Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Hangstúdió

Today at 2:24 am

Mûterem

Yesterday at 6:13 pm

Karácsonyi álom

írta: Venus Juno
Yesterday at 6:11 pm

Alagsor

Yesterday at 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Dominik Parker

Hétf. Dec. 11, 2017 12:00 am

Félvér Tábor - Frpg

írta: Vendég
Vas. Dec. 10, 2017 10:59 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Hazel rejtekhelye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   Csüt. Jún. 29, 2017 5:12 pm



Hazel & Damien




Megrándult egy izom az arcomon, amikor a rémisztő jelzőt a nevem mellé biggyesztette, de nem szóltam érte semmit. Hisz, valamilyen szinten az voltam, rémisztő. Bár az őrült szócskát sokkal szívesebben kötötték össze velem, és szerintem is jobban passzolt, de nem foglalkoztatott különösebben, hogy ki hogyan nevezett meg. Eddig nagyjából Damien volt az első, akinek elárultam a nevemet, hisz a többiek nem kérdezték, én pedig nem vettem a fáradtságot, hogy ilyen jelentéktelen dolgokra pazaroljam az időmet.
A mondandóm közben is tett megjegyzéseket, amiket hallva csak egy fenyegető pillantást küldtem felé, hogy azért jelezzem a számára is, hogy nagyon nincs abban a helyzetben, hogy ilyeneket közbe fecsegjen. Bár, lehet, hogy csak azért tette, mert igazából már rég betojt félelmében, s ezzel próbálta elterelni a gondolatait arról, hogy hamarosan nagyon is nagy valószínűséggel valamelyik kis játékszerem áldozatául válik. És ha így folytatja, tényleg fel fog bosszantani, s idő előtt kerül közelebbi ismeretségbe a kínzóeszközeimmel.
Amikor megkérdezte, hogy kik azok az Ősiek, nem lepődtem meg. Sőt, határozottan az lett volna a meglepő, ha tudott volna róluk. Ez egy jele lehetett volna annak, hogy őt is az egyik Ősi hozta létre, bár abban is biztos voltam, hogy azért ők sem híresztelik túlságosan, hogy kicsodák. Ha mégis, akkor ők is ostobábbak, mint gondoltam.
- Ősieknek nevezzük azokat a vámpírokat, akikkel ez az egész átok kezdetét vette. Ők a legelső vámpírok, s tőlük származik mindenki más is. És ha ők nincsenek… - hagytam a mondatot a levegőben lógni, hogy Damien magától jöjjön rá a befejezésre, ha volt elég okos hozzá. Voltak kétségeim efelől, mindenesetre nem akartam közölni vele, hogy bizony-bizony, ha a kezeimbe adja az Ősieket, ő is elpatkol. Bár, így is, úgy is meghalna, hisz tőlem élve nem szabadul…
A következő kérdésére nem válaszoltam rögtön, percekig csak ültem, s hagytam, hogy a gondolataim visszataláljanak életem első felének történéseihez. Képzeletben újra átéltem azokat a borzalmakat, amiket Victor mellett tapasztaltam, ám ezeken az emlékképeken gyorsan átsiklottam, s inkább ott álltam meg, amikor mindennek vége szakadt. Újból éreztem, ahogy a kezemen lefolyik Victor vére, ahogy kegyelemért könyörög az átkozott, de az arcomról tökéletesen leolvasható volt az összes tervem. Ezúttal kivételesen nem bántam, hogy nyitott könyv voltam a számára – a szemeimben őrület ült, kicsit sem foglalkoztam azzal, hogy hány sebből véreztem én magam is… Egyedül a bosszú és élvezet létezett számomra abban a pillanatban.
Pislantottam egyet, és az emlékképek szertefoszlottak, s én ismét a kínzókamrámban voltam, Damiennel szemben ülve, aki csakis az én válaszomra várt. Kegyetlen mosolyra húztam ajkaimat, miközben ráemeltem gyűlölettől égő szemeimet.
- Nem, ők nem vétettek semmit ellenem, csupán annyit, hogy léteznek – feleltem, majd mivel kezdtem ráunni erre az üres beszélgetésre, jobbnak láttam, ha felállok. A saját székemet hátrébb rúgtam a lábammal, majd megindultam lassú léptekkel, hogy tegyek néhány kört Damien körül, s így vizslattam őt. Olyan voltam, mint a ragadozó madár, mely épp az áldozatára készül lecsapni.
- Eltaláltad – vágtam a következő kérdésére rá egyből, majd a háta mögött megálltam, s odahajoltam a füléhez, miközben az ellentétes vállán a két ujjammal kezdtem el sétálgatni. – Szóval mi lenne, ha végre elárulnád, hogy mit tudsz? A türelmem sajnos véges – súgtam neki vészjósló hangon, miközben a pozíciómon kicsit sem változtattam. Reméltem, hogy idegesíti a közelségem, mert az lett volna a cél, hogy ezzel is még jobban provokáljam őt. – Kicsi, kicsi Damien…





