Silhouette FRPG
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Mystic Grill
silhouette frpg


#001. Activity Check: június 18. - június 30.


SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Szabályzat a keresett karakterekhez

írta:Admin
Today at 12:33 am


Hiányzások

Today at 12:13 am


Bárpult

Yesterday at 10:00 pm


#001. - 2017.06.18. - 2017.06.30.

Yesterday at 6:10 pm


Figyelmeztetésben részesült felhasználók

írta:Admin
Yesterday at 5:25 pm


Recepció

Yesterday at 4:49 pm


Delena Online
silhouette frpg

Rose: Tudom, hogy meg akarod őket állítani. Megvédeni Elenát. De fiatal vagy... te nem látod, amit én látok. Nem csak arról van szó, hogy Elena jobb emberré teszi Damont. Ez is de... Damon is megváltoztatja őt. Damon kihívások elé állítja. Meglepi őt. Arra készteti, hogy elgondolkodjon az életén. Hogy higgyen. Stefan más. Az ő szerelme tiszta. És ő mindig jó lesz neki. Damon vagy a legjobb választás számára... vagy a legrosszabb.

Steroline Hungary
silhouette frpg

Alaric: (...) Attól még, hogy nem látunk semmit, nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
Damon: Nem úgy, mint Caroline érzései Stefan iránt.
Stefan: Vicces. Folytasd csak.
Damon: Ó, ne. Stefant érzékenyen érinti, hogy lerombolja a barátságát Caroline-nal? Caroline igazán kedvelte őt, de Stefan összetörte a szívét.
Alaric: Látod, Stefan? Még a maci is tudja.
Damon: Már láttam egy ideje, pedig pamutból van az agyam.
Stefan: Add ide.

Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd. Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall & Stefan Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Marianne Elizabeth Crawley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTéma: Marianne Elizabeth Crawley   Vas. Jún. 18, 2017 8:11 pm


Marianne Elizabeth Crawley

A család is olyan valami az életben, ami becses.Olaj az élet lámpásában.


Becenév

Anne

Titulus

Guardian Vampire

Születési hely, dátum

Edinburgh,1896. január 2.

Faj

Vámpír

Átváltozás

1932. karácsony (részletezése lentebb a „Család” résznél)

Család

A klasszikus családmodell távol áll tőlem, bár nem azon okból amire sokan gondolnak. Volt családom, és még mindig van. Arról, hogy legyen én gondoskodom. Egyszerű, skót parasztcsaládba születtem, tradicionális, régi vágású és konzervatív.Ötödikként a sorban két fiú és két lány után érkeztem egy januári reggelen. 1911-ben adtak férjhez egy helyi kereskedő fiához, aki a megismételhetetlenül kecsegtető összeg reményében az akkor egyik legnívósabbnak és leggyönyörűbbek számító Titanic nevű hajóra jelentkezett szakácsnak. Ha sikerült volna az út annyi pénzt tudtunk volna összeszedni amiből megvehettük volna a fenyveseken túl az apró kis erdei házat, jövendő otthonunkat, ahova megszülhetem a fiunkat. Amikor a nagy hajó első útján 1912. áprilisában elsüllyedt, én már várandós voltam a gyermekünkkel. 1912. májusának 19. napján született meg Wilson, aki gyönyörű akvamarin kék szemekkel, napsütötte búzamezőket idéző hajjal érkezett a világba. Én pedig 16 évesen özvegy lettem, a fiam pedig félárva. Gyönyörű gyermek volt, akire nő csak büszke lehet, és én soha többé nem mentem férjhez, csak a fiamnak éltem, aki minden nappal egyre inkább hasonlított az apjára….1932. telén jártunk, amikor hazafelé tartottam egy szomszédos városból. Bábaasszony lett belőlem és házakhoz jártam olyan asszonyokhoz, akik otthon szülték meg a gyermekeiket, az ekkorra már szaporodó kórházak helyett. Az autóm felborult a csúszós, latyakos szerpentinen és én a roncsok alatt ragadtam.Kórházba kerültem, a gyermekem pedig egy időre a szomszédok gondjaira bízva. Az orvosom volt az, aki végül magához ölelt, mert a baleset következtében kétséges volt, hogy valaha magamhoz térek vajon. Mit látott bennem, miért mentette meg az életem nem tudom a mai napig sem, bár abban sem vagyok már biztos, hogy megmentett. Egy olyan világ részesévé tett, amelyről addig nem is tudtam. Azóta élek ebben a világban minden korszakban próbálva megtalálni a helyem, és a célom is megleltem. A fiam után annak gyermekeit és annak gyermekeit óvtam. Költöztem ha ők költöztek, és igyekeztem mindig a közelükbe lenni, már gyermekkoruktól kezdődően. Így találtam meg a pályámat is. Az egyetem mellett gyerekekre felügyeltem. Így maradtam örökre harminchat éves, és így lett az életem célja, hogy vigyázzak azokra akik fontosak nekem, akik a hosszú élet alatt a családommá váltak nem csupán vér szerint. Ha azt hiszed minden vámpír egyforma, ismerj meg és meglátod, néha a könyvek lapjai is hazudhatnak! Nem vagyok szörnyeteg, csak próbálok életben maradni, hogy azok is élhessenek, akik fontosak nekem. Hogy ne vesszen el a vérvonalunk.

