Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Today at 12:52 pm

Holly Marlow

írta: Holly Marlow
Today at 12:50 pm

Bárpult

Today at 12:45 am

Bejárat

Yesterday at 11:30 pm

Vendégszoba

Yesterday at 11:30 pm

Chelsea szobája

Yesterday at 11:30 pm

Nappali

Yesterday at 11:30 pm

Konyha

Yesterday at 11:29 pm

Fürdőszoba

Yesterday at 11:29 pm

Társalgó

Yesterday at 11:11 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 36 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Holly Marlow


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Alaric Saltzman irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Szer. Okt. 04, 2017 8:05 pm

Szabad játéktér.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Szer. Okt. 04, 2017 7:53 pm




Elena & Alaric





Megnyugvással töltött el, hogy Elenával végre rájöttünk, mikor volt az a pont, amikor először érzett szerelmet Damon iránt. Mégis szomorú pillanat volt ez, mert el kellett vennem az emléket, s vele együtt minden szép pillanatot, ami a férfihez kötötte őt. A legjobb barátomhoz, aki önmagát feláldozva mentette meg a várost az utazóktól, aki nem tért vissza velünk az életbe. Akit Elena néhány perc múlva el fog felejteni, vagy legalábbis teljesen másként fog emlékezni rá. Mert azzal, hogy kitöröltem a kedves emlékeket a fejéből, csak a rosszra fog emlékezni, hogy mennyi szörnyűséget tett Damon, kiknek ártott, kiknek az életét vette el, s mennyi fájdalmat okozott nekünk. Nem fog többé emlékezni az önfeláldozó, önzetlen Damonre, csak egy szörnyetegre. Ebbe belegondolni borzasztó érzés volt, nagyot nyeltem, hogy egyáltalán fel tudjam fogni, hogy mi következik most. Nehezemre esett, mert Elena reakciója egyszeriben megváltozott, undorral, megvetéssel és gyűlölettel teli pillantással nézett rám, már nem táplált gyengéd érzelmeket Damon iránt, csak egy gyilkos vámpírként tekintett rá. Igen, valóban megölte Jeremy-t, de az olyan régen volt... jómagam is rengetegszer haragudtam rá, kívántam már a pokolra, vagy csak simán halottnak, tartottam hidegvérű gyilkosnak, de azóta minden megváltozott. Damon igenis képes volt a változásra, fejlődött, jobb emberré vált, s hiába tartotta úgy, hogy csak Elena miatt, valójában neki csak olyan emberekre volt szüksége, akik elfogadják őt, szeretik és mellette állnak. Csak bólintottam egyet a szavakra, aztán vártam, mit felel a kérdésemre. A levegőt is visszafojtottam, s mintha órák teltek volna el közben, nem másodpercek. A szavak viszont csak keserű szájízt, valamint kellemetlen bizsergést hagytak a gyomromban. A korábbi nyugodtság tovaszállt, helyére szomorúság költözött. Aztán Elenára pillantottam, s újra megigéztem, hogy a zavarodott kifejezés eltűnjön az arcáról. Nem akartam, hogy gyanakodni kezdjen  a kiesett idő miatt. - Egész délután velem voltál. Bonnie-ról beszélgettünk, ami szomorúsággal töltött el. Egy kicsit sírtál, aztán megvigasztaltalak. - adtam a szájába a szavakat. - A dolgok jóra fognak fordulni. - tettem még hozzá, és óvatosan megszorítottam a kezét. Én magam nem hittem el az utolsó szavaim, csak remélni tudtam, hogy idővel én is így fogom gondolni.

köszönöm a játékot drága!  

@


avatar
Õsi vámpír vagyok
Keresem :
Josette

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Szer. Okt. 04, 2017 6:59 pm


Alaric & Elena

Who is Damon Salvatore?

