Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Karácsonyi álom

Today at 1:24 pm

Hangstúdió

Today at 2:24 am

Mûterem

Yesterday at 6:13 pm

Alagsor

Yesterday at 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Dominik Parker

Hétf. Dec. 11, 2017 12:00 am

Félvér Tábor - Frpg

írta: Vendég
Vas. Dec. 10, 2017 10:59 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Theodore Storm


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Régi Lockwood birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Régi Lockwood birtok   Szomb. Dec. 02, 2017 9:06 pm


Mad Hatter & Alice

Have i gone mad? I'm afraid so...

Felüdülés volt, hogy valaki nem sikoltozva próbál menekülni előlem, segítségért kiáltva, amit mindketten tudunk, hogy úgysem kap meg. Megtámadni sem érdemes, feldühíteni valakit, aki éppen meg akar gyilkolni, vagy elhordani minden szociopatának, amiről én tudom, hogy nem igaz. Ha bármilyen szó illik rám, az a pszichopata, ami hatalmas különbség. A tudatlan emberek szerint persze egy kaptafára megy az összes pszichés betegség, nem tudják, mi a különbség a személyiségzavar, és a skizofrénia között, vagy egyáltalán ezek a szavak pontosan mit takarnak. Néha kiborító, ugyanazokat a köröket lefutni, újra és újra, mindig ugyanúgy kergetni az áldozatot, épp emiatt akadtam fent, mikor felhozta a fogócskázást a férfi. Hah, még, hogy fogócskázni! Már a kifejezéstől is hányinger fogott el, a jelmezt pedig kár lett volna tönkre tenni. Szemeimet forgatva ingattam a fejem, nem is reagáltam a szavaira, fölösleges volt mást mondanom. Egyértelművé válhatott az ő számára is, hogy nem, ilyesmi szándékaim nincsenek, most semmiképp, én valódi játékot akarok vele űzni, sokkal morbidabbat, ami a felnőttekhez illik... és a pszichopatákhoz. Méltatlankodása, amit egy morranással hoz tudtomra, egyáltalán nem érdekel, mert láttam, amit láttam, tudok, amit tudok, ő nem másíthatja meg. A tükörbe pillantva hasonló tekintet néz vissza rám, jobban mondva ezt csak egyfajta külső szemlélőként látom, méghozzá Ruby szemeiben. Az ő pillantása ennyire megtört, ennyire furcsa... olyan más. Mint az előttem álló férfié, akinek talán jelen pillanatban ép az elméje, de fogadok, néha elborul, vagy csak magába nyomja az őrületet. De az ott van benne, látom a testtartásán, a mozdulataiban, még a szavaiból is kihallatszott. Talán ő nem vette észre, vagy nem is tudott róla, de számomra árulkodó volt az egész személye. Mert hasonló volt hozzám, még ha ezt ennyire nyilvánvalóan tagadta is. - Ühüm, szóval nem hasonlítunk. Hidd csak el ezt a mesét, nem számít. Én tudom az igazat, látom. Előttem nem tagadhatod le. - Nem egyszer találkoztam hozzám hasonló emberekkel, még