━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━

words: 542


@



The devil within

avatar
Az Ötök egyike vagyok
Play by :
Eiza Gonzalez
Keresem :

Léptek száma :
18

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   Szer. Jún. 28, 2017 12:47 am



hunter and monster



Hahaha. Felnevettem volna, de rohadtul nem volt vicces. Unott arcot vágtam a szavaira, miszerint örüljek, ha csak a nyelvem bánja. Kösz. Tényleg, annyira imádlak, te nő. A nevére nyitottam volna a számat, de annyira közel hajolt, hogy amennyire tudtam, hátrahúztam a fejem. Azonban a tekintetét tűrtem és nem néztem félre.
- Aha, szóval Hazel… Rémisztő Hazel… - Vigyorodtam el egy fél pillanatra, majd sóhajtottam. Komolyan, mivel győzhetnék meg egy ilyen határozott nőt, mint ő? Mivel beszélhetném le arról, hogy kutyaeledelt csináljon belőlem? Vagy felégessen… hm, nem, a boszorkányokat szokták máglyára vetni. Töprengtem el, majd gyengén megráztam a fejem és újra Hazelre koncentráltam. Nos, egy fokkal közelebb voltam hozzá. Mihez? Nem tudom, de legalább már nem voltunk teljesen idegenek egymás számára.
- Jó hír… tippeljek, mennyire jó hír az a jó hír? .. Semmennyire. Rám nézve. – Morrantam kedvetlenül, a számat húzva és igazam is lett. Az „egyelőre” nem öl meg, az épp elég volt ahhoz, hogy könyörögni akarjak a halálért. A gyors… halálért. De ezt az örömöt nem akartam neki megadni. Amúgy is volt még egy joker lapom, bár nem, azt semmiképp nem akartam felhasználni. Rebekah mesélt még egy képességről, amit a vámpírok birtokolnak és az nem más volt, mint az a kapcsoló a fejünkben. Vagy a szívünkben… legalábbis én inkább az utóbbit mondanám. Szóval a lényege, hogyha kikapcsolom az emberségem, akkor megszűnik minden érzelem. Nem fogok érezni semmit. Sem fájdalmat, sem megbánást, sem bűntudatot. Egyszerűen… semmit. Csak tűrni fogom, amit tesz velem. Ennyi. Nem több.
Hallgattam a továbbiakat, azt a bizonyos rossz hírt, ami… nos, tényleg rossz volt. Őt figyeltem, majd amikor azt említette, mennyire mérges lesz, elnéztem az asztal felé és a kínzóeszközökre pillantottam. Igen, volt sejtésem, mennyire lesz dühös és miket művel majd velem. Szusszantam egy nagyobbat, majd újból ráemeltem a tekintetem. Ősiek? Erre egy pillanatra összevontam a szemöldököm.
- Ősiek? Azok kik? – Érdeklődtem. Rebekahval beszélgettünk valami olyasmiről, hogy ő milyen régóta vámpír, de… nem akartam ezt kimondani. Nem tudtam biztosra, hogy ő Ősi vámpír, másrészt nem akartam bajba sodorni sem annak ellenére, hogy mennyire utáltam őt, amiért behúzott ebbe a sötét világba a megkérdezésem nélkül.
- Ártottak neked vagy mi? Miattuk vagy dühös az egész vámpír társadalomra? – Vontam fel a szemöldököm és nagyon halványan el is mosolyodtam. Nem akartam felhúzni vagy ilyesmi, egyszerűen érdekelt, mit akar az ősiektől.
Mellesleg, a csuklómat egyre jobban kezdte szétcseszni a verbénás kötél és fel-felszisszentem miatta.
- Nem vennéd le…? – Próbálkoztam, miközben szomorú fejet vágtam, hátha megsajnál… legalább egy egészen picikét.

