Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Today at 12:34 am


Grace cellája

Yesterday at 8:02 pm


Brennan kávéház

Yesterday at 8:00 pm


Steferine - 3 hónappal ezelőtt

Yesterday at 5:09 pm


Raktárépületek

Szomb. Aug. 19, 2017 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Szomb. Aug. 19, 2017 5:45 pm


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Henry Walker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Henry Walker   Vas. Jún. 04, 2017 8:06 pm


Henry Walker

F.E.A.R. has two meanings. Forget Everything And Run or Face Everything And Rise. The choice is yours.


Becenév

Henry

Titulus

the sexy prison guard

Születési hely, dátum

1990. november 19.

Faj

Boszorkány

Család

A családom és a kovenem egy nagy rakás szar. Anyám nem sokkal a születésem után meghalt, apámat pedig ez eléggé megviselte. Azóta teljesen rögeszméjévé vált a koven, és hogy biztosítsa annak fennmaradását, sőt, még erősebbé akarta tenni. Mivel én voltam az egyik legerősebb boszorkány magunk között, apám úgy döntött, hogy a házasságom révén fogja egy magasabb szintre emelni a kovent. Az első feleségem gyerekkori barátom, Grace Moore lett volna, ám mikor kiderült, hogy neki nincsen boszorkány ereje, hanem elszívni képes azt, hatalmas botrány tört ki, és természetesen a házasság is meghiúsult. Azt követően keresni kezdte a megfelelő jelöltet a számomra, de engem már nem tudott többet irányítani. Kiléptem a családból, kiléptem a kovenből, nem mintha veszítettem volna bármit is ezzel. Szóval igen, a kapcsolatom az apámmal soha nem volt jó, mindig úgy kezelt, mintha csak egy sakkbábu lettem volna a tábláján. Nyilván nem tetszett neki, amikor ellenszegültem, és leléptem, és én is tudom, hogy ebből még baj fog származni - apám nem az a fajta ember volt, aki szó nélkül tűrt volna egy ilyen sérelmet. Utánam fog jönni, ebben biztos vagyok, csakhogy én felkészülve fogom várni, és ha kell, felveszem ellene a harcot.

Play by

Tyler Hoechlin





Ez az én történetem...

