Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



lasciate ogni speranza, voi ch'entrate

Belsõ udvar EmptyReagan Blair
Szomb. Nov. 09, 2019 5:03 pm



Josie & Lizzie szobája

Belsõ udvar EmptyCaroline Forbes-Salvatore
Pént. Nov. 08, 2019 6:43 pm



Nappali

Belsõ udvar EmptyNathaniel Storm
Pént. Nov. 08, 2019 5:25 pm



Bejárat

Belsõ udvar EmptyKai Parker
Csüt. Nov. 07, 2019 3:16 pm



Sikátor

Belsõ udvar EmptyPoppy Parker
Csüt. Nov. 07, 2019 1:22 am



Oliver & Alesea ♥ The night we met

Belsõ udvar EmptyOliver Hemingway
Kedd Nov. 05, 2019 11:10 pm



Poppy & Teddy - You called.

Belsõ udvar EmptyTheseus Beaumont
Kedd Nov. 05, 2019 1:38 pm



Rangfoglaló

Belsõ udvar EmptyHecate
Kedd Nov. 05, 2019 12:36 pm



Avatar- és névfoglaló

Belsõ udvar EmptyNauron
Kedd Nov. 05, 2019 1:33 am



Nauron

Belsõ udvar EmptyKai Parker
Kedd Nov. 05, 2019 12:59 am

Share
 

 Belsõ udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyVas. Nov. 03, 2019 10:58 pm



It's girl time


Elmélyülten körmölöm a napokban tanult hasznos varázslatokat és varázsigéket a jegyzetfüzetembe –  vagy nevezhetjük kezdetleges varázskönyvnek is –, az átmeneti szobám rejtekében. Mikaelsonék New Orleans-i otthona felér egy természetfeletti turistalátványossággal, határozottan megér egy túrát a sok régi ereklyével, drága, több száz éves holmikkal, amelyeket feltételezem, hogy Klaus halmozott fel, én azonban valószínűleg még negyedét sem láttam. Az az igazság, hogy az éjszakákat és a Freya által tartott leckéket leszámítva nem sokat időzöm a nyári szállásomon. Egyrészt mert szerettem volna jól kihasználni az időt, és megismerni a várost, másrészt folyton olyan helyek után kutattam, ahol zavartalanul gyakorolhattam a varázslást, harmadrészt titokban időt szakítottam arra is, hogy az Ötök szövetségével tartsam a kapcsolatot, és ne feledkezzem meg a velük tartott edzésekről sem... és akkor ennek az érdekes nyári vakációs káosznak a közepén toppant be az életembe Seraphim is, aki szintén vállalta, hogy mentorál. És a sok óvatos, engem féltő és kímélő felnőttel ellentétben hajlandó olyan sötét varázslatokat is tanítani nekem, amivel akár valóban fel is vehetem a harcot a drága démoni nagybátyánkkal. Szóval igen, mondhatjuk, hogy elfoglalt vagyok, és ezt egy cseppet sem bánom. A semmittevéssel múlatott időszakok annál inkább kikészítenek és felőrölnek, miközben Kai miatt folyamatos veszélyben vagyunk, és akkor még nem is beszéltünk a felettünk gyilkos bárdként lebegő Gemini-átokról, amire szintén megoldást kell találnunk.
Azonban ennyi elfoglaltság mellett kicsit valóban sajnálom, hogy szinte semmi időm nem marad Hope-ra. Úgy tűnhet, mintha kerülném őt, és tudom, hogy nem vagyunk egymás kedvencei, valami néhány évvel ezelőtti incidens miatt sokan azt hihetik, hogy még mindig gyűlölöm őt, pedig ez egyáltalán nincs így. Valójában már arra sem emlékszem, mi volt a közöttünk levő ellentét kiváltó oka, és amúgy sem vagyunk már kis gyerekek. De... egyszerűen nem vagyok az a típus, aki könnyen nyitna mások felé, és az a zűrzavar, ami manapság az életemet jellemzi, nem is könnyíti meg ezt nekem.
Becsukom a füzetemet, majd meggyújtok egy gyertyát, és épp arra készülnék, hogy kipróbáljak egy egyszerűbb varázslatot, amikor ismerős hangok ütik meg a fülemet odalentről. Josie? Az nem lehet. Tuti képzelődöm. Egy szóval sem mondta, hogy jön, pedig mennyit könyörögtem neki, hogy tartson velem, vagy legalább jöjjön ő is utánam pár héttel később. Bár erős a gyanúm, hogy képzelődöm, mégsem tudok a fenekemen maradni, a kíváncsiság hajt előre, ki is lépek az erkélyre a belső udvar felől.
- Úristen, Josie! - kiáltok fel, amikor lepillantva meglátom a húgomat. - Szóval tényleg jól hallottam... - iramodok meg lefelé a lépcsőn.
- Szia Hope! - köszönök mosolyogva a másik lánynak is, míg elhaladok mellette, majd a testvérem nyakába vetem magam. - Hát mi a fene? Lassan vége a nyárnak, azt hittem, már tuti nem is jössz! - jelentem ki elképedve. - Ugye maradsz is, és nem csak beugrottál? - tekintettemmel már a csomagjai mennyiségét mérem fel.
- Gyere, menjünk, üljünk be valahová egy jó hideg limonádéra, és el kell mesélned, hogy telt a nyarad nélkülem? - karolok is belé. - Hope, van kedved velünk tartani? Amúgy sem tudtunk eddig sokat beszélgetni egymással, és... esetleg ha van kedvenc helyed, ahová mehetnénk, megmutathatnád nekünk... - próbálok felé kezdeményezni, és egyébként is ő ismeri legjobban a környéket, ő van itthon New Orleansban.


