Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Damon Salvatore


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Marcellus Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Marcellus Gerard   Csüt. Aug. 03, 2017 10:33 am


Marcellus Gerard

We are going to lose this fight before it even starts.


Becenév

Marcel

Titulus

King of the New Orleans

Születési hely, dátum

New Orleans, Louisiana, 1810.

Faj

vámpír

Átváltozás

1835. Már egy ideje a Mikaelson családdal voltam, tudtam, hogy mik ők. Hogy mit tesznek. És hogy mit esznek. Olyan akartam lenni, mint ők. 25 éves voltam. Erős, fiatal és mérhetelenül szerelmes. Rebekah... Ezek közül azóta sem változott semmi. Hiszen vámpír lettem. Klaus átváltoztatott, azért cserébe, hogy hagyjam békén a húgát és ne nyúljak hozzá egy ujjal sem. Annyira vágtam erre a létre, erre az életre, hogy végül elfogadtam az ajánlatát.

Család

Család... Két családom van. Mindkettőben csalódtam. Mindkettő a semmibe nézett. És egyik sem adott szeretetet, vagy egyenrangúságot. Hiszen ezt jelenti a család, nemde? Hogy egyenrangúak vagytok, hogy mindig és örökké ők az elsők a számodra, és te is az első vagy a számukra. Az "igazi" apám egy földesúr volt, aki rabszolgaként viselt csak el. Ahogy anyámat is, aki szintén neki dolgozott. Csupán a kedvét lelte anyámban. És utána bennem is. Ám én ezt nem hagytam, és végül ez lett a szerencsém. Hiszen a "fogadott" apám, Klaus elintézte őt. És magához vett. Szeretett, tanított. De mindig is másodrangú voltam a családjukban. Soha nem voltam és nem is leszek "igazi" Mikaelson...

Play by

Charles Michael Davis





Ez az én történetem...

