Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Today at 12:52 pm

Holly Marlow

írta: Holly Marlow
Today at 12:50 pm

Bárpult

Today at 12:45 am

Bejárat

Yesterday at 11:30 pm

Vendégszoba

Yesterday at 11:30 pm

Chelsea szobája

Yesterday at 11:30 pm

Nappali

Yesterday at 11:30 pm

Konyha

Yesterday at 11:29 pm

Fürdőszoba

Yesterday at 11:29 pm

Társalgó

Yesterday at 11:11 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 36 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Francesco Di Pasqua


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szer. Okt. 04, 2017 4:34 pm


Meet again
Veni & Caine


Jobban belegondolva, talán nem is kellett volna ide jönnöm, de valahogy mégis ide hozott a lábam, és a kósza gondolataim, ahogy belegondoltam ebbe az áldatlan állapotba. Akarom is Venust, meg nem is. Jobban akarom, mint egy kalandot, egy újabb szép pofit az évek alatt, de nem merem magam előtt sem igazán beismerni hogy miért van rá szükségem. Régóta játszom a magányos farkast és ez így csapna vissza? Hogy valaki ennyire elemi erővel hat rám, és mindennél jobban akarom? Miért nem volt soha vámpír tanárom... most milliónyi kérdést tudnék neki feltenni.
Elhelyezkedek a kanapén, és ismerős emlékeket ébreszt bennem, volt hogy nem bírtuk ki a hálószobáig, és itt estünk egymásnak ahogy voltunk. A kijelentésére őszinte, de kissé szomorkás mosolyra húzom az ajkaim. Ő tényleg nem érti ezt.
- Miért állítod olyan biztosan hogy így van? Nem tudsz rólam szinte semmit azon kívül, hogy rendkívül jó a fenekem - vigyorodom el, hiszen eleinte ez csak könnyed, felületes viszonynak indult, még csak nem is kapcsolatnak. Hívtuk egymást, ha éppen szexuális jellegű vágyunk volt, és azután beszélgettünk egy kicsit, és ennyi. Ebben ki is merült eddig, de a szex utáni beszélgetések lassan ugyanúgy fontossá váltak, mint maga a tevékenység és már nem akarom beérni pusztán ezzel. Nem tudom lehet-e ez több, másabb de ennek akarok utánajárni.
- Nekem sem megy, és amíg távol voltam, átgondoltam ezt is. Ha csak szex lenne, nem éreztem volna azt, hogy ha visszajövök, fel kellene keresselek, de... én akarom hogy ezt megbeszéljük, mert nem akarlak áltatni se téged se magamat. Ez a dolog túlnőtt rajtunk és kezdenünk kell vele valamit hogy akarjuk-e máshogy, más formában ezt vagy inkább most fejezzük be - sóhajtok fel ahogy hátratúrom a hajam, aztán bele iszom a borba. Nem remeg a kezem akkor sem amikor töltök, és elmosolyodom a bókjára. Miatta nem vágatom rövidebbre azt hiszem. Szeretem ahogy hozzám ér, és hagyom is neki hogy a hajammal játsszon. Aztán felpattan és szinte hisztérikus rohamot kap. Leteszem a poharam, én is felállok, azzal a laza eleganciával ahogy mindig is csináltam.
- Veni kérlek nyugodj meg egy kicsit, mert eddig is azt az igazat mondtam - jelentem ki, és odalépek hozzá, hogyha hagyja magát akkor átölelhessem, és ha nem lök el, akkor szorosan tartom.
- Tényleg nem voltam a városban, egy kéthetes workshopon voltam ami kell az egyetemhez. Jó nem kell, de plusz pontot ér ha megcsinálja az ember és elmentem rá - hiszen nem könnyű embernek tettetnem magam, még ha jó is vagyok benne, nem a legeslegjobb. Még bőven van mit tanulnom.
- Nekem sem jó ez így, azért jöttem el hogy beszéljük ezt meg, ha képes vagy kicsit összeszedni magad, na? - húzom a kanapé felé, és szinte az ölembe veszem, ha csak ki nem ugrik onnan. Ujjaim elkalandoznak a hajába, de most nincs más töltete, egyszerűen meg akarom vigasztalni.



