Silhouette FRPG
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Mystic Grill
silhouette frpg


#001. Activity Check: június 18. - június 30.


SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Szabályzat a keresett karakterekhez

írta:Admin
Today at 12:33 am


Hiányzások

Today at 12:13 am


Bárpult

Yesterday at 10:00 pm


#001. - 2017.06.18. - 2017.06.30.

Yesterday at 6:10 pm


Figyelmeztetésben részesült felhasználók

írta:Admin
Yesterday at 5:25 pm


Recepció

Yesterday at 4:49 pm


Delena Online
silhouette frpg

Rose: Tudom, hogy meg akarod őket állítani. Megvédeni Elenát. De fiatal vagy... te nem látod, amit én látok. Nem csak arról van szó, hogy Elena jobb emberré teszi Damont. Ez is de... Damon is megváltoztatja őt. Damon kihívások elé állítja. Meglepi őt. Arra készteti, hogy elgondolkodjon az életén. Hogy higgyen. Stefan más. Az ő szerelme tiszta. És ő mindig jó lesz neki. Damon vagy a legjobb választás számára... vagy a legrosszabb.

Steroline Hungary
silhouette frpg

Alaric: (...) Attól még, hogy nem látunk semmit, nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
Damon: Nem úgy, mint Caroline érzései Stefan iránt.
Stefan: Vicces. Folytasd csak.
Damon: Ó, ne. Stefant érzékenyen érinti, hogy lerombolja a barátságát Caroline-nal? Caroline igazán kedvelte őt, de Stefan összetörte a szívét.
Alaric: Látod, Stefan? Még a maci is tudja.
Damon: Már láttam egy ideje, pedig pamutból van az agyam.
Stefan: Add ide.

Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd. Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall & Stefan Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Yesterday at 8:43 am




Carmen & Theo


- Hűha, sokan mondták már. És tudod, mi a reakcióm rá? Az, hogy nem érdekel. – Vontam vállat a kijelentésére, miszerint bunkó vagyok. - Mindenkivel úgy bánok, ahogyan megérdemli. - Már nem azért, de vele mégis hogyan viselkedhettem volna másképp? Utáltam, mert ő volt az, aki miatt Nate elment és nem volt velem. Nyilvánvaló volt, hogy nem állok le vele ölelkezni, lelkizni, jópofizni… nem lett volna értelme, sőt, őszinte sem.
- Még hogy törődne. Röhöghetek? – Ejtettem meg egy mosoly a csaj felé. – Akkor hol volt, amikor egyedül voltam? Amikor szükségem lett volna rá? Veled! Veled volt és nem velem. Úgyhogy semmi jogod ahhoz, hogy ide gyere és kioktass! Semmi! Nem ismered a teljes sztorit, vagy ha igen, el vagy tévedve és nem fogod fel, hogy kisgyerekként min kellett átmennem és hogyan dolgoztam fel mindezt! – Megemeltem a hangomat is útközben, annyira felhúzott az okoskodása, pedig csak egyetlen egy ártatlannak tűnő kérdést tett fel, de a gúny, amivel megfűszerezte, kihozta belőlem a farkast, az agresszívabb, ingerlékenyebb énem.
- Nem tudom, nem törődöm a bátyám haverjaival. – Vágtam rá egyből. – De biztos vagyok benne, hogy van ezer meg egy ember, aki, ha csettint, máris ott terem és a segítségére van. Ő az a fajta ember, akiért odáig vannak meg vissza. – Csak épp én nem. – De, ha egyedül maradna… nos, te majd teszel róla, hogy valaki legyen vele, nem? Vagy magára hagynád? Szép dolog azok után, hogy ő neked áldozott nem is tudom hány évet. – Vállat vontam.
A pultnak támaszkodva néztem magam elé, igyekeztem összeszedni magam, de a rosszullét hullámokban tört rám. Ameddig beszéltem, addig nem érzékeltem, de most, hogy újra nyugodtan ácsorogtam, éreztem, hogy émelygek és a fejem is hasogat. A kérdésre szusszantam.
- Nem, de ez legyen az én gondom. Nincs szükségem a te megjátszott aggódásodra, oké? – Pillantottam el felé, íriszeim fenyegetően villantak rá néhány másodpercre.
- Mi? – Értetlenül ráncoltam a homlokom, amikor is felajánlotta, hogy segít pakolni. – Nem kell. Egyáltalán nem kell, hogy te hozzáérj a cuccaimhoz vagy ilyesmi. A-a. És van egy hírem, tudok hajtogatni, sőt, elég sok dolgot meg tudok csinálni a házban, bármennyire is meglepő. Tudod, magamra voltam utalva és így megtanultam ezt-azt. – Közöltem némi éllel a hangomban, őt figyelve.
- Azt csinálsz, amit akarsz, de engem hagyj. – Elhaladtam mellette, ezúttal a szobámig meg sem álltam, ott pedig folytattam a pakolást. A rosszullétemre próbáltam nem figyelni. A végén már siettem és kapkodtam, úgy tömtem meg a táskámat. Magamban pedig szitkozódtam, hogy ez a csaj hogy jön ehhez az egész témához. Legyen a bátyámmal, már réges-rég nem érdekel, mi van kettejükkel, de engem hagyjanak most már békén. Kiszállok az életükből. Ha hosszú évekig nem számított, itt vagyok-e, akkor most már ne változzon a vélemény.