Lángok. Sikolyok. És Rebekah.
-Rebekah! – kiáltom, a torkom szinte kiszakad a helyéről, élettelen tüdőm pedig megtelik hamuval és a lángok tüzével. Látom a riadt szempárt, a pirosló fehér hamvas bőrt, a szőke hajat, mely oly csodásan nézett ki ma este. Majd elillan. Elillan, mintha ott sem lett volna, csak a rózsaillatot érzem érzékeny orrommal.
Elment. Elmentek.
Érzem a tűz mardosását a bőrömön, látom, ahogy a húsom elevenen ég és parázslik. Ki kell szabadulnom. Mikael még a közelben lehet, de tudom, hogy nem rám vágyik. Nem engem akar, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki. Hiszen még élek. Mi hívtuk ide, és még élek. Sejtettem, hogy valami hasonló lesz, sejtettem, hogy csali leszek. De azt nem gondoltam volna, hogy lemészárol egy teremnyi embert – a saját szórakozására. Az operaház recseg és ropog, ahogy a gerendák megadják magukat a lángoknak és tüzesen, szenesen hullnak alá. A kereszt, amire ki lettem kötözve, fémből van – gondolom ez is egy jól kitervelt részlet: a fém kereszten szenesedjek el. Talán Mikael visszajön, hogy leköpje a hullámat. Őrült düh kerít a hatalmába és kétségbe esés. Ki kell innen szabadulnom. Senki nincs itt rajtam kívül, a társaim már szénné égtek, vagy egyszerűen szív nélkül, enyhén vérző csonkokként szemlélik a világot, immár holtan. Tényleg holtan. A terem megrogy, hallom minden egyes gerenda törését, hallom, ahogy a tűz sistereg a fán. És sistereg a testemen. Aztán egy nagy csattanás, és a fejemre zuhan a plafon egy darabja, a csillárral együtt. Egy pillanatra elvesztem az eszméletem, majd mikor felocsúdok, észreveszem, hogy a kereszt már nem tart magánál, már nem vagyok hozzá láncolva. Már szabad vagyok és csupán pár másodpercnyi lehetőségem van a szabadulásra. A túlélésre. Még mindig hallom a ropogást, a zuhanást, majd a csattanást, ahogy egyre több plafon darab, egyre több gerenda hullik alá, megadva magát a tűznek. Az emberek hullái bűzösen égnek, az égő, parázsló hús szaga tölti be a levegőt. Egy másodpercet sem akarom itt maradni tovább. A kijáratot keresem, a friss levegőt és végül kitörve az egyik oldalsó falat, kijutok az utcára. És már ott sem vagyok. A távolból még visszanézek a lángoló épületre és megkeményedik a tekintetem.
Nem ezt akartam. Nem ezt akartuk.
Utam egyből a Mikaelson házba vezet, de üresen kong minden egyes fala. Lépteimet visszaverik a falak, halk hangomat azonban nem. Rebekah-t, majd Klaust szólongatom, végül undorodva ugyan, de Elijah nevét is kiejtem a számon, habár nem akkora elánnal, mint az előző kettő Eredetiét. De nincs itt senki. Csak lépteim visszhangjai válaszolnak kiáltásomra, szavaimra, suttogásomra. Elmentek. Már az első másodpercben, amikor beléptem a házba tudtam, de a szívem nem akarta elfogadni ezt. Csak így itt hagytak. Hagytak megégni, porrá szenesedni az operaházban a többi emberrel együtt. Ennyire félnek Mikaeltól. Számomra ez felfoghatatlan volt eddig, bár most már látom, milyen kegyetlen is tud lenni az az ember. „Ember”. Már régen kiveszett belőle minden, ami emberinek nevezhető lenne. Már csak egy szörnyeteg. A korlátnál állva lenézek a ház udvarára: felborított székek, véres asztalterítők és a kövezet… Látszik, hogy itt is járt a férfi, és hogy sietősen hagyták el ezt a helyet. Talán Rebekah hagyott nekem valamit… - jut eszembe egy szánakozó gondolat, mely újult erővel indít meg a lány szobája felé.
Valamit… Akármit…
De nem.
Érzem, hogy reggel járt itt utoljára, a ruhái a helyén vannak, bevetetlen ágya még őrzi reggeli illatát. És sehol egy üzenet. Szó nélkül mentek el. Nem hitték, hogy túlélem.
Őrült düh borítja el a testemet, az agyamat, miközben a szívem esdeklőn dobog az imádott nő után. Ismét kilépve a korláthoz végignézek a házon. Majd hallgatom az utca zajait: tűzoltók, rendőrök, talán orvosok is, hogy mentsék, akit lehet. De már nem él odabent senki, mindenki a tüzek martalékává vált. Csak én nem. Én még élek. És úgy tűnik, hogy egyedül maradtam New Orleansban. A város irányítói elmentek, elhagyták e helyet. Csak én maradtam. Akkor és ott, vágytól és dühtől tüzelve döntöttem el, hogy felvirágoztatom ezt a várost. És az enyém lesz. Elpusztítok mindenkit, aki szembe száll velem. És békét hozok erre a helyre – a vámpírok számára.
Neked, Rebekah. Nekünk. És ha… Nem ha. Amikor!
És amikor visszajössz, visszajöttök, itt fogok várni rátok egy csodálatos hellyel.
Érted, Rebekah. Értünk.



avatar
Vámpír vagyok
Play by :
Charles Michael Davis
Léptek száma :
16

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Marcellus Gerard   Csüt. Aug. 03, 2017 10:50 am


Elfogadva

my vampire son

Marcel, már nagyon vártunk téged! Remek előtörténtet olvashattunk, a karakter személyiségét tökéletesen hoztad, szépen fogalmazol, tetszik a stílusod. Épp ideje volt már, hogy N.O. jelenlegi királya visszatérjen, hogy aztán letaszíthassam a trónról. Bizony, épp ez a célom, s nem engedek belőle, egészen addig, míg meg nem szerzem, amit akarok. Jó apád még mindig nem változott, a hatalom sokat jelent számomra, ahogy te is...  
Foglald le a lefoglalni valót, és irány a játéktér! (;






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Marcellus Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Vicces képek [ARCHÍV]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-
^
ˇ