Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. Okt. 06, 2017 12:15 pm

Lezárt játék.
Szabad játéktér.

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. Jún. 19, 2017 11:50 am



Theo & Nate
...and you let him go...

Megcsóváltam a fejem, de már nem is tiltakoztam Theo szavai ellen. Beletáplálta a saját fejébe az elmúlt évek alatt, hogy én elhagytam őt... Pedig mindig itt voltam a számára, ha nem is olyan mennyiségben vagy minőségben, mint szerette volna, de sosem fordultam el tőle. Ő volt az, aki hátat fordított nekem és kizárt az életéből, majd felelősségre vonatott pontosan ezért.
Nekem talán nincsenek olyan gondjaim, amik felemésztenek? - nyitottam a számat, de végül nem szóltam semmit. Ha nem akar velem lenni, akkor nincs szükségem rá, hogy sajnálatból vagy szánalomból gondolja meg magát. Nem akarom, hogy csak azért találjon vissza hozzám, hogy pátyolgasson. Így hát csendben maradtam és elnyomtam a féltékenységet. Theo már rég a barátait választotta helyettem, kár lett volna pont most szemrehányást tennem ezért. Nyilvánvalóan az én problémáim sokkal kisebbek, én pedig - mint egész eddigi életem során mindig - tökéletesen boldogulok egyedül. Mindent elbírok egymagam. Az összes terhet a vállamon cipelhetem, hiszen soha nem volt senki, aki segített volna.
Nem esett jól, hogy ennyire nem akar látni, de megacéloztam magam és igyekeztem elviselni ez a rúgást is. Tompán, fáradtan bólintottam csak.
- Nem fogok, ne aggódj. - kiszáradt a torkom, csípett a szemem. Lesütöttem a tekintetem, majd háttal fordultam neki a köszönetét hallva. - Ha kell valami, mindig tudod majd, hol találsz. Jó éjt, öcskös...
Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam, mielőtt még a szobámba indultam volna. Óráknak tűnő percekig vergődtem az ágyamban, a nyitott ablakban állva, a földön ülve, végül megelégeltem a dolgot és magamra kaptam a ruháimat. Behallgatóztam Theohoz, alszik-e, majd leemeltem a slusszkulcsomat a szögről és halkan kiosontam az ajtón. Sheela már várt, hogy belevessük magunkat az ébredező városba, magunk mögött hagyva mindent, ami fáj és mindenkit, aki csak fájdalmat okoz.

köszönöm ezt a fantasztikus kört, imádtam!



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Play by :
☻ matt lanter
Keresem :
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. Jún. 16, 2017 7:32 pm




To my brother


Helyeseltem volna, hogy igen, ő valóban egy testvérszörnyeteg, de végül befogtam. A rosszullétem olykor erősebb volt és ez elvette a kedvem a beszólogatásoktól. Aztán újra kiejtette a nevem rövidebb változatát, a becézést, amire épp egy perce hívtam fel a figyelmét, miszerint ne használja. Morrantam, majd az utolsó mondatra egy keserű félmosoly jelent meg az ajkaimon.
- Szép, szép… először a halott kölyköt hozod fel, most meg anyát? Egyre jobb. – Megtapsoltam az alakításáért, majd az arcomról el is tűnt a mosoly. – Tudod, anya nem azt akarta volna, hogy elhagyj… most pedig már hiába vagy itt. – Vontam vállat, majd tovább hallgattam a szavait. Igen, mindig is vártam a napot, a pillanatot, hogy a bátyám lemond rólam és nem kell többet szembenéznünk egymással. Mégis olyan hihetetlen volt, olyan… nem is tudom, milyen. Egyszerre örültem és egyszerre fájt is. Az utóbbira viszont igyekeztem nem gondolni.
- Rendben, nos, megyek is. – Vontam vállat, majd elnéztem az asztalon levő pohár víz felé. A torkom már vágyott a folyadékra, de aztán a szavakra újra a bátyámra néztem. Összehúztam a szemeimet.
- Veled ellentétben, ő mindig velem volt és egy percre sem hagyott el… és igen, ott vagyok neki, mert valóban szüksége van rám. Olyan gondjai vannak, amik… amik felemésztik őt. – Nyeltem egyet, majd megráztam a fejem, jelezve, hogy nem fontos, bár úgy véltem, amúgy sem érdekli, mi van a legjobb barátommal. A pohárért nyúltam végül, ekkor szólalt meg újra és borzolt a hajamba.
Egy fél pillanatra megmoccant a mellkasomban valami. Az érintésétől, az ujjaitól a hajamban… de a pillanatnak hamar vége szakadt, így a poharat magamhoz véve kortyoltam a vízből.
- Ha megadom az új címet, nem fogsz odajárogatni, ugye? Nem kell, hogy feleslegesen oda gyere… - Pillantottam utána egy sóhajjal, miközben a poharat vissza leraktam. – És tudod, mit? Köszönöm. Köszönöm, hogy elengedsz végre és nem kell többet harcolnunk egymással. – Tettem hozzá halkabban, majd félrefordítottam a fejem. Az ajtó becsukódott utána, én meg eldőltem az ágyon és szusszantam egyet. Ha a telefonom nálam lett volna, azonnal dobtam volna egy sms-t Jeffnek, miszerint odaköltözhetek-e, de erre nem volt lehetőségem. Aztán arra gondoltam, hogy csak úgy beállítok hozzá reggel, de… basszus, pont a mai, veszekedős, balhés napunk után menjek oda? Kettős érzések kavarogtak bennem az üggyel kapcsolatban, de más alternatívát nem találtam. Vagy hozzá költözök, vagy maradok itthon, az én Földi Pokolmban. Körbefuttattam a tekintetem a szobán, majd inkább bevettem a gyógyszert és alváshoz készülődtem, úgy, ahogy voltam, ruhástól. Nem volt sem erőm, sem kedvem átöltözni… a zuhanyzást is reggelre hagytam.


