Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Bejárat EmptyKlaus Mikaelson
Today at 2:52 pm



Virágoskert

Bejárat EmptyRuby Jacqueline Hale
Today at 2:25 pm



Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Bejárat EmptyRaleigh Blair
Today at 12:44 am



Sétálóutcák

Bejárat EmptyCelian Darveaux
Yesterday at 10:15 pm



Cedric Sutton

Bejárat EmptyRuby Jacqueline Hale
Yesterday at 9:55 pm



Elkészültem!

Bejárat EmptyCedric Sutton
Yesterday at 8:40 pm



Wickery Híd

Bejárat EmptyAlways and Forever
Yesterday at 8:06 pm



Nothing else matters - Drezera

Bejárat EmptyDrezath
Yesterday at 6:31 pm



Játéktér felszabadítása

Bejárat EmptyDrezath
Yesterday at 5:53 pm



I am your nightmare

Bejárat EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 3:38 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 6
Boszorkányok 8 4
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 0 2
Tribridek 1 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 2 0
Szirének 2 0
Démonok 2 3
Vadászok 2 2
Emberek 4 4
Összesen 30 27

Share
 

 Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyKedd Szept. 17, 2019 6:42 pm



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Gyengén ráztam meg a fejemet, de nem akartam félbeszakítani. Viszont nem akartam, hogy sóvárogjon; nem hülyeségből ajánlottam fel a kollégiumban sem a véremet neki. Jó, talán ott csak egy hirtelen ötlet vezérelt, egy „miért is ne?”féle érzés, de most… azt hiszem, önként csapoltam volna le a véremet neki, ha ezzel csillapíthatom az éhségét és segíthetek rajta. Újfent a fejemet ingattam a szavaira.
- Nem engedem, hogy odáig fajuljon a dolog. Mármint… nem engedem, hogy kikapcsold az érzéseidet mellettem – A mellkasára böktem, s kissé talán el is feledkeztem az eredeti témáról. Csak Celian érdekelt, semmi más. – Ami pedig a sóvárgásodat illeti, az ajánlatom még mindig él – Egy mosolyt is villantottam rá, hogy érezze, nekem tényleg nem okozna gondot, ha inna belőlem. Amúgy is, valamiért baromira öhm… izgató volt a gondolata ennek. Talán csak hülye vagyok. Mindegy is.
- Megértem, egyikünknek sem egyszerű, Celian. Nem becsülöm alá a vámpírlétet, nehogy azt gondold – Közöltem vele komolyan, aztán próbáltam oldani a hangulatot a füves cigi említésével. Felnevettem.
- Szerintem vicces lenne egy betépett farkas… gondolj bele. Vonyít a holdra, mint egy… nem is tudom, mi – Ez a gondolat tényleg nevetésre késztetett, de aztán nem tudtam elmenni a tények mellett. Az átváltozással járó dolgokkal, plusz a félelemmel a szívemben.
Az érintése megnyugtatott, habár a heves szívverésem nem erről árulkodott és pontosan tudtam, hogy hallja. Nagyot nyeltem és egyáltalán nem akartam elhúzódni a csókja elől, bármennyire is tudtam, hogy nyílt terepen bárki észrevehet minket. Nyilván még küszködtem az érzéseimmel, sőt, nem pusztán azzal… és nehéz lett volna mindent nyíltan felvállalni, de talán pár lopott pillanat belefér, nem igaz? Összefűztem az ujjaimat vele, ezzel is éreztetve vele, hogy mennyire fontossá vált nekem néhány nap alatt. Noha nem mondom, hogy túlléptem mindazon, amik történtek velem és közel sem voltam túl azon sem, ami Zackkel és velem történt, de úgy éreztem, szép lassan haladok előre. A jövőmben pedig, akármennyire is féltem bevallani, Celiant láttam.
- Ne mondd, hogy ne aggódjak, te mamlasz – Nevettem fel halkan, majd a tekintetébe véstem a magamét. – Ez nem vigasztal. Jó, talán csak egy kicsit – Félrepillantottam és a földön kezdtem egy pontot figyelni zavartan, mikor végül hozzámért és felemelte a fejemet. Így újra ráemeltem a tekintetemet. – Hé, Celian… - Viszonoztam a kézszorítást, majd szabad kezemmel ezúttal én simítottam az arcára és közelebb hajolva csókot leheltem az ajkaira. Rövid volt, csupán pár pillanatig tartott és túl ösztönös volt ahhoz, hogy át tudjam gondolni.
- Sajnálom, mármint… talán tényleg mennünk kellene – Nagyot nyeltem, de ahogy végül elindultam, akkor sem engedtem el a kezét. Még nem. Még fogni akartam és érezni őt. – Elmehetnénk a Grillbe meginni valamit, vagy… nem is tudom. – Igazából nem is tudtam, mit akarok pontosan megmutatni a városban. Nem volt nagy dolog, nem voltak látványosságok sem, leszámítva azt a fura sulit, ahova Hope járt. Azóta sem jártam arra.
- Amúgy… - Kezdtem bele halkan, de végül el is hallgattam. Előbb-utóbb el kellett mondanom neki, hogy a bátyám visszatért a halálból, de nem tudtam, miként kellene ezt megfogalmaznom vagy nem-e néz őrültnek miatta. Meg hát, még én sem fogtam fel igazán… - Mindegy. – Vontam vállat és kissé megszorítottam a kezét.