notes: Remélem megfelel <3
• •

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szomb. Szept. 16, 2017 11:45 pm

Veni && Caine

Az öröm és az aggodalom édes, ám őrjítő érzése tölti el a pici szívem, ám nem tudom, hogy mi lenne a jó és a rossz. A határok elmosódni látszanak és a gondolataim teljesen elkavarodnak a pillanatok hevében. Csak a bizonytalanság az egyetlen biztos pont, ami valljuk be nem a legmegnyugtatóbb érzés a világon. Csak az Ő arcát láttam az elmúlt hetekben mindenhol és az Ő neve járt a fejemben. Az életem minden egyes szakaszát, apró részletét megfertőzte, de nem bánom, sőt inkább élvezem. Élvezem, ha velem van, de még azt is, ha éjszakánként azon aggódom, hogy merre járhat és miért nem ír, miért nem keres és ami a legfontosabb, hogy miért nincs velem most is. Tipikus tinédzser lány problémának érzem, ám mégis sokkal többre tartom ezt. Talán a világom a feje tetejére fordulni látszik és mindezt Caine Greyson-nek köszönhetem. A srácnak, aki megdobogtatja a szívem, megérinti a lelkem és nem enged el. A varázsával teljesen magához láncol. Furcsa ezt így kijelenteni, hiszen annyi mindent nem tud még rólam és én se róla. Azt sem, hogy mi vagyok igazából, de nem tartom ezt fontosnak. Egy boszorkány, aki nem tudja használni az erejét sima emberrel ér fel.
- Caine, tudom, hogy ez nem így van, nem egyedül én vagyok neked – mosolyodom el édesen és legszívesebben odahajolnék hozzá és megcsókolnám, de úgy érzem most nem a legalkalmasabb az időpont erre. Fáj, hogy mindig csak szexuális kapcsolat van köztünk, hogy nem csókolhatom meg anélkül, hogy ágyba bújnánk, ami minden félreértés elkerülve tényleg csodálatos, de már nem nekem való. Egy érett kapcsolatra vágyom a sráctól, de nem merem ezt így kimondani. Várni fogok rá, míg magától nem mondja. Nem szeretnék rögtön beleugrani egy kapcsolatba, meg akarom ismerni először, újra akarok kezdeni mindent.
- Én nem szeretném a csak szex és semmi más tematikát folytatni, nekem ez már túl sok. Veled ez nem megy, kialakult az én részemről egy olyan kötődés, ami nem engedi azt, hogy továbbra is az érzelmek nélküli dugás játszon szerepet közöttünk – sütöm le a szemem. Caine nem Jude és nem megy ugyanaz, mint vele. Nem is értem, hogyan engedhettem, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok köztünk.
A szívem a torkomban dobog, amikor előre hajolok, hogy elvegyem az egyik borral teli poharat. Odakoccintom az övéhez és elmosolyodom, mielőtt belekortyolnék. Nem mondok semmit, hogy mire kellene innunk, hiszen most minden annyira zavaros. Szinte egy percbe telik az egész és már üres is a poharam. Az alkohol segít, attól majd megered a nyelvem és bátrabb leszek.
- Imádom így a hajad – simítom meg a jobb oldalon és a füle mögé tűrök néhány kincset. Rengeteget nőtt a haja mióta utoljára láttam. Tekintetem a telt ajkaira vándorol és hajolnék közelebb hozzá, hogy lopjak egy csókot, de hirtelen megijedek és felpattanok a helyemről. Hisztérikus állapotba kerülök, a hajamba túrok és megpördülök a tengelyem körül. – Én... én nem tudom mi tévő legyek. Legbelül tudom, hogy nem utaztál sehová és fogalmam sincs, hogy most mit keresel itt. Caine, mondd el az igazat, mert megőrjítesz! – rivallok rá, s érzem, ahogy az első könny lecsordul az arcomon.






avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Aug. 28, 2017 1:53 am


Meet again
Veni & Caine


Nem kellett volna feltétlenül idejönnöm, hiszen van egy szép lakásom, és megannyi dolog amit éppen csinálhatnék, de mégis ahogy megláttam a képét, nem bírtam ki hogy ne jöjjek és ezzel azt is vállaltam hogy elküldhet a halál nemesebbik részére, de azért reméltem azt is, hogy le tudom valahogy kenyerezni, eddig mindig sikerült, és az önbizalom egy igen fontos dolog, még akkor is ha az ember vámpír. Szerencsére ezt nem sokan tudják rólam, és ha nem muszáj, én sem emlékeztetem erre magam. Szeretem kifelejteni az önéletrajzomból, hogy amúgy jah bocs, de én vámpír vagyok, már évek óta. Nem engedek magamhoz közel igazán senkit, szóval nincs aki előtt lebukhatnék, és nincs aki előtt magyarázkodnom kellene. A teremtőm meg szerintem azt sem tudja, hogy túléltem a találkozásunkat. Joggal lehetnék rá kiakadva, mert gyakorlatilag kihasznált, és aztán csak eldobott, de kit érdekel, ha kaptam egy második esélyt az életre? Utána meg elég sok mindent hallottam a teremtőmről hogy tudjam, én még nem jártam rosszul.
- Oh, örömmel meglátogatnám minden barátomat, ha lennének barátaim, és lenne hová mennem vendégségbe. Nekem csak te csak, Venus - mosolyodom el, lehengerlő mosolyaim egyikével. Persze, sok ember vesz körül, mindig is szerettem ha sokan vannak körülöttem és tudok dolgokat, vannak kapcsolataim de magamról minél kevesebbet mondok el. Egyszerűen én csak vagyok és ha már nincs más amit felszedhetnék, továbbállok. Általában a csajozásban is ezt alkalmazom, nem ragadok le senkinél, gyors kalandok, fülledt éjszakák és csáó.
- Azzz... még nincs. Mert nem tudom, te hogy fogod gondolni, de remélem azért jutunk majd valamire. Az van, hogy nem tudom mi van. Mármint oké, csak szex és semmi más, ahogy indultunk, de valahol ez kezdett több lenni. Már nem csak a szexet akarom veled... - nyögöm ki végül is, hiszen akármeddig is kerülgethetném a témát, nem lenne semmi értelme. Ha ezért jöttem, hát el kell mondanom mit érzek, mégha ez nekem is furcsa, és eddig nem volt ilyen az életemben. Zavartan túrom hátra a hajam ami kissé hosszabb, mint szoktam hagyni, de haladok a korral, és most menő a hosszabb haj pasiknál is. Töltök a poharakban, biztos kézzel tartva a borosüveget és egy csepp sem megy mellé. Bele is kortyolok az édes nedűbe, mert szükségem van rá hogy kapaszkodjak valamiben.
- Nyugi, nem áll szándékomban ilyen sorsa jutni. Köszönöm - mosolyodom el szélesen, ahogy kényelembe helyezem magam és egyenlőre várakozok, hiszen a lényeget kimondtam, már csak neki kellene erre valamit válaszolnia.



