Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Isaac Lestrange, Larissa Blackwell


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



A little party never killed nobody

Sonja Sinclair
Szomb. Okt. 20, 2018 4:55 pm



Igenis létezik fiú-lány barátság

Alexis Callaway
Szomb. Okt. 20, 2018 1:49 am



Jennifer Summers

Larissa Blackwell
Szomb. Okt. 20, 2018 12:57 am



Shawn Blackwell

Larissa Blackwell
Szomb. Okt. 20, 2018 12:16 am



Városi temetõ

Larissa Blackwell
Pént. Okt. 19, 2018 8:32 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Pént. Okt. 19, 2018 7:25 pm



Mosdó

Stephanie Stafford
Csüt. Okt. 18, 2018 4:25 pm



Aneliath

Always and Forever
Csüt. Okt. 18, 2018 12:44 pm



Jossie & Lizzie szobája

Elisabeth Saltzman
Kedd Okt. 16, 2018 5:42 pm



Galatoire's étterem

Stephanie Stafford
Kedd Okt. 16, 2018 3:51 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 9 2
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 26 19

Share | 
 

 Cedric Sutton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Cedric Sutton   Vas. Júl. 30, 2017 12:24 pm

Cedric Sutton
Some people seemed to get all sunshine,
and some all shadow…


Becenév:
-
Titulus:
my rebirth in darkness
Születési hely, dátum:
Denver, 1989. július 21.
Faj:
Ember
Beállítottság:
ide
Play by:
Dominic Sherwood

Család:
Bárcsak egy átlagos családban nőhettem volna fel boldogságban és szeretetben. Kissrác korom óta minden nap ezért imádkoztam...míg végül kinőttem belőle, mert rájöttem, a kívánságom úgysem fog valóra válni. Bár ha jobban belegondolok, részben megkaptam, amire vágytam. Az édesanyámmal ketten éldegélünk, és tőle megkaptam azt, amit az apámtól soha. Egy átlagos és boldog életet. Számomra az apám megszűnt létezni. Sosem szeretett, mert én más vagyok, és sokáig magamat okoltam ezért. Az apám ugyanis boszorkány, és én is az lettem volna, ha az ikertestvérem nem szívja el az erőmet még anyánk hasában. Így viszont egyszerű halandóként jöttem a világra. Nekem ezzel semmi bajom sincs, emberként is épp elég szívás az élet, nincs szükség hozzá természetfelettire, de a lényeg, hogy apámnak így nem kellettem, ezt pedig addig az értésemre is adta minden áldott nap, legtöbbször szavakkal, de előfordult, hogy a szíjat is elővette, míg végül a szüleim végre valahára elváltak. Fred apámmal maradt, én pedig mint már mondtam, édesanyámmal. Mindenkinek jobb így...bár sajnos a testvéremmel nem alakult ki szoros viszony a ritka találkozásaink miatt. De mindennek van rossz és jó oldala, nem?

Ez az én történetem
It's only been a lifetime


2001. szeptember 10.

- Megvan minden cuccod? - Nem fordultam a hang irányába, csak duzzogva bámultam ki a kocsi ablakán. Anya azt hihette, rá pikkelek, pedig egyáltalán nem. Örültem, hogy végre megszabadultam onnan. Túl gyorsan kellett felnőnöm, túl sok mindent éltem meg, pedig csak 12 voltam. Mindezt apám miatt. A szavai túl mély sebet hagytak bennem, néha valódi sebeket is okozott nekem. Szóval boldog voltam a válásuk miatt, és hogy anyával maradtam, de amiatt úgy érzem, joggal buktam ki, hogy nem tudott anya előbb elszakadni attól a nyomorulttól. Mindketten sokkal előbb lehettünk volna boldogok. Sajnálom, hogy Fred nem jött velünk, de apám rátette a kezét, mindenképp ő akarta nevelni. Átadni neki az "örökségét", blabla.
- Nem mindegy, ha itt marad valami? Csak menjünk már. - Minél előbb távolodni akartam a rossz emlékeket okozó háztól. Talán egy bunkó kölyöknek tűntem akkor anyám szemében, de szerintem megértette, miért akartam annyira, hogy kigördüljünk abból a nyomasztó utcából. Fellélegeztem, amint távolodni kezdtünk.

2006. szeptember 11.

Miközben a matekot próbáltam megírni, anya egy szobával arrébb üvöltette a tévét. Semmi gond, elvégre csak az egyetemi felvételim múlott az egészen. Elárulom, tök mindegy volt, megírom-e rendesen. Átvándoroltam anyához, mert ilyen zajban amúgy sem tudtam tovább tanulni. Még le sem értem mellé a kanapéra, máris ontotta magából a szöveget.
- Ma öt éve történt ez a borzalmas eset. Úgy sajnálom azokat a szerencsétlen embereket. Viszont azt hiszem, az apáddal való válásom volt ennek a tragédiának az előszele. Most mit nevetsz? - Anyával már csak azért is volt mindig remek a kapcsolatom, mert először is, mindketten szívből utáljuk az apámat, ami fontos szempont, másodszor pedig ő rengeteget beszél, én meg csak akkor szólalok meg, ha muszáj. Ez mind a mai napig így van, és szuperül kiegészítjük egymást.
- Persze, anya. A válásotok idézte elő a World Trade Center lerombolását... Ne viccelődj ezzel, engem pedig hagyj tanulni. Elmész a megemlékezésre? - Kérdeztem tőle az ajtóban ácsorogva, de nem fordultam felé. Néma csend következett. Nem, anya nem azért poénkodott az ikertornyokkal kapcsolatban, mert érzéketlen lett volna. Egyszerűen csak így vezette le a testvére elvesztését...

2017. június 20.

Hosszú ideje nem találkoztam már anyámmal. Lényegében amint elkerültem a New York-i zeneművészeti főiskolára, hogy előhozzam magamból a zongorazsenit, miután rájöttem, anya mellett nem válhatott volna belőlem matematika professzor. Ma már úgy hiszem, jól döntöttem, hogy hagytam a fenébe. Híres zongoraművész lettem, fáradhatatlanul turnézom szerte az országban. Most értem egy hosszú út végére, és úgy érzem, ideje kicsit hazamennem...hova is? Ez van, anyám nem bír egy helyben megmaradni, két évvel ezelőtt megint máshova költözött. Valami...valami nagyon furcsa kisvárosba, ami egy heavy metal banda neve is lehetne...vagy egy szektáé. Egyre pozitívabb elméleteim vannak. Végre megvan a cetli. Csak tudnám, miért nem a telefonomba írtam fel, mint minden normális modern férfi? Mystic Falls. Még a GPS sem akarja megtalálni. Mindegy, jót fog tenni egy kis nyugalom, már amennyire anya mellett ez lehetséges, mielőtt visszatérek klimpírozni a nagyérdeműnek.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Ember vagyok
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cedric Sutton   Szer. Aug. 16, 2017 12:03 am

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

my little prince

Úristen, imádom, imádom, imádoom! Kiömlengem magam, amíg tehetem, Jackie mellett nehéz bármit/bárkit is imádni, szóval nézd el nekem   Szuper lett a lap,tényleg imádom Ced személyiségét, a zongorás rész pedig.. ahh   Te aztán tudod hogy kell lenyűgözni egy dupla személyiséges félőrültet, ugye?  Very Happy Nem rabolom tovább a drága idődet, te virtuóz, várom az első közös játékot!  



Actually, the best gift you
could have given her was
a lifetime of adventures

avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity

Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Cedric Sutton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Daisy E. Sutton otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Emberek-
^
ˇ