Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Theophile Rhodes

Today at 1:11 am

Lucy Hale

Today at 1:09 am

Cody Christian

Today at 1:07 am

Emily Cooper

Today at 12:06 am

Asztalok

Yesterday at 6:57 pm

Nappali

Yesterday at 4:48 pm

Lafayette temető

Yesterday at 3:21 pm

Bárpult

Yesterday at 1:36 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Szer. Okt. 18, 2017 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Szer. Okt. 18, 2017 8:30 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 10 5
Összesen 38 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Elena Gilbert, Theophile Rhodes


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Mr. R. irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Mr. R. irodája   Kedd Okt. 03, 2017 11:41 pm



Raymond & Patrick




Ray helyet foglalt, s az idegesség bennem máris alábbhagyott. Egy régi jó barátom ült velem szemben, a légkör természetesen kellemesebbé vált, nem volt tapintható a feszültség, nem volt olyan fagyos a levegő, bár némi kellemetlen érzés ott gubbasztott a gyomrom mélyén, mintegy szoros csomót kötve rá, amitől az megfeszült és éles fájdalom nyilallt belé. Egyáltalán nem zavart, sőt, az utóbbi hetekben már megszoktam. Charlotte miatt állandósult a gyomorideg, ha  nem döntöttem volna magamba minimum egy pohár alkoholt egy nap, ki tudja mi lett volna a vége. Sosem voltam az ital rabja, s még ebben az állapotban sem váltam azzá, de segített lecsillapodni, mielőtt kitört volna a pokol. Mert ha nem csillapítja semmi a bennem tomboló vihart, valaki, vagy valakik az életükkel fizettek volna emiatt. A saját embereimet nem akartam ok nélkül bántani, random emberekre pedig nem volt szokásom támadni. Bűnöző voltam, az alvilág feje, de nem voltam egy őrült, pszichopata gyilkos. Attól valójában nagyon messze álltam, még akkor is, ha sokan másképp gondolták. Például maga Charlotte Grey, aki miatt ha nem fogok megőszülni, akkor sosem fogok. Raymond szavaira csak bólintottam, hosszú percekig nem feleltem, fontolgattam, mit kellene mondanom, vagy mit kellene tennem. Hogyan lehetnék újra a régi, de mindig oda lyukadtam ki, hogy sehogy. A lány már az életem része volt, és bár nehezen vallottam be magamnak, de nem akartam, hogy kicsússzon a kezeim közül. Ez sajnos már messze nem arról szólt, hogy információt csikarjak ki belőle, de hogy valójában miről is szólt, azt még én magam sem tudtam. Ahogy senki más. Az egész szituáció egy rémálom volt, amiből nem tudtam, s valószínűleg tudat alatt nem is akartam felébredni. Gyűlöltem Charlotte Grey-t, de önmagam még inkább. - Én is tisztában vagyok vele, hogy ez így nincs rendben, Ray. De mégis mit kellene tennem? - kérdeztem, de azonnal meg is bántam, hogy feltettem a kérdést. Sóhajtva hunytam le a szemeimet egy pillanatra, majd újra ráemeltem tekintetem Ray-re. - Tudom, mit akarsz mondani, de... nem engedhetem el. Túl kockázatos. - Még én is kihallottam a habozást a hangomból, a kételkedést a saját szavaim iránt. Ez baromság volt, itt nem a kockázatról volt szó, bár benne volt a pakliban. Viszont megoldható probléma volt, csakhogy a probléma itt nem a lány volt, hanem én. Valami... amit nem értettem, amit még nem éreztem, valami, ami úgy a hatalmába kerített, hogy nem voltam képes kikecmeregni belőle. Benne ültem a szarban, s az még hullámzott is. Újabb sóhaj, még egy szemforgatást is megejtettem, de nem szóltam többet. Azt akartam, hogy lebeszéljen erről az egészről, hogy értelmet verjen a fejembe valamiképp, mert kezdett az őrületbe kergetni ez a helyzet. Nem láttam a kiutat, de valójában Ray sem tudott útmutatást adni, csak ő volt az utolsó reménysugár, az utolsó szalmaszál, amibe még kapaszkodhattam. De a probléma az enyém volt, nekem kellett megoldani.



463 szó hello, old friend









"Never let anyone know
what you are thinking."



