Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Yesterday at 11:55 pm


Raktárépületek

Yesterday at 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Yesterday at 5:45 pm


Charlotte Grey

Yesterday at 5:41 pm


Asztalok

Yesterday at 3:24 pm


Padok

Yesterday at 2:20 pm


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Raktárépületek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Raktárépületek   Yesterday at 10:39 pm



Heather & Patrick




Kezdett kicsit tele lenni a hócipőm a nőkkel. Már értem, egészen idáig miért kerültem őket, mígnem kitaláltam, hogy a gyengébbik nem pletykásabb, ők több mindent tudhatnak. Hogy miért nem vágott senki fejbe, amikor a gondolat megfogant az elmémben?! Tényleg csak a baj van velük, hát még nekem mennyi fejfájást okoznak, hiszen egyáltalán nem is tudom kezelni őket. Bár eddig egész ügyesen csináltam... azt hiszem. Igyekeztem most is kiigazodni a lányon, az arckifejezésén, a hangszínén. Az ilyesmiben jó voltam, nemtől, kortól, mindentől függetlenül. Ahogy kiejtettem a testvére nevét, valami egészen megmagyarázhatatlan költözött az arcára. A szemeibe aggódás költözött. Az igaz, hogy a néhány nap alatt egyszer sem találkozott az öccsével, amióta megfigyeltük a közelében sem láttuk, de meglepett. Ezek szerint nem tartják a kapcsolatot. - Nyugalom, kedves. - emeltem fel egyik kezem tenyérrel kifelé fordítva, és hunyorogva meredtem rá. - Én is épp erre lennék kíváncsi. Mi van vele, amiért maga ennyire kifordult önmagából? Csak nem bajba keveredett az ifjú Blanchard fiú? - aggódást mímelve vontam fel mindkét szemöldököm, mintha nem tudnám, hogy mi van a testvérével. Ő pedig... vagy nem tudott semmiről, vagy csak aggódott a vámpír testvéréért, hátha bajba keveredett. Reméltem, hogy nem az első teóriám az igaz, mert akkor megint mellényúltunk. Mintha az univerzum azt akarná, hogy ne tudjak semmit a vámpírokról és természetfeletti lényekről, de én ebbe nem akartam belenyugodni. Nem adom fel akkor sem, ha mindkét lány zsákutcába vezet. - Ha tudnék róla valamit, maga nem lenne itt, Ms. Blanchard. Mondja csak... mikor látta az öccsét utoljára? - próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de ahogy kapkodta a pillantását idegességében, ez elég nehéz volt. Én mindenesetre kitartóan őt néztem, ahogy ő, úgy én is kezdtem egyre feszültebb lenni. Képtelenség hogy megint rossz embert hozattam ide. Bassza meg! Aztán ledöbbenek. - Él-e? - gyanakodva nézek rá és ekkor értem meg, hogy a lány semmit nem tud. Az ég világon semmit. Az egész időpocsékolás. De ahelyett, hogy felborítanám az asztalt és valakit megölném dühömben, csak lenyelem az összes haragot, mintha nem lenne semmi probléma, mintha nem egy újabb zsákutcába futottam volna. - Természetesen él. Csak egy kis zűrbe keveredett bele. Azért keresem, mert segíteni akarok neki. - hazudom gyorsan, szemrebbenés nélkül, bár fogalmam sincs miért. Ez külső szemlélőként úgy tűnhet, mintha csak egy taktika része lenne, a tervem újabb lépése, de valójában nem tudom, mi lesz a következő lépésem. Előcsalogatjuk a vámpírt Heather Blancharddal? Nem szerettem emberek életével alkudozni, a csalis dolog sem az én asztalom volt. Ha nem ismerném magam jobban, azt hinném meg akarom kímélni a lány törékeny kis lelkét, de ez nem lehet igaz. Nem lehet, hogy csak azért, mert egy nőnemű egyedet zártam az egyik emeleti szobába, rögtön törődni is kezdek a nőkkel. A Stockholm-szindróma talán fordítva is működik? De nem. Ahogy jobban belegondolok, nincsenek érzéseim Charlotte Grey iránt, nem féltem őt, csak... szükségem van rá, hogy információkat szolgáltasson nekem. Ms. Blanchardot mintha mégis sajnálnám, és ez teljesen összezavart. Még egy ok, hogy többet tudjak meg a vámpírokról, hiszen ha... ártatlan embereket változtatnak magukfajtává, vajon ki lesz a következő? Aggódás, meglepettség és, ez a furcsa sajnálat kavargott bennem, ahogy próbáltam összeszedni a gondolataimat. Teljesen össze voltam zavarodva, s valamiért görcsbe rándult a gyomrom, ahogy a lány aggódását és félelme kezdett kibontakozni. Együttérzés. Nem tartozik a számos érzelem közé, amiket megtapasztaltam már, de őszintén szólva aggasztott.