412 szó ❀  kredit


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
☾ Chace crawford
Keresem :
☾ My happiness and my freedom
Léptek száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. Jún. 16, 2017 2:01 pm



Theo & Nate
only know you love him when you let him go

Próbáltam elhitetni magammal, hogy így lesz a legjobb. Mindegy, mennyire durván vagy finoman igyekeztem a felügyeletem alatt tartani őt és közelebb kerülni hozzá, ő annál hevesebben lázadt és lökött el magától. Tényleg ez az egyetlen megoldás maradt, elengedni őt és távolságot felvenni. Hátha könnyebben visszatalálunk egymáshoz, ha kicsit eltávolodunk - így elsőre úgy hangzott, mint egy félresikerült szerencsesüti, aminek semmi igazságtartalma nincs, mégis szerettem volna hinni, hogy jót fog tenni, mind a kettőnknek.
- Nem, én már csak ilyen lelketlen, neveletlen testvérszörnyeteg vagyok - vontam vállat halvány félmosollyal, amikor leoltott, hogy miért nem kopogok. Sejtettem, hogy az állítólagos gyerekes lázadás, amit kinőtt, még mindig gyerekes lázadás, mert semmit nem volt hajlandó elfogadni abból, amit adtam. Megvontam a vállam és elvettem tőle a poharat, olyan sorrendbe rendezve a dolgokat az éjjeliszekrényén, ahogy a rosszulléte igényelni fogja majd.
- Nem játszom a testvért, Theo, hanem a testvéred vagyok. És a hiedelmeiddel ellentétben sosem törekedtem arra, hogy tökéletes legyek. Anya elvárásainak akartam csak megfelelni - felpillantottam rá, az arcát fürkésztem. Meglepődtem, hogy kivételesen nem fog el gyilkos ösztön a provokációjától. Valahogy ez, hogy kimondtuk magunkban a végszót, felvértezett megnyugvással és békével. A sértegetései leperegtek rólam. Az pedig, hogy ne becézzem... Nem ő dönti el, minek fogom hívni. Tőlem ő annak szólít engem, aminek akar, de abba hiába szól bele, én hogyan cselekszem.
- Nincs ebben semmiféle trükk. El akarsz költözni, hát menjél. Ha ennyire meg akarsz szabadulni tőlem, hát szabad vagy. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted, de az elmúlt évek során elégszer a tudtomra adtad már, hogy nem kérsz belőle. Menj.
Nem akartam elengedni. Győzelem vagy vereség, egyre megy, de az íze keserű volt és emészthetetlen. Utáltam.
- Hát persze, hogy nem kell a pénzem - felsóhajtottam, és ezzel a sóhajjal visszaszökött belém újból a feszültség. - Jeff, Jeff, Jeff... Mindig csak Jeff. Ha neki szüksége van rád, a világért se hagyd magára - keserű mosolyra húztam a számat. Milyen jó neki, hogy itt a legjobb barátja, akire vigyázhat... De ha nekem volt szükségem rá, az őt mikor vagy hol érdekelte? Bántott, hogy egy pár éve tartó barátság felülmúlja számára mindazt, amin születésétől kezdve osztozunk. Ennél világosabban nem is adhatta volna a tudtomra, hogy semmit nem jelentek neki - ha pedig így van, én sem akarom őt többet látni. Nincs rá szükségem, hogy napról napra kitépjen egy darabot a szívemből és a szemem láttára rúgjon bele egyet.
Igen, feladtam.
- Jó éjt, öcskös - beleborzoltam a hajába, ahogy felkeltem mellőle az ágyról, majd elindultam kifelé az ajtón. A félfából még visszafordultam felé. - Kaja a hűtőben, a mobilod az asztalon. Mielőtt elmész, add meg az új címedet a levelek miatt.
Ha akart még mondani valamit, azt megvártam, aztán behúztam magam mögött az ajtót. Nem mentem át egyből a szobámba, inkább a falnak dőltem, a hajamba túrva nyúztam végig tenyeremmel az arcom és azon gondolkodtam, melyik volt a legelső lépés, amellyel eltávolodtunk egymástól, melyik volt az első intő jel, amit észre kellett volna vennem. Hogyan kerülhettük volna el mindezt?