notes: Remélem megfelel <3
• •

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Aug. 01, 2017 11:25 pm

Veni && Caine

Vegyes érzelmek kavarognak bennem, de ami a legerősebb mind közül az a rettegés, s a kétségbeesés egyvelege. Mi a francért érzek így, amikor most örülnöm kellene? Nekem kellene a világon a legboldogabbnak lennem és spekulációkat illene szőnöm az elmémben, mint a többi átlagos velem egykorú lány, amikor visszatér hozzájuk a srác, akihez több reményt fűznek, mint amennyit kellene. Caine már régesrég, talán egészen a kezdetektől többet jelent számomra, még ha féltem is eddig bevallani magamnak. Egyszerűen nem szabadna így gondolnom a srácra, hiszen megegyeztünk valamiben. Nem tartom kizártnak, hogy rájött az érzelmeimre, melyeket oly mélyen próbálok elfojtani magamban. S mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy még mélyebb kapcsolatot érzek magam és az emlegetett fiú között, mint amit Jude és köztem.
Hirtelen mély levegőt veszek és visszatérek a valóságba. Próbálom rendezni a gondolataim, de hamar rájövök, hogy ennek nem most van itt az ideje, hiszen Caine itt van nálam olyan hosszú idő után először, inkább vele kellene foglalkoznom, s nem a hülye már-már 16 éveseket megszégyenítő elmélkedéseimmel.
Elnevetem magam a megjegyzésén, jó végre hallani a kuncogását. Egy erősebb fajta biztonságérzetet nyújt számomra, hogy a közelemben van.
- Inkább az érdekelne, hogy miért pont ide jöttél, amikor ha elutaztál a barátaidat is meglátogathattad volna a visszatérésed alkalmával? - kérdezem túlzottan is kíváncsiskodó hangnemben. Legbelül, a lelkem legsötétebb bugyrában abban reménykedem, hogy mindez azért van, mert hiányoztam neki. Szeretném, ha ez lenne a válasza, még ha egyértelműen is tudom, hogy erre nulla százalék esély van. Úgy érzem magamat, mint egy bugyuta kislányt.
- Újratervezni? Akkor gondolom már konkrét ötleted van. Oszd meg velem azt, hogy mire gondoltál és ketten kitalálhatunk valamit - válaszolom halkabban az átlagosnál. Rettentően felkeltette az érdeklődésem, s roppant kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne.
Mikor meglátom, hogy kinyitja az üveg bort sarkon fordulok és két boros pohárral a kezemben térek vissza a konyhából.
- Tessék - rakom le az előtte lévő asztalra. - Vigyázz, mert ha kiöntöd rabszolgasorsra kárhozol, Greyson - viccelődöm vele, hogy egy kicsit lazítsak a hangulaton. Az már más kérdés, hogy ez csak az én hangulatomnak kell, hiszen Caine szemmel láthatóan nyugodtabb, mint én. Vagy netalántán jól titkolja? Jobb, ha nem is tudom a választ.





avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Júl. 25, 2017 9:55 pm


Meet again
Veni & Caine


A ház előtt állva és várakozva eszembe jut ugyan, hogy talán nem fog nekem örülni, hogy esetleg már talált valakit, és nem férek bele az életébe, mint szabadidős tevékenység. Nem vagyok benne teljesen biztos, de az hogy ajtót nyit végül, bizakodásra ad okot. Legalább nem utál, vagy nem annyira, hogy szóba se álljon velem.
Igaz hogy megbeszéltük hogy ez nem kapcsolat, és nem keressük egymást, csak ha komplikálatlan szexre vágyunk, de mégis valami apró dolog kezdett kiburjánzani közöttünk, amit nem értek teljesen, hogy hogyan jutottunk idáig. Már nem biztos hogy csak ezért jöttem ide, nem ezer százalék hogy a testét akarom. Lehet hogy inkább beszélgetni akarok, jókat röhögni egy ostoba filmen, mielőtt bármibe is kezdenénk, szóval ez nekem is eléggé új, mert még sosem voltam szerelmes, hiába vagyok vámpír. Szerettem sok mindent, ez igaz de... A nagybetűs szerelem eddig elkerült, és ez rendben volt.
- Ahogy mondani szokták, hülye kérdésre, még hülyébb válasz - kuncogok fel, hiszen ebben mester vagyok. Mondjuk, a hülye kérdésekben is.
- Nem teljesen, mert azért valamivel tartozok, mégha nem is részletes beszámolóval. Tudom hogy megbeszéltük, de ettől függetlenül még igaz amit mondtál - válaszolok neki ahogy lassan ellépek mellette. Mivel már behívott, nem kell további meghívás ide. Szerintem még nem is sejti amúgy hogy nem vagyok teljesen ember. Vagyis, egyáltalán nem vagyok az. Bár ez azt hiszem részletkérdés. A hozott dolgokkal együtt letelepszem a kanapéra, és kihalászom az egyik bort, amiről tudom hogy szereti ő is.
- Tudom. Vagyis azt hittem hogy tudom, mert.... azt hiszem újra kellene terveznünk ezt a dolgot - sóhajtok fel, és kinyitom az egyik üveg bort, és ha hoz poharat akkor töltök is. Az egyiket felé nyújtom, a másikat pedig magamhoz veszem, de egyenlőre nem mondok ennél többet, mert.... nem tudom mit mondhatnék.



