Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
A nyár párosa

Yesterday at 3:45 pm


A nyár játéka

Yesterday at 3:34 pm


A nyár alkotója

Yesterday at 3:03 pm


3 hónappal és 12 nappal korábban

Yesterday at 12:43 pm


Főút

Yesterday at 12:19 pm


Bonenzo ~ Vampire vs. Witch

Yesterday at 4:12 am


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Csüt. Júl. 20, 2017 6:04 pm



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

- Felhagynál azzal, hogy kislánynak hívsz? Én sem becézgetlek, és tudtommal ki sem oktattalak, amiért ajtót nyitottál egy idegennek. Hány éves vagy, harminc? - morogtam. Utáltam, ha gyerekként kezeltek és meg akarták nekem magyarázni, mit hogyan csináljak. Nem voltam hülye, sokkal hamarabb önállóbbá váltam, mint a legtöbb korombeli, hiszen az átkomban senki sem segíthetett. Hibáztam még, igen, néha többet, néha kevesebbet, de ha kioktatásra vágytam volna, otthon maradok Mr Callawayt meg Carment hallgatni. Egy idegentől, aki még szexi is, nem vágytam ilyesmire. Meg tudtam védeni magam, és a végén még addig piszkál, amíg ezt be nem bizonyítom neki, aztán majd leshet, ha a földön köt ki...
- A szentimentális emberek már csak ilyenek. Tuti az a fajta nagypapa lesz belőle, aki mindenkinek fényképeket mutogat majd a családjáról - forgattam a szememet. Nem igazán érdekelt a Storm család drámája, a Callawayeké épp elég intrikával dúsított volt, így beértem azzal és igyekeztem nem belefolyni máséba. Nate amúgy sem az én haverom, hanem a tesómé. Féltesómé.
- Wow, kemény vagy! - feleltem a sütis dologra, de nem igazán tudtam eldönteni, mennyire gondolom komolyan és mennyire gúnyolódom. Nem akartam megvédeni Carment, a sütijei tényleg pocsékak, de az is igaz, hogy ő ritkán áll ki magáért és nem csap úgy vissza, mint én. Nem szép, ha egy srác kritizál egy csajt. Kezdjen a saját súlycsoportjával, például velem... Bár én is utáltam és kritizáltam őt, de nekem a féltestvérem, úgyhogy én megtehettem.
Amikor viszont elkezdett jótanácsokkal ellátni, már határozottan gúnyosan vágtam vissza. Tényleg nem szerettem, ha beleszólnak az életembe. Theo komolyan azt hiszi, hogy ezekkel én nem vagyok tisztában? Nincs szükségem a tanácsaira, nem azért jöttem, hogy a szárnyai alá vegyen, hanem hogy ruhát adjon és megetessen, bármilyen önzőn is hangzik.
- Nahát, ezekre eddig nem is gondoltam! Kösz!
Nem akartam megbántani, mert rendesen viselkedett velem, tényleg jó fej volt tőle, hogy beengedett, felöltöztetett és még meg is etetett. Egyszerűen csak nem szerettem a kioktatást, mert kapok már másoktól épp eleget.
- Nincs senki. Egyedül vagyok és tökéletesen boldogulok. Te talán sosem hibáztál még egyszer sem teliholdkor?
Csak azért, mert ezt a mostanit elszúrtam, még nem kell életképtelennek elkönyvelnie. Eddig remekül elvoltam egyedül, nem most fognak a dolgok elromlani körülöttem. Egyszerűen csak kizökkentem, de átvészeltem ezt is és megyek tovább.
- Örülök, hogy melletted van valaki - tettem még hozzá. Nem mindenki ilyen szerencsés, de én mondjuk nem is szeretném, ha bárki megpróbálna segíteni. Jól megvoltam egyedül.
