Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



@Theo_RebelStorm

Asztalok EmptyTheodore Storm
Today at 12:05 am



@LestHunter85

Asztalok EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 11:46 pm



LBlackwell89

Asztalok EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 11:46 pm



Alec Michael Verona

Asztalok EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:17 pm



Kastélykert

Asztalok EmptyKai Parker
Yesterday at 11:06 am



Képzeletek tere

Asztalok EmptyKai Parker
Yesterday at 1:37 am



Nappali

Asztalok EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:33 am



Utcák

Asztalok EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:07 am



Hope szobája

Asztalok EmptyKlaus Mikaelson
Csüt. Május 23, 2019 10:06 pm



Eddigi külsõk

Asztalok EmptyAlways and Forever
Csüt. Május 23, 2019 12:03 am
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyKedd Ápr. 16, 2019 10:30 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyKedd Feb. 19, 2019 3:26 pm



Zoey & Grace


kezedre vérfoltot rajzol
a bűnnek ecsetje






Maverick annyira a fejembe, sőt, a bőröm alá férkőzött, hogy nem tudtam kiűzni a gondolataim közül. Miközben ez az ismerős, számomra kedves arc rám pillantott velem szemben ülve, kellemes hangját fülemben hallottam, ami egyébként nagyon nyugtató lett volna, én mégis rettegtem. Rettegtem, hogy mikor nyit be Maverick az ajtón, hogy mikor omlok össze ezen a nyilvános helyen, vagy hogy Zoey őrültnek néz, és magamra hagy. Egyre érdeklődőbbé, türelmetlenebbé vált, amit értettem, de annyira nehéz volt összpontosítani a szavaira. A hátamon még mindig izadtságcseppek csorogtak, ami elég érthetetlen volt, hiszen majd' megfagytam, a pulcsi ujját már szinte teljesen lehúztam kézfejeimre, és ahogy enyhén oldalra fordultam, hogy nem-e bámul rám valaki, megéreztem a fogvatartóm illatát. Egy pillanatra ledermedtem, és lehunyt szemmelpróbáltam kizárni az illatot, de olyan mélyen az orromba kúszott, hogy legszívesebben felsikoltottam volna. Ő nem a barátom. Nem lehetett a vőlegényem. Nem. Nem... Mantráztam magamban a szavakat, aztán egyhalvány mosolyt erőszakoltam az arcomra. - Ez bonyolult, Zoey. Elég nagy szarba keveredtem. Csak tudnom kell, hogy nem-e vagyok számodra teher. Mert ha igen, megyek máshová. - Na, nem mintha lett volna más, akihez fordulhattam volna, s ezt tulajdonképpen az ő orrára is kötöttem, mégsem akartam ráerőszakolni magam. Nagyon úgy tűnt, neki rosszabb volt a sora az évek alatt, s azért jött ide, hogy újrakezdjen, nem azét, hogy a múltja utána jöjjön, és mindenféle ostobasággal zaklassa. Annak örülök, hogy nem egyből New Orleansba mentem, ha ekkora a gáz "odaát", persze talán ők megszabadítottak volna ettől a rengeteg szenvedéstől. Bár igazából már nem vágytam a halált, nem, össze akartam kaparni magam, hogy új életet kezdjek. Az sem érdekelt volna, ha a mágiáról le kell mondanom, ahogy az előttem ülő nőnek, bár az okát nem tudtam, neki miért nincs mágiája. Talánanélkül jobb is az élet... egyszerűbb. A szavai hallatán nagyot nyelek, és megpróbálom eléggé összeszedni magam ahhoz, hogy ne vágjak sajnálkozó arcot. Tudom ugyanis, hogy azzal épp az ellenkezőjét érném el, mint szeretném. A normális emberek nem szeretik, ha sajnálják őket, sőt, egyenesen ki nem állhatják. - Ez esetben tényleg a segítségedet kérem. - Egyelőre csupán ennyit mondtam, majd kicsivel később elárultam azt is, valójában nincs erőm, de erre a reakcióra nem számítottam egyáltalán. Még kell lennie valaminek? És már láttam is, miért száműzték őt, nyilvánvalóan az együttérző, racionálisan gondolkodó embereket nem bírják megtűrni... - Esküszöm, hogy nincs más. Miután kiderült a titkom, rögtön ehhez a módszerhez folyamodtak, azután... kezdtek eldurvulni a dolgok. - Lesütöttem a pilláimat, és néhány másodpercig az asztalt bámultam, meg a kezeimre húzott idióta pulcsi ujját. Legszívesebben letéptem volna magamról, mint egy eszelős, talán még a Grill kellős közepén fel is gyújtottam volna, ha van nálam gyufa, vagy öngyújtó. - Nem vagyok büszke ezekre. Sok mindenkit bántottam, és azt hiszem, azóta engem kutatnak mindenhol, különösen a vezér. - A nevét már ki sem ejtettem, egyrészt, mert nem emlékeztem rá, másrészt, mert úgy éreztem, hatalmasat csalódtam az illetőben, akihez egykor szoros kapocs fűzött, ma pedig... ki tudja, miféle borzalmakatművelne velem, ha rám találna. - Azt hiszem, megöltem a testvérét. Az emlékeim nagy részét elvették, így csak foszlányokra emlékszem, de most nem is erről van szó, Zoey. Valahol meg kellene húznom magam, már ha nincs ellenedre, hogy egy bűnözőt rejtegess. - feleltem szégyenkezve, ám most nem kaptam el a pillantásom. Ha elítélt, látni akartam a szemében, az arcán, ha pedig nem, azt még inkább. Aztán valami leesik, észhez kapok, és hatalmas szemekkel bámulok a nőre. - Hogy érted azt, hogy a két elszívó? - csattanok fel először kiváncsian, majd hngom szép lassan elcsendesült. - Legalább nekik biztonságot nyújtanak. - kicsit elszomorodva bámulok a bögrémre, amihez szinte még hozzá sem értem, de úgy érzem, ha akár egy kortyot is iszok, idobom a taccsot. Más azt gondolhatná, emiatt kerestem fel, mert ez is épp elég nagy szívás, hiszen menekülök a saját "családom" elől. mbár oey rögtön tudta, hogy itt többről van szó, és ezért igazán hálás voltam, ő még mindig ismert engem, annak ellenére, hogy én nem teljesen emlékeztem a múltunkra, legalábbis azokra nem, amik a saját kovenemhez fűződtek. - Ez most nagyon furcsán fog hangzani, de most szöktem meg valakitől, aki azt állítja, a barátom. Nos, gyerekkori barátom. De mégis ki tenne ilyet egy barátjával? - sóhajtok, aztán mélyen Zoey szemeibe nézek. - Nagyjából egy évig tartott fogva. Meg kell kérdeznem, hogy a Maverick név mennyire ismerős neked? Tényleg ismertem ilyen nevű embert? És ha igen, mégis mi a fenének rabolt el? Előle menekülök, Zoey. Nem tudom, hova máshova mehetnék, úgy érzem magam, mint egy őrült  paranoiás. - És remegni kezdek, aztán mire észbe kapok, potyognak a könnyeim, amiket a pulcsi ujjával törlök le. Az illat újra az orromba kúszik, szinte a fejembe száll, és annyira ismerős, hogy szinte belepusztulok.