514 words ☾ Storm ☾ note:  Celian  Bejárat 3724360513  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyHétf. Szept. 16, 2019 12:28 pm



To: my wolf


nothing ever comes
without a consequence
or cost, tell me will
the stars align?


Tudtam, hogy nem lesz olyan egyszerű meggyőzni Theot, hogy valójában egy vérfarkas és egy vámpír nem is különbözik annyira egymástól. Mindkét fajnak megvoltak a maga korlátai és erősségei, és mindkét fajnak viselnie kellett a maga keresztjét, amely kívülről nem tűnhetett olyan borzalmasnak. Lehetett volna versengeni ezen, de nem akartam, még úgy sem, hogy tisztában voltam vele, hogy a férfi mellettem sokkal jobbnak és szebbnek látott engem és a létemet, mint amilyen valójában volt.
– Igazad van, ösztönlény vagy, amikor átváltozol, akkor egyetlen éjszakára… Cserébe én állandóan a vér utáni sóvárgással küzdök, minden nap a végtelenségig. És ha nem lennének az érzések: a bűntudat, a fájdalom, az öröm, a szeretet és egyszerűen kikapcsolnám mindezt, ugyanolyan ösztönlény lennék, folyamatosan, mint te azon az egy holdfényes éjszakán – feleltem kicsit elmerengve, de tartva a lépést Theoval. Néhány emlékkép villant fel a fejemben, véresek, könyörtelenek, amiket a férfi mellettem nem láthatott és talán jobb is volt, hogy nem láthatta. Egy részem, mint mindig, most is meg akarta győzni, hogy csak egy szörny vagyok. Mindenkivel ezt csináltam, főleg ha halandókkal találkoztam, mert jobban féltem attól, hogy árthatok nekik. Mindeközben pedig azt akartam, hogy velem legyenek, hogy naivan és boldog tudatlanságban legyenek, és ne higgyék el nekem mindazt, amit magamról állítottam. – Persze tudom, cseppet sem könnyű ez az egyetlen éjszaka minden hónapban. De hidd el, Theo, épp annyira szörnyű sokszor így élni, mint úgy – tettem hozzá, mert nem akartam, hogy rossz néven vegye, vagy azt higgye, elbagatellizálom a vérfarkas léttel járó átváltozást.
– Nem hinném, hogy betépve könnyebb lenne – mosolyodtam el a válaszára, bár meg is értettem valahol, hogy nem akart józan lenni, miközben a hold hatására át kényszerült alakulni egy vadállattá. Senki nem akarna ilyen helyzetben magánál lenni. Ám ki tudhatta, hogy beállva nem-e történik valami még rosszabb. Ezt nem akartam megkockáztatni, mert nem tudtam volna megmenteni az életét, és nekem élve volt szükségem Theora.
Miközben a kezeim közé fogtam az arcát, éreztem az energiát, ami benne lüktetett, ahogyan felgyorsult a szívverése, és ahogyan a vére dübörögve száguldott az ereiben. Én mégis csak a tekintetével voltam elfoglalva, a bőre melegével, a szája ívével. Olyan könnyű volt megszeretnem ezt a fiút… Apró csókot adtam neki, amire szerencsére pozitívan reagált. Magához húzott, viszonozva a csókot, s bár elhúzódtam tőle, örültem hogy nem tolt el, annak ellenére sem, hogy nyílt színen voltunk, ahol gyakorlatilag bárki megláthatott volna, a bokrok takarásában is. Végül kaptam az arcomra egy puszit, amit abszolút sikerként könyveltem el, ami a köztünk lévő „kapcsolatot” illette. A szavaira figyeltem, de közben éreztem, ahogyan az egyik kezemre csúsztatta a sajátját és összefűzte az ujjait az enyémekkel. Őszintén meglepődtem ezen a mozdulatsoron, nem számítottam semmi ilyesmire tőle, de tagadhatatlan jól esett. A kezeinket néztem én is egy hosszú pillanatig, mielőtt válaszoltam volna, és mosolyogtam.
– Nem kell aggódnod miattam – válaszoltam csöndesen a tekintetét keresve, – azt suttogják, hogy az ősieknek nem árt a vérfarkas harapás – kicsit megszorítottam a kezét, s szabad kezemmel felemeltem a fejét, hogy a vízkék szempárba nézhessek. – Nem lesz baj. Te csak törődj magaddal ma este – mondtam mosolyogva, aztán körbepillantottam, de nem engedtem el a kezét, ha csak ő nem akarta.
– Viszont ha meg akarod mutatni a várost, nem ácsoroghatunk itt estig – jegyeztem meg nevetve és vártam, hogy merre akar tovább indulni.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


You are the only thing in this


screwed up world that's right.




