Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Bárpult

Yesterday at 6:13 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Yesterday at 12:52 pm

Bejárat

Kedd Okt. 17, 2017 11:30 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Marianne Elizabeth Crawley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Marianne Elizabeth Crawley   Hétf. Jún. 19, 2017 12:38 am


Elfogadva

Marianne Elizabeth Crawley

Az első amit megjegyeznék, hogy nagyon szépen írsz, tetszik a stílusod, egy élmény volt olvasni a soraidat. A második, ami igazán megfogott, hogy egy igazi skót lányt hoztál közénk, a megszokott amerikai vagy angol karakterektől eltérő, az egyedi pedig nálam plusz pontot ér, aki ismer ezt tudja. Az is nagyon jó ötlet volt, hogy egy valódi, történelmi eseményt is beleszőttél a történetbe, ettől még érdekesebb volt számomra az egész. A karaktered anyai oldala igazán lenyűgöző, becsülendő, bár az őt ért tragédiák nem épp irigylésre méltóak, ám ennek ellenére Marianne mégis megmaradt olyannak, amilyen emberként volt.Egy igazi kitartó, erős nőről van itt szó, akit nagyon szépen felépítettél. Az előtörténetedben is megfigyelhető volt a kellemes, gördülékeny írásmódod, amit még szívesen olvastam volna - játéktéren majd meg is tehetem és meg is fogom tenni -, de nem vagyok telhetetlen... annyira Very Happy


Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!





one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Marianne Elizabeth Crawley   Vas. Jún. 18, 2017 8:11 pm


Marianne Elizabeth Crawley

A család is olyan valami az életben, ami becses.Olaj az élet lámpásában.


Becenév

Anne

Titulus

Guardian Vampire

Születési hely, dátum

Edinburgh,1896. január 2.

Faj

Vámpír

Átváltozás

1932. karácsony (részletezése lentebb a „Család” résznél)

Család

A klasszikus családmodell távol áll tőlem, bár nem azon okból amire sokan gondolnak. Volt családom, és még mindig van. Arról, hogy legyen én gondoskodom. Egyszerű, skót parasztcsaládba születtem, tradicionális, régi vágású és konzervatív.Ötödikként a sorban két fiú és két lány után érkeztem egy januári reggelen. 1911-ben adtak férjhez egy helyi kereskedő fiához, aki a megismételhetetlenül kecsegtető összeg reményében az akkor egyik legnívósabbnak és leggyönyörűbbek számító Titanic nevű hajóra jelentkezett szakácsnak. Ha sikerült volna az út annyi pénzt tudtunk volna összeszedni amiből megvehettük volna a fenyveseken túl az apró kis erdei házat, jövendő otthonunkat, ahova megszülhetem a fiunkat. Amikor a nagy hajó első útján 1912. áprilisában elsüllyedt, én már várandós voltam a gyermekünkkel. 1912. májusának 19. napján született meg Wilson, aki gyönyörű akvamarin kék szemekkel, napsütötte búzamezőket idéző hajjal érkezett a világba. Én pedig 16 évesen özvegy lettem, a fiam pedig félárva. Gyönyörű gyermek volt, akire nő csak büszke lehet, és én soha többé nem mentem férjhez, csak a fiamnak éltem, aki minden nappal egyre inkább hasonlított az apjára….1932. telén jártunk, amikor hazafelé tartottam egy szomszédos városból. Bábaasszony lett belőlem és házakhoz jártam olyan asszonyokhoz, akik otthon szülték meg a gyermekeiket, az ekkorra már szaporodó kórházak helyett. Az autóm felborult a csúszós, latyakos szerpentinen és én a roncsok alatt ragadtam.Kórházba kerültem, a gyermekem pedig egy időre a szomszédok gondjaira bízva. Az orvosom volt az, aki végül magához ölelt, mert a baleset következtében kétséges volt, hogy valaha magamhoz térek vajon. Mit látott bennem, miért mentette meg az életem nem tudom a mai napig sem, bár abban sem vagyok már biztos, hogy megmentett. Egy olyan világ részesévé tett, amelyről addig nem is tudtam. Azóta élek ebben a világban minden korszakban próbálva megtalálni a helyem, és a célom is megleltem. A fiam után annak gyermekeit és annak gyermekeit óvtam. Költöztem ha ők költöztek, és igyekeztem mindig a közelükbe lenni, már gyermekkoruktól kezdődően. Így találtam meg a pályámat is. Az egyetem mellett gyerekekre felügyeltem. Így maradtam örökre harminchat éves, és így lett az életem célja, hogy vigyázzak azokra akik fontosak nekem, akik a hosszú élet alatt a családommá váltak nem csupán vér szerint. Ha azt hiszed minden vámpír egyforma, ismerj meg és meglátod, néha a könyvek lapjai is hazudhatnak! Nem vagyok szörnyeteg, csak próbálok életben maradni, hogy azok is élhessenek, akik fontosak nekem. Hogy ne vesszen el a vérvonalunk.

Play by

Gemma Arterton





Ez az én történetem...

