Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Bejárat - Page 2 EmptyKlaus Mikaelson
Today at 2:52 pm



Virágoskert

Bejárat - Page 2 EmptyRuby Jacqueline Hale
Today at 2:25 pm



Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Bejárat - Page 2 EmptyRaleigh Blair
Today at 12:44 am



Sétálóutcák

Bejárat - Page 2 EmptyCelian Darveaux
Yesterday at 10:15 pm



Cedric Sutton

Bejárat - Page 2 EmptyRuby Jacqueline Hale
Yesterday at 9:55 pm



Elkészültem!

Bejárat - Page 2 EmptyCedric Sutton
Yesterday at 8:40 pm



Wickery Híd

Bejárat - Page 2 EmptyAlways and Forever
Yesterday at 8:06 pm



Nothing else matters - Drezera

Bejárat - Page 2 EmptyDrezath
Yesterday at 6:31 pm



Játéktér felszabadítása

Bejárat - Page 2 EmptyDrezath
Yesterday at 5:53 pm



I am your nightmare

Bejárat - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 3:38 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 6
Boszorkányok 8 4
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 0 2
Tribridek 1 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 2 0
Szirének 2 0
Démonok 2 3
Vadászok 2 2
Emberek 4 4
Összesen 30 27

Share
 

 Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptySzomb. Júl. 08, 2017 11:48 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

- Pedig állandóan rólad beszélt...
Csak a fejemet csóváltam. Úgy éreztem, Theodore és Nate kapcsolatával darázsfészekbe nyúltam, és az egyik felem szeretett volna segíteni, hogy rendezhessék a dolgot, a másik viszont jobbnak látta, ha elrántja a kezét, mielőtt a dühös kis rovarok agyoncsípik. Csak tátogtam, mint egy hal, és próbáltam elhinni, hogy a bátyjáról beszél. Hogy így beszél róla. Ha nekem élne még az öcsém, biztosan cukkolnám, biztosan összevesznénk hetente hétszer legalább, de sosem beszélnék így róla, mindig éreztetném vele, hogy a vér az vér, és a testvérem marad akkor is, ha épp azt vágjuk egymás fejéhez, mennyire utáljuk egymást.
- Micsoda felfuvalkodott, öntelt hólyag! - morogtam a hajamat tépve, amint végre eltűnt a szobájában. Totál felhúzott. Még mindig nem kerültem közelebb ahhoz, hogy mi az én szerepem ebben a háromszögben, illetve pontosan miért haragszik rám Theodore. Nate sokat járt hozzám, ez tény, de apa mindig rendesen megfizette ezért, és Nate sosem próbált a családunk részévé válni. Nem fogadta el a vacsorameghívásokat és nem akart az órákon kívül velem lenni. Tény, hogy sok időt töltöttünk együtt, de nem gondoltam volna, hogy Theodore ezt így éli meg.
Az a kígyó teljesen kiverte nálam a biztosítékot, főleg, hogy a legborzasztóbb rémképeimet ötvözte és váltotta valóra. Úgy döntöttem, soha az életben nem jövök le arról a pultról, de Theodore szerencsére időben megjelent. Ahogy megközelítette a kígyót, a számra szorítottam a tenyeremet és csak halkan nyüszítettem. Nem akartam, hogy baja essen. Lenyomnám azt a kígyót a torkán, de akkor sem akartam, hogy baja essen. Szerencsére a képzeletemből adaptált teremtmények valósághűek ugyan, de nem valami veszélyesek, így amint a fiúnak sikerült elkapnia, nagy sóhajjal megkönnyebbültem. Meredten bámultam, hogyan indul el vele kifelé, és ahogy visszafordult vele hozzám, összerándultam. Féltem tőle és nem akartam, hogy egy centiméterrel is közelebb hozza.
- Vidd innét!
Szipogva megtöröltem a szemem, de tartottam magam és nem fakadtam előtte sírva. Nem akartam, hogy még ezért is leosszon. Lekászálódtam a pultról és a csaphoz támolyogva megnyitottam a vizet. Megmostam a kezem, jó alaposan, aztán az arcomat is áttöröltem a vízzel. Utána csak támasztottam a pultot némán, magam elé bámulva, és vártam, hogy Theodore visszaérjen, remélhetőleg a kígyó nélkül. Elsőre meg sem hallottam, csak mikor már közelebb ért.
- Hazamegyek - közöltem mosolytalanul, idegesen felkapva a táskámat a pultról. Nem éreztem magam biztonságban idekint. Talán még korai volt elhagynom a villát... Nate-et akartam, azt akartam, hogy mellettem legyen és megvédjen, hogy hazavigyen. De csak az öccse volt itt, akitől úgy sejtettem, előbb kapnék gúnyolódást, mint vigaszt. Nem voltam hajlandó összetörni előtte. - Gyere, Bobby!
Odahívtam magamhoz a kutyát és rácsatoltam a pórázat, aztán megigazítottam a táskát a vállamon, kisöpörve alóla szőke fürtjeimet. Mély levegőt véve Theodore-hoz fordultam.
- Köszönöm, hogy segítettél... És sok sikert! Tudod... az önállósodáshoz. Az újrakezdéshez.
Biccentettem felé üdvözlésként, aztán az ajtóhoz indultam. Minél előbb el akartam hagyni ezt a házat. Rettegtem tőle, hogy a képességem újra elszabadul, és kárt okozok valakiben, akiben nem szeretnék.


Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyVas. Júl. 02, 2017 3:15 pm




Carmen & Theo


A szavakra felvontam a szemöldököm. Kezdett komolyan irritálni a csaj és az, hogy ennyire megpróbál engem kioktatni, miközben nem tudja, min mentem keresztül. Kicsi voltam! Nagyon. Ne várja el senki, hogy egy tizenéves gyerek egyedül legyen és ne essen neki rosszul, ha a bátyja elhagyja, közvetlenül az anyjuk halála után. Morogva szólaltam meg újra.
- Nos, én meg nem kérek elnézést semmiért. Tudom, mi az, hogy munka és tudom, hogy dolgozott, de mondhatni, túlzásba vitte azt, hogy veled van. Én… engem teljesen elfelejtett, oké? Mintha az öccse soha nem is létezett volna. – Lehet, túloztam, de én akkoriban nagyon is úgy éreztem, Nate számára megszűntem létezni, ahogy elvállalta a Callaway családnál a munkát.
A további szavaira megvillantottam egy fáradt mosolyt.
- Lehet, neked nem, de Nathanielnek ez már egyfajta életstílus. – Elhagyni másokat. – Lehet, ezért nincsenek barátai…? – Ha azt veszem alapul, amit a csaj mondott, akkor Nate nem tud kire számítani. Nos, lehet nem csak velem bánt szarul, hanem a többiekkel is? A továbbiakra felnevettem röviden.
- Hogyne, hálátlan öccs… ha azzal, hogy végre a kezembe veszem az életem és eltűnök egy olyan ember életéből, akit utálok… nos, akkor az vagyok. Hálátlan. És tudod, mit? Az sem érdekelne, ha te sem lennél mellette. Akkor megértené, milyen, ha teljesen magára hagyják az embert! – Megemeltem a hangomat is. Az volt csoda, hogy a belső farkasom még nem akart kiszabadulni, hogy történetesen megüssem a lányt. Megérdemelte volna. Túlságosan bele akart szólni abba, amihez tulajdonképpen semmi köze. Ő csak egy külső személy volt a történetben, aminek a főszereplője a bátyám és én voltunk.
- Az. Nem kell bizonygatod az ellenkezőjéről. – Szóltam még vissza, majd az ajtó bevágódott utánam. Az ágyra ültem, pakoltam tovább. Türelmetlenül vártam a szabadulásom pillanatát, amit most kissé távolinak éreztem a lány miatt. Csak nem hagyhatom itt, egyes egyedül a házban, nem? Vagy ne érdekeljen? Szusszantam egy nagyobbat, miközben idegesen a hajamba túrtam és lehunytam a szemem. Ekkor hallottam, hogy bekapcsolja a rádiót a konyhában. Egyből felnéztem.
- Ez a csaj… túlságosan otthon érzi magát. Na mindjárt kidobom, esküszöm… - Szűrtem a fogaim közt, majd felálltam és visszafordultam a táskához, hogy behúzzam két oldalt a cipzárt. Közben halkan szitkozódtam, miszerint ez a reggel életem legszebb napjának kezdete kéne, hogy legyen, erre egy idegesítő lányka elcseszi nekem. Ekkor hallottam meg a sikítást, amire konkrétan összerezzentem. Felkaptam a fejem és elnéztem az ajtó felé. Hallottam, hogy a nevemet mondogatja, így gondolkodás nélkül indultam ki, feltépve a szobám ajtajának kilincsét. A konyháig meg sem álltam, ott viszont a küszöbön megtorpantam. Elsőnek Carment szúrtam ki a konyhapulton.
- Mégis mi a franc bajod van?! – Kérdeztem némileg dühösen. – Felvered az egész házat a sikítozásoddal! - Azt hittem, hogy egy hülyeség miatt sikoltozik, és csak valami csel akar ez az egész lenni, hogy kicsaljon. De ahogy körbefuttattam a tekintetem a konyhán, megpillantottam a kígyót. A véres… kígyót. Lefagytam. A döbbenet az arcomra is kiült.
- Mi a pokol? Hogy kerül ez ide? – Suttogtam szinte csak magamnak. A kígyót nézegettem. Arra próbáltam rájönni, melyik fajba tartozhat, mérgező-e avagy sem. Mert ha nem, akkor nem kell sokat gondolkoznom, odamegyek és elkapom, de… ha mérgező, az elég kellemetlen. Körbenéztem, de nem találtam semmit, amivel hozzáérhetnék, így maradt a puszta kéz. Feltűrtem az ingujjamat és így indultam el felé.
- Gyere, kicsike… - Szinte farkasszemet néztem a kígyóval. Azért a csajhoz is intéztem néhány szót. – Próbálj meg csendben maradni. A felesleges sikítozást meg hagyd. – Mormogtam, majd közelebb léptem a kígyóhoz, amolyan „lesz, ami lesz” alapon, hogy elkapjam. A kígyó eleinte tekergett még a földön, de amikor odaértem, megállt a mozgásban. Nem tudom, félt-e tőlem vagy sem, nem is gondolkoztam sokat. Megfogtam, összefogtam az állkapcsát, hogy ne tudjon támadni, majd felegyenesedtem vele és elindultam vele kifelé. Megölni nem akartam, elvégre nem ártott, sőt, elég szimpatikus volt ez a kicsike, hisz megijesztette Carment. Egy félmosollyal megtorpantam és odafordultam vele a csaj felé.
- Meg akarod simogatni? – Néztem fel rá, hisz még a pulton ácsorgott… feltéve, ha nem mászott le útközben.