youtube ••• remélem megfelel Asztalok 2566525366  ••• kredit



Grace Moore
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my prison guard only
Play by :
lily james
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyHétf. Jan. 21, 2019 11:33 pm




Grace & Zoey


- Ezt jó hallani. Mármint azt a részét, hogy bennem még nem csalódtál. De nyögd már ki mi a fene folyik itt. - néztem rá értetlenül.
Halvány lila elképzelésem se volt arról mi történhetett vele, vagy éppen miért vagyok az utolsó esélye. Semmit nem tudtam és ez baromira zavart. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ne tudjak semmit és ez most sem marad így sokáig. Legalábbis ha rajtam múlik akkor semmiképpen.
- Grace Moore, az isten szerelmére! Kezded rám hozni a frászt. Már borsódzik a hátam és az sosem jelent jót. Tehát, mi folyik itt? - vontam kérdőre egyre idegesebben.
Tényleg kiakasztó ez a tudatlanság és ha tényleg élet halál kérdése a dolog akkor jobb ha tudom mibe mászok bele. Na nem mintha olyan sok veszítenivalóm lenne. A férjem meghalt, a kislányom meghalt, a kovenem kitagadott, szóval tulajdonképpen halott is lehetnék, az sem zavarna igazán senkit. De azért nem ártana tudni, hogy mégis mi folyik itt, mert ha én személy szerint varázserővel nem is tudok neki segíteni, talán az iskolában találunk valakit aki viszont igen. De ahhoz tudnom kell mi elől menekül és miért ennyire zavart.
- Nem is ez a legrosszabb. De inkább bele se keveredj mi megy odaát.- emeltem az égre a szemeimet, miközben értetlenkedőn csóváltam meg a fejemet.
Tényleg hihetetlen, hogy mi folyik azon a részen, de úgy látszik nem csak az én "családommal" van némi probléma. Nem is értem ezekbe meg mi a fészkes fene üthetett. A legjobb embereiktől szabadulnak meg és Őket taszítják el amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Komolyan bolond az összes, nem is baj, hogy megszabadultam tőlük. Így legalább nyugtom van a hülye parancsolgatásaiktól amiket az ősök nevében tesznek, holott azt sem tudják mi fán terem a túlvilági kapcsolat.
- Addig most már nem mész innen sehová, ameddig el nem mondod mi a baj. Az én problémám a férjem és s kislányom halálával kezdődött, mivel azt pedig már nem lehet semmissé tenni, így időm mint a tenger. Arról nem is beszélve, hogy kell valami ami lefoglal az iskolaorvosi feladataimon kívül, különben bedilizek. - csak úgy dőltek belőlem a szavak, mint a víz folyás és fogalmam sem volt, hogyan is állíthatnám le magam anélkül, hogy felhívnám magunkra a figyelmet.
- Hogy érted azt, hogy neked sincs? - kérdeztem vissza egy oktávval hangosabban, majd miután ez tudatosult bennem, gyorsan körbepillantottam, és újra visszatérve a halk, normális stílushoz folytattam.
- Ez lenne a nagy titok? Olyan nincs, hogy csak ezért akarjanak egy börtönvilágba száműzni. Valaminek még lennie kell, máskülönben a sulinkban lévő két elszívót is be kellene börtönözni. Meg a világon élő többi elszívót is, ugyan már, ez nevetséges. - fűztem hozzá a valódi véleményemet a dologhoz.
De most komolyan ennyiért csak nem küldenének egy másik börtönvilágba valakit, vagy ha mégis akkor ott nagyon nagy problémák lehetnek a koven vezetésében. Mert ha már itt tartunk akkor velem mit tettek volna ha megtudják mennyi ember vére tapad a varázserő nélküli kezemhez? Tuti hét lakat alatt őriznének. Főleg ha még azt is bevallanám, hogy tulajdonképpen jó érzéssel töltött el, az hogy elégtételt vehettem azokon a szemét kis férgeken.
- Viszont ha ez igaz akkor jó nagy slamasztikában vagy kisanyám. Ennek ellenére valami azt súgja mégsem ez az oka annak, hogy most itt vagy és a segítségemet kéred. Jól gondolom? - pillantottam rá kérdőn, miközben belekortyoltam egy jó nagyot a kellemesen meleg kávémba.


