Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Törlések, figyelmeztetések

Yesterday at 11:45 pm

Lara & Lio hálószobája

Yesterday at 2:39 pm

#002. 2017.09.30. - 2017.10.14.

Vas. Okt. 15, 2017 12:04 am

Poison After Bite

Szomb. Okt. 14, 2017 9:18 pm

Christian E. Gray

Szomb. Okt. 14, 2017 12:53 pm

Elkészültem!

Szomb. Okt. 14, 2017 11:07 am

Lafayette temető

Szomb. Okt. 14, 2017 12:42 am

Valami cím - folyamatban

Pént. Okt. 13, 2017 11:47 pm

Jazz club

Csüt. Okt. 12, 2017 12:35 pm

Aaron Boone

írta: Evelyn Cox
Szer. Okt. 11, 2017 11:54 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 2
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 1 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 35 30
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Pént. Okt. 06, 2017 8:06 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Kutakodó keze heves vágyakat szabadított fel bennem. Rég nem éreztem már magamon senki érintését, főleg ilyen gyengéden és ismerkedőn - ennek tudtam be azt, hogy ennyire jól esik az érintése, és igyekeztem nem többet gondolni bele. Hiszen alig ismerjük egymást, hogyan lehetne ebben bármi több? A bensőm mégis ellent mondott az agyamnak, szinte éreztem pattogni körülöttünk a szikrákat, és a kémia úgy tombolt köztünk, hogy attól féltem, leég rólam a póló, mire odajutnék, hogy levegyem.
Épp ezért muszáj volt magamhoz ragadnom a kezdeményezést, hogy kicsit figyelmen kívül hagyjam a dolog érzelmi vonalát, és a testiségre koncentráljak. Nem akartam kihasználni, de igazából pont erről szólt ez az alkalom, és semmi többről. A póló édesen összekócolta a haját, és ahogy nevetett, attól nekem is nevetni támadt kedvem. Segítettem helyrefésülni néhány tincset, majd egész egyszerűen inkább csak megcsókoltam, hogy éreztessem, mennyire aranyosnak találom, aztán már indultam is lefelé, hogy új hangokat csalhassak ki belőle. Minden rezdülése arról árulkodott, hogy élvezi a ténykedésem, úgyhogy eszembe sem jutott leállni vagy szünetet tartani, a nyelvemmel, a kezeimmel egyaránt ostromoltam legérzékenyebb pontját. A kérdését hallva felemeltem a fejem, néhány apró puszit lehelve még a combjára, mielőtt feleltem volna.
- Mit szeretnél? - ártatlan mosollyal érdeklődtem, mintha nem tudnám, pedig volt néhány ötletem a folytatást illetően. Felmásztam hozzá annyira, hogy a mellkasunk összesimuljon, és ha engedte, hosszan megcsókoltam közben, ha viszont ódzkodott az ízektől, akkor inkább a nyakára tapadtam. Engedelmével a derekam köré fontam a combjait, ölemet az anyagon át nyomva hozzá, hogy jobban érezhessem. A vágyam már elég látható jeleket adott, feszült a nadrágomban, de nem akartam egyikünket sem sürgetni, lustán ölelkeztem a lánnyal, cirógattam, ahol értem. Közben előkerestem az óvszert a kocsiból, már amennyire elértem így odáig, és azzal tértem vissza Rose-hoz.
- Voltál már együtt valakivel? - Csak azért szerettem volna tudni, hogy belőjem, mennyire kell felkészítenem, gyengédnek lennem. Nem mintha amúgy durvulnék vele, isten ments, de ha tapasztalt, akkor felesleges hímestojásként vigyáznom rá, úgyis átélt már ilyesmit, és nem is kell olyan sokáig húznunk a bevezetőt.
Kibontottam magamat a nadrágból, szabaddá téve a férfiasságomat, és így most már teljes méretemben simulhattam újra a lányhoz. Feltéptem az óvszer zacskóját, kézzel, ahogy tanították nekünk, majd huncut mosollyal lepillantottam Rose-ra, felé kínálva a kis csomagot.
- Segítesz? - Nem titkoltan azt reméltem, talán lenne kedve felhelyezés előtt, alatt vagy után kicsit kényeztetni még... Fakultatív jelleggel, nem akartam ugyanis ráerőltetni, ha nem akarja, egyből belecsaphatunk a lényegbe is. Azt szerettem volna, ha ő is olyan jól érzi magát, mint én, tehát eldöntöttem, hogy semmit nem erőltetek rá, ellenben mindennek örülni fogok, amit tőle kapok.


 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Keresem :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. Szept. 21, 2017 1:20 am