Ahogy végre témát váltottunk, megenyhültem egy picit. A családi élete legalább éppen olyan szerencsétlen volt, mint az enyém. Halvány mosollyal húztam magam elé a pizzával megpakolt tányért, és miután megköszöntem neki a fáradozását, éhesen nekiestem.
- De a szőkéket bírod - szúrtam közbe huncut félmosollyal, amikor azt mondta, hogy nem jönnek be neki a Carmenhez hasonló csajok. Hiszen én tetszettem neki, legalábbis nagyon úgy tűnt az alapján, ahogy bámult. Tetszett és igazán hízelgett, ezért folytattam vele a flörtölést. Azt mondjuk tényleg nem értettem, mit utál annyira Nate-en. Jó, picit idegesítő, de attól még egész jó fej, és én azt vettem le, hogy ő nagyon is szereti az öccsét - ebbe viszont, ahogy már mondtam, nem óhajtottam belefolyni.
- Figyelj, ez a ti dolgotok, nem az enyém. Nem szeretnék beleavatkozni, és igazából nem is tudok sokat erről az egészről - szabadkoztam a pizzát csipegetve, miután mesélt. Láttam, hogy nem akar beszélni a bátyjáról, ezért nem erőltettem, megértettem, hogy ez a szitu, és erre a döntésre jutottak. - Akkor hol is kereshetlek egész pontosan? - tettem még hozzá, kiszélesedő mosollyal. Szerettem volna még látni, és ha ezzel ő is így volt, annak nagyon örültem. Az első szelet pizzát gyorsan benyomtam, a másodikkal viszont lassabban haladtam. Lecsippentettem egy kisebb falatot, amit végül az asztal felett Theonak kínáltam.
- Örülök, hogy megkaptad a szabadságod. Hidd el, innentől minden sokkal jobb lesz majd. Tudom, milyen érzés bezárva lenni egy olyan helyre, amit nem szeretsz... És milyen érzés, amikor kiszabadulsz onnan és végre azt tehetsz, amit csak szeretnél. - Ha elfogadta a falatot, akkor a szájába adtam, mutatóujjamat a tésztával együtt az ajkai közé csúsztatva. Kacér mosollyal húztam vissza a kezem, de szinte rögtön fel is pattantam a székemről, és az asztal lapját végigkarcolva a körmömmel szép lassan megkerültem azt.
- Hálás vagyok a segítségedért, tényleg, de gyerekkorom óta nincs mellettem senki, aki ugyanezzel az átokkal küzdene, és látod, itt vagyok, túléltem. Megtanultam egyedül küzdeni, és jól vagyok! De ha segíteni szeretnél... - megálltam előtte, cserfes mosollyal pillantva le rá. Magam felé fordítottam picit a széket, amin ült, és elhelyezkedtem vele szemben a combján, az ölébe ültem, térdeim közé fogva a derekát. Végigcirógattam a mellkasát. - Biztos lenne néhány kérdésem... Vannak dolgok, amikről nem sokat tudok.
Ártatlanul rebegtettem a szempilláimat. Vakmerőnek éreztem magam az ölében ülve, de nagyon tetszett ez a helyzet, a póz, a közelsége és az illata, amit így jobban érezhettem. A mellkasát cirógattam, kitapintva az anyagon át az izmokat. Ahh, ez a srác annyira tetszett! Magamnak akartam, mindennél jobban.
- Mondjuk meglepett, hogy elköltözöl. Azt hittem, a rohamok miatt nem akarjátok egyedül hagyni Nate-et, de gondolom, a dokikkal lebeszélt mindent azóta - tettem hozzá mellékesen, megvonva a vállamat.

