Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Nappali

Alesea R. Hyland
Szer. Júl. 11, 2018 11:34 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm



Chicago Guilty

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 3:58 pm



EOF - Empire of Fantasy

Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 1:35 pm



Sikátor

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:34 am



Udvar

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:00 am



Livin in New York

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 12:14 am



Lysander Dequan

Lysander Dequan
Hétf. Júl. 09, 2018 8:00 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 0 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 19 13

Share | 
 

 Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Szer. Ápr. 04, 2018 11:13 am

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Vas. Okt. 08, 2017 11:56 pm



Ursula & Patrick




Raymond véleménye egy kicsit zavart. Már napok teltek el azóta, hogy  leültünk beszélni, de azóta sem tudtam kiverni a fejemből a szavait. Bosszantott, mert igaza volt, és leginkább azért, mert nem tehettem ellene semmit. Sosem gondoltam volna, hogy épp az én elmémet forgatja fel egy nő, hogy ennyire az uralma alá von, de megtörtént... a lehetetlen. Ray nagyon jól látta külső szemlélőként, hogy ez mennyire nem jó, de mivel ő nem volt a részese, így azt már nem tudhatta, mennyire nehéz is. Valódi érzéseket nem tápláltam Charlotte iránt, de volt valami kapocs köztünk, amit ha bármi módon megszakíthatok, éltem volna vele. Akkor is, ha ezzel egy olyan személyt engedek el innen, akit fogvatartottam, aki ezáltal árthat az üzletnek, mert... az, hogy itt volt, még többet ártott nekünk. Erre azonban nem volt lehetőségem, így maradt az állandó idegesség, a zavaros gondolatok, és a figyelemzavar, mert egyszerűen semmire sem tudtam úgy koncentrálni, mint azelőtt. Viszont - borzalmasan hangozhat-, amióta meghaltak a szülei, és kevesebb kontaktom van vele, nem megy úgy az agyamra, így kicsit rendeződtek a dolgok. Sokkal higgadtabb vagyok, újra tudok fókuszálni az üzletre.
A társalgó ajtaja előtt, még a folyosón megtorpantam, a lépcsőhöz közel, s néhány másodpercig gondolkodtam, de aztán nem indultam felfelé. Nem akartam bemenni hozzá, látni őt, az esetleges bosszantó, mégis szórakoztató megjegyzéseit hallgatni, hiszen akkor megint oda a koncentráció. Így hát visszafordultam, s bementem a társalgóba, ahová eredetileg is tartottam. A többiek már ott vártak rám, Ray az egyik szék mellett állt háttal, de ahogy meghallotta a lépteimet, rögtön felém fordult, majd biccentett. Helyet foglaltam a széken, és gyorsan átgondoltam, mit is kell nekik mondanom. - A szállítmány holnap érkezik. Raymond lesz a főnök, ő majd utasít benneteket, de előtte szerettem volna tisztázni, hogy mennyire fontos, hogy épségben érkezzen meg a bárba. Ez az első szállítmány ebben a hónapban, és ha a bárban nem tudunk alkoholt felszolgálni, valamint nem jut el az ügyfeleinkhez a rendelésük, baszhatjuk. - jelentettem ki egyszerűen, szárazon, hiszen ez nem az első ilyen volt. Az egyértelmű volt mindenki számára, hogy ha elveszítem a tömérdek mennyiségű szeszes italt miattuk, akkor őrajtuk csattan minden. Alighogy fejeztem be a mondandóm, cipősarkak kopogása csapta meg a füleim, amire először meghökkenés, majd bosszúság volt a reakcióm, mert az illető nyilvánvalóan nem közülünk való, aztán riadtság költözött az arcomra, és az első gondolatom az volt, Ms. Grey mégis hogy a búbánatba szabadult ki, de aztán... még ennél is jobban meglepődtem. A vörös hajzuhatag, az ismerős arc nosztalgikus hangulatba kergetett, arcomra kiült a mosoly, a gondolataim pedig csak úgy csapongtak. Örültem annak, hogy látom őt, de volt bennem egy kis félsz Paulo halála miatt. Rosszul bánt vele, de az érzéseiről jóformán nem tudtam semmit. Nyilván kötődött a férfihez, ha együtt voltak, de vajon mennyire? - Ursula! - köszöntöttem a székből felállva, de nem tettem felé egyelőre egy lépést sem. - Nem tudtam, hogy kiengedtek. Mikor szabadultál? - a hangom barátságos volt, kicsit sem ellenséges, hiszen annak idején jó viszonyt ápoltam a nővel. Ügyesen elrejtettem az aggodalmam, és abban bíztam, hogy örülni fog az új vezetőnek a személyemben, nem pedig a bosszú miatt tért vissza. Bármelyik elképzelhető volt, hiszen Ursula sosem volt egy buta liba, sőt, véleményem szerint mindig is több sütnivalója volt, mint magának Paulónál.



