Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Udvar

Elisabeth Saltzman
Csüt. Júl. 19, 2018 12:20 pm



Alexis Callaway

Alexis Callaway
Szer. Júl. 18, 2018 7:10 pm



Nappali

Daniella Cruz
Szer. Júl. 18, 2018 6:43 pm



Pub

Damon Salvatore
Szer. Júl. 18, 2018 5:07 pm



Adeen, my offshoot

Damon Salvatore
Szer. Júl. 18, 2018 3:55 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Kedd Júl. 17, 2018 1:55 am



Daniella Cruz

Theodore Storm
Kedd Júl. 17, 2018 12:50 am



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 1 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 20 13

Share | 
 

 Charlotte szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Charlotte szobája   Kedd Júl. 25, 2017 8:43 pm



mr r. & charlotte


Tizennégy nap, ha óra, és huszonnyolc perc. Pontosan ennyi ideje bámulom a falakat azon gondolkodva, hogy juthatnék ki innen. Az ablak golyóálló – miért is ne lenne -, az ajtó meg zárva, s csak akkor hallok lépéseket is, mikor engem jönnek meglátogatni.
Fogalmam sincs, hol vagyok, fogalmam sincs, kik ezek az emberek, csak azt tudom, mit akarnak tőlem. De feldughatják maguknak a kérdéseiket és bekaphajták! Eszem ágában sincs jókislányként csicseregni sem a bájgúnár főnöknek, sem valamelyik kis csatlósának. Nincs rossz sorsom, de még ha megkínoznának akkor tenném, utolsó lehelletemmel is védeném amit tudok és elátkoznám az egész bagázst, amiért mindent elcsesztek. Boldogít a tudat, hogy Mr R.-nek - milyen elcseszett megszólítás ez?! - sikerült a legrosszabb embert kifognia. Én nem fecsegek. Sosem voltam szószátyár, sem pletykás kis hercegnő mint a kortársaim. Nem most tervezek változtatni magamon. Legalábbis nem ebbe az irányba.
Unottan ülök az ágyon, piszkálgatom a körmeimet, mikor Mr. R.-t látom belép a „cellám” ajtaján. Ritkán teszi meg, gyanítom nem ér rá, mert embereket ver, akik későn, vagy egyáltalán nem fizetnek neki, örömlányokat futtat, vagy épp veséket ad el, mert a valódi biznisz abban van. Csodálkozom, hogy szakított időt rám bokros teendői közepette, de ezt nem mutatom, még csak fel sem pillantok tökéletes ovális formába manikűrözött körmeimről. Az unalomnak is megvannak a maga előnyei. Amikor megszólal mély levegőt veszek és a szememet forgatom rá. Amikor megállapodik végül rajta a tekintetem, kedvesnek vagy szépnek nem igen nevezhető mosoly terül el az arcomon.
- Egyszerűen mesésen – válaszolom mézes mázosan. - Mint akit hátbarúgtak, aztán halálra untatnak....
Tudom, eddig nem voltam hajlandó neki megszólalni, de hát tényleg rettenetesen unatkozom és jobb lesz minél előbb beindítani a tervet, ami arra irányul hogy megkeserítem ennek a gyökérnek az életét. Nagyon rossz lánnyal kezdett ki.
- Előbb vágnám ki a nyelvem, mint hogy magával beszélgessek, de az a helyzet hogy megöl az unalom. Szükségem lenne a laptopomra. Ha már volt ilyen veszettül kedves és ennyi szabadidőt akasztott a nyakamba, szeretném fejezni a szakdolgozatom – hangom kihívó, egy percig sem vagyok hajlandó takargatni mennyire zabos és sértődött vagyok. Azt is magasról leszarom, hogy a stílusom bicskanyitogató, nem érdekel ha megüt vagy megkínoz. Még magasabbról szarok az érzéseire. Nem. Tud. Érdekelni.


xxx; Kicsit másképp :3


Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Charlotte szobája   Kedd Júl. 25, 2017 4:05 pm