music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szer. Júl. 19, 2017 2:46 am



Lexy & Theo






- Másfajta törlesztés…? Ne akarj játszadozni velem, kislány. Meglepődnél, ha élnék a felkínált lehetőséggel… és hidd el, sok pasi nem kérdezne vissza, hogy tényleg akarod-e vagy csak játszol. Lehetnél óvatosabb is ezekkel… - Meg úgy eleve azzal, hogy meztelenül beállít random idegenekhez. Bár ezen nevetnem kellett kissé. Ahogy közölte, hogy mennyire utálja a nevem, összehúztam a szemeimet.
- Ouch. Ez nem valami szép tőled… - Azonban a szavait hallgatva a szemeimet kezdtem forgatni. – Jól mondta: múltidőben nagyon szerettük egymást. Most már utálom őt. Nem tudom, erről mesélt-e neked… bár őszintén szólva azt sem értem, miért mesélget fűnek-fának rólam. Igazán befejezhetné most már. – Igaz, a költözésemmel pontot tettünk szerintem valaminek a végére, így hát talán az élete már nem rólam, az elvesztett kisöccsről fog szólni. Élje a maga kis életét úgy, ahogyan csak akarja, engem meg hagyjon. Ezt akartam és e mellett ki is akartam állni.
A válaszára szusszanva mosolyodtam el. Nem akartam az orrára kötni, de tényleg volt dolgom már lányokkal, nem is eggyel. Többnyire az egyéjszakás kalandok híve voltam, ez passzolt az életstílusomhoz. Bulik, haverok, Jeff, szórakozás, csajok… más nem kellett. Bár nyilván gondolnom kellett volna a jövőmre, de az egyelőre egy kicsit sem érdekelt. Egyik napról a másikra éltem, leginkább a pillanatnak.
- Ó, megnyugodhatsz, volt az égett süteményeihez szerencsém. De hidd el, nem igazán ettem belőle, sőt… igazából közöltem is vele, hogy mennyire pocsék. – Vontam vállat. Ha Nateről vagy Carmenről volt szó, nem ismertem határt a bunkóságban. Ott rúgtam beléjük, ahol tudtam; ez volt az én védelmi mechanizmusom.
Ahogy belekezdett a mondandójába, érdeklődve tekintettem rá és összefont karokkal hallgattam a leányzót. Elmosolyodtam és vállat vontam.
- Persze, boldogulsz… láttam, mennyire. – Utaltam itt a hiányos öltözetére, amiben megjelent. Figyeltem, amíg szünetet tart és érdekelt, folytatni fogja-e. Folytatta. – Bárhogyan is, teliholdkor jobb, ha nem vitatkozol senkivel. Legyél olyan mellett, aki segíteni tud átvészelni az átváltozást… olyan mellett, aki meg tud fékezni és segít, ha baj van. Aki tényleg kitart melletted, akkor is, amikor lényegében egy vadállat vagy. – Sóhajtottam és félrepillantottam. – Nekem ilyen személy az egyik… nem, inkább az egyetlen barátom. Nekem mindig ő segít, kb. azóta, hogy aktiváltam az átkot. – Bukott ki belőlem, de aztán ráharaptam a nyelvemre. Pont neki, pont most nem kellene arról beszélnem, hogy mégis hogyan aktiváltam az átkot… bíztam benne, hogy nem kérdez rá. Én sem tettem, tehát ő se kíváncsiskodjon.
Hallgattam a családjáról szőtt mesét és igencsak meglepett, hogy mi a helyzet velük. A szemöldökömet is felhúztam.
- Óóó… így már értem. Bonyolult családi háttér: pipa. Üdv a klubban. – Jegyeztem meg egy félmosollyal, majd elpillantottam a mikró felé. Még volt egy perc, mire lejárt, így visszapillantottam Lexyre. Az elején még mosolyogtam, de ahogy a szerelmi háromszöges dologra tért rá, értetlenül pislogtam.
- Hogy mi? Honnan veszel ilyen hülyeséget? Utálom Carment, a bátyámmal együtt, tehát nem, egyáltalán nem szerelmi háromszögről van szó. Sőt, ez a feltételezés kicsit sértő volt… jobb az ízlésem ennél. – Morrantam, majd csilingelve jelzett a mikró, hogy lejárt. Odafordultam, kinyitottam és kivettem a tányért a pizzával együtt, majd Lexy elé raktam.
- Nos, jó étvágyat. – Ezúttal leültem hozzá az asztalhoz. – Hogy összekaptunk-e? Az utóbbi években csak a veszekedés ment… nem tudom, mennyit tudsz rólam és a bátyámról, azon kívül, mennyire „imád”, de… a lényeg, hogy történt egy hatalmas törés a kapcsolatunkban. Nem akarok már tőle semmit és végre felfogta. Elengedett. – Vontam vállat. – Szóval, ha legközelebb találkozni akarsz velem, nos… ne itt keress. – Mosolyodtam el. Őszintén, szívesen láttam volna még ezt a lányt. Talpraesett volt, határozott, humoros… és még jól is nézett ki. Habár fiatalabb volt nálam, de ez túlzottan nem érdekelt: valamit megmozgatott bennem, megvolt egy csekélyke szikra. Legalábbis így éreztem.
- A teliholdas témára visszatérve… ha tippekre lenne mégis szükséged, segítek. Nem kellene, hogy bajod essen vagy bárki másnak a te hibádból. – Mert hát, a bűntudattal nehéz együtt élni. Még nekem is, aki a világ felé azt mutatja, hogy már nem érdekel, miszerint meghalt miattam egy kisgyerek. Érdekelt, csak épp másoknak nem akartam azt az örömöt megadni, hogy ezt tudják. Legfőképp a bátyámnak nem. Felrémlett bennem az a néhány nappal ezelőtti éjjel, mikor is pont a Callaway kölyök halálával akart engem visszazökkenteni. Nem sikerült. Tudtam, hogy durva vagyok vele, úgy vágok neki vissza, ahogy a legfájóbb, de akkor és ott, olyan állapotban nem akartam másképp.