szószám ■ 7 rings ■ megjegyzés:   Belsõ udvar 3575419701
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Belsõ udvar Tumblr_inline_ns88i2qEt01qlt39u_250
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
47
Népszerûség :
1

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptySzer. Okt. 30, 2019 9:33 am



Josie & Lizzie & Hope

Ahányszor csak tehetem, hazautazom. Nem könnyű elszakadni az embernek a családjától, főként nem olyantól, akikhez világ életében felnézett és imádott. Még mindig érzem a keserű ízt a számban amikor visszatérek, az emlékek a múltamból újra és újra megrémítenek... igaz, most sem sokkal jobb a helyzet, de talán az apró reményfoszlány egyre erősebben ragyog fel felettünk, mi pedig soha nem fogjuk feladni, és én már alig várom, hogy újra egyesítsük a családunkat. Anya éppen a mocsárnál intézi az ügyeit, én pedig nagyanyám egyik mélyről előkotort varázskönyvével vánszorgok ki a belső udvarba, helyet foglalva a szökőkútnál. Nem különösebben hat meg a tény, hogy Lizzie Saltzman is az épületben tartózkodik,,, a folyamatos flegmázása és felsőbbrendűsége az évek során nem könnyítette meg a dolgomat, akárhányszor is próbáltam meg közeledni az ikrek felé. Igazából fogalmam sincs, miért olyanok velem, amilyenek, többszöri próbálkozások után sem sikerült ezen változtatnom, de mondjuk... még mindig nem adtam fel a reményt. Emlékszem, amikor megérkeztem az iskolába, ők fogadtak és akkor még egészen rendben voltunk. Aztán elkezdtünk felnőni.
New Orleans varázsa minden alkalommal magába szippant. MF-ben folyamatos honvágyat érzek, az egyedüli, aki ezt valamilyen szinten ellensúlyozni tudja, az Saltzman doki. Különös dolog, talán az ikrek ezért is neheztelnek rám. Mindenesetre kiélvezem ezt a kis időt, amit itt tölthetek, és megpróbálok Lizzie negatívságától minél messzebbre kerülni. Miközben a könyvet lapozgatom, igazából kicsit elkalandozom arról is, hogy miket tudnék csinálni odakint a városban, milyen helyeket látogatnék meg szívesen. Akarva akaratlanul mosolyra késztet egy-egy kósza elképzelés, hiszen amikor még Romannel megismerkedtem, szinte bejártuk az egész várost. Azt hiszem ez normális. Mindenkinek vannak ilyen emlékei, igaz?
Megrezzenek az ismerős női hang hallatán. Nem számítottam vendégekre, sőt úgy tudtam, Josie nem jön Lizzie után most. A meglepődöttség tökéletesen kiül arcomra, mondjuk egy apró mosolyt rövid idő után sikerül kicsikarnom, de mély levegőt veszek és összecsapom a könyvemet... felállok.
- Josie, hát te? -  Lépek közelebb, elnézve a táskáját, nem pakolt túl hosszú időre. - Lizzie nem is említette, hogy jössz te is... amúgy  valahol... odafent van.  

soksok ● ikrek <3
●●




Hope Mikaelson
Tribrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Egyedül, mint a kisujjam
Play by :
Danielle Rose Russell
Keresem :
Léptek száma :
22
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptySzomb. Okt. 26, 2019 1:37 am



