Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Bárpult

Yesterday at 6:13 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Yesterday at 12:52 pm

Bejárat

Kedd Okt. 17, 2017 11:30 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Csüt. Jún. 22, 2017 8:08 am



to my best friend


- Igen, neked is jó reggelt, bocsi! – Köszöntem sietve. Annyira fel voltam villanyozódva, hogy kiment a fejemből ez az egyszerű illem. – Hidd el, ettől a hírtől minden álom kirepül a szemedből. – Vontam vállat, aztán elmondtam neki azt a nagy hírt. A reakciójára elmosolyodtam, de csak akkor reagáltam, amikor felé fordultam.
- Kiakasztotta az, ahogyan hajnalban hazaértem. Tudod, hogy… - Elhalkultam, beharaptam az ajkam, majd kinyögtem. - …be voltam drogozva. Veszekedni kezdtünk, aztán valahogy ott lyukadtunk ki, hogy elenged és hogy reggel összepakolhatok, ő nem fog megállítani. Még a pénzét is felajánlotta, de őszintén szólva, nekem tőle semmi sem kell. Örülök, hogy végre szabad vagyok. – Magyaráztam továbbra is vigyorogva. Látszott rajtam, hogy tényleg örülök és nem akartam jobban belegondolni, hogy ez az egész költözés mit von maga után. Talán egy olyan távolságot, amit majd soha nem tudunk visszacsinálni a bátyámmal, de valahogy ebben a szent pillanatban nem érdekelt.
- Értem-értem, és reméltem. Ha nem tudnék idejönni, akkor… azt hiszem, mehetnék a híd alá. – Idegesen a hajamba túrtam. Nos, ha jobban belegondolok, Jeffen kívül nem volt senkim az elmúlt években. Eszembe jutottak Carmen szavai, de Jeff hangjára visszarázódtam, azaz visszaterelődtek a gondolataim felé.
- Megérdemelte. Ne sajnáld, oké? Én sem sajnálom. Meglesz ő nélkülem, ahogyan eddig. – Lepakoltam a táskámat a földre, egyelőre nem mentem semerre sem.
- Amúgy, képzeld, ki állított be hozzánk kora reggel. Azt hittem, eldobom az agyam… de annyira rosszul voltam, hogy nem volt energiám ilyesmire. – Idegesen szusszantam. – Hát Carmen Callaway, a bátyám kis védence, aki évekig élvezte Nathaniel törődését. Hiába mondtam neki, hogy menjen el, nem ment. Próbálta eljátszani a kedves kislányt, aki törődik másokkal… - A szemeimet forgattam, hangom idegesen csengett annak ellenére, hogy ha csak egy kis mértékig, de jól esett annak a lánynak a viselkedése. Az, hogy nem lépett le, mikor látta, hogy rosszul vagyok. Akárhonnan nézem, ez elég pozitív dolog. De tudtam, hogyha tudná az igazat rólam, hogy én vagyok Matthew Callaway gyilkosa, akkor talán még egy kést is a kezembe ad, hogy ha annyira rosszul vagyok, haljak meg. Jó, erős túlzással. Mindegy, megvontam a vállam. Nem volt amúgy bűntudatom, egyszerűen csak tudtam, hogy mi lenne a lány reakciója és jogosnak is ítéltem volna meg. Hát, róla ennyit.
- Még a koszos korcsát is behozta a házba. – Tettem hozzá elgondolkodva, majd a konyha felé indultam. – Arról papolt nekem, hogy jaj, szegény Nathaniel egyedül marad, mert nincs senkije. Kérdem én: hol van ő? Ha annyira sokat jelentenek egymásnak, akkor Nathaniel „listáján” ő miért nem szerepel? Vagyis nyilván ott van, de... ahogy rám förmedt... Kicsit röhejes az egész szitu, ha engem kérdezel. – Ha nem állított meg, akkor a konyhába léptem, szereztem egy pohár vizet magamnak, azzal mentem vissza Jeffhez, ha nem követett.
- Utálom, amikor bele akarnak szólni az életembe, ráadásul olyanok, akik semmit nem tudnak erről az egészről. – Morogtam. – Te más vagy, te végigélted velem az elmúlt 9 évet, szóval eléggé képben vagy a történéseket illetően. – Bár abba nem gondoltam bele, hogy lényegében csak az én szidalmaimat hallgatta egész végig és azt, hogy a bátyám mekkora szemét. De hát, az én szemszögemből így volt. Sosem vizsgáltam meg Nate szemszögét, mert annyira sértett voltam, hogy nem láttam értelmét és nem is érdekelt. Megittam a vizet, majd felpillantottam Jeffre.
- Bocs, sok a panaszkodás… befejeztem. – Jegyeztem meg egy kínos félmosollyal az arcomon, mielőtt visszaléptem volna a konyhába, hogy lerakjam valahova azt a poharat, amit használtam. Ezután visszamentem a táskámhoz, de nem fogtam meg egyelőre, csak a fiú felé fordultam.
- Nos… akkor melyik szobát foglalhatom el? – Kérdeztem egy halvány mosollyal.