Play by

Gemma Arterton





Ez az én történetem...

Az ablaknál állok, és a házam előtti frissen nyírt harsány zöld pázsitot nézem, aztán futólag az órámra pillantok. Késik. Nem szokott késni, mindig pontosan és kifogástalan öltözetben érkezik. Tíz éve annak, hogy utoljára láttam, mégis biztos lehetek benne, hogy egyetlen napot sem öregedve fog belépni az ajtómon, ahogyan én is éppen úgy várom őt amint több mint nyolc évtizeddel ezelőtt először találkoztunk. Az ablak melletti tükörbe pillantok futólag és megnézem magam. A bőröm olyan akár az olvadt viasz, hajam gesztenyebarnán omlik alá, ezen csupán mindig a korok ízlésének megfelelően igazítottam, a színén soha. Szemeim kicsit beesettek, de szürkék akár a gránit, vagy mint a vihar előtti égbolt. Egy malachit zöld kockás kosztümöt viselek. Konzervatív darab, akárcsak jómagam. Én még egy olyan kor szülötte vagyok, aki számára a családi otthon melege, a gyermekek, a hely ahol felnőtt, a dolgok amelyek körülvették még számított valamit. És számít ma is. Ha nem így lenne, akkor nem tölteném az időm nagy részét azzal, hogy az enyéim minden rezdülését féltőn őrzöm. Az erőmet pusztán csak annyiból használom amennyire az életben maradáshoz szükséges. Ennem kell, erősnek maradnom, ehhez pedig vérre van szükségem. Talán sokan megátalkodott gyilkosnak gondolnak, de tán ugyanígy vélekednének az oroszlánról is, aki egy gazellát ejt el az afrikai szavannán, hogy csillapítsa éhségét? A természet törvényei olykor kifacsartak, és nekünk alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Mások életét veszem el, hogy a sajátjaim biztonságáról gondoskodjak. Erről inkább nem is beszélnék, éppen elég magamnak megbirkóznom vele. Elvonom tekintetem a tükörről, és újra az órámra pillantok. Már itt kellene lennie, nagyjából öt perce. Ráncolom a homlokom és rosszat sejtek, de feleslegesen. Engedelmesen nyekeregve tárul fel előtte az otthonom ajtaja, ahogyan elegánsan és mások által ismeretlen tökéletességgel belép rajta. Lassan fordulok meg, és hagyom magam mögött a tökéletes pázsit látványát.A nappalim bordó kárpitjai mosolyognak a kettősünkön, ahogyan megölelem őt. Hiányzott. El sem tudom mondani mennyire. Tíz év egy ember életében sok idő a miénkben csupán egy szemhunyásnyi, mégis a hiányt ugyanúgy megérezzük.
- Levin. Öröm téged újra látni!- őszintén mondom mindezt, hiszen a teremtőm azóta sem vette le rólam figyelő tekintetét, és neki köszönhetem, hogy a kezdeti gyengeségeket túlélve fel tudtam nevelni a fiamat. Az egészből talán az a mozzanat volt a legfájóbb, amikor egy bús borongós őszi napon el kellett vennem az emlékeit, és helyükre egy eszményt varázsoltam, egy anyáról, aki sok évvel ezelőtt meghalt. A fiam úgy élte végig az életének mint a hetven esztendejét, ami még hátravolt belőle, hogy én pusztán egy árnyék voltam benne. A szomszédban lakó fiatal egyetemet végzett nő, aki néhanap átjár hozzá felolvasni a Zabhegyezőből:

“Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. Mondjuk, most kabátban megy. Vagy az, aki legutóbb a párja volt, skarlátot kapott, és most más a párja. Vagy a Miss Aigletinger helyettese viszi az osztályt. Vagy az ember hallotta, hogy a szülei reggel állati nagy parádét rendeztek a fürdőszobában. Vagy az ember csak elment az utcán egy pocsolya mellett, amin szivárványszínű benzinfoltok úsznak. Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.”