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr. R. irodája   Pént. Szept. 15, 2017 11:45 pm



Patrick & Raymond






Ezzel a Charlotte Grey-el tényleg csak a baj van. Lényegében attól a pillanattól kezdve, hogy idehoztuk őt a főnök parancsára. Igazából maga ez a fogvatartósdi még nem is feltétlenül lenne rossz ötlet, de így, ahogy Patrick űzi, lényegében értelmetlen. Lassan már kezdem úgy gondolni, ő nem is annyira túsznak tartja ezt a lányt, hanem valamiféle háziállatnak. Vigyázni kell rá, mint a hímes tojásra, ha egy haja szála meggörbül, örülhet az illető, ha túléli (mint Adam, mikor sikerült egy kicsit erősebben megszorongatnia az elrablásakor), meg kell adni neki mindent, amit csak kér, de a szobájából ki nem engedhetjük. Mint a kanári a ketrecben. De az legalább énekel. Ez a lány semmi hasznot nem hajt. Engem mondjuk hidegen hagyna a dolog, végül is mindenkinek lehetnek fura hobbijai, ami viszont nem tetszik, hogy Patricket ez a nő kicsinálja. Nem is láttam még korábban soha ilyennek. És tartok tőle, ez idővel akár a "család", a munka rovására mehet. A főnökön szerencsére egyelőre csak én látom, hogy feszültebb, dekoncentráltabb, mint általában, de csak idő kérdése, hogy ezt más is észrevegye. Ez az állapot így tarthatatlan.
Emiatt is örültem annak, mikor azt az utasítást kaptam, jelenjek meg a főnök irodájában. Egy négyszemközti beszélgetés. Annak szerintem is legfőbb ideje már. Eldöntöttem, akkor is felhozom a témát, ha Patrick esetleg épp a kis madárkája újabb óhajával kapcsolatban hívat. Azóta, hogy  a szülei balesetéről tájékoztattam, még rosszabb lett a helyzet. Ami Ms. Grey-t illeti, vele egyszerűbb a mindennapi ellátás során, azt mondják sokkal rezignáltabb, nem is szól senkihez. Ami problémásabb, hogy enni sem nagyon akar. Ha ez visszajut Patrickhez, abból megint semmi jó nem fog származni. Persze ha jelentést kér a fogoly állapotáról, kénytelen leszek elmondani neki. Mert eddig visszatartottam ezt az információt. Pár nap étel nélkül még nem a világ vége, ha az ember gyászol, gondolom még normális is (bár én a magam részéről egyik szülőmet sem gyászoltam meg, mikor meghalt, szóval ezt csak sejtem), de ha sokáig így lesz, vagy kénytelen leszek szólni róla, vagy nekem kell megtömnöm a csajt. Ehhez sincs viszont sok kedvem. Másra viszont nem bízhatom, mert ha elragadja őket a hév és a kicsikének letörik a körme vagy bármi, Patricktől semmi jóra nem lehet számítani. Igazából az embereink ezért nem is nagyon szeretnek a közelébe menni, nehogy elrontsanak valamit és az ujjaik vagy a kezük bánja. Ez a másik, ami miatt muszáj felhoznom a főnöknek ezt a Ms. Grey ügyet. Mert az embereink is egyre elégedetlenebbek miatta, még ha nyilván nem is túl hangosan hangoztatják ezt a véleményüket, de én napi kapcsolatban vagyok velük, látom. Nem lesz ez sehogy sem jó hosszútávon.
- Főnök - biccentek felé, mikor belépek az irodába, majd ahogy hellyel kínál, eleget is teszek a kérésének. Látom rajta ugyanazt a feszültséget, ami már napok óta érződik rajta, engem a megjátszott mosolya nem téveszt meg. Túl jól ismerem ehhez. Viszont pont azért szeretem, mint főnököt és barátot is, mert megvan a magához való esze, a kezdő mondatából már tudom, ő is érzi a problémát. Legalább nem nekem kell ezt valahogyan felhoznom. Sokat segít ezzel.
- Ami azt illeti, én is úgy gondolom, hogy beszélnünk kellene, Főnök. Mint beosztottad és testvéri jó barátod is úgy gondolom, ez a Charlotte Grey ügy tarthatatlan a jelenlegi állapotában. Haver, én ilyennek korábban még nem láttalak. Ha így folytatod, tönkremész bele. Annyi nagykutyával elbántál már. Még maga Paulo sem tudott ennyire kikészíteni. Nem lenne szabad hagynod, hogy ez a nő ennyire a befolyása alá vonjon - hamar sokkal barátibbá, közvetlenebbé, már-már feddővé válik a hangom, ahogy beszélni kezdek, de elég régi a barátságunk ahhoz, hogy úgy érezzem, ezt megengedhetem magamnak. Különben is érte aggódom, nem ellene szólnak a szavaim. Ez a helyzet egyre tarthatatlanabb és ha nem vetünk gátat neki, nagyon csúnyán elharapózhat. Ezt pedig semmiképp sem engedhetem. Bízom benne, hogy még ha kicsit meg is orrol rám miatta, de Patricket is jobb belátásra tudom bírni ebben a kérdésben. Fontos lenne. Az ő és a család érdekében is. Méghozzá minél hamarabb. Mielőtt túl késő lenne és visszafordíthatatlan eseményeket idézne elő ez a már-már mániába, megszállottságba hajló viselkedés, amit ez a nő vált ki Patrickből.


