Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég

Always and Forever


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Hiányzásnapló

Founding Fathers pub EmptyAmbrosia Thorne
Today at 12:39 am



lady verona

Founding Fathers pub EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:20 pm



Avatar- és névfoglaló

Founding Fathers pub EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 5:47 pm



@Theo_RebelStorm

Founding Fathers pub EmptyAlexis Callaway
Yesterday at 3:59 pm



Hard Luck kocsma

Founding Fathers pub EmptyTheodore Storm
Yesterday at 2:04 pm



Hope szobája

Founding Fathers pub EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 12:02 pm



Alexander Verona

Founding Fathers pub EmptyLarissa Blackwell
Szomb. Május 25, 2019 7:45 pm



Elkészültem!

Founding Fathers pub EmptyAlec Verona
Szomb. Május 25, 2019 3:36 pm



@LestHunter85

Founding Fathers pub EmptyIsaac Lestrange
Pént. Május 24, 2019 11:46 pm



LBlackwell89

Founding Fathers pub EmptyLarissa Blackwell
Pént. Május 24, 2019 11:46 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Founding Fathers pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyPént. Márc. 15, 2019 12:43 am


Cedric & Ruby




Nem ismertem őt, csupán a dallamot, amit játszott. Csak most botlottam belé, mégis közelebb éreztem magamhoz, mint eddig bárkit. Hiába osztoztam egy testen valakivel, az egészen más érzés volt. Cedric mellett az a lány lehettem, aki sosem voltam, de aki mindig lenni akartam. Mintha Csodaországba csöppentem volna, ami annyira furcsa és különös, mégis itt ébredtem rá, ki vagyok valójában, s mi kell nekem. Hogy mit akarok, ami pontosan megegyezik azzal, amit nem kaphatok meg. Cedric volt az én Csodaországom, az én őrült kalaposom, aki segít tisztán látni, de akitől el kell szakadnom. Mindezzel persze nem foglalkoztam, csupán hátsó gondolatok voltak, az elmém eldugott zugában pislákoltak, mint egy kialudni készülő lámpa.
Úgy tűnt, a kérdésem miatt gondolkodóba esett, nem volt egyértelmű a válasza, valahogy mégis őszintébbnek tűnt úgy, hogy nem vágta rá azonnal a választ. Nem egy begyakorolt szöveget mondott, amit talán egy fanatikus rajongónak mondott volna, vagy egy interjún. Komolyan elgondolkodott rajta, mintha még ezelőtt soha senki nem kérdezte volna tőle. Az lehetetlen, nem? Vagy talán soha, senki nem volt még igazán kíváncsi őrá, csak arra, amit csinál. Ez egy kicsit szomorú gondolat volt, de valószínűleg igaz, amitől csak még közelebb éreztem magamhoz. Én is magányos voltam, s egyre inkább úgy tűnt, a maga módján ő is az. - Sírni tudtam volna, ahogy oldalra pillantottam, és ő ott volt mellettem, egészen közel. A látványa csodálatos volt természetesen, ám egy pillanat erejéig minden rossz visszakúszott a fejembe, nem akartam elválni tőle. Visszanyeltem a rossz érzéseket, majd mosolyogva néztem rá. - Te semmiképp nem lettél volna tucatzenész. Akkor sem, ha csatlakozol valami elcsépelt nevű fiúbandához. - a mosoly nem hervadt le az arcomról, sőt, mellé pír is költözött, éreztem, mert pokolian égni kezdett az arcom. Valahogy mégis természetesnek hatott, hogy mellette ülök egy zongoránál, és bókolok neki. Nagyon különleges személynek tűnt, igazán elbűvölő volt, teljesen az ujja köré csavart, pedig nem erőlködött - talán épp ez volt az oka. A szavai hallatán felnevettem, olyan könnyedén, mint talán még soha, és annyira jól esett! Ilyen a boldogság. S ennél boldogabbnak még nem éreztem magam. - Hidd el, nem lennél ennyire lenyűgözve, ha össze lennél zárva velem hosszú hetekig. - viccelődve mondtam mindezt, miközben teljességgel komolyan gondoltam. Nem kerülhetek közel hozzá, sőt, soha többet nem láthatom, mert akkor... kiderül az igazság. Az, mennyire nem illek az ő világába. Mennyire nem illünk.
Ahogy megéreztem a kezét az enyémen, egy pillanatra levegőt sem mertem venni, aztán lágy hangja eléggé megnyugtatott ahhoz, hogy ne akarjak újra elszaladni. Hagytam, hogy vezessen, ahogy kérte, valószínűleg bármit megtettem volna neki, ha így kéri. Arra a pár rövid percecskére teljesen kiürült az elmém, a világ pedig megszűnt létezni, csak ő meg én voltunk a teremben, meg az a csodás dallam, amit ő diktált, amit közösen kreáltunk. Az érintése feltöltött energiával, a bőröm felforrósodott ott, ahol hozzám ért. Ahogy elszakadt tőlem, valami fájdalmas érzés szorította össze a gyomromat. Én is az italomért nyúltam, és hozzá hasonlóan kiittam az utolsó cseppig a tartalmát, mintha az alkohol segítene rajtam. Igazából sokat segített, de ez a mennyiség még bőven kevés volt ahhoz, hogy hasson rám, legalábbis a lerészegedéstől messze álltam. Egyáltalán nem zavart az ő idegessége, a sajátom tompította, plusz baromi aranyos volt. A kérdésre nem feleltem, csak néztem rá néhány rövid másodpercig, aztán valószínűleg a maradék józan eszemet is elveszítettem. Gondolkodás nélkül hajoltam közelebb hozzá, egyik kezemet az arcára helyeztem, hogy közelebb vonhassam magamhoz, majd ajkaimat az övéire helyeztem. Óvatos csókot nyomtam rá, mintha attól félnék, hogy elpárolog, vagy csak fogja magát, és faképnél hagy. Nem gondolkodtam, valóban, de elragadott a hév, úgy éreztem szükségem van a közelségére.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity
Founding Fathers pub Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyVas. Feb. 24, 2019 7:45 am