441 szó ❀  kredit



 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Hétf. Jún. 19, 2017 9:10 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

- Ha még nem mondták neked, akkor most szólok: bunkó vagy - nyelvet öltöttem rá a vállam felett. Gyerekes húzás, de az is gyerekesnek tűnt, ahogy a semmin kekeckedett és duzzogott. Örüljön neki, hogy hoztam sütit! Úgysem neki készítettem, hanem a bátyjának. Biztos csak féltékeny, mert amilyen kedves másokkal, tutira nincs egy barátnője sem. Nem mintha én meg Nate... Haha, az kéne még! El sem tudnám képzelni magunkat együtt. Az olyan lenne, mintha a bátyámmal akarnék lenni... Fujj.
Értetlenül ráncolom a homlokom Theodore válaszán. Nem értem, mi történt köztünk, ami miatt ennyire utálja a saját tesvérét, és ennyire távol akar lenni tőle... De akkor sem szép, hogy magára hagyja a bajban. Össze kéne tartaniuk. Ha Matt még élne, biztosan civakodnánk és csipkelődnénk egymással, de mellette lennék, és éreztetném, hogy bármiben számíthat rám. Én úgy láttam, Nate is pont ezt akarja, erre ez a srác meg csak úgy lelép "a saját útját járni"? Eldobom az agyam!
- Te szegény... Nem bírod idegekkel, hogy a bátyád törődne veled? - gúnyolódom együttérzést színlelve, a fejemet csóválva. Lehet, hogy elrontottak valamit évekkel ezelőtt, nem tudom, de Nate manapság igyekszik helyrehozni a dolgokat. Nem hiszem, hogy bármi visszafordíthatatlan vétket elkövetett volna az öccse ellen, amit nem lehet neki ennyi év távlatából megbocsátani... Azért csak nem ölt embert, hisz akkor már neki is aktiválódott volna az átka.
Igyekeztem ártatlan arcot vágni a visszakérdezése hallatán. Nem tudtam, hogy Theodore nem tudja... Ej, majdnem elszóltam magam! Talán el is kéne, talán tudnia kéne, min megy keresztül a bátyja, hogy segíthessen neki, de megígértem Nate-nek, hogy soha senkinek nem adom tovább, és a neki tett esküm fontosabb. Nem is kellett azonban semmit mondanom, mert Theodore további szavaitól leesett az állam és egyből felfortyantam.
- Tényleg? Nevezd meg egyetlen barátját rajtam kívül, én ugyanis nem ismerek senki mást! Egyedül marad, mint a kisujjam, ha még te is elköltözöl.
Még hogy megoldja, meg kollégák! Majd pont a kollégáknak meg a diákjainak fog mesélni a bajáról? Tény, tényleg sokan veszik körbe őt, ezt mindig is irigyeltem tőle, én sosem voltam ilyen népszerű az embereknél, hiszen nem is nagyon érintkezem velük... Nate-et meg valamiért mindenki szereti. De pont ezért nincs szinte senkije. Valószínűleg rám sem tekint olyan barátként, hiszen napok óta fel sem hívott, pedig Theodore épp el akar költözni. Ez azért rosszul esik.
A haragom némileg elpárolgott, ahogy figyeltem őt. Tényleg zöldnek tűnt, nem sértegetni akartam az előbb... Bizonytalanul figyeltem, hogyan iszik a vízből, és egyáltalán nem éreztem, hogy mennem kéne. Ráértem igazából.
- Figyelj csak, jól vagy?
A homlokomat ráncolva, kérdőn bámultam rá. Amikor közölte, hogy nem 100%-os, csak helyeslőn bólintottam.
- Meg szeretném várni, hátha Nate hazaér, úgyhogy ha már itt vagyok, segíthetek neked pakolni is - közöltem hirtelen elhatározásból. Egy fél órát talán még elidőzhetek itt, hátha tényleg betoppan közben a bátyja. Nem vallana rá, ha kihagyná az öccse költözését. - Fogadjunk, hogy nem tudsz ruhákat hajtogatni. Bár azt hiszem, többet segítek, ha főzök neked egy teát. Tényleg ramatyul festesz.
Keresgéltem egy darabig, mire sikerült megtalálnom a vízforralót. Míg feltettem forrni a vizet, tea után keresgéltem a polcokon.







avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Hétf. Jún. 19, 2017 12:17 pm




Carmen & Theo


- Ez nem egyszerűen át van sütve, hanem el van égetve. De mindegy, nem én kapok ételmérgezést, hanem az, akinek ezt odaadod… meg te. – Gondoltam, ő is eszik belőle, ha már megcsinálta. A megjegyzése, miszerint hisztis vagyok, sóhajtottam.
- Ez nem hiszti. – Vontam vállat, de nem bizonygattam. – Ja, irigylem, hogy más elrontja a gyomrát majd vele. Nyilván. – Felnevettem. Őt fürkésztem, majd félrepillantottam.
Elkezdtem kifelé vontatni a konyhából, de makacs volt és nem bírtam vele. A kutyára elnéztem és vetettem rá egy csúnya pillantást, majd a lányra emeltem a tekintetem.
- Hogyhogy miért? Mert nem akarok többé a közelében lenni? Igen! – Morrantam, majd elengedtem egy nagyobb sóhajjal. Ez a csaj kikészít. Nate erre a lányra vigyázott évekig? Hogy bírta ki ép idegszálakkal?
- Azért megyek el, mert elég volt a bátyám apáskodó viselkedéséből. A magam útját akarom járni, nélküle. Elvégre, ő is hátrahagyott engem… - Ejtettem meg egy gúnyos mosolyt felé. A kifakadására viszont meglepődtem.
- Ilyen állapotban? Mégis milyenben? – Összehúztam a szemeimet, majd vállat vontam. – Bármi is a baja, majd megoldja. Itt leszel neki te. Meg a barátai… vagy a kollégák a munkahelyéről. Sok ember van, akire számíthat, szóval, bármi problémája van, meg fogja oldani. – Vontam újból vállat. Igen, mindig úgy véltem, hogy Nathaniel lábai előtt a fél világ ott hever, ha arról van szó. És ő is ott volt mindenki számára, csak pont nekem nem, amikor szükségem lett volna rá. Így hát, ha szüksége is lenne rám most, amit kétlek… miért kellene, hogy vele maradjak? Sajnálatból? Szánalomból? Azért, hogy én jobb ember legyek, mint ő? Ehhez nem volt kedvem. Amúgy is egy szörnyetegnek tarthatott, amiért megöltem azt a kisfiút és amiért nincs bűntudatom. Igen, ha másért nem is, a bűntudat hiánya miatt biztos valami lelketlen szörnyek gondol. De nem zavart. Utáljon csak, ahogyan én őt.
Minden további szó nélkül kikerültem a lányt és a szobám felé indultam, hogy tovább pakolhassak, de ahogy kiléptem volna az ajtón, elkapott a rosszullét és meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfában. Elnyomtam egy káromkodást és fejben azt terveztem, beveszek még egy gyógyszert. Bár, lehet csak várnom kellett volna arra, hogy hasson, amit nem rég vettem be. Mindegy, egy sóhajjal visszafordultam inkább és a mosogatóhoz lépve kiemeltem a belerakott poharat, majd megöltöttem vízzel, hogy ihassak belőle.
- Nos, tényleg nem akarlak elüldözni… – Dehogynem. – De tényleg pakolnom kell és feltartasz. Így is lassan megy, mert nem vagyok ma 100%-os. – Pillantottam el felé türelmetlenül.


396 szó ❀  kredit



 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Hétf. Jún. 19, 2017 11:30 am



Theo & Carmen
Így hát cserben hagysz...

