Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Mosdók EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Mosdók EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Mosdók EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Mosdók EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Mosdók EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Mosdók EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Mosdók EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Mosdók EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Mosdók EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Mosdók EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Mosdók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyPént. Szept. 06, 2019 1:34 am


Liezel & Ruby




Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy nemsokára Jackie mára múlté lesz. Nagyon izgatott voltam, túlságosan is, ugyanakkor fáradt is. Még mindig távol tudtam tartani őt, nem jött elő jó ideje már, de ez szinte minden erőmet felemésztette. Egy fokkal talán jobban néztem ki, mint mikor megérkeztem, éreztem, ahogy némi szín szökik az arcomba, viszont még így is pokolian nézhettem ki. Mint egy kísértet, vagy elmebajos, aki épp az imént szökött az elmegyógyintézetből. Végül is... oda is tartoztam jelenlegi állapotomban. Csak hát nem éppen voltak természetfeletti intézmények, az olyanok számára, mint én. No meg aztán épp elég szörnyű dolog ért már, nem kívántam egy olyan helyre bekerülni, s ott is élni.
Vártam, mi fog kisülni mindabból, amibe a lány belekezdett, nem is szakítottam félbe. Amikor azonban elárulta, miféle varázslatra készül, akaratlanul is eltátottam a számat, rögtön azelőtt, hogy mély szomorúság költözött volna a szemeimbe. Nem hittem a fülemnek, viszont ha engedte, megérintettem az egyik karját.
- Sajnálom, hogy mindezt át kellett élned. Egyáltalán nem tartalak őrültnek, ahogyan a tervedet sem. El sem tudom képzelni, mit érezhettél ez alatt az évek alatt. Valószínűleg én is hasonlóan cselekednék a helyedben. - lassan eleresztettem a karját, miközben kifejeztem együttérzésemet. Nehéz volt elképzelnem róla, hogy ennyit szenvedett, az első benyomásom nem ez volt róla, ugyanakkor így, hogy ezt már tudom róla... Igen. Látni a szomorúságot a tekintetében, valahogy a mozdulatai is erről árulkodnak. A szépsége igencsak megtévesztő, ám a külső nem minden. Rengeteg meglepő, hihetetlen dolog bújik meg a burok mögött, amit mindenki visel. Épp emiatt nem szabad ítélkezni. - Remélem azért nem esik bajod, és sikerrel jársz.
Aprót bólintottam a kérdésére, s igyekeztem megválogatni a szavaimat, először gondolatban kitalálni, nagyjából körülírni, milyen érzés is az egész. Nehéz volt szavakba önteni, még fejben sem igazán tudtam kitalálni, hogyan is írjam körül a folyamatot.
- Általában elnyomott engem, valahogy... sokkal inkább kézben tudja tartani a dolgokat, mint én. Erősebb, de úgy tűnik, én sem vagyok olyan gyenge, mint azt gondoltam. Teljes mértékben nem tud uralni. Végre én irányítok. Bár nehéz, nagyon nehéz. - Végül csak sikerült valahogy megmagyaráznom, bár miközben ezt meséltem, egy izzadtságcsepp lassan lecsorgott a halántékomon. Olyan hűvösnek éreztem a bőrömet, hogy az az egyetlen csepp szinte égette a bőröm.
- Ha neked nem sikerül, akkor gondolom senkinek. Ne aggódj, bízom benned! - jelentettem ki, miközben a motel felé igyekeztünk. Nagyot nyeltem, mert azért voltak kétségeim, de nem miatta. Inkább magam, vagyis Jackie miatt, aki olyan volt, mint valami parazita, amitől nem lehet megszabadulni. Tényleg felért volna egy csodával, ha sikerül legalább elnyomni hosszabb időre, ha eltüntetni nem is tudtuk. Liezel pedig egy csodatevő lesz a szememben.
Kicsit meglepett a szavaival, nehezen hittem el, hogy épp egy vámpírba volt szerelmes, bár... manapság előfordultak hasonló dolgok. Elmosolyodtam, ahogyan a különböző fajokról, valamint a jó és rossz tettekről beszélt. Igaza volt, még a halandó emberek is képesek voltak gyilkolni, pusztítani, nem kellett ahhoz vérszomj, vagy természetfeletti erő.
- Ebben igazad van, bárcsak mindenki így gondolkodna. - feleltem röviden. - Biztosan szuper pár voltatok a vőlegényeddel, efelől semmi kétségem. Gondolom, a faj nem számít, ha szerelemről van szó. - Elgondolkodtam ezen, hiszen egy kicsit én is hasonlóba csöppentem. Igaz, egy kicsit más volt, még egyszerűbbnek is mondtam volna, ha nincs a másik énem. Bár nem kellett ahhozkét ellenséges fajhoz tartoznunk Cedrickkel, hogy nehezek legyenek a dolgok köztünk. Én vámpír voltam, egy másik, gonosz személyiséggel, ráadásul vámpír, ő pedig egy csodálatos emberi lény. Felsóhajtottam végül, s lopva Liezelre pillantottam, de ekkor már odaértünk a motel elé. Úgy tűnt, nagyon elkalandozott, ahogyan én is.
- Tulajdonképpen... én egy embert szúrtam ki magamnak. Illetve... nem volt tervbe véve. Ő valahogy, nem is tudom. Más, mint a többiek, tudod? Részben miatta is teszem ezt, vagyis hát... ő ébresztett rá arra, hogy többé nem bujkálhatok. Lépnem kell valamit, ha élni akarom az életem. - vontam vállat, s közben elindultam a lépcsőn, a szobám felé, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a varázslathoz.


