1932. telén, nem sokkal a karácsonyi ünnepek előtt, a seattle-i kórházba egy eszméletlen, fiatal nőt szállítottak be, súlyos koponya sérülésekkel. Autóbalesetet szenvedett a csúszós, kanyargós úton, miközben egy kismamához tartott éppen, hogy annak vajúdásánál és szülésénél segédkezzen.Aznap éjjel te voltál az ügyeletes traumatológus, ami már megszokott volt, hisz legtöbbször te vállaltad az éjszakai és a hajnali műszakokat. Senki nem faggatózott miért van ez így, örültek annak, hogy nem csinálsz belőle problémát. A nő egész éjjel nem tért magához, noha az életmentő műtét segített stabilizálni az állapotát kétséges volt, hogy valaha magához fog e térni, és ha igen, milyen maradandó károsodásokkal. Napokon keresztül járkáltál a szobája előtt, néha kezed a kilincsre tévedt, hogy belépve hozzá és kibújva a fehér köpeny védelmező távolságtartásából a saját fajtád módszereivel segíts majd rajta.Az utolsó pillanatban, azonban tán meggondoltad magad, vagy egyszerűen nem akartál ezúttal olyasmit tenni, amit megbánhatsz. Meglehet ösztönösen érezted, hogy ez a nő más...talán képtelen lenne megérteni, feldolgozni és elfogadni mindazt amit te ajándékként adnál neki. Az öröklét gyönyörű misztériumát. Miközben a nő eszméletlenül feküdt továbbra is, utánajártál jobban a személyazonosságának. Magad sem tudtad megmagyarázni, hogy mi fogott meg benne. Talán túl emberinek tűnt, talán a lehunyt pillái mögött megérezted a tragédiák sorát, amely az életben érte, és amelyek dacára még mindig kitartóan küzdött az életben maradásért, a céljaiért, az életéért. Megtudtad, hogy özvegy, hogy a férje egykor a Titanic nevű luxushajó egyik segészakácsaként halt meg, és hogy van egy fia, aki minden bizonnyal hazavárja az édesanyját. Hosszas tépelődés után végül döntésre jutottál, és karácsony második napján, miközben a holdnak lilás ezüstje kukucskált befelé az ablakon, és a tájat puha hótakaró fedte be egyre vastagabb rétegben, magadhoz ölelted őt. Vért vettél és vért adtál, hogy egy olyan életbe segítsd át őt, amelyben többé nem kell szenvednie, amelyben ott lehet az övéivel, még ha ennek súlyos és megfordíthatatlan ára is van. Amikor végül a nő magához tért és az első vérszomj eluralkodott rajta, nem értve mi történik vele, te ott voltál, hogy segíts rajta....és ott voltál később is. Több mint nyolcvan esztendeje már mindennek, és az útjaitok egy ideig egy irányba futottak, majd szétváltak. De mindig, ha szükségetek volt a másikra ott voltatok. Megtanítottad őt mindenre amire csak tudtad, egy dologra azonban nem lehetett felkészíteni és ezt soha nem tudta elfogadni: képtelen volt az örökélettel járó felejtést, az övéinek folytonos elvesztését feldolgozni. Vámpír lett általad, de éppen olyan emberi maradt amilyen te is maradtál az átváltozásodat követően. Ez a ti gyengeségetek és ez az amin ő is és te is a mai napig képtelen még túllépni. Ha a tényeket nézzük gyilkosok vagytok, vérre szomjaztok örökkön a puszta életben maradásért. De ha a felszín alá pillantunk akkor éppen olyan emberiek is mint azok akik táplálékul szolgálnak számotokra. Hosszú, lassan több évszázadot felölelő vándorlásod alatt azonban te magad is folytonosan formálódsz és alakulsz...mostanság megint szüksége van rád a teremtményednek, és te soha nem lehetsz olyan elfoglalt, hogy ne menj, ha hív...a nő akit átváltoztattál egykor, a nő, aki Én vagyok.

//Levin karakterének múltjáról szándékosan nem írtam, hiszen ez a jövendő megalkotónak nagyon szép és tágas terep, hogy szabadon engedje a fantáziáját, és olyannak álmodja meg amilyennek szeretné. Kettőnk története tulajdonképpen onnan kezdődik, hogy átváltoztatott engem, ott találkoztak az útjaink. Ez az a rész ami már inkább kötött, minden más szabadon alakítható. A Levin név ha nem tetszik fő keresztnévként, nyugodtan adhatod második névként, Anne így hívja őt. A családneve szintén szabadon választható, én őt valamiféle orosz-szláv származásúnak képzelem el, a skót Marianne mellett. Bármi ami nem világos, vagy nem egyértelmű, abban nyugodtan kérdezz, bár legtöbbször nem szokásom az adott megalkotó kezeit megkötni semmiben, ami hihető és nem látszik akadálya annak, hogy ilyennek alkossa. Az előtörténetem leíró része egyértelműen kettejük egy átlagos találkozásáról szól, szóval azt mindenképpen érdemes elolvasni. Hirtelen ez jutott az eszembe még plusz információként. Megérkezés esetén kérlek mindenképpen jelezd üzenetben. Boldoggá teszel ha megalkotod nekem Őt. //