Nem sokat tudtam a fiúk közti ellenségeskedésről. Nate sosem mesélt szívesen, ha az öccséről kérdeztem, akkor is inkább csak a vállát vonogatta, arra hivatkozva, hogy ez egy hosszú történet. Kíváncsi vagyok, mesélt-e róla egyáltalán bárkinek. Annyit tudok, hogy elhidegültek egymástól, hogy Theodore átka aktiválódott, és hogy az utálat főként az ő részéről érezhető. Azt gondoltam, ez csak amolyan fiúk közti rivalizálás, és majd idővel úgyis elmúlik... Épp ezért döbbentettek le annyira Theodore szavai, amikor közölte, hogy elköltözik, állítása szerint minimum örökre.
- Tessék?
A hangom egy oktávval feljebb ugrott. Sejtettem, hogy rosszban vannak, de azt hittem, azért a bajban számíthatnak egymásra - Nate szavaiból én ezt szűrtem le. Most meg magára hagyná a bátyját, teljesen egyedül?
- Én úgy szeretem, ha jól átsül - tettem még hozzá, a süteményekre célozva, amolyan "ne szólj be" jelleggel. Amúgy is akadt fontosabb témánk, mint a sütemények. Nem fért a fejembe, hogy képes elhagyni Nate-et, hiszen Nate olyan édes és gondoskodó mindenkivel... A fél világ összetenné a két kezét, ha ilyen testvére lehetne, neki meg nem kell.
- Juj, de hisztis itt valaki...
Azért engedtem a kérésének és visszahúztam a kezem, hátrébb lépve tőle. Érdeklődve figyeltem, mit szól a süteményhez, de a reakciójára csak a szememet forgattam. Nem baj, ha nem ízlik neki, nem is neki készült, hanem a bátyjának, ő pedig történetesen imád mindent, amit készítek.
- Csak irigykedsz, mert neked nem jut több - letakartam a maradék süteményt és az asztal közepére tettem, jól látható helyre. A további szavai visszaterelték a gondolataimat az előző témához: tényleg, elmegy! De hova, miért, és pontosan mennyi időre? Összevesztek volna valamin, és Nate ezért nem hajlandó szóba állni velem? Jaj, az az idióta! Pedig tudhatná, hogy nekem bármit elmondhat - a barátok mindig számíthatnak egymásra.
- Ha már itt tartunk... - fordultam volna felé, de elkapta a karomat és elkezdett az ajtóhoz vonszolni. Ez egyáltalán nem tetszett, úgyhogy a sarkamat a talajba mélyesztve, teljes erőmmel ellen álltam neki. - Hé, azonnal eressz el! Nem megyek sehova, amíg el nem mondod, miért mész el!
A dulakodásra Bobby felkapta a fejét, de mivel nem tűntem különösebben kétségbeesettnek vagy dühösnek, nem lépett közbe. Igyekeztem kiszabadítani a karomat Theodore fogságából.
- Hogy hagyhatod magára Nate-et, pont most, amikor ilyen állapotban van?! Ennyire nem lehetsz kegyetlen!
Hiszen a szívrohama alig egy hónapja volt! Ilyen gyorsan elfelejtette volna?
Várjunk, tud róla egyáltalán?
Az ajkamba harapva egyből elhallgattam, ahogy leesett, mi folyik itt. Nem is tudtam hirtelen, melyikükre haragudjak jobban, de mivel Theodore volt itt, hát ő lett a szerencsétlen áldozat. Mérgesen döfködtem a pillantásommal, számonkérőn és várakozón, tüntetőleg csípőre vágva a kezem. Nem voltam hajlandó elmenni, míg nem tisztázza a helyzetet.







avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 11:22 pm




Carmen & Theo


A fejemet ráztam a kérdésekre, miszerint mondta-e a bátyám, mikor jön. Őszintén szólva, azt sem tudtam volna megmondani, mikor ment el. Mikor felébredtem, már nem volt itt, én meg nem hívtam, hogy megkérdezzem, merre van. Miért? Mert nem érdekelt. Idegesített, hogy a lány bejött, de nem szóltam rá újra, hogy tűnjön innen. A kérdésekre elpillantottam felé, majd a pultnak dőltem és úgy figyeltem őt tovább. Félmosolyra húzódtak az ajkaim.
- Én? Soha. Igen, reményeim szerint soha nem jövök majd ide vissza, csak az itt maradt cuccaimért… Tudod, ma van az a nap, amikor végre elköltözök. – Vontam vállat, majd elpillantottam a sütik felé. A mosolyom eltűnt az arcomról és némi undorral nyugtáztam, hogy azok a sütik el vannak elég durván égetve. – Nem nézted az órát, mikor kell kivenni a sütőből szerencsétlen süteményeket? Pff. – A fejemet ráztam, majd félrefordítottam a fejem. A kérdésre, miszerint jól vagyok-e, reagáltam volna, de hozzám ért. Lefagytam. Miért ér hozzám? Mit akar? Miért ilyen „kedves” velem? Elpillantottam felé és igyekeztem csitítani a heves szívverésem, amit az érintése okozott.
- Igen, jól, csak szállj már le rólam! Ne anyáskodj felettem! – Toltam félre sietve a kezét, de meglepő vagy sem, egyáltalán nem voltam erőszakos vele. – Ne érj hozzám, oké? A saját bátyám érintését is utálom, hát még a tiédet. – Morogtam rá és igyekeztem a legcsúnyább arckifejezésemet felvenni. A sütikhez léptem, hogy a kezembe vegyek egyet. Megforgattam az ujjaim közt, majd beleharaptam. Az égett íz nem nyerte el a tetszésem, de nem köptem ki.
- Ez borzalmas… Nathanielt ilyenekkel eteted? Szerencsétlen… - Morogtam halkan, majd visszaraktam a sütit, amiből haraptam, a tálba.
Carmen felé fordultam és végigmértem őt, majd újból megejtettem egy mosolyt.
- Szóval… térjünk oda vissza, hogy… most elmész. Pakolnom kell, ne tarts fel. Nem akarok itt lenni, mikor Nathaniel hazaér. – Kicsit elgondolkodtam azért. Leginkább azon, hogy a bátyám meglesz-e egyedül, de… aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem akartam foglalkozni vele, meg hát, elég nagyfiú volt már ahhoz, hogy meglegyen egyedül. Évek óta együtt éltünk, de mindketten egyedül voltunk, szóval, ha logikusan nézem a dolgokat, nem fog semmi sem változni. Maximum annyi, hogy nem lesz senki, aki fölött apáskodhat, vagy akivel eljátszhatná a gondos nagytesót.
Carment fürkészve még azon is elmerengtem, hogyha én eltűnök, akkor ők lehet, még közelebb kerülnek egymáshoz. Egyszerre taszított a gondolat és egyszerre találtam volna viccesnek a dolgot. Hisz eddig is közel voltak egymáshoz… függetlenül attól, hogy itt voltam-e vagy sem. Sőt. Keserűen elmosolyodtam, de mielőtt a lány azt hihette volna, hogy bajom van, a mosolyom el is tűnt.
- Kikísérlek. – Közöltem ellentmondást nem tűrő hangon, majd odaléptem, megragadtam a karját és elkezdtem kivonszolni a konyhából, egyenesen a bejárati ajtót megcélozva.