Hope & Lizzie & Josie


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem azt a szabadságot, amit Lizzie távolléte adott a számomra, de ennek ellenére iszonyatosan hiányzik és nagyon szeretném már Őt viszont látni. Ettől pedig az sem riaszt vissza, hogy egészen New Orleans-ig kell elutaznom. Az pedig csak a hab a torta tetején, hogy újra találkozhatom majd Justin-nal és Lunával.
Repülővel nem volt olyan elviselhetetlen az utazás hossza, de azért mégiscsak örülök amikor a gép hangszórójába bemondja a pilóta, hogy a leszállás megtörtént és köszönik, hogy az Ő légitársaságukat választottuk. Őszintén, túl sok választási lehetőségünk nem nagyon volt és amúgy is a lényeg az, hogy itt vagyunk. Nem igaz? Túl sok csomagom nem volt így viszonylag hamar sikerült megszabadulnom, aminek azért is örültem nagyon, mivel már vártak rám.
A repülőtér mozgólépcsőjén állva láttam az előttem elterülő város minden fényét és megértettem, hogy Justin miről beszélt nekem amikor azt mondta, hogy ez a város a saját démonaival való küzdelem ellenére az egyik legszebb hely a földön. Akarva, akaratlanul is felsejlenek az elmémben a Hope által mondott és általam el-el csípett mondatok, amit a szülővárosáról mondott. Mind arról az érdekes és kissé vad környezetről, amiben élt, és azokról a pillanatokról amikor a Mississippi partján eltöltött pillanatok milyen élményeket biztosítottak neki. Ha őszinte akarok lenni akkor valamilyen szinten irigylem is Őt és egy bizonyos fokig sajnálom is. Minden bizonnyal nem lehetett könnyű gyerekkora és ez sokban rányomta a bélyegét arra, miként is viszonyul másokhoz. Mindenesetre azt hiszem mostanában kezdem Őt egyre inkább megkedvelni, újra.
Körülbelül a lépcsősor közepénél járhattam amikor megpillantottam a fogadó bizottságot, Justin személyében. Hogy miért pont Ő jött ki elém? Ennek az az egy oka van, hogy szeretném meglepni Lizzie-t és nála jobban csak Hope ismeri a várost. Neki meg éppen elég lesz akkor megtudnia, hogy én is itt vagyok, amikor odaérek. Nem vagyok benne biztos, hogy Ő is annyira rajongana a gondolatért, mint az ikertestvérem fog.
- Még kis táblácskát is kapok? - kuncogtam, miközben odasétáltam a rám váró sráchoz, majd szorosan megöleltem.
- Még szép. Végtére is ez az első igazi látogatásod nálunk. - felelte jókedvűen, majd viszonozta az ölelésem.
Valamiért olyan érzésem támadt, hogy kezd kellemetlenné válni a szituáció, így gyengéden eltoltam magam tőle és a bőröndöm után nyúlva folytattam a társalgást.
- Igazán hálás vagyok, hogy kijöttél elém. Tényleg szeretném, ha Lizzie igazán meglepődne. - mondtam mosolyogva, miközben sétáltam az odalán a kijárat irányába.
- Akkor ezek szerint nem tudja, hogy jössz? Na és a másik lány, a barátnőtök, Ő tudja? Vagy teljes titoktartás volt? - bombázott a kérdéseivel, miközben eljutottunk a kocsiig, ahol legnagyobb meglepetésemre Luna fogadott minket.
- Senki, csakis anyáék és Te. Így kisebb az esély a lebukásra. - vigyorogtam rá jókedvűen, majd kinyitottam az ajtót és gyorsan megszeretgettem a gyönyörű kutyust, akitől egy üdvözlő puszit is sikerült bezsebelnem.
Az út további részében Justin tartott nekem egy rögtönzött városnéző túrát és még kajálni is meghívott nem messze a francia negyedtől, ami valójában az igazi úti célom volt. Megbeszéltük, hogy ameddig a városban vagyok, mindenképpen találkozunk még és csinálunk valami közös programot. Persze nem mondhattam nemet és jobban belegondolva nem is akartam nemet mondani. Kedvelem Őt és olyan régóta vagyok már egyedül, hogy jólesik a lelkemnek a közelsége.
- Köszönök mindent. - mosolyogtam rá, majd közelebb hajolva megpusziltam és elsétáltam.
Úgy fest, hogy ez nálunk már valamiféle hagyomány lesz, főleg, ha nem tesz semmit, amivel ezen változtasson. Mert, hiába tetszik és hiába minden ameddig Ő nem adja jelét annak mit is szeretne. Úgyhogy a mikor elváltunk, nem igazán tudtam, hogyan tovább. Így inkább fogtam a kis csomagomat és elindultam a megadott cím bejárata felé, ahol sikeresen belefutottam az egyetlen olyan emberbe New Orleans városában, akit a szívem mélyén inkább utoljára hagytam volna.
- Meglepetés! - adtam elő az ártatlant, aki tényleg csak szerette volna meglepni Őt és nem utolsó sorban a testvérét.

625 ■ zene ■  Belsõ udvar 3808243726
■■

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





A nevetés a dzsem az élet pirítósán. Ízt ad neki, megőrzi a kiszáradástól, és megkönnyíti a lenyelését.





Josie Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
❖ Maia Mitchell
Keresem :
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyCsüt. Szept. 21, 2017 12:52 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Belsõ udvar Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belsõ udvar Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
568
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyCsüt. Szept. 21, 2017 1:35 am