 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Play by :
☻ matt lanter
Keresem :
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. Jún. 15, 2017 1:16 pm




To my brother


- Pedig igaz. – Vontam vállat egy félmosollyal és a szemébe néztem, hogy lássa, nem hazudok. Csak nem hazudnék bele az arcába, nem? Vagy olyannak néz engem?
- Neked csak Theodore. – A hangsúlyt a nevemre helyeztem. Gyűlöltem, amikor becéz. Gyűlöltem, mert őt is gyűlöltem és az olyan embereknek, mint ő, nincs joguk ahhoz, hogy a becenevemet a szájukra vegyék.
A kérdésre, miszerint Jeff hol volt, csak vállat vontam. Majd a bátyám orrára kötöm, mi? Mikor tudom, hogy élből elutasítja, csak azért, mert azt hiszi, miatta lettem rossz. Ami hazugság volt. Minden az én egyéni döntésem volt, Jeff soha nem befolyásolt és nem is vitt bele rosszba. Sőt, inkább védett… valamilyen oknál fogva folyamatosan védett és nem engedte, hogy nagyobb hülyeséget csináljak, mint szabadna, mint aminek a következményét el tudom viselni.
- Ha felfogtad, akkor gratulálok. Ja és viselkedj ennek megfelelően… - Magyaráztam kioktató hangnemben, majd a szobámba lépve lerogytam az ágyra, majd le is feküdtem. A plafont bámultam. A világért nem vallottam volna be, de utáltam vele veszekedni. Én csak… abba akartam hagyni ezt az egészet és tényleg eltűnni a közeléből. Ő már nem az a báty volt, akire annak idején felnéztem. Elhagyott, megváltozott… és én nem akartam esélyt adni neki arra, hogy jóvátegyen mindent. Azonban… Jeff is eszembe jutott és az, amiket ő mesélt. A szülei tényleg nem érdemeltek megbocsátást, ők tényleg rosszak voltak és Nathanielt nem hasonlíthattam hozzájuk… mégsem bírtam elnézni a tény felett, hogy elhagyott. Azon gondolkodtam, ettől rossz ember vagyok-e, mikor nyílt az ajtó. Felkaptam a fejem és rápillantottam először meglepve, kérdőn, majd összehúztam a szemeim.
- Kopogni nem szokás nálad? Ennyire bunkóvá váltál? – Mértem végig, majd félrenéztem. – Mikor… tűnsz már el? – Suttogtam a kérdést, majd figyeltem, miket hozott magával. Nem volt szükségem semmire, amit tőle kaphattam. Nem. Azért felültem, mielőtt a nyakamba borítja a vizet és megfogtam, majd a szemeimet forgattam. Egy kortyot sem ittam belőle.
- Már megmondtam, hogy nem kell minta testvért játszanod. Nem kell erőltetni, ami nem megy, nem igaz? – Kérdeztem némi keserűséggel a hangomban. A poharat odaadtam neki, a lavórt meg… istenem, minek ez? Félreraktam, le a földre. Némi víz ki is lötykölődött belőle, de nem érdekelt. A szavai megleptek, így rákaptam a tekintetem.
- Mi? – Bukott ki belőlem hirtelen. Elenged? Mi? Mintha a köd az agyamról felszállt volna. Legalábbis annyira sokkolt, amit mondott, hogy úgy éreztem, minden alkohol és drog hirtelen eltűnik belőlem. De aztán rájöttem, hogy nem. A szabad kezemet a gyomromra csúsztattam. Összehúztam a szemeim, majd elvigyorodtam.
- Miféle trükk ez? – Vizslattam az arcát, de rájöttem, hogy nem hazudik. Ilyenben nem hazudna. Hát eljött a nap, hogy a bátyám végre feladja? Komolyan? Pezsgőt kellene bontani. Ugyan akkor fájt is. Hülye kettősség.
- Hm, jó, szerintem Jeffhez költözöm, felesleges az albérlet. – Vetettem oda félvállasan. – És csak hogy tudd, nem kell a pénzed. Meg fogok mindent oldani magam. Néhány nap és nem látsz többet, ne aggódj. – Elgondolkodtam. – Amúgy is, Jeffnek szüksége van rám és jobb is, ha mellette vagyok egy ideig… - Tettem hozzá halkabban, inkább csak magamnak.



497 szó ❀  kredit


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
☾ Chace crawford
Keresem :
☾ My happiness and my freedom
Léptek száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. Jún. 15, 2017 12:38 pm



