Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Halston Sage

Stephanie Stafford
Yesterday at 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Nappali

Alesea R. Hyland
Szer. Júl. 11, 2018 11:34 pm



Kyra Knightley

Kyra Knightley
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm



Chicago Guilty

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 3:58 pm



EOF - Empire of Fantasy

Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 1:35 pm



Sikátor

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:34 am



Udvar

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:00 am



Livin in New York

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 12:14 am



Lysander Dequan

Lysander Dequan
Hétf. Júl. 09, 2018 8:00 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 0 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 19 13

Share | 
 

 Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 11:22 pm




Carmen & Theo


A fejemet ráztam a kérdésekre, miszerint mondta-e a bátyám, mikor jön. Őszintén szólva, azt sem tudtam volna megmondani, mikor ment el. Mikor felébredtem, már nem volt itt, én meg nem hívtam, hogy megkérdezzem, merre van. Miért? Mert nem érdekelt. Idegesített, hogy a lány bejött, de nem szóltam rá újra, hogy tűnjön innen. A kérdésekre elpillantottam felé, majd a pultnak dőltem és úgy figyeltem őt tovább. Félmosolyra húzódtak az ajkaim.
- Én? Soha. Igen, reményeim szerint soha nem jövök majd ide vissza, csak az itt maradt cuccaimért… Tudod, ma van az a nap, amikor végre elköltözök. – Vontam vállat, majd elpillantottam a sütik felé. A mosolyom eltűnt az arcomról és némi undorral nyugtáztam, hogy azok a sütik el vannak elég durván égetve. – Nem nézted az órát, mikor kell kivenni a sütőből szerencsétlen süteményeket? Pff. – A fejemet ráztam, majd félrefordítottam a fejem. A kérdésre, miszerint jól vagyok-e, reagáltam volna, de hozzám ért. Lefagytam. Miért ér hozzám? Mit akar? Miért ilyen „kedves” velem? Elpillantottam felé és igyekeztem csitítani a heves szívverésem, amit az érintése okozott.
- Igen, jól, csak szállj már le rólam! Ne anyáskodj felettem! – Toltam félre sietve a kezét, de meglepő vagy sem, egyáltalán nem voltam erőszakos vele. – Ne érj hozzám, oké? A saját bátyám érintését is utálom, hát még a tiédet. – Morogtam rá és igyekeztem a legcsúnyább arckifejezésemet felvenni. A sütikhez léptem, hogy a kezembe vegyek egyet. Megforgattam az ujjaim közt, majd beleharaptam. Az égett íz nem nyerte el a tetszésem, de nem köptem ki.
- Ez borzalmas… Nathanielt ilyenekkel eteted? Szerencsétlen… - Morogtam halkan, majd visszaraktam a sütit, amiből haraptam, a tálba.
Carmen felé fordultam és végigmértem őt, majd újból megejtettem egy mosolyt.
- Szóval… térjünk oda vissza, hogy… most elmész. Pakolnom kell, ne tarts fel. Nem akarok itt lenni, mikor Nathaniel hazaér. – Kicsit elgondolkodtam azért. Leginkább azon, hogy a bátyám meglesz-e egyedül, de… aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem akartam foglalkozni vele, meg hát, elég nagyfiú volt már ahhoz, hogy meglegyen egyedül. Évek óta együtt éltünk, de mindketten egyedül voltunk, szóval, ha logikusan nézem a dolgokat, nem fog semmi sem változni. Maximum annyi, hogy nem lesz senki, aki fölött apáskodhat, vagy akivel eljátszhatná a gondos nagytesót.
Carment fürkészve még azon is elmerengtem, hogyha én eltűnök, akkor ők lehet, még közelebb kerülnek egymáshoz. Egyszerre taszított a gondolat és egyszerre találtam volna viccesnek a dolgot. Hisz eddig is közel voltak egymáshoz… függetlenül attól, hogy itt voltam-e vagy sem. Sőt. Keserűen elmosolyodtam, de mielőtt a lány azt hihette volna, hogy bajom van, a mosolyom el is tűnt.
- Kikísérlek. – Közöltem ellentmondást nem tűrő hangon, majd odaléptem, megragadtam a karját és elkezdtem kivonszolni a konyhából, egyenesen a bejárati ajtót megcélozva.