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

- Ha nem számonkérés volt, akkor elég rosszul fejezed ki magad… - Jegyeztem meg, de nem vitát akartam szítani, csak épp a stílusában akadt némi kivetnivaló, legalábbis számomra. Végül bólintottam. – Máskor használni fogom, becsületszavamra.
Határozott voltam és tényleg komolyan is gondoltam a dolgot. Aztán a további szavaira a szemeimet forgattam. Nem tudtam, hogy most hülyének néz-e vagy csak tényleg ennyire érdekes a stílusa, de… az, hogy aki embernek béna, az vámpírnak pompás, ez rohadt nagy vicc volt. De ezúttal nem igazán akartam visszaszólni, ráhagytam. Úgy tűnt, ő olyan fajta „főnök”, vagy „király”, akinek tényleg tilos nemet mondani, különben karóval a szívedben végzed. Ez nem éppen tetszett, bár maga az a tény sem, hogy valakinek konkrétan az „alattvalója” lettem. Komolyan, kellett ez nekem? Nem hiszem. Sóhajtottam egy aprót, átgondoltam a szavait.
- Megpróbálok nem feltűnést kelteni, bocs. Nem igazán volt olyan, aki elmagyarázta volna ezt az egész kialakult helyzetet a városban… mondjuk érdekes, itt élek évek óta, sőt, itt születtem, mégsem tudtam arról, hogy itt konkrétan megbújik egy vámpírokkal teli társaság. Pazar. – A fejemet csóváltam. Mondjuk esélyes, hogy pont ez volt a céljuk. Az, hogy senki se tudjon róluk és valljuk be, ezek szerint nagyon jól csinálták. Nem akartam én lenni az, aki elintézi az álcájukat, avagy keresztbetesz nekik.
Ahogy közölte, hogy ismeri Rebekaht, nyeltem egyet. Kissé aggódni kezdtem, hisz nem akartam bajba keverni a szőkét, csak már elegem volt a folytonos kérdezősködésből. De nem úgy tűnt, mintha problémát okozna ez az infó ennek a Marcelnek, sőt… mintha túlzottan elgondolkodott volna rajta. Néhány pillanatra még Rebekah története is beugrott, vagyis történet-részlete. Azt mondta, önmagát látta meg bennem, mikor elmeséltem, milyen szerencsétlen is vagyok, legfőképp a szerelmi életemet illetően. De végül nem akartam kombinálni, legalábbis nem hangosan, így nem kérdeztem rá, mi a fene közük van egymáshoz.
- Nem a hobbija. Rajtam kívül úgy tudom, senkit sem változtatott át… nekem csak segíteni akart, azt hiszem. – Vagy legalábbis valami olyasmi. Egy „második esélyt” adni, ami nem úgy sült el eddig, ahogyan akarta.
- Nem kell a fenyegetőzés, oké? A végén még fellázad ellened az egész társaság, ha mindig azzal jössz, hogy leölsz mindenkit, aki megszegi a szabályaidat. – Morrantam már egy kissé ingerülten, hisz azért nem egyszer rejtette el a szavaiban, mondandójában azt, hogy megöl, ha feltűnést keltek vagy tönkreteszem az álcájukat. Nem állt szándékomban, épp ezért volt sértő ez az egész. Végighallgattam mindent, amit mondott, a szabályokról és egyebekről, majd megbiccentettem a fejemet felé.
- Nos, akkor megyek. Akad bőven dolgom. – Szusszantam, aztán még elnéztem Marcel társa felé. Ha pedig nem állított meg, akkor fogtam magam és végre távoztam a helyről.

428 szó ◆  köszönöm a kört, King Belsõ udvar 241513313   ◆ zenecredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Feelings are just visitors.
Let them come and go.


Damien Blanchard
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Belsõ udvar Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Play by :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Léptek száma :
53
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyPént. Szept. 15, 2017 2:22 pm

Elég heves és intenzív érzéseket látok a srácon. Bizonyára a friss vámpír lét miatt van, hiszen az érzelmeink felhevülnek, és bizony eleinte nehéz uralkodni rajtuk. A fő, erős érzések pedig a vérszomjban koncentrálódnak, ezért lehet, hogy ez az új vámpír egyszerűen kiszívta az életet abból a fiatal lányból. Nem hibáztathatom érte, de tudnia kell, hogy hol van és hogy itt milyen szabályok érvényesek. Ha minden vámpír azt csinálná, amit akar, akkor itt káosz lenne, és nem ez a kellemes vámpír közösség, ami jelenleg van. Sajnos a belsőhangom azt suttogja, hogy az Eredetiek megjelenésével nem biztos, hogy ez sokáig így megmarad, de bízom benne, hogy Klaus nem akar semmit, amivel elcseszheti ezt az egész közösséget, amit létrehoztam magunknak.
Damien érdeke srác, ahogy látom, egyelőre még nem nagyon birkózott meg azzal, ami vele történt. Persze, ha tudnám az elmúlt hónapja részleteit, jobban megérteném, ebben biztos vagyok. De mivel nem tudom, így a jelenlegi információkból kell táplálkoznom és kiderítenem, hogy ki ő és mit is akar. Úgy tűnik, hogy a vámpírlétet, és azt, hogy irányítsák semmiképp nem, úgyhogy kiemelt figyelmet fogok rá fordítani. Hallom az apró megjegyzését, amire csak kérdőn felvonom az egyik szemöldökömet, de nem szólok rá egy szót sem. A kérdéseimre válaszol, úgy tűnik, hogy a nem erőszakos beszélgetést ő is jobban preferálja. A kifakadására lassan felemelem a kezemet tenyérrel a srác felé:
-Oké, nyugi haver. Nem számonkérés volt, csak kérdeztem. Az jó, ha már tudod használni. Hogyha valakiből iszol, utána ki tudod törölni az emlékeit, így nem fog emlékezni rád, vagy arra, hogy megharaptad. – magyarázom el a kérdésem okát és kicsit megnyugszom, hogy már nagyjából tudja a dolog csínyját-bínját. Így talán a figyelmeztetésem után már nem lesz vele probléma. A kis depresszív megjegyzésére elmosolyodom.
-Aki béna embernek, vámpírnak pompás. Majd megtalálod a helyed. Csak arra kérlek, hogyha nem tetszik, ami lettél, máshol próbálj megbékélni vele. Itt már van egy kiforrott vámpírközösség, és nem szeretnénk, hogyha ezt bármi, vagy bárki tönkretenné. Remélem elég érthető vagyok. – nézek mélyen a srác szemébe, most egy kicsit fenyegetőbben. Nem akarom bántani, de nem fogom hagyni, hogy egy újszülött elrontsa a közösségünket. Rákérdezek, hogy ki tette vámpírrá és, mikor közli, hogy egy szőke nő volt, megdobban a szívem. Rebekah. Ha Klaus itt van, talán a húga is… De persze nem akarom magam hiú ábrándokba ringatni, és naiv sem akarok lenni. Azonban a következő mondata után döbbenet suhan át az arcomon. Látom Thierry-n is, hogy kérdőn néz rám, így rendezem az arcvonásaimat. Kihúzom magam és úgy nézek a srácra.
-Igen, ismerem. Nem tudtam, hogy itt van a városban. És hogy az új hobbija az új vámpírok létrehozása. Köszönöm Damien az információt. És bocsánat, hogy így iderángattunk, de remélem megértetted, hogy itt egy kialakult vámpír közösség van. Ha ide akarsz tartozni, tartsd be a szabályainkat. Ha nem, hagyd el a várost. A kettő között egy út van csak… Remélem világos voltam. – igyekszem nyugodt hangot megütni, holott ha lenne szívem, olyan hevesen verne, hogy a torkomban érezném. Rebekah tehát itt van, New Orleansban. Az agyam pörög, folyamatos kérdések záporoznak, de egyelőre Damient kell letudnom. Igyekszem lenyugtatni magamat, hogy kívülről valóban nyugodtnak, és érzelemmentesnek tűnjek. Elmondom a szabályokat a fiatal vámpírnak, majd intek, hogy távozhat, ha nincs több kérdése. Remélem nem lesz vele probléma, de az biztos, hogy egy darabig még figyeltetni fogom őt.
Vendég