Celian Darveaux
Õsi eretnek
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
Sebastian Stan ---
Léptek száma :
32
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyCsüt. Szept. 12, 2019 1:48 am



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






A szavakra már csak biccentettem egy aprót, miközben kiélveztem a pillanatot, amíg a kezét fogtam. Nem akartam tovább azon gondolkodni, miféle szakadékot rakhat közénk a korkülönbség, illetve az, hogy több, mint 1000 éve él. A jelenje az enyém volt és csak ez számított, nem?
- Én hátrányban vagyok és leszek is. Egy farkast nem lehet irányítani, az… egyszerűen ösztönlény. Sosem leszek képes uralni… - Bármennyire is éreztem, hogy oldani akarja a hangulatot, ez most nem vált be. Nagyot nyeltem, majd félrepillantottam. – Már utaltál erre. De nem tudlak elképzelni vérengző… szörnyetegként. – Vagy csak az agyam tiltakozott ellene túlságosan. Láttam a vámpírt Celianban, azt, ahogyan rám nézett, mikor megvágtam magam szándékosan. Láttam a tekintetét, de azt is, hogy nem bántana.
Újfent őt kezdtem figyelni és azt a mosolyt az arcán, ami megjelent. Valamiért túlságosan tetszett. Lopva az ajkaira pillantottam, majd inkább tereltem a témát a cigarettára.
- Nem biztos, hogy jobb. Nekem legalábbis… nem – A kezére pillantottam, amit a vállamra tett. Nagyot nyeltem, majd inkább arra kezdtem koncentrálni, hogy válaszd adjak a kérdésére. Nem sikerült túl konkrétan összeraknom a dolgot, de elég nehéz is lett volna. Az átváltozásom estéi nem az  időmérésről, hanem a fájdalomról szólt inkább.
Ahogy közelebb lépett hozzám, kizökkentett a gondolataimból. Próbáltam elrejteni, mennyire félek az estétől, de azt hiszem, megláthatta. Vagy épp kihallhatta a hangomból, mert a közelsége, majd a kezei az arcomon nagyon is azt mutatták, hogy aggódást váltottam ki belőle. Zavartan merültem el a tekintetében, a szívem pedig igencsak hevesen kezdett zakatolni a mellkasomban.
- Én csak remélni tudom, hogy minden rendben lesz. Nem akarlak bántani, Celian… - Vallottam be végül, ami egészen eddig a lelkemet nyomta. Ahogy az ajkait megéreztem a magamén, automatikusan hunytam le a szemeimet, a kezeimet eközben a férfi derekára csúsztattam. Kissé megmarkoltam, így húzva kicsit közelebb magamhoz. Nem tudtam ellenállni neki. Kiélveztem azt a röpke pillanatot, amit kettőnknek szánt, majd felpillantottam rá. Nem hagytam azonban, hogy eltávolodjon tőlem. A szavaira elmosolyodtam.
- Aranyos vagy – Ezúttal én hajoltam oda hozzá, de nem az ajkaira, hanem az arcára nyomtam egy puszit. Nem bántam a csókot, ugyanakkor szabadtéren még túlságosan furcsa volt. Ez volt az első amúgy is, talán csoda, hogy nem toltam el magamtól. De nem akartam. Lassan az egyik kezdte csúsztattam a sajátomat és megfogtam, majd ha engedte, lassan összefűztem az ujjainkat. – Magam miatt tényleg kevésbé aggódom, mint érted. Tudom, hogy nem lehet neked ártani, de mégis… - Alig láthatóan vállat vontam. Mindeközben a kezünket figyeltem, nem néztem Celianra. Zavarban voltam.

409 words ☾ Storm ☾ note:  Celian  Bejárat 3724360513  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyKedd Szept. 10, 2019 10:42 pm



To: my wolf


nothing ever comes
without a consequence
or cost, tell me will
the stars align?