533 szó kezdésnek béna, de szeretettel íródott többnyire









"Never let anyone know
what you are thinking."



avatar
Ember vagyok
Kapcsolatban :
with crime only
Play by :
the amazing Robin Lord Taylor
Keresem :
Léptek száma :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Vas. Okt. 08, 2017 3:22 pm


pingy && little missy
Hey, the ex-queen is back!

Úgy távozom, ahogy érkeztem – a senki fiaként lányaként. Ugyanabban a mocskos, véráztatta és méregdrága ruhakölteményben, valamint márkás cipőben hagyom el a börtönt. Három évet töltöttem el itt. Három évet vettek el az életemből, mégis mintha csak tegnap lett volna, hogy elkaptak… Azon tűnődöm, hogy vajon készen állok-e rá? A visszatérésre. Vagy a csomó a torkomban valami egészen másról árulkodik? A nő, aki úgy távozik, akár egy díva… felszegett fejjel, dacolva a világgal, mintha semmitől sem félne. Csakhogy a szemeim elárulnak. A tekintetemben megcsillanó közöny, a fásultság… és azok a fekete karikák alatta – mutatja, hogy valójában mennyire belefáradtam. Más volt az élet ott. Olyasfajta, amit sokan még csak elképzelni sem tudnak. Mégis… úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. És most, hogy végre szabaddá lettem; mivé leszek majd? Visszatérhetek-e ahhoz az élethez, amit azelőtt a magaménak tudhattam? Visszatérhetek-e úgy, hogy a férfi, akit szerettem – és aki elől menekülnöm kellett –, immár halott? Folytathatom-e ugyanott az életet, ahol annak idején megrekedt? Nem hinném, hogy ez lehetséges. Nélküle én is senki vagyok. Ezért engedtek el. Paulo halálával én magam is semmissé lettem. Egy volt maffiavezér ex-nője; talán már el is felejtettek. Túlléptek a zsarnokon, és mivel én voltam a zsarnok kedvenc játékszere, valószínűleg rajtam is túlléptek.
Mégis felszegett fejjel, és izgatottsággal teli szívvel lépdelek a sikátor macskakövein – azzal sem törődök, hogy a cipőm sarka néhol beleakad, és ezért meg-megbotlok. Szinte észre sem veszem. Történt itt bármi is? Hazamegyek. Jelenleg csakis ez a cél lebeg lelki szemeim előtt. És a kérdés, mely veszettül tép bele az elmémbe (…) a kérdés, hogy létezik-e még az otthon egyáltalán?
Annyira szeretném elhinni, hogy létezik. Annyira szeretném tudni, hogy azok, akiket egykoron családomként szerettem, nem mondtak le rólam, nem feledtek el. Hogy mindeddig vártak rám, hogy egyszer majd csak hazatérek. És mindenekelőtt, hogy visszafogadnak majd maguk közé… Hinnem kell benne, különben elveszek. De nem mutathatom ki; nem adhatom meg a világnak azt a kiváltságot, hogy fogást találjon rajtam. A szívem, akár egy elszenesedett húscafat. Nem érez. Nem dobban. És fáradhatatlan mosoly feszül a szám szegletébe…
Mert örülök, hogy itthon lehetek. Még ha nincs is többé már számomra olyan, hogy otthon. Emlékezz, hogy itt hagytad őket, amikor a világ a darabjaira szakadt. Én leléptem, amikor a legnagyobb szükség lett volna rám. Azt hittem, hogy ezzel segítek a legtöbbet – nekik és egyúttal önmagamnak is. De tévedtem. Vagy sokkal inkább hazudtam…
Mindenkinek hazudok.
Üres kezekkel és bőröndök nélkül, akár egy nincstelen senki, lépek be az egykori otthonom ajtaján. Egyetlen holmit sem vittem magammal a börtönbe; és amikor küldeni akartak sem kellett. Ugyanabban a ruhában vagyok, amelyben láthattak három évvel ezelőtt, mielőtt a rendőrök letartóztattak volna. Nem kell engedély, hogy bejöhessek, és nem vár fogadóbizottság sem, hiszen ismerem ennek a háznak minden kis zegzugát, s minden titkos rejtekét. Alattomosan, kígyó módjára tekergek hát be az épületbe. Észrevétlenül. Nesztelenül.
(…) hogy aztán hirtelen és váratlanul a társalgóban leledző gengszterbagázs minden egyes tagja rám emelhesse a tekintetét fegyverét. Mire csak vidáman kitárom a karjaimat és hanyag eleganciával elrikkantom magam.
- Hello fiúk! Visszatértem… Ugye hiányoztam?

♥️
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Társalgó   Kedd Júl. 25, 2017 2:51 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Társalgó
» A társalgó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Lakónegyed :: Reynolds rezidencia-
^
ˇ