Ruby & Cedric





Ruby kérdése alaposan gondolkodóba ejtett. Részben azért, mert korábban senki sem tette fel nekem, holott igazság szerint igencsak a klisé kategóriába esik, részben pedig ebből következően azon morfondírozom, hogy mégis hogy nem jutott eszébe még egy riporternek sem rákérdezni, miért épp a zongora mögött ülve csináltam magamnak karriert? Melyik bolygón élnek ezek? Basszus...még csak normális választ sem tudok adni a kérdésre. Na jó, valamit muszáj mondanom, mert a csend kezd furcsán kínossá válni.
- Hmm... - Eddig jó, csak most egy kicsit bővebben, Cedric. - Azt hiszem, nem akartam tucatzenész lenni. Meg úgy voltam vele, a zongoristák nem olyan felkapottak, hogy a reptérig üldözzenek a rajongók. Hát...végül kiderült, hogy tévedtem. Ez az én formám. - Mosolygok a mellettem ülő lányra. A bár halvány fényei olyan szögben vetülnek rá, hogy csak még szebbé teszik az egyébként is gyönyörű arcot. Oké, mi a fene történt velem? Mintha nem is én lennék. Az egómra tett megjegyzését hallva a mosolyom széles vigyorrá növi ki magát. A zongorához érünk, ő pedig leüt két billentyűt. Kb. ilyen lehet hallgatni az angyalok hárfázását. Már ha persze léteznek. Azért egy gyors poént megengedek magamnak.
- Nahát, simán mehetnél koncertezni Elton Johnnal. Fel is hívom. Vagy várj...nem, semmiképp nem kaphat meg. Inkább a következő turnémra magammal cipellek. - Közlöm mindezt szarkasztikus éllel a hangomban, holott az a nagy helyzet áll fenn, hogy egy részét nagyon is komolyan gondolom. Nem lenne ellenemre, ha a koncertjeimen ezentúl ő is ott lenne. Muszáj kisöpörnöm ezeket a gondolatokat a fejemből, mert nem vezetnek semerre, mindössze én fordulok ki lassan teljesen önmagamból. Egy halvány mosoly kíséretében leülök mellé a padra, és anélkül, hogy végiggondolnám, a kezeimet az övéire helyezem.
- Segítek, csak hagyd, hogy az ujjaim vezessenek. - Ez most tényleg az én hangszínem volt? Még sosem szólt ilyen...nevetségesen lágyan. Megköszörülöm a torkom, mert hiába ittam ki a poharam tartalmát kb. kettő perccel ezelőtt, úgy érzem, teljesen kiszáradt. Gyorsan intek is a csaposnak, hogy töltse újra mindkettőnk poharát, aztán hozza a zongorához. Nem várom meg, míg ideér, mert már így is túl kínosra nyúlt a csend, szóval belevágok. Finoman vezetem az ujjait a zongora billentyűin, közben pedig óvatosan, szinte (reményeim szerint) észrevétlenül fürkészem az arcát, aztán a dal végére érve lehúzom a zongora tetején percek óta várakozó italomat. Már szemeztem vele eddig is, de annál égőbb nem történhetett volna, ha nekiálltam volna zongorázgatás közben piálni. Ja, mert az sokkal jobb, hogy az utolsó akkord leütése után egy tizedmásodpercet sem várva döntöttem magamba az alkoholt. Szerintem még levegőt sem vettem előtte.
- Na? Ugye, hogy nem is olyan nehéz? - Próbálom oldani a feszültséget. Bár lehet, hogy ez a feszkó csak az én fejemben létezik, és valójában Ruby tök felszabadult mellettem. Aha, persze, nyilván.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




after the heavenly  speech


Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
8
Népszerûség :
1

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyHétf. Nov. 19, 2018 3:09 am


Cedric & Ruby




Cedricnek valahogy sikerült azt elérnie, amit senki sem tudott évek óta. Nem ő volt az első srác, aki leszólított, aki az asztalomhoz ült, de ő volt az első, akinek ezt hagytam. Épp emiatt nem kellett volna engednem, hogy közeledjen, mert ő teljesen más volt, mint a többi srác, ezt az első pár percben leszűrtem. Az arcára volt írva, hogy rendes, tisztességes, mindemellett pedig iszonyatosan jóképű volt, és az isten szerelmére, még zongorázni is tudott! Ha létezik olyan ember, aki megközelíti a tökéletest, hát ő biztosan. Valamiért viszont azt gondoltam, hogy biztosan defektes, mert hát hasonló vonzza a hasonlót - az én esetemben legalábbis, a túlságosan különböző emberekkel nem tudtam mit kezdeni.
Meglepett, hogy nem nézett komplett idiótának, miután elszavaltam egy idézetet, a legtöbb ember ilyet negyven alatt nem csinál, s még akkor sem feltétlenül irodalomról cseverészik egy bárban. Sőt, mintha tetszett volna neki, hogy ennyire megered a nyelvem mellette, mert hát, tudnia kellett, hogy ő van rám ilyen hatással. - Ez most lehet irtó hülye kérdés lesz, de miért pont a zongora? Nagyon tetszik, ha egy pasi zongorázik, nem azért, csak... - Oké, ez már kibukott, most már abba ne hagyd! - Mi vesz rá valakit, hogy zongorázni tanuljon? Miért pont ezt a hangszert választottad? - kérdeztem érdeklődve, egyrészt, mert tényleg kíváncsivá tett, másrészt nem akartam pedzegetni, hogy miért gondolkodott el ezen. Zongorázni nyilván szeret, így gondolom a média lehet az oka, a rengeteg rajongó, a nyilvánosság... Valahogy nem olyan fazonnak tűnt, aki szereti az ezzel járó cécót. Ráadásul ez nem épp egy első találkozásos téma, na nem mintha az autóbaleset az lenne, de azzal én is csak a felszínt kapargattam. - Azért nem barlangban élek. A jó zenét felismerem, maradjunk ennyiben. Nehogy csorba essen az egódon! - Én, meg a viccelődés. Olyan rég volt már, hogy szarkazmus nélkül viccelődtem valakivel.. Mintha egy párhuzamos univerzumba kerültem volna, ahol én Én vagyok, de valahogy mégse. Vagy egy lányregény szereplője vagyok, csak nem tudok róla. "A világ a feje tetejére állt, és eltűnt belőle minden rossz, mert a közelében voltam". Borzalma, borzalmas gondolatok, Ruby. Elképzeltem, ahogy J nevet a háttérben, és ettől valahogy egy pillanatra még az életkedvem is elment. Aztán ránéztem Cedricre, és nem tehettem róla, de újabb nyálas gondolataim támadtak, amitől a gyomrom görcsbe rándult, mert aggódtam, mi lesz a mai este után. Hogyan válok majd el tőle, tudván, hogy többé nem láthatom? És... elég erős leszek hozzá, hogy elengedjem? - Hogy milyen igazad van! - jelentettem ki vigyorogva, mert minden voltam, csak unalmas nem, de közben végig arra gondoltam, hogy nem is tudja, mennyi minden rejlik ez az arc mögött. Rögtön két személy, egy helyett, és ahogy újra erre gondoltam, megint a futás tűnt a legjobb megoldásnak. Csak kiszakítani a kezem az övéből, és elfutni, vissza sem nézni, csak futni. Mégsem tettem semmit, azon kívül, hogy hagytam magam a zongorához kísérni, de esküszöm ordítottam belül, és majd' ketté szakadtam, mert az agyam teljesen mást súgótt, mint a szívem. Lassan leültem a padra, a billentyűzet fölé helyeztem az ujjaim, és... teljesen hülyén éreztem magam. Na, most hogyan tovább, Ruby? Soha nem tanultál zongorázni, az általános iskolai zeneórákból pedig nagyjából semmi sem maradt meg. Lenyomtam egy fehér billentyűt, majd egy feketét, és rögtön ezután Cedricre néztem. - Nem tudom, mit gondoltál, de fogalmam sincs, mit kell csinálni ezekkel az izékkel. Azt sem tudom, hogyan tud bárki is hangszeren játszani, szóval komolyan le a kalappal előtted. - igyekeztem a vállam fölött az arcára összpontosítani, s azon gondolkodtam, ha egyetlen vonása is arról árulkodik, hogy hülyénez néz engem, merre fussak, hogyan jutok ki innen a leghamarabb. Ha pedig nem néz hülyének, melyik bolygóról jött?