- Gyere be, fiam – szólított az apám, mire én kinyitottam az ajtót, és beléptem a szobába, melyben a koven legfontosabb tagjai tartózkodtak.
Egy asztalt ültek körbe, apám foglalta el a fő helyet, engem pedig magával szemben ültetett le. Nem fűlött túl sok kedvem ehhez a beszélgetéshez, főleg, hogy tudtam, miről lesz szó. Nem tetszett, kicsit sem tetszett, hogy úgy kezeltek, mintha én is csak egy bábu lettem volna a sakktáblájukon, nem pedig mint egy embert. De Grace ennél sokkalta rosszabb sorsra jutott – őt szörnyszülöttnek gondolták azért, amiért más volt. Amiért neki nem hétköznapi boszorkány erő jutott. Úgy gondolták, hogy ő egy szemét, amitől meg kellett szabadulniuk, és ő pontosan ezért menekült el. Én pedig képtelen voltam felfogni és elfogadni ezt a döntést. Ez a koven romlott volt úgy, ahogy volt, és én nem kértem belőle. Nem akartam tovább a tagja lenni, mégis úgy gondolták, hogy az én házasságom a kulcs a túléléshez. Szánalmas és undorító. Hánynom kellett tőlük.
Arcomról mindettől függetlenül sem lehetett semmilyen érzelmet leolvasni, minden gondolatomat megtartottam magamnak, és kifejezéstelenül néztem apámra, arra várva, hogy mikor kezd végre bele ebbe az idióta beszélgetésbe. Minél előbb le szerettem volna tudni.
- Most, hogy mindannyian összegyűltünk itt, rá is térnék a tárgyra – kezdett végre bele apám, mire többen egyetértően bólogatni kezdtek. Mindenki sejtette, hogy miről lesz szó, ezért sem láttam értelmét annak, hogy megint végighallgassam az egészet. És persze én nem tehettem meg, hogy kihagyom ezt az ülést, pedig tényleg bepróbálkoztam vele. De, mint láthatjátok, nem jött össze, mivel itt voltam. – Mint mindannyian tudjátok, a koven fenntartása érdekében, egy erős házasságra van szükségünk. A fiamnak, Henrynek megfelelő párra van szüksége – fejezte be a mondatot, mire én szemet forgatva dőltem hátra a székben.
Úgy ültem ott, mintha valami moziban lettem volna. Azt hallgattam órákon keresztül, ahogy potenciális jelölteket beszéltek meg. Felhoztak érveket és ellenérveket, de végül mindegyik nőt elvetették mondván, hogy nem megfelelőek a számomra. A legjobb az egészben pedig az volt, hogy az én véleményemet egyszer sem kérték ki. Nem számított, hogy én mit gondoltam, vagy mit akartam, nekem nem volt itt egyetlen szavam sem, hiába épp az én jövőmet tervezgették mindannyian olyan serényen.
Eleinte unott képet vágtam, és nem is igazán figyeltem arra, hogy a többiek mit beszélgettek. De miután már vagy a harmadik óra is eltelt, kezdett igazán elegem lenni, és ezt nem voltam rest a többiek tudtára is adni. Elég látványosan szenvedtem, egy tollat forgattam a kezemben, vagy épp ki-bekapcsolgattam azt, miközben arcomon szórakozott mosoly játszott. De senkinek sem tűnt fel, senki sem szólt rám, hogy maradjak végre nyugton, annyira bele voltak merülve abban, hogy a leendő feleségemet keressék.
Az óra mutatója ismét elhaladt a 12-es felett, ezáltal adva tudtunkra, hogy négy órája annak, hogy apám megnyitotta ezt a gyűlést. És ők még mindig nem találták meg a megfelelő jelöltet… Egyszerűen annyira röhejes volt az egész szituáció, hogy röhögni támadt kedvem. Már épp tényleg azon voltam, hogy szarok az egészre, és csak itt hagyom ezt a bolondok társaságát, amikor apám diadalittas hangon kiáltott fel.
- Ő tökéletes lesz! – Az arca elégedettségről árulkodott, és szemei örömtelien csillogtak, amit látva még jobban elkapott a rosszullét. – Fiam – fordult végre felém, én pedig unottan tekintettem az öregemre -, bemutatom neked a leendő feleségedet Anastasia Morrist. A képességei messze az átlagon felül vannak, a családja tisztességes…
- Nem fogom elvenni – közöltem ellenkezést nem tűrően, félbe szakítva ezzel az apám hosszú-hosszú monológját, amiben azt ecsetelte volna, miért volt ez a csaj a tökéletes. De engem egy kicsit sem érdekelt, és nem voltam hajlandó tovább tűrni azt, hogy ők mondják meg nekem, mit csináljak. Dugják fel maguknak a csajt a kovenjukkel együtt.