409 szó ||  || @





Don't underestimate the allure of darkness.
Even the purest hearts are drawn to it.

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✘ mr. perfect matthew daddario
Léptek száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   Szer. Jún. 28, 2017 12:10 am



Hazel & Damien




Arra, amit halkan mormogott, nem reagáltam semmit, bár nagyjából kihallottam a szavait, de csak felvontam a szemöldökömet, és inkább a beszélgetés érdemi részére koncentráltam. Vagyis, arra vártam, hogy a csevejünk egy ilyen fordulatot vegyen, de ahogy elnéztem a vámpírt, nem igazán fűztem túl sok reményt a tekintetében, hogy ezúttal egy lépéssel közelebb kerülök a célomhoz, tehát az Ősiekhez. Hisz ő fiatal is volt, a fiatalok pedig még a saját képességeiket és korlátjaikat se nagyon ismerték, hát hogy tudták volna, kik az Ősiek, és hol bújnak meg? Tőlem is botor dolog lett volna, ha ilyen magas elvárásokat fűztem volna ehhez a fiúcskához, de hát ugyebár ez nem volt igaz. Tudtam, mire számítsák, tudtam, hogy ő csak arra lesz jó, hogy a szadista vágyaimat kiélhessem, és őszintén szólva, egyelőre ez tökéletesen meg is felelt a számomra.
- Örülj, ha csak a nyelved bánja – húztam kegyetlen mosolyra az ajkaimat, majd amikor közölte, hogy tényleg nincs semmije, amit felajánlhatna a számomra, csalódottan felsóhajtottam.
Pedig már pont kezdtem izgalomba jönni, hátha mégis csak tud nekem nyújtani valami érdemit is, nem pusztán élvezeteket, de nem, tévedtem. Azt mindenesetre elismertem, hogy bátor dolog volt tőle, hogy bevallotta az igazságot. A legtöbben ilyenkor mindig hebegni-habogni kezdtek, és megpróbáltak kitalálni valami hazugságot csakis azért, hogy a kedvemben járhassanak. Sokan beköpték például a barátaikat, ismerőseiket, akik szintén vámpírok voltak, én pedig le is vadásztam őket, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy az alku megköttethessen. Elvégre, senki sem tudta, hogy én pontosan mire is vágytam, s ha el is árultam, akkor is feleslegesen, mert senki nem tudott információval szolgálni. És akkor azt hitték, így fogom őket elengedni, mi? Ostobák…
Mielőtt azonban bármit tudtam volna reagálni az előbbi megnyilvánulására, ő tovább fecsegett. Őszintén szólva, kicsit sem érdekelt, hogy mit akart, még a nevemet sem akartam elárulni neki, elvégre, minek tudnia azt? Nem számított kicsit sem, hogy tudta-e a nevemet vagy sem, úgyis csak gyűlölködve gondolt volna rá… Mondjuk, ez valamilyen szinten hízelgő is volt, sőt, egészen tetszett az elképzelés.
- Hazel a nevem, Damien – válaszoltam neki, miközben közelebb hajoltam hozzá, hogy tekintetemet mélyen az övéibe tudjam fúrni. Nem tudom, miért cselekedtem így, és azt sem tudtam, miért borzongtam bele abba, ahogy kimondtam a nevét, de tetszett… Tetszett a hangzása, a csengése, és még ezerszer el tudtam volna ismételni. A kínzáshoz pont jól fog jönni. Elvégre, ezzel sokkal bensőségesebbé tettük a kapcsolatunkat, hisz most már nemcsak egy vámpír és egy vadász voltunk, hanem már Damien és Hazel, Hazel és Damien. A kapcsolatunk egy új szinte lépett, és én imádni fogom kihasználni ezt.
- Nos, Damien… Van egy jó hírem a számodra – kezdtem bele, miközben újból hátradőltem a székemben, majd keresztbe tett lábakkal és karba tett kezekkel pillantottam az előttem lévő fiúra. – Nem foglak megölni, egyelőre legalábbis – tettem még hozzá, mert ezt azért fontos volt tudnia. Nem akartam még, hogy hiú ábrándokat kergessen, vagy abban reménykedjen, hogy elszabadulhat tőlem, mert az, aki egyszer belekeveredett a hálómba, soha nem szabadul ki onnan. – A rossz viszont az, hogy nekem információkra lenne szükségem. Sürgősen, és ha nem kapom meg azokat, akkor nagyon mérges leszek – biggyesztettem le szomorúan az ajkaimat, amolyan „te sem akarhatod ezt” módon. Mintha tényleg olyan nagy tragédia lett volna ez. Ami, valljuk be, tényleg az volt, mert már nagyon szerettem volna véghezvinni a bosszúmat, de azért dramatizáltam jócskán. Nem mintha arra számítottam volna, hogy ezzel meghatom Damient, egyszerűen csak jól esett… - Nagy csúnya vámpírokra vadászok, akiket mindenki csak az Ősiekként emleget. Rémlik valami? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.