avatar
Vendég

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyKedd Szept. 12, 2017 1:53 pm




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

Nem mondanám, hogy ez az alak olyan megnyugtató lett volna. Feszülten méregettem, majd idegesen sóhajtottam.
- Remek, még egy nagyfőnököt is a nyakamba kaptam azzal, hogy egy túlméretezett szúnyog lettem. – Morogtam inkább magamnak, mintsem neki, aztán elfordultam tőle.
A férfi felé fordultam már egy fokkal higgadtabban, hogy bemutatkozzak és némi infót adjak magamról. Bár nem volt ínyemre, de tényleg be kellett látnom, hogy ha túl akarom élni, akkor nem szabad akadékoskodnom. Bár magamban azért szitkozódtam, nem is keveset. Még hogy tartsam be a szabályait. Mi ő, ki ő, hogy megmondja, ki mit csináljon? De abban igaza volt, hogy a halottakat nem kellett volna szem előtt hagyni. Sőt. De túlságosan éhes voltam ahhoz, hogy át tudjam gondolni a következményeket. Ha az embert, akarom mondani vámpírt egy hónapon át kínozzák és mondhatni, éheztetik, akkor kissé elveszti a fejét. Megbocsátható bűn, nem? Biccentettem, jelezve, hogy értem, a kérdésre pedig válaszoltam.
- A teremtőm elmagyarázta, hogyan kell és egyszer-kétszer alkalmaztam is, de… az istenért, még nem igazán értek ehhez, oké? – Fakadtam ki, majd a hajamba túrtam. – Nem vagyok jó vámpírnak, sőt, embernek is csapnivaló voltam. – Tettem hozzá, majd a földre pillantottam. Aztán a hangjára lassan vissza rá és a kezemet magam mellé engedtem. Gyanakodva mértem végig, azon gondolkodva, miért akarja tudni, ki a teremtőm.
- Nem mindegy, hogy ki tette, Marcel? – Érdeklődtem, de mielőtt újból a halállal fenyegetett volna, folytattam. – Egy szőke lány, kb. ekkora. – Mutattam a kezemmel, aztán rájöttem, hogy egyszerűbb kimondanom a nevét. Hazelnek nem akartam egy pillanatig sem elmondani, de Marcel másnak tűnt. Olyannak, aki tényleg fontos szerepet tölt be a város vámpírjainak életében. – Rebekah volt az. Rebekah… Mikaelson, azt hiszem. – Gondolkodtam el a vezetéknevén, majd vállat vontam. – Nem tudom pontosan, mit értesz az alatt, hogy mondott-e nekem valamit… Azért változtatott át, mert megérintette a szánalmas kis történetem és akart adni egy új esélyt az életre. Meg hogy bosszút állhassak, meg ilyenek. – Újabb vállvonás következett a részemről és kíváncsian néztem Marcel arcát. – Netán ismered őt? – Tettem fel a kérdést, ami egy ideje foglalkoztatott.

332 szó ◆  Belsõ udvar 3887785939  ◆ zenecredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Feelings are just visitors.
Let them come and go.