704 szó ■ Thunder ■ siettem    
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Júl. 17, 2017 5:49 pm



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Megmosolyogtam a srác szavait, mert bármennyire is hangzott hülyén, tényleg igaza volt. Ebből az őrült városból én is kinézem, hogy tele legyen idiótákkal. Hiszen az új családom az élen jár... Részben. Nem szabad általánosítanom, hiszen van, akit bírok. A kutya például egész jó fej, meg az egyik szobalány is - igaz, utóbbi Indiából jött, és egyetlen szót sem tud angolul. Hát nem tökéletes társaság egy lánynak, aki imád beszélni és utálja, ha közbevágnak?
- Hacsak nem fogadsz el másfajta törlesztést... - rebegtettem meg felé a szempillámat. Meglehet, hogy egy egészen picikét flörtöltem vele, ami elég nagy vakmerőségnek tűnt valakitől, aki meztelenül áll egy idegen pasi előtt, akiről a világon semmit nem tud, és láthatóan idősebb és erősebb nála. De hát sosem aggasztott a veszély, és kifejezetten cuki volt, így aztán bátran flörtöltem vele.
- Jaj, tényleg, Theo! Hogy én mennyire utálom ezt a nevet! Bocs, semmi személyes - tettem hozzá sietve. Igazából elég szép név volt, de amikor az embernek huszadszorra kell meghallgatnia ugyanazt a történetet úgy, hogy a világon semmit nem tud az illetőről, akkor idővel tényleg irritálni kezdi a név. - Tényleg sokat meséltek rólad, mondjuk leginkább Nate, és mindig csak nyálas dolgokat, hogy mennyire cuki voltál gyerekként, meg mennyire szerettétek egymást.
Látványosan forgattam a szemem. Ez sem ellene szólt, egyszerűen csak a családi történetek, hát... Mostanság nem igazán hatottak meg, szerintem teljesen érthető okokból. Ráadásul egyikükkel sem voltam olyan viszonyban, hogy az élettörténetüket hallgassam vagy lelkiznem kéne velük. Miért nem hagytak egyszerűen békén, ha már kénytelen voltam velük élni? Nem én akartam így!
A visszakérdezésére elvigyorodtam.
- Az arcberendezésed alapján szerintem pontosan tudod, mikor bókolnak neked - vigyorogva beharaptam az alsó ajkam. Tényleg helyes volt, kizárt, hogy én voltam az első lány, akinek ez feltűnt és megpróbált flörtölni vele. Úgy képzelem, hogy amint kilép reggel az ajtón, már sorban állnak a tizenéves lányok és az elvált, szingli nők, hogy dicséretekkel halmozzák el. Megszaladt volna a képzelőerőm? Lehet.
- Pizza? Szuper! De ugye a bátyád nem úgy süt, mint Carmen? Mert hidd el, az ő főztjéből soha nem akarnál enni. Előbb halnál éhen.
Még a gondolatra is megborzongtam, és láttam, hogy az apja mosolya sem szokott őszinte lenni. Egyedül Nate az, aki zokszó nélkül képes bármit megenni, amit az a csaj letesz elé, és még örül is neki. Olyan szánalmas, hogy képtelen bevallani neki, hogy belezúgott... Pedig annyira egyértelmű, hogy szívem szerint én közölném Carmennel a tényt.
Ahogy a farkasos témára terelődött a beszélgetés, leesett, hogy a reakciója alapján igazak a pletykák. Theo is vérfarkas. Ez érdekesebbé tette a helyzetet.
- Hé, ez csak egy... - kezdtem bele hevesen, de aztán rájöttem, hogy tényleg elég hülyén festhettem. Elhagytam a ruháimat és kénytelen voltam betérni a legközelebbi lépcsőházba. Ez elég amatőrnek tűnik, és én is azt venném le belőle, hogy az illető egy lúzer. Így aztán moderáltam magam. - Nincs szükségem segítségre, remekül boldogulok egymagam. Már gyerekkoromban aktiváltam az átkot, szóval megtanultam együttélni vele. A múlt éjszaka csak...
Elhallgattam. Nem tudtam, mennyit kéne megosztanom vele a történtekből. Követtem a konyhába és lehuppantam az egyik székre, merengve piszkálva magam előtt a terítőt.
- Összevesztem azzal a cafkával. Volt egy nagy vitánk, kiborultam, és... Néha megesik. Hülye voltam - megvontam a vállam. Szégyelltem magam, amiért a gyengébb oldalamat kellett mutatnom valaki másnak, de hát ez volt az igazság. Akármennyire is kezeltem jól az átkomat, a tegnap estét elcsesztem, nem kicsit. Mentegetőzhetnék, hogy Carmen hibája volt, de végeredményben én szúrtam el.
- Csak félig vagyunk testvérek. Az apánk ugyanaz, az anyánk azonban más. Carmen az anyjától örökölte a boszorkányságot, én pedig az anyámtól a vérfarkasságot. Apánktól csak a szőke hajunkat kaptuk, meg egy nagy adag szerencsétlenséget - mosolyogva felpillantottam rá. Megörültem a pizzának, most éreztem csak, mennyire éhes vagyok. Türelmetlenül vártam, hogy elkészüljön.
A bókja egyből széles mosolyt csalt az arcomra.
- Oh, ezek szerint ő nem állított be hozzád pucéran, hogy ruhát kérjen? Vagy várj, csak nem holmi szerelmi háromszögbe csöppentem? Bár tudnám, mit esznek rajta annyira a srácok...
A halántékomat masszírozva csóváltam a fejem. Valahogy mindenkit elbűvölt a kedves mosolyával és az ártatlan kérdéseivel, én viszont kifejezetten undorodtam ettől a színjátéktól. Reméltem, Theo végre egy normális, emberi halandó, azon ritka kivételek egyike, akire nem hatnak a szőke loknik és az őzike szempár. Jó lett volna végre egy értelmes sráccal is találkozni.
- Na és hogyhogy nem élsz már itt? Összekaptatok? Ugye nem a csajon...? - érdeklődve figyeltem, a válaszra várva.

