Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Karácsonyi álom

Today at 1:24 pm

Hangstúdió

Today at 2:24 am

Mûterem

Yesterday at 6:13 pm

Alagsor

Yesterday at 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Dominik Parker

Hétf. Dec. 11, 2017 12:00 am

Félvér Tábor - Frpg

írta: Vendég
Vas. Dec. 10, 2017 10:59 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Theodore Storm


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Hétf. Aug. 21, 2017 6:10 pm

Szabad játéktér!

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Vas. Jún. 18, 2017 1:13 pm

Chad;;


Ma - kitudja honnan, de elég bátorságot gyűjtöttem, hogy bemerészkedjek a városba. Tényleg társaság hiányom volt. Bár, vannak napok, mikor kimondottan antiszociális lény vagyok, de a mai nap nem tartozott közéjük.
A város, tipikus kis város volt, semmi érdekes dolog nem volt benne. Engem legalábbis nem fogott meg. Lehet, hogy tovább kéne álljak...?
A kérdés kénytelen voltam függőben hagyni, mert valami Grill nevezetű hely igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Szóval irány be, aztán lesz, ami lesz.
Nagyon sokáig azonban nem jutottam, mert valamilyen ősgyökér nekem jött és nemes egyszerűséggel leöntött. Nagy szerencséje, hogy az a valami víz volt. És másodjára is nagy szerencséje volt, mert mikor elkezdett hőbörögni elgurult a gyógyszerem, és már készültem volna a torkának ugrani; megszólalt mellettem valaki. Így mondhatni, hogy belefagytam a mozdulatba. Ettől függetlenül lássuk be: nagyon-nagyon morcos lettem. tudtam én, hogy valami megmagyarázhatatlan oka, hogy kerültem a várost, a tömeget, s úgy összességében mindent. Egyszer veszem rá magam, hogy bemerészkedjek, akkor is nagyok öntenek. Pedig tudtommal nincs húsvét, és ennek a tagnak sem ettem meg  senkijét, hogy így próbáljon meg bosszút állni rajtam.
Végül a közbeszólónak hála, a tag elmorgott egy bocsánatkérést, őszintén szólva hidegen hagyott, felírtam magamnak, hogy ma este egy sötét sikátorban elkapom, és akkor majd lesz alkalma számomra is megfelelő bocsánat kéréseket rebegnie.
- Persze, minden oké. Csak víz volt - feleltem a srác kérdésére. Felsóhajtottam, tétován álltam az asztal mellett, s nem nagyon tudtam eldönteni, hogy merre menjek tovább. Átfutott az agyamon, hogy oké, mára ennyi ismerkedés elég volt a várossal, az erdőben is kitűnően el tudok lenni. Szerintem az eddigi éveim alatt nem töltöttem annyi időt a szabad ég alatt mint most.
- Leülhetek? - kérdeztem végül, megadva magam a saját hülyeségemnek. Mennyivel, de mennyivel egyszerűbb lett volna csak úgy elsunnyogni.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Vas. Jún. 18, 2017 11:17 am