Aztán az unokáim útját követtem nyomon...aztán azok gyermekeiét...soha senkit nem hagytam magára, igyekeztem őket mindig figyelemmel kísérni, ott lenni valamilyen módon a földi létükben, hogy a megfelelő pillanatban az emlékeiket magamnak lopva távozzam az életükből mindig olyan hirtelen ahogyan megjelentem.
-  Hívtál és én jöttem Édesem. Mi a baj? Mindig akkor keresel ha baj van. És néha nem is kell keresned, mert érzem.- mélyet sóhajtok, fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
- Én csak...nem tudtam. Érted, Levin? Csak ennem kellett, űzött az éhségem, és éppen oda kellett betévednem. Az ösztöneimnek nem tudtam parancsolni. A saját vérem asszonyát támadtam meg.Nem tudtam magamon uralkodni. Ahogyan felidézem az arcát, mikor meglátta a halottat kiterítve mikor hazatért….nem tudok szabadulni a gondolattól.- próbálom neki elmagyarázni, megértetni vele mit tettem, de olyan nehéz. Sosem tudtam volna bántani azokat akik hozzám tartoznak, ahogyan a gyermekeket kik velem voltak, kikre vigyáztam a hosszú évek alatt. Mintha a sajátjaim lennének.
- Tudod mit kell tenned.- hangja vészterhes mélységben csendül és csendesen. Bólintok de a tekintetem éppen az ellenkezőjéről árulkodik ahogyan a szavaim is.
- Tudod mire vágyom a legjobban Levin? Hogy egyszer valakinek az emlékezetében mégis ott maradjak. Hogy ne felejtsenek el.- el kell majd mennem a leszármazottamhoz, és ki kell törölnöm az emlékeiből azt a lányt akit megöltem, mintha soha nem is létezett volna.
- Ez a sorsunk, Anne. Ha ott akarsz lenni az emberek életében, akkor annak ára van. És ez az ár a valóság felejtése, elfedése ha jobban tetszik.- elhallgatott, és magához ölelt. Szorosan tartotta szinte súlytalan testemet.
- Holnap….holnap megteszem- bólintok, és tudom, hogy ma este is azon a helyen fogok kikötni, ahol egy réges régi ismerős tölti ki nekem az italt, és nem kérdez  nem is emlékszik rám. Ahogyan senki más.



avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 18.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Marianne Elizabeth Crawley   Hétf. Jún. 19, 2017 12:38 am


Elfogadva

Marianne Elizabeth Crawley

Az első amit megjegyeznék, hogy nagyon szépen írsz, tetszik a stílusod, egy élmény volt olvasni a soraidat. A második, ami igazán megfogott, hogy egy igazi skót lányt hoztál közénk, a megszokott amerikai vagy angol karakterektől eltérő, az egyedi pedig nálam plusz pontot ér, aki ismer ezt tudja. Az is nagyon jó ötlet volt, hogy egy valódi, történelmi eseményt is beleszőttél a történetbe, ettől még érdekesebb volt számomra az egész. A karaktered anyai oldala igazán lenyűgöző, becsülendő, bár az őt ért tragédiák nem épp irigylésre méltóak, ám ennek ellenére Marianne mégis megmaradt olyannak, amilyen emberként volt.Egy igazi kitartó, erős nőről van itt szó, akit nagyon szépen felépítettél. Az előtörténetedben is megfigyelhető volt a kellemes, gördülékeny írásmódod, amit még szívesen olvastam volna - játéktéren majd meg is tehetem és meg is fogom tenni -, de nem vagyok telhetetlen... annyira Very Happy


Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!





one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
61

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Marianne Elizabeth Crawley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elizabeth Ethel Cordelia Midford
» Valerie Tulle

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Karakterek birodalma :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-
^
ˇ