Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Mosdók EmptyVictor Sutton
Pént. Júl. 19, 2019 2:16 pm



Victor Sutton

Mosdók EmptyDamien Blanchard
Pént. Júl. 19, 2019 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Mosdók EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Mosdók EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Mosdók EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Mosdók EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Mosdók EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Mosdók EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Mosdók EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Mosdók EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Mosdók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 8:03 pm


Liezel & Ruby




Végre felcsillant a remény, s ettől valamelyest izgatottságot is éreztem, ám az ürességen, ami bennem kongott, még ez sem segített túl sokat. Vártam, hogy kitalálja az árat, s mikor leakasztotta a láncot a nyakából, furcsán néztem rá, nem értettem, mit akar azzal. Végül az én nyakamba akasztotta, én pedig óvatosan, két ujjam közé csippentve szemléltem az ékszert. - Mire való? Ez valami... talizmán? - kérdeztem halkan, nem sokat tudtam a boszorkányságról, de azzal még én is tisztában voltam, vannak bizonyos tárgyak, ékszerek, amik a boszik segítségére lehetnek, vagy amiből erőt nyerhetnek. Viszont ez akár egy sima nyaklánc is lehetett, ami fontos a lánynak, csak jelenleg nem tarthatja magánál. Oké, ez kicsit sántít, viszont... Vállat vontam, ezzel jelezve, ha nem akar, nem kell válaszolnia a kérdésre. Inkább lenyeltem a kíváncsiságom, jó hangosan, miközben próbáltam további szavaira összpontosítani. Kicsit nehezen ment, zúgott a fejem, s enyhén hasogatott a fájdalomtól, fárasztó dolog volt elnyomni J-t. - Rendben, megőrzöm neked. - bólintottam, s a láncot a pólómba ejtettem, hogy rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől. Nagyon fontosnak tűnt neki, én pedig elszánt voltam, igenis megőrzöm neki, akár az életem árán is! Épp úgy, ahogyan kérte tőlem. Ez igen csekély ár volt ahhoz képest, amit én kértem tőle. - Köszönöm. - bólintottam újfent, s ismételten megpróbálkoztam egy mosolyfélével. Nagyon hálás voltam neki, amit nem is tudtam volna szavakba önteni úgy igazán, hát nem is próbáltam. Ez az egyetlen szócska nem írta le a hálámat, pedig tényleg az életemet készül megmenteni a lány. Nagyon reméltem, hogy sikerrel járunk, bár egyelőre igyekeztem elnyomni magamban a reménykedést, nehogy végül koppanjak.
Kiérve az illemhelyről, követtem őt az asztalhoz, ahol korábban helyet foglalhatott, majd leültem vele szemben. Kezeimet az asztallap alá rejtettem, összekulcsolva, s figyeltem, ahogy italt rendel. Elgondolkodtam, hogy ha alkoholhoz nyúlok, az vajon segít abban, hogy elnyomjam a másik felemet, vagy épp ellenkezőleg? Elhúztam a számat, nem tiltakoztam, de már előre eldöntöttem, hogy egy pohárnál többet nem iszom majd. Az talán nem árt meg, hiszen Cedric mellett többet is ittam, mégsem ártott meg. Csak ellazít... nyugtattam magamat. Megvártam az italt, addig nem is mondtam semmit, s megragadva a poharat az övének koccintottam. Az éles csilingelésre összerándultam, minden erőmmel azon voltam, hogy ne szaladjak el rémülten. Ittam egy kortyot, visszahelyeztem a poharat az asztalra, kezeimet újra az ölembe ejtve. Megnyaltam az ajkaimat, s belekezdtem. - Volt egy balesetem néhány évvel ezelőtt, amiben elég súlyosan megsérültem. Az orvosok azt mondták, az agyam egy része megsérült, skizofréniával diagnosztizáltak. Átváltozásom után pedig... - pillantottam rá, hiszen fogalmam sem volt róla, megérezte-e, mi volnék - Kialakult Ő. Jackie. - Lesütöttem a pilláimat, kissé zavarban voltam, ráadásul ismertem boszorkányokat, akik elhajtottak, csak azért, mert vámpírrá váltam. Ittam egy újabb kortyot, rögtön érezni is kezdtem a melegséget a gyomromban, ami igazán jól esett. - Ez nagyjából öt éve történt. Akkor jelent meg. - nagyot nyeltem, de tekintetemet ezúttal rászegeztem a szép vonásokra, nem pillantottam félre.


