Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Raktárépületek

Yesterday at 9:00 pm


Founding Fathers pub

Yesterday at 6:04 pm


Padsorok

Yesterday at 4:52 pm


Bonenzo ~ Vampire vs. Witch

Yesterday at 12:54 pm


Damien & Heather - az átváltozás előtt

Kedd Aug. 22, 2017 10:51 pm


Bolt

Kedd Aug. 22, 2017 8:46 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Alexis Callaway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Alexis Callaway   Hétf. Jún. 12, 2017 11:42 pm


Alexis Callaway

There's always a wild side to an innocent face.


Becenév

Lex, Lexy

Titulus

wrecking ball

Születési hely, dátum

Seattle, 1997. december 12.

Faj

vérfarkas

Átváltozás

Annyira pici voltam, hogy nem is emlékszem rá, hogyan és mikor történt meg. Az átkom egyszerűen csak aktiválódott - persze amint elég idős lettem, megtudtam a részleteket. Az ártatlan, bájos kislány gyilkos lépései... Anya szerint senki sem hitte, hogy túlélem azt az éjszakát. Olyan gyenge és törékeny voltam... Mindenki a temetésemre készült már - de én túléltem és erősebben tértem vissza. A családom szívesebben látott volna halottnak, minthogy szörnyetegként éljek tovább, de anya, akitől mindezt örököltem, végig támogatott és hitt bennem. Ez az átok a legfőbb bizonyítéka annak, hogy nem is olyan könnyű elpusztítani.
Mindössze tizenöt éves voltam, amikor újabb átok aktiválódott - úgy látszik, a tragikus fordulatok az életemben mindig idejekorán köszöntenek be. Anyám nem sejtette, hogy átkozott vért hoz világra, hogy minden lélegzetem halállal és gyűlölettel teli. Na jó, talán a helyzet nem ennyire tragikus...

Család

Anne az én őrült, dilinyós anyám. Olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne, ami igazi áldás, mivel sosem jöttem ki jól a lányokkal - a fiúkkal egész jól elbarátkoztam, de a lányok mindig is kiközösítettek maguk közül. Így hát ha bármilyen csajos témában segítségre volt szükségem, egyből anyához fordulhattam. A nevelőapám, Peter rendes fickó, de nem tudta megadni anyának soha, amit keresett. Boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban éltek, de hiányzott belőle a tűz és a szenvedély. Azért tisztességgel, szeretettel felnevelt, és imádtam őt. A biológiai apám, George valami gazdag fószer egy nevenincs városból, egész nap a pénzén üldögél és az idióta lányát nevelgeti, Carment. Carmen, az én féltestvérem, az egyszem nővérem, akihez kénytelen voltam beköltözni, mert csak ő törheti meg a rajtam ülő átkot.

Play by

Ashley Benson





Ez az én történetem...

Rohanok. Ágak karcolják a bőrömet, tépik a ruhámat, a hajamat. Ziháló légzésemet elnyomja vérem vad dübörgése, mely szirénaként lüktet a fülemben. A talpam alatt ropog a harmattól nedves avar. A nyomomban van, érzem a félelem fojtogató érintését a torkomon, a halál kesernyés szagát.