Seiya & Chad






Mystic Falls szép kis városka volt. Pár hete voltam még csak itt, de sikerült egészen megkedvelnem. Na persze, az a tény kicsit sem vonzott, hogy hemzsegett a természetfelettitől, emiatt szívem szerint már rég fogtam volna a sátorfámat, és továbbálltam volna, viszont egyelőre senki sem köpött bele a levesembe, és senki sem fedezte fel, hogy én mi voltam – hogy félig vérfarkas és félig vámpír voltam. Biztos voltam benne, hogy ha tudták volna, már rég máglyán égettek volna el, de mivel erről szó sem volt, én kiélveztem a szabadságomat. Életre szóló kapcsolatokat nem kívántam kötni sem itt, sem máshol, de mindig szerettem kiélvezni a tudatlanságot. Rég volt már, hogy egyszerű emberek között élhettem, akik ugyanúgy kezeltek, mint minden más társukat – valahogy mellettük én is megfeledkeztem egy pillanatra a csúf igazságról. Élveztem, hogy ne élveztem volna? Szerintem mindenki így érzett volna a helyemben, ugyanakkor ez az érzés rövidesen mindig elmúlt, és nem maradt a helyében semmi más, csak a fájdalom, düh és tehetetlenség érzése.
Az ember azt hihetné, hogy már sikerült elfogadnom azt a tényt, miszerint ízig-vérig természetfeletti voltam, de nem, ez soha nem jött össze. A vérfarkaslétet úgy, ahogy sikerült, mást nem is tehettem, hisz minden hónapban átváltoztam, ha akartam, ha nem, a vámpírság viszont más tészta volt. Belém nevelték a vámpírok iránti gyűlöletet, ez a génjeimbe volt szinte kódolva, hisz mi vérfarkasok egyetlen harapással véget vethettünk a szánalmas létezésüknek, erre tessék, én is ilyen igazi szörnyeteggé váltam. Ennek a tetejére pedig hozzájött még a sarj kötödés is – egyszerűen nem tudtam nemet mondani Klausnak. Vagyis, ezt éppenséggel megtehettem, viszont utána, igaz, öntudatlanul, de mindig úgy cselekedtem, ahogy ő parancsolta nekem. Ezt utáltam. Utáltam, hogy elveszítettem a szabadságomat, utáltam, hogy vámpír lettem, és utáltam Klaust is, amiért ő meg azt élvezte, hogy hozzám hasonló hibrideket teremthetett. Minden dühömet végül Klaus felé irányítottam, ez segített abban, hogy kitartsak, és ne adjam fel – ez segített abban is, hogy minden egyes fájdalmas átváltozás után megismételjem azt még vagy százszor. Bosszút természetesen nem akartam állni, mert tudtam, hogy felesleges lenne – őt megölni úgysem tudtam volna, én pedig nem akartam eldobni ilyen könnyelműen az újonnan visszaszerzett szabadságomat és életemet. Én már megelégedtem azzal a kis bosszúval, hogy megszakíthattam a sarj kötödést, ami által Klaus elveszítette egy újabb sakkfiguráját.
Most tehát itt tartottam, részmunkaidőben dolgoztam, pénzt gyűjtögettem, és utazgattam. Huzamosabb ideig egy városban sem telepedtem le. Egyrészt azért, hogy sehova és senkihez se kötődjek, másrészt, hogy világot lássak. Ha már az örökkévalóság állt rendelkezésemre, akkor ki akartam használni azt arra, hogy egyik régi álmomat valóra válthassam. Na és persze az is közrejátszott a dologban, hogy nem öregedtem, és ha túl sokáig lettem volna egy helyen, akkor az egy idő után szemet szúrt volna. Én pedig minél jobban el szerettem volna kerülni a feltűnést és minden jellegű bajt.
Ma épp szabadnapos voltam, s mivel nem akartam otthon ücsörögni, úgy döntöttem, hogy beülök a Grillbe, aztán el leszek ott kicsit. Össze is készültem, majd perceken belül már a Grill egyik asztalánál ültem, és az étlapot nézegettem. Azon gondolkodtam, hogy mit rendeljek, majd mikor választottam, magamhoz hívtam a pincért. Az étlapot visszaraktam az asztalra, én pedig hátradőlve a székemben vártam arra, hogy megjelenjen valaki, én pedig mondhassam, hogy mit kívánok enni. Mindeközben nézelődtem a Grillben, s akkor láttam, ahogy megjelenik egy nő. Már az első pillantásra megéreztem, hogy valami nem stimmelt vele, épp ezért elszakítottam tekintetemet róla, nehogy kiszúrjon engem.
Már épp elhaladt volna az asztalom mellett, amikor valamelyik ügyetlen vendég nekiment, és leöntötte valamivel. Becsuktam a szememet, elszámoltam magamban ötig, hátha elvonul a vihar, ám nem így történt. A férfi ráförmedt a nőre, azt követelve, hogy ő kérjen bocsánatot, holott nem is ő volt a hibás. Tudtam jól, hogy nem kellett volna beleavatkoznom, de végeredményben nem bírtam ki.
- Azt hiszem, inkább magának kellene bocsánatot kérnie a hölgytől – álltam fel az asztalomtól, és böktem fejemmel a mellettem álló lány felé. Arcom rezzenéstelen volt, és hangom sem árulkodott méregről vagy felsőbbrendűségről, mégis az egész kisugárzásom veszélyt sugárzott.
Farkasszemet néztem a férfival, mivel az nem akarta magát megadni, ám végül mégis csak én nyertem, és ő fordította el a tekintetét rólam. Morgott valami bocsánatkérés féleséget, de nem vitte túlzásba, én pedig nem akartam továbberőltetni a dolgot, örültem, hogy ennyivel megadta magát az izomagy. Mikor a férfi visszaült az asztalához, itt hagyva minket, a szöszi felé fordultam.
- Minden oké? – kérdeztem tőle csak úgy udvariasságból, de igazából a vihar elmúltával én is faképnél akartam őt hagyni, úgy tenni, mintha itt sem lenne, de valószínűnek tartottam, hogy ilyen könnyedén nem szabadulhatok meg majd tőle.


749 ■ Ne haragudj, amiért ilyen sokáig tartott <3
■■
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Asztalok   Szomb. Ápr. 01, 2017 2:14 pm


avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Asztalok
» hátsó asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls :: Mystic Grill-
^
ˇ