öltem is mentálisan beteg embert, nekem fölösleges volt ez a rizsa. Csak rizsa, semmi több, engem nem tudott átverni. A szavain csak nevettem, csilingelő, valamiképp mégis kegyetlen nevetéssel, hiszen elég volt rám nézni, hogy egy félősebb ember összecsinálja magát. Az ártatlan külső, az ördögi pillantásommal, és a gyilkos vigyor, ami jóformán mindig arcomon ült. Le sem tagadhattam, hogy ki vagyok, kivéve, ha én is úgy akartam. - Azt hiszed, van választásod? Ez vicces! - nevettem fel újra, erőltetetten, térdeimet csapkodva, látszott, hogy valójában nem szórakozom jól. Csak játszottam vele, bár valahol komikus volt a jelenet. A kérdései, a pillantása, az én nevetésem. Mintha lehetne rám hatni szavakkal, vagy úgy egyáltalán bármivel. Az elmondottakon egy keveset gondolkodtam, hangon hümmögéssel kísérve a gondolataim, amik csak úgy pörögtek, megállíthatatlanul. Ilyenkor az is eszembe ötlött, Ruby vajon ugyanúgy figyeli az eseményeket, ahogy én szoktam, vagy ő ilyenkor megszűnik létezni egy időre, és csak arra eszmél fel, hogy megint megölt valakit, megint máshol van, újra elkövetett valami "szörnyűséget". Reméltem, hogy látja mindezt, és tiltakozik, illetve tiltakozna, ha tudna, de csak néma szemlélő, aki nem tehet semmit, hogy megóvja az embereket. Ahogy azt a múltkori fickót, akit az éheztetés miatt ölt meg. Annál viccesebb jelentet sem mostanában láttam, ahogy a kis Ruby térdepel a holtest mellett, miközben sűrűn elnézést kér. Hah! De... ez a szituáció is egész érdekes volt, szórakoztató. - De én szeretném látni azt, amitől még Te magad is tartasz! - jelentettem ki akaratosan, és természetesen utána eredtem, bár gyanítottam, hogy ő épp erre számított. Játszott velem, ahogy én ővele, és ez nagyon tetszett, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Egy szempillantás alatt mögötte termettem, és egy jól irányzott ütés kellett csak a tarkójára, hogy összeessen. Csak egyszerű ember volt, semmi több, de borzasztóan érdekes teremtés. Kellett nekem, akartam őt. Könnyedén a vállamra kaptam, s a már előkészített terepre suhantam vele, be az erdőbe, egy elhagyatott, régi területre, egy föld alatti pincébe, ahol már jó régóta nem járhatott senki. A láncokat kicseréltem, megerősítettem, nemhogy egy ember, de egy farkas, vagy egy vámpír sem szabadulna ki egykönnyen. A férfit csak ledobtam a földre, miután egy kevés nyugtatót fecskendeztem bele, amitől fel fog ébredni úgy tíz percen belül, és olyan kótyagos lesz, mint még soha. A láncokat eközben a csuklóira erősítettem, a testét pedig csak a mögötte lévő kőfalnak támasztottam. Nyaka előre billent a mellkasára, de a szíve vert, csak kicsit lassabban, mint az normális lett volna.