679 ■ Hold back the river ■ Remélem elnyeri a tetszésed
■■



I have killed no men, that, in the first place, didn’t deserve killing.

avatar
Ismeretlen vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr. R. irodája   Vas. Szept. 03, 2017 3:45 pm



Raymond & Patrick




Nagyjából egy hét telt el azóta, hogy Ray besétált azon az ajtón Charlotte szüleinek halálhírével. Ez igencsak keresztülhúzta a számításaim, halott emberekkel senkit sem lehet zsarolni, a lány pedig nem kicsit omlott össze, miután megtudta az igazat. Azóta néhányszor jártam nála, hogy megnézzem, hogyan érzi magát, de nem faggattam, annyira érzéketlen még én magam sem voltam, hogy belerondítsak a gyászba a kérdéseimmel. A vámpírok tudtak várni, végtére is... halhatatlanok, vagy mi. A saját zavarodott elmémmel sem ártott foglalkozni kicsit, kezdtem kicsit rögeszmés lenni, s nem akartam ugyanabba a hibákba esni, mint Paulo. Hadd forogjon csak a sírjában, amiért jól megy az üzlet, mióta én vezetem, ráadásul a családunkat sem akartam cserben hagyni. Kinyitottam egy üveg whisky-t, hátradőltem a székemben és vártam Raymondot, akiért üzentem. Szükségem volt a társaságára, a tanácsaira, mielőtt az őrületbe kergetem magam. A sok alkohol is ezt bizonyította, néha én magam sem tartottam normálisnak a viselkedésem. Jóformán mindig dühösen, felzaklatva jöttem ki a lány szobájából, lassan hozzá kellett volna szoknom, de nem ment... Csak még jobban frusztrált a dolog, főleg, hogy ha kicsit is a józan eszemre hallgatok, végzek vele, de minimum kirakom innen, menjen másnak az agyára. Mégis itt volt, érintetlenül, jó dolga volt, egyedül a bezártsággal és a társaságommal lehetett problémája. Bár néha úgy tűnt, élvezi a civakodásunkat, az egymáshoz vágott szitokszavakat, vagy épp tárgyakat, mert az asztalt már másodjára kellett kicserélni, feltakarítani, feltakarítani pedig már meg sem tudtam volna számolni, hányszor. Ha nem felém, akkor az embereim felé röpködtek a tárgyak, de legalább kevesebb ocsmány csecsebecse volt abban a szobában. A vázát pedig már rég elvetettem, minek az oda, ha úgyis a földön köt ki, apró darabokban. Jelenlegi állapotomban is szívesen darabokra törtem volna valamit, de helyette csak töltöttem még egy pohár italt. Aztán végre hallottam nyílni az ajtót, így a másik poharat a szemben lévő szék irányába löktem, éppen az asztal szélénél állt meg. Raymond tűnt fel az ajtóban, ismerős arca megnyugvással töltött el némileg, de ez nem volt elég, hiába bíztam benne, hiába volt a barátom, a hangulatom pocsék volt. - Ray! - köszöntöttem, felemelt pohárral, vigyorral a képemen, ami nem volt túl őszinte.  Őszintén szólva, a tököm tele volt a nőkkel, és az érzésekkel. - Foglalj helyet, drága barátom! Azt hiszem rám férne egy fejmosás, de minimum egy beszélgetés. - tértem rögtön a lényegre. Igazán szerettem volna visszamenni az időben, és figyelmeztetni Ray-t, hogy vagy rúgja szét a seggem, vagy öljön meg, amiért eszembe jutott egy nőt idehozni, belekeverni az üzletbe. Ezzel megszegtem az első szabályt, amit soha, de soha nem szabadott volna. Most már annyi nekem, utánam a vízözön, s a többi baromság.



433 szó kezdésnek hello, old friend









"Never let anyone know
what you are thinking."



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Mr. R. irodája   Kedd Júl. 25, 2017 2:52 pm

***

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr. R. irodája   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Mr. R. irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A Kazekage irodája
» A falu vezetőjének irodája
» A falu vezetőjének irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans :: Otthonok :: Reynolds rezidencia-
^
ˇ