━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━

words: 576


@



The devil within

avatar
Az Ötök egyike vagyok
Play by :
Eiza Gonzalez
Keresem :

Léptek száma :
18

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   Kedd Jún. 27, 2017 11:21 pm



hunter and monster



Csipkerózsika? Hol él ez? Amúgy is, Csipkerózsika lány volt. Én meg fiú, ha nem tűnt volna neki fel. Morogtam magamban, de nem reagáltam le hangosan a szavait. A visszakérdezésére szusszantam egy nagyobbat.
- De, akkor is ezt éreztem, amikor vámpírként magamhoz tértem… - Mormogtam egy fokkal halkabban, majd félrepillantottam.
Azon kattogtam, mégis miféle alkut ajánlhatnék fel neki. Nem voltak értékes információim semmiről, nem tudtam semmi értéket sem felmutatni, hisz átlagos voltam, sőt, épp, hogy kijöttem abból a pénzből, amit kerestem. De ugye, mióta vámpír lettem, nem volt szükségem munkára, hisz az igézéssel bármit meg lehetett oldani. Fogalmam sem volt hát, mit ajánljak fel a nőnek a szabadságomért cserébe, így kezdtem picit kétségbeesni. Ekkor szólalt meg újra, így elnéztem felé és végigmértem. A fenyegetésére meg a szemeimet forgattam.
- Így legyen bátor az ember, mi? Körülbelül bármit mondok, a nyelvem bánja. – De hé, ebben a pillanatban jöttem rá, hogy a szemem, amit volt oly kedves kilőni, már ép és sértetlen volt. Ha lett volna tükör a közelben, isten bizony, hogy megnéztem volna. Aztán a fejemet ráztam gyengén, hogy mégis mik járnak a fejemben.
- Őszinte leszek. Semmit sem tudok felajánlani neked. Nincs… semmim. Se pénzem, se értékeim, se információim, amik jól jöhetnének neked… - A számat húztam, hisz a szavaimmal a halálos ítéletemet írtam alá. Legalábbis ezt hittem.
- De mielőtt megölsz… igazán elárulhatnád a neved. Tudni akarom, ki fogja kioltani az életemet. – Magyaráztam, miközben őt fürkésztem. Mellesleg gyönyörű volt. Gyönyörűen… veszélyes. Inkább bele sem akartam gondolni, hogy a fogva tartóm milyen dögös és mennyire elfelejtettem az ex-barátnőmet hirtelen, aki kitette a szűröm.
- Én Damien vagyok. – Tettem hozzá halkabban annak ellenére, hogy ő nem kérdezte. Beszélnem kellett, nem akartam befogni, hátha ezzel még tovább húzhatom a halálomat. A földre néztem, kissé lehajtva a fejemet és magamban elátkoztam Rebekah Mikaelsont, amiért azon az éjjelen odajött hozzám és vámpírt csinált belőlem. Ha ő nincs, nem lettem volna ebben a kutyaszorító helyzetben sem. Végem volt, a kérdés csak az, mennyit kell majd szenvednem, mert hát… ebből a nőből kinéztem, hogy nem gyors halálom lesz, hanem hosszú, kínokkal teli és rohadt fájdalmas. Nem akartam szenvedni. Lelkileg így is egy roncs voltam a szakítás óta, de a fizikai fájdalom sokkalta rosszabb volt, főleg, hogy a sebeim hamar begyógyultak, így hát többször is élvezhettem a fájdalmat, mint azt épeszű ember el tudta volna viselni.