481 szó ||youtube || Mosdók 3739568389 Mosdók 2566525366   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
Cedric Sutton
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
39
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyHétf. Jún. 24, 2019 3:10 pm

To: Ruby
Try, try, try...

A kérdésére nem tudtam, mit feleljek. Jelenleg nem volt szükségem semmire. Nem tudtam, mit kérhetnék tőle, de nyilván ingyen nem segítek. Ahogyan mondtam, mindennek ára van, ahogyan egy varázslatnak is, ami megkönnyíti az ő életét. Legalábbis egy ideig biztosan. Hümmögtem néhány pillanatig, majd félrepillantottam.
- Mit is kérjek…? – A tükörképemre meredtem, aztán a nyakláncomra tévert a tekintetem. A családi ereklye… a medál. S ekkor ugrott be, mit kérhetnénk cserébe. Levettem a nyakamból a tárgyat, majd kicsit megbűvöltem, de ebből ő semmit sem érzékelhetett. Mágiát rejtettem bele, néhány bűbájra elegendőt. Ezt nyújtottam végül oda a lánynak, de félúton meggondoltam magam és egyszerűen a nyakába akasztottam.
- Azt akarom, hogy vigyázz erre, akár az életed árán is. Egyszer majd szükségem lesz rá és akkor vissza fogom tőled kérni… - Nagyot nyeltem. Egy részem ugyanis attól félt, hogy amiért tiltott mágiát használok, az ősiek majd bosszút akarnak rajtam állni. Hiszen egy halottat akarok visszahozni az élők közé, nem? Gondolnom kellett a következményekre is. Bár nem akartam. Erősen akartam hinni abban, hogy a Lacroix boszorkányok megértik, mit miért teszek. Nem akarok ártani senkinek, egyszerűen csak boldog akarok lenni. S ehhez nekem Kieranhoz van szükségem.
A továbbiakra bólintottam egy aprót. Mindent hallani akartam, s az nekem mindegy volt, hol kezd el nekem mesélni. Elmosolyodtam halványan, fürkészve az arcát.
- Minden rendben lesz, bízz bennem. Mármint, idegen vagyok a számodra, nyilván… de nem vagyok fejvadász vagy ilyesmi. Ne feszengj – Magyaráztam már-már nevetve.
Amint belement az ötletembe, miszerint odabent, avagy odakint az asztaloknál, egy pohár ital mellett folytassuk, már indultam is utána. Kíváncsi voltam, miket mesél majd el nekem, hiszen nem tűnt hétköznapinak ez a lány. Meg hát, eleve ez az egy testben két lélek… hogy nem ölték még meg egymást? Vagy nem lehet ilyesmit művelni? Elgondolkodtam, majd ahhoz az asztalhoz húztam finoman, ahol én is nem rég ültem. Aztán odaintettem a pincér srácnak, s mutattam az ujjaimmal, miszerint kettőt kérek abból, amiből eddig is ittam. A lányra emeltem a tekintetemet, majd leültem és hátradőltem.
- Szóval? Hallgatlak, Ruby. Részletes beszámolót kérek mindenről… meg kell ismernem a történetedet, hogy a varázslat pontos legyen – Magyaráztam, habár nem feltétlenül volt minden igaz ebből. Csupán azt akartam elérni, hogy tényleg mindent elmondjon. Én már csak ilye kíváncsi lélek voltam.
Miközben arra vártam, hogy megeredjen a nyelve, kihozták az italainkat, s egyből meg is fogtam a poharamat.
- Nos, a szövetségünkre, Ruby! – Emeltem meg, s ha ő is így tett, koccintottam vele. Ezek után egyben lehúztam az italt. Jólesett a torkomnak. Másrészt abban bíztam, ez feloldja kicsit Rubyt is.