- Micsoda?! – Az egész társaság felháborodottan hördült fel a szavaim hallatán, még apám szája is tátva maradt, annyira meglepődött azon, hogy ilyet merészeltem tenni. Figyelmeztető pillantást kaptam a felmenőmtől, azt hitte, hogy képes lesz megtörni azzal, ha így néz rám, de én már rég nem az a kisfiú voltam, akinek hitt.
- Jól hallottátok. Leszarom ezt az egészet – feleltem továbbra is unott hangon. Az érdeklődésnek még csak a jelét se mutattam, amiből ők is láthatták, hogy marhára hidegen hagy, hogy mi lesz a kovennek a sorsa. Én már rég nem tartottam magam a tagjának, így ne is várják el tőlem, hogy én mentsem meg a seggüket.
- Új feleséget kell neked találnunk ahhoz, hogy a Koven továbbra is erős maradhasson! – csapott idegesen az apám asztalra, mire mindenki ijedten rezzent össze. Erőteljes, parancsoló hangját biztosan még a folyosó másik végén is lehetett hallani, de én ugyanolyan rezzenéstelenül ültem, mint azelőtt, hogy felszólalt.
Emlékszem, gyerekkoromban mennyire meg tudott félemlíteni pusztán a tekintetével, de ez már a múlté volt. Már nem volt képes befolyásolni engem, már nem hajlottam meg az akarata előtt. Tudtam, hogy mit akarok, azt meg még inkább, hogy mit nem. És amit ők akartak tőlem, az határozottan a nem kategóriába tartozott.
Percekig néztem farkasszemet apámmal, s végül én voltam az, aki megtört, és elpillantott. De nem azért, mert ő nyert volna, hanem azért, hogy felálljak, és végre kisétálhassak innen. Nem foglalkoztam azzal, hogy mit kiabált utánam, hogy úgy szidott, mintha nem is a saját fia lettem volna. Nem reagáltam rájuk semmit, csak hátat fordítottam, ám mielőtt véglegesen kiléptem volna az ajtón, még egyszer utoljára apámra néztem.
- Kapjátok be mindannyian – mutattam be nekik, majd meg sem várva a felháborodást a szavaim hallatán, elhagytam végre a helyiséget.
Úgy éreztem, mintha minden béklyómtól megszabadultam volna ezzel. Szabad voltam, végre úgy igazán, és nem érdekelt, hogy mit veszítettem azzal, hogy ezt tettem, az meg még annyira sem, hogy ezentúl apám addig lesz a nyomomban, amíg le nem vadászott engem. Azt sem bántam, ha örökre bujkálnom kellett – ezek a problémák mind annyira apróságnak tűntek csupán jelenleg a szememben, hogy még egy futó gondolatot sem érte meg rájuk pazarolni. Mert most egyetlen egy cél lebegett előttem, egy olyan cél, ami mindennél fontosabb volt: megtalálni Gracet, és tenni arról, hogy ne essen bántódása.
A koven ugyanis be akarta zárni őt, amiért már nem egy boszorkányt megölt, vagyis szívta el az erejüket. Veszélyesnek gondolták, pedig ő csak önmagát védte. De én is tudtam, hogy ha hagyom tovább szabad lábon garázdálkodni, akkor nemcsak hogy elkapják, de még magában is kárt a tesz a végén. Meg akartam őt védeni ettől, és ezért képes voltam bármit megtenni, még akár a végletekig is elmenni. Gyűlölhet érte, ahogy csak akar, nem számított, amíg életben volt.
Egyet se félj, Grace, megtalállak, és teszek arról, hogy ne essen bántódásod! A koven egy ujjal sem fog tudni hozzád érni, ezt megígérem.





A hozzászólást Henry Walker összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 18, 2017 10:51 pm-kor.

avatar
Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 04.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Henry Walker   Szomb. Júl. 15, 2017 1:41 pm


Elfogadva

my sexy prison guard

Jó kezekben került a "szexi börtönőr", ez azonnal lejött az adatlapodból, nagyon ráéreztél arra a karakterre, akit először lefestettem neked. Pont így képzeltem el Őt, szóval mondhatjuk hogy megfelelsz minden elvárásomnak  
Tetszett Henry stílusa, a kapcsolata az apjával, és legfőképpen az, ahogyan Grace-hez viszonyul. Egy erős, akaratos, betörhetetlen varázslót tártál a szemünk elé, aki emellett igazán elragadó, a titulusa pedig tökéletesen illik hozzá Készülj fel az első játékunkra, addig pedig foglald le a lefoglalni valót



avatar
Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Henry Walker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jack Walker
» Henry Mortensen
» Anguta & Henry

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterek birodalma :: Elfogadott karakterek :: Boszorkányok-
^
ˇ