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity
Founding Fathers pub Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyPént. Nov. 16, 2018 3:08 pm




Ruby & Cedric





Mintha kicsit feszélyezve érezné magát. Valami rosszat mondtam? Talán a pszichopata lét témája vágta mellbe? Gondolom, nem épp megnyugtató egy kvázi vadidegen szájából ezt a szót hallani. Bocsánatkérő pillantást vetek rá, aztán jó ideig nem is szólalok meg. Ahogy Carroll-tól idéz, elmosolyodom, ám egyebet nem reagálok. Nagyon tetszik Ruby hozzáállása az élethez és a világhoz. Ritka az ilyen ember. Egyre jobban becsülöm a sorsot, amiért az utamba sodorta ezt a lányt. A kérdésére végül felkapom a fejem, viszont lényegében levegővétel nélkül rávágom a választ.
- Igen, sokszor. - Bizonyára ez most meglepi, már csak abból is kiindulva, hogy nálam szintén elérték a szavaim ezt a hatást. Igen, megdöbbentő még számomra is, milyen könnyedén tört utat magának az őszinteségem szikrája. Nem szoktam ennyire közvetlen lenni, sosem nyílok meg senkinek, pláne nem ilyen hamar. Az ehhez hasonló kérdésekre pedig rendszerint kitérő választ adok vagy egyenesen hazudok. Már szinte meg is szoktam, hogy folyton azt kell felelnem, minden rendben, akár még évtizedekig is klimpírozgatnék folyamatosan, apróbb megszakításokkal, amikor eszem, alszom vagy más emberi szükségleteimet elégítem ki. Erre tessék. Elég volt ennek a csinos vörösnek nekem szegeznie ezt a már-már megszokott kérdést, és máris kibukik belőlem az igazság.
- Azért az jólesik a lelkemnek és főleg a büszkeségemnek, hogy a zenémet sikerült beazonosítanod. - Jegyzem meg poénból pöffeszkedve, miközben szélesen vigyorgok és oldalba bököm a mellettem ülő szépséget. És valóban úgy gondolom, ez nem mindennapos. Mármint bevallom töredelmesen, nem néztem volna ki Ruby-ból, hogy zongorajátékokat hallgat. Inkább a harmincas-negyvenes nők szoktak a karjaimba ájulni, ha meglátnak. Na nem mintha Ruby-t a padlóról kéne felmosnom a nyáltengerből, amit hagyott a látványomtól, de akkor sem gyakori, hogy húszas éveikben lévő hölgyek ismerik a munkásságom. Mondom ezt úgy, hogy én sem töltöttem még be a harmincat. Jó, de én világéletemben különc voltam, mondhatni orvosi eset, szóval ez mellékes.
- Unatkozni? Ugyan, ezt már abban a pillanatban kizártnak tartottam, amint megláttalak. - Basszus. Nos, éppen emiatt nem vagyok szócséplő. Sőt ha csak tehetem, a szerzetesek némasági fogadalmaival vetekedve tartom a számat. Ugyanis ha olykor-olykor elengedem magam, a nyelvem a kelleténél jobban megered, és anélkül csúsznak ki a számon a szavak, hogy alaposan átgondolnám őket. Ahogy most is. Késő bánat, még a végén jól sül el a dolog. Szerintem már így is leszűrte, hogy azóta körülötte forgok, hogy észrevettem őt itt a bárban. Szóval ennél őrültebbnek már egyébként sem tarthat. Vagy csak ezzel nyugtatom magam. Na, de végre ki tudok csikarni belőle egy zongorajátékot. Legalábbis megtettük a hangszer felé az első apró lépést. Szó szerint. Most én megyek ilyen lassan, hogy minél tovább foghassam a kezét vagy szimplán a világ lassult le körülöttünk? Akárhogy is nézem, mindkét opció giccses. Én pedig nem szoktam ilyen lenni.
- Oké, huppanj le, én meg majd segítek, ha elakadnál. Ne aggódj, nagyon ügyes leszel. Vigyázok rá, hogy ne égesd be magad.- Kacsintok rá, és igyekszem egy nyugodt férfi látszatát kelteni, holott már tűkön ülve várom, hogy nekifeszüljön a zongorának és megmutassa, van-e keresnivalója az iparban. Bár jelenleg úgy érzem, annyira elcsavarta a fejem, hogy már akkor is őrült módon megtapsolnám, ha most kiderülne, nincs nála bénább az univerzumban.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




after the heavenly  speech


Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
8
Népszerûség :
1

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyKedd Júl. 03, 2018 11:11 pm


