Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Nappali

Yesterday at 2:19 pm

Kol Mikaelson

Yesterday at 1:55 pm

Elkészültem!

Kedd Nov. 21, 2017 8:46 pm

Vendégszoba

Kedd Nov. 21, 2017 7:27 pm

Jazz club

Kedd Nov. 21, 2017 6:44 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Kedd Nov. 21, 2017 2:08 am

Jeff szobája

Hétf. Nov. 20, 2017 7:10 pm

Nappali

Hétf. Nov. 20, 2017 6:26 pm

Bárpult

Hétf. Nov. 20, 2017 4:27 pm

Fell Templomának romjai

Vas. Nov. 19, 2017 9:03 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 6 10
Boszorkányok 12 5
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 3 1
Vadászok 3 0
Emberek 11 5
Összesen 41 33
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Emma Cox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Emma Cox   Kedd Aug. 15, 2017 12:54 am


Emma Cox

There is a girl who don't cry anymore. It's not because she's heartless, but because she was so hurt that she can't feel anymore.


Becenév

Em

Titulus

the girl who cannot cry

Születési hely, dátum

Leiper's Fork, Tennessee, 1994. május 21.

Faj

boszorkány

Család

Nincs sok kedvem mesélni a családomról, nagy részük már halott ugyanis. Úgyhogy inkább mesélek arról az egyetlenről, aki még él: ő az ikertestvérem, Evelyn. Bár külsőre teljesen egyformák vagyunk, és szinte mindent egyszerre éltünk át az életben, a személyiségünk eléggé eltérő. Ezt persze kezdetben senki sem tudta, amit én aljas módon kihasználtam. Evy eleinte nem szerette, ha a külsőnkkel trükköztünk; talán túl sok minden ragadt rá anya feddéseiből, így hát egy idő után már nem kértem ki az engedélyét, hanem anélkül szívattam. Így sokkal viccesebb volt. Randira hívtam egy csomó srácot Evy nevében, aztán lestem, milyen képet vágnak, amikor beállítottak hozzánk. Anya szerint nem szép dolog szemétkedni a húgommal, pedig a lelkem mélyén a testvéri gondviselés hajtott. Mindig olyan egyedül volt, sosem mert leszólítani senkit, aki tetszett neki - gondoltam, besegítek. Csak olyan fiúkat szabadítottam rá, akiket el tudtam volna viselni sógoromként. De neki persze egyikük sem kellett.
Nem mondom, hogy ő a legfontosabb dolog az életemben. De azok közül, amik igazán számítanak nekem, ő az egyetlen, aki még itt van nekem. Néha az agyamra megy, néha letépném az arcom, hogy ne kelljen tükörbe néznem, valahányszor őt bámulom. Néha viszont csak mögé fekszem éjszaka, átölelem és hallgatom, ahogy szuszog. Néha megfogom a kezét és addig szorítom, míg el nem fehérednek az ujjaink. Néha mézet kenek a vajas kenyerére, mert tudom, hogy azt utálja. Néha csak ölelem, amíg sír.
Nem ő a legfontosabb számomra, de ő az egyetlen, aki még fontos nekem.

Play by

Palvin Barbara





Ez az én történetem...