437 szó ❀  kredit



 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 11:23 am



Theo & Carmen
there's no excuse for being rude to a girl

Theodore szavaira egyből összeszaladt a szemöldököm. Méghogy negédes stílus... Mintha annyira törném magam, hogy jópofizzak vele. Egyszerűen csak szeretek normálisan viselkedni másokkal.
- Jómodornak hívják. Tanulhatnál egy keveset - szúrtam vissza, mert ha már ő bunkózik, akkor az nekem is megy. Attól még, hogy egy palotába zárva nőttem fel, elég sok tv-t néztem ahhoz, hogy bármelyik srác szókincsét alulmúljam. Köszönni pedig, bármennyire is utálunk valakit, alapvető udvariassági gesztus, még ha az látványosan nem is érdekli, én hogy vagyok. Én sem kedvelek rengeteg embert, csak Theoval ellentétben igyekszem nem éreztetni ezt velük ennyire nyilvánvalóan.
A további, kedves monológjából két dolgot fogtam fel: hogy Nate nincs itthon, ő pedig pakol. Amilyen bájos személyiség, feltételeztem, nem épp nagytakarításban van, ez pedig felkeltette az érdeklődésemet. Elutaznak valahova? A többi édes megjegyzése arról, hogy menjek haza és nincs itt dolgom, lepergett rólam. Mi, nők, nagyon jók vagyunk abban, hogy csak azt halljuk meg, amit meg akarunk hallani. Úgyhogy amint hátrébb lépett, beléptem az ajtón és becsuktam magam után, természetesen Bobbyval együtt. Ez technikailag Nate lakása, és ő mindig beengedte a kutyát, úgyhogy nem Theodore miatt fogom a folyosón hagyni, mint valami csomagot.
- Nincs itthon? Nem mondta, mikor jön? - Gondterhelt pillantással lestem körbe a lakásban, hátha valamiért hazudott és Nate valójában itthon van. A ház azonban tényleg üres volt, leszámítva kettőnket. Szomorkás sóhajjal vettem tudomásul, hogy ma sem fogok beszélni vele, de ha már idáig eljöttem, legalább a süteményt itt hagyom. Lefektettem a kutyát a lábtörlőn, nehogy Theo hisztirohamot kapjon tőle, aztán a süteménnyel a konyhába indultam.
- Elutazol? Mikor jössz vissza? - kíváncsiskodtam. Kibontottam a zacskóból a süteményt és kitettem a pultra, közben a szemem sarkából figyeltem, mit csinál. Úgy tűnt, nincs a topon, és mivel róla volt szó, Nate történetei alapján bármit kinéztem belőle. - Egyél sütit - tettem hozzá, fejemmel a tálon felhalmozott aprósütemények felé bökve. Jól néztek ki, leszámítva, hogy megégtek... Csak egy egészen icipicit... Az a fekete szín a kakaóportól van!
- Jól vagy? Sápadtnak tűnsz. Vagy inkább olyan... zöldnek.
Kezem automatikusan mozdult, ujjbegyeim alig érintették Theo homlokát, ahogy félresimítottam pár tincset. Nem éreztem, hogy láza lenne, szóval valószínűleg semmi komoly, és remélhetőleg nem is fertőző.

notes || music || words


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 1:19 am




Carmen & Theo


Borzalmas éjszakám volt, még úgy is, hogy bevettem azt a gyógyszert, amit a drágalátos bátyám behozott nekem. Nos, nem ért sokat. De mindegy, mert nem érdekelt, tényleg nem… hisz ez a nap volt a szabadulásom napja. Mintha a börtönből engedtek volna szabadon több ezer év bezártság után. Egy táskát szedtem elő az ágyneműtartó mélyéről és az ágyra dobtam, majd kinyitottam. Azért bíztam benne, hogy a bátyám nem dobálja ki az itthon hagyott cuccaimat, így első körben csak a fontosabb dolgokat kezdtem bepakolni, meg a kedvenc ruháimat, amik le sem szakadtak rólam. Ideje lett volna felfrissíteni a ruhatáram… elgondolkodva bámultam az egyik szakadt felsőmet, majd egy vállvonással a földre dobtam, mintegy jelezvén magamnak, hogy az a kukában végzi. A fürdőszobába indultam, hogy összeszedjem a fogkefémet, poharamat, a kedvenc spraymet és egyebeket. Nem volt túl sok holmim… talán azért, mert nem vagyok csaj. Visszamentem a szobámba és bedobáltam ezeket is a táskába, majd a gyomromra csúsztattam a kezem. Émelyegtem. Kissé a fejem is fájt, de le akartam küzdeni a rosszullétet, hogy mire a bátyám hazaér, már ne találjon itthon. Nem akartam semmiféle búcsút, nem akartam egy szót sem váltani vele… féltem attól, hogy visszatáncol attól a döntéstől, amit végül is ő maga hozott meg. Azt, hogy elenged. A konyhába indultam, hogy szerezzek egy pohár vizet és vehessek be még egy gyógyszert, mikor kopogást hallottam. Elnéztem az ajtó felé, majd odaléptem és kinyitottam. Először meglepődtem, de két pillanat után kiült az arcomra az utálat.
- Mit keresel itt? Nem kell ez a negédes stílus. Megvagyok. – Reagáltam a szavaira, miközben végigmértem. A kérdésére lepillantottam a kutyára.
- A kutya marad. Őt nem hozod ide be. Sőt, miért is akarsz bejönni? Nathaniel nincs itthon. Nem tudom, hol van, de jobb is, hogy nem zavar a pakolásban. – Ejtettem meg egy vigyort. – Szóval, nincs rád időm. Menj haza. – Villantottam rá egy erőltetett mosolyt, majd hátrébb léptem. – Az ajtót majd zárd be, kösz. – Biccentettem oda, majd a konyhába léptem és előkerestem végre a gyógyszert meg a poharat, amit megöltöttem vízzel. Szükségem volt végre a gyógyszerre, mert úgy éreztem, menten szétesek… A rosszullétet, a másnaposságot mindig utáltam, de nem mondtam volna le róla, hisz az alkohol mindig meghozta a jókedvet.
Azon merengtem, a csaj felfogta-e, hogy nem szívesen látott személy itt. Nem akartam, hogy itt legyen, nem akartam találkozni azzal a személlyel, aki életem egyik legnagyobb hibájára emlékezetett… méghozzá arra, hogy megöltem valakit. Tudat alatt talán emiatt sem akartam találkozni vele és ezért utáltam őt nagyon. A két lábon járó emlékeztetőm volt. Egy sóhajjal a mosogatóba raktam a poharat, majd elpillantottam a vállam felett az ajtó felé, vagy a lányra, ha az mégis utánam jött.