- Megtudhatnám, mégis hová mész?
Kelletlenül megtorpantam a kétszárnyú ajtó előtt, a fogason lógó kabátom felé nyúlva, és visszafordultam a lépcső tetején álló férfihoz. Férfi. Remélem, nem gondolta komolyan, hogy 19 évig mellőz, én pedig egyik napról a másikra apának fogom szólítani. Már van apám, aki mellettem volt akkor, amikor még csak arra voltam képes, hogy lebukjam a kedvenc ingét, vagy amikor felhorzsoltam a térdemet, mert meg akart tanítani bicajozni. Velem volt az első iskolai napomon és a ballagásaimon is. Ő az apám. Ez a férfi csak Mr Callaway, aki azt hiszi, hogy miután éveken át bezárva tarthatta azt az ostoba lányát, megfékezhet engem is pusztán azért, mert sok pénze van - és mert az apám.
- Beugrom a központba. Vagy talán átruccanok egy másik városba, mert ez olyan halál unalmas, hogy kínomban már azt fontolgatom, csatlakoznék a nyugdíjas klub bingó estjéhez.
A legcsúnyább pillantásomat veszem elő, de meg sem rezzen. A szemed az anyádé, állandóan ezt mondták, ha együtt láttak anyával. Kíváncsi vagyok, ha Mr Callaway rám néz, látja-e a nőt, akit annak idején teherbe ejtett, majd felajánlott neki egy busás csekket, hogy elvetesse a gyereket. Vagy csak az összetépett papírlapot látja és az orrára vágódó ajtót?
Természetesen nem hagyhattam el a házat, míg "a nővérem" haza nem ér, hogy különböző varázslatokkal a fejemben matathasson. Annyira belefáradtam már az örökös vitáinkba, hogy inkább bele sem kezdtem ezúttal, hanem sértetten felrobogtam a lépcsőn és bevágtam az ajtót, jó hangosan, hadd hallja az egész ház, hogy Anne Johnson lánya nem alkuszik meg egykönnyen.

Túl gyors, túl közel van. Bekebelez. Hideg és sötét, jeges érintésétől mégis lángol a bőröm. Meggyulladok, bensőm lüktet, szétfeszít. Testem görcsbe rándul a fájdalomtól, az avarban vergődök. Sikolyom felveri a madarakat a fák lombjáról: éhes keselyűk, szemük mohón kutatja a zsákmányt, a vér édes aromáját. Megtaláltak. Itt vagyok.

Amikor a rémálmaim elkezdődtek, még nem vettem komolyan az intő jeleket. Anya azt gondolta, ez a boszorkányos humbuk erősen túlértékelődött a hollywoodi filmgyártás óta, és az, hogy valaki woodo babával átkot bocsásson rám, nem több nevetséges fenyegetésnél, amin az ember nevetve vállat von. Aztán ahogy a rémálmok állandósultak és az átok fizikai tünetei is jelentkezni kezdtek, mindketten megijedtünk. Akkor persze már késő volt. Az én életem már csak ilyen: vagy túl korán, vagy túl későn történik minden. Soha semmi nem követte még a menetrendet. Számtalan boszorkányt, kuruzslót és egyszerű pszichológust felkerestünk, hiába. Egyikük sem tudott mit kezdeni a rémálmaimmal, melyek éjszakánként szó szerint fojtogattak, s melyek olyan gyilkos hajlammal töltöttek fel, hogy reggelente olykor le kellett szíjazni, nehogy széttépjek valakit. Teliholdkor a legrosszabb, hiszen könnyebb megfékezni egy tizenéves, visító kamaszt, mint egy megtermett farkast.
Anya valószínűleg sosem gondolta, hogy újból elő kell vennie a Callaway nevet. A sors különös fintora, hogy a férfi, aki már a magzatvízben lubickolva lemondott rólam, az egyetlen ember, aki segíthet, mert történetesen a lánya azon boszorkány vérvonalának tagja, aki megátkozott - hát ez zseniális! Gyűlöltem magamat, amiért olyan helyzetbe sodortam anyát, hogy kénytelen segítséget kérni attól az embertől, akivel soha sem akart kapcsolatba kerülni többé, de a legjobban őket gyűlöltem, akik hagyták, hogy annyira elgyengítse őket a szerelem, hogy nem törődtek vele, hány életet tesznek tönkre ezzel; köztük a sajátjukat is.

Marcangol. Végem van, nem bírom tovább. A fájdalom szétszakít, a félelem a mellkasomra telepszik, kiszorul a levegő a tüdőmből. A földet kaparom, a könnyeimet nyelve üvöltök, de csak fojtogat, és tép, és szaggat, és felemészt. Mindent felemészt, éles agyarai a húsomba vájnak. Zihálok. Nevetés. Sikoly. Ki nevet? Ki sikolt? Nevetek. Sikolt. Az életéért könyörög, és én fölényes mosollyal feltépem a szívét.

