Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Hangstúdió

Today at 2:24 am

Mûterem

Yesterday at 6:13 pm

Karácsonyi álom

írta: Venus Juno
Yesterday at 6:11 pm

Alagsor

Yesterday at 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Dominik Parker

Hétf. Dec. 11, 2017 12:00 am

Félvér Tábor - Frpg

írta: Vendég
Vas. Dec. 10, 2017 10:59 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Arielle Scott

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Arielle Scott   Szomb. Jún. 03, 2017 12:41 pm


Arielle Scott

Strong enough to show you're weak
Flying high with broken wings


Becenév

Ari, Ellie

Titulus

i'd rather feel nothing

Születési hely, dátum

London, 1994. augusztus 3.

Faj

vámpír

Átváltozás

Csak néhány héttel ezelőtt változtam át, hála egy nyomorult vámpírnak és boszorkánynak, akik összefogtak ellenem. Jelenleg a késztetéssel küzdök, hogy ne ugorjak rá minden ember artériájára, aki csak szembejön velem az utcán.

Család

Már alig emlékszem rájuk, mármint az igazi családomra. Lehet, jobb is így. A Schilling vezetéknév szerintem átoknak is simán elmegy. Borzalmas őseim vannak, igyekszem is mindent magam mögött hagyni, sőt letagadni őket, bár rémálmaimban még visszaköszönnek az emlékképek a múltból. A szüleimet tekintve az "őrültek" enyhe kifejezés. Még a hideg is kiráz, ha csak eszembe jutnak. 7 éves voltam, amikor utcára tettek. A saját anyám és apám. Volt egy bátyám, Jeff...igen, még emlékszem, hogy őt mennyire szerettem. Múlt időben... Nevelőszülőről nevelőszülőre jártam, aztán vadóc természetem miatt 14 éves koromban visszadobtak a rendszerbe. Már nem kellettem senkinek, bár az árvaház sem volt fáklyás menet. A lényeg, hogy számomra a "család" szó semmit sem jelent. Többé már nem.

Play by

Sophia Bush





Ez az én történetem...

Pár hónappal ezelőttig még a természetfeletti létezéséről sem tudtam, most pedig már egy vagyok közülük. Sőt...azt is megtudtam, hogy egy boszorkánycsaládból származom. Nagyszerű. Nem elég, hogy pszichopata felmenőkkel rendelkezem, még varázserőt is adtak a kezükbe. Igazából ezt tekintve egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem, de azért be kell vallanom, elég nagy szívás vámpírnak lenni. Állandóan meg akarok ölni valakit, és ha Nathan nem lenne, már biztos megtettem volna. Akkor pedig egy örökkévalóságon át marcangolna a bűntudat. A barátságom Nathannel szinte azonnal elkezdődött, amikor az árvaházba kerültem. Mindketten ott senyvedtünk, és elég hamar összebarátkoztunk. Mindig ott voltunk egymásnak. Nem biztos, hogy túléltem volna, ha ő nincs. Így utólag belegondolva előbb rá kellett volna jönnöm, hogy mennyi mindennel nem vagyok tisztában a világgal kapcsolatban, amiben élek. Egyrészt Nate is megállás nélkül sztorizgatott, de én mindig azt gondoltam, ez csak egy fantáziadús gyerek kiszínezett története. Másrészt meg éveken át folyamatosan rémálmok gyötörtek az őrült családomról. Arról, hogy a szüleim mindig bezártak a testvéremmel együtt egy sötét helyre...talán a pincébe, és hangfoszlányokat hallottam, amikor varázslásról csevegtek. Ezt mindig a kattantságuknak tudtam be, de...most már látom, hogy volt alapja. És Nathan sem véletlenül mesélt nekem megállás nélkül. Igen, lehet, hogy pár történet a fantáziája szüleménye volt, de alapvetően nem hazudott. Ugyanis több generációs vadászcsalád sarja. Az árvaházba is azért került, mert vámpírok kicsinálták a szüleit. Ezért is csodálom, hogy még nem döfött karót a szívembe. Próbál...talán megóvni attól, hogy valóban szörnyeteggé váljak? Vagy igyekszik megváltani, már amennyire lehetséges? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy hálás vagyok-e neki. Mármint jólesik, hogy ennyire ellentmond annak, ami amúgy a feladata lenne, ha meglát egy vérszívót, ugyanakkor van egyfajta szabadságvágyam, amit rohadtul nem tudok kiélni. Éjszakánként, ha épp nem engem ellenőrizget, olykor kisurranok. Ahogy most is. Memphis gyönyörű fényeit nem elég az ablakból bámulni. Persze kerülöm a tömeget, hogy még csak artériák közelébe se kerüljek, de így is piszkosul nehéz dolgom van. Már napok óta könyörgök Nathannek, hogy intézzen nekem egy olyan napfénygyűrű-izét, mert napközben haldoklom odabent.