Lehet, hogy Alaric ezt megnyugtatásnak szánta, de nem éreztem így. Úgy éreztem inkább, hogy cserben hagytam Stefant. De aztán beugrott Katherine. Ő is mindkettejüket szerette, habár Damont másképp, mint Stefant. Neki tényleg Ő volt a nagy szerelme, akiért bármire hajlandó volt. Talán még most is, de ebben a pillanatban nem akartam Katherine ostoba játékaira gondolni. Egyszerűen csak próbáltam elfogadni, hogy már akkor szerelmes voltam Damonbe, mikor még Stefant is szerettem. Lassan elfogadtam és valahol könnyebbé is vált a szívem, de ettől függetlenül rettegtem a következményektől. Attól, hogy az emlékek nélkül kivé vagy mivé válok majd. Valóban megkapom az áhított tiszta lapot? Az újrakezdést? Boldog lehetek én még valaha? Éreztem Ric kézszorítását, de nem néztem oda. Úgy éreztem, ha csak egy pillanatra is elszakítom a tekintetem az övéről, akkor vége. Felállok és kimegyek. Így hát nem tehettem, nem fordultam vissza. Eldöntöttem valamit és itt álltam a kapujában. Nyeltem egy aprót, a könnyeimmel küszködtem. Végig fogtam a kezét, miközben a szavakat mormolta és a szemébe néztem. Éreztem, ahogy pillanatról-pillanatra megváltozik valami bennem. Ahogy kimondta az öcsém nevét, minden megváltozott. Egyszeriben felrémlett előttem az a nap, az a pillanat, amikor Damon a szemem láttára törte ki Jeremy nyakát. Azt hittem, meghal. Lehet, hogy a gyűr rajta volt és emiatt túlélte, de Damonnak a gyűrűről fogalma sem volt. A hideg kirázott. Szinte láttam magam előtt önmagamat is, ahogyan felsikítok. Ahogy végigsöpörtek rajtam az emlékek, az érzések, hirtelen összerezzentem.
- Jeremy… - Elképedve, hitetlenül meredtem Alaricra, majd félrenéztem egy pillanatra. – Damon… Damon megölte Jeremyt. A szemem előtt törte ki a nyakát. – A tekintetem gyűlöletet sugárzott és megvetést. Aztán Alaric megkérdezte tőlem, kicsoda Damon. A szemeimet forgattam, mondván, ugyan ki lehet?
- Ő Stefan testvére. Egy szörnyeteg volt és meghalt. – Értetlenül néztem Ricre, majd félre. Mi más is lehetett volna Damon? Csak egy szörnyeteg, aki mindenkin átgázolt, önzőn viselkedett és aki annyi, de annyi életet tett tönkre. Megszűnt létezni és nincs többé. Ez Damon Salvatore.

319 szó || All Through the Night ||  és vége...    