545 || zene ||  Asztalok 3739568389  ||  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptySzer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Zoey & Grace


kezedre vérfoltot rajzol
a bűnnek ecsetje






Nagyon meg voltam zavarodva, hiszen emlékek nélkül bolyongtam a nagyvilágban, illetve hát, a legtöbb emlékem nem volt a helyén. Azt sem tudtam, ki volt valójában a fogvatartóm, igaz volt-e mindaz, amit összehordott az utolsó cellában töltött napomon. Szinte még éreztem a lepedőt a nyakam körül, ahogy a hűvös anyag rácsavarodott, elzárva előlem a levegőt... Pontosan így éreztem magam a Grill nevű helyen ücsörögve, emberek között. Igyekeztem leplezni mindezt, nem sok sikerrel, de legalább megpróbáltam. - Benned még sosem csalódtam. Másokban hatalmasat. - Nyeltem egyet, egyelőre viszont nem fejtettem ki semmit. Vártam a megfelelő alkalomra, hogy szóba hozhassam ezt a nagy horderejű dolgot, nem szándékoztam rögtön a nyakába zúdítani. Így is nagy dolog volt, hogy épp őt kerestem fel, de másban nem bíztam, máshoz nem is fordulhattam. - Ne haragudj. Valójában tényleg sürgető. Az életemet teszem a kezedbe, legalábbis egy rövid időre, ha belemész a dologba. Szükségem van valaki segítségére, és... máshoz nem fordulhattam. Nincs senkim és semmim. - nevettem fel, minek kapcsán felmerült bennem, hogy csakugyan elveszítettem a józan eszemet a csinos kis cellámban. Keserű nevetés volt ugyan, nem az a vidám, mindent elsöprő fajta, de azért egy kicsit a frászt hozta rám, hogy az életem múlik azon, tud-e nekem segíteni, én pedig nevetek.
Arra nem számítottam, hogy hasonló drámával áll majd elő, mint amit én tudok felmutatni, így meglepődve, kerek szemekkel meredtem rá. Ejjha, ezek a boszorkányok nem szórakoznak. Úgy tűnik nem csak az én kovenem szeret szemétként bánni a tagjaival. Igazán elgondolkodtató. - Jézusom! - kaptam a számhoz a kezem, amik még a forró bögre hatására is jéghidegek voltak. - Nem tudtam. Mondjuk úgy, egy időre kivontak a forgalomból. - köszörültem meg a torkom, s hirtelen már nem voltam olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt ide jönni. Nem boszorkányra volt szükségem, nem is mágiára, de rázúdítani valakire a saját problémáim, mikor neki is megvan a maga baja? Elbizonytalanodtam, nem is kicsit. - Figyelj, ez esetben inkább hagyjuk az egészet. Nem akarok a terhedre lenni, bizonyára van elég bajod nélkülem is. - Összébb húztam magamat, egyelőre nem álltam fel az asztaltól, mert ha akarta, szívesen meghallgattam, a saját gondom viszont nem szerettem volna rázúdítani. Újabb nevetés rázta meg átfagyott testem, ez félig el is fulladt berekedt hangomnak köszönhetően. - Wow, ez esetben jobban hasonlítunk, mint hittem. Ugyanis nekem sincs erőm. - Soha nem is volt, tettem hozzá gondolatban. Még nem álltam rá készen, hogy elmondjam mindezt, kivéve, a érdeklődést tanusít irántam, akkor talán színt vallok. Máskülönben kezdtem tényleg rosszul érezni magam, hogy őt kerestem fel, akivel ki tudja mióta nem beszéltem. S megtette, érdeklődött, rákérdezett, én pedig csak bámultam magam elé néhány másodpercig, mintha teljesen máshol járnék. Valójában morfondíroztam, elmeséljem-e neki ami vele történt. Egye fene, legfeljebb elküld melegebb éghajlatra, ennélrosszabb már nem lehet a helyzetem. - Rájöttek, hogy nincs varázserőm. Aki apámként szeretett addig, a kovenünk vezetője hirtelen elfordult tőlem. Valójában börtönvilágba próbált tessékelni, csak épp nem sikerült neki. Rosszabb helyre kerültem, de most szabadlábon vagyok, és... Zoey, elszívó erővel rendelkezem. - Vallottam be, majd lesütöttem a szemem szégyenemben. Nem azt szégyelltem, hogy ki vagyok, vagy mire vagyok, illetve mire nem vagyok képes. Szégyelltem, hogy mindenki elől titkoltam, s hogy valójában ez vezetett egészen idáig. Szégyelltem, hogy bántottam másokat, hogy megöltem néhány családtagomat. Nem bírtam a szemébe nézni mindezek után.

543 szó••• youtube ••• remélem megfelel Asztalok 2566525366  ••• kredit



Grace Moore
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my prison guard only
Play by :
lily james
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyCsüt. Dec. 27, 2018 9:45 pm




Grace & Zoey


Hogy őszinte legyek, kíváncsivá tett mit is szeretne tőlem Grace, de ahogy megláttam, valami jobban elkezdett érdekelni. Több lehetőség is lezajlott pillanatok alatt a fejemben, de egyik sem volt kellemes, rá nézve. Úgyhogy maradtam annál a megállapításnál, hogy amióta utoljára találkoztunk súlyos ízlés ficamot kapott. Ez volt a legkevésbé tragikus az össze közül, aztán majd úgy is elmondja, hogy mi a fene történt vele.
- Hagytalak én már valaha cserben? - néztem rá sokat sejtetően, majd belekortyoltam a kávémba, ami maga volt a mennyei csoda.
Komolyan mondom, ha én ezt előbb tudom, akkor az utóbbi években minden nap, minden percében itt ültem volna és ezt iszogattam volna. Mostanra pedig már akkora lennék mint egy ház. Ami valljuk be nem egy fényes jövőkép, úgyhogy inkább letettem a bögrémet magam elé és inkább minden figyelmemet a velem szemben ülő boszira fordítottam.
- Sürgető lehet a dolog, ha ilyen gyorsan a lényegre térsz. - viccelődök egy kicsit, ezzel leplezve a zavaromat, hiszen az iménti válaszomat most készülök a sárba tiporni ha valami olyat kér amiben a varázserőmet kellene használnom.
Figyelmesen hallgattam, mégsem minden egyes mondata egy sűrű zavaros kotyvalékká vált ahogy összefonódtak az én gondolataimmal. Annak idején igazán jól megértettük egymást és más helyzetben nyilván mindent megtennék ami csak tőlem telik. Sőt talán még többet is, de így, hogy csak fél gőzzel működöm nem hinném, hogy túl sokat tudok neki segíteni. De azért meglátom mit tehetek érte, úgyhogy muszáj lesz összeszednem magam és minden porcikámmal rá koncentrálni, mert ha elkalandozok a sorok között annak semmi értelme nem lesz.
- Az előttről vagy az utánról gondolod, hogy a sajátom kitagadott engem? - vontam fel kérdőn a szemöldökeimet.
Ezek szerint akkor neki is meggyűlt a baja a saját "családjával" ami elég meglepő azok után, hogy mennyire megbíztak benne.De vajon mi történhetett? Abban majdnem 100%ig biztos vagyok, hogy Grace nem az a típus aki a hóbortos viselkedése miatt került a "körön" kívülre. Úgyhogy itt valami egészen más állhat a háttérben. Most már egyre kíváncsibb vagyok, ami elég szokatlan tőlem, legalábbis az volt az elmúlt időben.
- Mióta nincs már meg az erőm, azóta nem vagyok túl népszerű a New Orleans-i boszik körében. Részben ezért is vagyok most itt. Mármint a Salvatore suliban. - kezdtem bele a csacsogásba, lelkesen, mint ha amúgy semmi érdekeset nem mondtam volna. Pedig a lelkem mélyén még mindig iszonyatosan fáj, hogy úgy elbántak velem akkor amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk.
- Na és mond csak, te hogy estél ki a "kosárból". Mert elégé központi helyen voltál ahhoz, hogy csak úgy kitessékeljenek, holmi apróság miatt. - tettem fel a lényeges kérdést ami azóta furdalja az oldalamat, hogy rájöttem nem tartja a kapcsolatot a "családjával".