550 szó zene: into the fire remélem így megfelel




avatar
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 11.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raktárépületek   Pént. Júl. 28, 2017 3:42 pm




Heather~ Patrick





Nyílván nem tudok megnyugodni, hiába is kéri. Mondjuk, hogyha nem rabolt volna el, hanem hétvégén egyszerűen csak megjeleni az ajtómban, azzal hogy feltenne pár kérdést nekem. Talán akkor lehet behívnám, megkínálnám teával és szívesen válaszolnék minden idióta kérdésére. Még nem sikerült eldöntenem, hogy a férfi, aki előttem áll magától ilyen félelmetes vagy a hely miatt látszik annak, hisz a raktár elég hátborzongató. Még a korét se tudom megsaccolni, talán harmincas, vagy negyvenes? De ki tudja?
Kicsit idegesít, hogy tudja a nevem, én semmit sem tudok róla, sem erről az egészről.
-Igen van –bólintok bizonytalanul. Damienről lenne szó? Valami bajba keveredett? A gondolattól is kiráz a hideg, hogy az öcsém ilyen társaság tagja lehet. Mi van, ha elkezdett drogozni és függő lett, talán ezért tűnt el. Vagy lehet pénz kellett neki és rossz embertől kért, de mire kellett neki pénz? Szerencsejáték függő lett volna?
Az agyam elkezdte gyártani a durvábbnál durvább összeesküvés elméleteket.
- Mi van vele? – kérdezek vissza rögtön. A hangom elég kétségbeesett lehet, de most nem tudok arra koncentrálni, hogy összeszedetnek tűnjek. Sose voltam egy erős személyiség, aki ki tud állni magáért, sose reklamáltam hogyha rossz ételt hoztak egy étteremben vagy ha elém vágtak sorban. Egyszerűen kerülöm a konfliktust, ez az én taktikám.
- Tud valamit róla? – hirtelen elönt a remény, hisz akkor lehet, hogy Damien még életben van. Lehet tudja hol van és eltud engem vinni hozzá, hisz bármit megtennék, hogy még egyszer lássam az öcsikém.
- Még él? – azért rákérdezek a biztonság kedvéért és a torkom összeszorul arra a gondolatra, hogy lehet hogy a válasz nem lesz. Nem tudnám őt elveszíteni végleg. Hiszek benne, hogy még találkozni fogunk és nem az a két mondat volt az utolsó beszélgetésünk. A lábam autómatikusan elkezd remegni és most az egyszer örülök, hogy ülök, különben lehet elesnék, annyira izgulok a válasza miatt.






avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jul. 07.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raktárépületek   Szer. Júl. 26, 2017 6:51 pm