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Szer. Okt. 04, 2017 6:18 pm




Elena & Alaric





- Épp emiatt csináljuk, hogy... tovább tudj lépni. - feleltem halkan, nem akartam ezt a témát boncolgatni. Mindketten tudtuk, hogy nagy a baj, ahogy ő fogalmazott, de ez ellen nem tehettünk semmit. Valószínűleg rengeteg időbe telt volna, mire Elena egyáltalán feldolgozza Damon halálát, nem ám továbblép! Ez az egyszerűbb mód volt, de én elvehettem tőle az emlékekkel együtt a fájdalmat, megadhattam neki a tiszta lapot, az új kezdetet. S ugyanúgy vissza is adhattam neki, ha úgy kívánta. Nem vesztek el a szép pillanatok, csak elrejtettük őket. Nem volt olyan szörnyű ez, mint amilyennek most megéltük, de nehéz lesz. Mégis képes voltam rá, hogy titkoljam előle, mennyire szerette Damont, hogy ne siránkozzak neki arról, mennyire hiányzik a legjobb barátom, akire ő teljesen másképp fog emlékezni. De érte boldogan megtettem, mert neki ettől jobb lesz az élete, s emiatt mentem bele ebbe az elsőre őrültségnek tűnő tervbe. - Nem lesz egyszerű, ezt mindketten tudtuk. Segítek neked, végig tudod csinálni, Elena, mert itt vagyok melletted. - próbáltam nyugtatni, mert ha kiborul, akkor nem tudjuk végigcsinálni. Újra rohanna Luke-hoz, hogy főzetet szerezzen tőle, azt pedig nem engedhettem. Nem hagyhattam, hogy veszélybe sodorjon másokat, és önmagát. Újabb sóhaj hagyta el a számat, amikor elismételte a szavakat. Ez még mindig nem az volt... nem az, amit kerestünk, s emiatt mindketten kezdtünk kétségbe esni. Egyáltalán kitörölhető valaki egy ember életéből, akit ennyire szeret? A fejemet ingattam, de újra kérdeztem, töröltem, majd megint kérdeztem, nem állhattunk meg egy pillanatra sem, mert minél tovább húztuk volna, annál nehezebb lett volna Elena számára a procedúra. - Nem csókolóztatok aznap Damonnel. Kicsoda Damon Salvatore? - tettem fel újra azt a bizonyos kérdést, amire ugyanazt a választ kaptam, mint az előző néhány igézésnél. Kezdtem elveszíteni a türelmemet, a hajamba túrtam, s én is felkeltem a székből. Nem bírtam már ülve maradni, csak egy italra vágytam... de előbb be kellett fejeznünk, amit elkezdtünk. - Elena... - szólítottam meg, de nem tudtam hirtelen, mit is kellene mondanom. Egyszerre akartam elfeledtetni vele az egészet, s közben hagyni, hogy kisétáljon az ajtón, mert én sem bírtam már a feszültségtől pattogó szikrákat, a könnyeket Elena szemében, és a fájdalmat, ami belőle áradt. - Azt gondolom, hogy az elméd mélyére ástad azt a pillanatot, mikor beleszerettél Damonbe, mert bűntudatod van. De nem, te kitartottál Stefan mellett. Ő Klaussal volt, embereket ölt, de te még mindig szeretted és küzdöttél érte. - Magyaráztam hadarva, mert végre, végre közelítettünk valami felé. Az emlékhez, amit ki kellett iktatnunk, hogy sikeres legyen az igézés, s Elena másképp gondoljon Damonre, ne a szerelmeként emlegesse. Katherine említésére csak egy grimasszal felelek, mert nem gondoltam úgy soha, hogy okosabb volna Elenánál. Játszott a Salvatore fiúkkal, ahogy mindenki mással, s talán tényleg mindkettejüket szerette, nem volt helyes, amit csinált. Elena ellenben próbált helyesen cselekedni, emiatt nyomta el az érzéseit olyan sokáig, mert nem akarta Stefant bántani. Viszont épp emiatt volt olyan nehéz rájönni, mikor is érezte először, hogy szereti őt. Borzalmas volt hallgatni, ahogy a születésnapjáról beszél, mert egy gyönyörű, meghitt pillanatot készültem elvenni tőle. Azt a pillanatot, amikor beleszeretett Damonbe. Ez volt a kulcs, teljesen biztos voltam benne, hogy megtaláltuk, amit már talán órák óta kerestünk. Ahogy megragadta a kezemet, libabőrös lett az egész karom, a hideg egyszeriben végigfutott az egész testemen, ugyanakkor meg is nyugodtam. Másik kezemmel megfogtam én is a kezét, s kisit közelebb hajoltam hozzá, tekintetem találkozott az övével. - Damon nem ment be a szobába, nem adta neked a nyakláncot. A buli nyomorúságosan telt, és te az este nagy részét filmnézéssel töltötted Jeremy-vel. - módosítottam az emlékeit, majd egy kis szüetet tartottam, mielőtt újra megszólaltam volna. - Kicsoda Damon Salvatore? - kérdeztem, s reménykedtem, hogy utoljára tettem fel a kérdést.



avatar
Õsi vámpír vagyok
Keresem :
Josette

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Szer. Okt. 04, 2017 3:54 pm


Alaric & Elena

Who is Damon Salvatore?