388 szó ||  || @





Don't underestimate the allure of darkness.
Even the purest hearts are drawn to it.

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✘ mr. perfect matthew daddario
Léptek száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   Kedd Jún. 27, 2017 10:23 pm



Hazel & Damien




Nem tudom, mennyi idő telt el azzal, hogy csak ültem és bámultam a vámpír arcát, arra várva, hogy mikor ébred fel, de őszintén szólva, nagyon hosszúnak tűnt. Unalmas volt, de nagyon, s már viszketett a tenyerem arra, hogy hozzáláthassak az est igazán szórakoztató részéhez – a kínzáshoz. Épp ezért én magam ébresztettem volna fel a vámpírt, ha ez lehetséges lett volna, de mivel nem volt az, kénytelen voltam türelmesen végig várni, amíg magához nem tér. Közben persze, amennyire tudtam, elütöttem az időt. Olyanokon gondolkoztam, hogy hogyan kínozzam őt meg majd először, hisz olyan sok lehetőség állt előttem, előttünk, hogy a bőség zavarában hirtelen azt sem tudtam, mivel kezdjek.
Sajnos még akkor sem jutottam döntésre, amikor végül a vámpír felébredt, de igazából ezzel sem volt gondom. Úgy voltam vele, hogy majd rögtönzök – egyébként is az ilyen ötletek voltak mindig a legjobbak. Azok, amik a pillanat hevében pattannak ki az ember fejéből.
- Jó reggelt csipkerózsika – köszöntöttem gúnyos mosollyal az arcomon a fiúcskát, ám ő mintha ezt meg sem hallotta volna, és egyből a saját kérdéseire kezdte el a válaszokat tudakolni. Felvontam a szemöldököm, amikor szemre hánytam nekem azt, hogy még életben volt, majd elnevettem magam, vagyis kinevettem. Olyan buta volt néha, hogy tényleg csak sajnálni tudtam az ostobaságaiért. – Nem gondolod úgy, hogy életben lenni néha sokkal nagyobb átok, mint halottnak? – kérdeztem tőle, miután kiszórakoztam magam rajta. Hangomba visszatért a felsőbbrendűség és lenézés, amit nem is voltam rest a vámpír tudtára adni.
Végig figyelemmel kísértem az arcát, tanulmányoztam a reakcióit, kíváncsi voltam ugyanis, hogy hogyan reagál erre az egész szituációra, de úgy tűnt, hogy még nem is igazán fogta fel, hogy a helyzete csak rosszabbodott ahhoz képest, ami a főutcán volt. Viszonylag nyugodt volt, még nem veszítette el a reményt, hitt abban, hogy élve megúszhatja ezt a kis kirándulást. Nem akartam rögtön elszomorítani azzal, hogy közlöm le, ez teljeséggel lehetetlen, ezért inkább hallgattam, s hagytam, hogy előálljon az ötleteivel.
Amikor alkudozni akart, némileg kíváncsibban tekintettem rá, tényleg érdekelt, hogy vajon mit tudott volna felajánlani nekem a szabadon eresztéséért cserébe. A családjáról tartott szent beszédet csak elengedtem a fülem mellett, nagyon nem fogtam fel belőle semmit, mert csakis azon kattogott az agyam, hogy mit forgathat a fejében. Persze az eleresztését semmiképp nem ejtettem volna meg, hisz egy Ősi, ha kapcsolatban állt egy is ezzel a vámpírral, egy igézéssel egyszerűen ki tudta volna szedni belőle az igazságot, ezt a kockázatot pedig nem vállaltam.
- Nos, rendben, halljuk, fiúcska, mivel tudsz szolgálni az életedért cserébe? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. – De előre figyelmeztetlek, hogy kivágom a nyelved, ha valami haszontalan dologgal állsz elő – vetettem rá egy figyelmeztető pillantást, majd vártam, hogy feleljen.