Damien Blanchard
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Belsõ udvar Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Play by :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Léptek száma :
53
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyCsüt. Szept. 07, 2017 8:47 pm

Thierry szerencsére még nem járt messze, így megállította a fiatal vámpírt. Láttam, hogy ideges, hogy a tekintete ide-oda járt. Nem akartam bántani - ha nem szükséges. Egyszerűen csak el akartam mondani neki az itteni szabályokat, például azt, hogy ne hagyjon holttesteket a kukák mögött, illetve meg akartam tudni, hogy kihez tartozik. Érdekes, hogy az átváltoztatója nem említette a nevemet. Furcsa, hiszen ha az itteni vámpír közösségből változtatta valaki át, akkor ő ismer engem, illetve a szabályainkat. Ezért is sejtem, hogy a teremtője valaki olyan lehet, aki nem ismeri a város szabályait és nem rég érkezett. A Mikaelsonok. Bizonyára valamiért fontos lehet ez a srác, habár egyelőre még nem tudom, hogy kicsoda és hogy mit jelenthet Klausnak. A gyors eszmefuttatásom hamar véget ér, és valóban teljes figyelmemmel a fiúra összpontosítok. Bemutatkozom neki, és teljes nyugalommal és bizalommal magyarázom el neki, hogy mi is fog történni. A megjegyzésére felvonom a szemöldökömet.
- Most már te is közéjük tartozol, ne feledd. És igen, aki nem tartja be a szabályaimat, az vagy elhagyja a várost, vagy... - biccentek, jelezve, hogy igen, jól gondolja: meghal. Méghozzá a kezem által. Nem fogom hagyni senkinek, pláne egy újszülött senkinek, hogy tönkre tegye a városomat.
Valóban nem akarok erőszakot, egyszerűen csak információt akarok kapni és adni ennek a srácnak. A kérdéseimre végre rendes és normális választ kapok. Mennyit számít az erőszakmentes kihallgatás, nemde? A szőke csajra felvonom a szemöldököm és kérdőn nézek Thierry-re afféle "Van közöttünk szőke csaj?" kérdéssel, de ő is hasonlóan tanácstalan, mint én. A válaszai után végül úgy tűnik, hogy igyekszik kicsit lenyugtatni magát, és be is mutatkozik.
- Üdv Damien! Nos, azzal van probléma, hogy még nem ismerede a szabályainkat. A legfontosabb, hogy nem iszunk az itteniekből, csak a turistákból. És őket sem szívjuk halálra - lehetőleg, és nem rejtjük el a hullájukat kukák mögé. Ha véletlenül megölsz valakit, akkor égesd, vagy ásd el. Szemtanúkat sem hagyunk. Tudsz már igézni? - vázolom fel gyorsan a legalapvetőbb szabályokat, miközben az agyam hátsó szegletében egy kérdés villódzik: összekötöm a szőke csajt és azt az infót, hogy egy ismeretlen hozta létre ezt az újszülöttet, és ezek a Mikaelsonok lehetnek...
Rebekah!
- Mesélj a teremtődről! Hogy néz ki? Mondott neked valamit? - lehet, hogy kicsit sürgetőek a kérdéseim, és a hangom, és az arcom is elkomorodik. De tudnom kell, hogyha Rebekah volt az...
Vendég

avatar
Vendég

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyKedd Aug. 29, 2017 9:05 pm




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

A tippem nem vált be. Azt hittem, ez a nagyképű alak fog utánam jönni, de ehelyett a kis csatlósa állított meg. Azaz előttem termett, így felszegtem a fejem és úgy néztem rá. Sarokba szorítva éreztem magam és tekintetem ide-oda vetült, hogy keressek valami fegyvernek minősülő tárgyat. Aztán odaért hozzám a férfi, aki végül bemutatkozott. Marcel… igen, ezt a nevet hallottam tegnap. Elnéztem felé érdeklődve, de ettől függetlenül a bizalmamat nem nyerte el néhány szótól.
Ah, szóval tényleg van egy „királya” New Orleansnak… és ő az. Fantasztikus, hogy pont nála kötöttem ki. Nekem, akinek fikarcnyi kedve sem volt ahhoz, hogy belefolyjak a vámpírok dolgaiba. Eltekintve attól az apró ténytől, hogy már én is közéjük tartoztam. Hunyorogva bámultam hol Marcelre, hol Thierryre, majd a tekintetem a „királyon” állapodott meg.
- Tehát, aki nem tartja be a szabályaidat… meghal? Gondolom. A vámpírok ilyenek, nem? Barbár népség. – Jegyeztem meg egy fokkal halkabban, némileg morogva. Nem volt ínyemre, hogy egy vámpír társadalom része legyek. Tényleg nem. Inkább a saját utamat akartam járni, egyedül, távol ezektől a lényektől.
Azt azért értékeltem, hogy nem akartak erőszakoskodni velem. Vagy legalábbis még nem. A kérdésekre újra Marcelre pillantottam, de egy kisebb sóhajjal azért hátrébb léptem. Kellett a tisztes távolság, hogy ne érezzem frusztráltan magam.
- Egy szőke csaj változtatott át anélkül, hogy kikérte volna a véleményem. A városban élek születésem óta. Egyéb kérdés? – Vetettem oda barátságtalanul, de azért tisztában voltam vele, hogy vissza kellene vennem a stílusomból. Morrantam, idegesen a hajamba túrva, majd megráztam kissé a fejem. Oké, Damien, nyugi. Kicsit… lazíts. Mondogattam magamnak. Még nem voltam túl a kínzásokon, avagy a rossz élményeken és ezért nem voltam túl barátságos.
- Damien Blanchard a nevem és hidd el, nem vagyok annyira rossz, mint elsőre látszik. – Marcelt fürkésztem, kicsit megpróbáltam elmosolyodni, de ez egyelőre grimaszba fulladt. Azért a pohár felé, amiben a vér volt, elnéztem. Jólesett volna, de nyilván a nem túl kedves stílusom után nem akartam kikönyörögni, hogy megkapjam… így hát elszakítottam róla a tekintetem és újból a férfira pillantottam. Gyanítottam, hogy régóta vámpír, ha ekkora közösség élén van, épp ezért… talán illett volna… nos, behódolnom neki?