Tulajdonképpen sosem foglalkoztam azzal a ténnyel, amikor kapcsolatot alakítottam ki vele, hogy vajon meddig lesz mellettem. Az idő nekem nem jelentett semmit sem, s bár tudtam, a halandóknak milyen fontos volt, hiszen ez korlátozta őket leginkább, sosem érdekelt mindez. Voltam együtt számtalanszor emberekkel is, temettem el szeretőket, akiket elvitt betegség vagy csupán a kor. Még irigyeltem is ezeket a halandókat, amiért képesek voltak a változásra, s sosem titkoltam egyikük elől sem, mennyire szerencsésnek tartottam ezért őket. Számomra nem volt választás, Esther döntött a sorsom felől, és elvette az életemet, amelyet sok szempontból jobbá, s legalább ugyanannyira borzalmassá is tett. Ráadásul ősi voltam én is, még ha nem is tartoztam a családjába vér szerint, így éppen olyan nehéz lett volna végezni magammal, mint ahogy Mikaelsonnékkal, kellett volna a fehér tölgyből faragott karó. Volt persze olyan idő, amikor vágytam a végleges pusztulásra, ám ez valahogy mindig elmúlt. Mindig találtam valamit, amiért láttam értelmét a létemnek. Most éppen Theo volt a legfőbb okom erre.
– Az egész világot bejártam már – bólintottam a megjegyzésére, de leginkább a kezére figyeltem, ami az én kezemre simult. Fontos volt nekem ez az apró érintés, még akkor is, ha a pillanat heve okozta is, és nem tudatos döntés volt. Továbbra sem akartam a férfit siettetni, hagyni akartam, hogy a saját tempójában dolgozza fel mindazt, ami vele és velem történt.
– Ezer év gyakorlatom van benne, hogy uralkodjak magamon. Ez az előnyöm veled szemben – nevettem fel, miközben próbáltam oldani Theo feszültségét. Láttam, mennyire aggasztja a ma este, s bár nem tudtam, hogy egyébként is ilyen volt-e vagy most miattam különösen aggódott-e, amíg lehetett nem akartam, hogy minden az átváltozása körül forogjon. – És ne hidd azt, hogy mindig tudtam kontrollálni magamat – tettem hozzá vállat vonva. Az elején nem ment, és volt, hogy csak egyszerűen nem akartam, mert kényelmesebb volt nem törődni ilyesmivel… Az érintése ismét kissé kizökkentett, de csak mosolyogtam a hálálkodására. A tekintetét figyeltem néhány pillanatig, majd a kérdésére elvigyorodtam.
– Neked bármikor – feleltem továbbra is vigyorogva, majd beleszippantottam a cigarettámba. – De azt hiszem most jobb, ha tiszta a fejed – a vállára tettem a kezemet, és kicsit megszorítottam, ezzel is kifejezve, hogy számíthat rám.
A kérdésemre a válasza nem volt túl konkrét, bár nem is várhattam, hogy a matematikai pontosságú választ adjon, hiszen nyilván nem az órája nézegetésével volt elfoglalva, miközben átalakult farkassá. A veszélyt leszámítva, kíváncsi voltam, hiszen hasonlóban még sohasem volt részem. Nem akartam, hogy ezt rossz néven vegye, egyáltalán nem gondoltam úgy rá, mintha a fájdalmát mutogatni kéne, de hosszú életem során olyan kevés dolog volt, amit nem láttam, s az egyik ilyen a telihold vérfarkasokra gyakorolt hatása volt.
Aztán egy pillanatra megálltam, hallottam a hangjában, hogy félt, bármennyire is igyekezett elhitetni az ellenkezőjét. A park egy olyan részén álltunk, ahol a fák és a bokrok eltakartam minket a kíváncsi tekintetek elől, így megengedtem magamnak, hogy közelebb lépjek Theohoz, és a kezeim közé fogtam az arcát.
– Hé, túléled, mind a ketten túléljük. Ott leszek és segítek, megígértem. Nem foglak egyedül hagyni, rendben? – valójában tudtam, hogy ez nem oldja meg a problémát, de reméltem, hogy segít a férfinak a tény, hogy vele lesz valaki. Közelebb hajoltam hozzá, és alig néhány pillanatig az ajkai találkoztak az enyémekkel, azután el is engedtem. Nem volt a környéken senki, aki láthatott volna, ezért engedtem meg magamnak mindezt.
– Ne haragudj – vontam vállat és szégyenlősen lesütöttem a szememet.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


You are the only thing in this


screwed up world that's right.




Celian Darveaux
Õsi eretnek
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
Sebastian Stan ---
Léptek száma :
32
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyHétf. Szept. 09, 2019 11:53 pm



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Szívem szerint hosszabb időre a karjaiba temetkeztem volna, de nem tettem. Azt hiszem, túlságosan jó volt vele és féltem, hogy ez… ah, nem is tudom. Könnyebb volt egyelőre tartani a távolságot, mintsem engedni az érzéseknek. A válaszra kissé meglepődtem, majd elgondolkoztam.
- Kétszáz éve? – Egyáltalán nem zavart, hogy hány éves. Felőlem lehetett volna több ezer éves akármi is, hisz nem azért kedveltem vagy nem kedveltem, hogy mióta is élt. Sokkal inkább a félelem fogott el, hogy én… halandóként egyszerűen eltűnök majd mellőle idővel. Ha elkezdek hozzá jobban kötődni, az mindkettőnk számára végzetes lehet, nem? Nekem is, és neki is. Lehetne-e egyáltalán így közös jövőnk? Ha igen, hogyan és meddig?
Talán az efféle negatív gondolataim sarkalltak arra, hogy megragadjam a kezét és így induljak el. Érezni akartam, tudatosítani magamban, hogy most itt van és én is itt vagyok neki. Más pedig nem is számított igazán.
- Rengeteg helyen járhattál már az életed során – Jegyeztem meg gondolkodva, majd ezt követően engedtem el a kezét, és próbáltam terelni némileg a témát.
Bólintottam a szavaira, miszerint rám bízza az „időbeosztást”. Aztán… a esti programról kezdtem beszélni, ami minden volt, csak éppenséggel jó nem. S valljuk be, nem is volt túl jó randi alap. Mármint…
- Az más volt, Celian. Illetve talán annyira nem volt más, de míg te felelősséget tudtál vállalni magadért, úgy én nem tudok. A farkasénem, az ösztöneim irányítanak, mikor átváltozok, s nem is emlékszem semmire… - Aggódtam. Nem akartam bántani őt, még akkor sem, ha tudtam, hogy képtelenség neki komolyabban ártani. Figyeltem, ahogy lépked előttem, velem szemben és ez kicsit megmosolyogtatott, de közben folyton azt figyeltem, nekimegy-e valaminek; mert akkor nyilván megállítottam volna.
- Köszönöm, Celian. Komolyan – Nem szakítottam meg a szemkontaktust, hanem el is merültem a tekintetében néhány pillanatra, majd ahogy mellém lépett, a karjára simítottam. Azt hiszem, akaratlanul is kerestem a testi érintkezést vele. Érezni őt. Ez volt az, amit akartam.
- Van még a múltkori dohányból? – Kérdeztem egy pimasz mosollyal, érdeklődve, mielőtt ő maga tehetett volna fel kérdést. Nem lepett meg túlzottan, hogy felhozta.
- Maga az átváltozás? Hát, sosem mértem még le. A fájdalom kapcsán azt mondanám, hogy olyan, mintha egy örökkévalóság volna, de… amúgy nem tudom. Nyilván nem pár perc, de nem is órák kérdése. – Ezzel nem igazán sikerült választ adnom, de tényleg, sosem volt még lehetőségem arra, hogy időben lemérjem ezt az egészet. Sosem azon kattogtam, mennyi idő, hanem, hogy túléljem egyáltalán. Egyébként nehéz volt felkészülni erre az egészre. Érezni, miként törik el szép lassan az összes csontom, majd változok meg teljesen, öltök bundát és… minden egyéb.
- De te lemérheted – Néztem rá egy mosollyal, mintha egyáltalán nem félnék az estétől. Azonban minden porcikám reszketett szinte. Utáltam. Pedig már számtalanszor átéltem azt, ami várt rám. Mégis… ehhez hogyan lehetne hozzászoknia az embernek?