- Ne mondd, hogy semmi baj, Ric. Van baj… méghozzá nagy. – Válaszoltam továbbra is némileg ingerülten. Kezdtem kétségbeesni és gyűlöltem ezt a helyzetet, amibe sodortam magam. Vagy amibe az élet sodort. – Mégis milyen mélyre? Lassan mindenről tudsz, arról is, amiről nem kellene. – Az érzéseim Damon iránt… elég bizarr belegondolni abba, hogy most az egykori gyámomnak, a fogadott apámnak teregetem ki az érzéseimet. De bíztam benne, épp ezért volt egy fokkal könnyebb a dolgom.
Megigézett, így újabb emlék törlődött a fejemből. A válasz nem változott.
- Nem találtam helyén valónak és ezt meg is mondtam neki. – Pislogtam egyet. – A barátom volt, szerettem őt és… - Reagáltam, de már be sem fejeztem, hisz mindketten tudtuk a végét. Fel-alá kezdtem járkálni, nem bírtam már egy helyben ücsörögni és várni, hogy mikor jövök rá a saját érzéseimre. Miért zártam el ennyire magamban? A kérdésre elpillantottam Ric felé, majd visszalépkedtem hozzá és leültem újra.
- Még nem békültünk ki Stefannal… emlékszem, hogy csak feküdtünk egymás mellett az ágyon és másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy meg akarom csókolni. – Mély levegőt vettem. – Annyira meg akartam csókolni…! De tudtam, hogy nem tehetem, így felálltam, magamra kaptam valamit és kimentem. De utánam jött és végül… csókolóztunk. – Meséltem el, majd újra feltette a kérdést. – A barátom volt, szer… - És ismét ott álltunk, hogy egy lépéssel sem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Ingerülten emeltem fel a hangom.
- Nem tudom, Ric! Hagyjuk… - A fejemet ráztam, miközben felálltam. A karjaimat összefontam magam előtt, ami a teljes elzárkózás jele volt. – Inkább felejtsük el ezt az egészet. Hülye ötlet volt. Nem tudom folytatni. Végeztem… és ne haragudj. – Azzal pedig fogtam magam és elindultam az ajtó felé. Ott viszont megálltam, mert mégis beugrott valami. De nem, képtelenség. Amikor Stefannal együtt voltunk, én nem szerethettem Damont. Nem. Tagadtam és épp ezért nem akartam kimondani. A kilincsre csúsztattam a kezem, de végül nem nyomtam le.
- Ugye nem gondolod, hogy hűtlen voltam Stefanhoz? – Kérdeztem csendesebben, már mindenféle ingerültség nélkül. Aztán megfordultam, hogy a férfira nézhessek. – Szerettem őt, mindent megtettem… kitartottam mellette, amikor elveszítette az emberségét. Még akkor is szerettem őt, amikor hullákat hagyott maga után Floridától egészen Virginiáig. Harcoltam érte. – Elnéztem a doboz felé, ami tele volt a Damonnel közös emlékeinket hordozó tárgyakkal és egyre inkább tagadni akartam azt, hogy az érzéseim már akkor megvoltak, mikor még Stefannal voltam. Még a fejemet is megráztam. – Végig szerettem Stefant… soha nem bántottam volna őt. – A dobozhoz léptem és kinyitottam. Magam sem tudtam, mit keresek vagy miért akarok kutakodni, de a legfelül levő fényképet azonnal kivettem, miközben újból a gondolataimban, emlékeimben kutattam. A felismerés lassan söpört végig rajtam. Sírni lett volna kedvem, amikor rájöttem, melyik az a pillanat. Hogy mennyire régóta is szeretem őt. Nem néztem Ricre, így szólaltam meg.
- „Nem baj, ha mindkettejüket szereted.” – Lassan fordultam meg, vissza a férfi felé. – Katherine mindig ezt mondta. – A szemeim már könnyektől csillogtak. Nem tudtam, hogy a felismerés-e az, ami kiváltotta belőlem ezt, vagy az a tény, hogy most változik meg majd minden. – Mennyire szomorú, hogy a gonosz hasonmásom okosabb volt nálam.
Könnyekkel küszködve, mosolyt erőltetve magamra ültem le vissza, felnézve Ricre. Egy könnycsepp végig is folyt az arcomon lassan.
- A születésnapomon volt. – Kezdtem bele halkan, de nem álltam meg. – Damon és én egész nyáron Stefant próbáltuk megtalálni. Próbáltam boldognak tűnni, mert Caroline bulit rendezett nekem, de… szomorú voltam. Majdnem úgy döntöttem, hogy nem is megyek el a buliba. Nem akartam elhagyni a szobámat, de aztán Damon megjelent, hogy átadja a szülinapi ajándékomat. Egy nyaklánc volt, az, amit Stefan adott nekem. Elvesztettem, és Damon tudta, hogy mennyire sokat jelent nekem… azt, hogy milyen sokat jelentettek a Stefanhoz fűződő érzelmeim. Annak ellenére, hogy szerelmes volt belém, nekem adta az egyetlen dolgot, ami reményt jelentett nekem és a testvérének. Tudtam, mennyire fájt neki, de mégis megtette. Ez volt… a legönzetlenebb dolog, amit valaha megtett, és abban a pillanatban… szerettem őt. Nem akartam. Meg voltam rémülve... – Látszott az arcomon az őszinteség, még bólintottam is párat az utolsó szavakra. - …de abban a pillanatban beleszerettem.
Nyeltem egy nagyobbat, majd megfogtam Ric kezét, ha a közelben volt.
- Csináld. Készen állok rá. – Utaltam az igézésre, habár a szívem darabjaira hullott ezekben a pillanatokban. Megszorítottam a kezét lassan.