music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szer. Júl. 12, 2017 2:00 am



Lexy & Theo






Amikor beengedtem a lányt, még fogalmam sem volt róla, mi lesz ennek a vége. De hát, mégsem hagyhattam odakint, ilyen állapotban, nem? Bár elég vicces lett volna látni a szomszéd néni arcát, vagy épp bácsiét, mikor meglátják a lány meztelen hátsóját. Meg úgy egyébként. Én nevettem volna, de nem akartam túl sok időt szánni erre az egészre.
- Bénának lehet, hogy béna, de őszintén mondom, nem lenne annyira meglepő… - Mármint, hogy valaki ilyesmi hobbit űz. Komolyan, egy vérfarkasoktól és vámpíroktól, meg boszorkányoktól hemzsegő városban mi lenne meglepőbb? Szerintem semmi. Amikor reagált a kérdésemre, miszerint mi is történt vele, ledermedtem egy pillanatra. Épp néhány másodperce hessegettem el azt a gyanúmat, hogy ő is vérfarkas lehet, akárcsak én. Erre meg… mégis igazam van? Érdeklődve néztem el felé, de egyelőre nem reagáltam erre a tényre. A megjegyzésre, miszerint a pénztárcája a másik zsebében maradt, röviden felnevettem.
- Annyi baj legyen, majd a következő találkozón törlesztesz. – Ami a nevemet illette, kicsit megbiccentettem oldalra a fejem.
- Theodore. De lefogadom, hogy százszor hallottad már és valószínűleg nem túl jó értelemben, de hát, mindegy is. – Vontam vállat, aztán figyeltem, ahogy felöltözik. Nem tudom, miért bámultam, de nem vettem le róla a tekintetem. Na jó, valljuk be, elég jól nézett ki, habár a tény, hogy fiatalabb volt nálam és ráadásul Callaway, nem volt épp kecsegtető. A szavakra kicsit zavarba jöttem. Az illatom? Köhintettem egy aprót, majd elvigyorodtam.
- Ezt bóknak vegyem, kislány? – Végigmértem, majd a kajás részre vállat vontam. – Nem hiszem. Nem tudom… talán maradt a pizzából, amit két napja sütött a bátyám.
Gondolkodtam el és a konyha felé indultam, közben viszont újból megszólaltam.
- Szóval telihold volt, hmm? Nos, nem hiszem, hogy jól kezeled a helyzetet, ha meztelenül szaladgálsz az ilyen éjszakák után. – Pillantottam rá. A mosolyom eltűnt és inkább érdeklődve néztem rá. – Nem segít neked senki? És még egy kérdést engedj meg… hogy lehetsz farkas, mikor a Callawayek boszorkányok? Vagy lemaradtam valamiről vagy elég bizarr ez a helyzet… - Ingattam a fejemet, majd a hűtőhöz léptem és előszedtem belőle a pizzát. A lánynak mázlija volt, ugyanis akadt még néhány szelet belőle. Előszedtem egy tányért, ráraktam két szeletet, majd beraktam a mikróba. Amíg melegedett, a pultnak támaszkodtam háttal és úgy néztem Lexyre.
- Viszont meg kell hagyni, te sokkal szimpatikusabb vagy már most, mint a nővéred. – Jegyeztem meg egy fokkal halkabban. Abból ítélve, hogy a lány az imént hülye, gazdag csitrinek hívta Carment, nem voltak túl jóban és ez igencsak a kedvemre volt. Talán találtam valakit, akivel együtt „utálhatjuk” a szőkeséget. Bár, hogy neki mik voltak az indokai, arról fogalmam sem volt. Azt tudtam, hogy én jogosan utálom.


