez elgondolkodtatott. Nem cselekedtem semmit, csak vártam, mi történik, s mikor végre valahára kiszúrt magának, a szívem hevesen kezdett verni a mellkasomban. Azok a sötétkék szemek! Nem gondoltam hogy ennyire csodálatos szempárba fogok pillantani, ha végre találkozom vele. Igazán figyelemreméltó szempár volt az övé, kék, mégis egészen sötét, mint a lelke. De hát... a szem a lélek tükre. És az övéből tükröződött a gonoszság, a sötétség és minden, amit ő képviselt. Le voltam nyűgözve. S mivel ő nem tett semmit, nekem kellett cselekednem. Elindultam felé, egyenesen a bárpulthoz, majd a tőle balra levő székre telepedtem le az italommal együtt. Fogalmam sem volt mi bújt meg a poharamban, az eltűnt pultos lányra bíztam a választást, igazán jó vodkás koktélt kevert nekem. A szóban forgó italra mutattam és oldalra biccentett fejjel meredtem rá. - Fogadni mernék hogy épp az előbb nyírtad ki a koktélkeverő lányt. Tudod, soha nem ittam még ilyen jó koktélt. Legalább a receptet elkérted tőle? - kérdeztem rá félmosollyal az arcomon, és ahogy jobban szemügyre vettem, észrevettem egy apró vérfoltot a szája sarkában. Felvont szemöldökkel bámultam a száját néhány pillanatig, próbáltam megérteni mégis mi a fene történt. - Van egy kis... vér az arcodon. - Mielőtt felelhetett volna vagy bármit tehetett volna ellene, odanyúltam és hüvelykujjammal letöröltem róla a vért, majd kezemet a számhoz emeltem és lenyaltam róla. Nos, igen, ezért az ízért simán megérte volna nekem is megölnöm a csajszit, de az a koktél... kíváncsi lettem volna milyen koktélt kever az áldozata ha a saját vérével ízesíti az italt. Ezt egyszer ki kell próbálnom! - Bocsi, nem tudok ellenállni a vérnek. Tudod, megleptél. Egyrészt pont úgy nézel ki... - előhúztam a zsebemből a papírdarabot rajta az újságcikkel és gyorsan kihajtogattam. - ...mint ezen a fotón. - Felé toltam a pulton a gyűrött lapot. - Másrészt azt hittem boszorkány vagy. A gemini kovenből származol, nem igaz? Mégis... vámpír vagy? Összezavartál, pedig engem nem könnyű meglepni! - daráltam le gyorsan a kérdéseket, majd megint furcsán méregetni kezdtem. Wow, tényleg jó pasi!

remélem ez jobban sikerült    ● outfit
●●

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
my future "mentor"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Szer. Május 24, 2017 10:49 pm

- Tudod, követhetsz ám Twitteren, @Cobrakai1972 néven találsz meg. Csak egy pillanat és máris készen vagyok... – a telefont próbálom úgy bepozicionálni, hogy végre képet tudjak csinálni a koktélról, ami ránézésre elég trének hat és valószínűleg az íze is az lesz. - ...felteszem ezt a képet és nyomhatod a szívecskét. Még egyszer, mi is a neved? Sally, ugye?! Jó ideig nem posztoltam semmit, ideje, hogy felzárkózzam, van mit bepótolni egyébként. Ne-ne, az nem kell elvenned, hagyd csak ott. ..és van személyim, máris adom, még egy pillanat. Ezekben a szűk nadrágokban kissé nehézkes bármit is előkapni csakúgy zsebből. Nah, közben itt is van. – átnyújtom a kis kártyát és a szívószálat a képem alá dugom, egészen be a számba. Lövök még egy selfiet, az is megy fel majd Twitterre a másik kép alá következő posztba. Vagyis menne, ha a kép elkészülte után nem történne meg megint az, ami minden egyes rohadt alkalommal, amikor beülök valahová, hogy végre lazíthassak egy kicsikét. Most komolyan, miért kell elcseszni az ember kedvét folyton olyan szarakodással, hogy hamis a személyim, mert biztosan nem akkor születtem, ami azon szerepel. Az emberek korlátolt, tetűméretű agya sokszor rendkívül fárasztó. Így pedig kénytelen vagyok nyomatékosan megkérni Sallyt, hogy fáradjon ki a mosdóba. Jó dolog ez a bájolás, kifejezetten hasznos. Én meg szomjas. Tökéletes párosítás.
A szőke fürtök apró tulajdonosa után eredek, lazán lehuppanva a bárszékről és kikísérem, nehogy aztán egyedül ne találja meg a mocskos kis ürítőhelyiség ajtaját. Néhány pillanattal később pedig már a nyakára tapadok, hogy a vérét vegyem. Az eretnek létnek is megvannak a maga velejárói. A legtöbbnek kifejezetten előnye van.
Szerintem öt perc se telik el, mire visszakísérem saját magam Sallytlenül a pulthoz és újra a telefonommal tudok végre foglalkozni, na meg persze a koktéllal és a képpel, amit már az imént is fel akartam tölteni, csak megakadályoztak benne. A fotón meg feltűnik, hogy valami vörös bige figyel. Erőteljesen idefüggesztette a szemeit, mert ez még a selfien is jól kivehető. Neeem szeretem az ilyesmit..
Látványosan megfordulok a saját tengelyem körül, kezembe veszem a színes löttyös poharat és szenvtelenül kezdem visszabámulni a kiscsajt, arra várva, hogy virítson valamit vagy húzzon el a picsába és nézelődjön máshol.

avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
the wayout from my personal hell...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   Kedd Május 23, 2017 2:39 pm




Kai & Jackie


A sok hajszolás és keresgélés baromi fárasztó volt, de nem adtam fel, sőt, egyre elszántabb lettem. De azért a pihenést és a szüneteket sem tiltottam meg magamnak, számtalanszor kocsmákban pihentem meg és piszkos motelekben szálltam meg, ami egyáltalán nem zavart vagy riasztott vissza. Az ilyen helyeken kevésbé volt feltűnő egy magamfajta gyilkos, s mire észrevették a véres nyomokat amiket a szobámban, a folyosókon, a mosdókban vagy az elhagyatott parkolóban hagytam, rendszerint már a közelében sem voltam az adott helynek. Élveztem ha bepiszkolhattam a kezem, a vér pláne csábított, de nem csak a szomjúságom, a kreativitásom is azzal csillapítottam. A legutóbbi mesterművem után a sötét, vértől ragadós lelkem megnyugodni látszott, de ahogy megpillantottam az ismerős arcot a bárpultnál, a gyomrom liftezni kezdett az izgatottságtól és őrült vigyor költözött a képemre. Kicsit furcsa volt a helyzet, egyáltalán nem számítottam arra, hogy épp egy ilyen helyen botlok Malachai Parkerbe, megszállottságom és imádatom személyébe, de ha azt nézem hogy én jól éreztem magam mindig is az ilyen helyeken, nem kellett volna meglepnie. Nem gondoltam hogy az újságban lévő fotóról ilyen könnyen fel fogom ismernie a pasast, hiszen a cikk nem éppen mai volt, ami most is gyűrötten lapult a farzsebemben, de Kai pontosan úgy nézett ki, mint a fekete-fehér képen. Nem változott semmit, mintha csak tegnap lett volna hogy lemészárolta a teljes családját. Viszont a meghökkenésem nem volt olyan erőteljes, mint az örömöm, hogy végre rátaláltam. Egy darabig távolról figyeltem, fejben vagy ezerszer próbáltam eltervezni, mit is fogok mondani mikor odamegyek hozzá és megszólítom, amit igencsak elhúztam, hogy az örömteli találkozás még izgalmasabb legyen. Olyan volt ez, mint a zsákmányra való vadászat, ami sok esetben édesebb volt, mint az áldozatom vére. A vérem pezsgett, a szívem hevesen vert és alig bírtam magammal, de nem mozdultam, hosszú órákat töltöttem a férfi figyelésével, amit úgy tűnt ő nem vett észre. Amíg ott ültem, őt nézve, számtalan ötlet és kép lebegett a szemem előtt. Borzasztóan szerettem volna vele karöltve ölni, engedni neki ahogy végez valakivel, végignézni, majd táplálkozni a még meleg testekből. Ha ő maga is vámpír lett volna, még élvezetesebb lett volna együtt megízlelni a vért, de valami azt súgta, hogy az emberlét egyáltalán nem akadályozná ebben. Meg akartam ismerni, az utóbbi pár évben nem is vágytam másra, sötét, bemocskolt lelkemet csak a találkozás tudta volna csillapítani, de most mégsem siettem el a dolgot. Még mindig figyeltem, s ahelyett, hogy odamentem volna hozzá, arra jutottam megvárom, míg ő jön hozzám. Ha a hegy nem megy Mohamedhez... Csakhogy ezúttal én voltam a hegy és reméltem, hogy előbb-utóbb feltűnik neki, hogy őt fixírozom és minimum kérdőre von, vagy belém márt egy vadászkést. Mindkét lehetőség kecsegető volt, hiszen a Parker fiútól még a halált is szívesen fogadtam volna.

a következő jobb lesz ● btw, imádlak outfit
●●

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
my future "mentor"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

I'm not crazy. My realitiy is just different from yours.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PAST and FUTURE :: Alternatív képzelet :: Alternatív szálak-
^
ˇ