Heather & Patrick




Ms. Grey nem volt hajlandó beszélni, így más módszerekhez kellett folyamodnom. A régi módszerekhez. Embereket rabolni, vallatni. Eddig nem mentünk vele sokra, aki tudott a vámpírokról, vagy annyira rettegett, hogy nem mondott semmit, vagy nem tudott semmi hasznossal szolgálni. Azt már régóta tudjuk, hogy vért isznak, képesek embereket manipulálni az elméjükkel, de mi volt a többivel? Mennyire gyorsak, mik a gyengéik? Ebben a nyavalyás városban senki sem volt képes fontos információkkal szolgálni a vérszívókról. Amíg pedig nem tudom hogyan lehet őket legyőzni, vagy fogva tartani, nem akartam megközelíteni őket. Bátor voltam, de nem ostoba. Ms. Blanchardhoz sok reményt fűztem, ahogy az embereimhez is. Amikor azt kérem, sértetlenül hozzanak elém valakit, el is várom, hogy ne legyen rajta egy karcolás sem. Ahogy a lány egyik kezével a csuklójához kapott, azon nyomban észrevettem a mozdulatot, s ahogy dörzsölgetni kezdte a zúzódásokat, rögtön kiszúrtam. Ugyanez történt Charlotte esetében is. Nem okoztak ebben a lányban sem komoly kárt, de én már fejben azt tervezgettem, miként fogom megbüntetni a felelősöket. - Ne aggódjon, kérem. Néhány egyszerű kérdéssel kezdeném, hogy meg tudjon nyugodni, rendben? - kérdeztem megnyugtató hangon, amennyire tőlem telt legalábbis. Az érzelmeknek nem sok értelmét láttam ebben a szakmában. Ha más utat választok, bizonyára egy úriember lennék, rendes, tisztességes, gyengéd. De bűnöző voltam. Egy jó megfigyelő, s ahogy a lányt szemléltem, egyre inkább kezdett eluralkodni rajtam az idegesség. Nem lehet, hogy megint egy olyan embert fogtunk el, aki semmit sem tud a körülötte zajló dolgokból... nem lehet! Próbáltam megőrizni a nyugodtságomat,nem sok sikerrel. Állkapcsom megfeszült, s tekintetem is fagyosabbá vált, ahogy a légkör is. - Nem a munkájáról van szó. - ingattam a fejem. - Akkor bele is vágok, Ms. Blanchard, ha nem bánja. Kezdjük egy általános kérdéssel. Van egy testvére, igaz? Damien Blanchard? - természetesen mindent tudtam róla. Hogy hol lakik, mit dolgozik, kik a szülei... minden apró információt. Azonban nem vághattam rögtön a közepébe, mert akkor végképp nem tudok meg semmit tőle. Ráadásul óvatosnak kellett lennem. Ha nem megjátssza mindezt, akkor talán tényleg nem tud semmiről. Nem tudja, mivé vált az öccse, ahogy azt sem, mi zajlik a városban. Apró lépésekben tudtam csak haladni vele, másképp nem szabadott. Túl sok minden forgott kockán.




356 szó zene: boulevard of broken dreams remélem így megfelel




avatar
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 11.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raktárépületek   Szer. Júl. 26, 2017 1:23 am