457 words ☾ Storm ☾ note:  Celian  Bejárat 3724360513  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyHétf. Szept. 09, 2019 9:16 pm



To: my wolf


nothing ever comes
without a consequence
or cost, tell me will
the stars align?


Ahogy megöleltem a cigarettámat két ujjam között eltartottam a férfitól, nem akartam megégetni még véletlenül sem, persze, nagy kárt nem okozhattam volna vele… de akkor sem tartottam, még véletlenül sem, szerencsésnek. Hallottam, ahogy a szívverése hirtelen megugrott, miközben ő is átkarolt, és egy rövid pillanatra magához ölelt, szinte belebújt a karjaimba. Lehunytam a szememet, s végül elengedtem, bármilyen nehéz is volt megtennem. Ha nem éppen a teliholdra készültünk volna, talán nem is eresztettem volna el.
– Nagyjából kétszáz éve jártam itt utoljára. Futólag – válaszoltam szélesen mosolyogva. Tetszett, hogy nem félt ilyen nyíltan kérdezni a múltamról, amiből azt bőven jutott számomra. Szerettem Theoban, hogy olyan nyílt és őszinte volt. Egészen üdítő volt valaki olyan közelében lenni, mint amilyen ő is volt. Az én időszámításomban az emberek, legyenek halandók vagy természetfelettiek, szinte mindig okkal fordultak a másik felé, általában felém is. Nagyon kevés tiszta szándékkal találkoztam. Theo volt az egyik… Nagyon különleges volt.
Ahogy hirtelen elkapta a balomat, zavartan, kissé akadozva indultam meg utána. Nem számítottam ilyesfajta gesztusra, korábban soha nem is tett semmi ilyesmit. Nagyon jól esett, és már kezdtem is volna élvezni a helyzetet, amikor ő is felfoghatta mit csinált és elengedte a kezemet. Elnyomtam a kellemetlen érzést, és beleszippantottam a cigarettámba, s csak lassan engedtem ki a füstöt.
– Rendben, az időbeosztást rád bízom – bólintottam, amikor a témát elterelte a városról a ma esti kis programunkra. Tudtam, hogy bizonytalan volt ő is az éjszakával kapcsolatban, és ennek hangot is adott. Be kellett vallanom, kissé én is az voltam. Ha nem Theoról lett volna szó, biztosan nem vállalkoztam volna erre a „mutatványra”, de érte, megérte a kockázat.
– Hol lenne az fair… te láthattál engem gyilkos fenevadként, én téged meg nem? – újabb slukk a cigiből, a hangomban jókedv ült. Arra utaltam, amikor a kollégiumban a vére előhozta az igazi arcomat. – Szó sem lehet róla, hogy egyedül hagyjalak. Számíthatsz rám – hátrafelé lépdeltem, hogy egy pillanatig szó szerint farkasszemet nézhessek Theoval, aztán tovább haladtunk, követtem a férfit, ahogy elindult a park felé.
– Kíváncsian várom – feleltem, mellette haladtam, a lépteimet az övéhez igazítva. Nem tudtam, mi is fog tulajdonképpen ma éjjel történni, nem tudtam felkészülni sem rá, hiszen sohasem találkoztam az átváltozása közben vérfarkassal. Ismertem farkasokat, volt akit a bundájában is, de magát a folyamatot, amelyen teliholdkor átestek nem. Mindenesetre igyekeztem arra koncentrálni, hogy az igékkel féken tarthassam majd, amikor már nem lesz tudatánál. Újabb szippantás a nikotinos szálból, hogy aztán a park előtt a kukánál elnyomhassam a csikket.
– Körülbelül mennyi ideig szokott tartani az átalakulásod? – kérdeztem, és remélem nem vette rossz néven.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


You are the only thing in this


screwed up world that's right.