━━━━━━━━━━ ❖ ━━━━━━━━━━

words: 435

@



The devil within

avatar
Az Ötök egyike vagyok
Play by :
Eiza Gonzalez
Keresem :

Léptek száma :
18

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   Kedd Jún. 27, 2017 9:17 pm



hunter and monster



Nem érzékeltem semmit abból, amit csinált, hisz egyáltalán nem voltam magamnál. Amikor egy vámpír nyakát kitörik, meghal, de nem véglegesen. Elég vicces. Azaz nem, inkább csak egy tény, ami egy fokkal könnyebbé teszi a vámpírlétet. Túlélhetőbbé. Bár ki akarná túlélni ezt? Kettős érzések kavarogtak még mindig bennem arra vonatkozóan, éljek-e így tovább, avagy sem.
Ahogy elkezdtem magamhoz térni, rögtön belém hasított a kínzó, égető fájdalom, ami a csuklóm köré fonódott verbénás kötélnek volt hála. Felszisszentem és próbáltam kiszabadítani a kezem, kevés sikerrel. A fejemet lassan felemeltem, hogy körbe tudjak nézni és az első, akit megpillantottam, az a vadász volt. Egy pillanatra meglepődtem, aztán rájöttem, hogy nem kellene. Elvégre ő ölt meg, azaz törte ki a nyakam. Bár… egy kérdés azért felvetődött bennem.
- Nem mintha zavarna, de… miért vagyok még életben? – Kérdeztem két szisszenés között, majd elkezdtem mocorogni és újból igyekeztem kiszabadulni. Egy székhez voltam kötözve és egy idegen helyen voltam, ami eléggé frusztrált. Körbenéztem idegesen. Láttam egy ketrecet, ami nem volt túl bizalomgerjesztő… és egy asztalt, amin sokféle tárgy volt. Kínzó eszközök. Na ne… Mi ez a hely? Ez lenne a vadász csajnak a személyes kínzó kamrája? Vagy mi? Visszapillantottam a nőre, akitől kezdett komolyan kirázni a hideg.
- Nos… alkudozni ér? – Szinte suttogtam, némileg grimaszolva. Nem akartam meghalni, még ezernyi elintéznivalóm van az életben. Mondjuk, hazatolni a képem a nővéremhez. Igen, a halálom előtt egyszer még mindenképp látni akarom, ha törik, ha szakad. – Tudod, engem még hazavárnak… vagyis azt hiszik, eltűntem, szóval ideje lenne hazadugnom az orrom, hogy megnyugtassam őket… - Motyogtam, hátha megesik rajtam a szíve, aztán megadón sóhajtottam. A csuklóm továbbra is égett a verbénás kötéltől, így idegesen rángatni kezdtem újból a kezem.
- Nézd, tudom, hogy vadász vagy, én meg vámpír, de… ha elengedsz, senki sem fog tudni róla, oké? Becsület szavamra mondom. – Pislogtam rá, a tekintetem őszinte volt és én magam is. Nem kürtöltem volna szét, hogy itt egy vadász. Azt hiszem, még Rebekah Mikaelsonnak sem mondtam volna el. Nem azért, mert ártani akartam volna neki, csak jobb kimaradni ebből az egészből.
Persze sejtettem, hogy a hülye kis könyörgésemmel nem fogok semmire sem menni, így elhúztam a számat kicsit, miközben elpillantottam az asztal felé, azon belül is az egyik játékszerre. Aztán az orromat megcsapta a vér szaga, így újból nézelődni kezdtem, mígnem egy csapra tévedt a tekintetem. Összehúztam a szemeimet, majd kicsit megráztam a fejemet és újra a vadászra tekintettem egy nagyobb sóhaj kíséretében.

400 szó || félek tőled... xD  || @





Don't underestimate the allure of darkness.
Even the purest hearts are drawn to it.

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✘ mr. perfect matthew daddario
Léptek száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hazel rejtekhelye   Csüt. Jún. 22, 2017 10:33 am

***

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel rejtekhelye   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Hazel rejtekhelye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Akari klán rejtekhelye és lakása
» Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye
» Hazel szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans-
^
ˇ