Heather~ Patrick





New Orleans egy veszélyes város, ezt mindenki tudja. Sorra tűnnek el a turisták nyomok nélkül és halnak meg emberek a nyílt utcán rejtélyes körülmények között. Talán lehet ez ösztönözte szüleimet arra, hogy a 14 születésnapomkor az ajándékom mellé még kapjak tőlük egy paprika sprayt is, amit azóta minden egyes nap magamnál hordok az oldaltáskám kis első zsebébe. Volt akkora szerencsém, hogy nekem még ezt se kellett használnom.
Este 8-ig tart a munkaidőm, mire kilépek az ajtón az esetek nagytöbbségében már sötét van. Az összes útikönyvben felhívják a turisták figyelmét, hogy sötétedés után ne mászkáljanak egyedül, inkább még a rövid távokra is hívjanak taxit maguknak a biztonságuk érdekében. Na de ez szinte lehetetlenség lenne az én pénztárcámból kihozni, minden nap taxizni két utcát, inkább lesétálom, legalább a napi testmozgás is kipipálva. Kocsival lassabb lenne, mint gyalog, ugyanis legtöbbször lecsalom az utat egy-két mellékutcával és 10 perc alatt otthon is vagyok.
Követnek, csak ez jár a fejemben, kiléptem a munkahelyről és becsuktam magam után a rozoga ajtót, azóta ez az érzés tart fogva. Folyamatosan hátra fordulok, de sokan vannak a járdán, mindenki megy a saját dolgára, de én kiszúrok két nagyobb darab férfit, vagy 10 méter lehet köztünk, de nem tetszenek nekem. Befordulok egy elhagyatott kisutcába, ahova a madár se jár, mindig erre megyek, hátra pillantok és a két férfi is erre jön, a lépteimet gyorsítom és a kezemet a táskámba vezetem feltűnésmentesen, meg kell találnom a sprayt, megkell tudni védeni magam. A villanyoszlop gyér fényében látok egy autót, ahogy az utca végén megáll keresztben és az anyósülésről egy férfi száll ki. Hirtelen megtorpanok, a szemben lévő pasi felém sétál sietős léptekkel, én meg állok lefagyva egy helyen, míg ketten hátulról belém karolnak. Az egyik pasi jobbfelkaromat tartja szorosan, míg a másik a ballt.
- Mit akartok? –Ordítok fel és hevesen rángatózni kezdek, a szemből jövő férfi megáll előttem én meg automatikusan a táskámból kiszedett paprika sprayt az arcába fújóm, mire ő heves káromkodás kíséretében eltakarja a szemét és hátra lép,  a ball oldalamon lévő gorilla rögtön a ugrik is, egy pillanatra elengedi a karom és a kezemből kiüti a sprayt. Nekem is csak ennyi kell, és rögtön próbálom kirántani a jobboldalon lévő hapsi karmai közül a kezem, de ő szorosan fogja most már a csuklóm és bármilyen erősen is rángatom a csuklóm bánja. A ball oldali gorilla rögtön észbe kap és korrigál, megragad és a furgon felé kezd húzni engem ahol a hátsó csomagszállító részbe belök és beszáll mellém ő is és a jobb oldali is. Az adrenalin kiürült a testemből, csak ülök ott a földön és a fölém magasodó két ember látványától a szívem a torkomban kezd dobogni. Hallom, ahogy elől is becsukódik az ajtó majd a kocsi elindul, automatikusan a sarokba húzódok és átkarolom a lábam, senki sem szólal meg, én próbálok nem sírni de nagyon nehezen megy. A kocsi lefékezik, a motorja még jár, de az ajtó kinyílik, az egyik gorilla megragadja és szorosan fogja, kiszáll vele. Egy nagy raktárépületnél vagyunk. Az anyós ülésen ülő hapsi is kilép az autóból, a szeme vörös és környéke felvan dagadva és ennek az okozója, a paprika spray a kezében van. Átvesz engem, szorosan fogja a kezem, nem szorítja, de esélyem sincs szabadulni, bevezet a raktárba ahol egy asztal van és két szék, az asztalfőn egy furcsa kinézetű ember. Ahogy megszólalt kirázott a hideg, volt valami a hangjában amitől megfagyott a vér az ereimben. Honnan tudhatja a nevem? A nagydarab férfi az asztalnál lévő másik székhez vezetett, fejben sikerült egy kicsit összeszednem magam és leülök, a lábaimat össze kulcsolom és kihúzom magam és hallgatom a férfit. Közben a kezembe veszem a jobb csuklóm, ami a saját hibámból sajog.
- Miféle kérdéseket? – pillantok fel a férfire, a szemébe nézek és állom a tekintetét, próbálok erősnek tűnni, hisz az a legtöbb, amit tehetek.
- Nem hinném, hogy a cégemről bármi hasznos információval is szolgálhatok – mondom őszintén, nyílván erről van szó, a munkámról, hisz mi másról lehet.
- Még csak a ranglétra alján vagyok, semmilyen titkos anyagot se ismerek





avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jul. 07.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raktárépületek   Vas. Júl. 23, 2017 6:47 pm