Nate • Rose

Vágytam rá, mindennél jobban vágytam rá, de ahogy a pillanatok egyre inkább csak teltek, haladtak, úgy én is egyre nagyobb idiótának éreztem magam. Kissé úgy éreztem, hogy el vagyok utasítva és ez valamiért rosszul érintett. Amikor azt mondta újra, hogy gyönyörű vagyok, csak arra tudtam gondolni, hogy ez az a tipikus lekoptatós duma és ezután szépen itt is hagy. De aztán megcsókolt, így a kételyeim elszálltak.
Tudtam, hogy sem ő, sem én nem gondolunk többet ebbe az egészbe, mint amennyit jelent, mégis jól esett a törődése, a csókjai, a szavai.
- Ez már… jobban hangzik. – Mosolyogtam fel rá. Nyilván a túlzott durvaságot nem viseltem volna el, de szerettem volna, ha nem feszeng a közelemben, ha nem akar visszahátrálni. Mert én vágytam rá és tudtam, hogy ő is ugyan úgy akar engem. Máskülönben nem csókoltuk volna meg egymást, nem igaz?
Éreztem, hogy már vágya jött és ez még inkább alátámasztotta a megérzéseimet. Huncut mosoly ült ki az ajkaimra, ahogy felpislogtam rá újból. Tetszett a kialakult helyzet és csak még közelebb akartam magamhoz érezni. Épp ezért fontam a dereka köré a lábaimat és húztam szorosan magamhoz. A tarkóján pihentettem meg a kezem, miközben az ajkait ízlelgettem és a nyelvével vívtam csatát. Isteni volt a csókja és órákon át képes lettem volna csak ezt csinálni vele. Itt lenni, ennyire közel hozzá, érezni egymást, csókolózni. De ez a találka nem erről szólt. Éreztem, hogy a keze a felsőm alá kalandozik, de nem riadtam meg tőle. A szemeim csillogtak és szinte már mosolyogtak. Puszikat leheltem hol Nate ajkaira, hol pedig az arcára. Aztán ő vette át az irányítást, így kicsit hátradöntöttem a fejem, hogy kellőképpen hozzáférjen a nyakamhoz és amihez csak szeretett volna. Halk sóhajok hagyták el az ajkaim. A ténykedését úgy éreztem, lassan ideje viszonoznom, így a kezemmel magunk közé furakodtam, hogy nadrágon keresztül kitapinthassam a férfiasságát. Először lágyan simítottam meg, majd ráfogtam, végül dörzsölni, ingerelni kezdtem az anyagon keresztül. A heves csókját ugyan olyan hevesen viszonoztam, ahogyan kaptam.
A kezemmel épp benyúltam volna a nadrágjába, mikor a pólómtól akart megszabadítani, így visszahúztam a kezem és engedtem, hogy lerángassa rólam. A hajam kellőképpen összekócolódott, így egy ostoba kis grimasszal néztem fel rá, majd elmosolyodtam, végül elnevettem magam. Igyekeztem visszaigazítani minden tincset, hogy ne nézzek ki annyira idiótán előtte, majd viszonoztam a csókját, hogy tereljem mindkettőnk gondolatait. Az arcára simítottam mindkét kezemmel. Mohón csókoltam, hevesen, de elszakadt tőlem, így kissé szomorúan néztem ajkai után. De amit cserébe kaptam, attól viszont egy nyögés is kiszaladt az ajkaimon. Hátravetettem a fejem, a kissé kemény és kényelmetlen motorháztetőnek, de az érzés, amit Nate kiváltott belőlem, azaz inkább okozott… elfeledtette velem, hogy mennyire is kényelmetlen az, ahol ezt tulajdonképpen tesszük. A vállaira simítottam és két nyögés között felpillantottam rá ködös tekintettel. Aztán elindult lefelé. Ez eléggé meglepett. Tudtam, hova tart és miért, de azért… mégsem gondoltam volna róla, hogy ilyen módon is a kedvemre akar tenni. Sőt. A bugyi után néztem, majd vissza rá és meg akartam kapaszkodni valamiben, de nem volt rá semmiféle lehetőségem. Megéreztem őt, a nyelvét és pillanatokon belül a testem bele is remegett, a hangomat pedig nem tudtam visszafogni. Szinte felsikoltottam az egyik nyelv mozdulatánál, mielőtt a vállaiba kapaszkodtam volna. Túl jó volt az, amit tett és nem tudtam, meddig akarja, de úgy tűnt, nem akar leállni. A hangomat próbáltam elfojtani, vagy legalábbis lehalkítani, mert bár nem járt egy teremtett lélek sem a közelben, mégis olyan… ostobán éreztem magam. Lepillantottam Natere.
- Na-nate… nem akarod… másképp…? – Nyögdécseltem, arra utalva, hogy nem-e akarjuk másképp folytatni, hisz ha tovább izgat, kényeztet, akkor idő előtt fogok elélvezni.
music 589 szó