655 szó ❀  kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptySzer. Jún. 28, 2017 4:54 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

Bosszúsan csóváltam a fejem a válaszát hallván. A Storm család tagjai egyetlen perc alatt képesek voltak a plafonig felhúzni, ugyanakkor némelyik, értelmesebb példányuk ugyanilyen gyorsan és könnyedén meg is tudott nyugtatni - nos, nem az előttem álló kismadár. Már attól elkapott a hiszti roham, hogy csak ránéztem a "hagyjál már, most duzzogok, mint egy óvodás" képére. Hogy lehetnek a fiúk ennyire éretlenek?
- Már elnézést? - leesett állal hallgattam a nekem szánt kioktatását, és éreztem, hogy a harag vörös köde rázuhan az agyamra, egy pillanat alatt elborítva a Callawayokra jellemző eleganciát és finomkodást. - Ööö, nem is tudom, dolgozott? Ezt hívják munkának! Nézd meg egy szótárban, ha még sosem volt hozzá szerencséd! Ő tanár, nekem meg történetesen kellett egy tanár. Én kérek elnézést, hogy nem voltam képes egyedül kiművelni magam!
Egy oktávval feljebb szaladt, visítós hangszínemen kiabáltam vele, mint valami hisztérika. Ehhez értettem a legjobban, ebben a fajta vitastílusban nevelkedtem, és ezt az egyet ismertem. A finomkodó kérlelés és a megértő magyarázkodás után egyetlen perc alatt kirobbant belőlem az üvöltés, mert apámmal csak így lehetett beszélni. Ahogy Lexyvel is. De hát hogy tűrhetném csendben a rágalmazását? Az én hibám, meg én vettem el tőle a bátyját? Magántanárra volt szükségem, Nate meg történetesen az volt. Apa kihúzta őket a gödörből, és akkor még én vagyok a rossz? Fel-alá kezdtem járkálni előtte, hogy levezessem a feszültséget és megakadályozzam, hogy felrobbanjak. Bobby bámult egy darabig, aztán szusszanva visszahelyezte a fejét a mancsára.
- Nekem nem szokásom elhagyni az embereket - szúrtam oda élesen, csípőmet a pultnak döntve. A fülem mögé igazítottam egy szőke fürtöt, ahogy elpillantottam felé. Már nem üvöltöttem. Még mindig idiótának tartottam, de a haragom elillant, és a helyét átvette valami más, valami stabilabb és keményebb, amivel felvérteztem magam. Már megint gúnyolódott, és ezúttal felvettem a kesztyűt, konokul összefontam a karomat a mellkasom előtt. - Tudod mit? Itt leszek. Igen, majd én mellette leszek, és segítek neki feldolgozni az űrt, amit a hálátlan öccse rombol bele az összes önző, meggondolatlan húzásával.
Dühösen fújtattam, a mennyezetnek szegezve a tekintetemet.
- Megjátszott aggódás?!
A hangom ismét egy oktávot ugrott, tekintetem fenyegetőn villant a fiú felé. Kiborít! Egyszerűen megőrülök mellette! Ha nekem kéne akár csak egy óráig is vele laknom, tutira kitépném az összes hajamat. Vagy az övét. Szálanként. Igen, az egészen relaxáló lenne... Mérgesen intettem, jelezve, menjen csak - a Pokolba -, majd folytattam az összefont karokkal esedékes pulttámasztást és mérgelődést. A nyelvemen volt, hogy én ezt már nem csinálom tovább, bedobom a törölközőt, de végül az ajkamba harapva mélyen hallgattam. Nem akartam feladni és csak azért elviharzani a lakásból, mert ennyire lehetetlen alak. Ahogy azonban magamra maradtam, körülölelt a konyha csendje, az agyvizem kezdett lehűlni, a vérnyomásom pedig normalizálódni, átértékeltem a dolgokat. Előbukkant a vita első hangjára sarokba menekült türelmem is, mely most negédes szavakkal áltatott és cirógatott. Nagy, fáradt sóhajjal a hajamba túrtam, hátrasimogattam szőke fürtjeimet a fejem tetején, laza lófarokba fésülve őket a tarkómon. Ellöktem magam a pulttól, és míg a hajammal babráltam - kócos kontyba tekerve csattal rögzítettem -, bögre után kezdtem kutatni. Főztem egy jó nagy kancsó gyümölcsteát és bekapcsoltam a rádiót, hogy a halotti némaságot és Theodore durcás neszelését megtörje valami kellemesebb szimfónia.
Lehunyt szemmel táncikáltam a konyhakövön, mezítláb, átadtam magam a zene ritmusának, és csak pörögtem, forogtam, hajlongtam és a fejemet ingattam. Jól esett lelazulni kissé, elengedni magam és csak szórakozni. Olyan messzire sodródtak a gondolataim, túlságosan belefeledkeztem önmagamba, nem figyeltem, és mire észbe kaphattam volna, már túlságosan messze jártam, képzeleteim földjén. A rémisztő gondolatok belopták magukat a tudatalattimba, és amikor hirtelen felpattant a szemem, már nem voltam egyedül.
A kezemre néztem, majd a konyhakövön előttem tekergő kígyóra. Véres volt. A vitánknál is hangosabban szakadt fel belőlem a sikoly, egyetlen mozdulattal felugrottam a konyhapultra. Bobby az ajtóból ugatott, de nem jött közelebb, én meg csak sikoltoztam a pulton kuporogva, Theodore-t szólongatva, hogy azonnal jöjjön és tüntesse el.


Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 22, 2017 8:43 am




Carmen & Theo


- Hűha, sokan mondták már. És tudod, mi a reakcióm rá? Az, hogy nem érdekel. – Vontam vállat a kijelentésére, miszerint bunkó vagyok. - Mindenkivel úgy bánok, ahogyan megérdemli. - Már nem azért, de vele mégis hogyan viselkedhettem volna másképp? Utáltam, mert ő volt az, aki miatt Nate elment és nem volt velem. Nyilvánvaló volt, hogy nem állok le vele ölelkezni, lelkizni, jópofizni… nem lett volna értelme, sőt, őszinte sem.
- Még hogy törődne. Röhöghetek? – Ejtettem meg egy mosoly a csaj felé. – Akkor hol volt, amikor egyedül voltam? Amikor szükségem lett volna rá? Veled! Veled volt és nem velem. Úgyhogy semmi jogod ahhoz, hogy ide gyere és kioktass! Semmi! Nem ismered a teljes sztorit, vagy ha igen, el vagy tévedve és nem fogod fel, hogy kisgyerekként min kellett átmennem és hogyan dolgoztam fel mindezt! – Megemeltem a hangomat is útközben, annyira felhúzott az okoskodása, pedig csak egyetlen egy ártatlannak tűnő kérdést tett fel, de a gúny, amivel megfűszerezte, kihozta belőlem a farkast, az agresszívabb, ingerlékenyebb énem.
- Nem tudom, nem törődöm a bátyám haverjaival. – Vágtam rá egyből. – De biztos vagyok benne, hogy van ezer meg egy ember, aki, ha csettint, máris ott terem és a segítségére van. Ő az a fajta ember, akiért odáig vannak meg vissza. – Csak épp én nem. – De, ha egyedül maradna… nos, te majd teszel róla, hogy valaki legyen vele, nem? Vagy magára hagynád? Szép dolog azok után, hogy ő neked áldozott nem is tudom hány évet. – Vállat vontam.
A pultnak támaszkodva néztem magam elé, igyekeztem összeszedni magam, de a rosszullét hullámokban tört rám. Ameddig beszéltem, addig nem érzékeltem, de most, hogy újra nyugodtan ácsorogtam, éreztem, hogy émelygek és a fejem is hasogat. A kérdésre szusszantam.
- Nem, de ez legyen az én gondom. Nincs szükségem a te megjátszott aggódásodra, oké? – Pillantottam el felé, íriszeim fenyegetően villantak rá néhány másodpercre.
- Mi? – Értetlenül ráncoltam a homlokom, amikor is felajánlotta, hogy segít pakolni. – Nem kell. Egyáltalán nem kell, hogy te hozzáérj a cuccaimhoz vagy ilyesmi. A-a. És van egy hírem, tudok hajtogatni, sőt, elég sok dolgot meg tudok csinálni a házban, bármennyire is meglepő. Tudod, magamra voltam utalva és így megtanultam ezt-azt. – Közöltem némi éllel a hangomban, őt figyelve.
- Azt csinálsz, amit akarsz, de engem hagyj. – Elhaladtam mellette, ezúttal a szobámig meg sem álltam, ott pedig folytattam a pakolást. A rosszullétemre próbáltam nem figyelni. A végén már siettem és kapkodtam, úgy tömtem meg a táskámat. Magamban pedig szitkozódtam, hogy ez a csaj hogy jön ehhez az egész témához. Legyen a bátyámmal, már réges-rég nem érdekel, mi van kettejükkel, de engem hagyjanak most már békén. Kiszállok az életükből. Ha hosszú évekig nem számított, itt vagyok-e, akkor most már ne változzon a vélemény.


441 szó ❀  kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyHétf. Jún. 19, 2017 9:10 pm



Theo & Carmen
just trying to help hurt everyone else

- Ha még nem mondták neked, akkor most szólok: bunkó vagy - nyelvet öltöttem rá a vállam felett. Gyerekes húzás, de az is gyerekesnek tűnt, ahogy a semmin kekeckedett és duzzogott. Örüljön neki, hogy hoztam sütit! Úgysem neki készítettem, hanem a bátyjának. Biztos csak féltékeny, mert amilyen kedves másokkal, tutira nincs egy barátnője sem. Nem mintha én meg Nate... Haha, az kéne még! El sem tudnám képzelni magunkat együtt. Az olyan lenne, mintha a bátyámmal akarnék lenni... Fujj.
Értetlenül ráncolom a homlokom Theodore válaszán. Nem értem, mi történt köztünk, ami miatt ennyire utálja a saját tesvérét, és ennyire távol akar lenni tőle... De akkor sem szép, hogy magára hagyja a bajban. Össze kéne tartaniuk. Ha Matt még élne, biztosan civakodnánk és csipkelődnénk egymással, de mellette lennék, és éreztetném, hogy bármiben számíthat rám. Én úgy láttam, Nate is pont ezt akarja, erre ez a srác meg csak úgy lelép "a saját útját járni"? Eldobom az agyam!
- Te szegény... Nem bírod idegekkel, hogy a bátyád törődne veled? - gúnyolódom együttérzést színlelve, a fejemet csóválva. Lehet, hogy elrontottak valamit évekkel ezelőtt, nem tudom, de Nate manapság igyekszik helyrehozni a dolgokat. Nem hiszem, hogy bármi visszafordíthatatlan vétket elkövetett volna az öccse ellen, amit nem lehet neki ennyi év távlatából megbocsátani... Azért csak nem ölt embert, hisz akkor már neki is aktiválódott volna az átka.
Igyekeztem ártatlan arcot vágni a visszakérdezése hallatán. Nem tudtam, hogy Theodore nem tudja... Ej, majdnem elszóltam magam! Talán el is kéne, talán tudnia kéne, min megy keresztül a bátyja, hogy segíthessen neki, de megígértem Nate-nek, hogy soha senkinek nem adom tovább, és a neki tett esküm fontosabb. Nem is kellett azonban semmit mondanom, mert Theodore további szavaitól leesett az állam és egyből felfortyantam.
- Tényleg? Nevezd meg egyetlen barátját rajtam kívül, én ugyanis nem ismerek senki mást! Egyedül marad, mint a kisujjam, ha még te is elköltözöl.
Még hogy megoldja, meg kollégák! Majd pont a kollégáknak meg a diákjainak fog mesélni a bajáról? Tény, tényleg sokan veszik körbe őt, ezt mindig is irigyeltem tőle, én sosem voltam ilyen népszerű az embereknél, hiszen nem is nagyon érintkezem velük... Nate-et meg valamiért mindenki szereti. De pont ezért nincs szinte senkije. Valószínűleg rám sem tekint olyan barátként, hiszen napok óta fel sem hívott, pedig Theodore épp el akar költözni. Ez azért rosszul esik.
A haragom némileg elpárolgott, ahogy figyeltem őt. Tényleg zöldnek tűnt, nem sértegetni akartam az előbb... Bizonytalanul figyeltem, hogyan iszik a vízből, és egyáltalán nem éreztem, hogy mennem kéne. Ráértem igazából.
- Figyelj csak, jól vagy?
A homlokomat ráncolva, kérdőn bámultam rá. Amikor közölte, hogy nem 100%-os, csak helyeslőn bólintottam.
- Meg szeretném várni, hátha Nate hazaér, úgyhogy ha már itt vagyok, segíthetek neked pakolni is - közöltem hirtelen elhatározásból. Egy fél órát talán még elidőzhetek itt, hátha tényleg betoppan közben a bátyja. Nem vallana rá, ha kihagyná az öccse költözését. - Fogadjunk, hogy nem tudsz ruhákat hajtogatni. Bár azt hiszem, többet segítek, ha főzök neked egy teát. Tényleg ramatyul festesz.
Keresgéltem egy darabig, mire sikerült megtalálnom a vízforralót. Míg feltettem forrni a vizet, tea után keresgéltem a polcokon.


Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyHétf. Jún. 19, 2017 12:17 pm




Carmen & Theo


- Ez nem egyszerűen át van sütve, hanem el van égetve. De mindegy, nem én kapok ételmérgezést, hanem az, akinek ezt odaadod… meg te. – Gondoltam, ő is eszik belőle, ha már megcsinálta. A megjegyzése, miszerint hisztis vagyok, sóhajtottam.
- Ez nem hiszti. – Vontam vállat, de nem bizonygattam. – Ja, irigylem, hogy más elrontja a gyomrát majd vele. Nyilván. – Felnevettem. Őt fürkésztem, majd félrepillantottam.
Elkezdtem kifelé vontatni a konyhából, de makacs volt és nem bírtam vele. A kutyára elnéztem és vetettem rá egy csúnya pillantást, majd a lányra emeltem a tekintetem.
- Hogyhogy miért? Mert nem akarok többé a közelében lenni? Igen! – Morrantam, majd elengedtem egy nagyobb sóhajjal. Ez a csaj kikészít. Nate erre a lányra vigyázott évekig? Hogy bírta ki ép idegszálakkal?
- Azért megyek el, mert elég volt a bátyám apáskodó viselkedéséből. A magam útját akarom járni, nélküle. Elvégre, ő is hátrahagyott engem… - Ejtettem meg egy gúnyos mosolyt felé. A kifakadására viszont meglepődtem.
- Ilyen állapotban? Mégis milyenben? – Összehúztam a szemeimet, majd vállat vontam. – Bármi is a baja, majd megoldja. Itt leszel neki te. Meg a barátai… vagy a kollégák a munkahelyéről. Sok ember van, akire számíthat, szóval, bármi problémája van, meg fogja oldani. – Vontam újból vállat. Igen, mindig úgy véltem, hogy Nathaniel lábai előtt a fél világ ott hever, ha arról van szó. És ő is ott volt mindenki számára, csak pont nekem nem, amikor szükségem lett volna rá. Így hát, ha szüksége is lenne rám most, amit kétlek… miért kellene, hogy vele maradjak? Sajnálatból? Szánalomból? Azért, hogy én jobb ember legyek, mint ő? Ehhez nem volt kedvem. Amúgy is egy szörnyetegnek tarthatott, amiért megöltem azt a kisfiút és amiért nincs bűntudatom. Igen, ha másért nem is, a bűntudat hiánya miatt biztos valami lelketlen szörnyek gondol. De nem zavart. Utáljon csak, ahogyan én őt.
Minden további szó nélkül kikerültem a lányt és a szobám felé indultam, hogy tovább pakolhassak, de ahogy kiléptem volna az ajtón, elkapott a rosszullét és meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfában. Elnyomtam egy káromkodást és fejben azt terveztem, beveszek még egy gyógyszert. Bár, lehet csak várnom kellett volna arra, hogy hasson, amit nem rég vettem be. Mindegy, egy sóhajjal visszafordultam inkább és a mosogatóhoz lépve kiemeltem a belerakott poharat, majd megöltöttem vízzel, hogy ihassak belőle.
- Nos, tényleg nem akarlak elüldözni… – Dehogynem. – De tényleg pakolnom kell és feltartasz. Így is lassan megy, mert nem vagyok ma 100%-os. – Pillantottam el felé türelmetlenül.


396 szó ❀  kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyHétf. Jún. 19, 2017 11:30 am



Theo & Carmen
Így hát cserben hagysz...