583 szó ■ Never surrender ■ panaszkodás-ON    
■■





When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Szer. Jún. 21, 2017 2:53 am



To: My Best Friend

Fogalmam sincs mikor éreztem utoljára magam ennyire jól, de igazán felemelő érzésként hatott a drog a szervezetemben. Kiütött egy röpke időre, és szinte megfeledkeztem mindenről, ami zavaró tényező volt az életemben. A házam egyik felén totális káosz uralkodott, míg a másik részében megtalálható volt a tisztaság fogalma. De a nagy nyugalmamat, nos őszintén semmi sem ronthatta el. Theo a hajnali órákban távozott tőlem, s én ezzel egyetemben dőltem ki a kanapén, mintsem kómás egyed. Eleinte tökéletesen aludtam, de felébresztett a telefonom üzenetjelző hangja. Természetesen Nate zavart fel, mert hát... miért is ne alapon, ilyenkor kell engem zaklatni. Talán ráérzett a kívánságomra, miszerint nem szeretnék aludni, vagy nem is értem én.. Felsóhajtva írtam neki vissza, majd újfent hagytam magam álomba szenderülni. Nagyszerűen elterveztem, hogy végre kipihenhettem ezt az egészet, s erre meg pontban nyolckor kopogtak az ajtón. Eleinte azt hittem, hogy hülyét kapok, aztán mérhetetlen haragra gerjedtem, míg legvégül minden idegszálammal a nyugalom kulcsfontosságú szerepkörére összpontosítottam. Igyekeztem a lehető legnagyobb békességben összeszedni a darabkáimat.
Nem kellett kétszer mondani nekem a felkelést, ugyanis a kopogás hatására leestem a kanapéról. Meg kell hagyni, nos nem számítottam semmiféle társaságra, s főként nem nyolckor. Ki azaz elmebeteg, aki ilyenkor nem hagy pihenni? Idegesen tápászkodtam fel, ahogy sietve megmásztam a lépcsőfokokat, és máris rendbe szedtem magam. Kissé megigazítottam a hajamat, magamra kaptam egy köpenyt, és menet közben még jutott időm arra is, hogy a kezembe kaphassam a kis tasakot, amely drogot tartalmazott. Lelépdeltem a lépcsőn, a nappaliba menve. Kiöntöttem az asztalra a megmaradt fehér szerű port, majd felszívtam az orromon át. Csak ezek után álltam meg az ajtó előtt, reménykedve abban, hogy csak képzelődtem. Mindenesetre nem tartottam valószínűnek, amikor is ébresztőként szolgált a kelletlen kopogás. Mély sóhajjal nyomtam le a kilincset, ahogy a hajamba túrva, összeborzoltam a frizurám. Kitártam eléggé nagy szélességben az ajtót, és hunyorítva mértem végig az érkezőt, ám, amint tudatosult bennem, hogy Theodore az, nos már félre is álltam, miszerint besétálhasson. Bár... ő is szívott az anyagból, akkor... akkor hogyan lehet ennyire fitt ilyenkor?
- Neked is szép jó reggelt! - Mondom totálisan kábán, ahogy utána nézek elkerekedett szemekkel. A kezében lévő táska valami igazán vészjóslóra hívja fel a figyelmemet. Vajon mi történhetett? - Igazán jó volt megébredni, szóval... mi lenne az a csodás hír? - Kérdezem meg egy morgás keretében. - Merem ajánlani, miszerint valami jóval szolgálj... ritka esetek egyike, amikor felkelek. Legközelebb szeretnék tovább aludni! - Teszek egy kikötést, ahogy elmosolyodom. - Te sem örülnél szerintem, ha csak úgy random megébresztenélek, szóval, kérlek... - Tekintek utána, ahogy bezárom az ajtót.
- Hogy micsoda?! - Vonom fel a szemöldökömet. - Elengedett? Mégis hogyan sikerült elérned? - Kérdéseket teszek fel, miközben a hátát nézem. - Ugyanakkor, nos nem bánnom, persze, gyere csak, vagyis költözz be, érezd magad otthon. - Folytatom a megkezdett sort. - Szívesen látlak egyébként is bármikor, szóval... állok a rendelkezésedre, vagyis a ház, mármint... érted, ugye? - Igyekeztem célozgatni. - De azért azt meg kell hagyni, hogy jól ott hagytad. - Csóválom meg a fejem rosszallóan. Mindenesetre semmi kivetnivalót nem találtam, ahogy nem is tettem szóvá. Talán kissé túlzásba vittem a drogot, ami azonnal ütött... na nem baj! Erre igazán szükségem volt!