she finds color
in the darkest places


avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
●● my hero ●●

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Szomb. Szept. 02, 2017 11:49 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Már nem is emlékeztem rá, hogy a környezetem alakította ki bennem ezt a jófiús imidzset, vagy én alakítottam ki a környezetemben. Egyszerűen csak mindig úgy éltem az életemet, hogy jó döntéseket hoztam, szót fogadtam, magam elé helyeztem másokat, mert tudtam, hogy ennek így kell lennie. Soha nem vizsgáltam meg a lelkemet, hogy valójában is ilyen ember vagyok, vagy ez csak egy álca, egy kényelmes szerep, hiszen így mindenki szeretett. Néha elbizonytalanodtam, tényleg jó vagyok-e. Például amikor ismeretlen lányokkal csókolóztam a kocsim motorháztetején. Ilyenkor az, amit mindennél jobban szerettem volna megtenni, valahogy különbözött attól, amit helyesnek ítéltem. Akartam őt - ettől most rossz ember vagyok?
- De te gyönyörű vagy... Szóval muszáj - Ezt pedig tökéletes válasznak is hittem. Hiszen hogyan bámulhatnám a felhőket, amikor ő itt fekszik mellettem? Egyszerűen vonzotta a pillantásomat, és nem csak azért, mert egy vén, kiéhezett perverz lennék, hanem mert tényleg gyönyörű volt. Nem akartam kihasználni, és nem akartam, hogy úgy érezze, nem becsülöm, nem tisztelem eléggé - pedig valahol talán így volt, hisz két embernek csak akkor kéne átlépnie ezt a határt, ha ismerik és szeretik egymást, nem? De engem nem zavart, ha ő csak menedéket és szórakozást keres bennem, és nem akartam, hogy őt zavarja, ha én igen. Jó fiúként akartam viselkedni, hiszen ezt kódolták belém, akár ilyen voltam valójában, akár nem. Ezért hátráltam végül meg, és az értetlenség az arcán mosolyra fakasztott. Megkönnyebbültem.
- Akkor nem fogom vissza magam... - rákacsintottam, de igazából félig elvicceltem a dolgot. Természetesen nem leszek vele durva, valamilyen szinten visszafogom tehát magam, csak... Ahj, túl sok duma! Ahogy közelebb vont magához, ölünk egymásnak feszült. Halkan, tompán felnyögtem, a nadrág alatt ugyanis a vágyamnak már látható jelei voltak, és tudtam, hogy ezt most ő is megérzi, ami kicsit zavarba hozott. Láthatóan azonan nem riadt meg, hanem a derekam köré fonta a combját. Halkan nevetve hajoltam közelebb, lelkesen viszonozva a csókját. Tetszett, hogy ennyire magabiztos, teljesen kiverte a fejemből ezt az illik-nem illik dilemmát. Már egyáltalán nem érdekelt, inkább a szabad jelzésnek engedve ismét bekalandoztam a felsője alá. A szemeit fürkésztem, nem húzódtam el, frufrum csiklandozhatta a homlokát. Orrommal puhán cirógattam az övét, miközben elértem a póló alatt a mellkasát. Két tenyerem közé fogtam a melleit és lágyan, gyengéden masszírozni kezdtem a melltartón keresztül. Jól esett, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, és az is tetszett, hogy figyelhetem a reakcióját. Hüvelykujjammal a mellbimbójával kezdtem el játszani, majd apró puszikkal hintettem végig az arcélét, a torkát, a nyakát, finoman harapdálva selymes bőrét, aztán ugyanígy visszakalandoztam az ajkához. Intenzívebben masszíroztam a póló alatt, majd kezem becsúszott a melltartó alá, hogy közvetlenül is érinthessem, pont akkor, amikor kissé mohón az ajkaira tapadtam. Megcsókoltam, hevesebben, mint eddig, és élvezettel játszottam közben a mellével, elidőzve ebben a pózban. Szerettem volna felhevíteni kicsit, mielőtt tovább lépünk.
Lassan visszahúztam a kezem a pólója alól, és az oldalán, a combján végigsimítva megkapaszkodtam a nadrágjában, majd elkezdtem róla lehúzni. Ha segített, lerángattam róla és bedobtam az első ülésre, aztán rögtön visszahajoltam fölé, hogy újabb csókkal bitoroljam el az ajkait. Apró harapásokkal ingereltem, hol játékosan, hol komolyabban csókolva, kezem pedig a combjai közé vándorolt, egyenesen az ölére. A fehérneműjén keresztül simogattam, lágyan lifteztem rajta két ujjammal, majd besimítottam az anyag alá. Feltörtem a csókot és a pólóját feljebb tűrve a mellkasát jártam be csókjaimmal, míg ujjammal lágyan köröztem legérzékenyebb pontján. Ha úgy éreztem, túl közel jut a gyönyörhöz, egyből lassítottam, fel-le cirógattam, be-behatolva egy ujjammal, aztán folytattam a csiklója izgatását. Így játszottam vele egy darabig, amikor úgy döntöttem, ideje lejjebb indulni a csókjaimmal.
Lecsúsztam a motorháztetőről és lehúztam róla a fehérneműjét, majd a combjai közé fúrtam a fejem, hogy a nyelvemmel ismételjem el, amit eddig a kezem művelt. Hol a legérzékenyebb pontját szívogattam, nyalogattam, hol az egészet kényeztettem. Karjaimat átbújtattam a combja alatt, szorosan tartottam a csípőjét, míg ő a motorháztetőn feküdt, én meg előtte térdeltem, azzal az eltökélt szándékkal, hogy nyelvemmel a csúcsra juttatom.

   


avatar
Ember vagyok
Keresem :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Pént. Aug. 25, 2017 2:12 am