Nem sokat tudtam a fiúk közti ellenségeskedésről. Nate sosem mesélt szívesen, ha az öccséről kérdeztem, akkor is inkább csak a vállát vonogatta, arra hivatkozva, hogy ez egy hosszú történet. Kíváncsi vagyok, mesélt-e róla egyáltalán bárkinek. Annyit tudok, hogy elhidegültek egymástól, hogy Theodore átka aktiválódott, és hogy az utálat főként az ő részéről érezhető. Azt gondoltam, ez csak amolyan fiúk közti rivalizálás, és majd idővel úgyis elmúlik... Épp ezért döbbentettek le annyira Theodore szavai, amikor közölte, hogy elköltözik, állítása szerint minimum örökre.
- Tessék?
A hangom egy oktávval feljebb ugrott. Sejtettem, hogy rosszban vannak, de azt hittem, azért a bajban számíthatnak egymásra - Nate szavaiból én ezt szűrtem le. Most meg magára hagyná a bátyját, teljesen egyedül?
- Én úgy szeretem, ha jól átsül - tettem még hozzá, a süteményekre célozva, amolyan "ne szólj be" jelleggel. Amúgy is akadt fontosabb témánk, mint a sütemények. Nem fért a fejembe, hogy képes elhagyni Nate-et, hiszen Nate olyan édes és gondoskodó mindenkivel... A fél világ összetenné a két kezét, ha ilyen testvére lehetne, neki meg nem kell.
- Juj, de hisztis itt valaki...
Azért engedtem a kérésének és visszahúztam a kezem, hátrébb lépve tőle. Érdeklődve figyeltem, mit szól a süteményhez, de a reakciójára csak a szememet forgattam. Nem baj, ha nem ízlik neki, nem is neki készült, hanem a bátyjának, ő pedig történetesen imád mindent, amit készítek.
- Csak irigykedsz, mert neked nem jut több - letakartam a maradék süteményt és az asztal közepére tettem, jól látható helyre. A további szavai visszaterelték a gondolataimat az előző témához: tényleg, elmegy! De hova, miért, és pontosan mennyi időre? Összevesztek volna valamin, és Nate ezért nem hajlandó szóba állni velem? Jaj, az az idióta! Pedig tudhatná, hogy nekem bármit elmondhat - a barátok mindig számíthatnak egymásra.
- Ha már itt tartunk... - fordultam volna felé, de elkapta a karomat és elkezdett az ajtóhoz vonszolni. Ez egyáltalán nem tetszett, úgyhogy a sarkamat a talajba mélyesztve, teljes erőmmel ellen álltam neki. - Hé, azonnal eressz el! Nem megyek sehova, amíg el nem mondod, miért mész el!
A dulakodásra Bobby felkapta a fejét, de mivel nem tűntem különösebben kétségbeesettnek vagy dühösnek, nem lépett közbe. Igyekeztem kiszabadítani a karomat Theodore fogságából.
- Hogy hagyhatod magára Nate-et, pont most, amikor ilyen állapotban van?! Ennyire nem lehetsz kegyetlen!
Hiszen a szívrohama alig egy hónapja volt! Ilyen gyorsan elfelejtette volna?
Várjunk, tud róla egyáltalán?
Az ajkamba harapva egyből elhallgattam, ahogy leesett, mi folyik itt. Nem is tudtam hirtelen, melyikükre haragudjak jobban, de mivel Theodore volt itt, hát ő lett a szerencsétlen áldozat. Mérgesen döfködtem a pillantásommal, számonkérőn és várakozón, tüntetőleg csípőre vágva a kezem. Nem voltam hajlandó elmenni, míg nem tisztázza a helyzetet.


Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyVas. Jún. 18, 2017 11:22 pm




Carmen & Theo


A fejemet ráztam a kérdésekre, miszerint mondta-e a bátyám, mikor jön. Őszintén szólva, azt sem tudtam volna megmondani, mikor ment el. Mikor felébredtem, már nem volt itt, én meg nem hívtam, hogy megkérdezzem, merre van. Miért? Mert nem érdekelt. Idegesített, hogy a lány bejött, de nem szóltam rá újra, hogy tűnjön innen. A kérdésekre elpillantottam felé, majd a pultnak dőltem és úgy figyeltem őt tovább. Félmosolyra húzódtak az ajkaim.
- Én? Soha. Igen, reményeim szerint soha nem jövök majd ide vissza, csak az itt maradt cuccaimért… Tudod, ma van az a nap, amikor végre elköltözök. – Vontam vállat, majd elpillantottam a sütik felé. A mosolyom eltűnt az arcomról és némi undorral nyugtáztam, hogy azok a sütik el vannak elég durván égetve. – Nem nézted az órát, mikor kell kivenni a sütőből szerencsétlen süteményeket? Pff. – A fejemet ráztam, majd félrefordítottam a fejem. A kérdésre, miszerint jól vagyok-e, reagáltam volna, de hozzám ért. Lefagytam. Miért ér hozzám? Mit akar? Miért ilyen „kedves” velem? Elpillantottam felé és igyekeztem csitítani a heves szívverésem, amit az érintése okozott.
- Igen, jól, csak szállj már le rólam! Ne anyáskodj felettem! – Toltam félre sietve a kezét, de meglepő vagy sem, egyáltalán nem voltam erőszakos vele. – Ne érj hozzám, oké? A saját bátyám érintését is utálom, hát még a tiédet. – Morogtam rá és igyekeztem a legcsúnyább arckifejezésemet felvenni. A sütikhez léptem, hogy a kezembe vegyek egyet. Megforgattam az ujjaim közt, majd beleharaptam. Az égett íz nem nyerte el a tetszésem, de nem köptem ki.
- Ez borzalmas… Nathanielt ilyenekkel eteted? Szerencsétlen… - Morogtam halkan, majd visszaraktam a sütit, amiből haraptam, a tálba.
Carmen felé fordultam és végigmértem őt, majd újból megejtettem egy mosolyt.
- Szóval… térjünk oda vissza, hogy… most elmész. Pakolnom kell, ne tarts fel. Nem akarok itt lenni, mikor Nathaniel hazaér. – Kicsit elgondolkodtam azért. Leginkább azon, hogy a bátyám meglesz-e egyedül, de… aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem akartam foglalkozni vele, meg hát, elég nagyfiú volt már ahhoz, hogy meglegyen egyedül. Évek óta együtt éltünk, de mindketten egyedül voltunk, szóval, ha logikusan nézem a dolgokat, nem fog semmi sem változni. Maximum annyi, hogy nem lesz senki, aki fölött apáskodhat, vagy akivel eljátszhatná a gondos nagytesót.
Carment fürkészve még azon is elmerengtem, hogyha én eltűnök, akkor ők lehet, még közelebb kerülnek egymáshoz. Egyszerre taszított a gondolat és egyszerre találtam volna viccesnek a dolgot. Hisz eddig is közel voltak egymáshoz… függetlenül attól, hogy itt voltam-e vagy sem. Sőt. Keserűen elmosolyodtam, de mielőtt a lány azt hihette volna, hogy bajom van, a mosolyom el is tűnt.
- Kikísérlek. – Közöltem ellentmondást nem tűrő hangon, majd odaléptem, megragadtam a karját és elkezdtem kivonszolni a konyhából, egyenesen a bejárati ajtót megcélozva.