clothes ❖ 418 words ❖ God Is A Woman ❖ Dalolj, kismadár Very Happy

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
With the storm boy || in the future
Play by :
Emeraude Toubia
Keresem :
My happiness
Mosdók Original
Léptek száma :
11
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyHétf. Jún. 24, 2019 1:29 am


Liezel & Ruby




Lehajtottam a fejem, s kissé félve néztem a csinos lányra. Nem tőle féltem, inkább attól, ahogy reagál a szavaimra. Eddig nem sok embert avattam bea kis titkomba, még a balesetről sem beszéltem, vagy arról, ami utána volt, a vámpírrá válásom utáni események pedig tabu témák voltak. Nem véletlenül. Az is kész csoda volt, hogy Cedricnek a balesetet meg mertem említeni. Ahogy eszembe jutott a fiú, tompa fájdalom hasított a gyomromba. Szerettem volna, ha mindez a borzalom előtt találkozom vele, nem így, Jackie-től tartva, aki az istenért is, én vagyok! Legalábbis... nem. Tudtam, hogy ez egy betegség, amit valamilyen módon a vámpírvér felerősített, de J valódi volt. Egy másik személy, nem én. - Bármire képes vagyok, ha tudsz segíteni. Mit szeretnél, mit ajánljak fel? Még a lelkemet is odaígérem neked, ha az segít! - Az sem érdekelt, ha ő maga az ördög, ha olyasfajta lénnyé változom,mint Malachai Parker. Nem számított, normális elmét akartam, a vámpírlétemen úgy sem változtathattam, legalább valami normális legyen bennem... Cedrickel lenni kockázatos volt még vámpírként is, de én legalább nem voltam őrült velejéig romlott, mint J. Tényleg bármire képes lettem volna, hogy visszanyerjem önmagamat. Nem kívántam mást, csak annyit, ne kelljen minden elalvás előtt rettegnem, hogy ha felkelek, már újra háttérbe leszek szorítva. Nem akartam ezt, s nálam boldogabb ember nem is létezhetett volna, ha mindezt megkapom. Ezt, s akkor talán Cedricet sem kell hanyagolnom. Nagyot sóhajtottam, s átgondoltam mindazt, amit még mondott, mielőtt válaszoltam volna. Nem reagáltam mindenre azonnal, csak a kérdésére, mert nem hittem a fülemnek, még kétszer lejátszottam magamban a szavait, mire végre megértettem, felfogtam, hogy ez tényleg megtörténik. Nem álmodom, s Jackie sem rondított bele a tervembe. Most először ő volt az, aki semmit sem tudott. - Bármire válaszolok, amire csak szeretnéd, de talán nem itt. - intettem a fülkék irányába. Igaz, az még nem sűrűn fordult elő, hogy Jackie napközben vette át az irányítást, miközben magamnál voltam, de aggódtam. Féltem, hogy kárt tehet ebben a lányban, akkor is, ha volt ereje, Jackie bármire képes volt, kicsit még mindig kételkedtem, furcsa és gyanús volt, miszerint nem tud erről az egészről. - Ez mind megoldható. - bólogattam lassan, mint aki nem egészen van jelen, s tulajdonképpen nem is voltam. Fárasztó volt kiszorítani J-t a fejemből, nem is értettem, ő miként volt erre képes állandóan. Ezek szerint nem csak fizikálisan volt erősebb nálam. - Valami tőlem, tőle, és egy kis vér. Igen. - bólintottam újra, mintegy feljegyezve fejben, mire is lesz szükségem a varázslathoz. Próbáltam viszonozni a mosolyát, egy haloványra futotta csak, bár ez jobb volt, mint összeszorított szájjal meredni rá. Bizonyára így sem gondolt normálisnak, nem akartam tetézni a bajt. Kicsit fellélegezhettem, hiszen volt megoldás, ráadásul Liezel igencsak kedvesnek tűnt, nem küldött el, pedig látszott, hogy nem így tervezte a napját, s nem is nézett teljesen bolondnak, legalábbis szavakkal és pillantással nem fejezte ki. Már ezért hálás voltam neki. - Rendben. Az jó lenne, örülnék neki! - feleltem ezt is egy kissé lassan, vontatottan, de az utolsó szavakat sürgetően ejtettem ki, s meg sem vártam a választ, már löktem is ki az ajtót, csak azután pillantottam hátra, hogy odakint bevárjam a lányt.