348 szó ◆ ne egyél meg Belsõ udvar 1787626725zenecredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Feelings are just visitors.
Let them come and go.


Damien Blanchard
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Belsõ udvar Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Play by :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Léptek száma :
53
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyKedd Aug. 29, 2017 8:41 pm

Az ifjú vámpír igencsak morcos és nem túl befogadó hangulatban van. Még szerencse, hogy Thierry nem ment olyan messze, ugyanis ahogy Damien megindul, az idősebb vámpír már ott is áll az ajtóban, és megragadja a karját, mélyen a fiatal srác szemébe nézve. Kicsit megköszörülöm a torkomat, és lehúzom a saját adag véremet, majd a másik poharat lerakom az asztalra és lassú léptekkel a sráchoz sétálok.
-Elnézést, azt hittem, hogy már eljutott hozzád a hírem. Marcel vagyok, a francia negyedben lévő vámpírközösség vezetője. Ő pedig kedves barátom és balkezem, Thierry. Nos, azért hívattalak ide – habár ez egy kicsit erős kifejezés, lévén, hogy Thierry egyszerűen ide vonszolta őt – hogy elbeszélgessünk kicsit az itteni szokásokról. Nem láttalak még itt, sejtem, hogy új vagy. Vagy helyi, vagy csak ide tévedtél, teljesen mindegy. A lényeg, hogy a vámpírközösségünkben minden vámpírnak helyet biztosítunk, aki betartja a szabályainkat. – nézek mélyen a srác szemébe. Egészen idáig barátságos hangon, lágy mosollyal beszéltem hozzá. Nem akarok balhét, egyszerűen csak azt szeretném, hogyha a srác bízna bennem, és elfogadná az itteni dolgokat. Amennyiben ez nem történik meg… Nos, a mondatom végén kicsit elkomorodom és mélyen nézek a srác szemébe.
-Szóval elmesélnéd, hogy ki vagy, honnan jöttél és ki változtatott át? Normális, kulturális keretek között. Nem akarok balhét. – biccentek Thierry felé, aki szintén jelez, hogy nem. Tényleg nem akarunk. Pláne, hogy van most nagyobb problémám is, mint a kósza újszülöttek. Remélem, hogy az őszinte, bizakodó hangnemem meggyőzi a srácot, hogy mondjom magáról pár szót. Beszélünk néhány mondatot, aztán mehet is a dolgára. Feltéve, ha megértette a szabályokat. Ha nem… Nos, a szíve elég közel van immár üres kezemhez, így…
Vendég

avatar
Vendég

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyKedd Aug. 29, 2017 6:54 pm




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

Alig néhány órája, nem, talán napja szabadultam ki Hazel fogságából. Elengedett, habár nem értettem, miért tette. De a lényeg, hogy az éhségem kibírhatatlan nagyságúra nőtt. Az elmúlt egy hónapot úgy töltöttem el, hogy szinte nem is ettem. Hiányzott a vér és muszáj volt ennem. Azaz innom. Szomjaztam rá és képtelen voltam leállni. Az áldozatom egyszerűen meghalt, nem tudtam időben elszakadni a csinos nyakától. Múltkor még kétségbeestem volna, de most valamiért nem így volt. Azt hiszem, elfogadtam, hogy mi vagyok és ez mivel jár. Az élettelen testre meredtem a karomban, majd a földre fektettem. Egy sikátorban voltunk, szóval úgy gondoltam, itt nem igazán fogja senki sem keresni.
Nem jutott eszembe Rebekah egyik intelme, sőt, Hazel szavai sem, hogy mindig el kell tüntetni minden nyomot. Hazel például felégette a holttestet, amit nem akart, hogy a hatóságok kezébe kerüljön.
Mikor kiléptem volna a sikátorból, egy számomra ismeretlen alak fogadott. Mielőtt azonban bármit szólhattam volna, megragadott a karomnál fogva. Közölte, hogy vele kell mennem és hogy ő is olyan, mint én. Azaz… vámpír. Persze, sejtettem, hogy többen is vannak a városban, de nem hittem, hogy egy majd pont engem talál meg. Azonban mire felfoghattam volna, mi történik, már egy ismeretlen házban találtam magam. Oké, mi ez a hely és kinél vagyunk? Kérdeztem inkább magamtól, majd a vér szagát érezve egyből a kikészített poharak felé pillantottam. Ugyan nem rég ettem, de ismét úgy éreztem, innom kell. Nyeltem egy nagyot, majd arra az alakra néztem, aki megszólalt. Aztán kimondta a nevem, mire én összehúztam a szemem.
- Elnézést, de ismerjük egymást? – Kérdeztem rá gyanakodva. Azt hiszem, tegnap hallottam az egyik szórakozóhelyen, miközben New Orleans királyáról beszélnek, de nem igazán figyeltem rá. Sőt, hamar elhessegettem a gondolatot, miszerint ő lehet az. – Nem hinném, hogy bármiről van megbeszélnivalóm egy olyannal, akit nem is ismerek. Szóval, ha megbocsátasz… most mennék. – Biccentettem felé, majd az ajtó felé indultam a vámpírsebességemet használva, ha nem volt elég ügyes, akkor pedig kimentem.
Mindenképpen le akartam lépni, hisz eléggé vészjósló volt ez a „márpediglen velem jössz és nem ellenkezhetsz” dolog, aztán ez a fura alak, aki szerint bármi megbeszélnivalónk van. Nos, ha én nem akarok vele beszélni, akkor nem fogunk. Elegem volt abból, hogy mások bábuként rángattak ide-oda… kezdve az ex-barátnőmmel, aztán Rebekah, Hazel és most ez a két ismeretlen… a sarkamra kellett állnom, csak ez lebegett a szemem előtt.