Celian Darveaux
Õsi eretnek
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
Sebastian Stan ---
Léptek száma :
32
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptySzer. Szept. 04, 2019 11:36 am



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Teljesen felvillanyozott, hogy megláttam őt. Már-már hülyén éreztem magam amiatt, hogy mennyire is örülök neki. Persze igyekeztem nem túlzásokba esni, ezért sem tettem semmi különöset, az érintésen kívül. De ő bátrabb volt kettőnk közül, ugyanis magához ölelt, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. Ösztönösen, szorosan viszonoztam, miközben még oda is bújtam hozzá néhány pillanatra. Magamba szívtam az illatát, majd a hangját hallva ránéztem.
- Nekem is hiányoztál… - Motyogtam vissza halkan, szégyellősen, majd engedtem elszakadni. Nagyot nyeltem, majd megköszörültem a torkomat, hogy leküzdjem minden zavaromat. Igen, szóval a városnézés.
- Mikor voltál itt utoljára? Hány száz éve? – Néztem rá kérdőn, s egyben mosolyogva, majd figyeltem a cigarettát a kezében. Eszembe jutott a füves cigi, amit elszívtunk és amitől mindketten oldottabbak lettünk azon a napon. Gyenge fejrázással tessékeltem magam vissza a jelenbe, majd menetirányba fordulva indultam el az utcán, megfogtam Cel kezét is, bár pár lépés után elengedtem. Nem őt akartam kellemetlen helyzetbe hozni, hogy lépek felé, de mégse, hanem… még nem tudtam, hogyan kellene viselkednem.
- Szóval… még nem akarom elrontani a napunkat, de nagyjából jó lenne, ha 9-10 fele már nem lennénk a városban, hanem ott, ahol… ahol mondtam. – Magyaráztam neki kissé feszültebben. Kezdtem tartani ettől az egésztől; az utóbbi hónapokban, mióta nem volt mellettem senki… nos, egymagam küzdöttem át magamat a vérfarkasságon. Csoda volt, hogy sikerült egyáltalán. – De még meggondolhatod magad. Amúgy sem lenne kellemes, ha egy vadállatként látnál… - Egy részem félt attól, hogy csalódik bennem. Pedig a farkasénem mondhatni, nem is én voltam; tényleg csak egy farkas volt, egy ösztönlény, aki ártott másoknak, de nem én parancsoltam ezt neki. Sóhajtottam egy aprót, majd összefontam magam előtt a karjaimat. Oldani akartam a saját feszültségemet, így gondolkozni kezdtem, majd Celianra pillantottam már mosolyogva.
- A park csodaszép, erre van. Tavaly újították fel – Magyaráztam, miközben az utca végén irányt váltottam.

301 words ☾ Storm ☾ note:  Celian  Bejárat 3724360513  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyKedd Szept. 03, 2019 5:03 pm



To: my wolf


nothing ever comes
without a consequence
or cost, tell me will
the stars align?


Mystic Falls volt az a hely, ahová megfogadtam, hogy soha nem teszem be többé a lábamat, amíg csak élek… ami lássuk be elég hosszú, és azt hiszem, én magam is tudtam, hogy esélyem sem lesz betartani ezt az ígéretet, magammal szemben. Röpke kétszáz év telhetett el azóta. Bár sosem találkoztam az itt élő hasonmással, akiről mindenhol suttogtak az ősiek kapcsán, nem is bántam, hogy a drámából kimaradhattam. A saját élő-halott létem is éppen elég volt számomra. Most azonban, hogy végre nem keresztezte egyetlen eredeti sem az utamat a környéken, itt voltam. Itt voltam és a telihold éjszakáján kívántam segíteni Theonak. Pontosan tudtam, mennyire veszélyes lesz a számomra, de azt is, hogy a mágiámmal valóban segítséget nyújthattam a farkasnak. Arról nem is beszélve, hogy így együtt lehettem vele. Mióta találkoztunk és lefeküdtünk, az események lelassultak kettőnk között, de én nem bántam. Ez a srác olyasmit váltott ki belőlem, amit már nagyon régen nem volt képes senki, és ezért is kockáztattam azzal, hogy egy helyen legyek vele az átváltozásakor.
A házánál találkoztunk a városkában, és bár azóta a nap óta néhányszor találkoztunk, úgy éreztem, túl régen láttam. Az illatát már az utca végéről éreztem, amikor rágyújtottam egy cigarettára. Lassan emberi tempóban közelítettem meg Theo házát, furcsán hatott volna, ha fényes nappal a sajátos sebességemmel közlekedtem volna. Bár volt autóm, azt most nem indítottam be, mert este nem akartam volna valahol ott hagyni. Nem attól féltem, hogy lenyúlja valaki, sokkal inkább, hogy feltűnést kelt. Az pedig egy átalakult vérfarkas és egy vámpírboszorkány közelében nem a legszerencsésebb senkinek, ha kíváncsiskodik.
– Theo – mosolyogtam vissza a férfira, aki elém sietett az ajtóból, ahogy megérkeztem. Kissé furcsa volt, hogy szemmel láthatólag távol akart tartani a háztól, de nem tulajdonítottam túl nagy hangsúlyt mindennek, elhessegettem a gondolatot azzal, hogy a telihold közeledte miatt igyekszik. Nem tudtam, milyen lehet, ha valaki vérfarkas. Engem az amulett miatt nem kényszerített menekülésre a napfény, és nem ártott igazán a verbéna sem, vagy az egyszerű facövekek. Sokkal nehezebb volt meghátrálásra kényszeríteni. S ennek voltak áldozatai is a múltban.
Sajnáltam, hogy nem csókoltam meg, de nem kényszerítettem, nem akartam erőltetni, mert tudtam, még nem állt készen rá Theo, hogy elfogadja saját magát. Így végül csak röviden megöleltem, amikor megéreztem az érintését a karomon. Ezt egy külső szemlélő is értékelhette úgy, mint egyszerű baráti gesztust. – Hiányoztál – motyogtam neki, mielőtt elengedtem volna. Azt akartam, hogy tudja. Még akkor is, ha nem vállalta fel a külvilág előtt magát és engem sem, akkor is azt akartam, hogy legyen tisztában azzal, nem a levegőbe beszéltem, amikor arra kértem próbáljuk meg.
– Szívesen megnézem – válaszoltam, majd kifújtam a cigarettafüstöt, ami szürkéskéken gomolygott körülöttem, amíg egy kis szellő el nem sodorta. – Régen jártam itt, biztosan megváltozott a város – tettem hozzá mosolyogva.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