707 szó ||



Actually, the best gift you
could have given her was
a lifetime of adventures


avatar
Vámpír vagyok
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my future "mentor"

Léptek száma :
14

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Régi Lockwood birtok   Vas. Nov. 26, 2017 10:12 pm



To: Jacqueline Hale

A halállal talán pontot tehetnék az életem végére, ugyanis nem kellene több szenvedést elviselnem. Örökre zárva tarthatnám a szemeim, s örömmel létezhetnék a túloldalt. Kiváltságként tekintenék rá, hisz' egykori emlékek tűnnének el a semmibe, s megvetendő alakok kerülnének a mélységbe. Nem lenne ennyi... ennyi fájdalom, amely belülről emészt fel lassacskán, mintsem egy méreg megléte. Nem érezném az őrület kialakulását az elmémben, amelyet évek óta próbálok elnyomni, oly' sikertelenül, s nem látnám összeomlani magam előtt a hidat, amelyen átkelni szándékoztam volna. Talán, jobban járnék azzal, ha hullaként omlanék a gödrömbe, ha nem okoznék ennyi gyötrelmet a körülöttem lévőknek, s ha nem szívnék tovább levegőt az orromon keresztül. Mégis... minden esemény csak tova sodor a kínok tengerén, s nem hagyja azt, miszerint elveszek. Ez azt jelenti, hogy nem érdemelném meg magát a halált? Még ezt az egy apróságot is elhúzza előlem a sors? S mi elven, vagy netán jogon? Mi volt a vétkem, hogy örökös szenvedtetésre lett ítélve a létem? Mit tettem, amivel végtelennek tűnő fájdalmat érdemlek? S ez... ez lenne az, amely végül megőrjítene, s a mélységbe lökne? Ez... ez lennék én?
- Pedig, hogy őszinte legyek, nos simán kinézném belőled. - Jegyzem meg, miközben mélyen a szemeibe tekintek, s hiába is titulál el ostobának, ha a legtöbb vámpír előbb elkapja az áldozatát, majdan megigézi, miszerint futás. Általános, és bevett módszer náluk, amiről lehet, lemaradt, néhány röpke év leforgása alatt. Bár komolyabban nem igazán izgat az ügy, hiszen jobban érdekel, hogy miként tervezi az életemet venni. Kínzások keretében, egyszerű kis vérszívással, vagy egy egyediféle játéka kapcsán? S míg ezen töprengek az idő tova siklik, előrébb hozva a jövő pillanatát. Megjegyzést tesz, amire egy morgással reagálok. Mégis kinek képzeli magát, miként összehasonlítson a saját személyével? S ha ez nem lenne elég, még közelebb hajolt, míg ajkaink szinte már majdnem összeértek e cselekedete okán. Ám, mégsem történt meg, ugyanis arrébb fordítja a fejét, kinyújtva a nyelvét, és a bőrömet ízleli meg. Finomnak titulál, elakar vonulni máshová...
- Először is... - Hajolt el tőlem, miután megharapta enyhén a fülcimpám. - ...egy cseppet sem hasonlítunk. - Engedek a szorításon, és ellököm magamtól, míg néhány lépéssel hátrébb kerülök. Nem terveztem futni, de nem is hagytam, hogy a közelembe férkőzhessen. Mondhatni nem akartam, miszerint megérintsen. Utálom, ha hozzámérnek. Attól csak kifejezetten ingerültté válok. - Aztán... - Döntöm oldalra a fejem. - ...miből gondolod azt, hogy veled tartok bárhová is? - Vonom fel a bal szemöldökömet, ahogy mélyen szívom magamba az oxigént. - S ide, vagy oda a kis vámpíri jelződdel. - Lépek felé. - Ne akard azt aktiválni, amitől még én magam is tartok. - Halkabbá válok, s hátat fordítanék neki, hogy faképnél hagyjam őt -, persze csak merő színjátékból, mert látni szeretném azt, mennyire is kellek neki, mintsem áldozat. S ha kész felvenni a kesztyűt, nos se szó, se beszéd, le fog csapni. Nem hagyná, miként csak úgy elsétáljak, nem de bár? Utánam suhan, avagy elém. Leüt, és elcipel, avagy csak ironikus módon magával rángat, de meggyőzéssel biztos nem sétálok az oldalán, annyi szent. Ennyire még nem váltam idiótává, s hiába lenne minden óhajom maga a halál -, ha egyszer nem kaphatom meg.



† || music: in the city || words: 515 || - || ©


avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
mr. sebastian stan
Léptek száma :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Régi Lockwood birtok   Pént. Nov. 24, 2017 1:29 am


Mad Hatter & Alice

Have i gone mad? I'm afraid so...