Cedric & Ruby




Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy álomban lennék. Valahogy túl szép volt a mai este ahhoz, hogy a valóság legyen. Rég ébredtem fel úgy, hogy ennyire biztos voltam önmagamban, abban, hogy nálam az irányítás, és nálam is fog maradni, legalábbis addig biztosan, míg álomba nem szenderülök. Viszonylag nyugodt is voltam, ami nem sűrűn fordul elő nálam, s amióta csak leült hozzám ez a fantasztikus srác, még a jókedvem is előmászott az odújából. Egy különleges este volt ez, így már kevésbé aggódtam a holnap miatt. Arra még csak gondolni sem akartam, hogy J ártani fog neki, nem élhettem félelemben egész életemben. Jó lett volna még a balesetem előtt találkozni Cedrickel, mikor még normális voltam, mielőtt vámpírrá váltam, vagy mielőtt Jacquelin az életembe lépett volna. Mindennél jobban szerettem volna visszakapni a régi életem, a régi önmagam, de ez egyelőre nem volt opció. A szavai megnyugtatóak voltak, mert nem nézett hülyének a mese miatt, ugyanakkor nyelnem is kellett egy nagyot, mielőtt rémületemben lefordulok a székről. Görcsösen megkapaszkodtam a székbe, és egy zavart mosoly került az arcomra. "Persze a pszichopata jellemvonástól eltekintve." Ez bennem is megvolt, a másik énem teljes mértékben így írtam volna le én is. Nem én voltam, mégis... rosszul esett a dolog. Tudtam, ha valaha is elárulnám neki, nem fogadná el, talán még félni is kezdene tőlem, nem ez lenne az első alkalom. Erőt vettem magamon, és igyekeztem nem tönkretenni ezt az estét, hiszen jogosan érez mindenki ember így. A pszichopaták veszélyesek, kiszámíthatatlanok. Én is félek Jackie-től, csak az a különbség köztem, és más emberek között, hogy én néha napján tudok felette uralkodni. - Szerintem teljesen józan volt. Csak épp másképp látta a világot. Tudod... "A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát." - idéztem az írótól, és most már egyáltalán nem szégyelltem, hogy még csak utána sem kellett néznem az interneten, fejből tudtam, mint valami megszállott. S részben az is voltam, imádtam ezt a történetet, ahogy Lewis Carrollt is. Ahogy tovább beszélt, az ő tekintetében is ült valami, ami miatt a viccelődése félig komolynak tűnt. Minden vicc mögött van igazság, ahogy mondani szokták, az ő esetében is ez lehetett a helyzet. Nehéz lehet híresnek lenni, én sosem értettem, az a rengetek színész és zenész hogy a fenébe csinálja, bizonyára neki sem egyszerű. Nevettem a viccelődésén, de aztán komolyabb arckifejezésre váltottam, és igyekeztem felvenni vele a szemkontaktust. - Gondoltál már arra, hogy tényleg befejezed ezt az egészet? - Talán túl komoly a kérdés, főleg egy idegentől, de az ember sokszor őszintébb tud lenni azzal, akit alig, vagy egyáltalán nem ismer, mint azzal, akihez közeli kapcsolat fűzi. - Úgy értem, biztosan nehéz lehet így élni az életedet. Bárhol megtalálhat a média, vagy a rajongók. Hiszen még én is felismertem a zenédet, pedig jóformán nem is követem a zenei eseményeket, vagy úgy egyáltalán a világ dolgait. - Talán nem kellett volna tovább beszélnem, a végén még dilisnek néz, valami remetének, akicsak úgy éli a saját kis világát, minden mást kizárva, de... jobb volt nekem így. Elég volt a saját problémámmal foglalkoznom, másra nem igazán jutott időm.
Nagyot sóhajtottam, nem igazán akartam erről beszélni, de ha nem érintek semmilyen lényeges dolgot, akkor talán nem lesz gond. Miért is ne beszélhetnék a baleset részéről? Végül is, nem én vagyok az egyetlen, akinek autóbalesete volt, és semmi baja. Legalábbis látszólag. - Néhány évvel ezelőtt. Elég súlyos volt, és sok időbe telt a felépülésem. Legalábbis a mentális része, amit az orvosok gyógyszerekkel akartak megoldani. Mondanom sem kell, nemet mondtam rájuk, nem szedtem őket, ami a szüleimnek nem tetszett. De tudod, nem mindenre megoldás az a sok gyógyszer, amit az orvosok beléd akarnak tömni. Most már jól vagyok. - kicsit elcsuklott a hangom a végén, de abban bíztam, hogy másnak tudja be, nem hazugságnak. Végtére is, elég személyes dolgot osztottam meg vele, amitől már eleve zavarba jöttem. Mégis szerettem volna őszinte lenni, már amennyire ez lehetséges, ennél többet úgysem mondhattam. A gyógyszerek valóban rontottak a dolgon, de a valódi probléma a vámpírvér volt, ami mágikus módon egy betegségből egy másikat kreált, ám erre számítanom kellett volna. Ostoba voltam akkoriban, naiv, és borzasztóan zavarodott a baleset utáni időkben, elég volt egyetlen természetfeletti lény, hogy sutba vágjak mindent, és magam is szörnyeteggé változzak. Akkor jó ötletnek tűnt, ma már visszacsinálnám, ha tehetném. Sokkal jobb volt tablettákon élni, mint egy másik személyiséggel. - Nem fogsz itt unatkozni? Vagy ennyire belefáradtál a nagyvárosi életbe, hogy lecseréled Mystic Fallsra? - vigyorogtam, mintha nem épp az előbb ismertem volna be, hogy őrült vagyok, vagy mi. Mentális problémák... ugyan már, ki beszél ilyenről egy idegennek? Valami nagyon nem stimmelt velem, túl őszinte voltam vele, de baromira jól esett. Ráadásul ha nem viccelődök, akkor egészen biztos, hogy még ennél is vörösebb lesz a fejem, s talán felrobban nagy zavaromban. Ösztönösen belecsúsztattam a kezem az övébe, arra még csak nem is gondoltam, hogy mi lesz, ha tényleg leültet a zongora elé. Ha kettesben lennénk, is kínos volna, na de mindenki előtt? De már nem fordulhattam vissza, hülyét csináltam volna magamból. Felálltam, és ha megindult a zongora felé, követtem őt, a kezét el nem engedve. Túlságosan is jó érzés volt fogni, amitől egyszerre szerettem volna azonnal elengedni, majd elszaladni, s el sem engedni többé.


869 szó|| surrender || Founding Fathers pub 2453766849  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity
Founding Fathers pub Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyKedd Júl. 03, 2018 10:14 pm