Theo & Nate
when we fall we'll fall together

Nem hiszek elsőre a fülemnek, mintha nem hallottam volna teljesen jól. Pedig jól hallottam. A düh olyan heves erővel borítja el az agyamat, hogy tudom, elég lenne csak egy kicsit erősebben megcsavarnom Theo karját, és eltörném a csontjait. Megérdemelné. Megérdemelné azt, hogy kiugrasszam a vállát a helyéről és nekicsapjam az üvegszekrénynek. Elnyomott farkasom buzdít rá, kapargatja a börtöne falait, ki akar törni, könyörög, hogy engedjem szabadjára, de végül elengedem az öcsémet, mert a csalódottság felülírja a haragot. Hiszen pont én mondtam, hogy a fájdalom mennyire józanító, és segít a felszínen tartani a fejünket - nem hittem, hogy a saját fegyveremmel támad vissza rám.
- Még el is hinném, ha igaz lenne. Ennyire azért ismerlek, Theodore - felelem egészen halkan, a tekintetét kerülve. Magát talán átverheti, és megpróbálhatja velem is elhitetni, hogy egy szörnyeteg, de tudom, hogy nem így van. Mindegy, mennyire sodródunk egymástól távol, vagy mekkora gyűlöletet keltünk a szavainkkal, néhány dolog sosem fog változni. Sosem fogok rá szörnyetegként tekinteni, sosem fogom utálni és sosem fogok hátat fordítani neki.
- Oh, Theo... - csóválom meg sajnálkozva a fejem. Nem leplezem, mennyire fáj, sem azt, mennyire gyötrődöm, ez az egyszerű, sóhajtásszerű ejtése a nevének mindent elmond helyettem. - Valóban? És hol volt ma Jeff?
Igazából ez érdekelne engem is a legjobban, pont ezért határozom el, hogy lenyúlom a sim kártyáját. Nem erről volt szó. Drogokról egyáltalán nem volt szó. Nem érdekel, mennyire jó haverok, nem hagyom, hogy bárki is belerángassa ebbe az öcsémet.
- Hidd el, már rég felfogtam...
Sajog a mellkasom, ahogy magam mögött hagyom. Mindegy, hányszor ütött félre a szívem az elmúlt években, semmi sem okozott neki akkora gyötrő fájdalmat, mint Theo szavai. Soha nem akart még szétszakadni annyira, mint Theo pillantásától. Ezzel a fájdalommal nem tudok mit kezdeni, erre nincs gyógyszer, így csak tehetetlenül masszírozom a mellkasomat és azon gondolkodom, mitévő legyek.
Már nem szóltam semmit, ahogy utánam jött. Álltam ott előtte némán, hallgattam, miket vág a fejemhez, kifejezéstelenül bámultam rá és egy szót sem szóltam. Belefáradtam a szavakba, a vitákba. Menjen, ha menni akar... Talán nekem kéne mennem.
A bevágódó ajtó kicsalt belőlem egy halk sóhajt, de még hosszú percekig nem mozdultam. Utána visszamentem a fürdőbe és elzártam a zuhanyt, lekapcsoltam a villanyokat, majd leültem a konyhaasztalhoz és az ujjaim közt forgatva bámultam a sim kártyát. Ha már itt hagyta a telefonját, hát visszahelyeztem belé és pötyögtem pár sms-t. Fogalmam sincs, mennyi időt tölthettem az asztalnál, mire úgy ítéltem meg, hogy felesleges tovább éjszakáznom. Theo telefonját az asztalon hagytam, aztán felkeltem a székről.
Egyetlen nagyobb dobbanás, nem a megfelelő helyen és a megfelelő ritmusban. Mintha betontömböt vágnának a mellkasomhoz, beszorul a levegő és lever a víz egy pillanatra. Fojtott köhögéssel görnyedek előre, letámaszkodva az asztalra, szaporán kapkodom levegő után. Tudom, hogy jobb lesz. Mindjárt jobb lesz. Pár szabálytalan dobbanás után a szívem rááll a megfelelő ritmusra, és a mellkasomat feszítő érzés enyhül. Kimerülten döntöm neki a csípőmet az asztalnak, kézfejemmel letörölve a homlokomról az izzadtságot. Zihálásomat mély sóhajokkal igyekszem csitítani, fejemet hátrahajtva enyhítek a zsongásán.
Kell még pár perc, mire a rosszullét elmúlik. Kitöltök magamnak egy pohár vizet, aztán a kezemben tartott üvegről Theo szobája felé pillantok. Teletöltök egy másik poharat is, majd kikeresem az egyik gyógyszert a fiókból, bevizezek egy rongyot jó alaposan, és mindezt egy lavorba dobálom. Kopogás nélkül nyitok be hozzá.
- Hoztam vizet és gyomornyugtatót, bár először hánynod kell egy jó nagyot. Könnyebb lenne, ha elárulnád, mit vettél be, de nagyjából ugyanaz a metódus mindegyiknél... - leülök az ágy szélére és az ölembe veszem a lavórt. - Gyere, ülj fel!
A kezébe nyomom a vizet, de ha kell, segítek neki. A gyógyszert egyelőre az éjjeliszekrényre teszem, a poharat elveszem tőle, helyette a lavórt nyomom oda. Most jön a kellemetlenebb része a dolognak, de jobb átesni rajta minél előbb. A rongyot a gyógyszer mellé dobom, azt majd a nagy ürítés és a gyomornyugtatás után.
- Reggel összecsomagolhatsz. Nem kell többet velem maradnod.
Tárgyilagosan közlöm, pedig majd beleszakadok. Így lesz a legjobb, már nem tartozunk össze. Sosem fogom aktiválni az átkot, jobb lesz tehát, ha teljesen magamra maradok. Nem kell előtte végigcsinálnom, és nem kell többet feleslegesen bántanunk egymást.
- Segítek lakást keresni és beszállok az első két hónap költségeibe, míg nem találsz magadnak munkát. Utána teljesen magadtól boldogulhatsz.
A hangom, az arckifejezésem teljesen érzéketlenek, mozdulataim betanultak és gépiesek. Megfagytam, akárcsak ő, megkeményítettem minden porcikámat, hogy ne láthasson összezuhanni. Távolságtartón beszélek hozzá, ahogy idegenekkel szokás, mintha el akarnám hitetni, hogy már annyit sem érünk egymásnak, hogy vitatkozzunk.