518 szó ||youtube || kicsit vérszegény, de na... jelenleg a lánykám is az Mosdók 3739568389 Mosdók 2566525366   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
Cedric Sutton
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
39
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyPént. Jún. 21, 2019 11:45 pm

To: Ruby
Try, try, try...

Egy fél pillanatra felvontam a szemöldökömet, mikor azt említette, hogy egy New Orleans-i boszorkánytól tudja a nevemet. Nem tudtam, ki és miért küldte hozzám, de egy részemet bosszantotta, ha beleavatkoztak a dolgaimba. Bár ez a lány nem tűnt veszélyesnek, sokkal inkább csak egy olyasvalakinek, akinek szüksége volt segítségre. A nevét egyből megjegyeztem, valahogy illett rá és a vörös hajkoronájára.
Kíváncsian fürkésztem a vonásait, a szemeit és próbáltam kitalálni, mi jár a fejében, avagy miért keresett fel, míg végül megszólalt, élesebb hangszínt megütve. Nem hiszem, hogy megérdemeltem.
- Hm – Nem is reagáltam rá többet, pedig felfogtam a szavainak az értelmét. Egy testben két lélek; akárhogyan is, ez nem lehetett egyszerű.
Aztán végül elkezdett beszélni arról, amit vártam. Elgondolkozva, szótlanul léptem el mellette, majd jártam körül, mígnem újra megálltam előtte.
- Mindenre van megoldás, Ruby… de mindennek van ára. Mit tudsz nyújtani a segítségemért cserébe? – Oldalra döntöttem a fejemet, majd lassan karbatettem a kezeimet, így vizslatva tovább a lányt. Azonban, mielőtt válaszolhatott volna, folytattam.
- Ideiglenesen el tudom nyomni a „másik éned”. Bár erről szeretném, ha bővebben mesélnél. Hogyan és miért létezik Ő? Mióta él? – Sorban tettem fel a kérdéseimet, amik így első körben az eszembe jutottak.
Egy részem pedig azt kívánta, hamar essünk túl ezen a segítősdin, hogy visszatérhessek az ünnepléshez és ahhoz a vodkához, amit iszogattam odakint. De nem akartam magára hagyni Rubyt. Nem tudom, miért, de valami azt súgta, tényleg szüksége van a segítségemre.
- Egy varázsital lenne a kulcs – Kezdtem el magyarázni, miközben végigmértem. – Kell valami Tőle és Tőled is. Na és egy kis vér… hisz az összeköt titeket – Ingattam a fejemet, majd halványan elmosolyodtam végül. Reméltem, hogy a mosolyom megnyugtatja őt egy kicsit, s azt is, hogy ezután oldottabb lesz a közelemben. Legalábbis úgy éreztem, feszeng, ami végtére is nem volt meglepő, pusztán inkább zavaró. Hiszen így hogyan is lehetett volna bármit megbeszélni, avagy bármire is jutni? De kész voltam meghallgatni őt.
- Mindenesetre, ha gondolod… megbeszélhetünk mindent egy ital mellett odakint. Feltéve, ha nem ragaszkodsz a mosdóhoz – Pillantottam körbe, majd vissza a lányra egy mosolyfélével.