648 szó ||youtube || Mosdók 3739568389 Mosdók 2566525366   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptySzer. Szept. 04, 2019 5:17 pm


To: Ruby Jacqueline Hale


513 words ❖ soulmate ❖ note: Mosdók 2566525366  ❖ kredit



Nem tudom, miért, de elkezdtem bízni Rubyban, így amikor faggatni kezdett, eldöntöttem magamban, hogy elmondom neki, mit tervezek. Védekezőn emeltem fel a kezem viszont, mikor azt kezdte taglalni, hogyha amiatt a varázslat miatt történhet baj, amit miatta fogok elvégezni.
- Nem, Ruby, várj. Az a varázslat, amivel elnyomjuk a másik éned, közel sem olyan, mint… mint amit ezután fogok tenni. Tudod… régi igazság, miszerint a varázslatnak ára van. Ezt már említettem is, ugyanakkor… az a varázslat, amit el akarok végezni… - Magam mellé engedtem a kezeimet, majd mély levegőt vettem, amit igencsak lassan fújtam ki. – A valóság az, hogy fel akarom támasztani a halott vőlegényemet. – Megnyaltam a szám szélét, így néztem rá, a szemeit fürkészve. – Tudom, őrültségnek hangzik. De ezen a varázslaton dolgozok évek óta és most… most eljutottam oda, hogy végre sikerülhet. Viszont azzal, hogy visszahozok egy életet a halálból, felborul az egyensúly. S nem tudom, miféle büntetést kaphatok érte, de bármi is az ár… vállalom. – Határozott voltam és ha le akart volna beszélni, nagy eséllyel nem hagytam volna magam. Egyszerűen képtelen voltam Kieran nélkül élni. Az éltetett, az vitt minden egyes nap előre, hogy elhitettem magammal: egy nap újra együtt lehetünk. S most egyre közelebb voltam ahhoz a naphoz. Akartam, hogy az a nap eljöjjön.
- Tehát, ha jól értem… néha látod, tudod, mit tesz a másik feled, máskor pedig fogalmad sincs róla? Ezt ő szabályozhatja vajon? – Elgondolkodtató volt. Talán egy orvos többet értett volna ehhez, de lehet, hogy még ő sem tudott volna erre magyarázatot. Meglepett a hálálkodása, hiszen még semmit sem tettem érte. Még nem nyomtuk el a gonosz énjét, vagy nevezzük bárhogyan.
- Akkor hálálkodj, ha sikerült. Bár sikerülni fog, efelől semmi kétség – Magyaráztam egy mosollyal, majd az utcán sétálva lazán zsebre dugtam a kezeimet. Rossz szokás volt, de valamiért ösztönösen rejtettem el a kezeimet.
- A vámpírok és boszorkányok ősidők óta ellenségek, ezt én magam is tudom, de… - Szusszantam és röviden fel is nevettem. - …képzeld, a vőlegényem is vámpír volt. – A lányra emeltem a tekintetemet, kissé talán zavarban is voltam. – Én már rég rájöttem, hogy nem egy fajcsoport dönti el, ki a jó és ki a rossz. Hanem a tettek… egy boszorkány is tehet rosszat, ölhet, gyilkolhat, míg egy vámpír is lehet jó, segíthet másoknak. Már ha érted, mire gondolok. Te sem vagy rossz. – Vállat vontam. – Még akkor sem, ha a másik feled olykor bajt kever. – Újból megvontam alig láthatóan a vállam. Félhettem volna tőle, vagy a másik felétől, de nem tettem. A mágiámmal képes lettem volna itt helyben megölni; kitörni a nyakát vagy csak a fejét fájdítva leszerelni. Tehát nem kellett aggódnom.
Emlékeztem még arra az időre, mikor Kierannal hadakoztunk a kapcsolatunk elején. Mulatságos volt, de aztán minden megváltozott, mikor egyszer egészen közel tudott hozzám merészkedni. Az első csók…
Teljesen belemerültem a gondolataimba; talán percek is elteltek úgy, hogy nem voltam „magamnál”. Mire feleszméltem, már a motelnél voltunk. Fogalmam sem volt róla, hogy merre jöttünk vagy hogyan, hol… Voltak ilyen „kieséseim”. Azóta a nap óta fordult elő párszor, mióta Kieran meghalt. Sosem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de másnak talán aggasztó lehetett volna. Nekem kevésbé.
Try, try, try...



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptySzer. Aug. 28, 2019 2:27 pm