437 szó ❀  kredit


avatar
Vérfarkas vagyok
Kapcsolatban :
☾ Forever alone
Play by :
☾ Chace Crawford
Keresem :
☾ My best friend (my love)

Léptek száma :
50

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 11:23 am



Theo & Carmen
there's no excuse for being rude to a girl

Theodore szavaira egyből összeszaladt a szemöldököm. Méghogy negédes stílus... Mintha annyira törném magam, hogy jópofizzak vele. Egyszerűen csak szeretek normálisan viselkedni másokkal.
- Jómodornak hívják. Tanulhatnál egy keveset - szúrtam vissza, mert ha már ő bunkózik, akkor az nekem is megy. Attól még, hogy egy palotába zárva nőttem fel, elég sok tv-t néztem ahhoz, hogy bármelyik srác szókincsét alulmúljam. Köszönni pedig, bármennyire is utálunk valakit, alapvető udvariassági gesztus, még ha az látványosan nem is érdekli, én hogy vagyok. Én sem kedvelek rengeteg embert, csak Theoval ellentétben igyekszem nem éreztetni ezt velük ennyire nyilvánvalóan.
A további, kedves monológjából két dolgot fogtam fel: hogy Nate nincs itthon, ő pedig pakol. Amilyen bájos személyiség, feltételeztem, nem épp nagytakarításban van, ez pedig felkeltette az érdeklődésemet. Elutaznak valahova? A többi édes megjegyzése arról, hogy menjek haza és nincs itt dolgom, lepergett rólam. Mi, nők, nagyon jók vagyunk abban, hogy csak azt halljuk meg, amit meg akarunk hallani. Úgyhogy amint hátrébb lépett, beléptem az ajtón és becsuktam magam után, természetesen Bobbyval együtt. Ez technikailag Nate lakása, és ő mindig beengedte a kutyát, úgyhogy nem Theodore miatt fogom a folyosón hagyni, mint valami csomagot.
- Nincs itthon? Nem mondta, mikor jön? - Gondterhelt pillantással lestem körbe a lakásban, hátha valamiért hazudott és Nate valójában itthon van. A ház azonban tényleg üres volt, leszámítva kettőnket. Szomorkás sóhajjal vettem tudomásul, hogy ma sem fogok beszélni vele, de ha már idáig eljöttem, legalább a süteményt itt hagyom. Lefektettem a kutyát a lábtörlőn, nehogy Theo hisztirohamot kapjon tőle, aztán a süteménnyel a konyhába indultam.
- Elutazol? Mikor jössz vissza? - kíváncsiskodtam. Kibontottam a zacskóból a süteményt és kitettem a pultra, közben a szemem sarkából figyeltem, mit csinál. Úgy tűnt, nincs a topon, és mivel róla volt szó, Nate történetei alapján bármit kinéztem belőle. - Egyél sütit - tettem hozzá, fejemmel a tálon felhalmozott aprósütemények felé bökve. Jól néztek ki, leszámítva, hogy megégtek... Csak egy egészen icipicit... Az a fekete szín a kakaóportól van!
- Jól vagy? Sápadtnak tűnsz. Vagy inkább olyan... zöldnek.
Kezem automatikusan mozdult, ujjbegyeim alig érintették Theo homlokát, ahogy félresimítottam pár tincset. Nem éreztem, hogy láza lenne, szóval valószínűleg semmi komoly, és remélhetőleg nem is fertőző.

notes || music || words

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 1:19 am




Carmen & Theo


Borzalmas éjszakám volt, még úgy is, hogy bevettem azt a gyógyszert, amit a drágalátos bátyám behozott nekem. Nos, nem ért sokat. De mindegy, mert nem érdekelt, tényleg nem… hisz ez a nap volt a szabadulásom napja. Mintha a börtönből engedtek volna szabadon több ezer év bezártság után. Egy táskát szedtem elő az ágyneműtartó mélyéről és az ágyra dobtam, majd kinyitottam. Azért bíztam benne, hogy a bátyám nem dobálja ki az itthon hagyott cuccaimat, így első körben csak a fontosabb dolgokat kezdtem bepakolni, meg a kedvenc ruháimat, amik le sem szakadtak rólam. Ideje lett volna felfrissíteni a ruhatáram… elgondolkodva bámultam az egyik szakadt felsőmet, majd egy vállvonással a földre dobtam, mintegy jelezvén magamnak, hogy az a kukában végzi. A fürdőszobába indultam, hogy összeszedjem a fogkefémet, poharamat, a kedvenc spraymet és egyebeket. Nem volt túl sok holmim… talán azért, mert nem vagyok csaj. Visszamentem a szobámba és bedobáltam ezeket is a táskába, majd a gyomromra csúsztattam a kezem. Émelyegtem. Kissé a fejem is fájt, de le akartam küzdeni a rosszullétet, hogy mire a bátyám hazaér, már ne találjon itthon. Nem akartam semmiféle búcsút, nem akartam egy szót sem váltani vele… féltem attól, hogy visszatáncol attól a döntéstől, amit végül is ő maga hozott meg. Azt, hogy elenged. A konyhába indultam, hogy szerezzek egy pohár vizet és vehessek be még egy gyógyszert, mikor kopogást hallottam. Elnéztem az ajtó felé, majd odaléptem és kinyitottam. Először meglepődtem, de két pillanat után kiült az arcomra az utálat.
- Mit keresel itt? Nem kell ez a negédes stílus. Megvagyok. – Reagáltam a szavaira, miközben végigmértem. A kérdésére lepillantottam a kutyára.
- A kutya marad. Őt nem hozod ide be. Sőt, miért is akarsz bejönni? Nathaniel nincs itthon. Nem tudom, hol van, de jobb is, hogy nem zavar a pakolásban. – Ejtettem meg egy vigyort. – Szóval, nincs rád időm. Menj haza. – Villantottam rá egy erőltetett mosolyt, majd hátrébb léptem. – Az ajtót majd zárd be, kösz. – Biccentettem oda, majd a konyhába léptem és előkerestem végre a gyógyszert meg a poharat, amit megöltöttem vízzel. Szükségem volt végre a gyógyszerre, mert úgy éreztem, menten szétesek… A rosszullétet, a másnaposságot mindig utáltam, de nem mondtam volna le róla, hisz az alkohol mindig meghozta a jókedvet.
Azon merengtem, a csaj felfogta-e, hogy nem szívesen látott személy itt. Nem akartam, hogy itt legyen, nem akartam találkozni azzal a személlyel, aki életem egyik legnagyobb hibájára emlékezetett… méghozzá arra, hogy megöltem valakit. Tudat alatt talán emiatt sem akartam találkozni vele és ezért utáltam őt nagyon. A két lábon járó emlékeztetőm volt. Egy sóhajjal a mosogatóba raktam a poharat, majd elpillantottam a vállam felett az ajtó felé, vagy a lányra, ha az mégis utánam jött.