436 || zene ||  Asztalok 3739568389  ||  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyCsüt. Dec. 13, 2018 6:57 pm



Zoey & Grace


kezedre vérfoltot rajzol
a bűnnek ecsetje






A szabadság egyszerre volt felszabadító, és rémisztő. Egy teljes évet bezárva töltöttem, talán egy kicsivel többet is, roppant furcsa érzés volt újra emberek közt lenni. Nem éreztem valami szalonképesnek magam. Koszos ugyan nem voltam, de a ruháim egyáltalán nem erre az időjárásra lettek tervezve, különösen a pulcsi nem, ami egy mérettel még nagyobb is volt rám. Mert hát, hiába közli az ember lánya az elrablójával a paramétereit, egyik fülén be, a másikon ki, egyetlen férfira sem lehet ilyesmit bízni, ezt hamar megtanulják a nők. Emlékszem, hogy a fejéhez is vágtam mindezt, csak hogy bosszantsam vele, de egy részem hálás volt neki. Ellátott étellel, ruhákkal, könyvekkel... nos, egészen addig, amíg ellen nem szegültem neki. Még mindig sirattam a könyveket, amiket elégetett, a tüske azóta sem tűnt el a szívemből, de való igaz, nem bántott. A szabadságom mégis elvette, csak úgy megfosztott tőle, mintha minden joga meglett volna hozzá. Ahogy körbepillantottam a helyiségben, az járt a fejemben, hogy mennyire nem tartozom ide. Teljesen kívülállónak éreztem magam, mintha évtizedek óta nem jártam volna emberek között.Nyomasztó volt, már-már fullasztó idebent lenni, a mellkasom túl gyorsan emelkedett fel-le, mégis úgy éreztem, hogy nem jutok oxigénhez. Tenyereimmel az asztallapra támaszkodtam, már éppen álltam volna fel, hogy kimenjek a hűvös levegőre, mikor meghallottam a hangot, ami egyszerre volt ismerős és idegen. - Nem hittem, hogy eljössz. - feleltem röviden, a kérdést egyelőre kerülve, amíg nem gondoltam végig, hogyan is feleljek rá. Mély lélegzetet vettem, miközben a velem szemben lévő szék felé intettem félszegen a nőnek. A légzésem kicsit csillapodott, amíg őrá és a mondandmra koncentráltam, mégis zavart voltam, süthetett rólam, hogy valami nagyon nincs rendben. - A kérdésre visszatérve... segítened kell. - nyeltem egy nagyot, mielőtt folytattam volna. - Nem akarlak zavarni, hiszen nem találkoztunk... jó ideje. Mégsem tudok máshoz fordulni. - bocsánatkérő pillantást küldtem felé, majd a csészét kezdtem fixírozni. Ujjaim ideges táncot jártak az oldalán, miközben próbáltam kinyögni, valójában miért is jöttem. Nehéz volt másvalakivel beszélnem, régen ez egyáltalán nem okozott gondot, de azóta hosszú hónapok teltek el. Csupán egy emberrel volt kontaktom, aki olykor napokig hozzám sem szólt. A cellám hirtelen hiányozni kezdett, mert ott biztonságban voltam, s nem éreztem ezt a nyomasztó érzést. Mintha téglákat pakoltak volna a mellkasomra, pánikszerű rohamok jöttek rám, amiket megpróbáltam leplezni. A levegőt még így is nehezen vettem, amint újra elmerültem a gondolataimban, és éreztem, ahogy a hátamon apró izzadságcseppek szaladnak végig. Hogy én mennyire gyűlöltem azt az embert! Miatta lettem ilyen, egy kész roncs, aki már társalogni sem tud egy régi ismerőssel. - Mennyit tudsz a kovenemről? Mármint... az elmúlt egy évben hallottál felőlük? - Nem akartam a közepébe csapni, ráadásul tudnom kellett, hogy ő velük van-e, vagy velem. Ki tudja, kiket bírtak rá arra, hogy ellenem forduljon, csak mert nincs erőm, és mert bántottam másokat. Vér tapadt a kezeimhez, de nem az én hibám volt, én nem akartam soha senkit bántani. Mégis megtettem. Önvédelemből, a koven viszont másképp is előadhatta ezt. Többé nem bíztam bennük, habár nem emlékeztem az arcukra, vagy a nevükre. Valahol mégis ott voltak Charlestonban, arra várva, hogy végre elkapjanak, és bedugjanak abba a börtönvilágba, ahová először akartak.