Őszintén, nem erre a reakcióra számítottam. De hisz' olyan ismerős volt a tekintete... Mégis mire számítottál, Jackie? Hogy sikoltozva elszalad, vagy az életéért kezd könyörögni? Csak indulj ki magadból! Te megtennéd? A saját kérdésemre csak megráztam a fejem, és vigyorogva mértem végig a férfit. Ahogy megpillantottam a csillogást a szemében, azt az ismerős csillogást, rögtön tudtam, hogy bizony tökéletes áldozatra leltem benne. Mintha saját magamat kínoznám meg, amit mindig is ki akartam próbálni. Persze, Ruby-t rengetegszer kínoztam, de az nem volt ugyanaz, ráadásul nem lehettem teljesen jelen, mikor szenved. Éreztem, mert ha szunnyadtam is, mindig ismertem a történéseket, soha semmiről nem maradtam le, később vissza tudtam idézni mindent, amit ő nem mondhatott el magáról. Nem bizony! Az én kezemben volt a gyeplő, én irányítottam, hiába volt övé a test, ha nekem nagyobb uralmam volt felette. A csatát megnyertem, de a háború... az még vissza volt. Meg akartam szerezni véglegesen a testet, hogy mindig én irányítsam, Ruby soha ne rondítson bele a szórakozásomba, de ettől még nagyon messze voltam, s valamiért úgy gondoltam, ha megtalálom Malachai Parkert, majd minden megoldódik. Az ismeretlen fickó közelében is megnyugvást éreztem az izgatottság mellett, szerettem hasonló emberek társaságban lenni, sokszor ezért voltam egyedül. Jobb társaság voltam, mint a legtöbb ember, nekem még partner sem kellett feltétlenül a szórakozáshoz, vagy a beszélgetéshez. - Fogócskázni? - néztem úgy a férfire, mintha ostoba lenne. Ha fogócskázni szeretnék, nem mentem volna oda hozzá, csak simán kergetni kezdtem volna, se szó, se beszéd. Helyette odasétáltam hozzá, megszólítottam, illedelmes lány módjára még köszöntem is neki, ő meg... előáll egy ilyen nonszensz dologgal. Most komolyan?! - Ugyan, kérlek... - legyintettem, nem álltam le magyarázkodni. Egy szemforgatás után kicsit közelebb léptem hozzá, várva valami más reakcióra, valami érdekesre, amit igencsak hamar meg is kaptam. Ő is közelebb merészkedett, tovább beszélt, a hangjából is kihallatszott, hogy más, mint a többi ember. Nem olyan unalmas, nem olyan szánalmas. Jobb, sokkal jobb, és érdekesebb. Újabb vigyorra görbültek ajkaim, ami akkor sem fagyott le arcomról, mikor a hajamba markolt. Sőt, kíváncsivá tett, próbáltam rájönni, vajon mi a célja. Megtéveszteni, majd elszaladni, vagy tényleg kész volt küzdeni, játszani? Oldalra billentett fejjel néztem sötét tekintetébe,igazából elég szép, megnyerő kék szemei voltak, de ez nem tántorított vissza attól, hogy ártsak neki. Valójában sokkal szívesebben játszadoztam olyanokkal, akiknek megnyerő külsejük volt, ízletesebbnek is tűntek másoknál. - Ó, szóval tényleg olyan vagy, mint én! Zene füleimnek! - hajoltam még közelebb, ajkunk ezáltal majdnem összeért, de én kicsit oldalra hajolva nyelvemmel az arcát érintettem, mintha megízlelném. Vére illata nagyon csábító volt, különösen ilyen közelről. - Ízletesnek tűnsz, de unalmas lenne, s hamar véget érne, ha itt és most megkóstolnálak. Várjunk még egy kicsit vele! Nem egy parkolóban akarlak megölni, akkor oda lenne a móka. Szóóóval... mit gondolsz? Menjünk máshová? - suttogtam a fülébe minden egyes szócskát,  majd enyhén megharaptam a fülcimpáját, amitől előbújtak a szemfogaim, szemeim alatt pedig táncot jártak az apró, sötét erek. Elhajoltam tőle, amennyire a szorításától tudtam, és úgy néztem fel rá.

491 szó || no, akkor a "kis szünet" után folytassuk  is    



Actually, the best gift you
could have given her was
a lifetime of adventures


avatar
Vámpír vagyok
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my future "mentor"

Léptek száma :
14

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Régi Lockwood birtok   Pént. Jún. 09, 2017 9:52 pm