You are the only thing in this


screwed up world that's right.




Celian Darveaux
Õsi eretnek
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
Sebastian Stan ---
Léptek száma :
32
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyVas. Szept. 01, 2019 11:17 pm



☾ To: Celian Darveaux


☾ I missed you, Celian...






Mintha csak egy álom lett volna. Még mindig nem hittem el, hogy visszatért. Fel sem fogtam, hogy hogyan vagy miként, vagy hogy egyszerűen mi történt. De a tény, hogy visszajött, egyszerre tett boldoggá és zaklatottá is. Hisz annyi idő eltelt… ugyanakkor haragudtam is rá. Az, hogy nem aktiválta a vérfarkas átkát, az vitte a sírba, a szó legszorosabb értelmében. Most pedig, hogy visszatért, kapott egy új lehetőséget az életre… nem hagyhattam, hogy újra egy szívroham végezzen vele. A szíve sokkal erősebbé válna, ha aktiválná az átkot. Vettem egy mély levegőt, majd mikor Celian üzent, hogy nemsokára a háznál van, kiléptem a bejárati ajtón. Egyelőre nem akartam, hogy ők ketten találkozzanak; hiszen Celian is úgy tudta, hogy a bátyám meghalt. Hiszen elmeséltem neki, sok mással együtt. Nagyot nyelve dőltem neki az ajtónak, miután bezártam magam után és így pillantottam körbe.
Szinte gyomorgörcsöm volt, de nem Celian miatt, nem is a bátyám miatt, hanem az este miatt. Az a kicseszett telihold… minden hónapban átélni az átváltozást, ahogyan a csontjaim eltörnek és… a francba. Nem volt valami kellemes, ahogy az sem, hogy miután átváltoztam egy vadállattá, a tudatomat is elvesztettem. Nem emlékeztem semmire, amit abban az alakban tettem vagy csináltam. Mindig féltem, hogy mi történik, mit teszek…
Összefontam magam előtt a karjaimat, aztán ha megpillantottam Celiant, elszakadtam az ajtótól és egyből elmosolyodtam. Nem tudom, miért, de már a tény is elég volt nekem, miszerint vele tölthetem a napot, s máris mosolyogni támadt kedvem.
- Szia, Cel! Már vártalak – Léptem oda hozzá egyből és szívem szerint még meg is csókoltam volna, de ezt elnyomtam magamban. Amióta lefeküdtünk egymással, nem történt nagyon semmi komolyabb, vagy ha egy-egy csók el is csattant, az négy fal között történt. Nehéz volt parancsolnom magamnak, mégis… képtelen lettem volna még felvállalni ezt az egészet. Magam előtt, mások előtt…
Nem bírtam ki viszont, hogy hozzá ne érjek, így a kezére simítottam köszönésképpen.
- Nem tudom, van-e kedved hozzá végül, de… ahogyan írtam, szeretném megmutatni a várost – Ingattam némileg a fejemet, majd zavartan félrepillantottam. Egy kicsit furán éreztem magam, mert… oké, egy külső szemlélőnek talán nem volt semmi érdekes kettőnkben, de számomra sokat jelentett, hogy Celian eljött ide miattam.

357 words ☾ Storm ☾ note:  hiányoztál  Bejárat 3724360513  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyPént. Okt. 06, 2017 12:14 pm

Lezárt játék.
Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Bejárat Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Bejárat Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
557
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyHétf. Júl. 17, 2017 5:07 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