517 szó••• youtube ••• remélem megfelel Asztalok 2566525366  ••• kredit



Grace Moore
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my prison guard only
Play by :
lily james
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyPént. Dec. 07, 2018 7:55 pm




Grace & Zoey


Amióta az iskolában vagyok olyan gyorsan telnek a mindennapok, hogy szinte lehetetlen követni. A sok újdonság, a rengeteg új arc, a diákok és tanárok sokrétűsége igazán szédítő tud lenni. Egészen elterelik a figyelmet a múltamról és az önmarcangolásomról amit a családom elvesztése okoz.
Ma mégis a saját, fájdalommal teli sikolyomra ébredtem. Abban a pillanatban ahogy a szemeim kinyíltak és az agyam működésbe lépett, nyugodtabb légzéssel tudatosítottam magamban, hogy egy újabb rémálom volt. Sőt... Nem is rémálom, sokkal inkább egy ijesztő és fájdalmas emlékfoszlány.
Miközben felültem az ágyban éreztem ahogy a nedves hajam a bőrömre tapad és egy vastag puha takaró módjára ölel körül. A gerincem mentén pedig egy aprócska izzadságcsepp gördült végig, ragacsos csíkot hagyva maga után a forró bőrömön.
Gyűlölöm az ilyen reggeleket, ilyenkor az egész napom zavaros lesz, én pedig meglehetősen zaklatott. Ilyenkor pedig nem is mindig sikerül összeszednem magam annyira, hogy azt tegyem amit tennem kell. Így aztán én lepődtem meg a leginkább amikor az agyam leküzdött minden késztetést, hogy visszafeküdjek az ágyba és a nap további részében ott is maradja a takarómmal a fejemen, Faith egyik megmaradt plüss mackóját szorongatva. Szegény, mostanra eléggé viseltes állapotban van, de még örülhetek neki, hogy ennyire jól bírja a strapát, egy igazi kis túlélő.
Vettem egy nagy levegőt, beletúrtam a nedves hajamba, hogy egy kissé emberibb formát öltsek magamra és végül kikászálódtam az ágyból. Eszem ágában sem volt rápillantani az órámra,, hiszen pontosan tudtam, még nincs itt az ideje annak, hogy elkezdjem a napot. Odakint még javában sötét volt, a hold pedig már majdnem kiteljesedett. Veszélyes ilyenkor odakint lenni de az évek alatt volt alkalmam kitapasztalni a legjobb módszereket amivel túl lehet élni a sötétben, varázserő nélkül is. Úgyhogy kihasználva az alkalmat, belebújtam az első, kezembe akadó edző ruhámba és cipőmbe, majd lesétáltam az emeletről, ki a hatalmas bejárati ajtón és nekiláttam a bemelegítésnek. Némi nyújtás, egy kis átmozgatás sosem árt, főleg ha az ember terepfutást tervez. Márpedig most erre készülök, hiszen eldöntöttem amikor megérkeztem és megláttam ezt a hatalmas birtokot, hogy minden centit felfogok térképezni. Úgyhogy jelenleg összekötöm a kellemest a hasznossal. Egyrészről kiszellőztetem a fejem, másfelől pedig megont teljesítek egy kis részt a tervemből.
Imádom amikor a szél belekap a hajamba, a friss levegő megtölti a tüdőmet és mindeközben hallhatom és láthatom az engem körülvevő táj minden apró szépségét. Annyira felszabadító érzés, mintha repülnék. Igazság szerint itt egészen más mint amilyen New Orleans-ban volt. Otg szinte már ismertem minden fát, bokrot és vízfolyást. Itt viszont a kíváncsiság hajt előre, egyre csak hajt és hajt előre.
Mire végeztem a tervezett körrel, már egészen kivilágosodott és a diákok is elkezdtek ébredezni.
Még mindig nehezemre megy megszokni ezt a nyüzsgést és a sok különböző személyiséget. Éppen ezért is lepett meg annyira amikor a folyosón odalépett hozzám egy diák, mondván, hogy üzenete van a számomra. Először azt hittem, hogy valamelyik tanár szeretne tőlem valamit, de aztán kiderült, hogy nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy egy régi ismerősöm szeretne velem találkozni, bár fogalmam sincs milyen okból. Na nem arról van szó, hogy ne kedvelném Grace-t, csak meglepett, hogy itt van.
A nap hátralévő részében (ami amúgy piszkosul gyorsan eltelt) folyamatosan azok kattogott az agyam, hogy miről is lehet szó. Miért akar velem találkozni, ha úgy is tudja mi a helyzet velem. A volt kovenem és az Ő kovenje elég jó kapcsolatot ápolnak ahhoz, hogy ne tudjon mindarról ami velem történt. Így nyilván nem a képességeimre van szüksége, ha csak nem tudás szintjén. Mert ilyen téren más segítséggel nem szolgálhatok.
Iskola idő után fogtam magam és sietősen elindultam a találkánkra, mivel természetesen már jócskán késésben voltam. De ismer már és tudja jól mennyire el tudom szöszmötölni az időt, így remélhetőleg nem fog megharagudni rám.
Már messziről kiszúrtam az ismerős alakját, de az első utam mégse hozzá vezetett, hanem a pulthoz, hogy rendeljek magamnak egy nagy adag gőzölgő fekete kávét egy parányi tejszínnel a tetején, némi fahéjjal megspékelve. Első alkalommal amikor betértem ide, ezzel kínáltak meg és azóta is csak ezt iszom. Szerintem én vagyok az egyedüli,mivel eddig amikor még itt voltam soha nem láttam mást aki így kérné a kávéját. Két típus van, az egyik az akik tisztán isszák, még a másik csapat akik már-már tejeskávéként. Szóval azon sem csodálkoznék, ha még egy pár alkalom után már kívülről tudnák, mire is vágyom amikor már belépek az ajtón. De egyenlőre ez a pillant még várat magára, nem úgy mint a kávém, amit gyorsan ki is fizetek és már megyek is Grace felé.
- Mi járatban szöszi? - mosolygok rá, miközben a rám jellemző lazasággal kényelembe helyezem magam..
Mennyi ideje is nem láttuk egymást? Már az idejét se tudnám megmondani, mégis úgy érzem, mintha csak egy fél pillanattal ezelőtt váltunk volna el egymástól New Orleansban.