notes: Remélem megfelel <3
• •

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Júl. 18, 2017 2:48 pm

Veni && Caine

Caine jelenléte teljesen megváltoztat mindent. Úgy érzem, hogy még a levegőt is nehezebben veszem. Nem értem mikor történt mindez. Mikor lett rám ekkora hatással ez a srác? Minden tömény dugással kezdődött, aztán az is megváltozott. A kezdeti durvaság gyengédséggé alakult át és mindent egyre jobban kezdtem élvezni a társaságában, míg egy napon el nem tűnt.
Felesleges tovább rágódnom ezen a döntésén, s az már megint más téma, hogy elhiszem-e majd, amit kitalál. Lehet, hogy igazsággal tömi majd a fejem, de az is előfordulhat, hogy csak aljas hazugság az egész. Több oka is lehet annak, hogy újra felbukkant pár perccel ezelőtt az ajtómban és a bebocsátását kéri. Mindössze néhány apró másodperc töredékig az jár a fejemben, hogy nem engedem be, de túl sok minden köt a sráchoz, elállok az útjából, ezáltal zöld utat adva neki a nappalimba. Szeretném azt hinni, hogy azért van itt, mert hiányoztam neki, mint ember, de sokkal inkább tartom valószínűnek a második opciót, miszerint szexre vágyik. Megbeszéltük az elején, akkor keressük a másikat, ha testi élvezetekre vágyunk. Talán ezért tűnt el, eddig nem volt rám szüksége. Nem szabad ennyit csámcsognom ezen.
- Jól van, igazad van, hülye kérdés volt - nevetem el magam halkan. Egyértelműen tudtam, hogy miattam van itt, amikor megpillantottam, de mégis muszájnak éreztem rákérdezni. Lehet, hogy sablonos, de meglepődtem a jelenlétén.
- Nem, nem vagyok kibukva, hiszen megbeszéltük. Kötetlenség és csak testi kapcsolat, semmi több. Nem kell magyarázkodnod nekem, hülye voltam egy percig is arra gondolni, hogy bármivel is tartozol nekem - rántom meg a vállam és leülök a kanapéra, miután becsukom a bejárati ajtót. - Ülj le ide - veregetem meg magam mellett a helyet. Ha úgy határoz, hogy ideje kibontanunk a bort, amit hozott, akkor felállok és hozok két poharat a konyhából, de addig nem kezdek magánakciókba, míg nem szeretne inni.
- Hé Caine, nem kell semmit ígérned nekem, ezt te is tudod - mondom neki egyenesen a szemeibe nézve. Fájdalommal tölt el, hogy ezt kell mondanom neki, de nem szeretném, ha megtudná, hogy egy ideje többet érzek iránta, mint amennyit kellene. Lehet, hogy nem a legjobb dolog hasonló kapcsolatba bonyolódni vele, mint Jude-dal is tettem, de a kettő sosem lesz ugyanolyan. Jude a legjobb barátom attól a perctől kezdve, hogy megmentette az életem, de Caine teljesen más. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mit jelent nekem, mert még magam sem tudom.





avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Júl. 11, 2017 9:40 pm


Meet again
Veni & Caine


Nem szeretem az olyan napokat, amiket már kora reggel elrontanak, mert valahogy rányomja a bélyeget az én kedvemre is, és az senkinek sem jó. Olyankor hajlamos vagyok nem túl kedves lenni, és bevetni a bűverőmet ha valamit akarok.
A céltalan tengődésem azzal ér véget, hogy felnézek facebookra és észreveszem Venus egyik képét, és elgondolkozok azon, hogy mit is akarok tőle, vagy éppen mit nem. Miért jut az eszembe, amikor nem kéne, hiszen csak egy kötöttségmentes kapcsolatnak indult, most pedig úgy érzem hogy cserben hagytam, nem foglalkozok vele. Pedig miért kéne? Hiszen erre "szerződtünk", haverkodás, buli kis extra és semmi több, kalandot kerestünk mindketten egymás személyében, nem pedig ostoba érzelmeket, és kötődést. Erről nem volt szó, és mégis felkelek hogy összekapva magam meglátogassam.
Nem tudom hogy fog fogadni, hiszen talán egy hónap is eltelt már, mióta utoljára találkoztunk, de elő tudok adni neki valami szép mesét hogy miért nem voltam itt. Vagyok akkora színész. Mégsem mondhatom, hogy azért nem jöttem, mert nem tudtam hogy mit akarok tőle és saját magamtól. Elég hülyén venné ki magát, és még mindig ezen agyalok, amikor becsöngetek végül.
- Nem, mit. Leginkább kit, és mivel te laksz itt, egyértelmű hogy téged kereslek - válaszolok neki vidám félmosolyaim egyikével, amit már oly sokszor láthatott az elmúlt, nem is tudom mennyi időben. Tudom hogy haragszik rám, egészen egyértelművé teszi a tartása, az összefont kar és az a nézés...
- Tudom, tudom. Ez csak a kezdet - mosolyodom el, a szatyorra mutatva és csak utána folytatom.
- Nem feledkeztem el róla Veni, csak el kellett mennem  városból, és volt olyan fontos a dolog, hogy mindent a hátam mögött hagyjak, és ne nézzek se jobbra se balra. Utólag belegondolva jogos hogy ki van bukva rám, de... akkor nem gondoltam erre, és ezt őszintén sajnálom -  sóhajtok fel, ahogy egy zavart tarkóvakargatás után, a szemébe nézve szólalok meg, nem akarom elvarázsolni, egyszerűen a szavaim erejével igyekszem hatni rá, de mégsem az egész kamu sztorimat előadni a verandán. Ahogy megenyhül szélesedik a mosolyom.
- Ezt nem ígérhetem meh hogy nem tűnök el, de azt igen, hogy szó nélkül nem fogok - emelem a kezem, mintha valaha is lettem volna kiscserkész holott fogalmam sincs mi az, és miért jó ha valaki egy táborban tölti a fél gyerekkorát.