To: Jacqueline Hale






Árnyak között járva, végtelennyi ürességbe taszítva, s fájdalmi sorsban tengődve.. A hideg falnak dőlve, a csendben meglapulva, s a sötétségben elrejtőzve.. Üvegszilánkokon lépkedve, s a végítéletet várva. Dermedten nézve a tényeket, és elfogadni a láncokat, amelyek egyszerűen csak visszarántanak. A lelkem nélkül élni, és a földön ragadni. Soha többé fel nem állni, meg nem indulni, s elfelejtődni.. Tényleg ezt akarom? Minden küzdelmet megtagadva elbukni? A gyötrelmek ezreit a vállaimon cipelni, míg végül.. a lehető legrosszabb helyzetet kísérelem meg? Egyáltalán, mi történt... velem? Hol van az a személy, aki voltam? Mégis miért emlékszem vissza szenvedést hozva elő? Miért?
A Grill parkolójában sétáltam fel-alá, a fejemet fogva, és a hajamat teljesen szétborzolva. Hol a földet bámultam, s hol az égboltra tekintettem. Reméltem valami eszmei megváltást, ahelyett, amit tennem kellett volna. Tom-al későbbre találkozó volt megbeszélve, ígérte a drogot, na meg persze, még csatlakozási tervbe volt véve néhány haver. Viszont én... én nem bírtam magammal. Inni akartam, miszerint felejtsek, hogy ne érezzem ezt az őrjítő elmei káoszt. Nem kívántam gondolkozni, se nem töprengeni az életem szálain. Egyszerűen józan akartam lenni, s nem megőrülni.. Mégis ki akarna kattant lenni? Mert én... én nem! A szüleim megölését is szégyellem.. bár megtenném újra, meg újra, meg újra, és újra. Ollóval vágva szét cafatokra őket, s velük festve ki az egész lakást. A fejemet rázva álltam meg egy helyben, arcomat a tenyereimbe temetve, s mélyen felsóhajtva. Nem, nem, és nem! Simítottam hátra a hajamat, ezzel végérvényesen megölve a normális frizura összhatását. De nem bántam, sőt... nem is érdekelt! Kinek akartam tetszeni... netán a piának?
- A francba! - Szóltam hangosan, ahogy a kék íriszeim magam elé meredtek, a semmibe révedve. Mindent le lehetett rólam olvasni. Megtörtség, labilitás.. De a pillanatok tört része alatt merevedtem meg, amikor is egy nő személyében társaságom akadt. Már csak ez hiányzott, de komolyan! Néhány lépéssel sikerült közelebb kerülnie, és vigyorgott is. Jó neki, hogy bejött az élete! Jó neki, hogy nem kell szenvednie... Bár volt benne valami.. valami egészen különös.
- Viszlát. - Szúrom oda kicsit se kedvesen a számára, hátha veszi a lapot, de semmi. Még közelebb került, és a testünk már szinte összeért. Ekkor ismertem fel, miszerint egy vámpírral van dolgom. Attól, hogy nem varázsoltam még simán kiszúrtam őket. A fajtájuk teljességgel taszított, sőt undorodtam tőlük. - Bár... - Incselkedni kezdek vele, ezáltal felvéve azt a fonalat, amelyre terelni szeretne. - ...lehet mégiscsak hello. - Harapok az alsó ajkamba, ahogy végig nézek rajta tetőtől-talpig. Fiatalosnak tűnt, míg lehetett akár több száz éves is, de egyáltalán nem panaszkodhatott. Jól nézett ki.
- Milyen játékra gondolsz? - Kérdezek vissza őrült csillogással a szememben, de a hirtelen jöttségét azonnal felülírtam. Nem fogok játszani...  nem! - Várj.. lemerem fogadni, miszerint fogócskázni szeretnél. Úgy élvezetesebb elfogyasztani az áldozatodat, nem? - Futott át rajtam egy gyors félmosoly, ahogy a szemeit figyeltem. Őrület.. Ismerős volt. Utoljára akkor láttam ezt, amikor... igen, magamnál. Nem éreztem biztonságosnak a helyzetet, de nem is féltem. Ha enni akar, úgy is megfogja tenni. Ismerem a magam fajtákat. Talán... talán jót is tett volna azzal, ha megöl.
- Viszont ne aggódj... - Emeltem meg a jobb kezemet, és óvatosan a füle mögé tűrtem a haját. - ...imádom a kihívást. - Suttogtam igencsak közel hajolva, ahogy végül a hajába markoltam. Lássuk mennyire szeret durvulni. Mindenesetre, nos nem voltam őrült, csak megtört, de ez nem jelentette azt, hogy nem lehettek dühös.


music: drowning ■ words: 551 ■ note: Remélem megfelel  
■■

avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
mr. sebastian stan
Léptek száma :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Régi Lockwood birtok   Kedd Jún. 06, 2017 11:11 pm