...az életünk szilánkjain taposunk ...



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Play by :
☻ matt lanter
Keresem :
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. Jún. 15, 2017 11:31 am




To my brother


Reméltem, hogy a szavaim fájnak annyira az idióta bátyámnak, hogy békén hagy. De nem úgy tűnt, mint aki tágítani akar mellőlem és ez zavart. Most itt akart lenni velem, de hogy minek, arról gőzöm sem volt. Egyszerűbb lett volna, ha tényleg békén hagyjuk egymást egy életre. Már nem fájt volna, ha hirtelen kilép az életemből, mert hát, vissza se jött, jóformán. Vagyis fizikailag visszajött, de én lelkileg nem engedtem neki. Büntettem, amiért elhagyott és a büntetésem az örökkévalóságig tartott. Ezt ígértem magamnak.
Nyekkentem, ahogy kicsavarta a kezem és fel is szisszentem. A rohadt életbe! Akadjon már le rólam! Beharaptam az alsó ajkam, a szemem sarkából néztem el felé. Túl közel volt és ezért gyűlöltem őt.
- Rohadj meg… - Sziszegtem, ahogy kiejtette a kölyök nevét. – Ne keverjük őt ide, de tudod, mit? Nem volt nagy ár a gyerek érted. Tudod, ők elvettek téged, én elvettem őt… - Vigyorogtam. Nem úgy tűnt, mintha annyira bűntudatom lenne. Alapjáraton talán lett volna egy kevés, de az évek alatt, a hosszú évek alatt megkeményítettem ez ügyben a szívem. Nem akartam megbánást, nem akartam fájdalmat, nem akartam bűntudatot sem érezni, így hát bemagyaráztam magamnak, hogy a kisfiú halála nem volt nagy ár, amiért a bátyámat elszakították az egy szem testvérétől, akinek szüksége lett volna rá és aki majdnem belepusztult a hiányába.
Elengedett, én pedig a fürdő felé léptem egy sóhajjal, de kénytelen voltam valahol megtámaszkodni. A francba. Talán haza se kellett volna ma jönnöm. Figyeltem, ahogy rendezkedni kezd a fürdőszobában, aztán a kérdéseire, amivel a lelkembe akart gázolni… hát, vicces volt hallgatni.
- Mit akarsz ezzel elérni? Azt, hogy bűntudatom legyen? Csak mert van egy hírem: nincs. A szívem sziklaszilárd ebből a szempontból, ezt az egész témát illetően. – Vetettem oda, egy fél pillanatra félrenézve. Na jó, talán nem mindenben volt sziklaszilárd a szívem. Mást tényleg nem akartam bántani és néha tényleg túlságosan belementem a bulikba, a szórakozásba, a piálásba, de… basszus. Életem végéig félelemben kellett volna élnem egyetlen hibám miatt? Egyetlen botlás miatt? Nem. Sóhajtottam és úgy reagáltam a továbbiakra. - Képzeld, amúgy gyalog jöttem. – Erre már emlékeztem. – És nincs Telihold. Annyira hülyének ne nézz már, hogy telihold napján elmegyek szórakozni, oké? Jeff sem engedné. – Magyaráztam okoskodva, majd vállat vontam.
Nyeltem egy aprót, amikor ő is felhozta, gondolnom kellene másokra, azaz, hogy gondolok-e.
- Gyerekes lázadás, Nathaniel? Ez már régen nem lázadás… csak hagyj békén. Hagyjuk egymást. Nem érdekel, hogy mit csinálsz, mit mondasz, de engem hagyj ki belőle. – Még mindig kába voltam, de ezeket a szavakat józanul is a fejéhez vágtam volna.
- Nincs szükségem arra, hogy te beleszólj a dolgaimba. Sőt, rád sincs szükségem. Már nincs. És ezt nem tudom, mikor fogod fel végre… - A férfi után néztem, ahogy kiment. Néhány pillanat múlva követtem a konyhába.
- Jó, most vissza is adhatod. – Az asztalhoz léptem és magamhoz vettem a mobilt. Bekapcsoltam. Igen, eddig működött, de hopp... valami nem stimmelt. – Már megbocsáss, te… - Elharaptam a mondat végét. Hogy a francba gondolja, hogy…? – Add vissza, ami még nálad van. – Próbáltam szépen kérni, de a hangom fenyegető volt. – Azt kértem, ha annyira segíteni akarsz, rakd össze a telefont, de nem azt, hogy vegyél el valamit… tudod, mire gondolok, nyilván. – Morogtam. – Mellesleg, miért nem Náluk vagy? – Utaltam itt a díszes Callaway társaságra. – Nem akarsz odaköltözni hozzájuk? Vagy tudod, mit? Holnaptól én nem lakok itthon. Elegem van belőled, abból, hogy nem bírod felfogni, a mi „testvéri viszonyunknak” már vége. A vér összeköt minket, de más nem. – A telefont leraktam az asztalra, számításba véve, hogy a hozzátartozó kártyát úgysem adja vissza, majd a szobámba indultam. Ha sikerült bejutnom, azaz nem állított meg, akkor az ajtót becsaptam magam után.