Ahogy farkasszemet néztem apánkkal a semmi közepén, csakis egyetlen dologra tudtam gondolni: A picsába, meghaltam?
- Emma Juliette Cox, vigyázz a szádra!
Apa mély, dörmögős hangja a rég elveszettnek hitt emlékek örömével lopta be magát az elmémbe, melegséggel töltve el a félelemtől parányira szűkült szívemet. Körbenéztem a mezőn, melynek közepén üldögéltünk, egymással szemben, törökülésben, és felismertem az ismerős fa kerítésben a nagyiék tanyáját. Ha itt kell letöltenem az örökkévalóságot, remélem, nagyi almás pitéjéből is találok valahol néhány szeletet. Sosem mertem beismerni, de a főztje jobban hiányzott rikácsoló természeténél.
- Van második nevem? - kérdeztem apától, és hirtelen rájöttem, milyen szürreális, hogy pont most, pont ilyenkor, pont ilyesmiről beszélgetünk. Csak abban nem voltam biztos, hol és mi történik éppen. Abban igen, hogy a túlvilágon vagyok.
- Á, nincs - legyintett apa, és zavartan elnevette magát, ahogy vállat vont. - Én szerettem volna, ha Juliette leszel, de édesanyád hallani sem akart róla, hogy megtörjük az E-sort. Mondtam neki, hogy legyen két nevetek, erre meg azt felelte: "Annak semmi értelme, úgyis csak az egyiket használjuk!" Bosszúból fél éves korodig Emma Juliette-nek hívtalak.
Nekem ez inkább gyerekes ellenállásnak tűnt, de apa mosolya valahogy engem is mosolyra fakasztott. Tudtam, hogy beszélnünk kellene arról, ami pont történik, de minden idegszálam makacsul tiltakozott ellene. Megtámaszkodtam hát magam mögött a derékig érő, aranyzöld fűben, lehunytam a szemem és csak élveztem az arcomat cirógató szellőt, az ismerős aromákat, az otthon illatát. Magamon éreztem apa tekintetét, de nem szólt semmit, kivárta, hogy újból rápillantsak. Egy darabig némán figyeltük egymást, a szeme körül sorakozó szarkalábakat vizsgáltam, a sötét hajába vegyülő, ősz szálakat. Alig maradtak róla emlékeim, ezért a fantáziám kibővítette a homályos képet, saját részleteket illesztett bele. Apró heget a szája sarkába, gödröket, ahogy mosolyog.
Sírni támadt kedvem.
- Nos, azt hiszem, itt az ideje mennünk - letöröltem a kézfejemmel egy kicsurranó könnycseppet, és azzal a lendülettel felpattantam ültömből. Míg a farmeromat porolgattam, apa követett. - Mégsem lenne jó ötlet megváratni Szent Pétert.
- Em...
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy a Pokolba kerültem? Csak nem a füves cigi miatt? A picsába!
- Em!
Apa hangja megkeményedett, felvette az atyai élt, és hiába töltöttem az életem nagy részét nélküle, öntudatlanul is felkaptam rá a fejem. Ahogy a pillantásunk összekapcsolódott, éreztem, hogy itt a idő. Szembe kell néznem pont azzal. A légzésem felgyorsult, mellkasom szaporán lüktetett, ahogy levegőért kapkodtam. A könnyek ellepték a szemem, öntudatlanul is rázni kezdtem a fejemet.
- Nem haltál meg, Em. Életben vagy. Élsz.
- Nem... Nem! Meghaltam! Te is meghaltál, ezért látlak most!
Erőtlen suttogásomat elnyomta a feltámadó szél. Beletépett a hajamba, a szemem elé sodorta kócos fürtjeimet. Apa azzal a szomorú, mindenttudó pillantásával figyelt, amellyel anya szokott, ha tudja, meg kell értenünk valamit, ami nem fog nekünk tetszeni.
- Nem haltál meg. Sokkot kaptál. Az agyad sokkot kapott, és kizártad a valóságot. Elmenekültél az elméd mélyére, kerestél magadnak egy szép emlékekkel teli, biztonságos zugot, ahová beástad magad. Fel kell ébredned, Em! Nem menekülhetsz!
- Nem! - üvöltöttem, mert már emlékeztem, mit hagytam magam mögött. Emlékeztem, mivel kell szembe néznem. Üvöltöttem, mert annyira fájt, hogy képtelen voltam elviselni. Üvöltöttem, mert meg akartam halni. - Nem! Nem, nem!
- Nézz szembe vele! Ébredj fel, Em! Ébredj!
Kipattant a szemem. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire ülésbe tornáztam magam. A robbanás okozta por már elült, minden holmink szanaszét hevert, a varázslat hozzávalói szétszóródtak a padlón. Beszakadt az egyik dobhártyám, a fülemből vér csordogált. A szívem a torkomban lüktetett. Felébredtem, és a holtan heverő húgaimra meredtem.
Aztán üvöltöttem.