Heather & Patrick




Az újonc vámpírok mindig veszélyesek és általában csak a gond van velük. Nem gyakoroltak még elég önuralmat, hogy emberek közelébe merészkedhessenek, mégis megteszik, amikből rengeteg haláleset született már. Az én célom az volt, hogy szövetségre lépjek bizonyos vámpírokkal, de azt nem tehettem meg, ha veszélyeztetve volt a fajuk. Ha lebuknak, nem tudom erősíteni az alvilági királyságom a segítségükkel. Az emberrablás nem kifejezetten az én műfajom, legalábbis ártatlan embereket nem szeretek akaratukon kívül elcipeltetni, de ez egy ilyen elcseszett helyzet volt. Már napok óta figyeltettem a Blanchard lányt az embereimmel, aki semmit nem vett észre belőle. A legjobb emberekkel vettem körbe magam, tény, de ha őket nem szúrta ki, egy vámpírt végképp nem vett volna észre. A testvére veszélyes volt és tudni akartam, hogy rá és a többi emberre mekkora fenyegetést jelent. Minden új vámpírt nem tudtam megfigyelni, de ha lehetőségem nyílt rá, azonnal cselekedtem. Így nem csak biztonságban tudtam a várost és az ő létezésüket - ami amúgy sem volt New Orleansban nagy titok -, de meg is tudhattam róluk egyet, s mást. Magamhoz hívattam Ray-t, minél előbb cselekednünk kellett, mert az, hogy egyszer sem látták a lány körül ólálkodni az elmúlt napokban a vámpír nagy tesót, nem jelentette azt, hogy ezután sem gondolja meg magát. - Ray. Rád bízom az akciót. Vigyél magaddal néhány embert, és vigyétek a raktárházba a lányt. Ezúttal nyomatékosabban tudasd a többiekkel, hogy NEM eshet bántódása. Egy karcolást sem akarok látni rajta, csak beszélni akarok vele. - utasítottam, és a fogasról lekaptam a zakómat, hogy én is rákészüljek az útra. - Szólj annak a nyavalyás kalóznak, hogy készítse elő a kocsit. - Nem, általában nem volt problémám azokkal, akiket egyszer megbüntettem, így Sammel sem, de a kedvem nem volt éppen a legjobb. Még mindig nem tudtam szóra bírni a foglyomat, az elmúlt egy hétben egyszer sem szólt hozzám, jóformán rám sem nézett, kivéve az első napon. Kezdtem bepöccenni rá, a visszafogottság pedig sosem volt rám jellemző, de vele kivételt kellett tennem. Ha igazi seggfejként viselkedem vele, az nem fog segíteni. Az embereim viszont egyre nehezebben tűrték a dühömet, tartották tőlem az egy méter távolságot és mindnek olyan búval baszott kifejezés ült az arcán, hogy kedvem lett volna öngyilkosságot megkísérelni a közelükben.

A raktárépület kevésbé poros, mint az megszokott lenne, a berendezés azonban elég szegényes. Egy asztal terpeszkedett a helyiség jobb oldalán, két székkel. Az egyik asztalfőnél egy fából faragott, trónra emlékeztető ülőhely állt, amelyet Ray hozatott nekem az egyik antik áruházból. Néhány lámpa bevilágította a teret, s némi fény is beszivárgott az ablakokon keresztül. A hatalmas ajtó kitárult és Ray lépett be rajta, karjánál fogva vezetett egy lányt. Nem erőszakosan, de elég erősen tartotta ahhoz, hogy ne tudjon elmenekülni. - Á, Miss Blanchard! - köszöntöttem, felkelve a székemből, karjaimat széttártam, mintha egy kedves, régi barátot fogadnék. -Kérem, foglaljon helyet! - mosolyodtam el, ami egyesek szerint inkább ijesztő volt, mint barátságos. Természetesen az embereim tudták, mire vagyok képes, nyilván ezzel függött össze a félelmük. Ray azonban jól ismert, ő egyáltalán nem tartott tőlem, nem is volt rá oka. A lányt a székhez vezette, csak ott engedte el a karját, de nem ment tőle messzebb két lépésnél. Megállt a szék mögött, s karjait a háta mögött kulcsolta össze. A raktár ajtaja egy tompa csattanás kíséretében záródott be, de a többi emberem távozott a helyiségből, csak mi maradtunk hárman. Miss Blanchard, Ray és jómagam. - Remélem nem rémítettem halálra. Csak néhány kérdést szeretnék feltenni. Beszélgetni. Elnézést a hely miatt. - mutattam körbe. - Az otthonomba mégse vihettem, nehogy eljárjon a szája. - kezdtem bele, de nem folytattam. Először biztos akartam lenni benne, hogy nem próbál elszaladni, és figyel rám. Máskülönben pocsékba megy a drága időm.




607 szó zene: boulevard of broken dreams remélem így megfelel




avatar
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 11.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Raktárépületek   Vas. Júl. 23, 2017 1:49 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
346

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raktárépületek   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Raktárépületek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Magashegységi területek
» Raktárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: New Orleans :: Külváros-
^
ˇ