437 szó ❀  kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyVas. Jún. 18, 2017 11:23 am



Theo & Carmen
there's no excuse for being rude to a girl

Theodore szavaira egyből összeszaladt a szemöldököm. Méghogy negédes stílus... Mintha annyira törném magam, hogy jópofizzak vele. Egyszerűen csak szeretek normálisan viselkedni másokkal.
- Jómodornak hívják. Tanulhatnál egy keveset - szúrtam vissza, mert ha már ő bunkózik, akkor az nekem is megy. Attól még, hogy egy palotába zárva nőttem fel, elég sok tv-t néztem ahhoz, hogy bármelyik srác szókincsét alulmúljam. Köszönni pedig, bármennyire is utálunk valakit, alapvető udvariassági gesztus, még ha az látványosan nem is érdekli, én hogy vagyok. Én sem kedvelek rengeteg embert, csak Theoval ellentétben igyekszem nem éreztetni ezt velük ennyire nyilvánvalóan.
A további, kedves monológjából két dolgot fogtam fel: hogy Nate nincs itthon, ő pedig pakol. Amilyen bájos személyiség, feltételeztem, nem épp nagytakarításban van, ez pedig felkeltette az érdeklődésemet. Elutaznak valahova? A többi édes megjegyzése arról, hogy menjek haza és nincs itt dolgom, lepergett rólam. Mi, nők, nagyon jók vagyunk abban, hogy csak azt halljuk meg, amit meg akarunk hallani. Úgyhogy amint hátrébb lépett, beléptem az ajtón és becsuktam magam után, természetesen Bobbyval együtt. Ez technikailag Nate lakása, és ő mindig beengedte a kutyát, úgyhogy nem Theodore miatt fogom a folyosón hagyni, mint valami csomagot.
- Nincs itthon? Nem mondta, mikor jön? - Gondterhelt pillantással lestem körbe a lakásban, hátha valamiért hazudott és Nate valójában itthon van. A ház azonban tényleg üres volt, leszámítva kettőnket. Szomorkás sóhajjal vettem tudomásul, hogy ma sem fogok beszélni vele, de ha már idáig eljöttem, legalább a süteményt itt hagyom. Lefektettem a kutyát a lábtörlőn, nehogy Theo hisztirohamot kapjon tőle, aztán a süteménnyel a konyhába indultam.
- Elutazol? Mikor jössz vissza? - kíváncsiskodtam. Kibontottam a zacskóból a süteményt és kitettem a pultra, közben a szemem sarkából figyeltem, mit csinál. Úgy tűnt, nincs a topon, és mivel róla volt szó, Nate történetei alapján bármit kinéztem belőle. - Egyél sütit - tettem hozzá, fejemmel a tálon felhalmozott aprósütemények felé bökve. Jól néztek ki, leszámítva, hogy megégtek... Csak egy egészen icipicit... Az a fekete szín a kakaóportól van!
- Jól vagy? Sápadtnak tűnsz. Vagy inkább olyan... zöldnek.
Kezem automatikusan mozdult, ujjbegyeim alig érintették Theo homlokát, ahogy félresimítottam pár tincset. Nem éreztem, hogy láza lenne, szóval valószínűleg semmi komoly, és remélhetőleg nem is fertőző.