clothes ❖ 339 words ❖ God Is A Woman ❖ Remélem, jó ><

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
With the storm boy || in the future
Play by :
Emeraude Toubia
Keresem :
My happiness
Mosdók Original
Léptek száma :
11
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptySzer. Jún. 12, 2019 1:16 am


Liezel & Ruby




Azt hittem, kicsit nehezebben találom meg Liezelt, s nem botlok bele azonnal. Nagyon reméltem, hogy ha már így alakult, tud is segíteni rajtam, vagy akar. Túl könnyű volt rátalálnom, így kicsit kételkedtem, ugyanakkor meg kellett próbálnom. Ez volt az egyetlen esélyem, nem tudhattam, mikor bukkan fel Jackie, hogy megakadályozzon abban, amire készültem. Még egyszer végigmértem a lányt, a szavai meggyőztek arról, hogy ő az, akit kerestem. Az él a hangjában nem riasztott el, sőt, szinte fel sem tűnt, hogy nem túl kedvesen szólt hozzám. Nem barátkozni jöttem, komoly bajban voltam. - Ruby vagyok. Egy New Orleans-i boszorkány adta meg a neved. - emeltem fel kissé az állam, szavaimmal pedig jeleztem, hogy tudok róla, micsoda, kicsoda ő. Egyelőre nem mondtam többet, meg akartam várni a reakcióját. A köszönetét szinte figyelembe sem vettem, csak meredtem rá, mint egy élőhalott, túl akartam esni a formaságokon, de mikor kezét az arcom felé irányította, ledermedtem. Meg sem mertem moccanni, hirtelen megfordult a fejemben, hogy mi van, ha J már felkereste korábban, csak nem tudok róla, s teletömte a fejét mindenfélével, vagy esetleg bántotta. Abból a pszichopatábl minden kitelt. Egyáltalán nem tudtam úgy gondolni rá, mintha a részem volna. Levegőt is csak azután mertem venni, hogy eltűrte a tincsemet, kissé remegő testtel szívtam tele újra oxigénnel a tüdőmet. - Sajnálom. Nem igazán volt időm összeszedni magam. Ez van, ha az ember lányának két személy van a testében. - hangom kissé élesen csengett, majd bocsánatkérő pillantást küldtem a lány felé. Nem akartam goromba lenni vele, de olyan mértékben fáradt, erőtlen voltam... Nem sok lélekjelenlét maradt bennem az elmúlt napok miatt. - A segítségedet szeretném kérni. Én... el akarom nyomni a másik énemet. Szerinted... szóval... mágiával sikerülhet mindez? - kérdeztem akadozva, s kétségbeesetten néztem rá, s erőt kellett vennem magamon, hogy ne fakadjak sírva. Elfáradtam. Jackie minden erőt kiszipolyozott belőlem, többet, mint amit elbírnék viselni. Nem tudtam volna szavakba önteni, mennyi szenvedést, mennyi kínt okozott már nekem a lány, aki birtokba vette a testem, lebéklyózta az elmém, s szép lassan tönkretette az életem. Fogalmam sem volt már többé, milyen normálisnak lenni, milyen az, mikor nem retteg az ember. Vissza akartam csinálni mindent, legalábbis annyit, amennyire talán képes volt egy boszorkány, ha már a halandóságom képtelen volt bárki is visszaadni. Az az én saram volt, nem csinálhattam vissza, de J-t még talán el lehet tüntetni, vagyis... elnyomni. Bíztam az előttem álló nőben, nagyon is, csak remélni tudtam, hogy nem fölöslegesen.