Nate • Rose

A kislány jelzőn meglepődtem, de nem esett rosszul, habár… nem tartottam magamat már olyan kicsinek. De úgy éreztem, inkább kedveskedésből hív így, nem azért, mert lenézne vagy ehhez hasonlók.
- Akkor én nagyon rossz vagyok… - Jegyeztem meg végül, válaszként, aztán szorosabban bújtam hozzá. Jól esett az ölelése, bár jobb lett volna, ha nincs rajtunk a pokróc. Amúgy sem fáztam annyira, csak valami ürügyet kerestem, hogy közel lehessek hozzá. Nem tudtam, mit várok ettől az egész találkozótól, de nem is szerettem volna belegondolni. Itt voltunk egymásnak, élveztük egymás társaságát és elfeledkeztünk a gondjainkról. Nyilvánvaló volt, hogy mindkettőnknek van mit „rejtegetnie”, épp ezért voltam hálás, hogy az elharapott mondatomra nem kérdezett rá. Nem akartam mesélni, nem akartam sajnáltatni magam, miszerint az életem kész pokol, hála az apámnak, aki nem is az apám. Szusszantam egy aprót, ezután találkozott a tekintetünk. Egymást bámultuk, ahelyett, hogy a felhőket néztük volna. Jobban érdekeltük egymást, mint… mint kellett volna. Talán.
- Na és? Te sem az eget figyeled! Hanem engem! – Vágtam vissza mosolyogva, de lassan el is tűnt az arcomról. Az ajkaira pillantottam és egyszerűen közelebb hajoltam. Akartam őt. És úgy tűnt, ő is engem, hisz nem várt rám; ő törte meg a köztünk levő, apró távolságot és csókolt meg. Lehunytam a szemeimet és így viszonoztam, némileg bátortalanul, de mégis követelőzőn. Gyengéd volt velem és törődő. Félig átöleltem, a szabad kezemmel, a másikkal a motorháztetőn támaszkodtam. Nem zavart, hogy a keze hova téved csók közben, én is viszonozni akartam. Az arcára simítottam, majd beletúrtam a rövid hajába. Ezután a nyakát cirógattam végig, majd a karját. Ahogy magához húzott, szorosan átöleltem mindkét kezemmel. Nem tudtam, mit akar. Aztán ledöntött a motorháztetőre. A csókot egy pillanatra sem szakítottuk meg. Végigbarangoltam a kezeimmel a mellkasán. Éreztem, hogy a felsőm alá nyúl. Moccant egyet a gyomrom, de nem terveztem megállítani. Örültem, hogy ő is hasonlóképp érez, mint én… éreztem a vágyát. Még ha ki is használ, mert ilyen olcsó kis libának tart, nem érdekelt. Nem akartam arra gondolni, mi lesz, ha ennek vége szakad. De megtörtént, ugyanis visszahátrált. Felpislogtam rá kérdőn, zavarodottan kissé. Miért… állt le? Mi történt? Szabadkozni kezdett, mire újból pislogni kezdtem. Mi?
- Miért kellene… - Megköszörültem a torkom, hogy normálisan tudjak beszélni. - …haragudnom? – Éreztem a leheletét az ajkaimon. Újból meg akartam csókolni. Nem értettem, miért tétovázik, mire vár… A halk, elsuttogott bókra meglepődtem. Kissé talán el is pirultam.
- A csodálatostól távol állok, Nathaniel, de… köszönöm… azt hiszem. – Magyaráztam zavartan kicsit, majd lehunytam a szemeimet. Mély levegőt vettem. Ez olyan tipikus… lekoptatós duma, nem? Ez a szép vagy, jó vagy, de inkább hagyjuk egymást-féle. Vagy nem? Ahogy elkezdte sorolni a bókokat, újból felnéztem.
- Nate, én… - Kezdtem volna bele, de közelebb hajolt. A csókját meglepve, mégis örömmel fogadtam és mohón visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát és még közelebb húztam magamhoz, amennyire csak lehetett.
- Nem kell szabadkoznod, jó? Nincs… nincs semmi baj… én is akarom. Akarlak… - Mormogtam halkan, miközben a szemeibe néztem. A homlokunk összeért és nem is szándékoztam elengedni, csak miután választ adott. Akkor lecsúsztak róla a kezeim, egészen a derekáig, ahol a felsője alá simítottam, végül inkább a nadrágja övébe kapaszkodtam az egyik kezemmel és úgy húztam közelebb a csípőmhöz. Lábaimmal közre fogtam a derekát és köré kulcsoltam lassan.
Játékos mosollyal néztem fel rá, majd ujjammal végigsimítottam az ajkain, mígnem újra megcsókoltam. Nem akartam teljesen átvenni az irányítást, hisz ő volt a pasi, de azt hiszem, kellőképpen szabad utat adtam neki.
music 569 szó