notes: Remélem megfelel <3
• •

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Jún. 26, 2017 2:12 pm

Veni && Caine

Még sosem esett ilyen rosszul az étel. Ez konkrétan az a fogás, amit bármikor, bárhol képes vagyok megenni, de most mégis úgy érzem, hogy egyszerűen nem megy le a torkomon. Nem tudom, mi baj lehet velem. Tudom, hogy ez étkezési szokásaim sem a legjobbak, hiszen sosem eszek zsírban és szénhidrátban dús kaját, amivel nem is lenne baj, ha nm estem volna át a ló túloldalára és nem gyötörne minden egyes alkalommal kegyetlen hasfájás, amikor enni próbálok. Ilyenkor bánom, hogy semmit sem tudok az erőmről, talán ebben is segítene? Talán el tudnék űzni temérdek rosszkedvet egy rövid varázsigével? Vagy ilyen csak a mesékben és a filmekben van? Fogalmam sincs, a szüleim túl korán meghaltak ahhoz, hogy segítettek volna feltérképezni az erőm. Magamtól ez nem megy, s az igazat megvallva nem is próbálkozom. Tudom, hogy rengeteg hozzám hasonló él odakint a nagyvilágban, ám nem feltétlenül akarok a közösség része lenni. Így sokkal biztonságosabb, a szüleimnek is így kellett volna és akkor talán még ma is élnének.
A kusza elmélkedésemből a csengő hangja ráz fel, amit bánok is meg nem is, hiszen egyedül szeretnék lenni, de már túlságosan összevissza lett a gondolkozásom az elmúlt tíz percben és egyik problémából kapok a másikba, ami sosem túl jó.
Lerakom a tányér kaját a nappali asztalára, kikapcsolom a televíziót és a bejárati ajtó felé lépkedek. Mondtam Jude-nak, hogy ma nem érek rá, így csak egy valaki lehet rajta kívül, aki nem más, mint Claire néni. Mióta nem érek vele elég gyakran meglátogat, két-három naponta köszönthetem a lakásomban és emellett napi kapcsolatban állunk egymással. Sokkal jobb így, mint huszonnégy órában egymás agyára menni.
- Azonnal nyitom, Claire néni - kiáltok fel, majd a kezembe veszem a kulcsot és megforgatom a zárban, hogy az készségesen kinyíljon előttem. - Csináltam vacsit, kérsz? - kérdezem, majd mikor megpillantom az előttem álló személyt teljesen lesápadok. Nem, ez nem lehet. Nem Claire néni csengetett be az imént a lakásomba, hanem Caine. Az a Caine, akivel túl jól szórakoztam, akihez túl közel kerültem.
- Mit keresel itt? - váltok szigorúbb hangnemre és nem tervezem beengedni, keresztbe fonom a karomat a mellkasom előtt és összehúzott szemöldökkel méregetem a srácot.
- Tudod, Caine - sóhajtok fel, mieőtt folytatnám, - egy kis békeajándéktól nem szokás megbocsátani. Főleg akkor nem, amikor teljesen elfelejtkeznek a másik ember létezéséről - mondom neki szigorúan, majd egyik ujjammal elhúzom a szatyor egyik szélét és belenézek. Chips és bor. Nem vagyok az a fajta lány, akinek szokása ilyeneket elutasítani, majd egy újabb sóhajtás kíséretében arrébb lépek, hogy be tudjon jönni, ha szeretne. Elvégre azért jött, hogy szórakozzunk, nem?
- Egy feltétellel maradhatsz - kezdek neki. - Ha még egyszer eltűnsz hosszú időre, ide többet be nem teszed a lábad. Reméle világos voltam!




avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szomb. Jún. 24, 2017 12:33 am


Meet again
Veni & Caine


A mai nap ott van elcseszve ahol van! Legalábbis ezzel a tudattal szembesültem, amikor bementem az egyetemre, ahol elvileg órámnak kellett volna legyen, és kiderült hogy a tanár kihalt, és elmarad. Igen, még mindig nem adtam fel azt az álmot hogy emberként élhetek, és idővel akár vágó vagy akár még szinkronhang is lehetek, bár ahhoz talán nem elég különleges a torkom szelleme, de ki tudja? Az élet tele van kiszámíthatatlan eseményekkel, és van hogy nem azt a lapot osztja, amit várnánk tőle.
Rosszkedvűen ballagok haza, oldalamon a kis félvállas táskámmal amibe egy füzet és egy toll lapul, igazából nem is kéne táska, de túl lusta vagyok kézben cipelni a dolgaimat. Én a praktikusság híve vagyok, és ahogy hazaérek az az első dolgom hogy főzzek egy kávét magamnak. Körülnézek a takaros kis lakásomban és hirtelen nagyon üresnek tűnik, mintha csak évek óta érintetlen lenne és várna valakire, pedig minden este ide térek haza hogy aludjak egy keveset mielőtt nekifutnék egy újabb napnak.
A konyhám rendezett de nem túlságosan vakítóan fényes, hiszen egyedül élek, szoktam főzni benne és tudom használni is a berendezéseimet is, bár tudom, ez talán nem rí le rólam hogy egy konyhaséf lennék. Pedig tudok azért, ha akarok. Mondjuk ritkán van hogy magamon kívül másnak is főzzek, de volt már rá példa, hiszen mi halhatatlanok is szeretünk enni olykor. Az élvezet kedvéért.
A bögrémmel a kezemben dobom le magam a kanapéra és veszem kezembe a telefonom, és kezdek el böngészni rajta. Végiggörgetem a facebookot is, mert modern vámpír vagyok, a huszonegyedik században élek. Kiszúrom Venus képét és vacilálok egy kicsit. Régen láttam már, és bár semmi kötödésnek indult a dolog, valamit mégiscsak érzek iránta, annyit legalábbis hogy hiányozzon a társasága. Bosszantóan zavaró gondolat, így a kávém iszogatása közben átöltözök. Sötét nadrágot választok egy egyszerű fehér inget, semmi különlegeset. Úgysem fázom, és kint is szép idő van. Napszemüveggel az orromon lépek ki a lakásomból a koszos bögrémet ott hagyva, ahová letettem.
Megállok egy boltban, és veszek pár üveg bort és rágcsálnivalót, mintha csak egy baráti filmezésre ugranék fel hozzá, és nem sokkal később már a bejárati ajtó előtt állok. Becsengessek? Vagy az lenne a legjobb ha végleg kiverném a fejemből ezt a lányt, és megmaradna ennyiben? Tuti meg fogom szívni még ezt.. Becsengetek hát, és türelmesen várok amíg kinyitja.
- Szia Venus. Rég láttalak már, és tudom hogy nem írtam neked, hogy nem leszek a városban, szóval... hoztam egy kis békeajándékot, már ha elfogadod természetesen - mosolygok rá és felmutatom a kis szatyrot benne mindenfélével. A bor és a chipsek jó párosítás egy jó film mellé, amíg.. nos meg nem unjuk.