Charlotte & Patrick




Már két hete nálam van a lány, Charlotte, mégsem tudtam kiszedni belőle semmit. Én mindössze néhány alkalommal látogattam meg, de minden nap beküldtem hozzá egy embert, általában többször is, hogy ételt és ruhákat vigyenek neki, illetve ránézzenek. Fogoly volt, de ettől függetlenül nem akartam rosszul bánni vele. Ártatlan volt, csak épp ismert egy vámpírt, hosszú ideig együtt élhetett vele, így rengeteg dolgot megtudhatott. A gond csak az volt, hogy nem volt hajlandó beszélni. Olykor sértegette az embereim, vagy idegen nyelveken beszélt. Hozzám pedig nem szólt egy szót sem. Kezdtem belefáradni, nem jutottunk előrébb, egy helyben topogtunk és fogalmam sem volt, hogyan juthatunk egyről a kettőre. Nem igazán tudtam bánni a nőkkel, a családunkhoz sem tartozott egy sem, én pedig sosem voltam az a kaszanova típus, sőt. Szerettem elkerülni a nőket, csak a probléma volt velük. Ezt a foglyom is tökéletesen alátámasztotta. Egy mukkot nem tudtam kihúzni belőle, egyre nehezebb volt a rendes fickót játszanom a közelében. De nőt sosem bántottam. Bűnöző voltam, nem számítottak a szabályok, de voltak elveim; ez is egy volt közülük. Kora délelőtt már az irodában ültem, vodkával a kezemben, amit az egyik orosz barátomtól kaptam még tavaly nyáron. Igazán ütős volt, nem olyan vacak, amit a boltban kapni, s kellett is hogy üssön. A lányhoz készültem, tenni egy újabb próbát, hátha szóra bírom, de a türelmem fogytán volt. Legurítottam az italt a torkomon, a poharat az asztalra csaptam, és indultam is az emeletre. Raynek ma kimenőt adtam, a legjobb emberemre ráfért a pihenés, a mai napon pedig nem volt egyéb dolgom, mint meggyőzni a kisasszonyt, hogy fecsegjen. Nehéz feladat volt, kénytelen volt rááldozni a napomat, és mindent más programot törölni. Sok gondot okozott nekem, de ha végre megszólal, mindez kifizetődik. Összeszedtem minden erőm és türelmem és bekopogtattam az ajtón, aztán már nyúltam is a kilincs irányába. Beljebb lépve szólítottam csak meg őt. - Ms. Grey. Hogy van ma reggel? - kérdeztem érzelemmentes hangon, arcomon sem ült barátságos kifejezés. Tényleg kezdett elegem lenni, de az udvariasság megmaradt. Nem akartam goromba lenni vele, mert akkor végképp nem szólal meg, de a kedvességből is kezdtem kifogyni. Ugyanaz a jelenet játszódott le, mint eddig minden látogatásomnál. Levettem a zakóm, a szék háttámlájára terítettem, majd leültem vele szemben, s feltűrtem az ingujjamat. A különbség csak annyi volt, hogy az ággyal szemben már állt egy kanapé, így arra telepedtem le. - Mit gondol, ma hajlandó hozzám szólni? Tudom, hogy nem néma. - de kivágom a nyelved, ha továbbra sem szólalsz meg, tettem hozzá magamban. Tényleg, tényleg nem állt szándékomban bántani, de sosem a türelmemről voltam híres. Ha nem nő lett volna, már rég az alagsorban lenne megkötözve, kínok közt vergődve. Azonban szerencsétlenségemre a gyengébb nem tagja volt.




445 szó zene: boulevard of broken dreams üdv a börtönben




avatar
Ember vagyok
Kapcsolatban :
with crime only
Play by :
the amazing Robin Lord Taylor
Keresem :
Léptek száma :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Charlotte szobája   Kedd Júl. 25, 2017 2:52 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Charlotte szobája   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Charlotte szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Charlotte Petrova
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Lakónegyed :: Reynolds rezidencia-
^
ˇ