695 szó || All Through the Night ||  





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Szer. Okt. 04, 2017 2:47 pm




Elena & Alaric





Elena egyre ingerültebb lett, amitől én feszült, a légkör pedig kezdte átvenni a belőlünk áradó negatív töltéseket. Nem voltunk már nyugodtak, hiába az igézés, mert nem találtuk azt az emléket, amit véget vethet ennek a kínlódásnak. Csak sóhajtottam, ahogy újra ugyanazt a néhány szót ismételte el. - Semmi baj, Elena. Megtesszük, csak... kell még egy kis idő. Mélyebbre kell ásnunk. - mosolyodtam el halványan, hogy kicsit megnyugtassam, de nehéz volt, mert én magam sem voltam már nyugodt. Egyikünk sem gondolta volna, hogy ez ilyen sokáig fog tartani. Már ki tudja hányadik emléket idéztük fel, s azon kaptam magam, hogy odakint esik az eső, és ránk esteledett.  - Rendben. Csak egy idegennel találkoztál aznap este. Volt egy kellemes beszélgetésed vele, majd soha többet nem láttad. - igéztem meg, de még mindig nem ez volt az a bizonyos emlék. Bosszantó volt, mi pedig tehetetlenek. A következő emlék felidézése sem járt sikerrel. Elena aprólékosan elmondta, mikor történt, én pedig elfeledtettem vele. - Damon megcsókolt, nem találtad helyénvalónak, aminek hangot is adtál. Kicsoda Damon Salvatore? - kérdeztem újra, de a válasz megint csak ugyanaz volt. A barátja volt, szerette és meghalt. Minél többször hangzott el ez a válasz, annál feszültebbé vált a légkör, s vele együtt mi is. - Mesélj nekem a Denverben töltött éjszakáról. Mit éreztél aznap este, mi történt köztetek? - Jeremy egyáltalán nem volt boldog az ötlettől, hogy Damon és Elena közel kerültek egymáshoz, de ő is tudta, hogy ez ellen nincs mit tenni. Valami történt azon az estén, s talán épp azt az emléket ássuk elő, amire szükségünk van. Nem igazán hittem, hogy épp ez lesz az, kezdtem kételkedni, hogy egyáltalán megtaláljuk, hogy végül sikerrel járunk, de el kellett hinnem, hogy sikerülni fog. Sikerülnie kellett. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy Elena végre továbblépjen, hiszen hónapok óta szenvedett, egy egész nyár eltelt, ő pedig még mindig gyászolt. Teljes mértékben megértettem, mellette álltam, támogattam, mert... én is jól ismertem ezt az érzést, ahogy mindannyian.



avatar
Õsi vámpír vagyok
Keresem :
Josette

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Kedd Okt. 03, 2017 11:34 pm


Alaric & Elena

Who is Damon Salvatore?

