Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Maffia tagok

Today at 2:29 pm


Erdő

Today at 11:53 am


Cedric Sutton

Today at 12:03 am


VIP terem

Yesterday at 11:51 pm


Dolgozószoba

Yesterday at 11:49 pm


Dolores "Lola" Cortez

Yesterday at 9:32 pm


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Elena Gilbert

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 '94. 05. 09. - You can survive without a spleen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   Szer. Május 31, 2017 10:52 pm

- Sissy, ugye tudod, hogy ezt nem játszhatjuk majd sokáig?! Ugyan már Josette, be kell látnod, hogy jobb, ha nem rejtegeted őket előlem... – teljesen biztos vagyok abban, hogy hall engem. ..hogy pontosan és kristálytisztán veszi ki minden egyes szavamat és igazából bántja az érzéseimet és a lelkemet, hogy nem válaszol nekem. Mégis miféle viselkedés ez?! Hát illik ilyet a tulajdon ikerbátyával megtennie?!? Nem hinném. Nagyon nem…
- Ígérem, nem fog nekik fájni és neked sem, ha végre abbahagyod ezt a buta játékot. – szusszanok, ahogy befordulok az ikrek szobájába. A tornacipő a lábaimon, szinte semmilyen zajt nem kelt, ahogy sétálgatok, a padló meg elég jó, nem csikorog vagy nyikorog. Még csak el sem kell rejtenem magam varázslattal ahhoz, hogy szinte hangtalanul jöhessek-mehessek fel és alá az egész házban. Ez pedig valahol szórakoztató… egy ház, tele önálló mágiát birtokló kis boszorkányokkal és az egyetlen, aki képtelen mágiát előállítani magától, olyan könnyedén és egyszerűen veszi el a kis vakarcsok életét egykettőre, mintha csak egy nyalókát szednék el tőlük.. Mi bizonyítaná jobban, hogy én vagyok az egyetlen, aki alkalmas a koven vezetésének átvételére, ha nem ez?!
Járkálok egy darabig fel-alá, benézek a szekrénybe, meg az asztal alá is, de egyik helyen sem tartózkodnak. Így pedig egyetlen olyan búvóhely maradt hátra, ahol a két kis vakarcs meghúzhatta magát.. az ágy alatt. Megállok hát a bútordarab előtt és két kézzel rántom fel a fekvőfelületet, de alatta, csak az ikertestvéremet lelem.
..Mérgemben ordítok fel és eszelős tekintettel, dühödten hajolok le hozzá, a kezemben szorított kést pedig a hasfalához illesztem, lehetőleg az előtt, hogy eszébe jutna akármivel is próbálkozni. Szúrósan veszem szemügyre és veszem fel vele a szem kontaktust, már amennyiben nem tesz ellene.
- Hol vannak? – vészjóslóan halk hangon kérdezem és erősebben nyomom a pengét a bőrének, hogy apró vércseppeket fakasszak és tudja, egyáltalán nem viccelek, miközben mágiával kötöm béklyóba a kezeit, mert nem szeretném, ha közben esetleg eszébe jutna olyasmi, ami nem volna ínyemre. Erre pedig nagy esélyt látok sajnos.
- Azonnal áruld el, hol van a két kis testvérünk, mielőtt olyat teszek, amit nem szeretnél, hogy megtegyek. – egészen közel hajolok az arcához, hogy a leheletem végigborzongassa az arcára feszülő bőrt és minden egyes szavamat halálosan komolyan is gondolom.


You're right. I am a liar. I'm the black sheep. The defective twin that nobody wanted.

avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
the wayout from my personal hell...
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 20.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
16

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   Kedd Május 30, 2017 9:20 am




Kai & Josette


Kétségbeesetten szaladok végig a hosszú folyosón, miközben könnyeim patakogban folynak, ahogyan megpillantom a halott testvéreimet. Mióta megszülettem tudtam, hogy mi vár majd rám és az ikertestvéremre, azonban soha nem így képzeltem el. Nekem kell meghalnom és nem a testvéreinknek, akik mindannyian olyan kicsik még. Mivel Kai sokkal erősebb, mint én vagyok, semmi kétség afelől, hogy halálra vagyok ítélve, én mégis harcolni fogok addig, amíg csak bírom. Nagytestvérként pedig kötelességem megvédeni a kicsiket a pszihopata ikertestvéremtől, bár azt hiszem, hogy csúnyán elbuktam. Ekkor pillantom meg Luke-ot és Oliviát, akik egymás kezét szorítva, a falhoz húzódva reszketnek a félelemtől. Egy pillanatra megszeppennek ahogyan meglátnak, aztán megkönnyebbülnek, mégsem mernek mozdulni. Megtörlöm a könnyes szemeimet és óvatosan hozzájuk sétálok. Lehajolok, és magamhoz szorítom mindkettőjüket. Bár a többieket nem sikerült megmentenem, de gondoskodok arról, hogy Luke és Olivia életben maradjanak.
- Nem lesz semmi baj. - suttogom, aztán megfogom a kezüket és úgy szaladok velük, fel a padlásra. Közben hallom Kai minden egyes szavát, szinte abban is biztos vagyok, hogy nem sok esélyünk van a túléléshez, én azonban mégis minden tőlem telhetőt megteszek. A kicsik miatt, és miattam is. De legfőképpen Kai ellen. Egy hozzá hasonló gonosznak nem szabad léteznie. Betessékelem az ikreket az ágy alá, majd követem őket én is. Magamhoz szorítom mindkettőt ezzel próbálva megnyugtatni őket, de azt hiszem, hogy nem sok sikerrel. És a félelmük nem is alaptalan. Bár még nagyon kicsik, mégis képesek felfogni a veszély súlyát. A következő szavakat  hallva, összeszorítom a fogaimat, becsukom a szememet és ezúttal csak a sorsban bízok, aki elég kegyetlen játékot játszik velünk, mégis, talán sikerül megmenteni a két kicsit, akik életben maradtak.
- Emlékeztek arra a varázslatra, amit akkor tanítottam nektek, amikor először bújócskáztunk? - kérdem még mindig halkan, az ikrek pedig egyszerre bólintanak. Talán mégsincs minden veszve. Ha sikerül elrejteni magukat, akkor van esély számukra. - Akkor amint ideér, bújjatok el. - Bíztatom Őket, ők pedig azt hiszem, hogy megértették. Bár már felnőni nem fogom látni őket soha, mégis remélem, hogy jobb ikrei lesznek majd egymásnak, mint amilyenek mi vagyunk Kai-al. A kötelességeik elől persze nem menekülhetnek majd el Ők sem, de ha igazán szeretni fogják egymást, akkor az akinek meg kell halnia, méltósággal fog meghalni.

megjegyzés ● zene ● egyéb
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   Szomb. Május 27, 2017 8:27 pm

- Jose-ett! – erőteljesebben nyomom meg a nevét a közepén, mintha csak énekelném azt. A vadászkés a kezemben, ezzel szúrtam hasba két testvérünket is, akik most ott lógnak a lépcsőkorláton. Pontosabban előbb lógtak ott, aztán mélyesztettem beléjük a kést, csakhogy biztosra menjek (meg igazából élveztem is, amikor keresztül nyomhattam rajtuk a pengét és visítottak, mint egy-egy kismalac.. nagyon szórakoztató volt). Az ember sosem tudhatja, hogy elég jó munkát végez-e, kivéve, ha különös figyelmet fordít arra, hogy le is ellenőrizze azt a biztonság kedvéért és én bizony nem voltam rest teljes bizonyságot venni. Csak azért, hogy igazán jól a szüleim kifejezésére adhassam; nem fog működni az, amit elterveztek. Tudom, azt hitték – az ostobák –, hogy majd nem jövök rá, azért születtek meg az ikrek és a többi kis vakarcs, hogy biztosra menjenek, ne én legyek a koven új vezetője. Ezt pedig mondhatni nem nagyon veszem jó néven. Szóval vettem a bátorságot, hogy helyrehozzam azt, amit ők voltak szívesek elszúrni nekem. Elbaszni. Szó szerint.. Eszemben sincs hagyni a kis szarosokat, hogy akár egyetlen percig is azt hihessék, van esélyük arra, hogy átvegyék az egész koven vezetését. Nem fogják. Erre a feladatra Josienak és nekem kellett megszületnünk és tekintve, hogy én vagyok az erősebb, eszemben sincs engedni, hogy elvegyék tőlem, az engem megillető jogot és örökséget. A Geminik évszázadok óta ezt teszik; a vezetők ikrei megmérkőznek és az erősebb elnyeli a gyengébb erejét, aki meg is hal. Hozzátenném, hogy ez egy kifejezetten kényelmes és jó mellékhatás. Úgyhogy eszemben sincs hagyni, hogy megfosszanak a mérkőzés lehetőségétől és attól, hogy lássam az ikerhúgomat meghalni. Eleve úgy hangzik, mint valami móka.. ..de a lényeg, hogy Jonak és nekem kell megmérkőznünk, hogy utána átvegyem az egész koven vezetését. Ez a szabály. Arról nem is beszélve, hogy egész életemben arra készültem, ezt megtegyem. Mindig is készen álltam rá és most, hogy elértem a megfelelő kort is – hiszen betöltöttem a huszonkettőt – nincs tovább mire várni. Legalábbis így kellett volna lennie, ha nem tudom meg, hogy a szüleim azért keféltek tovább, hogy Olivia és Lukas megszülessenek, akik majd elvehetik tőlem azt, ami a születésem óta nekem jár… Hát most majd megtudják, hogy a dolgok nem így mennek. Nagyon nem.
- Josie, merre vannak? Mondd el szépen a fivérednek! – erősebben markolok rá a kezemben tartott késre, kezd elegem lenni, ebből a buta bújócskából, amit játszanak velem. Azt hiszik talán, hogy képesen volnának teljesen kijátszani?! Hogy nem szívtam el a haldokló kis vakarcsokból előbb a mágiát?!? Nem a legtökéletesebb megoldás, mert a kis szarosok még nem rendelkeznek olyan erővel, mint mondjuk a drága ikertestvérem, Josette, de ez nem jelenti azt, hogy egy-kettő majd -hármójuk ereje ne lenne elég arra, hogy megakadályozzam azt, teljesen kicsússzanak a kezeim közül. A-a, ez nem fog megtörténni. Nem történhet meg!
- Jo-o! Mindenki jobban jár, ha előjössz és megmondod hol vannak! Higgy nekem! – senki nem vetheti a szememre, hogy nem szóltam előre. Én szóltam. Jeleztem, hogy baj lesz, ha nem úgy tesznek, ahogy én akarom… Mindegy. Nekem így is jó valójában. Tökéletesen megteszi, ha az összes kis vakarcsot meg kell öljem ahhoz, hogy elérjem, amire születtem. Merthogy el fogom érni, ez nem is kétséges. Sosem volt az.


You're right. I am a liar. I'm the black sheep. The defective twin that nobody wanted.

avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :
the wayout from my personal hell...
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 20.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
16

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

'94. 05. 09. - You can survive without a spleen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PAST and FUTURE :: Idézd vissza a múltat-
^
ˇ