she finds color
in the darkest places


avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
●● my hero ●●

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. Aug. 24, 2017 1:31 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Kivételesen semmi kétértelmű többlettartalmat nem gondoltam bele abba, hogy hármasban vele meg a kocsimmal... De a nevetéséből ítélve az ő fantáziája beindult már. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek vele együtt. Imádtam, ha sikerült jókedvre derítenem valakit, és Rose ilyen szempontból különleges volt. Vagy talán csak a helyzet, az időpont... Theo miatt eléggé magam alatt voltam, haszontalannak, csődtömegnek éreztem magam, de a lány emlékeztetett rá, hogy azért nem dőlt össze a világ, és talán vannak szerethető tulajdonságaim is. Ha már itt tartunk, beszélnem kéne Carmennel, már napok óta próbált elérni.
- Rossz, aki rosszra gondol, kislány - kacsintottam rá, majd felhuppantam mellé a kocsira. Nem tudtam nem észrevenni azt az elharapott mondatot az otthoni dolgokról. Pont elég hasonló esetet láttam ahhoz, hogy sejtsem, a folytatásban nem lett volna túl sok jó. Elgondolkodtam, rákérdezzek-e, mi elől menekült el otthonról, de végül elvetettem az ötletet. Én sem meséltem a családomról, neki sem kell. Inkább szórakozzunk és felejtsünk, annak nagyobb híján vagyunk mindketten, mint a lelkizésnek. Ezzel a gondolattal húztam meg az üveget, és élveztem, hogy az alkohol tisztára mos.
- Megértelek - feleltem halkan, miközben átkaroltam, a pokróc csücskét a vállára fogva, beborítva a puha anyaggal a hátát. Reméltem, így már nem fázik annyira. Félretettem az üveget, hogy nyugodtan ölelgethessem, de a felhők helyett hamar rajta állapodott meg a tekintetem. Gyönyörű volt, és kedves, és vicces, és ugyanaz a szomorúság tükröződött a tekintetéből, mint azoknak, akik valami nagyot és nehezet cipelnek magukkal már réges régóta. Meg akartam fejteni a titkait, de még inkább őt magát. - Persze, hogy nem látod, mivel nem figyelsz eléggé!
Arra eszméltem, hogy már nem csak én bámulom őt, hanem ő is engem. Az első meglepett pillantásomat hamar felváltotta egy halvány mosoly. Érdeklődve figyeltem, hogyan hajol egyre közelebb, és amint biztosra vettem, hogy már nem fordul vissza, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Az arcára simítva, mohón tapadtam az ajkaira, hamar felhevítve a lágy ismerkedésnek indult csókot. Vágytam rá, és ezt egyre nehezebben lepleztem.
A pokróc alá simítottam, bebarangolva a hátát, a derekát, a pólója alól kilógó, vékony bőrfelületet cirógattam. Szabad kezemmel a hajába túrtam,a tarkójára fogva néhány zavaró fürtöt. Az ajkai édesek voltak, érződött rajtuk a martini és a whisky különös keveréke. Magamhoz húztam, mellkasom az övének feszült, ahogy lassan a hátára döntöttem, ha engedte, és fölé hajolva, a feje mellett megtámaszkodva csókoltam tovább. Az elfogyasztott alkohol végül elég bátorságot adott ahhoz, hogy vakmerőn a felsője alá nyúljak, először csak a hasfala selymes bőrét érintve, mielőtt még a kezem elindult volna fölfelé, hogy bejárja az egész felsőtestét... A kritikus pont előtt azonban megtorpantam és feltörtem a csókot.
- Ne haragudj... - szabadkoztam, mely inkább tűnt kérdésnek, mintsem kijelentésnek. Ködös szemekkel fürkésztem őt, elég közel ahhoz, hogy az ajkaink épphogy összeérjenek. - Én nem is tudom, mit... Csak... Olyan csodálatos vagy!
Halkan, félve súgtam csak meg neki az információt, mintha olyan nagy titok lenne, hogy erről még ő maga sem tudhat.
- Kedves, figyelmes, vicces, laza... És gyönyörű - bókoltam elég sután, de hát a helyzet is éppen elég fura volt. A szemeit fürkészve, lassan hajoltam közelebb, és ha nem tol el magától, újból megcsókoltam, ezúttal forróbban és hevesebben, mint az előbb, éreztetve vele, mennyire kívánom.
   



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Keresem :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Pént. Aug. 18, 2017 12:44 pm

Nate • Rose

Csak mosolyogva bólintottam a szavaira. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, miszerint ő és az autó, Sheela… de valahol aranyos volt és nem akartam megszólni érte. Sőt, azt hiszem, jó alaptéma volt ez kettőnknek.
Ahogy visszakérdezett, felvontam a szemöldököm és nyitottam a szám, de aztán kissé zavarba jöttem, így be is csuktam. Szerintem mindketten ugyan arra gondoltunk, így nem akartam feleslegesen csacsogni, amúgy is… olyan zavarba ejtő volt, még akkor is, ha én idéztem elő ezt a szóváltást. A következőkre viszont újból feloldódtam és egyszerűen elnevettem magam.
- Hármasban…!? – A fejemet csóváltam, de még mindig nevettem. – Nem-nem, én nem vagyok olyan lány, szóval lehet, magatokra kellene hagynom titeket? – Kérdeztem nevetés közben, majd a szabad kezemet a szám elé vettem. Lassan elcsitultam és elszakítottam Nateről a tekintetem, hogy az útra figyelhessek. Élveztem az utat, azt hiszem, szabadnak is éreztem magam most. Habár egy ismeretlennel eljönni kocsikázni valljuk be, nem volt a legjobb ötlet, de… bármi jobb volt annál, mint ami odahaza várhatott rám.
- Oké, cserébe én is titokban tartom, hogy… hármasban akartad csinálni. – Mosolyogtam, majd beharaptam az alsó ajkam, így figyeltem őt. Aztán felsegített a motorháztetőre, amiért hálás voltam… egyedül nem tudtam volna felkecmeregni, és semmi kedvem nem volt előtte bénázni. A felém kínált üvegre néztem, de elfogadtam és ittam belőle, közben meg odaadtam neki a Martinis üvegemet.
- Én néha szeretek elszabadulni otthonról és olyan helyekre menni, ahol senki sem keresne… ahol egyedül lehetek a gondolataimmal és a problémáimmal. – Feleltem egy fokkal halkabban a szavaira, majd újabbat kortyoltam az üvegből. Erős volt, erősebb, mint a Martini, de egyelőre nem zavart.
- Mi bajom lehetne? – Kérdeztem mosolyogva. – Nem történhet annál rosszabb, mint ami odahaza… - Majdnem kibukott belőlem néhány olyan dolog, aminek nem lett volna szabad. Beharaptam az alsó ajkam, majd inkább ittam, hogy tereljem a gondolataim. Az üveget leraktam magam mellé és úgy nézelődtem. Éreztem, hogy meglöki kicsit a vállam, így felé fordítottam a fejem. Átkarolt.
- De… egy kicsit. – Félénken pillantottam fel rá. Közel volt hozzám, így a tekintetem akaratlanul is az ajkaira siklott, de ahogy megszólalt, felnéztem a felhőkre.
- Én nem is látom… - Jegyeztem meg. Talán azért nem láttam, mert nem is nagyon kerestem azt a nyuszit. Aztán ránéztem. Ekkor szembesültem vele, hogy engem néz. Nos, valószínűleg egy ideje már nem a felhők érdekelték… hanem… én? Hosszan fürkésztem a szemeit, majd az ajkait, végül bátortalanul közelebb hajoltam hozzá. Lehet, hogy most valami ribancnak fog tartani, de meg kellett tennem. Meg akartam ízlelni az ajkait. Tudni akartam, milyen a csókja. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a térdén, másikkal a motorháztetőn, majd még közelebb hajoltam hozzá és ha nem húzódott el, akkor az ajkaink végre összeforrtak.
Tudtam, hogy őrültség, amit teszek, de néha a vágyak győzedelmeskednek, nem az ész. Féltem attól, hogy el fog tolni magától.
music 457 szó