notes || music || words

Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyVas. Jún. 18, 2017 1:19 am




Carmen & Theo


Borzalmas éjszakám volt, még úgy is, hogy bevettem azt a gyógyszert, amit a drágalátos bátyám behozott nekem. Nos, nem ért sokat. De mindegy, mert nem érdekelt, tényleg nem… hisz ez a nap volt a szabadulásom napja. Mintha a börtönből engedtek volna szabadon több ezer év bezártság után. Egy táskát szedtem elő az ágyneműtartó mélyéről és az ágyra dobtam, majd kinyitottam. Azért bíztam benne, hogy a bátyám nem dobálja ki az itthon hagyott cuccaimat, így első körben csak a fontosabb dolgokat kezdtem bepakolni, meg a kedvenc ruháimat, amik le sem szakadtak rólam. Ideje lett volna felfrissíteni a ruhatáram… elgondolkodva bámultam az egyik szakadt felsőmet, majd egy vállvonással a földre dobtam, mintegy jelezvén magamnak, hogy az a kukában végzi. A fürdőszobába indultam, hogy összeszedjem a fogkefémet, poharamat, a kedvenc spraymet és egyebeket. Nem volt túl sok holmim… talán azért, mert nem vagyok csaj. Visszamentem a szobámba és bedobáltam ezeket is a táskába, majd a gyomromra csúsztattam a kezem. Émelyegtem. Kissé a fejem is fájt, de le akartam küzdeni a rosszullétet, hogy mire a bátyám hazaér, már ne találjon itthon. Nem akartam semmiféle búcsút, nem akartam egy szót sem váltani vele… féltem attól, hogy visszatáncol attól a döntéstől, amit végül is ő maga hozott meg. Azt, hogy elenged. A konyhába indultam, hogy szerezzek egy pohár vizet és vehessek be még egy gyógyszert, mikor kopogást hallottam. Elnéztem az ajtó felé, majd odaléptem és kinyitottam. Először meglepődtem, de két pillanat után kiült az arcomra az utálat.
- Mit keresel itt? Nem kell ez a negédes stílus. Megvagyok. – Reagáltam a szavaira, miközben végigmértem. A kérdésére lepillantottam a kutyára.
- A kutya marad. Őt nem hozod ide be. Sőt, miért is akarsz bejönni? Nathaniel nincs itthon. Nem tudom, hol van, de jobb is, hogy nem zavar a pakolásban. – Ejtettem meg egy vigyort. – Szóval, nincs rád időm. Menj haza. – Villantottam rá egy erőltetett mosolyt, majd hátrébb léptem. – Az ajtót majd zárd be, kösz. – Biccentettem oda, majd a konyhába léptem és előkerestem végre a gyógyszert meg a poharat, amit megöltöttem vízzel. Szükségem volt végre a gyógyszerre, mert úgy éreztem, menten szétesek… A rosszullétet, a másnaposságot mindig utáltam, de nem mondtam volna le róla, hisz az alkohol mindig meghozta a jókedvet.
Azon merengtem, a csaj felfogta-e, hogy nem szívesen látott személy itt. Nem akartam, hogy itt legyen, nem akartam találkozni azzal a személlyel, aki életem egyik legnagyobb hibájára emlékezetett… méghozzá arra, hogy megöltem valakit. Tudat alatt talán emiatt sem akartam találkozni vele és ezért utáltam őt nagyon. A két lábon járó emlékeztetőm volt. Egy sóhajjal a mosogatóba raktam a poharat, majd elpillantottam a vállam felett az ajtó felé, vagy a lányra, ha az mégis utánam jött.


436 szó ❀  kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Love is giving someone your heart


and trusting he wouldn't break it...




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Waiting for you, Celian
until i die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
121
Népszerûség :
3

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptyVas. Jún. 18, 2017 12:40 am



Theo & Carmen
túl álmos vagyok, hogy bármit is írjak ide

Nate egy pár napja nem vette fel a telefont, és bár azt ígérte, visszahív, mégsem tette. A főiskolán láttam ugyan párszor, de nem nyílt alkalmunk mélyebb beszélgetésekre. Láttam rajta, hogy aggasztja valami, és szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy rendben van. Hiába vártam azonban, hogy felhívjon, a telefonom egyszer sem szólalt meg. Úgy döntöttem, ezt nem hagyhatom annyiban, így hát sütöttem egy nagy tál süteményt és nekivágtam Bobbyval a városnak. Jó nagy kerülőúton mentünk a Storm lakáshoz, hogy a kutyus kisétálhassa magát, plusz addig is élvezhettem a jó időt, a napsütést és a mosolygós arcokat. Milyen szép is a szabadság annak, aki a fél életét bezárva tölti! Egy egyszerű séta a városban mérhetetlen örömmel tölt el, ráadásul addig sem kell az otthoni feszült légkörben kuporognom, ami amúgy is egy lapáttal még puskaporosabb, mióta Alexis beköltözött hozzánk. Sosem mulasztja el az orrunk alá dörgölni, mennyire utál nálunk lenni. Apa arra kért, hogy legyek vele kedves, és isten látja lelkem, tényleg igyekszem, de az a kis boszorkány nem hagy sok lehetőséget...
Nem sokszor jártam eddig Nate lakásán, hiszen az öccse is vele él, és köztudottan nem igazán látott soha szívesen - Lexyhez hasonlóan ő sem sokszor hagyta ki a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, mennyire gyűlöl. Bár tudnám, mit ártottam neki azon túl, hogy a bátyja éveken át járt hozzánk, és hogy apám pénzének köszönhetik, hogy meg tudtak élni! Ha így mutatja ki a háláját, akkor milyen lehet a barátaival? Nem szerettem a közelében lenni, nyugtalanított valami vele kapcsolatban, és ennek köze sem volt ahhoz, hogy vérfarkas.
Mély levegőt vettem a kapucsengő előtt, majd a gombért nyúltam, hogy csöngessek, de egy bácsi pont akkor nyitotta ki előttem a kaput. Sietve hátrébb léptem, mire megtartotta nekem az ajtót. Hálás mosollyal beléptem a lépcsőházba, csak az ajtó előtt fogtam rövidre Bobby pórázát, a mellkasomhoz szorítva a süteményes zacsit, hogy a jobbomat szabaddá téve bekopoghassak. Türelmesen vártam, hogy Nate ajtót nyisson, de természetesen az emlegetett szamárral találtam szemben magam.
Két meglepett pislantás után bizonytalan, barátságos mosolyra húzódott az ajkam.
- Szervusz, Theodore! Hogy vagy?
Egyelőre nem osztottam meg vele a jövetelem okát. Reméltem, hogy előbb beenged, mivel nem szerettem volna a folyosón beszélgetni vele.
- Bejöhetek?

notes || music || words

Vendég

avatar
Vendég

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Bejárat   Bejárat - Page 2 EmptySzer. Május 31, 2017 6:05 pm

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Bejárat - Page 2 Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Bejárat - Page 2 Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
557
Népszerûség :
0

Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Bejárat - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Storm ház-
^
ˇ