Liezel & Ruby




Nem tudtam, miért bíztam meg szinte azonnal a lányban, de az első pillanattól fogva így volt. Néhány szóváltás után pedig már egyáltalán nem kételkedtem ebben, habár kissé furcsálltam. Mindig távolságtartó voltam az emberekkel, részben Jackie miatt, aki az évek alatt elültette a bizalmatlanság magját bennem. Senkiben sem bíztam, ám... ott volt Cedric, s azok a megmagyarázhatatlan, leírhatatlan érzések. Magamért akartam elsősorban ezt a varázslatot, ugyanakkor most már Cedric is a képben volt. Őérte is csináltam, s egy normális életért, amire nagyon régóta nem volt lehetőségem.
- Értem. Akkor különösen vigyázni fogok rá. De Liezel... miért gondolod, hogy erre szükséged lesz? - Kissé aggódva meredtem rá, tényleg érdekelt, miért hiszi ezt, vagy mire készül, ha erre szüksége lehet később. Nagyon reméltem, nem a varázsital miatt, amit nekem akart készíteni, mert hiába akartam mindennél jobban megszabadulni J-től, ha ezzel mást veszélybe sodrok... akkor inkább lemondok erről. Következő szavai még inkáb felerősítették az aggályaimat, homlokráncolva, s kissé vonakodva szólaltam meg.
- Ugye nem arról a mágiáról beszélsz, amit én kérek tőled? Mert ha bármi bajod eshet emiatt, akkor inkább nem megyek bele. Épp amiatt akarok megszabadulni a másik felemtől, hogy ne sodorjak senkit veszélybe, ha a megszabadulása is ezzel jár, az semmivel sem jobb. - magyaráztam kissé rémülten, s minden egyes szót véresen komolyan gondoltam, amit érezhetett is a szavaim által.
Láttam az arcán, hogy meglepődött, bár legalább nem ijedt halálra, vagy bélyegzett meg az őrült szóval. Soha, senkinek nem meséltem még erről, egy titok volt, amit bár ketten tudtunk, mégis titok maradt, hiszen mindketten ugyanazon a testen osztoztunk. Most már Liezel is tudott róla, viszont nem gondoltam volna, hogy ő bárkinek is elmondja. Bíztam benne.
- Elmondhatatlan érzés, hasonlítani sem tudom semmihez. Tehetetlen vagyok olyankor, s a legrosszabb az egészben, miszerint sokszor fogalmam sincs a dolgokról. Nem tudom, mit tett, avagy mit tettem, nem tudom, kinek ártottam. Máskor pedig... mikor jelen vagyok, nem, nem tudom melyik a rosszabb. - mosolyodtam el szomorúan, miközben próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy Jackie nem lesz többé. Alegboldogabb ember lennék a világon, ha ez tényleg sikerülne.
- Nagyon hálás vagyok neked, Liezel. Nem leszek kevésbé hálás akkor sem, mikor visszaadom a láncot. Örökké az adósod leszek. - ejtettem ki a szavakat halkan, kissé megilletődve. Tényleg nem tudtam, miképp viszonozhatnám ezt a szívességet, valószínűleg sehogy, túl fontos ez nekem ahhoz, hogy csak úgy letudjuk egy aprósággal. A medál őrzése nem volt elég ehhez.
- Akkor irány a motel! - Nem is mondtam többet, fölösleges szócséplés lett volna bármit is hozzátenni. Ott megtalálunk mindent, amire szükségünk lesz, s gyorsan kell cselekednünk, mielőtt elveszítem az irányítást. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha a boszinak miattam esne baja. Ledöbbenve néztem végig, ahogy az ajtót mágiával nyitotta ki, igaz, már láttam hasonlót, de még mindig elkápráztatott ez a fajta mágia. Követtem őt, lassan indulva el az utcán a motel irányába.
- A legtöbb boszorkány nem keveredik a vámpírok ügyeibe. Ráadásul akkor kellett cselekdnem, amikor Jackie-t hoszabb ideig el tudom nyomni. Ez nem sűrűn fordult elő. - grimaszoltam, s igyekeztem úgy szedni a lábaim, hogy beérjem őt, s mellette sétálhassak.


505 szó ||youtube || Mosdók 3739568389 Mosdók 2566525366   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyVas. Aug. 04, 2019 9:10 pm

To: Ruby
Try, try, try...

Kissé megráztam a fejemet, mert először nem akartam beszélni arról, miféle nyakláncról van szó, de végül egy sóhaj után mégis szóra nyitottam a számat.
- Ruby, ebben a medálban… van némi mágia. Képes voltam beletenni, s ez lehetőséget ad arra, hogy később hasznát tudjam venni. Ha úgy alakulna, hogy szükségem van rá, egyszerűen elnyelem belőle a mágiát… - Magyaráztam, majd oldalra döntöttem a fejemet. – Bár remélem, nem lesz rá szükségem, azonban mindenre fel kell készülnöm. Lehet, hogy amit készülök tenni… végzetes lesz, s már csak ez segíthet rajtam. Vagy legalábbis ad némi reménysugarat. – Böktem meg végül a medált az ujjammal, ami már a lányon volt. Hálás voltam neki, amiért megőrizte nekem a medált, avagy magát a nyakláncot. Jelenleg senki másnak nem tudtam volna odaadni, hiszen nem voltak különösebben barátaim. Sőt, ismerőseim sem nagyon. Túlságosan a magam útját jártam, s nem érdekelt semmi és senki.
Amikor végre mesélni kezdett magáról, kissé meglepődtem. Mármint a szavain… érdeklődő ábrázattal fürkésztem tovább, majd elhúztam a számat.
- Nem lehetett egyszerű neked… a másik éneddel. El sem tudom képzelni, milyen lehet, mikor elveszíted az irányítást. – A fejemet csóváltam, majd kortyoltam az italból. – Mindenesetre érthető, ha el akarod őt nyomni magadban. De a jó hír, hogy megoldható. A mágia tényleg csodákra képes, ha az ember megfizeti az árát. Mondjuk a fizetségen már túl is estünk, így a rám eső dolgokkal kell törődnünk. – Bólintottam is hozzá egy aprót, majd az üres poharamra emeltem a tekintetemet. Zavart, hogy üres, de úgy döntöttem, ezúttal nem iszok többet.
- Menjünk. Mint mondtam, kell valami tőle és tőled is. Valami személyes. – Felálltam és várakozón pillantottam le rá. Amennyiben követett, elindultam a pult felé, hogy rendezzem a számlát, majd ezt követően fordultam vissza hozzá. – Ha minden jól megy, ma megkapod az első adag varázsitalt. Szükségem lesz még pár apróságra, így jobb lesz, ha a lakásodra megyünk. – Feltéve, ha bízol bennem. Tettem még hozzá gondolatban, majd elindultam kifelé az épületből. Az ajtót mágiával nyitottam ki, egy laza kézmozdulattal, majd kisétáltam rajta. Bevártam Rubyt, hogy ő mutassa az utat, de nem sürgettem túlzottan. Igazítottam a fekete tincseimen, majd a szemem sarkából néztem rá.
- Más boszorkányt nem kerestél még fel ezügyben? Biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen a környéken. – Elmosolyodtam. Nem zavart, hogy engem keresett fel, pusztán kíváncsi voltam, hogy miért.