433 szó ■ Jövök már ■ remélem, így jó  Very Happy
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Vas. Júl. 09, 2017 12:18 am



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Olyan bamba fejjel bámult rám a srác, hogy oldalra dőlve ellenőriznem kellett a névtáblát a csengő felett. Elég ciki lett volna, ha rossz helyre kopogok be... De nem, a név stimmelt, szóval csak a srác kapott sokott a látványtól. Hát jó, akkor várunk, míg feldolgozza a szitut. Pedig amilyen helyes, biztosan nem most először lát meztelen nőt maga előtt... Jó, talán a barátnőit nem a küszöbön vetkőztette le, de lassan azért mondhatna már valamit!
Oh, kellett nekem ezt kívánnom! A megjegyzése hallatán rögtön a magasba szaladt a szemöldököm és azon töprengtem, az orrát vagy a térdét törjem-e el. Remek, sikerült kifognom egy perverzet! Tuti, hogy rossz címen vagyok! Már épp eldöntöttem, hogy az orrát töröm el, amikor elnevette magát. Érdeklődve fürkésztem, mi baja, és ahogy félreállt az ajtóból, hogy bemehessek, gyanakvón átléptem a küszöb felett. Kurta biccentéssel köszöntem meg, hogy hajlandó volt végre beengedni.
- Elég béna egy hobbi lenne, nem gondolod?
Mosolyogva fordultam vissza hozzá, egyrészt azért, mert inkább ne bámulja a fenekemet, másrészt mert elég cuki volt ahhoz, hogy én őt akarjam bámulni. Kíváncsi voltam, hogy két agglegény lakásában miért lehet olyan nehéz találni nekem egy darab pólót és valami nadrágot, úgyhogy követtem őt a szobájába. Nem mentem be, tudtam, hogy a fiúk milyen érzékenyek a saját területükre, így a félfához simulva vártam, hogy végre találjon nekem valamit. Elmerengtem a kérdésén. Nem tudja? Jó, Nate nem ismer olyan jól, hogy rólam fecsegjen az öccsének, de amennyire összecuppantak Carmennel, azt hittem, ennyit azért tud rólam. Tény, én azt sem tudtam, hogy van egy öccse - biztos említette valamelyikük, de mit érdekelt engem? Így hát arról sincs fogalmam, hogy hívhatják ezt a félistent.
- Telihold volt - feleltem végül. Ha bennfentes, ennyiből érteni fogja, ha meg nem... Hát, már így is komplett idiótának nézhet, mit számít még egy felesleges infó? Persze az is lehet, hogy Nate-hez hasonlóan még ő sem aktiválta az átkát. Kár érte, amilyen dögösnek tűnik, biztos farkasként is szép példány lenne. Végre talált valami normális ruhát, de ahogy nyúltam volna felé, elrántotta. A kérdésén ezúttal nem sértődtem meg, inkább széles, kaján mosolyra húztam a számat.
- Azt hiszem, a pénztárcám a másik zsebemben maradt... - pillantottam végig magamon, majd visszakaptam rá a tekintetem. Néhány szőke tincs az arcomba szökött, és úgy döntöttem, talán nem tűnök túl kurvásnak, ha feladom a takarásom egy részét, hogy a fülem mögé simíthassam. - Különben sem fekszem le olyanokkal, akiknek még a nevét sem tudom. Ha elárulod, talán kitalálhatunk valamit.
Rákacsintottam. Tetszett nekem a srác, és ahogy egyre többet beszélgettünk, kezdett beugrani, hogy mégis csak hallottam már a nevét. Nate állandóan róla dumált, és valami rövid, egzotikus neve van... Ó, bár jobban figyeltem volna!
- Köcce! - bazsalyogva kikaptam a kezéből a ruhákat, és a szoba túlfelére siettem. Először a pólóba bújtam bele, aztán a nadrágba is. Nagy volt ugyan rám egy picit, de a semminél tényleg bármi jobb. Az arcomhoz emeltem a póló nyakát és beleszagoltam.
- Finom illatod van... - jegyeztem meg, ahogy visszafordultam felé. Bár azt mondta, siessek, én egészen máshogy gondoltam. Semmi kedvem nem volt hazamenni, főleg, hogy ennyire élveztem a társaságát. - Éhen halok. Nem maradt valami kajátok esetleg?
A gyomromra szorítottam a kezem, és elővettem a legédesebb pillantásomat, amivel a szüleimet szoktam megpuhítani. Reméltem, megszán annyira, hogy legalább egy szendvicset összedobjon nekem. Tegnap délután óta egy falatot sem ettem.