601 szó ❀  kredit


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
☾ Chace crawford
Keresem :
☾ My happiness and my freedom
Léptek száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. Jún. 15, 2017 9:01 am



Theo & Nate
once you cross the line there's no coming back

Annyira nem érti, mi bajom van, miért vagyok dühös, és ez a legrosszabb. Haragudhat rám, amiért bele akarok szólni az életébe, pedig magára kéne inkább haragudnia, amiért a saját érdekében ennyit képtelen megtenni. Némán tűrtem, hogy újra és újra meglökjön, csak az egyik szemöldököm szaladt feljebb a próbálkozásaitól. Az egyiknél ugyan hátrébb léptem egyet, de tudtam, seperc alatt lekezelném, ha akarnám. Nem akartam. Hallgattam inkább a kifakadását, a gúnyba mártott szavakat, melyekkel tőrként döfött felém, és igyekeztem a nemtörődömség pajzsával hárítani az összeset. Pedig fájt. Fájt, hogy nem támaszkodott rám, elutasította, sőt, egyenesen megvetette a közelségemet, és miért? Mert árulásként értelmezte azt, hogy igyekeztem megmenteni kettőnket. Mindent úgy tettem, ahogy anya megígértette velem, mindenben Theo érdekeit tartottam szem előtt, sőt, a sajátjaim elé helyeztem. Nos, valamit biztosan elrontottam, de szerettem volna tudni, pontosan mit, mi az oka annak, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól, hogy ennyire kizárt az életéből, és emiatt nekem is ki kell zárnom őt a sajátomból. Nem látja, hogy nekem senkim sincs rajta kívül? Emberek tucatjai vesznek körbe nap mint nap, de egyetlen barátom sem hív el sörözni, és nincs senki, aki felkeresné Theot azzal a szándékkal, hogy béküljön már ki a fivérével. Gazdagabb volt nálam nagyon sok értelemben, és mégis leragadt ott, hogy nekem fájdalmat okozzon. Mi volt a legnagyobb bűnöm? Hogy beleszerettem valakibe, és rajta kívül szerettem volna mással is időt tölteni?
Ennyi? Szeretni valakit tényleg ekkora bűn lenne?
Aztán elpattant nálam a húr, megragadtam a karját és ha nem volt elég ügyes vagy gyors, ami ilyen állapotban nem valószínű, akkor a háta mögé csavartam, kézfejét a gerincébe vájva. Nem akartam fájdalmat okozni neki, úgy fogtam, hogy esélye se legyen kiszabadulni, de azért ne törjem el a csuklóját, aztán a füléhez hajolva halkan csak ennyit kérdeztem:
- Halott? Mint Matthew Callaway? - vártam pár pillanatot, míg a szavaim értelmet nyernek, majd rántottam egyet a kezén. Azt akartam, hogy a lelkéig hatoljanak a szavaim és jó alaposan belerúgjanak, mert ez volt az egyetlen módja, hogy észhez térítsem. A fájdalom az egyetlen, ami képes őt elérni, én már régóta nem. - Nagyon is jól tudom, mit jelent a halál. - sziszegtem a dühtől fojtott hangon, azokra gondolva, akiket elvesztettem. Anyára. Az összes bajtársamra.
Aztán meglöktem őt a fürdő felé. Elengedtem, hogy villanyt tudjak kapcsolni, aztán felé fordulva tovább hallgattam az önelégült monológját. Összefontam magam előtt a karomat és gondolkodást színleltem.
- Hmm, akkor hadd kérdezzek valamit, Mr 1:1 uraság... Egy utolsó kérdés, aztán hagyom, hogy boldogan éld a búfelejtő életedet: hogyan jutottál haza?
Kikerültem őt, és a zuhanyzókabinhoz lépve elhúztam az ajtaját. Megnyitottam a vizet és a hőfokkal kezdtem el babrálni, hogy kijózanítóan langyos legyen, de ne bántóan hideg. Közben mélázó hangon folytattam a kérdéseimet.
- Gyalog jöttél? Elhoztak autóval? ...Ki vezette azt az autót, Theo? Mi történt a hazaúton? Nem támadt kedved szórakozni, a benned élő bestia nem szeretett volna kinyújtózkodni? Hagytad neki? Telihold van ma, Theo?
Nem, nem volt, de kíváncsi voltam, jelenlegi állapotában meg tudja-e mondani. Meg tud-e bármit is mondani. Sosem láttam még ennyire szétesni, pedig nem először jön haza teljesen részegen.
- Ha ennyire kitartóan próbálod tönkre tenni a saját életedet... Hát, elég idős vagy hozzá, hogy jogodban álljon. De abba belegondoltál már, hogy nem csak a saját életeddel szórakozol, hanem másokéval is? Érdekel ez még egyáltalán, vagy az irántam mutatott gyerekes lázadozásod és a féktelen bulizási hajlam kiölt belőled mindent?
Szívem szerint ruhában löktem volna be a zuhany alá, de a dühöm lassan párologni kezdett és képes voltam tisztán gondolkodni annyira, hogy ne tegyem meg. Azt reméltem, a szavaim megadják az első löket hidegzuhanyt, és onnantól már magától mászik be. Sosem akarnék fájdalmat okozni a saját testvéremnek, de a fájdalom néha jó, mert emlékeztet minket dolgokra, a felszínen tartja a fejünket, épp ezért azt akartam, hogy fájjon neki és emlékezzen mindenre, mert csak így őrizhette meg a józanságát - és az emberségét is. Nem akartam, hogy soha többé ne igyon alkoholt, vagy soha többé ne üljön be a volán mögé - én csak azt akartam, hogy maradjon annyira tiszta, hogy a fentebbi kérdéseimből legalább egyet is meg tudjon válaszolni.
- Hozom azt a telefont...
Csalódott sóhajjal fordultam sarkon, és ha nem állított meg, kiléptem a fürdőből. Az előszobába ballagtam, megkeresni a telefon romjait. Összeszedegettem őket és pillanatok alatt összeraktam - azt az egyetlen apróságot kivéve, amit sim kártyának nevezünk, és amit gondosan elsüllyesztettem a nadrágom hátsó zsebében. Sok mindent szó nélkül hagytam az öcsémnek és a haverjainak, de a mai estét nem fogom.
A készüléket a konyhaasztalra helyeztem, aztán visszatértem a konyhába, hogy kivegyem a pizzát a sütőből és áttegyem a hűtőbe. Már úgyis kihűlt, Theo pedig jelenlegi állapotában képtelen lesz akár egy falatot is enni. Marta a torkomat a keserűség, de csak nyeltem rá egy jó nagyot.