clothes ❖ 378 words ❖ God Is A Woman ❖ -

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 8:03 pm


Liezel & Ruby




Végre felcsillant a remény, s ettől valamelyest izgatottságot is éreztem, ám az ürességen, ami bennem kongott, még ez sem segített túl sokat. Vártam, hogy kitalálja az árat, s mikor leakasztotta a láncot a nyakából, furcsán néztem rá, nem értettem, mit akar azzal. Végül az én nyakamba akasztotta, én pedig óvatosan, két ujjam közé csippentve szemléltem az ékszert. - Mire való? Ez valami... talizmán? - kérdeztem halkan, nem sokat tudtam a boszorkányságról, de azzal még én is tisztában voltam, vannak bizonyos tárgyak, ékszerek, amik a boszik segítségére lehetnek, vagy amiből erőt nyerhetnek. Viszont ez akár egy sima nyaklánc is lehetett, ami fontos a lánynak, csak jelenleg nem tarthatja magánál. Oké, ez kicsit sántít, viszont... Vállat vontam, ezzel jelezve, ha nem akar, nem kell válaszolnia a kérdésre. Inkább lenyeltem a kíváncsiságom, jó hangosan, miközben próbáltam további szavaira összpontosítani. Kicsit nehezen ment, zúgott a fejem, s enyhén hasogatott a fájdalomtól, fárasztó dolog volt elnyomni J-t. - Rendben, megőrzöm neked. - bólintottam, s a láncot a pólómba ejtettem, hogy rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől. Nagyon fontosnak tűnt neki, én pedig elszánt voltam, igenis megőrzöm neki, akár az életem árán is! Épp úgy, ahogyan kérte tőlem. Ez igen csekély ár volt ahhoz képest, amit én kértem tőle. - Köszönöm. - bólintottam újfent, s ismételten megpróbálkoztam egy mosolyfélével. Nagyon hálás voltam neki, amit nem is tudtam volna szavakba önteni úgy igazán, hát nem is próbáltam. Ez az egyetlen szócska nem írta le a hálámat, pedig tényleg az életemet készül megmenteni a lány. Nagyon reméltem, hogy sikerrel járunk, bár egyelőre igyekeztem elnyomni magamban a reménykedést, nehogy végül koppanjak.
Kiérve az illemhelyről, követtem őt az asztalhoz, ahol korábban helyet foglalhatott, majd leültem vele szemben. Kezeimet az asztallap alá rejtettem, összekulcsolva, s figyeltem, ahogy italt rendel. Elgondolkodtam, hogy ha alkoholhoz nyúlok, az vajon segít abban, hogy elnyomjam a másik felemet, vagy épp ellenkezőleg? Elhúztam a számat, nem tiltakoztam, de már előre eldöntöttem, hogy egy pohárnál többet nem iszom majd. Az talán nem árt meg, hiszen Cedric mellett többet is ittam, mégsem ártott meg. Csak ellazít... nyugtattam magamat. Megvártam az italt, addig nem is mondtam semmit, s megragadva a poharat az övének koccintottam. Az éles csilingelésre összerándultam, minden erőmmel azon voltam, hogy ne szaladjak el rémülten. Ittam egy kortyot, visszahelyeztem a poharat az asztalra, kezeimet újra az ölembe ejtve. Megnyaltam az ajkaimat, s belekezdtem. - Volt egy balesetem néhány évvel ezelőtt, amiben elég súlyosan megsérültem. Az orvosok azt mondták, az agyam egy része megsérült, skizofréniával diagnosztizáltak. Átváltozásom után pedig... - pillantottam rá, hiszen fogalmam sem volt róla, megérezte-e, mi volnék - Kialakult Ő. Jackie. - Lesütöttem a pilláimat, kissé zavarban voltam, ráadásul ismertem boszorkányokat, akik elhajtottak, csak azért, mert vámpírrá váltam. Ittam egy újabb kortyot, rögtön érezni is kezdtem a melegséget a gyomromban, ami igazán jól esett. - Ez nagyjából öt éve történt. Akkor jelent meg. - nagyot nyeltem, de tekintetemet ezúttal rászegeztem a szép vonásokra, nem pillantottam félre.


481 szó ||youtube || Mosdók 3739568389 Mosdók 2566525366   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyHétf. Jún. 24, 2019 3:10 pm

To: Ruby
Try, try, try...