music


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Júl. 03, 2017 6:11 pm



Lexy & Theo






A tegnapi napom szuperül telt annak jegyében, hogy végre nem volt, aki beleszóljon az életembe. Jeff pedig nem bánta, hogy beköltöztem hozzá, sőt, szerintem örült is neki. Habár kicsit úgy éreztem, butaságnak tartja, hogy eljöttem. De nem törődtem ezzel, azt tettem, ami nekem volt jó és ez számított, más nem. Aztán eljött az éjszaka. Szinte kiment a fejemből, hogy ma telihold van, de Jeff emlékeztetett rá és mint mindig, most is mindvégig velem volt. Vigyázott rám. Néha azon gondolkozom, mennyi mindent ad nekem, én pedig cserébe szinte semmit…
Miután eljött a reggel, összekaptam magam, mert rájöttem, hogy otthon hagytam valamit. Tehát kocsiba ültem és megcéloztam a Storm házat. Magamban imádkoztam, hogy a bátyám ne legyen otthon. Reméltem, hogy dolgozatokat javít az egyetemen, vagy a nem létező haverjaival lóg valamerre, vagy bánom is én. Nem akartam összefutni vele, nem akartam, hogy megpróbáljon bűntudatot kelteni bennem vagy bármi ehhez hasonlót. Egyszerűen el akartam kerülni, így volt a legjobb. Félve nyitottam hát be a lakásba, de az ajtó zárva volt, így egyből megnyugodtam. Nem volt otthon. Fogtam a kulcsot, a zárba illesztettem és úgy nyitottam ki. Beléptem, majd a szobámba siettem és kapkodva kezdtem kutakodni. De sehol sem találtam, amit kerestem, így leültem az ágyra egy 10 perc keresgélés után. Hol a fenében lehet? A kopogásra összevontam a szemöldököm. Ki a pokol lehet az ilyenkor? De komolyan. Felálltam és kisiettem ajtót nyitni. Hát, nem mindennapi látvány tárult elém. Nagyokat pislogtam, ahogy végigpásztáztam a lányt. Meztelen? Ez komoly? A kurvák manapság már házhoz jönnek? Jézus, mikre nem gondolok. Ahogy megszólalt, inkább az arcára pillantottam és nyitottam a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, mikor említette a „hülye, gazdag szőke csitrit”. Oh, nocsak. Létezik még ember e Földön, aki legalább annyira, ha nem jobban gyűlöli azt a lányt, mint én? Tényleg? Ez a nap életem főnyereménye. Viszont egy megjegyzést nem tudtam nem kimondani.
- Pénzért bármit, kicsike… - Mértem végig újra, de végül elnevettem magam és félreálltam az ajtóból. – Gyere. Szóval Lexy, igaz? – Amennyiben bejött, bezártam az ajtót. Elgondolkodva fordultam a szőke után.
- Mondd csak, ez az új hobbi a fiatalok körében? Meztelenül flangálni a kora reggeli órákban? – Vigyorogtam, aztán beugrott. Mi van, ha ő…? Nem, kizárt. Ő nem lehet vérfarkas. De mi van, ha mégis? Hunyorogva bámultam néhány pillanatig, majd a szobám felé indultam.
- Ha szerencséd van, még találok valami ruhát neked… - Mormogtam, majd a szekrényhez léptem és keresgélni kezdtem. Közben pedig újra megszólaltam. – És… szóval mi ez az egész? – Kérdeztem rá, hátha elmondja, hogy mi történt és eloszlatja a tévhiteket a vérfarkasságával kapcsolatban. Carmen Callaway boszorkány, ergo, ha Lexy a húga, akkor nyilván kizárt, hogy ebben a lányban vérfarkas génekkel teli vér csörgedezzen. Szóval ilyen értelemben hamar kizártam a dolgot és alig láthatóan vállat vontam. Előszedtem egy fekete pólót, meg egy nadrágot is. Azokkal fordultam a lány felé.
- Ezek megfelelnek? – Nyújtottam felé, de ha elvette volna, visszahúztam. – A-a! Hol a pénz? – Vigyorogtam rá jó kedvűen, de végül odaadtam neki. – Öltözz. Aztán siess, mert én hivatalosan már nem lakok itt. Nem is lehetnék itt. Csak besurrantam még egy holmimért. – Vontam vállat egy kisebb sóhajjal. Újból végigmértem a lányt. Nem tehettem róla, nem volt rajta ruha és eléggé vonzotta a tekintetemet.