olyan jó lett a reagod, egyből kiugrottam az ágyból   



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Play by :
☻ matt lanter
Keresem :
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. Jún. 15, 2017 2:44 am




To my brother


Ahogy felcsendült a bátyám idegesítő hangja, felpillantottam, majd el, felé. Végigmértem, majd szusszanva elmosolyodtam.
- Hú, most a nagy, gondoskodó, minta bátyus megmondja a frankót, mi? Hát kösz. Nagy szükségem van rá. Ja várj… - Felmutattam a mutatóujjamat egy pillanatra, majd elvigyorodtam - Nem, mégsem. – Vetettem oda, ahogy újból végigmértem, kissé lenézően, már mosoly nélkül, közben tovább támaszkodtam egy kézzel a pulton és igyekeztem összeszedni magam annyira, hogy… hát, az volt a tervem, hogy eltűnök a bátyám szeme elől. Utáltam, hogy egy lakásban élünk. Utáltam, hogy ide, Hozzá kellett hazajönnöm. Érdekes, 10 éve nem érdekelte volna, hol vagyok… és miért nem? Mert ő sem volt sehol. Arra a hülye csajra vigyázott, ő volt neki fontos. Akkor most miért van itt? Miért nem vele van, ahogyan mindig is? Már nem érdekelt, hol van, csak arra vágytam, hogy ne az én közelemben legyen.
A kérdéseire a szemeimet forgattam. Mondtam volna, hogy csaj nem volt, de úgyse érdekelte volna, én meg nem törtem magam, hogy beszélgessek vele. Egyenesen attól is rosszul voltam, hogy őt kellett hallgatnom, az idióta, nyájas, „én vagyok Mr. Storm” hangján, vagyis… ah, mi? Már én sem értettem, min gondolkozok, így ennyiben hagytam.
Az érintésére reflexből reagáltam és ingerülten csaptam félre a kezét, majd löktem rajta egye erőteljesebbet.
- Hozzám ne érj! – A hangomat megemelve néztem rá, szikrázó, dühös tekintettel a szemeibe, nem érdekelve, hogy rájön, drogoztam. A szavaira viszont felnevettem.
- Jaaaj, ne már. Ne tégy úgy, mint akit érdekel, mi van velem, oké? Igen, bevettem valamit, na és? Megvolt rá az okom. Ki akartam kapcsolni az agyam, mert… - Elhallgattam. – Majd pont neked panaszkodom, mi? Hát ezt benézted. Hagyj békén, Nathaniel. Menj vissza a Callaway kiscsajhoz és éljetek boldogan, ahogyan eddig. Na szia. – A mellkasánál fogva löktem rajta még egyet, hogy távolabb kerüljön tőlem. Nem értem sokat vele, ugyanis megragadott a karomnál fogva és a fürdő felé kezdett ráncigálni. Megálltam, legyökerezett a lábam és igyekeztem kitépni a karom a fogságából.
- Engedj el, de nagyon gyorsan! Semmi szükségem az apáskodó, vagy akármilyenes viselkedésedre! Érted? Nincs! Hagyj békén, ennyit kértem! Halott akarok lenni a számodra, Nathaniel! Halott! Fel tudod fogni, ez mit jelent? Fel? Hát remélem! – Magyaráztam dühösen, végig őt fürkészve. A fürdőbe azonban még így is sikerült bevonszolnia, de ott újból ellenkezni kezdtem, a kérdésre pedig, hogy miféle drogot vettem be, nem reagáltam… azaz, csak a végére.
- Ha annyira tudni akarod, nem ők adták, hanem én kértem. Szükségem volt rá, ez van. – Elvigyorodtam. – Tudom, összetöröm a képed az álomtesóról, de hát, basszus, te sem vagy minden idők legjobb testvére, nem igaz? Nos, szerintem 1:0 ide. – Felnevettem. – Vagy 1:1? – Vontam vállat. A rosszullétem ugyan nem múlt el, de a kedvem határozottan jobb lett és lehet, hogy ez a bátyámnak volt köszönhető. Mulatságos volt, ahogy próbál jó testvért játszani, mikor már… rég nem volt az. Az én bátyám akkor halt meg, azon a napon, amikor kisétált az ajtón, hogy Mr. Callaway szolgálatába álljon.
- Ja, amúgy, ha annyira segíteni akarsz… szedd össze a telefonom apró darabjait és kirakózd össze nekem… holnap szükségem lesz rá, fel kell hívnom Jeffet. – Gondolkodtam el, ez egyszer teljesen komolyan. A telefon fontos kellék volt és… - Miattad törtem össze… a telefont. A falhoz vágtam… Szóval rohadt jó… - Mérgelődtem, miközben ráemeltem a tekintetem.