A kérdésére nem tudtam, mit feleljek. Jelenleg nem volt szükségem semmire. Nem tudtam, mit kérhetnék tőle, de nyilván ingyen nem segítek. Ahogyan mondtam, mindennek ára van, ahogyan egy varázslatnak is, ami megkönnyíti az ő életét. Legalábbis egy ideig biztosan. Hümmögtem néhány pillanatig, majd félrepillantottam.
- Mit is kérjek…? – A tükörképemre meredtem, aztán a nyakláncomra tévert a tekintetem. A családi ereklye… a medál. S ekkor ugrott be, mit kérhetnénk cserébe. Levettem a nyakamból a tárgyat, majd kicsit megbűvöltem, de ebből ő semmit sem érzékelhetett. Mágiát rejtettem bele, néhány bűbájra elegendőt. Ezt nyújtottam végül oda a lánynak, de félúton meggondoltam magam és egyszerűen a nyakába akasztottam.
- Azt akarom, hogy vigyázz erre, akár az életed árán is. Egyszer majd szükségem lesz rá és akkor vissza fogom tőled kérni… - Nagyot nyeltem. Egy részem ugyanis attól félt, hogy amiért tiltott mágiát használok, az ősiek majd bosszút akarnak rajtam állni. Hiszen egy halottat akarok visszahozni az élők közé, nem? Gondolnom kellett a következményekre is. Bár nem akartam. Erősen akartam hinni abban, hogy a Lacroix boszorkányok megértik, mit miért teszek. Nem akarok ártani senkinek, egyszerűen csak boldog akarok lenni. S ehhez nekem Kieranhoz van szükségem.
A továbbiakra bólintottam egy aprót. Mindent hallani akartam, s az nekem mindegy volt, hol kezd el nekem mesélni. Elmosolyodtam halványan, fürkészve az arcát.
- Minden rendben lesz, bízz bennem. Mármint, idegen vagyok a számodra, nyilván… de nem vagyok fejvadász vagy ilyesmi. Ne feszengj – Magyaráztam már-már nevetve.
Amint belement az ötletembe, miszerint odabent, avagy odakint az asztaloknál, egy pohár ital mellett folytassuk, már indultam is utána. Kíváncsi voltam, miket mesél majd el nekem, hiszen nem tűnt hétköznapinak ez a lány. Meg hát, eleve ez az egy testben két lélek… hogy nem ölték még meg egymást? Vagy nem lehet ilyesmit művelni? Elgondolkodtam, majd ahhoz az asztalhoz húztam finoman, ahol én is nem rég ültem. Aztán odaintettem a pincér srácnak, s mutattam az ujjaimmal, miszerint kettőt kérek abból, amiből eddig is ittam. A lányra emeltem a tekintetemet, majd leültem és hátradőltem.
- Szóval? Hallgatlak, Ruby. Részletes beszámolót kérek mindenről… meg kell ismernem a történetedet, hogy a varázslat pontos legyen – Magyaráztam, habár nem feltétlenül volt minden igaz ebből. Csupán azt akartam elérni, hogy tényleg mindent elmondjon. Én már csak ilye kíváncsi lélek voltam.
Miközben arra vártam, hogy megeredjen a nyelve, kihozták az italainkat, s egyből meg is fogtam a poharamat.
- Nos, a szövetségünkre, Ruby! – Emeltem meg, s ha ő is így tett, koccintottam vele. Ezek után egyben lehúztam az italt. Jólesett a torkomnak. Másrészt abban bíztam, ez feloldja kicsit Rubyt is.

clothes ❖ 418 words ❖ God Is A Woman ❖ Dalolj, kismadár Very Happy

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyHétf. Jún. 24, 2019 1:29 am