529 szó ■ Jövök már ■ korrigálás után, végre itt a reag blöö
■■


 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Pént. Jún. 30, 2017 5:41 pm



Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me

Nem szeretnék egy pillanatig sem drámakirálynőnek tűnni, az pedig végképp távol álljon tőlem, hogy elefántot csináljak a bolhából, de az elmúlt húsz év alatt egyetlen egyszer sem kerültem olyan húzós helyzetbe, mint most - pedig a húzós helyzetek tették ki az életem 75%-át. Így hát meglehet, hogy egy kicsit túlreagáltam a helyzetet, ha a halálközeli élményeimre vagy a Callaway házra gondoltam, de akkor és ott az a pillanat életem mélypontjának látszott. Zuhanórepülés és teljes erővel becsapódás a talajba.
Az a helyzet, hogy elvesztettem a ruháimat.
Igen, képes voltam elveszíteni az összes ruhámat. Volt egy óriási vitánk Carmennel, és annyira felidegesítettem magam, hogy képtelen voltam féken tartani az indulataimat. Kirohantam a városba, hogy sétáljak egy nagyot és kiszellőztessem a fejem, aztán hagytam, hogy a bennem élő farkas átvegye az irányítást. Hagytam tombolni. Természetesen nem tettem kárt senkiben és semmiben, annyira azért én sem vagyok kezdő, de a ruháimat sikeresen elhagytam. Haza akartam menni, amint eléggé megnyugodtam, viszont ahogy a harag elpárolgott belőlem, az éhség és a kimerültség úrrá lett rajtam, és egész egyszerűen visszaváltoztam Mystic Falls közepén. A ruháim nélkül. Szerencsére elég későre járt már ahhoz, hogy bárki is az utcákon kóboroljon, máskülönben elég nehezen tudtam volna kimagyarázni magam - további szerencsémre pedig vészesen közel jártam Nate lakásához. Csak futólag találkoztam párszor a sráccal, amikor beugrott Carmenékhez, de elég jó fejnek tűnt. Annyira biztosan az, hogy kölcsön adjon egy pólót meg egy nadrágot.
Így hát nem mérlegeltem sokáig a dolgot, besurrantam a lépcsőházba és addig haladtam ajtóról ajtóra, míg a csengő felett meg nem pillantottam az ismerős nevet. Storm. Egész jó vagyok. Rájöttem, hogy ha mindkét kezemmel takarom magam, nem tudok hogyan és mivel bekopogni, úgyhogy egy pillanatra elkaptam a mellkasom elől a kezemet, hogy vadul bedörömböljek az ajtón. Nem érdekelt, hány óra van. Ha az ember pucér, nem igazán érdekli az illem... Körbekapkodtam a tekintetem a folyosón, remélvén, nem most akarja az egyik idős néni a szomszédból meglocsolni az összes virágot a lépcsőházban, és türelmetlenül vártam, hogy Nate beengedjen.
Az ajtó nyitódására kaptam vissza a fejem, de legnagyobb meglepetésemre nem a férfi állt ott, hanem egy fiatalabb - és jóval szexibb - kiadása. Pár pillanatig némán legeltettem rajta a szemem, amíg rájöttem, hogy talán nekem kéne mondanom valamit, mégis csak én vagyok a meztelen idegen lány, aki bedörömbölt éjszaka egy ismeretlen lakás ajtaján.
- Bámészkodsz még egy darabig, vagy beengedsz? Úgy sejtem, a bratyód nincs itthon. Csak egy pólóért jöttem. Lexy vagyok, annak a hülye, gazdag szőke csitrinek.... mármint Carmen Callawaynek a húga, tudod, az apja milliomos, benne van a hírekben, meg minden. Remélem, elnézed, ha nem nyújtok kezet - igyekeztem a kedvesebb énemet elővenni. Talán kívülről nem így látszott, pedig hozzám képest borzasztó bájos voltam a sráccal.

music ♫ || nice to meet you


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Nappali   Szer. Május 31, 2017 6:04 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
346

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Otthonok :: Storm ház-
^
ˇ