772 || zene || Asztalok 3739568389 ||  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyHétf. Dec. 03, 2018 9:46 pm



Zoey & Grace


kezedre vérfoltot rajzol
a bűnnek ecsetje






Rég volt már, hogy friss levegővel szívhattam tele tüdőmet, a szabadban. Túl rég. A cellámba kevés fény szivárgott be a rácsok miatt, amik végül majdnem gyilkosaim lettek. A fogvatartóm óvatlan volt, akkor csaptam le rá, mikor egyáltalán nem számított szökésre, s valójában nem is volt tervben ilyesmi. Véget akartam vetni az életemnek, a halált választottam a bezártság helyett, ezt találtam az egyetlen menekülési útnak. Más esélyem nem volt, s akkor, mikor megmentett, végre esély nyílt valami sokkal jobbra, amire valójában vágytam. Ironikusnak találtam, hogy épp Őmiatta sikerült megszöknöm, ő adta vissza a szabadságomat, amit tulajdon kezével vett el már ki tudja hány hónappal ezelőtt.Ha még mindig a pincében lennék, abban a kis zugban, amit kénytelen voltam otthonomnak hívni, pontosan meg tudnám mondani, leolvasni a falról, amire egy aprócska kővel véstem vonalat minden áldott nap, közvetlen azelőtt, hogy a verses kötetekben leltem volna vígaszra.
Nem volt egyszerű. Rá kellett jönnöm, merre vagyunk pontosan, s majdnem leesett az állam, mikor megláttam az első városjelző táblát. Mystic Falls. Szóval egészen idáig a misztikus kisváros szélén bújkált a rohadék féreg, szinte szóhoz sem jutottam. Na nem mintha lett volna kihez szólnom, most még őt sem illethettem válogatott szitokszavakkal, de nem zavartattam magam, egy-egy elejtett félmondattól még nem leszek őrült, ha pedig mégis, a bezártságra foghatom.

Kései szerelem… Fűlik a kályha
pirosra.
Valami szigorú kéz állítja a váltót
tilosra…

Gyerünk, Grace! Meg tudod csinálni, csak ne állj meg.

Szél űzi az illatot… Szemembe könny lila
fátyla.
Szégyenbe szakad, ki a csókot, a késeit
vágyja!

Illetve egy pillanatra talán mégis. Hogyan tovább? Merre... tovább?
Az út szélére ültem le, egy hűvös kőre, de ez volt a legkevesebb gondom most. Nagyon fáztam, hideg szél süvített keresztül a fekete pulcsimon, úgy éreztem a farmert lábszáraimra fagyasztja. Olyan gyorsan távoztam a búvóhelyről, hogy eszembe se jutott körülnézi, ruha után kutatni, csupán néhány szekrény  tartalmát rámoltam bele egy kezem ügyébe akadt hátizsákba. Volt nagyjából öt napra elegendő élelmem, és ugyanennyi palackozott vizem, ha spórolok vele. Valami mázli, és néhány buszos bliccelés folytán sikerült eljutnom Charlestonba, ahol kapucnimat a fejemre húzva igyekeztem az erdő irányába settenkedni, egy bizonyos faházhoz, ahol elrejtettem az egyetlen dolgot, ami segítségemre lehetett.

Kezedre vérfoltot rajzol a bűnnek
ecsetje.
Te vagy a mardosó vád! Te a sorsod
esettje!

Az amulettet a kezemben tartva, vigyorogva álltam a faház közepén, s kezdtem tényleg aggódni a mentális egészségem miatt, mikor könnyek szöktek a szemembe. Nem emlékeztem jóformán semmire, egy koven halovány képe kúszott lelki szemeim elé, akárhányszor próbáltam valamit felidézni. Nekem valahogy mégis más gondolataim támadtak a kunyhó védelmező falai között. A szabadság íze megbolondított, ez a kis kóstoló is elég volt ahhoz, hogy újra reménykedni kezdjek. Volt erőm - még ha csak rövid ideig is -, jövőm, lehetőségeim. Lehetőségem egy új életre, boldogságra, szerelemre... Azonban nem itt.

Ezerszer átkos a vágy, ha a vér szele
megvert!
Kései szerelem koldússá teszi az
embert…

Fogalmam sem volt, hová mehetnék, mihez kezdhetnék, segítségre volt szükségem. A tervem nem volt épp könnyen kivitelezhető, de ezt láttam az egyetlen esélyemnek. Meg akartam találni azt a mocskot, hogy bosszút álljak rajta, hogy ne kelljen állandóan a hátam mögé pillantgatnom. Visszatértem Mystic Fallsba, ami elsőre talán butaságnak tűnhet, de úgy gondoltam, ott keresne utoljára, vagy sehol, az álcázóbűbáj miatt, ami lényegében ki is merítette az amulettem egy időre. Meg kellett húznom magam, néhány nap eltelt, mire visszajutottam, de újra ott voltam, a határnál, majd kicsivel később a városközpontban.
Sorsszerűnek éreztem a következő napokat. Kiderült, hogy van egy varázssuli a közelben, s ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem, hogy épp Zoey Nightingale-hez sodort a szél. Nem mintha egyszerű lett volna bármit is kideríteni a rejtélyes magániskoláról, de végtére is boszorkány voltam, egy amulettel, ami kisebb varázslatokra tökéletes volt. Például egy lehallgató bűbájra.  Az iskolába lehetetlen volt bejutni, de sikerült az egyik diákot rávennem, hogy adjon át egy üzenetet neki. Ezután már csak meg kellett jelennem a Grillben, és várni - forró kávét szorongatva átfagyott ujjaim között -, hogy felbukkanjon ő is.