401 szó ||youtube || Mosdók 3575419701  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
Cedric Sutton
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
39
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyKedd Jún. 11, 2019 11:07 am

To: Ruby
Try, try, try...

Átkoztam magam a történtekért. Leginkább azért, mert képtelen voltam akkor és ott megvédeni azt, akit szeretek; láttam meghalni Őt. Igazából az életem borzalmas volt. Sem a szülő városom nem adta meg nekem a kellő boldogságot, hiszen ott Marcel és kedves bandája keserítették meg az életünket, itt pedig… hiába éltem már több éve, nem találtam a helyemet. Szinte még most is idegen volt mindenki, annak ellenére, hogy a magam kedves, mosolygós módján bárkivel szóba elegyedtem és bárkit képes voltam levenni a lábáról. Ez csak egyfajta álarc volt. A kedvesség sosem egyenlő azzal, amit az ember legbelül érez, kérlek… s ezt jobb, ha mindenki tudomásul veszi.
Egy ideje a Grill volt a törzshelyem. Főként, mert ez volt az a központi hely, ahol mindenki megfordult, így látásból sokakat ismertem. Most is itt ütöttem el az időt; ünnepelni akartam, ugyanis végre áttörést értem el abban a projektben, amire már évek óta készülök. S tudtam, hogy már nem kell sok ahhoz a varázslathoz és minden… minden helyreáll az életemben. Egy vodka után mentem a mosdóba, hogy kicsit rendbe szedjem magamat. A tükör előtt álltam, mikor hallottam nyílni az ajtót. Nem néztem oda, csak elzártam a csapot és leráztam a kezeimről a vizet a földre. A nevem hallatán viszont egyből felvontam a szemöldökömet és a lányra emeltem a tekintetemet.
- Attól függ, ki keresi – Döntöttem oldalra a fejemet, de a szavaim komoly élével ellentétben egy mosoly is megjelent az ajkaimon. A bókra ez a mosoly kiszélesedett, habár kicsit furcsa volt ezt egy nőtől hallani.
- Értem, köszönöm, azt hiszem – Néztem félre, majd vissza és végigmértem a csapzott lányt. Szinte lerítt róla, hogy nem ok nélkül keresett meg engem. Közelebb léptem hozzá, majd félretűrtem egy tincset az arcából, őt fürkészve.
- Mi történt veled? Csapzott vagy és úgy tűnik, némileg kétségbeesett is, ha hozzám fordultál… - Ingattam kicsit a fejem, majd visszahúztam a kezemet és összefontam magam előtt végül a karjaimat. – Mit szeretnél, mondd? – Nyilvánvaló volt, hogy akart valamit. Nem tudtam, mit, de bizonyára fontos volt neki. Azt sem tudtam, képes leszek-e segíteni neki.

clothes ❖ 337 words ❖ God Is A Woman ❖ Remélem, használható Very Happy

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
With the storm boy || in the future
Play by :
Emeraude Toubia
Keresem :
My happiness
Mosdók Original
Léptek száma :
11
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók EmptyKedd Jún. 11, 2019 2:29 am