436 szó ❀  kredit


avatar
Vérfarkas vagyok
Kapcsolatban :
☾ Forever alone
Play by :
☾ Chace Crawford
Keresem :
☾ My best friend (my love)

Léptek száma :
50

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Vas. Jún. 18, 2017 12:40 am



Theo & Carmen
túl álmos vagyok, hogy bármit is írjak ide

Nate egy pár napja nem vette fel a telefont, és bár azt ígérte, visszahív, mégsem tette. A főiskolán láttam ugyan párszor, de nem nyílt alkalmunk mélyebb beszélgetésekre. Láttam rajta, hogy aggasztja valami, és szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy rendben van. Hiába vártam azonban, hogy felhívjon, a telefonom egyszer sem szólalt meg. Úgy döntöttem, ezt nem hagyhatom annyiban, így hát sütöttem egy nagy tál süteményt és nekivágtam Bobbyval a városnak. Jó nagy kerülőúton mentünk a Storm lakáshoz, hogy a kutyus kisétálhassa magát, plusz addig is élvezhettem a jó időt, a napsütést és a mosolygós arcokat. Milyen szép is a szabadság annak, aki a fél életét bezárva tölti! Egy egyszerű séta a városban mérhetetlen örömmel tölt el, ráadásul addig sem kell az otthoni feszült légkörben kuporognom, ami amúgy is egy lapáttal még puskaporosabb, mióta Alexis beköltözött hozzánk. Sosem mulasztja el az orrunk alá dörgölni, mennyire utál nálunk lenni. Apa arra kért, hogy legyek vele kedves, és isten látja lelkem, tényleg igyekszem, de az a kis boszorkány nem hagy sok lehetőséget...
Nem sokszor jártam eddig Nate lakásán, hiszen az öccse is vele él, és köztudottan nem igazán látott soha szívesen - Lexyhez hasonlóan ő sem sokszor hagyta ki a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, mennyire gyűlöl. Bár tudnám, mit ártottam neki azon túl, hogy a bátyja éveken át járt hozzánk, és hogy apám pénzének köszönhetik, hogy meg tudtak élni! Ha így mutatja ki a háláját, akkor milyen lehet a barátaival? Nem szerettem a közelében lenni, nyugtalanított valami vele kapcsolatban, és ennek köze sem volt ahhoz, hogy vérfarkas.
Mély levegőt vettem a kapucsengő előtt, majd a gombért nyúltam, hogy csöngessek, de egy bácsi pont akkor nyitotta ki előttem a kaput. Sietve hátrébb léptem, mire megtartotta nekem az ajtót. Hálás mosollyal beléptem a lépcsőházba, csak az ajtó előtt fogtam rövidre Bobby pórázát, a mellkasomhoz szorítva a süteményes zacsit, hogy a jobbomat szabaddá téve bekopoghassak. Türelmesen vártam, hogy Nate ajtót nyisson, de természetesen az emlegetett szamárral találtam szemben magam.
Két meglepett pislantás után bizonytalan, barátságos mosolyra húzódott az ajkam.
- Szervusz, Theodore! Hogy vagy?
Egyelőre nem osztottam meg vele a jövetelem okát. Reméltem, hogy előbb beenged, mivel nem szerettem volna a folyosón beszélgetni vele.
- Bejöhetek?

notes || music || words

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Bejárat   Szer. Május 31, 2017 6:05 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Storm ház-
^
ˇ