595 szó••• youtube ••• remélem megfelel Asztalok 2566525366  ••• kredit



Grace Moore
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my prison guard only
Play by :
lily james
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyHétf. Jún. 04, 2018 9:36 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyVas. Márc. 04, 2018 2:33 am


To: Theo





Ideges voltam, feszült. Még meggondolhattam volna magam, felállhattam volna, hogy eltűnjek és ne zavarjam más köreit, avagy nyugalmát. Valamiért mindig is úgy éreztem, hogy csak zavarok másokat. Hogy nem kellek senkinek és jobb, ha távol vagyok mindenkitől. A suliban sincs szinte senki, akivel beszélnék. Talán egy-kettő felszínes viszony, ismertség, de ennyi és nem több. Elég rosszul hangzik, nem igaz?
Ahogy viszont végighallgattam a fiút, meglepődtem. Rossz nap, hét, év, élet? A beszólás, amit kaptam, annyira nem is fájt. Megszoktam, egyáltalán nem érintett rosszul. Félrepillantottam, választ, szavakat keresve a fejemben, azonban mire megtaláltam volna, ő újra megszólalt. Visszanéztem rá először a szemem sarkából, majd teljesen. Nyeltem egy nagyot. Eléggé jól látta a dolgokat, bár nem kellett túl sok ész ahhoz, hogy rájöjjön, tényleg nem jókedvemben akartam inni. Az üvegre néztem, majd egy halvány mosollyal vissza rá.
- Először is… csak úgy. Érdekel. Nincs különösebb oka. Netán baj, ha érdeklődöm? Idegen vagyok, tudom, de ez nem jelent semmit. Néha talán pont egy idegennek tudjuk a legkönnyebben elmondani a bajunkat, gondunkat. – Gondolkodtam el hangosan. – Ami engem illett, nem tudom, mit mondhatnék. „Rossz nap, rossz hét, rossz év, rossz élet”? Egyszerűen csak elegem van mindenből, ami körülöttem zajlik, s nem tehetek ellene semmit. Vagy legalábbis még nem jöttem rá, mit. – Sóhajtottam. Így is túl sokat mondtam, s mégis semmit. Nem jöhetett rá, mi történt velem, de annyit egyből levághatott, hogy valami baj van. Bár azt kétlem, hogy érdekelte volna, viszont jól esett így, burkoltan elmondani végre valakinek. A nevét egyből megjegyeztem, habár ő nem mutatkozott be teljesen.
- Theo. Ez minek a rövidítése? Theodore? Vagy valami más? – Érdeklődtem, vagyis inkább kíváncsiskodtam. Ezután bontottam ki az üveget, majd ittam belőle, végül neki nyújtottam.
- Talán? – Felnevettem röviden. Optimistaságból ő is jelesre vigyázna, azt hiszem. Azaz pont, hogy nem. Valamiért ő sem áll túl pozitívan az élethez. Érdekelne a története, hogy mi történt vele, hogyan jutott ide, de nem tehetek fel neki efféle kérdéseket. Visszahúztam lassan magam elé az üveget, majd megfogva egy aprót kortyoltam belőle. A nevem hallatán néztem el felé.
- Mondhatni, ez az én közel sem olyan titkos menedékem. Sokszor lógok itt, van, mikor hajnalban megyek haza. Hiszen… semmi kedvem otthon lenni. – Tettem hozzá halkabban, miközben megkocogtattam az üveget a körmömmel. Végül félretoltam, Theo közelébe, hogyha akart, ő maga is újra ihasson belőle.
- Miért, te? Sosem láttalak még itt, vagy csak ügyesen elkerültük egymást. Ami azt illeti, pont ezen a helyen szoktam az esetek többségében ülni. – Magyaráztam, miközben körbemutattam a kis zugon, ahol voltunk. Itt lehetett a legjobban eltűnni a kíváncsi szemek elől, s pont ez volt benne a szép. Matt, a Grill egyik pincér srácra ekkor kezdett járkálni körülöttünk. Összeszedegette az üres poharakat, letörölte az asztalokat. Hosszasan figyeltem, de inkább csak azt vártam, mikor tűnik végre el. Egyébként, ő a megmondója annak, hogy hányszor is töltöm itt az estéimet. Törzsvendégnek számíthatok. Aztán Matt távozott, viszont pillanatokkal később valami zene csendült fel. Felvontam a szemöldököm. Ritka volt az ilyesmi, legalábbis, valamiért most nem számítottam semmiféle aláfestő zenére. Theora pillantottam, majd néhány pillanat fürkészés után vállat vontam. Nos, ez még mindig jobb így, mint a kínos csend.



514 words || i want to say i'm sorry || note:  Asztalok 3887785939  || kredit



Vendég

avatar
Vendég

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptySzomb. Márc. 03, 2018 6:54 pm