Liezel & Ruby




Mióta Cedrickel először találkoztam, egy kis reménységet éreztem, volt kire gondolnom, mikor enyém volt az irányítás, sőt, olyannyira erőt adott nekem, hogy napokig nálam volt a gyeplő. Aztán jött a szünet, a nagy sötétség, ezúttal viszont néhány dolgot érzékeltem magam körül, mintha valami fátyol mögül figyelném az eseményeket. Nagyjából tudatában voltam a dolgoknak, de nem én irányítottam, Jackie irányította a testem, az elmém pedig a háttérbe szorította. Lassan kezdtem megérteni, hogy rátalált Malachai Parkerre, aki utasításokkal látta el. Nem örültem, egyáltalán nem, sőt, a frászt hozta rám az a fickó, bár nem voltam jelen, mikor először találkoztak. Jackie feje azonban tele volt emlékképekkel, jelenetekkel, amik Kairól szóltak, ahogy ő hívta. Nem mertem belegondolni, mi történik, ha egyszer engem keres fel Kai, nem pedig J-t...
Cedric, bár erőt adott nekem, nem mertem újra felkeresni, napokig csak töprengtem, mit is kéne tennem. El akartam hagyni a várost, ám tudtam, úgysem sikerülne, úgysem hagyná a másik felem. Sőt, talán meg is büntetne, ha megpróbálnám elszakítani Malachaitól. Szerencsére én sem voltam rest, amíg én voltam előtérben, ráadásul ezúttal Jackie-nek fogalma sem volt róla, mit tervezek, ügyesen eltitkoltam, sikerült egy kicsit nekem "elaltatnom" őt. Egy kis cetlire írtam fel a nevet, amit kaptam egy boszorkánytól, akivel korábban már kapcsolatban álltam, talán ő volt az egyetlen, akit J nem takarított el az útból. Nem tehette, nem mehetett New Orleansba, ott nem végezhetett egy boszorkánnyal, mert valószínűleg a többi hajtóvadászatot indítana ellene. Öngyilkos küldetésbe pedig soha nem menne, hiába volt őrült, ennyit tudtam róla.
Liezel Lacroix - állt a cetlin, amit a könyvbe rejtettem, s ahelyett, hogy megnéztem volna az interneten, ami amúgy sem vezetett volna sehová, a belvárosba mentem. Felkaptam a cetlit, gyújtottam egy gyufát, és meggyújtottam. Megvártam, míg a fém szemetesben porig ég a papiros, felkaptam a dzsekimet, s bezártam az ajtót magam mögött. Még csak a tükörbe sem néztem, valószínűleg szarul nézhettem ki, karikás szemek, csapzott haj, de legalább önmagam voltam. A Grill volt az elsőszámú úticélom, valószínűnek tartottam, hogy ha ott megkérdezek valakit, legalább egy tudni fogja kicsoda is ez a Liezel. Elég különleges neve van ahhoz, hogy ne legyen belőle három egy városban, ráadásul a boszi szerint igazán feltűnő szépség. Ahogy betettem a lábam, azonnal a mosdók felé vettem az irányt, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, s úgy gondoltam, először a pult mögött tartózkodó csapost kérdezem meg. Reméltem, hogy a női mosdót üresen találom, ám ahogy betettem a lábam, szinte a zsigereimben éreztem,  hogy Liezel áll előttem. Fekete haj, sötét szemek, enyhén kreol bőr, s valóban, csodaszép volt, az a fajta lány, aki képes mindenki önbizalmát rombadönteni egy pillanat alatt. Engem nem érdekelt, a legkevésbé a külsőm foglalkoztatott. Talán valamikor, pár évvel ezelőtt még elpirulva hagyom el a helyiséget zavaromban, de mindez a múlté volt. - Te vagy Liezel? - kérdeztem, hangom teljesen élettelennek hangzott, amitől meg kellett volna rémülnöm, ha nem szoktam volna már meg. - Tényleg olyan szép vagy, ahogy mondják. - jegyeztem meg elfúló hangon, megpróbáltam valami mosolyfélét erőltetni az arcomra, nem sok sikerrel. Nem akartam elhinni, hogy ilyen könnyű volt megtalálni. Szinte égtek az ujjaim, annyira szerettem volna belecsípni a saját karomba, végül nem tettem, helyette inkább összefontam magam előtt a karjaimat.


524 szó ||youtube || Mosdók 3575419701  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
Cedric Sutton
Mosdók Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
39
Népszerûség :
2

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Mosdók   Mosdók EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 2:14 pm

Mosdók Vo106l10

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mosdók   Mosdók Empty

Ajánlott tartalom


Mosdók Empty
Vissza az elejére Go down
 

Mosdók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Mystic Grill-
^
ˇ