Nem sokra emlékszem a kórházi lábadozásunkból. Nem igazán lett volna szükségünk orvosokra, de én elvesztettem a varázserőmet, Evelynnek pedig semmi kedve nem volt használni. Egyszerűbbnek tűnt, ha hagyjuk, hogy a kiérkező orvosok és rendőrök kedvük szerint hurcoljanak minket ide-oda, mint ellenkezni. Azt hiszem, mindketten belefáradtunk az ellenkezésbe. Bár ugyanabban a kórházi szobában lábadoztunk, aligha szóltunk egymáshoz egy szót is. Emlékszem, hogy Evy mellettem, az én ágyamban alszik, és hogy az ép fülembe suttog, de arra már nem emlékszem, hogy miket.
Valahogy újra otthon voltunk, és nekikezdhettünk újraépíteni az életünket. Ketten, mégis teljesen egyedül. Darabokból.
- Nem hiszem el, hogy képtelen vagy megcsinálni egy ilyen egyszerű varázslatot! - becsaptam a könyvet, jóval indulatosabban, mint szerettem volna. A hangom fáradtan és idegesen csengett, miközben az orrnyergemet masszíroztam.
- Neked talán egyszerű, mert már sokat csináltad. Én viszont...
- Próbáld újra! - rivalltam rá, és nem érdekelt, hogy összerezzen a hangomra. Felkeltem a fotelből és járkálni kezdtem, lassú köröket írtam le körülötte, míg ő az asztalra kihelyezett tál fölé görnyedt. Láttam az erőlködést az arcán, és a lelkem mélyén hálás voltam neki. A lelkem mélyén féltettem őt, és le akartam állítani. De a szándék túlságosan mélyen volt, nem érhette el semmi az átláthatatlan szakadékon keresztül, amit a tragédia tépett bele.
A húgom egész testében megremegett, aztán nyögve előre bukott. Lazán belefejelt volna a tálba, ha nem támaszkodik meg az asztalon.
- Nem megy, Em! Nem bírom. Elfáradtam.
- Engedj! - morrantam rá türelmetlenül, félrelökve a táltól. Mindkét tenyerem fölé tartottam, elmormolva a bevett varázsigét, és koncentráltam. Úgy koncentráltam, mint még soha. Minden izmom pattanásig feszült, minden idegszálammal rágörcsöltem a feladatra, és még annyit sem sikerült elérnem, mint a húgomnak.
Evy kezét éreztem a vállamon.
- Em, talán hagynunk kéne mára...
- Nem!
- Nem fog menni, ha túlságosan...
- Azt mondtam, nem!
- Erica sem akarná, hogy...
Nem emlékszem, mi történt abban a percben. Csak a csattanásra emlékszem, ahogy lendül a tenyerem, és teljes erőből az ikertestvérem arcának csapódik. Emlékszem, hogyan bicsaklott félre a feje, emlékszem a fájdalmas pillantására is. Emlékszem, hogy nem csak az arca, de a tenyerem is kivörösödött, és hogy amit éreztem, az nem a bűntudat vagy a harag volt, hanem a rettegés. Színtiszta félelem attól, ami lett belőlem. Aztán a könnyek elmostak mindent, és addig sírtunk összeölelkezve, a padlóra rogyva, míg a szívünkön ejtett sebek lassacskán be nem hegedtek.
Soha nem felejtem el azt a napot. Az volt az utolsó alkalom, hogy könnyeket ejtettem.


avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
palvin barbara
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Emma Cox   Kedd Aug. 15, 2017 1:41 am


Elfogadva

Emma juliette Cox

Drága nővérkém! Egyszerűen nincsenek szavak arra, hogy mennyire vártam már azt, hogy megérkezz, bár magam sem sejtettem, hogy ez ilyen gyorsan el is fog érkezni. De persze kicsit sem bánom, sőt! Nagyon örülök neki, hisz már jó ideje kitaláltuk ezt a párost, ami még mindig az eddigi egyik legjobb ötletünk volt.
A lapodat imádtam az első szavától az utolsóig, és tényleg annyira elvarázsoltál, hogy így hajnali fél kettőkor nem is tudom, mit mondjak pontosan. Very Happy Amikor először elkezdtem olvasni, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy Em pontosan hol is jár, elvégre, ő nem halt meg, de a szavak csak úgy etették magukat, és hamarosan kiderült a számomra is, hogy miről is van szó pontosan, és, igen, át tudom érezni, hogy milyen fájdalmas lehetett, ahogy engem és Erciát is holtan láttál. Teljesen érthető, hogy ezt egy 12 éves kislány nem képes rendesen feldolgozni, és az a sokk, ami érhetett… Igazából az a meglepő, hogy ennél jobban nem törtél össze. Magamat persze kicsit sem sajnálom, elvégre elég csúnyán bánsz velem, de te mindig ilyen voltál, és én ennek ellenére is szeretlek. Minden rossz ellenére is a testvérem vagy, az egyetlen személy, aki megmaradt számomra, és nem számít, min kell keresztülmenjek érted, de határozottan nem foglak elengedni. Soha, de soha! Együtt kezdtünk bele ebbe a vállalkozásba, és együtt is fogjuk véghezvinni. És tudom, hogy te is így érzel, még ha sokszor a hátad közepére sem kívánsz… Bár, lehet nem volt a legjobb ötlet, elhallgatni előled, hogy mi lesz, ha nem kapjuk el azt a vámpírt. Hupszi :$
A karakter teljesen jó kezekben van nálad, kihozod belőle a maximálisát, ezt már most tudom , és már alig várom, hogy a játéktéren is találkozzunk. Menj, foglald le a csinos pofinkat te is, aztán pedig tudod, hol találkozunk wink

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!


avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
4

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Emma Cox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Emma Frost
» Sura & Emma

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Boszorkányok-
^
ˇ