Liezel & Ruby




Lehajtottam a fejem, s kissé félve néztem a csinos lányra. Nem tőle féltem, inkább attól, ahogy reagál a szavaimra. Eddig nem sok embert avattam bea kis titkomba, még a balesetről sem beszéltem, vagy arról, ami utána volt, a vámpírrá válásom utáni események pedig tabu témák voltak. Nem véletlenül. Az is kész csoda volt, hogy Cedricnek a balesetet meg mertem említeni. Ahogy eszembe jutott a fiú, tompa fájdalom hasított a gyomromba. Szerettem volna, ha mindez a borzalom előtt találkozom vele, nem így, Jackie-től tartva, aki az istenért is, én vagyok! Legalábbis... nem. Tudtam, hogy ez egy betegség, amit valamilyen módon a vámpírvér felerősített, de J valódi volt. Egy másik személy, nem én. - Bármire képes vagyok, ha tudsz segíteni. Mit szeretnél, mit ajánljak fel? Még a lelkemet is odaígérem neked, ha az segít! - Az sem érdekelt, ha ő maga az ördög, ha olyasfajta lénnyé változom,mint Malachai Parker. Nem számított, normális elmét akartam, a vámpírlétemen úgy sem változtathattam, legalább valami normális legyen bennem... Cedrickel lenni kockázatos volt még vámpírként is, de én legalább nem voltam őrült velejéig romlott, mint J. Tényleg bármire képes lettem volna, hogy visszanyerjem önmagamat. Nem kívántam mást, csak annyit, ne kelljen minden elalvás előtt rettegnem, hogy ha felkelek, már újra háttérbe leszek szorítva. Nem akartam ezt, s nálam boldogabb ember nem is létezhetett volna, ha mindezt megkapom. Ezt, s akkor talán Cedricet sem kell hanyagolnom. Nagyot sóhajtottam, s átgondoltam mindazt, amit még mondott, mielőtt válaszoltam volna. Nem reagáltam mindenre azonnal, csak a kérdésére, mert nem hittem a fülemnek, még kétszer lejátszottam magamban a szavait, mire végre megértettem, felfogtam, hogy ez tényleg megtörténik. Nem álmodom, s Jackie sem rondított bele a tervembe. Most először ő volt az, aki semmit sem tudott. - Bármire válaszolok, amire csak szeretnéd, de talán nem itt. - intettem a fülkék irányába. Igaz, az még nem sűrűn fordult elő, hogy Jackie napközben vette át az irányítást, miközben magamnál voltam, de aggódtam. Féltem, hogy kárt tehet ebben a lányban, akkor is, ha volt ereje, Jackie bármire képes volt, kicsit még mindig kételkedtem, furcsa és gyanús volt, miszerint nem tud erről az egészről. - Ez mind megoldható. - bólogattam lassan, mint aki nem egészen van jelen, s tulajdonképpen nem is voltam. Fárasztó volt kiszorítani J-t a fejemből, nem is értettem, ő miként volt erre képes állandóan. Ezek szerint nem csak fizikálisan volt erősebb nálam. - Valami tőlem, tőle, és egy kis vér. Igen. - bólintottam újra, mintegy feljegyezve fejben, mire is lesz szükségem a varázslathoz. Próbáltam viszonozni a mosolyát, egy haloványra futotta csak, bár ez jobb volt, mint összeszorított szájjal meredni rá. Bizonyára így sem gondolt normálisnak, nem akartam tetézni a bajt. Kicsit fellélegezhettem, hiszen volt megoldás, ráadásul Liezel igencsak kedvesnek tűnt, nem küldött el, pedig látszott, hogy nem így tervezte a napját, s nem is nézett teljesen bolondnak, legalábbis szavakkal és pillantással nem fejezte ki. Már ezért hálás voltam neki. - Rendben. Az jó lenne, örülnék neki! - feleltem ezt is egy kissé lassan, vontatottan, de az utolsó szavakat sürgetően ejtettem ki, s meg sem vártam a választ, már löktem is ki az ajtót, csak azután pillantottam hátra, hogy odakint bevárjam a lányt.


518 szó ||youtube || kicsit vérszegény, de na... jelenleg a lánykám is az Mosdók 3739568389 Mosdók 2566525366   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyPént. Jún. 21, 2019 11:45 pm

To: Ruby
Try, try, try...

Egy fél pillanatra felvontam a szemöldökömet, mikor azt említette, hogy egy New Orleans-i boszorkánytól tudja a nevemet. Nem tudtam, ki és miért küldte hozzám, de egy részemet bosszantotta, ha beleavatkoztak a dolgaimba. Bár ez a lány nem tűnt veszélyesnek, sokkal inkább csak egy olyasvalakinek, akinek szüksége volt segítségre. A nevét egyből megjegyeztem, valahogy illett rá és a vörös hajkoronájára.
Kíváncsian fürkésztem a vonásait, a szemeit és próbáltam kitalálni, mi jár a fejében, avagy miért keresett fel, míg végül megszólalt, élesebb hangszínt megütve. Nem hiszem, hogy megérdemeltem.
- Hm – Nem is reagáltam rá többet, pedig felfogtam a szavainak az értelmét. Egy testben két lélek; akárhogyan is, ez nem lehetett egyszerű.
Aztán végül elkezdett beszélni arról, amit vártam. Elgondolkozva, szótlanul léptem el mellette, majd jártam körül, mígnem újra megálltam előtte.
- Mindenre van megoldás, Ruby… de mindennek van ára. Mit tudsz nyújtani a segítségemért cserébe? – Oldalra döntöttem a fejemet, majd lassan karbatettem a kezeimet, így vizslatva tovább a lányt. Azonban, mielőtt válaszolhatott volna, folytattam.
- Ideiglenesen el tudom nyomni a „másik éned”. Bár erről szeretném, ha bővebben mesélnél. Hogyan és miért létezik Ő? Mióta él? – Sorban tettem fel a kérdéseimet, amik így első körben az eszembe jutottak.
Egy részem pedig azt kívánta, hamar essünk túl ezen a segítősdin, hogy visszatérhessek az ünnepléshez és ahhoz a vodkához, amit iszogattam odakint. De nem akartam magára hagyni Rubyt. Nem tudom, miért, de valami azt súgta, tényleg szüksége van a segítségemre.
- Egy varázsital lenne a kulcs – Kezdtem el magyarázni, miközben végigmértem. – Kell valami Tőle és Tőled is. Na és egy kis vér… hisz az összeköt titeket – Ingattam a fejemet, majd halványan elmosolyodtam végül. Reméltem, hogy a mosolyom megnyugtatja őt egy kicsit, s azt is, hogy ezután oldottabb lesz a közelemben. Legalábbis úgy éreztem, feszeng, ami végtére is nem volt meglepő, pusztán inkább zavaró. Hiszen így hogyan is lehetett volna bármit megbeszélni, avagy bármire is jutni? De kész voltam meghallgatni őt.
- Mindenesetre, ha gondolod… megbeszélhetünk mindent egy ital mellett odakint. Feltéve, ha nem ragaszkodsz a mosdóhoz – Pillantottam körbe, majd vissza a lányra egy mosolyfélével.