Újból megigézett, törölve, módosítva az emlékeimet. Bólintottam egy aprót, majd kaptam a kérdést, de a válaszom nem változott az előzőekhez képest.
- A barátom volt, szerettem őt és meghalt. – Válaszoltam már-már ingerülten. Mély levegőt vettem, aztán idegesen a hajamba túrtam újra. Utáltam, szenvedtem, a végére akartam érni. De nem volt könnyű bevallanom, hogy mikor szerettem belé. Elzártam magamban ezt az információt és nagyon nehéz volt előszedni. A válaszára nyitottam a számat, a kérdéseire viszont ledermedtem egy kicsit. Ezt akarom? Még mindig ezt akarom? De végül bólintottam.
- Ezt akarom, Ric. Mert ha nem teszed meg… ha nem tesszük meg, akkor minden csak egyre rosszabb lesz. A fájdalom teljesen felemésztene… meg kell tennünk, Alaric, de hidd el, hogy nehéz ez az egész nekem. – Fakadtam ki, majd ellépkedtem mellette, hogy leüljek vissza. A térdeimre dőltem, azokon támaszkodtam meg a kezemmel. A kérdésre emeltem fel a fejem.
- Ez könnyű. Középiskolás voltam. – Válaszoltam egyből, majd kissé magam elé nézve folytattam. – Volt benne valami különleges. Valami… veszélyes. De egyáltalán nem féltem tőle. Izgalmas volt. Olyan érzésem volt a jelenlététől, mintha nem létezne lehetetlen. Azt mondta… azt szeretné, ha megkapnék mindent, amire csak vágyom. Nos… megkaptam. – Meséltem keserű mosollyal az ajkaimon, majd a földre pillantottam. – De végül el is vettek tőlem mindent. – Sóhajtottam egy nagyobbat. Néha már nem tudtam, jó-e vagy rossz-e felidézni ezeket az emlékeket, amiktől pillanatokkal később meg is szabadított Ric. Hisz az igézés hatására már nem emlékeztem arra, hogy Damonnel találkoztam aznap este. Pedig jó volt, rettenetesen jó volt.
A következő kérdésre nyeltem egyet. Emlékeztem arra a csókra, hogyne emlékeztem volna? Félrepillantottam, amíg összeszedtem a gondolataimat, de végül belekezdtem.
- Akkor történt, amikor megkértem Damont, hogy újra igézze meg Jeremyt… Damon úgy vélte, szerencsés srác, amiért olyan nővére van, mint én vagyok. Ezután elmondta, hogy Stefan nem vert át minket… és mégis megcsókolt. Nem kellett volna hagynom, de egyszerűen nem ellenkeztem. Talán amiatt, amit mondott. Azt hitte, nem kell többé bűntudatot éreznie… a vágyai miatt. Egészen addig azt hitte, hogy így van, amíg ki nem derült, hogy Stefan nem árult el minket. – Felnéztem Ricre. A számat is elhúztam. Tudtam, hogy rossz dolog, amiért hagytam, hogy megcsókoljon. Lehet, hivatalosan nem voltunk együtt Stefannal, mégis hozzá tartoztam. Az, hogy elment Klaussal, nem volt egyenesen arányos azzal, hogy köztünk mindennek vége. Szerettem őt és nem tudott semmivel sem eltántorítani tőle.
Viszont, ha Ric elfeledtette velem ezt az egészet és újból feltette a kérdést, most sem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Lehet, ekkor már szerettem Damont?