† || music: Angels Fall || words: 519 || - || ©


avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
my life in the darkness

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Hétf. Jún. 19, 2017 12:04 am



to my best friend


Szerencsére sikerült időben lelépnem és nem találkoztam Nathaniellel. Nem akartam a szemébe nézni, nem akartam elbúcsúzni, sem semmi ilyesmi. Örültem, hogy szabadnak éreztem magam. Végigkocsikázni a városon úgy, hogy nem tartozol többé senkihez és semmihez… felbecsülhetetlen. Persze, valahol fájt, mert ez tényleg valaminek a végét jelentette. Azt, hogy a bátyám többé nem fog törődni velem, még annyit sem, mint eddig. De bántani sem fogjuk egymást. Igen. Így volt a legjobb. Inkább megráztam a fejem és egy nagyobb sóhaj után benyomtam a rádiót. Mindegy volt, mi szól, csak elterelje a gondolataimat. Néha elpillantottam az anyósülésen heverő mobilom felé, azon agyalva, felhívjam-e Jeffet, de… tulajdonképpen mindegy volt már, hisz úton voltam hozzá.
Néhány perc múlva leparkoltam a ház előtt. A telefont magamhoz véve a zsebembe csúsztattam, majd kiszálltam. A hátsó ülésről magamhoz vettem a táskát és elnéztem újra a ház felé. Kicsit aggódtam. Mi van, ha elküld? Ha nem engedi, hogy ideköltözzek? Tényleg csak ideiglenesen akartam idejönni, amíg nem találok más alternatívát…
A vitánk annyira megragadt bennem és Tom átkozott szavai, hogy féltem. Mély levegőt véve zártam le a kocsit, majd indultam az ajtó felé, tovább gondolkozva, de végül odaérve bekopogtam. Reméltem, hogy nem ment el sehova, sőt, azt is reméltem, a haverjai, vagy esetlegesen Tom... nem lesz itt. Amíg várakoztam, a táskát leraktam a földre magam mellé, aztán idegesen kezdtem tördelni az ujjaimat magam előtt.
Próbáltam elképzelni Jeff lehetséges reakcióit. Úgy éreztem, nem fog vállon veregetni, amiért leléptem a bátyámtól. Néha olyan volt, mintha valamennyire Nathaniel pártját fogná, vagy valami olyasmi. Talán csak olyan értelemben, hogy nem nézte jó szemmel, hogy ennyire rosszban vagyunk. Akárhányszor feljött a téma, én legszívesebben eltereltem volna róla a szót, de… volt, hogy néhányszor durván rámorogtam. Nem tetszett, hogy bele akar szólni, de nem is utáltam érte. Tudtam, hogy aggódik és csak nekem akar jót, de… az, amit a bátyám iránt éreztem, nem múlt el. A harag és a fájdalom, csalódottság… egyszerűen megmaradtak és nem tűntek el a szívemből. Épp ezért nem tudtam vele kibékülni, épp ezért nem ajánlottam fel soha a „kezdjünk mindent tiszta lappal” dolgot. Ha nem tudok ilyesmit őszintén kimondani, akkor mondd, mi értelme?
Merengésem közepette végig a kezeimet bámultam magam előtt, aztán egy nagyobb szusszanással felemeltem a fejem. Na jó, elég ebből a drámából. Magamra erőltettem a lehengerlő vigyoromat, hogy amikor Jeff ajtót nyit, ne lássa rajtam, hogy nincs minden rendben. Boldogan akartam tudatni vele, hogy mától szabad ember vagyok és nincs, aki beleszóljon a továbbiakban az életembe.
Amennyiben ajtót nyitott, egyből rápillantottam.
-  Jeff! Bocs, hogy nem hívtalak, de túl gyorsan történt minden… odabent elmondom, oké? – Hadartam el egy levegővel, majd felkaptam a táskát a földről és beljebb léptem, ha kellett, beoldalaztam mellette a lakásba, hogy ezután újságolhassam el neki a nagy hírt.
- A bátyám feladta. Végre vége van és… elengedett. – Ezt úgy mondtam, hogy közben nem néztem rá, csak beljebb haladtam a házban. – Nos, remélem nem bánod, ha ideiglenesen ideköltözök. Csak amíg kitalálom, merre tovább… munkát is kellene találnom, meg ilyenek. – Magyaráztam, ekkor már felé fordultam és nyeltem egy nagyot, hogy most vajon mit fog szólni. Vártam a kiosztást vagy azt, hogy velem együtt örül. Az utóbbinak, nos… sokkal jobban örültem volna.

523 szó ■ Never surrender ■ remélem, így jó  
■■





When it hurts to look back and you’re scared to look ahead just close your eyes and your best friend will be there.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
☾ A boldogságom és a szabadságom



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Bejárat   Szer. Május 31, 2017 6:07 pm

***

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls :: Otthonok :: Schilling ház-
^
ˇ