Eléggé kiakadtam azon a kígyón, nem pont azért, mert rettegnék a hüllőktől - amúgy de, eléggé félek tőlük -, hanem azon rémképek miatt, amik eszembe jutottak. Mattre gondoltam, a helyszíni fotókra, amiket nem szabadott volna látnom, én mégis megnéztem őket... A kígyó pedig az autót szimbolizálta, éles volt, gyors és halálos. Még jó, hogy nem egy véres autót idéztem meg a konyhába! Felkavart a tudat, az, amit műveltem, mert azt hittem, már ura vagyok a képességeimnek. Ha álmomban el is szabadult néha-néha még az erőm, olyankor mindig otthon voltam, és azért elég nehéz lenne napközben elaludnom az utcán... Ezért azt hittem, végre emberek közé mehetek. Viszont a tudatalattim megoldotta, hogy ne így legyen, a frászt hozva rám ezzel. Ezek szerint még mindig nem álltam készen? Tudtam, hogy ha ezt elmesélem apának, visszazár a házba és még jó néhány hónapig nem enged ki onnét. Titkolózni előle viszont rossz ötletnek tűnt... Borzasztó rossznak.
- Nem hisztizek! - nyafogtam igencsak hisztisen, de azért összeszedtem magam annyira, hogy lemásszak a pultról. Elborzadtam, amint végzett vele, oda sem néztem inkább, csak a neszezésből sejtettem, mi történik. Addig összekapkodtam a cuccaimat, hogy minél előbb leléphessek, még mindig azon töprengve, be kéne-e számolnom apának a történtekről vagy sem. Végül arra jutottam, jobb, ha egyelőre csak Nate-nek írok róla, aztán majd ő eldönti, mi legyen. Benne bíztam.
Theodore visszakérdezésére csak a szememet forgattam, de képtelen voltam mosoly nélkül hagyni az ugratását, így hát viszonoztam a játékos megjegyzését, kissé megfeledkezve az előbbi horrorisztikus jelenetről.
- Azért ne bízza el nagyon magát, Mr Storm! Bár nem olyan menthetetlen, mint gondoltam, de még mindig kitartok a korábbi álláspontom mellett.
Néhány pillanatig még elrévedve fürkésztem az arcát. Furcsa volt így, egy fokkal kevésbé utálatosan állni egymáshoz, egymással szemben. Egész jó volt, egész könnyen el tudtam képzelni, hogy akár barátok is lehetnénk... Tetszett a gondolat. De aztán visszazuhantam a valóságba, abba, amelyben tisztában voltam vele, hogy pár perc és Theodore jófejsége is elmúlik, így hát halvány mosollyal lesütöttem a szemem és kiléptem az ajtón. Magam mögött hagytam a lakást és az emeletet, majd nemsokára a háztömböt is. Hazafelé indultam, de azért hagytam még Nate-nek egy utolsó sms-t, hogy itt jártam és mi mindenről maradt le.

én is köszönöm a játékot! Bejárat 1787626725

Vendég

avatar
Vendég

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyKedd Júl. 11, 2017 10:15 pm




Carmen & Theo


Azt gondoltam, hogy egy elkényeztetett liba, de az azért meglepett, hogy a sírás szélére sodródott. Láttam rajta, hogy pillanatok kérdésre és elsírja magát, de mégsem tette. Gondolom, előttem nem akart beégni. A szipogására elhúztam a számat.
- Ne hisztizz, már nem bánthat. – Vontam vállat és odébb vittem, aztán a szeme láttára megöltem a kis bestiát. Ezután előszedtem egy szemeteszsákot és beletuszkoltam, majd összekötöttem. Közben pedig a szemem sarkából figyeltem a lányt, ahogyan készülődik és sietősen menni akar. Odaléptem hozzá, ekkor szólalt meg.
- Haza? Máris? – Kérdeztem vissza egy halvány mosollyal. Persze, nyilván nem akartam vele túl sok időt tölteni, de azért nem vagyok akkora szörnyeteg, mint akinek mindenki hisz. Valahol egy kicsit aggódtam érte, de nem állítottam meg.
- Hát jó. – Vontam vállat és utána fordultam. Figyeltem, ahogy a kutyát magához hívja és elindultam utánuk, hogy kikísérjem őket. Ahogy a lány visszafordult, érdeklődve, kérdőn néztem rá. Köszönetet mond? Nekem? Ez bizarr. És amiket ezután mondott, az is váratlan volt.
- Rosszul hallok, Miss Callaway? Sok sikert kíván nekem azok után, hogy az előbb kiosztott, amiért magára hagyom a bátyámat? Ez fölöttébb érdekes. – Vigyorogtam kicsit, aztán a falnak dőltem, miközben karba tettem a kezeimet.
- Nos, mindenesetre, köszönöm. Meglesz. – A mosolyom továbbra sem olvadt le rólam, egészen addig, amíg a lány el nem hagyta a házat a kutyával. Ezután magamra maradtam. Csak én voltam és a gondolataim, meg a házunk. Eltöprengtem, hány éven keresztül adott otthont ez a lakás, aztán rádöbbentem, hogy sosem nevezhettem igazán az otthonomnak. Legalábbis az elmúlt években nem. Így hát, ez a nyomorult hely nem volt az otthonom. A szobámba indultam, hogy összeszedhessem a maradék holmimat. Bedobáltam mindent, ami még hirtelen az eszembe jutott, mielőtt a kezembe fogtam volna. Elindultam. Még benéztem a bátyám szobájába, meg a nappaliba is, ahol néhány kép díszelgett a polcon. Többnyire róla, rólam, rólunk vagy éppen édesanyánkról. Szusszantam egy aprót, majd az egyik fotót, amin a bátyámmal voltunk, bedobtam még a táskámba. Nem akartam sehova kirakni, csak úgy éreztem, ez kell, erre szükségem van. Mint egy kis ereklye a múltból, mintegy emlékeztetve arra, mit is veszítettem el és mi az, amit soha nem kaptam többé vissza. Kifelé menet magamhoz kaptam a kígyóval teli szemeteszsákot, majd kiléptem az ajtón és bezártam magam után. Kulcsra, hogy magam mögött hagyhassam a múltam.


377 szó ❀ köszönöm a játékot  Bejárat 127664178  ❀  kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat Empty

Ajánlott tartalom


Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Storm ház-
^
ˇ