Az ablaknál állok, és a házam előtti frissen nyírt harsány zöld pázsitot nézem, aztán futólag az órámra pillantok. Késik. Nem szokott késni, mindig pontosan és kifogástalan öltözetben érkezik. Tíz éve annak, hogy utoljára láttam, mégis biztos lehetek benne, hogy egyetlen napot sem öregedve fog belépni az ajtómon, ahogyan én is éppen úgy várom őt amint több mint nyolc évtizeddel ezelőtt először találkoztunk. Az ablak melletti tükörbe pillantok futólag és megnézem magam. A bőröm olyan akár az olvadt viasz, hajam gesztenyebarnán omlik alá, ezen csupán mindig a korok ízlésének megfelelően igazítottam, a színén soha. Szemeim kicsit beesettek, de szürkék akár a gránit, vagy mint a vihar előtti égbolt. Egy malachit zöld kockás kosztümöt viselek. Konzervatív darab, akárcsak jómagam. Én még egy olyan kor szülötte vagyok, aki számára a családi otthon melege, a gyermekek, a hely ahol felnőtt, a dolgok amelyek körülvették még számított valamit. És számít ma is. Ha nem így lenne, akkor nem tölteném az időm nagy részét azzal, hogy az enyéim minden rezdülését féltőn őrzöm. Az erőmet pusztán csak annyiból használom amennyire az életben maradáshoz szükséges. Ennem kell, erősnek maradnom, ehhez pedig vérre van szükségem. Talán sokan megátalkodott gyilkosnak gondolnak, de tán ugyanígy vélekednének az oroszlánról is, aki egy gazellát ejt el az afrikai szavannán, hogy csillapítsa éhségét? A természet törvényei olykor kifacsartak, és nekünk alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Mások életét veszem el, hogy a sajátjaim biztonságáról gondoskodjak. Erről inkább nem is beszélnék, éppen elég magamnak megbirkóznom vele. Elvonom tekintetem a tükörről, és újra az órámra pillantok. Már itt kellene lennie, nagyjából öt perce. Ráncolom a homlokom és rosszat sejtek, de feleslegesen. Engedelmesen nyekeregve tárul fel előtte az otthonom ajtaja, ahogyan elegánsan és mások által ismeretlen tökéletességgel belép rajta. Lassan fordulok meg, és hagyom magam mögött a tökéletes pázsit látványát.A nappalim bordó kárpitjai mosolyognak a kettősünkön, ahogyan megölelem őt. Hiányzott. El sem tudom mondani mennyire. Tíz év egy ember életében sok idő a miénkben csupán egy szemhunyásnyi, mégis a hiányt ugyanúgy megérezzük.
- Levin. Öröm téged újra látni!- őszintén mondom mindezt, hiszen a teremtőm azóta sem vette le rólam figyelő tekintetét, és neki köszönhetem, hogy a kezdeti gyengeségeket túlélve fel tudtam nevelni a fiamat. Az egészből talán az a mozzanat volt a legfájóbb, amikor egy bús borongós őszi napon el kellett vennem az emlékeit, és helyükre egy eszményt varázsoltam, egy anyáról, aki sok évvel ezelőtt meghalt. A fiam úgy élte végig az életének mint a hetven esztendejét, ami még hátravolt belőle, hogy én pusztán egy árnyék voltam benne. A szomszédban lakó fiatal egyetemet végzett nő, aki néhanap átjár hozzá felolvasni a Zabhegyezőből:

“Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. Mondjuk, most kabátban megy. Vagy az, aki legutóbb a párja volt, skarlátot kapott, és most más a párja. Vagy a Miss Aigletinger helyettese viszi az osztályt. Vagy az ember hallotta, hogy a szülei reggel állati nagy parádét rendeztek a fürdőszobában. Vagy az ember csak elment az utcán egy pocsolya mellett, amin szivárványszínű benzinfoltok úsznak. Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.”

Aztán az unokáim útját követtem nyomon...aztán azok gyermekeiét...soha senkit nem hagytam magára, igyekeztem őket mindig figyelemmel kísérni, ott lenni valamilyen módon a földi létükben, hogy a megfelelő pillanatban az emlékeiket magamnak lopva távozzam az életükből mindig olyan hirtelen ahogyan megjelentem.
-  Hívtál és én jöttem Édesem. Mi a baj? Mindig akkor keresel ha baj van. És néha nem is kell keresned, mert érzem.- mélyet sóhajtok, fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
- Én csak...nem tudtam. Érted, Levin? Csak ennem kellett, űzött az éhségem, és éppen oda kellett betévednem. Az ösztöneimnek nem tudtam parancsolni. A saját vérem asszonyát támadtam meg.Nem tudtam magamon uralkodni. Ahogyan felidézem az arcát, mikor meglátta a halottat kiterítve mikor hazatért….nem tudok szabadulni a gondolattól.- próbálom neki elmagyarázni, megértetni vele mit tettem, de olyan nehéz. Sosem tudtam volna bántani azokat akik hozzám tartoznak, ahogyan a gyermekeket kik velem voltak, kikre vigyáztam a hosszú évek alatt. Mintha a sajátjaim lennének.
- Tudod mit kell tenned.- hangja vészterhes mélységben csendül és csendesen. Bólintok de a tekintetem éppen az ellenkezőjéről árulkodik ahogyan a szavaim is.
- Tudod mire vágyom a legjobban Levin? Hogy egyszer valakinek az emlékezetében mégis ott maradjak. Hogy ne felejtsenek el.- el kell majd mennem a leszármazottamhoz, és ki kell törölnöm az emlékeiből azt a lányt akit megöltem, mintha soha nem is létezett volna.
- Ez a sorsunk, Anne. Ha ott akarsz lenni az emberek életében, akkor annak ára van. És ez az ár a valóság felejtése, elfedése ha jobban tetszik.- elhallgatott, és magához ölelt. Szorosan tartotta szinte súlytalan testemet.
- Holnap….holnap megteszem- bólintok, és tudom, hogy ma este is azon a helyen fogok kikötni, ahol egy réges régi ismerős tölti ki nekem az italt, és nem kérdez  nem is emlékszik rám. Ahogyan senki más.


Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
 

Marianne Elizabeth Crawley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elizabeth Ethel Cordelia Midford
» Valerie Tulle
» Elizabeth Olsen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterlapok-
^
ˇ