Le sem tudom venni a tekintetem az aggodalmas arckifejezéséről. Bár nem is akarok másfelé nézni. Túl jó ránézni erre a lányra. Az aggodalmát pedig ugyan igyekszik leplezni, de minél tovább fürkészem az arcát, annál egyértelműbb, hogy súlyos teher nyomja a vállát. Vagy csak nehéz élete volt. Nem tudhatom, hiszen nem ismerem. Ám ha rajtam múlik, ez meg fog változni. Nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam nő társaságában. Talán még soha ezelőtt, ami azért nagy szó, pláne ha azt vesszük, hogy valójában azon kívül, hogy egymás mellett ülünk mosolyogva és csevegve, nem is történt köztünk semmi. Mégis kialakult valamiféle kapocs, ami mélyebb a testiségnél. Mikor lettem ilyen érzelgős, reménytelen romantikus? Vagy talán mindig létezett ez az énem, csak várta a megfelelő személyt, hogy akkor bukkanjon elő? Ahogy elkezd beszélni az Alice Csodaországban-ról, szélesebbre húzom a vigyoromat.
- Ugyan, ez nem butaság. Ha engem kérdezel, nincs is menőbb a Kalaposnál. Szinte példakép. Persze a pszichopata jellemvonástól eltekintve. Kíváncsi lennék, Lewis Carroll mit szívott, amikor megírta. Mindenesetre remek munkát végzett. - Mosolygok továbbra is a mellettem ülő csinos és egyre érdekesebb nőre, miközben a fene tudja, hányadik korsó sörömet kapom kézhez, amit aztán levegővételnyi szünetet sem hagyva kezdek el magamba dönteni. Szerintem kijelenthetem, hogy mindketten zavarba hoztuk a másikat...vagy saját magunkat? Akárhogy is, baromira összepasszolunk. Legalábbis szeretném ezt hinni. A kijelentését hallva felnevetek.
- Basszus, átláttál rajtam. Honnan tudtad, hogy át akarom adni a terepet? Már régóta tervezem, hogy meglépek innen, veszek egy saját szigetet, aztán a karrieremmel meg kezdjen az valamit, aki átveszi a stafétabotot. - Bár elpoénkodom a dolgot, de szerintem nem tudtam a hanglejtésemből teljesen kiirtani ennek az egésznek a valóságalapját. Mert tény, sokszor játszottam már el ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal. Néha úgy érzem, egyszerűbb lenne fogni a népszerűséget és kidobni a kukába. Ja, jó is lenne, ha meg lehetne oldani. De sajnos ez a való világ, nem pedig holmi Csodaország.
- Autóbaleseted volt? Mikor? - Kapom fel a fejem, és bár jól láthatóan semmi baja, az aggódás leplezhetetlenül kiül az arcomra. Nem mintha megpróbálnám elrejteni, de azért kicsit röhejes, hogy kb. negyedórája ismerem Ruby-t, és máris úgy érzem, simán golyó elé is vetném magam érte.
- Nos, annak örülök, ha nem állsz tovább máris. Bár nem terveztem sokáig maradni, csak anyához jöttem látogatóba és hogy pihenjek egy kicsit, de...azt hiszem, nem sietek vissza a nagyvárosba. A rajongók várhatnak. - Jegyzem meg kissé talán túl sejtelmesen. Kik szoktak ilyen hangsúllyal beszélni? Persze, már tudom. A szerelmes idióták és a sorozatgyilkosok. Tudtommal utóbbi nem vagyok, hacsak nem vesszük a szobanövényeket, amik egytől egyig csúfos halált haltak az öntözési technikám, vagyis inkább annak hiánya miatt. Szerelmes pedig nem lehetek ilyen rövid idő alatt, tehát marad az idióta. Oké, ezzel már inkább kiegyezem. Egyelőre.
- Oké, lesz még két sör! - Intek a csaposnak, aztán felfüggesztem az ülést, és Ruby felé nyújtom a kezem. - Na, mit szólsz? Klimpírozol nekem valamit? - Az ezer wattos vigyorom továbbra is az arcomra van tapadva. Szerintem ma már nem kaparom le onnan. Ruby mellett nehéz is lenne.


Ruby & Cedric



*** szó △ szépségem Founding Fathers pub 2453766849

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




after the heavenly  speech


Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
8
Népszerûség :
1

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptySzer. Ápr. 11, 2018 11:41 pm


Cedric & Ruby

play the way you feel

Egyáltalán nem voltam az italhoz hozzászokva, hiszen átváltozásom előtt a betegségem miatt nem fanyalodhattam rá, vámpírrá válásom után pedig féltem, hogy ha engedek a kísértésnek, Jackie átveszi elmém felett a hatalmat. Az alkohol tompítja az elmét, így talán most sem szabadott volna innom, de erősnek éreztem magam, és egyszer az életben szerettem volna jól érezni magam. Sosem engedtem közel magamhoz senkit, mert ha megtettem, nem volt jó vége, megtanultam hát, hogy ne barátkozzak, ne teremtsek kapcsolatot senkivel, amíg nem száműztem magamból ezt a pokolfajzatot. A srác, Cedric nagyon szimpatikus volt, nem nyomulós, dilisnek sem nézett, kellemes társaságnak bizonyult, de alig engedtem el magam, máris az az átkozott járt a fejemben, s az, hogy mit tenne ezzel a szerencsétlen fiúval, csak azért, mert szóba mertem állni vele. Hiába volt ez az én testem, az én elmém, J magának követelte, amibe kezdtem beleroppanni, de nem adhattam fel. Még nem, nem addig, amíg van egy kevés szabad akaratom, nem addig, amíg lélegzem. S különben is előbb vetnék véget az életemnek, minthogy átengedjem neki az irányítást.
A whisky pokolian égette a torkomat, mikor végigcsúszott a nyelőcsövemen, még utána is néhány percig éreztem azt a perzselő tüzet, ami szép lassan alábbhagyott. Próbáltam ellazítani magam, nem a másik énemen kattogni, nem izzadni, és idegbeteg módjára pillantgatni körbe, vagy nevetgélni, mert idegességemben gyakran költözött vigyor a képemre. - Ne haragudj. Nehéz napjaim voltak, kellett ez az ital. - Öt nappal ezelőtt megöltem egy embert, akit nem akartam bántani, de J kiéheztetett, és elvette tőlem az önuralmam. Igyekeztem őszintén mosolyogni, nem árulkodó jeleket küldeni, de így is azt éreztem a homlokomra van írva, hogy HAZUG, hatalmas, piros betűkkel. - De nem tervezem leinni magam a sárga földig, sőt, valószínűleg ezt az egyetlen pohárka whisky-t is a kelleténél jobban meg fogom érezni. - próbáltam oldani a feszültséget, ami köztünk szikrázott, vagyis inkább ami belőlem áradt, ezért fecsegtem, mert attól tartottam, lángra fogok lobbanni, holott rajtam volt a lapis lazuli, és odakint sötétség honolt. - Épp, mint Alice. - feleltem egyszerűen, mintha tudná, miről beszélek, aztán egy zavart mosoly kíséretében elkaptam a tekintetem. - Az Alice csodaországban a kedvenc könyvem egészen kicsi korom óta. Tudom, butaság, elvégre egy mese, de több van mögötte. - vontam vállat, még mindig zavarban voltam, hogy az egyik legféltettebb titkom kikotyogtam, de ez még mindig csak a harmadik volt a listán. Rögtön a kettős személyiség, és a gyilkosság alatt. Örültem, hogy a zongorát említette, mrrt így volt esélyem kicsit viccelődni, amivel saját magamat nyugtattam meg. - Valamiért azt érzem, le akarsz mondani a szakmáról, de ahhoz, hogy megtehesd, kell helyetted valaki, te pedig kétségbeesett vagy, ezért leszólítottál valakit,hogy beszervezd. Javaslom, inkább olyat keress, aki ért is a zongorához, ne egy amatőrrel kínlódj. - Meredtem rá mosolyogva, kíváncsi tekintettel, mert kicsit furcsálltam, hogy csakugyan itt ül velem egy asztalnál. Hosszú idő óta ez az egyik legjobb dolog, ami történt velem, s már-már azon kezdtem aggódni, nem-e Jackie intézte az egészet, s most is engem figyel röhögőgörcsök közepette, miközben én naivan belesétálok a csapdájába. - Hát, tényleg nem hittem, hogy rokonlélekre találok épp egy ilyen kicsike városban. Sőt, úgy egyáltalán, bárhol a világon. Jó lehet, hogy ennyire fontos neked az édesanyád. Én sosem álltam túl közel a szüleimhez, nem beszéltem velük évek óta. Volt egy... autóbalesetem, ami után kissé nehezen épültem fel. Akkor távolodtam el mindenkitől. - Már megint egy az őszinteségi roham. Mintha minden titkom kikotyognám, csak azért, hogy ne kelljen azt az egyet elmondanom, ami a legsúlyosabb. Még az első randin sem beszélnék erről soha, nem ám egy random találkozón, aminek már az első tíz percében remekül érzem magam. - Ha ilyen jól érzem magam, akkor talán megvethetem itt a lábam egy darabig. -  Én túl gyáva voltam ahhoz, hogy megkérdezzem, ő meddig marad itt, ráadásul próbáltam óvni is magam egyben, már amennyire tudtam. Tényleg elbűvölő volt a srác, és jó volt eljátszani a gondolattal, hogy újra normális életet élhetek, randizással, iszogatással együtt. Kár, hogy csak gondolati síkon létezett ez a bizonyos normális élet. - Na, már megint ez a zongora. - billentettem oldalra a fejem nevetve. - Egy sör talán még belefér. - El kellett volna sétálnom, s hátra se nézni, de képtelen voltam rá. Maradni akartam, egészen reggelig vele beszélgetni, mert tudtam, ha álomra hajtom a fejem, talán nem én fogok felébredni, hanem ő, és ettől nagyon féltem.