To: Rose
The real world is where the monsters are

Csendben figyeltem, ahogy egyik helyről a másikra teszi magát és nem tudtam, hogy furán nézzek rá, vagy megdicsérjem-e, amiért bölcsen inkább átült velem szembe. Végül persze egyiket sem tettem, inkább. Azon kattogtam, hogy jó ötlet-e, amit művelek? Talán az alkohol tényleg feloldott valamit, de az nem a hangulatommal, meg a gátlásaimmal volt kapcsolatos, hanem… az igényeimmel? Vágytam rá, hogy eltölthessek egy estét valakivel anélkül, hogy a képembe borította volna, amit éppen ivott, vagy elküldött volna a fenébe? Ebben még van is logika, azt hiszem. Legalábbis egy üveg whiskey után. De őszintén, mi bajom lehet? Holnap talán már nem is emlékszik majd rám, vagy még jobb esetben sosem találkozunk több.
A szemem sarjából pillantottam rá mikor megszólalt és egy fejrázással letudtam a dolgot, de aztán beláttam, hogyha egyszer megengedtem, hogy csatlakozzon nem valami gáláns ilyen flegmán viselkedni.
- Rossz nap, rossz hét, rossz év, rossz élet…  de nem hiszem, hogy egy idegennel kéne ezt megvitatnom. - Miért van az, hogyha nem akarok bunkó lenni, akkor is sikerül? Gyorsan folytattam, mielőtt úgy döntene, hogy inkább nem kér belőlem: - Mármint, miért is érdekelne téged? Ha jól gondolom – biccentettem az üveg felé.  -, ezt nem nekem vetted. És ha csak nem vagy alkoholista, amit erősen kétlek, akkor neked sem lehet valami rózsás kedved.
Egy kicsit tényleg érdekelt a dolog. Vajon mi késztet egy lányt arra, hogy egyedül igya le magát? Mert nyilván én csak utólag jöttem számításba. Vagy ez a hobbija? Mindenféle pasikhoz csapódik oda? Kár, hogy erre is bunkóság lett volna csak úgy rákérdezni ilyen nyíltan.
- Theo – egy pillanatig haboztam, majd megráztam a kezét. Elég volt, ha ennyit tudott rólam, így is több információ volt, mint amit általában megosztottam magamról.
Nem hittem, hogy lehetséges, de sikerült meglepnie, mikor ahelyett, hogy elment volna egy pohárért egész egyszerűen meghúzta az üveget, nem kényeskedett. Attól eltekintve, hogy tényleg nem voltam egy társasági lény, még pasiból voltam és jó pár lánnyal volt dolgom. Kivétel nélkül mind ugyanabba a kategóriába tartozott: nem vártak sokat, nem kérdezősködtek és nem akartak újra találkozni, de kétlem, hogy bármelyikük is ilyen lazán beleivott volna egy nem épp steril üvegbe, majd… felém nyújtotta volna. Elvettem tőle.
- Hát, eddig még senki sem halt bele, talán nem én leszek az első – vontam meg a vállam és csak úgy, mint ő, én is beleittam az üvegbe, majd letettem kettőnk közé  és az asztalra könyököltem. Nem akartam nagyon bámulni őt, de próbáltam leolvasni az arcáról, hogy mi is vezérli. Határozottan nem esett a könnyűvérű lányok kategóriájába, nem tűnt hülyének sem, elkeseredésre meg igazán nem volt oka, hiszen egész… hm, csinos volt. Vajon akkor miét ült le hozzám?
- Szóval, Rose – ízlelgettem a nevét, sosem volt még Rose nevű ismerősöm, habár ha úgy vesszük, ez után sem lesz. – Gyakran jársz ide? – tettem fel az egyesek szerint gagyi csajozós dumát, de én egyáltalán nem becserkészni akartam ezzel, tényleg érdekelt. Tudnom kellett, hogy a jövőben másik helyet kell-e keresnem, vagy kivételes alkalomról van-e szó. Szimpatikus volt, de ez nem változtatott semmin. Az voltam, aki… ami, és ez elég ok volt arra, hogy ne akarjam megkedvelni és neki se engedjem, hogy megkedveljen.

514 words / smoke / Asztalok 1787626725
Vendég

avatar
Vendég

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok EmptyPént. Márc. 02, 2018 10:59 pm


To: Theo





Feszültem figyeltem a fiút, majd körbefuttattam a tekintetem rajta, végül az asztalon és az üvegen. Üres volt, ezt hamar megállapítottam. Talán még jól is jön a szerény kis személyem, hisz nálam van egy teli üveg. Szinte már elkönyveltem, hogy örömmel fog fogadni, mikor végre megszólalt és reményeim beigazolódtak. Elmosolyodtam, mégis feszült voltam kissé. Nem tudtam, mit hoz majd ez az este, másrészt, komolyan, újabb iszogatós este egy pasival? Vajon vele is pont ugyan ott lyukadok ki, mint Nathaniellel? Nem, erre még csak gondolnom sem szabad. Ezúttal a józan ész vezéreljen, Rose! A józan ész! Nem a vágyak meg holmi kíváncsiság, vagy a fene tudja, mi. A kérdése zökkentett vissza a gondolataimból és sietve bólintottam.
- Igen, az remek lenne. Mármint… - Beharaptam az alsó ajkam, majd egyszerűen inkább leültem mellé. Közvetlenül. De hamar átgondoltam a dolgot és inkább átültem vele szemben, miközben kibontottam az üveget.
- Látom, te már túl vagy egy teljes üvegen. Rossz nap? Akarsz róla beszélni? – Kérdezősködtem, majd hamar észbe kaptam. Még a nevemet sem tudja, s én sem az övét.
- Rose vagyok. Rosalie Reinhart. – A kezemet nyújtottam, miután elengedtem az üveget. Amennyiben ő is nyújtotta az övét, kezet fogtam vele, aztán az üvegre pillantottam. Poharat is kérhettem volna, így elég érdekes lesz inni belőle. Ráadásul ketten. Ezekkel a gondolatokkal pillantottam vissza a srácra, majd egyszerűen ittam az üvegből. Nem érdekelt, ha rosszat gondol emiatt rólam. Vagy bármi. Aztán odanyújtottam neki a whiskyt.
- Bocs, poharakat nem kértem, de talán nem is lesz szükség rá, amennyiben nem vagy baci fóbiás… - Az ajkaimat összepréselve, mosolygósan pislogtam a fiúra, szinte ártatlanságot sugárzott az arcom, pedig közel sem voltam egy ma született bárány.
Sokat vártam ettől az estétől, talán titkon túl sokat is. Reményt. Reményt arra, hogy ne akarjak kiszállni ebből az életnek nevezett valamiből. Okot arra, hogy itt maradjak, de… őszintén, nagy butaság volt mondhatni, egy idegen kezébe adni a lehetőséget, hogy rendelkezzen velem. Habár ő nem tudta, hogy ilyen jogokat kapott, akaratlanul. Magam elé pillantottam, elgondolkodva, majd megráztam kissé a fejem. Inkább saját magamnak kellene okokat keresnem a maradásra. Nem kreálni, vagy másba kapaszkodni, igaz? De annyira nehéz, annyira elegem van. Mintha minden összeesküdött volna ellenem és egyre nehezebb, főleg egyedül, a magányban.



367 words || i want to say i'm sorry || note: Asztalok 3575419701 || kredit



Vendég

avatar
Vendég

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok   Asztalok Empty

Ajánlott tartalom


Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
 

Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Mystic Grill-
^
ˇ