Elizabeth Callaway csak egy nő volt, aki szerette a férjét. Ez volt a legnagyobb erénye és a legsúlyosabb átka is. Szerette a férjét, szerette a lányát és bízott a családjában, aztán végignézte, ahogy élete szerelme belebolondul egy másik nőbe és gyereket csinál neki. Az apám soha nem számolt be az afférjáról, de nem is kellett, Elizabeth az a fajta nő volt, boszorkány, aki nem a szemével látott. Felkereste édesanyámat, még mielőtt én megfogantam volna, és arra kérte őt, vessen véget a románcnak, ne szakítsa szét a családot. Elizabeth nagyon szerette a férjét, de anya is, és mindketten őszintén hittek benne, hogy a férfi végül őket választja majd. Így anya nemet mondott, Elizabeth Callaway pedig meghozta élete legrosszabb döntését: átkot bocsátott az akkor még meg sem fogant gyermekre, édesanyám méhére - rám. Véres rémálmokkal, fájdalommal, sikolyokkal terhes rémálmokat, melyek a tizenötödik születésnapomtól kezdve halálomig kísértenek, vagy míg az őrületbe kergetve a saját kezemmel véget nem vetek a szenvedéseimnek. Nem tudom, Elizabeth visszavonta volna-e az átkot, ha tudja, hogy megszületek. Talán abban bízott, anyát megijeszti annyira az átok, hogy azon nyomban felhagyjon a viszonyával... Talán ha Elizabeth tud rólam, a szerelmi háromszögük ártatlan, szenvedő alanyáról, akkor megtöri az átkot. De a nő végül meghalt, és a szabadságom kulcsa a sírba szállt, vele együtt.
Legalábbis ezt hittem, aztán anya előállt Carmen Callaway nevével.
Ó, Mr Callaway segített, egyetlen feltétele volt csupán: a nevét felvéve be kell költöznöm hozzá a családba, hogy a közvélemény ne fogjon gyanút, amiért egy idegen fruska járkál náluk. Így hát én lettem a semmiből előbukkant csodagyerek, a Callaway család legújabb üdvöskéje, egy mocskos színdarab főszereplője, a gyalog a sakktáblán. A legkönnyebben feláldozható, de a legravaszabb mind közül.

Felriadok. Hajnali napfény tör be a függöny résein át, rigók csiripelnek a párkányomon. A hajam csatakos az izzadtságtól, a testem lángol, csak a kezem jéghideg. Reszketve húzom fel a térdeimet, a mellkasomhoz ölelve belefúrom az arcomat. Könnyek áztatják az arcomat. Csak álom volt, egy rossz álom... Reggel van. Egy napra megint megmenekültem. Reggel van. Szipogok, kézfejemmel letörlöm a könnyeimet. Vörös csillan rajta. Vér. Kitapintom az arcomon az alvadt vér nyomát, kezem frissen túrt földtől piszkos. Remegő ujjakkal a hajamba túrok. Zokogok. Üvöltök.

Az őrület oly' közel...




A hozzászólást Alexis Callaway összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 09, 2017 9:29 pm-kor.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alexis Callaway   Kedd Jún. 13, 2017 12:12 am


Elfogadva

Miss Callaway

Újabb Callaway kisasszonyt üdvözölhetünk köreinkben... úgy vélem, egy sokkal talpraesettebb kiadással, mint a nővéred. Elég durva, ahogy Carmen anyja bánt veled és az édesanyáddal, sőt, egyenesen vérlázító. Nos, nem ettől fogom jobban csípni a Callaway családot... téged kivéve. wink
Imádtam az ET-t, Lexy! Odáig vagyok a fogalmazásodért, a stílusért és a történetért! Néhány helyen a hideg is kirázott, annyira tetszett és bevallom őszintén, a figyelmem egy pillanatra sem lankadt. Le a kalappal, szép munka!   Várom a közös játékokat!

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!



 
I'm not a perfect person...

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
☾ senkire sincs szükségem... csak egy barátra (yepp, jeff)
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
43

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Alexis Callaway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterek birodalma :: Elfogadott karakterek :: Vérfarkasok-
^
ˇ