714 szó || wolves || Founding Fathers pub 2453766849


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity
Founding Fathers pub Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyPént. Dec. 08, 2017 4:14 pm




Az igazat megvallva egy kicsit meglep, hogy whiskyt rendelt. Valahogy nem az volt az első benyomásom vele kapcsolatban, hogy ezt az erős italt fogja kérni. Nem mintha ez valamiféle különleges képességem lenne, hogy meg tudom állapítani, ki mit iszik, de tény, van hozzá érzékem. Még jó, hogy nem akartam elbűvölni az italrendelési tehetségemmel, mert akkor biztos valami lightos koktélt kértem volna neki. Aztán lehet, azzal a húzásommal le is írtam volna magam előtte. Szinte észre sem veszem, hogy másodpercek óta őt bámulom. Mint egy ostoba tinédzser az imádottját. Pedig itt szó sincs erről. Elbűvölt, ezt biztos. De 2 percnél több kell, hogy én beleessek valakibe. Sőt még sosem történt velem ilyen. Nem is hittem, hogy első pillantásra érezhetek ilyen erős vonzalmat valaki iránt. Valószínűleg ez is csak egy gyors téveszme, valami fellángolás, amit a város légköre okozott nálam. Majd elmúlik. Csak ahhoz az is kéne, hogy ne úgy nézzen rám, ahogy. Hetek óta ez a legjobb estéje? Nos, még egy dolog, amiben egyetértünk. Aranyos, ahogy zavarba jött a saját kijelentésétől. A mosolyom a képemre ragadt, nem tehetek ellene semmit. Nem mintha akarnék. Kis híján felnevetek attól, ahogy lehúzta az alkoholt.
- Óvatosan. Nem az volt a célom, hogy elkábítsalak, és remélem, a minket bámuló embereknek sem ez jön le. - Nézek körbe mosolyogva, bár igazság szerint inkább kedvem lenne most elásni magam vagy gyorsan elpárologni, ugyanis a társaság egyik fele továbbra is nyálat csorgatva tapasztja rám a tekintetét, a másik fele pedig megrovóan méreget, mintha én döntöttem volna le Ruby torkán a whiskyt azért, hogy aztán eltámogassam a kocsimig és legalábbis ott helyben a magamévá tegyem. Nem tudom, melyik a rosszabb. Mondjuk a nyáltengerhez, ami a legtöbb rajongóból árad, már hozzá vagyok szokva. Szóval maradok az utóbbinál. Nem a legkellemesebb, amikor az embert rögtön elítélik, pedig igazán nem is ismerik. Mármint én sosem lennék tiszteletlen egy nővel sem, mégis sokan azt hiszik, hogy a hírességek egytől egyig perverz, erőszakos állatok. Az megnyugtató, hogy Ruby nevet a megjegyzésemen, és tényleg átjött neki, hogy viccnek szántam. Hű, azt hiszem, elvörösödtem. Pedig korábban azt hittem, engem nem lehet könnyen zavarba hozni. Erre tessék. Jön ez a lány, és csak annyit mond, hogy kellemes társaság vagyok, én meg  nekiállok színben egy rákkal azonosulni. Csúcs.
- A számból vetted ki a szót. Elárulom, hogy többnyire olyanok vesznek körül, akikkel nem érzem magam túl jól, de ma...nos, ez más. - Ezek a szavak komolyan az én számat hagyták el? Mi folyik itt? Kortyolok egy nagyot a sörömből. Mit kortyolok? Konkrétan egy nyeléssel lent van az egész, amitől ráadásul nem lettem jobban. A fele szerintem a légcsövemen ment le. Úgy tűnik, a mai specialitásom a köhögőroham tökéletes elsajátításának bemutatása. Már másodszor égetem le magam ezzel. Viszont ő egyre édesebb, ahogy aggódik értem. Ezért mondjuk megérte majdnem megfulladni.
- Persze, csodásan vagyok. Viszont most már egyre kíváncsibb vagyok, szóval muszáj lesz odaülnöd velem a zongorához. Hidd el, a zongora boldog lesz az ujjaidtól. - Mi van? Ennél gázosabb csajozós dumát úgy sejtem, még senki sem sütött el. Pedig eddig jó voltam benne. Nem mintha ebből álltak volna a napjaim, hiszen a munkám eléggé lefoglal ahhoz, hogy barátnő nélkül haljak majd meg. De most tök idiótán viselkedem. Vagy csak Ruby közelében vagyok ilyen szerencsétlen? Az is meglehet. Érdeklődéssel hallgatom őt. A tekintetünk ismét egymáséba fúródik, és már megint itt van ez a jóleső bizsergető érzés, ami végigfut a testemen. Ahogy így átgondolom, még sosem éreztem ilyet. De ami azt illeti, hozzá tudnék szokni.
- Én a turnék miatt utazom állandóan, és bár bírom ezt az életmódot, de valahol én is azt érzem, amit te. Mintha...nem tartoznék sehova. Gyerekkorom óta ezt érzem igazából. És ha anya nem lenne...hát...nem tudom, mi lenne velem. - Kicsit átmentem lelkizésbe. Lehet, hogy ez nem a legjobb ötlet máris. Nem akarom nyomasztóvá tenni a beszélgetést. Főleg, mivel elkezdtünk felengedni. - Ismét ugyanazon a véleményen vagyunk. Egyre jobb ez a Mystic Falls. Meddig maradsz? - Miközben beszélek hozzá, egy pillanatra sem nézek máshova, csakis egyenesen a szemébe. A kérdést viszont mintha kissé aggodalmasan tettem volna fel neki. Talán kicsit félek, nehogy azt felelje, hogy már holnap utazik tovább. Annak nagyon nem örülnék.
- Kérsz még valamit? Bár ezúttal nem a whiskyt javasolnám. Valahogy azt szűrtem le, hogy nem ez a kedvenc italod. Na meg hogy fogsz zongorázni nekem, ha beüt a whisky? -Bizony, nem tágítok. Mindenképp játszania kell. A gondolat pedig, hogy közben ott ülhetek mellette, csak még jobban feldob.