she finds color
in the darkest places


avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
●● my hero ●●

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Hétf. Aug. 14, 2017 4:56 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

- Ne félj, amíg engem látsz, nem lesz baj! - villantottam egy széles vigyort Rose-ra a kormány felett. Aranyos volt, hogy ennyire támogatott Sheelával. A legtöbben elég furcsán állnak a kocsimhoz fűződő viszonyomhoz, még ha félig-meddig csak vicc is az egész. Vannak, akik túlságosan komolyan veszik, de ő másnak tűnt. Értette a viccet, benne volt, és ez bejött.
Jól esett hallani a nevetését, örültem, hogy jól érezte magát velem. Nem akartam semmi komolyat kihozni ebből a találkából, mert bár szimpatikus volt és szívesen elrandizgattam volna vele, nem akartam sem kihasználni, sem becsapni. Az életemben nem igazán fért el egy párkapcsolat, anélkül is elég zűrös volt. De hát igyekeztem erre nem gondolni, amíg itt voltunk egymásnak, magunk mögött hagyva minden mást.
- Vajon mire? - kérdeztem vissza kaján vigyorral, de nem válaszoltam meg a kérdést, hagytam, hogy a levegőben lógjon, mert nem voltam benne biztos, melyikünk fantáziája mocskosabb. Jobb, ha nem égetem le magam feleslegesen, és őt sem hozom kínos helyzetbe azzal, hogy töprenghet, vajon milyen készségeim rozsdásodhattak be az elmúlt pár évben.
Ahogy megérkeztünk, igyekeztem a kedvére tenni, de nem tepertem különösebben. Alapállapotomban is ilyen udvarias vagyok. Valószínűleg túl sok jólneveltséget szívtam magamba az anyaméhben, ezért Theonak már nem maradt. Az én hibám az egész...
- Oh, még sosem csináltuk hármasban, de szerintem nincs ellenére... - nevettem el magam Rose sejtelmes mosolya láttán. Rádobtam a pokrócot a motorháztetőre, remélvén, nem lesz túl kemény, és elfogadtam a felém kínált üveget. Egy ügyes mozdulattal felbontottam, de a tekintetem elrévedt a tájat csodáló lányon. Halványan elmosolyodtam, ahogy a szél belekapott a hajába, majd gyorsan félrekaptam a pillantásom, hogy ne vegye észre, mennyire bámultam.
- Én sem szoktam részegre inni magam, de azt hiszem, most mindkettőnknek jól fog esni. Ne aggódj, nem árulom el senkinek - kacsintottam rá, és felsegítettem a motorháztetőre, ha szüksége volt rá. Én már egész rutinosan pattantam fel mellé, és kényelmesen elhelyezkedtem mellette. A hátamra dőltem, felhúzva az egyik térdemet, karomat pedig a fejem alá hajtottam. Ahogy felém nyújtotta a felbontott üveget, csak mosolyogva megcsóváltam a fejem és összekoccintottam vele a sajátomat. - Egészségünkre, Rose!
Azzal meghúztam az üveget és jó nagyot kortyoltam belőle, utána pedig cserére kínáltam a lánynak. Állítólag nem jó ötlet keverni, de talán Jack és a martini jól kijönnek majd egymással. Én azt sem bántam, ha nagyon összzemarakodnak a gyomromban.
- Nem tudom, mennyire titkos... Nem járok ide túl gyakran. Egyedül nem olyan érdekes, viszont szeretem a látképet innét, ezért néha megállok itt, ha erre jövök - feleltem a tájban gyönyörködve, aprót kortyolva a kezemben lévő üvegből, amit aztán cserére kínáltam. A lány felé fordítottam a fejem, érdeklődve fürkésztem őt, és próbáltam kitalálni, mit mondhatnék, a szépsége azonban belém fojtott minden szót. Meg talán a pia is. Így hát ha ő nem szólt semmit, némán elvettem tőle az üveget és a tájat fürkészve iszogattam egy darabig.
- Nem bánod, hogy eljöttél egy tök idegennel a város szélére berúgni? - érdeklődtem végül félhangosan. Ki lehet bukva, ha ezt így bevállalta velem. Kettőnk közül mégis csak őt fenyegeti nagyobb veszély, még ha azzal is viccelődtünk, hogy ő akar megrontani engem. Kíváncsian felpillantottam rá, majd ülésbe tornáztam magam, hogy egy magasságba kerüljünk. Játékosan meglöktem a vállammal az övét, és közelebb csusszantam hozzá annyira, hogy lazán nekidőlhessek. Mögötte támaszkodtam meg, félig-meddig átkarolva ezáltal. - Nem fázol? - kérdeztem egy fokkal lágyabban, ürügyet keresve megcirógattam a karját, a hátát, aztán átkaroltam a nyakát és hátradőltem a szélvédőre, húzva magammal őt is.
- Nézd azt a felhőt! - böktem az üveggel az egyik pacára. - Pont olyan, mint egy kisnyuszi. A hátsó két lábán áll - magyaráztam, de a felhők helyett már őt néztem. Meg akartam csókolni.