539 szó ❀  kredit


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
☾ Chace crawford
Keresem :
☾ My happiness and my freedom
Léptek száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. Jún. 14, 2017 11:56 pm



Theo & Nate
I swear that I won't give up on you

- Nem leszel jobban. Legalábbis még egy jó darabig biztosan nem.
Összefont karral támasztottam a félfát és percek óta csak figyeltem az öcsémet. Próbáltam elhinni, amit, akit magam előtt látok, és egyszerűen képtelen voltam befogadni a látványt. Az a srác, aki a szárnyaim alatt nő fel, nem esne haza hajnali 2-kor úgy, hogy fogalma sincs arról, hol van és kihez beszél. Éreztem, hogy a düh mardossa az ereimet, és szívem szerint azon nyomban felhívtam volna azt a bizonyos Jeffet, hogy számon kérjem, mégis hogy képzeli ezt az egészet azok után, amit a könyvtárban beszélgettünk. Így akar vigyázni Theora? Így akar neki jót? És még ő nem érti, hogy nekem mi bajom vele és azzal, hogy együtt lógnak?
Hát ezer örömmel elmondanám neki itt és most, de jelenleg a saját öcsémmel kell kezdenem valamit, aki azok alapján, hogyan beszélt a telefonjával, nem valószínű, hogy velem személyesen kedvesebb lesz. De hát ez van, így is eléggé utál már, nem tehetek olyat, amivel rontok a dolgon. Nehéz lett volna figyelmen kívül hagynom azt a hangzavart, ami kísérte a hazaérkezését, pláne úgy, hogy eleve nem aludtam túl jól, ő pedig cseppet sem próbált meg lábujjhegyen osonni be a szobájába.
- Vad volt a buli? Sikerült kieresztened a gőzt? Kavartál néhány lánnyal, lehajtottál pár felest...? - Költői kérdéseimet igazából kijelentéseknek szántam, hiszen látszott rajta, hogy így lehetett. Minden egyes szónál egy lépést közelítettem felé, míg mellé nem értem, karnyújtásnyi távolságba, elég közel ahhoz, hogy megragadjam a vállát és magam felé fordítsam. Mélyen a szemébe akartam nézni. néhány pillanatig csupán, csak hogy meggyőződjek az igazamról. Csessze meg!
- Sejtettem... Szóval ez a te új életviteled? Látom, milyen jól megvagy nélkülem, szépen elindultál a drogosoknak kikövezett úton...
Dühös vagyok, de elnyomom, a csalódottságomat azonban képtelen vagyok leplezni. Azok után, mennyire megtört a baleset és az első átváltozása napján, nem hittem volna, hogy valaha megint alkoholhoz nyúl, abban pedig reménykedtem, hogy soha többé nem akarja kiütni magát annyira, hogy ne lehessen ura a tetteinek. Az öcsém válasza azonban ez volt: elutasítás és drogok. Egy pillanatra, egyetlen rövid pillanatra átsuhant a fejemen, hogy feladom az egészet. Őt, kettőnket, mindent. Hagyom, hadd süllyedjen olyan mélyre, amilyenre csak akar. Kap egy albérletet valahol a városban, és soha többé nem kell azzal foglalkoznom, hogy megmentsem, ami még megmaradt belőle.
A pillanat azonban tova szállt, így hát megragadtam a karját és a fürdő felé kezdtem vontatni.
- Irány a zuhany, öcskös!
Ha kell, ruhástól lököm be alá, de jobb lenne előbb megszabadítani tőle, hogy átmotozhassam a zsebeit. Remélhetőleg csak kóstolót szerzett az egyik haverjától, és nem találok nála semmit. Hinni szeretnék benne, hogy csak a barátainak titulált, őrült kölykök rángatták bele mindebbe, hinni szeretnék benne is, de ettől még át fogom kutatni az összes holmiját, akár tetszik neki, akár nem. Lehet, hogy már nem szorul gyámra, de a bátyja vagyok, és ideje megmutatnom neki, hogy tudok úgy is viselkedni, ha kell.
- Fű? Kokain? Speed? LSD? Ecstasy? Heroin? Kérlek, mondd, hogy legalább tudod, mit adtak be neked...


mini    



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Play by :
☻ matt lanter
Keresem :
Léptek száma :
22

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls :: Otthonok :: Storm ház-
^
ˇ