Ruby & Cedric



*** szó △ szépségem Founding Fathers pub 2453766849

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




after the heavenly  speech


Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
8
Népszerûség :
1

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyHétf. Nov. 27, 2017 7:33 pm


Cedric & Ruby

play the way you feel

Ahogy leült mellém, apró fájdalom nyilallt a gyomromba, de az a kellemes fajta, amitől érzed, hogy élsz. Én éreztem, nagyon is. Végre önmagam lehettem, még a rettegést is sikerült háttérbe szorítanom, amit J miatt éreztem. Még a nevét sem akartam kiejteni, gondolatban sem. Rá gondolni sem akartam, csak jól érezni magam. A zongorajáték olyannyira lenyűgözött, hogy fel sem tűnt, nem rendeltem semmi italt. Én mindig is az a fajta lány voltam, aki jól tudta érezni magát alkohol nélkül is, de amikor hosszú napok, vagy hetek után kimenőt kaptam a pszichopata énemtől, alkalomadtán lecsúszott egy-két korty a torkomon. Segített ellazulni. Korábban nem is nagyon fogyaszthattam alkoholt a mentális gondjaim miatt, a vámpírlétnek legalább ez az egy előnye megvolt, ha már kialakult a gonoszabbik énem, akitől nem tudtam szabadulni.. - Whisky-t, tisztán! - vágtam rá lányos zavaromban, aztán a pici fogaskerekek pörögni kezdtek az agyamban, és nem sok kellett hozzá, hogy megnyúlt arccal meredjek a jóképű idegenre. Helyette csak egy széles vigyor kúszott arcomra, és nagyon reméltem, hogy nem vette észre, mennyire ledöbbentem. Ha a szemeim nem árultak el, akkor semmi... merthogy, utálom a whisky-t, már a szagát sem bírom, de hé! Majd gyorsan felhajtom, talán a kutya sem veszi észre, hogy mennyire nem szívlelem a bronzos árnyalatú italt, ami egyébként a színével mindig lenyűgözött. Csak az ízét nem szerettem soha, olyan férfias ital volt, én pedig nem voltam valami keménykötésű soha. Meg kellett tanulnom átkapcsolni túlélő üzemmódba, megemberelni magam, hogy J ne csináljon ki, de azelőtt nem voltam ennyire erős. Még most sem eléggé. A pasi társaságában teljesen elvesztettem az eszem, régóta nem voltam már randin, még csak nem is ismerkedtem senkivel, ezúttal sem volt szándékom. Mindenkit féltettem attól a bestiától, de nem tudtam ellenállni. Kellett egy este, amikor nem érzem magam lebéklyózva, hanem szabad lehetek, élhetek egy kicsit, ez az este pedig tökéletes időzítés volt erre, különleges tekintetű új ismerősömmel. - Engem sem nyűgözött le. - értettem egyet egy fintor kíséretében, és boldogan nyúltam a poharamért, amikor a csapos kihozta nekünk. Egyáltalán ez szokás, hogy ők hozzák ki az italt, vagy csak ennyire híres lenne a velem szemben ülő zongorabűvölő? - Bár őszintén szólva, hetek óta ez a legjobb estém. - vallottam be, és félénken pillantottam fel a poharam tartalmáról a magával ragadó szempárba. Majd visszafordultam szinte azonnal a whisky-mhez, aminek már a szaga is émelyítő volt. Nyeltem egy nagyot, visszatartottam a levegőt, és olyan gyorsan ittam ki az üvegpohár tartalmát, hogy csaknem beleszédültem a mozdulatba. A végén egy megfizethetetlen grimasz ült ki az arcomra, amit akkor sem tudtam volna leplezni, ha akarok. Nem ment volna. Inkább próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A szavain felnevettem, bár talán kissé hangosabban, mint kellett volna, a pultos hirtelen felém kapta a fejét, és elég csúnyán nézett. De most komolyan, ha valaki utálja az embereket, és allergiás a jókedvre, miért dolgozik egy ilyen helyen? Az alkohol jobbik esetben jó kedvet hagy maga után, én szinte azonnal éreztem a hatását, hiszen úgy gurítottam le, mintha az ital rabja lennék. Nagyon reméltem, hogy nem ilyen benyomást keltettem, bár ha nagyon gáz lenne, lelépne...nemde? Próbáltam lazának mutatkozni, de ez egyre nehezebben ment. Talán, ha úgy igazán ellazít a whisky - merthogy nagyon erős volt, végigmarta a torkom - normálisabban fogok viselkedni. Vagy rosszabbra fordul a helyzet, majd kiderül. - Én is örülök. Nem sűrűn talál az ember ilyen kellemes társaságot. - Csak nekem tűnt úgy, vagy tényleg túl sokszor használtam az ember szót? A tudatalattim talán így próbál védekezni a lebukástól, vagy így próbálja elhitetni velem, hogy nem vagyok annyira különc. Túlságosan barátkozós lettem az ital hatására, annyi szent, de ez még normálisnak tűnt. Ha többet nem iszom, talán nem sül el rosszul a dolog. Hiszen a pasi fantasztikus volt! Én már kevésbé, de az részletkérdés, khm... - Én... nagyon örülnék neki! De attól tartok a hangszerek tényleg nem nekem valók. És nincs a terveim között, hogy megkínozzak egy zongorát, vagy egy zongoristát a borzalmas játékommal. - vigyorogtam rá, és tényleg kezdtem ellazulni. Hogy az ital, vagy a fiú társasága okozta, arról fogalmam sem volt, de nem is számított. Végre nem aggódtam Jackie miatt, csak élveztem az estét, és ez igazán klassz volt. - Jól vagy? - kérdeztem átnyúlva az asztal felett, megérintve a karját, ahogy köhögni kezdett. Ahogy észrevettem a mozdulatot, rögtön elrántottam a kezem, az ölembe rejtettem, az asztal alá. Bár szerettem volna újra megérinteni, annyi józan eszem még volt, hogy ne tegyem. - Valahogy úgy! - helyeseltem, mert azt nem mondhattam el, hogy nem én böktem a térképre, hanem egy átkozott nőszemély, aki amúgy bennem lakik. De nyugi, nem vagyok őrült. Még mit nem! - Mondjuk úgy, hogy elég szabad vagyok. Nem sokáig vagyok egy helyen, talán mert nem találom a helyem a világban. Ez a város viszont egyre szimpatikusabb. - néztem mélyen a szemeibe. Ez volt az első alkalom, hogy nem kaptam el a pillantásom, csak néztem rá, és még túlzottan zavarban sem voltam, hogy felvettem vele a szemkontaktust.