nem emlékszem, milyen piákat hoztunk xD



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Keresem :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. Aug. 10, 2017 2:58 am

Nate • Rose

- Azt mindjárt gondoltam, Nate. – Nevettem. Elképzeltem őt hosszú hajjal, ahogy a szobámban a földön ül, én meg az ágyon, közvetlenül mögötte és a haját fonogatom, miközben valami idegesítően csajos témáról beszélünk. Mondjuk a fiúkról. Nem, ez túl bizarr volt, de mégis mosolyoghatnékom támadt tőle.
- Azért szólsz, ha elvágom magam nála, ugye? Nem kéne, hogy útközben kirepítsen a szélvédőn vagy ilyesmi. – Vontam hanyagul vállat, majd a válaszra elvigyorodtam. Csak bólintottam és nem firtattam a dolgot, hisz ő sem tette. Ha lesz is még egy randi, meg még egy… nos, az csak kettőnkön múlik. Bár jelenleg nem terveztem semmi komolyat, de ez nem miatta volt, pusztán nem akartam, hogy belekeveredjen a családom zűrös életébe. Végigsimítottam a karomon, ahol legutóbb apám megszorította, aztán picit megráztam a fejem és úgy pillantottam Natere, már mosolyogva. El akartam felejteni, mennyire elcseszett az életem és most csak arra a férfira koncentrálni, aki itt ül tőlem néhány centire.
Felnevettem a szavaira, majd komolyságot erőltettem magamra és határozottan bólintottam.
- Jó meglátás, Mr. Storm. Csak a megrontás számít, semmi több. Személyeskedésnek itt nincs helye. – Újabb bólintás. Az, hogy ő már felnőtt, dolgozó férfi volt, nem lepett meg. Bár nem kérdeztem meg, mit dolgozik, sok mindent kinéztem volna belőle. Láttam benne az üzletembert, a pincért, a tanárt, a személyi sofőrt és… igazából tényleg bármi illett volna hozzá, csak így ránézésre kellett volna ítélkeznem, meg az alapján, amennyire megismertem ez alatt az alig egy óra alatt. Kedves volt, humoros, közvetlen, gondoskodó… egyelőre csak pozitív dolgokat tudtam volna róla mondani.
A visszakérdezésére felnevettem halkan, majd oldalra biccentettem a fejem.
- Na várjunk, mire érted, hogy nem rozsdásodtál be? – Felvontam az egyik szemöldököm, de továbbra is mosolyogtam. Az éles kanyart érezve sietve megkapaszkodtam, de nem estem túlzottan pánikba. Ahogy megálltunk, a férfira néztem, majd kicsatoltam a biztonsági övet. Épp nyitottam volna az ajtót, mikor megtette Nate. Felnéztem rá.
- Micsoda úriember… - Mosolyogtam rá, majd kiszálltam a piás üvegekkel a kezemben. – Köszönöm. – Tettem hozzá sietve, majd utána indultam a csomagtartóhoz. Nagyon bekészült, ahogy láttam. A pokrócra néztem, majd végig a füves területen, majd elnéztem az autóra. Nem tudtam, hogy belemegy-e, de végül a motorháztetőre böktem.
- Ott szerintem jó lesz… ha rámászhatunk a barátnődre mindketten. – Újabb sejtelmes mosoly jelent meg az ajkaimon, majd lepakoltam a fűbe az egyik üveget. A másikat viszont magamnál tartottam és készültem kibontani, mikor érkezett a kérdés. Az igazat megvallva nagyon körbe sem néztem eddig a pillanatig, de most megtettem. És bevallom, nagyon is tetszett, amit látok. Elmosolyodtam.
- Gyönyörű. – A békés várost figyeltem, ahogy alszik. Pár órán belül viszont életre kel és nagy nyüzsgés lesz, azonban addig ki kell élveznünk az időnket. Nate felé fordultam és odanyújtottam neki az üveget.
- Lássunk hozzá, nem? – Én lehajoltam a földön levő üvegért és azt bontottam fel. – Egyébként nem vagyok nagy ivó, nehogy azt hidd. Csak… néha. Ha úgy adódik. – Vontam vállat és ahogy lekerült az üveg teteje, odanyújtottam neki. Azt akartam, hogy az övé legyen az első korty. Amíg az üveg nála volt, addig felmásztam a motorháztetőre és az egyik kezemmel magam mögött támaszkodtam meg. Nate felé pillantottam.
- Milyen gyakran jössz ide? Gondolom, ez valami… hm… amolyan titkos búvó helyféle, nem? – Érdeklődtem kíváncsian, majd az üvegért nyújtózkodtam a szabad kezemmel.
music 533 szó