386 szó ◆ ne egyél meg Belsõ udvar 1787626725zenecredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Feelings are just visitors.
Let them come and go.


Damien Blanchard
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Belsõ udvar Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Play by :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Léptek száma :
53
Népszerûség :
0

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar EmptyKedd Aug. 29, 2017 6:20 pm

Egy újabb fiatal vámpír. Újabb problémák. Tele van a fejem a Mikaelsonok visszatértével és még ilyen kicsi, aprócska dolgokra is ügyelnem kell. Hiszen ügyelnem kell rá, nem bukhatunk le. A francia negyed a miénk, de a megállapodásunk szerint csak turistákból iszunk. Iszunk. És nem megöljük őket, hogy aztán egy elhagyatott sikátor egyik kukája mögött hagyjuk megrohadni a holttestüket, amíg a hatóságok meg nem találják és el nem kezdenek találgatni. Csak ez hiányzott…
Mert hogy egy hasonló eset miatt várakozok most egy üveg whiskey-vel a kezemben. Lassan rászokok a szivarra is, ha így folytatom. A belső udvar gangján várakozom, hogy Thierry megérkezzen a delikvenssel. Damien. Nagyon új lehet, hogyha még nem is hallottam róla, de talán helyi. Azt hiszem. Bosszant, hogy fogalmam sincs, hogy ki ez az új gyerek, és hogy ki is változtatta át. Nem szeretem, hogyha a hátam mögött ténykedik valamelyik vámpírom. Márpedig itt minden vámpírt a figyelmem alatt tartok és ezt nem is bánják, hiszen egy közösség vagyunk, aminek én vagyok a vezetője. És ezt elfogadják, hűségesek és megtűrik a szabályainkat. Hát persze, hiszen a legtöbb szabály a mi védelmünket és a mi előnyünket segíti elő. Az új vámpírral kapcsolatban természetesen egyből Klaus neve merült fel bennem elsőként, hogy ő változtatta át, csupán a bosszantásomra. Bár nem értem, hogy neki ez miért jó, miért akarja megzavarni a város békéjét. Talán ez a célja, hogy lerombolja azt, amit eddig felépítettem, majd tovább áll. Tökéletesen beleillene a képbe.
~Na de Marcel… Egy kis bizalmat!~pirítok magamra gondolatban, hiszen elvileg fegyverszünetet kötöttünk. Elvileg, bár szinte biztos vagyok, hogy Klaus sem bízik bennem 100%-osan, ahogy én sem benne. Minden esetre igyekszem valóban bizalommal fordulni „apám” felé. Éppen az utolsó kortyot húzom le, amikor nyílik az ajtó és Thierry mellett belép az eddig ismeretlen ifjú vámpír. Eléggé megviseltnek tűnik, és látom, ahogy a pillantása a két pohár, előre kikészített vérre villan. Egy másodperc alatt előttük termek, majd Thierry felé bólintok.
-Köszönöm, menj, odafent vár téged is egy. – jelzem a vérre, majd az egyik poharat a fiatal srác felé nyújtom.
-Üdv Damien! Azt hiszem nekem nem kell bemutatkoznom, de… El kell beszélgetnünk néhány dologról. – kortyolok bele a vérbe, és figyelem a reakcióját. Fogalma sincs, hogy megijed-e tőlem, vagy egyáltalán tudja-e, hogy ki vagyok. Bár ha nem tegnap óta vámpír, és ismer még néhány fajtársat, akkor már bizonyára tudja, hogy kinek a fennhatósága alatt öldösi az itt élőket. Ha nem, akkor elég hamar felvilágosítom a kilétemről és a szabályokról.
Vendég

avatar
Vendég

Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Belsõ udvar   Belsõ udvar Empty

Ajánlott tartalom


Belsõ udvar Empty
Vissza az elejére Go down
 

Belsõ udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Lakónegyed :: Mikaelson ház-
^
ˇ