436 szó ❀  kredit



 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
33

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 12:40 am



Theo & Carmen
túl álmos vagyok, hogy bármit is írjak ide

Nate egy pár napja nem vette fel a telefont, és bár azt ígérte, visszahív, mégsem tette. A főiskolán láttam ugyan párszor, de nem nyílt alkalmunk mélyebb beszélgetésekre. Láttam rajta, hogy aggasztja valami, és szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy rendben van. Hiába vártam azonban, hogy felhívjon, a telefonom egyszer sem szólalt meg. Úgy döntöttem, ezt nem hagyhatom annyiban, így hát sütöttem egy nagy tál süteményt és nekivágtam Bobbyval a városnak. Jó nagy kerülőúton mentünk a Storm lakáshoz, hogy a kutyus kisétálhassa magát, plusz addig is élvezhettem a jó időt, a napsütést és a mosolygós arcokat. Milyen szép is a szabadság annak, aki a fél életét bezárva tölti! Egy egyszerű séta a városban mérhetetlen örömmel tölt el, ráadásul addig sem kell az otthoni feszült légkörben kuporognom, ami amúgy is egy lapáttal még puskaporosabb, mióta Alexis beköltözött hozzánk. Sosem mulasztja el az orrunk alá dörgölni, mennyire utál nálunk lenni. Apa arra kért, hogy legyek vele kedves, és isten látja lelkem, tényleg igyekszem, de az a kis boszorkány nem hagy sok lehetőséget...
Nem sokszor jártam eddig Nate lakásán, hiszen az öccse is vele él, és köztudottan nem igazán látott soha szívesen - Lexyhez hasonlóan ő sem sokszor hagyta ki a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, mennyire gyűlöl. Bár tudnám, mit ártottam neki azon túl, hogy a bátyja éveken át járt hozzánk, és hogy apám pénzének köszönhetik, hogy meg tudtak élni! Ha így mutatja ki a háláját, akkor milyen lehet a barátaival? Nem szerettem a közelében lenni, nyugtalanított valami vele kapcsolatban, és ennek köze sem volt ahhoz, hogy vérfarkas.
Mély levegőt vettem a kapucsengő előtt, majd a gombért nyúltam, hogy csöngessek, de egy bácsi pont akkor nyitotta ki előttem a kaput. Sietve hátrébb léptem, mire megtartotta nekem az ajtót. Hálás mosollyal beléptem a lépcsőházba, csak az ajtó előtt fogtam rövidre Bobby pórázát, a mellkasomhoz szorítva a süteményes zacsit, hogy a jobbomat szabaddá téve bekopoghassak. Türelmesen vártam, hogy Nate ajtót nyisson, de természetesen az emlegetett szamárral találtam szemben magam.
Két meglepett pislantás után bizonytalan, barátságos mosolyra húzódott az ajkam.
- Szervusz, Theodore! Hogy vagy?
Egyelőre nem osztottam meg vele a jövetelem okát. Reméltem, hogy előbb beenged, mivel nem szerettem volna a folyosón beszélgetni vele.
- Bejöhetek?

notes || music || words


avatar
Boszorkány vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Bejárat   Szer. Máj. 31, 2017 6:05 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
292

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Bejárat   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Otthonok :: Storm ház-
^
ˇ