she finds color
in the darkest places


avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
●● my hero ●●

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. Júl. 27, 2017 8:31 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Jókat nevettem Rose humorán. A legtöbben nem tudnak mit kezdeni a vicceimmel, de ő visszavágott, állta a sarat és megnevettetett. Nem is tudom, mikor érte el utoljára bárki is, hogy nevessek. Megszoktam, hogy én csalok mosolyt mások arcára, és furcsa volt, hogy ezúttal ő gondoskodik rólam.
- Oh, alig várom! Minden vágyam, hogy befonja valaki egyszer a hajam! - tettem hozzá nevetve az ígéretéhez, aztán besegítettem az autóba. Illetve, csak tartottam az ajtót neki, mert úgy tűnt, egyelőre nem akar beszállni. Érdeklődve figyeltem, hogyan barátkozik a kocsival, a halk kérdése hallatán pedig vigyorogva közelebb hajoltam, hogy én is suttogva felelhessek.
- Á, csak szégyenlős! Ne aggódj, remekül haladsz! - rámosolyogtam, a randira vonatkozó kérdésére viszont nem feleltem egyből. Merengve elhúzódtam tőle, az ajtóba kapaszkodva, majd sejtelmes mosollyal annyit feleltem: - Nos, nem mutatom be mindenkinek a barátnőmet...
Nem akartam ennél jobban nyomulni, ezért nem vágtam rá sem igent, sem nemet a kérdésére. Majd a találkánk legvégén eldől, hogy randi volt-e vagy sem, addig pedig még eldöntjük, meglátjuk, minden okés-e. Beültem én is az autóba és elindultunk a titkos kis helyem felé. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de akár csukott szemmel is elvezettem volna az autót, megszokásból, rutinból, úgyhogy nem aggódtam, hogy árokba hajtunk vagy ilyesmi. Ráadásul a lány is jó társaságnak bizonyult. Kíváncsian hallgattam, mit mesél magáról, de hamar rövidre zárta a személyes témát.
- Oh, igaz, minek is ismerkedjünk egymással, amikor te csak meg akarsz rontani... - jegyeztem meg megjátszott duzzogással, de közben meg széles vigyorra húzódtak az ajkaim. Nem lepett meg, hogy suliba jár, hiszen nagyjából tényleg Theo korabeli lehetett. - Egyébként igen, én már dolgozom. - tettem azért még hozzá, hogy ne maradjon kiegyenlítetlen a számla. Úgy fair, ha én is megosztok vele bizonyos dolgokat az életemből. Viszont nem erőltettem tovább a személyeskedést, inkább az útra koncentráltam. Jól jött a zene, megtörte a csendet és felpörgette kicsit az agyam. A ritmusra ingattam a fejem és halkan dúdolgattam a ritmust, ha épp olyan szám ment, amit ismertem.
- Várj! Én most felszedtelek? - megjátszott rémülettel, tátott szájjal bámultam a lányra, aztán elvigyorodtam, mielőtt még újra az útnak szegeztem volna a tekintetem. - Nem, nem túl gyakran. De azért nem rozsdásodtam be, ha erre vagy kíváncsi...
Megrebegtettem felé a szempillámat, majd egy éles kanyarral letértem a főútról. Egy darabig földes, füves úton döcögtünk végig, aztán a domb tetején leparkoltam az autóval. Már az ablakból remek kilátást nyílt a városra, és tényleg elkezdett világosodni is.
- Nos, hölgyem, megérkeztünk! - kikapcsoltam a biztonsági övet és kipattantam az autóból. A rádiót úgy hagytam, hadd zenéljen. Megkerültem a kocsit és Rose ajtajához sietve kinyitottam neki, majd a kezemet nyújtottam, hogy kisegítsem, ha igényli. Hagytam, hogy felfedezze a helyet, ahová hoztam, és addig hátramentem a csomagtartóhoz. Ahogy reméltem, ott volt bent a pokróc.
- Hova terítsem? - léptem oda mellé, meglóbálva a pokrócot, majd a válasza alapján vagy a fűbe dobtam le, vagy kiterítettem a motorháztetőre. Fél szemmel azért a lányt figyeltem, hogy hol van, mit csinál és milyen arcot vág, meg hogy nála vannak-e a piák.
- Na, mit szólsz? - megálltam mellette, és összefont karokkal vettem szemügyre a látványt. Tényleg olyan szép volt, mint ahogyan emlékeztem rá.

előzmény: itt



 
Don't be fancy, just get dancy - why so serious?

avatar
Ember vagyok
Keresem :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   Csüt. Júl. 27, 2017 5:08 pm

***

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Domb, ahonnan belátni Mystic Fallst

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Karagi Rhouken
» Gilbert ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls-
^
ˇ