409 szó || All Through the Night ||  





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Kedd Okt. 03, 2017 6:33 pm




Elena & Alaric





Ahogy kinyitotta a száját, és kiáradtak belőle a szavak... mielőtt eljutottak a fülemhez reméltem, hogy azt mondja Stefan testvére, vagy valami trágárabb szót használ rá, de nem. Csalódnom kellett, újra, mert ez sem az az emlék volt, amire szükségünk volt. Csak felsóhajtottam, de a pillantásom nem vettem le Elenáról, egy pillanatra sem. Nem kellett újra kérdeznem, sem noszogatnom, magától megtette, folytatta, megpróbált egy újabb emléket felidézni, hátha az az, amit keresünk. Ami végül kiváltja a felejtést, a módosult emlékeket. Bólogattam a szavakra, de nem feleltem, amikor pedig befejezte, folytattam az igézést. - Nem várt senki a lépcső alján. Kínos pillanat volt, de erős voltál és túljutottál rajta. - rövidre fogtam ezúttal is, minél előbb meg akartam találni azt a bizonyos pillanatot, amikor végül beismerte, hogy szerelmes Damonnek. Amikor már nem titkolta maga előtt sem. Emlékszem, már mindenki tudta, vagy legalább sejtette, hogy Elena odáig van Damonért, hogy érez iránta valamit, de ő még mindig csak tagadta, mert hűséges akart lenni Stefanhoz. Hűséges önmagához, s azt gondolta, nem választhatja Damont, hogy önmaga maradhasson. Hatalmasat tévedett, mert Damon volt a másik fele, az a férfi, akire szüksége volt. Most pedig mindezt el kellett vennem tőle. - Sajnálom, Elena. Tovább kell kutakodnom, különben nem fog véget érni a fájdalom, amit érzel. Még mindig ezt akarod, ugye? Hogy elvegyem az emlékeid? - kérdeztem azért rá újra a biztonság kedvéért. A szívem szakadt meg érte, ahogy szenvedni láttam, küszködni a felidézett emlékekkel. Néhány másodpercnyi időre elfordítottam a fejem, megmasszíroztam a halántékom, majd újult erővel fordultam vissza Elena felé, új ötlettől vezérelve. - Rendben, talán kezdjük valami egyszerűbbel. Mikor találkoztál először Damonnel? - Az első, igazi találkozásukra gondoltam, amit Damon elfedtetett vele. Tudtam, hogy az fontos volt mindkettőjük számára, miután kiderült, hiszen az első találkozás miatt választotta Stefant azon az estén Elena, mikor lehajtottak Mattel a hídról. Persze, nem voltunk olyan szerencsések, hogy ez legyen a megfelelő emlék. Nem, Elena még mindig ugyanúgy érzett Damon iránt, mint előtte. Kénytelen voltam újabb kérdést feltenni neki. - És mi van az első csókkal? Damon mesélte nekem, a tornácotokon történt, igaz? Még Stefannal voltál együtt. - kezdtem felidézni,bár a pontos részleteket nem tudtam, reméltem, hogy akkor kezdett el valamit érezni, hogy akkor ismerte be magának.



avatar
Õsi vámpír vagyok
Keresem :
Josette

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Kedd Okt. 03, 2017 4:59 pm


Alaric & Elena

Who is Damon Salvatore?

Ahogy Ric a szemembe nézett, még éreztem, hogy visszafordulhatok, de nem néztem félre végül. A szavaival az emlékeim módosultak, de az érzéseimet nem sikerült megváltoztatniuk. Pislogtam egyet, majd félrenéztem, a kérdésre meg lassan vissza.
- A barátom volt, szerettem őt és… és meghalt. – Válaszoltam. Szerettem volna, ha ez az egész sokkal könnyebben megy. Fájt felidézni a Damonnel kapcsolatos emlékeimet, hisz nem tudtam, mikor szerettem bele. Vagy talán csak mélyen eltemettem magamban azt a pillanatot? Még magam sem tudtam pontosan. Idegesen tördeltem az ujjaim, majd tovább gondolkoztam, magam elé pillantva. Aztán felálltam és az ablakhoz lépkedtem, miközben az emlékeim közt kutattam.
- Azt tudom, hogy a Miss Mystic Falls Szépe versenyen vettem őt először… észre. Vagyis, bizonyos értelemben. – Felpillantottam Ricre, majd halványan elmosolyodtam. – Stefan nem jelent meg, de Damon ott volt és a megmentésemre sietett. Nem hagyta, hogy leégjek a vendégek előtt, amiért nincs partnerem a tánchoz. – Még fel is nevettem volna az emlékre, de végül nem tettem. – Akkor vettem először észre, mennyire… vonzó. Addig a pillanatig nem engedtem magamnak, hogy lássam. – Elvégre mindenki tisztában volt a ténnyel, miszerint Stefannal járok. Nem nézhettem rá egy másik srácra sem, nem lett volna erkölcsös. Alaric felé fordultam egy sóhajjal, várva, hogy újból módosítsa a fejemben levő képeket, történéseket.
Azonban ez az emlék sem segített közelebb a megoldáshoz. Nem ez a pillanat volt az, amikor beleszerettem Damonbe, itt csak… csak vonzódni kezdtem hozzá egy kicsit. De ez nem jelentett többet a számomra. Próbáltam kitalálni, hogy mégis mikor és hogyan történt, de az agyam, mintha egyszerűen elzárta volna előlem az igazságot. Az emlékképek pörögtek az agyamban, minden egyes Damonnal töltött pillanat, mégsem jöttem rá, melyik az a pont… Az első találkozásunk is élénken élt bennem. Vagy az, amikor megcsókolt. Stefannal szakítottunk, de akkor sem kellett volna, hogy engedjem neki a csókot. Mégsem tiltakoztam ellene, de mégsem mondanám, hogy azért, mert akkor már szerettem.
Egyre ingerültebb, idegesebb és kétségbeesettebb lettem a helyzettől. Kezdtem arra gondolni, hogy nagy ostobaság volt ebbe belevágni, ugyanis képtelenség megtalálni azt, amikor beleszerettem. Alaric felé fordultam, miközben idegesen a hajamba túrtam.
- Ric, utálom ezt. Meddig fog még tartani? – Tűrtem a fülem mögé a hajam, miközben a földre néztem. Úgy éreztem, percről-percre rosszabb a helyzet és fájt.

365 szó || All Through the Night ||  





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   Kedd Okt. 03, 2017 3:46 pm




Elena & Alaric





Az egész szituáció kellemetlen és szomorú volt, de meg kellett tennünk. Elenának el kellett felejtenie őt, nekem pedig el kellett feledtetnem. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy továbblépjen, és esélye legyen egy normálisabb, boldog életre. Enélkül csak egy roncs volt, s mi, többiek bűntudattal küszködtünk, amiért nem tudunk segíteni rajta. Szavaira apró bólintással feleltem, láttam rajta, valamint tudtam, hogy próbál röviden válaszolgatni, hogy hamarabb túlessünk az egészen. Neki ez még rosszabb, és kellemetlenebb volt, mint nekem. El kellett felejtenie a férfit, akit szeret, hogy újra életképes legyen. Alig vártam, hogy vége legyen ezeknek a hosszú pillanatoknak, amik mintha örökké tartottak volna. A másodpercek pörögtek,a percek, az órák csak úgy repültek - legalábbis úgy tűnt. Valójában talán mindössze fél órája ülhettünk az irodámban, bár talán annyi idő sem telt el azóta, hogy Elena belépett ide. Amikor felhozta a kötődést, felcsillant a remény. Reméltem, ha ezt az emléket megváltoztatom, ha ezt az érzést sikerül eltörölnöm, nem kell tovább erőlködnünk, ugyanakkor tudtam, éreztem, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Túl könnyű lett volna egyetlen dolgot megváltoztatni, hogy minden újra a helyére álljon, s megszűnjön a fájdalom. - Rendben. - sóhajtottam, majd újra a szemeibe fúrtam a tekintetem. - Nem voltál szerelmes Damonbe. Csak a kötődés miatt kerültél közel hozzá. - kezdtem meg az emlékmódosítást, hangom még mindig nyugodt és egyenletes volt. Pedig ideges voltam, nem kicsit, mikor belevágtunk, vagy mikor megkért erre, de végül rájöttem, hogy nagy szükség van erre. Hogy enélkül nincs értelme semminek Elena számára. Miután én is elfogadtam, már könnyebb volt minden. Már csak azokat az emlékeket kellett megtalálni és felülírni, amik a felejtést akadályozták. Tehát a neheze még bőven hátravolt. - Kicsoda Damon Salvatore? - kérdeztem meg újra, hátha máris változott valami attól, hogy a kötődésre fogtuk a vonzalmát Damon iránt. Az lett volna a legegyszerűbb, ha varázsütésre megváltozik minden.



avatar
Õsi vámpír vagyok
Keresem :
Josette

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alaric Saltzman irodája   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Alaric Saltzman irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» A Kazekage irodája
» A falu vezetőjének irodája
» A falu vezetőjének irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Határon túl :: McKinley :: Campus-
^
ˇ