Basszus, ezt nem hiszem el. Ez a város komolyan ennyire kicsi lenne?
- Arielle, mi a francot keresel idekint? - Dühösnek látszik. Amikor meglátom, mindig Jefferson ugrik be, pedig igyekszem elfelejteni a bátyámnak még a leghalványabb emlékét is. Csak...úgy érzem, ha évekkel ezelőtt nem lett volna olyan gyáva, hogy megszökjön velem a terrorok házából, épp így viselkedne velem, mint most Nathan. Azzal a különbséggel, hogy Nate valójában nem a testvérem. Ez pedig egyre többször eszembe jut...
- Vicces, ahogy az a kis ér lüktet a homlokodon, amikor ideges vagy. Amúgy nyugi, csak friss levegőt szívok, mert kezdtem rosszul lenni odabent. Tényleg...a vámpírok lehetnek rosszul vagy ez ilyen pszichés dolog? - Hűha, azt hiszem, mindjárt felrobban a szemem láttára. De hát mit tegyek, ha egyszer mostanában az egyetlen szórakozásom az ő ugratása? Általában hetente másik városba utazunk, már évek óta. Azóta tartok vele, hogy betöltöttem a 18-at. Nem bántam meg egyébként, sőt nagyon boldog vagyok, hogy rá tudtam venni Nathant, hogy koloncként cipeljen magával mindenhova. Mondjuk alaposan átgondolva inkább csak arról van szó, hogy annyi év barátság - vagy mi a fene ez - után nem akartunk elszakadni egymástól.
- Most szépen visszamegyünk a motelbe, holnap pedig indulunk Mystic Fallsba. Lesz ott egy kis elintéznivalóm. - Ezzel megragadja a kezem és megindul. Alapjáraton elég irritáló, amikor valaki utasítgat, sőt ez mindig kiveri nálam a biztosítékot, ezért is dobtak vissza folyton a nevelőszülők, azonban Nate-től elviselem. Csak meg akar védeni. Vagy az embereket tőlem. Akárhogy is, nagyra értékelem, hogy az életem része. Bár utálok lelkizni, de most mégsem tehetek mást. Hirtelen megtorpanok, és kihúzom a kezem a szorításából.
- Figyelj...hidd el örülök, hogy új helyre megyünk, ráadásul egy ilyen érdekes nevű városba, de...szeretném, ha végre elárulnád, miért viselkedsz így. Vámpír lettem, Nate. Ez van. És ha te nem tartanál vissza, akkor elhiheted nekem, nem vérzacskóból táplálkoznék, hanem valószínűleg az utolsó csepp vérét is kiszívnám az embereknek. Baromi erős a késztetés, és még a lelkiismeretem sem tudna visszatartani. Egyedül te. Én pedig nem értem. Nagyobb teher vagyok számodra, mint valaha. El kéne engedned, mert...
- Az én hibám. - Hirtelen azt is elfelejtem, amit mondani akartam. Mégis mire céloz? Ugye nem...? - Nem lett volna szabad megengednem, hogy velem gyere, amikor öt éve megkértél rá. Hülye voltam. Azt hittem, meg tudlak védeni, és közben legalább veled lehetek. Elcsesztem, Arielle. Tönkretettem az életed.
Úgy látszik, befejezte a monológot, és bár itt lenne a remek alkalom, hogy tovább beszéljek, de nem igazán tudok mit felelni. Pedig annyira szeretném közölni vele, hogy rohadtul nem az ő hibája, hiszen én nem hallgattam rá, amikor pár hete azon a veszélyes környéken jártunk. Meg kellett volna húzni magam, ehelyett megindultam, egyenesen a vámpír-boszorkány duó csapdájába. Csak tudnám, miért kellett feltétlenül átváltoztatniuk. Nathan későn ért oda, a folyamat már elkezdődött, ráadásul csak a vámpírt sikerült kicsinálnia, a boszorkány meglépett. Utána pedig túl gyáva voltam, hogy meghaljak, ezért táplálkoztam. Képes lettem volna kinyírni azt az illetőt, ha ő nincs mellettem és nem avatkozik közbe...komolyan, készen álltam rá, sőt mind a mai napig érzem ezt a vérszomjat, és félek is, hogy előbb-utóbb elhatalmasodik felettem, elkezdek gyilkolni, Nathan pedig...nos, fogalmam sincs, mit tenne.
- Csak egy valamit ígérj meg. Ha ártok valakinek...ölj meg. - A tekintete elsötétül. Olyan, mintha mindjárt elsírná magát. Remélem, nem áll szándékában, ugyanis a könnyekkel nem tudok mit kezdeni. Kiskorom óta nem hullattam egyetlen könnycseppet sem, és enyhén szólva feszélyez, ha valakinek elkezd lefolyni az arcán. Ám nem szól egy szót sem, némán fordít hátat nekem és indul meg a szállás felé. Csendben követem, közben pedig azon gondolkodom, vajon meddig játszhatjuk még azt, hogy minden rendben van, és ignorálhatjuk a tényt, hogy idővel biztos megváltozik köztünk valami. Így vagy úgy.


avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✧ sophia bush
Keresem :
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Arielle Scott   Hétf. Jún. 26, 2017 1:49 pm


Elfogadva

Ariel

Hívhatlak Arielnek, mint a kishableányt? Wooow, hát megérkezett az én legjobb barátom kishúga! Akivel nem mellesleg szívesen találkoznék is, de akkor le lenne tépve az a szép fejem...   Az írás stílusodat már ismeem és még mindig imádom, annyira gördülékeny és olvasmányos. Egy pillanatra sem tudtam nem idefigyelni.
Egyrészt sajnállak azért, hogy egy ilyen családba születtél, másrészt örülök, hogy meg tudtál szökni. Amiért haragszok, az az, hogy Jeffet nem rángattad magaddal... azt hiszem, lesz egy-két kellemetlen beszélgetésünk, ha megtudom a részleteket erről az egészről.
Az pedig, hogy vámpír lettél... és egy vadásszal vagy együtt. Hoppá. Veszélyes játékot űzöl, ugye tudod? Remélem, azért nem lesz bajod!

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
☾ Chace crawford
Keresem :
☾ My happiness and my freedom
Léptek száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Arielle Scott

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-
^
ˇ