819 szó || wolves || Founding Fathers pub 2453766849


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity
Founding Fathers pub Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyCsüt. Nov. 16, 2017 12:24 pm




Nem tehetek ellene, automatikusan felkúszik a képemre egy aprónak aligha nevezhető vigyor. Nagyon aranyos, ahogy dadog. Persze nem ő az egyetlen, aki az elmúlt pár év alatt így reagált, ha a közelemben volt - majdhogynem általános rajongói reakciónak nevezhető -, azonban ő az első, aki ezt követően nem vetette rám magát. Ez igazán üdítő számomra, sőt egyenesen imponáló! Még mindig mosollyal az arcomon foglalok helyet mellette, aztán intek a csaposnak.
- Még egy sör lesz, illetve... - Most látom csak, hogy a mellettem ücsörgő fiatal lány előtt nincs semmiféle ital. - Nos, amit a hölgy kér. - Biztos nem rendelek helyette, hiszen lehet, nem is bírja az alkoholt...vagy ne adj isten, kiskorú? Mármint olyan meghatározhatatlan a kora, ráadásul babaarca van, szóval fene tudja. Mondjuk nem hiszem, hogy lenne olyan kiskorú a világon, aki betéved egy kocsmába, aztán nem kér ki valami alkoholos itókát. Mondjuk most magamból indultam ki, de szerintem ez alól senki sem kivétel. Csendben hallgatom a szavait. Szóval ezek szerint ő sem idevalósi. Talán ez így még érdekesebb. Úgy értem a tény, hogy az élet kiszámíthatatlan, ha arról van szó, hogy kik és mikor kerülnek az utunkba. A hírnév miatt rengeteg nővel volt dolgom...mármint basszus, nem ÚGY! Nem vagyok az a fajta fickó. Viszont sokan környékeztek meg, de egyikükkel sem éreztem magam ilyen jól, mint most ennek a vörös hajú lánynak a társaságában, akit kb. fél perce ismerek. A szavaira némán bólintok.
- Igen, ebben lehet valami. Mármint én alapvetően hozzá vagyok szokva a nyüzsgéshez, viszont tudom értékelni a nyugodt és békés kisvárosokat. Bár azt bevallom, hogy Mystic Falls nem nyűgözött le...legalábbis eddig. - Sandítok rá a lányra a szemem sarkából, miközben akkorát nyelek idegességemben, hogy még a két méterre ácsorgó csapos is felkapja rá a fejét. Vagy ő az üvegcsörömpölést figyeli, amit a mögöttem ülő két félrészeg okozott a koccintással? Rosseb tudja. Ahogy bemutatkozik, ismét elfog a késztetés, hogy széles mosolyra húzzam a számat, de jobb, ha ezt inkább elnyomom magamban, mert semmiképp nem szeretném elijeszteni azzal, hogy kinevetem vagy esetleg azt érzékeltetem vele, hogy idiótán viselkedik. Ami egyáltalán nincs így, sőt elképesztően aranyos, de félek, ő ezt szűrné le belőle.
- Ruby, nagyon örülök a találkozásnak. Azt pedig elárulom, hogy bőven volt időm gyakorolni a zongorajátékot. Na meg az is elég inspiráló volt, amikor rájöttem, hogy a klimpírozással egy csomó pénzt kereshetek. - Bár ezt viccnek szántam, de nem tudom, hogy a hangsúlyommal ezt érzékeltettem-e vagy inkább azt sugalltam, hogy a pénz körül forog az életem. Csak mert amúgy pont leszarom, mennyit keresek ezzel az egésszel, nem emiatt csinálom. Azonban tényleg olyan ritkán beszélgetek bárkivel is, ráadásul némiképp szarkasztikus vagyok, hogy sokszor nem esik le a másik félnek, ha valamit poénnak szánok. A tévéműsorokban nincs gond, mert lényegében a számba rágják, mit, mikor, melyik kérdésre és hogyan kell mondanom. De egy kötetlen - vagy legalábbis annak látszó - csevegés közben nem mondja meg nekem senki, mit és hogyan kéne tennem vagy mondanom.
- Egyébként nem olyan bonyolult. A "Twinkle Twinkle Little Star" -t akár meg is tudom tanítani majd. Vagy...akárki, akit megkérsz rá. - Olyan erősen kezdek el köhögni, mintha kb. ezzel semmissé tudnám tenni, hogy az imént valljuk be, flörtöltem vele. Amit egyébként nem szoktam. Pláne nem 2 perc elteltével. Bár ahogy jobban átgondolom, az első pillanat óta flörtölök Ruby-val, szóval kár ezen aggódnom. Mindenesetre iszom egy korty sört, mielőtt ismét megrezegtetem a hangszálaimat. - És te mi járatban vagy erre? Rokonlátogatás vagy csak csukott szemmel ráböktél a térképre, mint következő úti cél, és bár Las Vegasban reménykedtél, de kicsit elmérte az ujjad az államokat? - