Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Daniella Cruz


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Nappali

Alesea R. Hyland
Szer. Júl. 11, 2018 11:34 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm



Chicago Guilty

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 3:58 pm



EOF - Empire of Fantasy

Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 1:35 pm



Sikátor

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:34 am



Udvar

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:00 am



Livin in New York

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 12:14 am



Lysander Dequan

Lysander Dequan
Hétf. Júl. 09, 2018 8:00 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 0 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 19 13

Share | 
 

 '94. 05. 09. - You can survive without a spleen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   Szer. Május 31, 2017 10:52 pm

- Sissy, ugye tudod, hogy ezt nem játszhatjuk majd sokáig?! Ugyan már Josette, be kell látnod, hogy jobb, ha nem rejtegeted őket előlem... – teljesen biztos vagyok abban, hogy hall engem. ..hogy pontosan és kristálytisztán veszi ki minden egyes szavamat és igazából bántja az érzéseimet és a lelkemet, hogy nem válaszol nekem. Mégis miféle viselkedés ez?! Hát illik ilyet a tulajdon ikerbátyával megtennie?!? Nem hinném. Nagyon nem…
- Ígérem, nem fog nekik fájni és neked sem, ha végre abbahagyod ezt a buta játékot. – szusszanok, ahogy befordulok az ikrek szobájába. A tornacipő a lábaimon, szinte semmilyen zajt nem kelt, ahogy sétálgatok, a padló meg elég jó, nem csikorog vagy nyikorog. Még csak el sem kell rejtenem magam varázslattal ahhoz, hogy szinte hangtalanul jöhessek-mehessek fel és alá az egész házban. Ez pedig valahol szórakoztató… egy ház, tele önálló mágiát birtokló kis boszorkányokkal és az egyetlen, aki képtelen mágiát előállítani magától, olyan könnyedén és egyszerűen veszi el a kis vakarcsok életét egykettőre, mintha csak egy nyalókát szednék el tőlük.. Mi bizonyítaná jobban, hogy én vagyok az egyetlen, aki alkalmas a koven vezetésének átvételére, ha nem ez?!
Járkálok egy darabig fel-alá, benézek a szekrénybe, meg az asztal alá is, de egyik helyen sem tartózkodnak. Így pedig egyetlen olyan búvóhely maradt hátra, ahol a két kis vakarcs meghúzhatta magát.. az ágy alatt. Megállok hát a bútordarab előtt és két kézzel rántom fel a fekvőfelületet, de alatta, csak az ikertestvéremet lelem.
..Mérgemben ordítok fel és eszelős tekintettel, dühödten hajolok le hozzá, a kezemben szorított kést pedig a hasfalához illesztem, lehetőleg az előtt, hogy eszébe jutna akármivel is próbálkozni. Szúrósan veszem szemügyre és veszem fel vele a szem kontaktust, már amennyiben nem tesz ellene.
- Hol vannak? – vészjóslóan halk hangon kérdezem és erősebben nyomom a pengét a bőrének, hogy apró vércseppeket fakasszak és tudja, egyáltalán nem viccelek, miközben mágiával kötöm béklyóba a kezeit, mert nem szeretném, ha közben esetleg eszébe jutna olyasmi, ami nem volna ínyemre. Erre pedig nagy esélyt látok sajnos.
- Azonnal áruld el, hol van a két kis testvérünk, mielőtt olyat teszek, amit nem szeretnél, hogy megtegyek. – egészen közel hajolok az arcához, hogy a leheletem végigborzongassa az arcára feszülő bőrt és minden egyes szavamat halálosan komolyan is gondolom.
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   Kedd Május 30, 2017 9:20 am




Kai & Josette


Kétségbeesetten szaladok végig a hosszú folyosón, miközben könnyeim patakogban folynak, ahogyan megpillantom a halott testvéreimet. Mióta megszülettem tudtam, hogy mi vár majd rám és az ikertestvéremre, azonban soha nem így képzeltem el. Nekem kell meghalnom és nem a testvéreinknek, akik mindannyian olyan kicsik még. Mivel Kai sokkal erősebb, mint én vagyok, semmi kétség afelől, hogy halálra vagyok ítélve, én mégis harcolni fogok addig, amíg csak bírom. Nagytestvérként pedig kötelességem megvédeni a kicsiket a pszihopata ikertestvéremtől, bár azt hiszem, hogy csúnyán elbuktam. Ekkor pillantom meg Luke-ot és Oliviát, akik egymás kezét szorítva, a falhoz húzódva reszketnek a félelemtől. Egy pillanatra megszeppennek ahogyan meglátnak, aztán megkönnyebbülnek, mégsem mernek mozdulni. Megtörlöm a könnyes szemeimet és óvatosan hozzájuk sétálok. Lehajolok, és magamhoz szorítom mindkettőjüket. Bár a többieket nem sikerült megmentenem, de gondoskodok arról, hogy Luke és Olivia életben maradjanak.
- Nem lesz semmi baj. - suttogom, aztán megfogom a kezüket és úgy szaladok velük, fel a padlásra. Közben hallom Kai minden egyes szavát, szinte abban is biztos vagyok, hogy nem sok esélyünk van a túléléshez, én azonban mégis minden tőlem telhetőt megteszek. A kicsik miatt, és miattam is. De legfőképpen Kai ellen. Egy hozzá hasonló gonosznak nem szabad léteznie. Betessékelem az ikreket az ágy alá, majd követem őket én is. Magamhoz szorítom mindkettőt ezzel próbálva megnyugtatni őket, de azt hiszem, hogy nem sok sikerrel. És a félelmük nem is alaptalan. Bár még nagyon kicsik, mégis képesek felfogni a veszély súlyát. A következő szavakat  hallva, összeszorítom a fogaimat, becsukom a szememet és ezúttal csak a sorsban bízok, aki elég kegyetlen játékot játszik velünk, mégis, talán sikerül megmenteni a két kicsit, akik életben maradtak.
- Emlékeztek arra a varázslatra, amit akkor tanítottam nektek, amikor először bújócskáztunk? - kérdem még mindig halkan, az ikrek pedig egyszerre bólintanak. Talán mégsincs minden veszve. Ha sikerül elrejteni magukat, akkor van esély számukra. - Akkor amint ideér, bújjatok el. - Bíztatom Őket, ők pedig azt hiszem, hogy megértették. Bár már felnőni nem fogom látni őket soha, mégis remélem, hogy jobb ikrei lesznek majd egymásnak, mint amilyenek mi vagyunk Kai-al. A kötelességeik elől persze nem menekülhetnek majd el Ők sem, de ha igazán szeretni fogják egymást, akkor az akinek meg kell halnia, méltósággal fog meghalni.

megjegyzés ● zene ● egyéb
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   Szomb. Május 27, 2017 8:27 pm

- Jose-ett! – erőteljesebben nyomom meg a nevét a közepén, mintha csak énekelném azt. A vadászkés a kezemben, ezzel szúrtam hasba két testvérünket is, akik most ott lógnak a lépcsőkorláton. Pontosabban előbb lógtak ott, aztán mélyesztettem beléjük a kést, csakhogy biztosra menjek (meg igazából élveztem is, amikor keresztül nyomhattam rajtuk a pengét és visítottak, mint egy-egy kismalac.. nagyon szórakoztató volt). Az ember sosem tudhatja, hogy elég jó munkát végez-e, kivéve, ha különös figyelmet fordít arra, hogy le is ellenőrizze azt a biztonság kedvéért és én bizony nem voltam rest teljes bizonyságot venni. Csak azért, hogy igazán jól a szüleim kifejezésére adhassam; nem fog működni az, amit elterveztek. Tudom, azt hitték – az ostobák –, hogy majd nem jövök rá, azért születtek meg az ikrek és a többi kis vakarcs, hogy biztosra menjenek, ne én legyek a koven új vezetője. Ezt pedig mondhatni nem nagyon veszem jó néven. Szóval vettem a bátorságot, hogy helyrehozzam azt, amit ők voltak szívesek elszúrni nekem. Elbaszni. Szó szerint.. Eszemben sincs hagyni a kis szarosokat, hogy akár egyetlen percig is azt hihessék, van esélyük arra, hogy átvegyék az egész koven vezetését. Nem fogják. Erre a feladatra Josienak és nekem kellett megszületnünk és tekintve, hogy én vagyok az erősebb, eszemben sincs engedni, hogy elvegyék tőlem, az engem megillető jogot és örökséget. A Geminik évszázadok óta ezt teszik; a vezetők ikrei megmérkőznek és az erősebb elnyeli a gyengébb erejét, aki meg is hal. Hozzátenném, hogy ez egy kifejezetten kényelmes és jó mellékhatás. Úgyhogy eszemben sincs hagyni, hogy megfosszanak a mérkőzés lehetőségétől és attól, hogy lássam az ikerhúgomat meghalni. Eleve úgy hangzik, mint valami móka.. ..de a lényeg, hogy Jonak és nekem kell megmérkőznünk, hogy utána átvegyem az egész koven vezetését. Ez a szabály. Arról nem is beszélve, hogy egész életemben arra készültem, ezt megtegyem. Mindig is készen álltam rá és most, hogy elértem a megfelelő kort is – hiszen betöltöttem a huszonkettőt – nincs tovább mire várni. Legalábbis így kellett volna lennie, ha nem tudom meg, hogy a szüleim azért keféltek tovább, hogy Olivia és Lukas megszülessenek, akik majd elvehetik tőlem azt, ami a születésem óta nekem jár… Hát most majd megtudják, hogy a dolgok nem így mennek. Nagyon nem.
- Josie, merre vannak? Mondd el szépen a fivérednek! – erősebben markolok rá a kezemben tartott késre, kezd elegem lenni, ebből a buta bújócskából, amit játszanak velem. Azt hiszik talán, hogy képesen volnának teljesen kijátszani?! Hogy nem szívtam el a haldokló kis vakarcsokból előbb a mágiát?!? Nem a legtökéletesebb megoldás, mert a kis szarosok még nem rendelkeznek olyan erővel, mint mondjuk a drága ikertestvérem, Josette, de ez nem jelenti azt, hogy egy-kettő majd -hármójuk ereje ne lenne elég arra, hogy megakadályozzam azt, teljesen kicsússzanak a kezeim közül. A-a, ez nem fog megtörténni. Nem történhet meg!
- Jo-o! Mindenki jobban jár, ha előjössz és megmondod hol vannak! Higgy nekem! – senki nem vetheti a szememre, hogy nem szóltam előre. Én szóltam. Jeleztem, hogy baj lesz, ha nem úgy tesznek, ahogy én akarom… Mindegy. Nekem így is jó valójában. Tökéletesen megteszi, ha az összes kis vakarcsot meg kell öljem ahhoz, hogy elérjem, amire születtem. Merthogy el fogom érni, ez nem is kétséges. Sosem volt az.
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: '94. 05. 09. - You can survive without a spleen   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

'94. 05. 09. - You can survive without a spleen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Ahol csak a képzelet szab határt :: Idézd vissza a múltat :: Lezárt játékok-
^
ˇ