clothes ❖ 339 words ❖ God Is A Woman ❖ Remélem, jó ><

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptySzer. Jún. 12, 2019 1:16 am


Liezel & Ruby




Azt hittem, kicsit nehezebben találom meg Liezelt, s nem botlok bele azonnal. Nagyon reméltem, hogy ha már így alakult, tud is segíteni rajtam, vagy akar. Túl könnyű volt rátalálnom, így kicsit kételkedtem, ugyanakkor meg kellett próbálnom. Ez volt az egyetlen esélyem, nem tudhattam, mikor bukkan fel Jackie, hogy megakadályozzon abban, amire készültem. Még egyszer végigmértem a lányt, a szavai meggyőztek arról, hogy ő az, akit kerestem. Az él a hangjában nem riasztott el, sőt, szinte fel sem tűnt, hogy nem túl kedvesen szólt hozzám. Nem barátkozni jöttem, komoly bajban voltam. - Ruby vagyok. Egy New Orleans-i boszorkány adta meg a neved. - emeltem fel kissé az állam, szavaimmal pedig jeleztem, hogy tudok róla, micsoda, kicsoda ő. Egyelőre nem mondtam többet, meg akartam várni a reakcióját. A köszönetét szinte figyelembe sem vettem, csak meredtem rá, mint egy élőhalott, túl akartam esni a formaságokon, de mikor kezét az arcom felé irányította, ledermedtem. Meg sem mertem moccanni, hirtelen megfordult a fejemben, hogy mi van, ha J már felkereste korábban, csak nem tudok róla, s teletömte a fejét mindenfélével, vagy esetleg bántotta. Abból a pszichopatábl minden kitelt. Egyáltalán nem tudtam úgy gondolni rá, mintha a részem volna. Levegőt is csak azután mertem venni, hogy eltűrte a tincsemet, kissé remegő testtel szívtam tele újra oxigénnel a tüdőmet. - Sajnálom. Nem igazán volt időm összeszedni magam. Ez van, ha az ember lányának két személy van a testében. - hangom kissé élesen csengett, majd bocsánatkérő pillantást küldtem a lány felé. Nem akartam goromba lenni vele, de olyan mértékben fáradt, erőtlen voltam... Nem sok lélekjelenlét maradt bennem az elmúlt napok miatt. - A segítségedet szeretném kérni. Én... el akarom nyomni a másik énemet. Szerinted... szóval... mágiával sikerülhet mindez? - kérdeztem akadozva, s kétségbeesetten néztem rá, s erőt kellett vennem magamon, hogy ne fakadjak sírva. Elfáradtam. Jackie minden erőt kiszipolyozott belőlem, többet, mint amit elbírnék viselni. Nem tudtam volna szavakba önteni, mennyi szenvedést, mennyi kínt okozott már nekem a lány, aki birtokba vette a testem, lebéklyózta az elmém, s szép lassan tönkretette az életem. Fogalmam sem volt már többé, milyen normálisnak lenni, milyen az, mikor nem retteg az ember. Vissza akartam csinálni mindent, legalábbis annyit, amennyire talán képes volt egy boszorkány, ha már a halandóságom képtelen volt bárki is visszaadni. Az az én saram volt, nem csinálhattam vissza, de J-t még talán el lehet tüntetni, vagyis... elnyomni. Bíztam az előttem álló nőben, nagyon is, csak remélni tudtam, hogy nem fölöslegesen.


401 szó ||youtube || Mosdók 3575419701  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyKedd Jún. 11, 2019 11:07 am

To: Ruby
Try, try, try...

Átkoztam magam a történtekért. Leginkább azért, mert képtelen voltam akkor és ott megvédeni azt, akit szeretek; láttam meghalni Őt. Igazából az életem borzalmas volt. Sem a szülő városom nem adta meg nekem a kellő boldogságot, hiszen ott Marcel és kedves bandája keserítették meg az életünket, itt pedig… hiába éltem már több éve, nem találtam a helyemet. Szinte még most is idegen volt mindenki, annak ellenére, hogy a magam kedves, mosolygós módján bárkivel szóba elegyedtem és bárkit képes voltam levenni a lábáról. Ez csak egyfajta álarc volt. A kedvesség sosem egyenlő azzal, amit az ember legbelül érez, kérlek… s ezt jobb, ha mindenki tudomásul veszi.
Egy ideje a Grill volt a törzshelyem. Főként, mert ez volt az a központi hely, ahol mindenki megfordult, így látásból sokakat ismertem. Most is itt ütöttem el az időt; ünnepelni akartam, ugyanis végre áttörést értem el abban a projektben, amire már évek óta készülök. S tudtam, hogy már nem kell sok ahhoz a varázslathoz és minden… minden helyreáll az életemben. Egy vodka után mentem a mosdóba, hogy kicsit rendbe szedjem magamat. A tükör előtt álltam, mikor hallottam nyílni az ajtót. Nem néztem oda, csak elzártam a csapot és leráztam a kezeimről a vizet a földre. A nevem hallatán viszont egyből felvontam a szemöldökömet és a lányra emeltem a tekintetemet.
- Attól függ, ki keresi – Döntöttem oldalra a fejemet, de a szavaim komoly élével ellentétben egy mosoly is megjelent az ajkaimon. A bókra ez a mosoly kiszélesedett, habár kicsit furcsa volt ezt egy nőtől hallani.
- Értem, köszönöm, azt hiszem – Néztem félre, majd vissza és végigmértem a csapzott lányt. Szinte lerítt róla, hogy nem ok nélkül keresett meg engem. Közelebb léptem hozzá, majd félretűrtem egy tincset az arcából, őt fürkészve.
- Mi történt veled? Csapzott vagy és úgy tűnik, némileg kétségbeesett is, ha hozzám fordultál… - Ingattam kicsit a fejem, majd visszahúztam a kezemet és összefontam magam előtt végül a karjaimat. – Mit szeretnél, mondd? – Nyilvánvaló volt, hogy akart valamit. Nem tudtam, mit, de bizonyára fontos volt neki. Azt sem tudtam, képes leszek-e segíteni neki.