notes: Remélem megfelel <3
• •

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Nappali   Pént. Jún. 23, 2017 12:58 pm

Veni && Caine

Nem tudok hazudni az embereknek. Mindig látszik rajtam, ha füllenteni akarok, már a szándék is kirajzolódik a vonásaimon, ám mikor nekikezdek a velem szemben álló felet mindig elkapja a nevetés. Kész röhej az egész! Mikor ma Jude rám írt, hogy este csinálunk-e valamit, akkor készségesen, bűntudattól nem mentesen írtam le neki az apró választ, hogy Claire néninél alszom. Azóta is ezen kattog az agyam, hiszen ez egyáltalán nem fedi a valóságot. Egyszerűen most kivételesen még Jude-hoz sincs kedvem. Rosszul érzem magam amiatt, hogy így gondolom ezt jelenleg, de már mit tudnék tenni. Gyötör a gondolat, hogy mi rosszat tettem én? Füllenteni emberi dolog, még akkor is, ha az ember lánya boszorkány. Nem volt senki, aki megtanítsa nekem a képességem rejtelmeit, így nem is próbálkoztam különösebben a varázslat elsajátításával. Igazából annyira nem is érdekel a dolog, míg nem származik hasznom belőle addig nem is veszek tudomást róla.
Bánt, hogy valaki, aki hamar részesévé vált az életemnek, amilyen hamar sétált bele a mindennapjaimba, olyan hamar sétált is ki onnan. Már pár hét eltelt azóta, hogy Caine nálam járt vagy hogy egyáltalán találkoztunk volna. Egyre többször gondolok rá. Tudom, hogy nem szabadna, hiszen megbeszéltük, semmi kötődés, semmi érzelem. Olyankor jön rá mindig a dolgokra az ember, amikor már késő. Valószínűleg soha többé nem látom a göndör hajú srácot. Nem is tudom, mi lenne a helyes, ha rá és az érzelmeimre gondolok.
Kisétálok a konyhába és befűszerezek pár szelet csirkemellet, majd hirtelen kisütöm és párolok mellé egy doboz kukoricát. Nem vagyok valami konyhatündér, de még mindig jobban főzök, mint Claire néni, hiszen mikor még együtt laktunk akárhányszor főzni próbált mind a ketten éhesek maradtunk és a drága, elpocsékolt étel a kukában landolt kutya híján. Embertelenül sokat költöttünk arra, hogy kaját rendeljünk, ami nem normális dolog, de ez volt az egyetlen módja annak, hogy ne maradjunk éhen. Mióta egyedül lakok és magam látom el már máshogy látom a dolgok perspektíváját.
Körülbelül húsz perc elteltével tálalom a kajámat és lecsücsülök a nappaliban a kanapéra, a televízió elé, hogy valami gagyi szappanoperát nézzek és azon gondolkozzak, hogy mikor és hol csesztem el. Félő olyan leszek, mint Claire néni.




avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls :: Otthonok :: Venus lakása-
^
ˇ