Mad Hatter & Alice


Az éjjeliszekrényen ismét megtaláltam Ruby kedvenc gyermekkori könyvét, amit igencsak sokszor vett magához, mikor végre kiszabadult a börtönömből. Alíz csodaországban. Először úgy gondoltam tűzre vetem a könyvet, kezdett az idegeimre menni a lány ártatlansága, de aztán megihletődtem és a könyvet a szekrényen hagytam. Volt valami ebben a történetben, ami sokkal inkább passzolt hozzám, mint a "gazdatestemhez". Egy csipetnyi őrültség, lehetetlenség, mindez egy enyhén morbid, sötét csomagolásban. Önmagamon kívül Kai Parkert juttatta eszembe, bár az okát nem tudtam volna megmagyarázni, de a tettei épp olyan tébolyt sugároztak, mint az enyémek, vagy a könyv szereplői. Az első dolgom a "kisasszony" szobájából egy jelmez- és kellékboltba vezettek, ahol stílusosan összeválogattam egy Alízra emlékeztető jelmezt. Nem akartam felhívni magamra a figyelmet, az eladót is könnyedén meggyőztem hogy egy rögtönzött jelmezes partira tartok éppen, így becsomagoltattam és csak a motelszobában rángattam fel magamra egész gyorsan ahhoz, hogy sötétedéskor már útnak indulhassak. Nagyon égetett a vágy, ölni akartam, vörösre festeni valaki életét mielőtt a halál bekopog az ajtaján, s mindezt a jelmezben szándékoztam megtenni. Volt valami az ártatlan kinézettem és a gyönyörű, sötét belsővel, ami borzasztóan tetszett, ez a kombináció levett a lábamról és sokkal izgatottabb voltam tőle, mint egy átlagos szerelésben. A bakancsba egy apró, éles kést rejtettem és felaggattam magamra az ékszereket is indulás előtt, majd megigazítottam a sminkem. Készen álltam egy újabb kalandra. A Grill parkolójában találtam rá újdonsült áldozatomra, egy férfire, akiről fogalmam sem volt hogy kicsoda, még sosem láttam, de volt a szemeiben valami ismerős... ami saját magamra emlékeztetett. Egyfajta megtörtséget láttam benne. Csak úgy sugárzott belőle hogy labilis elmeállapotú. Mindig is meg akartam ízlelni egy hozzám hasonló megtört elméjű ismeretlent. Néhány lépéssel közelebb léptem hozzá, egy széles vigyorral az arcomon. - Helló drágám! - kacsintottam rá és még közelebb sétáltam hozzá, egészen közel, testünk szinte összeért. Már majdnem sajnálni kezdtem szerencsétlen flótást, egész helyes volt, s talán ha nem látom meg a szemeiben azt az ismerős csillogást... nem, még akkor sem kímélném meg az életét. Az Ruby hatásköre. Én csak a gyilkoláshoz értettem, a kínzáshoz, s mivel rengeteg időt vesztegettem el a Parker fickó keresésére, kezdtem feszült lenni, ami még inkább veszélyessé tett. Az ideges Jackie nem tűr ellentmondást, nem ad második esélyt és legfőképpen nem finomkodik. - Mit szólnál egy kis játékhoz, kedvesem? - ezúttal a vigyor mellett még egy nevetés is elhangzott tőlem, trillázó hangon, ami elsőre talán szépnek, kedvesnek tűnt, de elég volt az arcomra nézni, vagy összekapcsolódni a tekintetemmel. A szem a lélek tükre... nos, igen, az enyém biztos nem normalitást vagy ártatlanságot sugárzott. Egyik sem voltam. Se nem normális, se nem ártatlan.

remélem így megfelel  ● zene: wonderlandkinézet
●●


Actually, the best gift you
could have given her was
a lifetime of adventures


avatar
Vámpír vagyok
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my future "mentor"

Léptek száma :
14

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Régi Lockwood birtok   Kedd Jún. 06, 2017 2:38 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Régi Lockwood birtok   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Régi Lockwood birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Földesúri birtok
» Földesúri birtok
» Tyler Lockwood
» Yamanaka birtok
» Hazukage birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls-
^
ˇ