clothes ❖ 337 words ❖ God Is A Woman ❖ Remélem, használható Very Happy

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
16
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyKedd Jún. 11, 2019 2:29 am


Liezel & Ruby




Mióta Cedrickel először találkoztam, egy kis reménységet éreztem, volt kire gondolnom, mikor enyém volt az irányítás, sőt, olyannyira erőt adott nekem, hogy napokig nálam volt a gyeplő. Aztán jött a szünet, a nagy sötétség, ezúttal viszont néhány dolgot érzékeltem magam körül, mintha valami fátyol mögül figyelném az eseményeket. Nagyjából tudatában voltam a dolgoknak, de nem én irányítottam, Jackie irányította a testem, az elmém pedig a háttérbe szorította. Lassan kezdtem megérteni, hogy rátalált Malachai Parkerre, aki utasításokkal látta el. Nem örültem, egyáltalán nem, sőt, a frászt hozta rám az a fickó, bár nem voltam jelen, mikor először találkoztak. Jackie feje azonban tele volt emlékképekkel, jelenetekkel, amik Kairól szóltak, ahogy ő hívta. Nem mertem belegondolni, mi történik, ha egyszer engem keres fel Kai, nem pedig J-t...
Cedric, bár erőt adott nekem, nem mertem újra felkeresni, napokig csak töprengtem, mit is kéne tennem. El akartam hagyni a várost, ám tudtam, úgysem sikerülne, úgysem hagyná a másik felem. Sőt, talán meg is büntetne, ha megpróbálnám elszakítani Malachaitól. Szerencsére én sem voltam rest, amíg én voltam előtérben, ráadásul ezúttal Jackie-nek fogalma sem volt róla, mit tervezek, ügyesen eltitkoltam, sikerült egy kicsit nekem "elaltatnom" őt. Egy kis cetlire írtam fel a nevet, amit kaptam egy boszorkánytól, akivel korábban már kapcsolatban álltam, talán ő volt az egyetlen, akit J nem takarított el az útból. Nem tehette, nem mehetett New Orleansba, ott nem végezhetett egy boszorkánnyal, mert valószínűleg a többi hajtóvadászatot indítana ellene. Öngyilkos küldetésbe pedig soha nem menne, hiába volt őrült, ennyit tudtam róla.
Liezel Lacroix - állt a cetlin, amit a könyvbe rejtettem, s ahelyett, hogy megnéztem volna az interneten, ami amúgy sem vezetett volna sehová, a belvárosba mentem. Felkaptam a cetlit, gyújtottam egy gyufát, és meggyújtottam. Megvártam, míg a fém szemetesben porig ég a papiros, felkaptam a dzsekimet, s bezártam az ajtót magam mögött. Még csak a tükörbe sem néztem, valószínűleg szarul nézhettem ki, karikás szemek, csapzott haj, de legalább önmagam voltam. A Grill volt az elsőszámú úticélom, valószínűnek tartottam, hogy ha ott megkérdezek valakit, legalább egy tudni fogja kicsoda is ez a Liezel. Elég különleges neve van ahhoz, hogy ne legyen belőle három egy városban, ráadásul a boszi szerint igazán feltűnő szépség. Ahogy betettem a lábam, azonnal a mosdók felé vettem az irányt, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, s úgy gondoltam, először a pult mögött tartózkodó csapost kérdezem meg. Reméltem, hogy a női mosdót üresen találom, ám ahogy betettem a lábam, szinte a zsigereimben éreztem,  hogy Liezel áll előttem. Fekete haj, sötét szemek, enyhén kreol bőr, s valóban, csodaszép volt, az a fajta lány, aki képes mindenki önbizalmát rombadönteni egy pillanat alatt. Engem nem érdekelt, a legkevésbé a külsőm foglalkoztatott. Talán valamikor, pár évvel ezelőtt még elpirulva hagyom el a helyiséget zavaromban, de mindez a múlté volt. - Te vagy Liezel? - kérdeztem, hangom teljesen élettelennek hangzott, amitől meg kellett volna rémülnöm, ha nem szoktam volna már meg. - Tényleg olyan szép vagy, ahogy mondják. - jegyeztem meg elfúló hangon, megpróbáltam valami mosolyfélét erőltetni az arcomra, nem sok sikerrel. Nem akartam elhinni, hogy ilyen könnyű volt megtalálni. Szinte égtek az ujjaim, annyira szerettem volna belecsípni a saját karomba, végül nem tettem, helyette inkább összefontam magam előtt a karjaimat.


524 szó ||youtube || Mosdók 3575419701  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Mosdók   Mosdók EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 2:14 pm

Mosdók Vo106l10

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Mosdók Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Mosdók Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók Empty

Ajánlott tartalom


Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
 

Mosdók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Mystic Grill-
^
ˇ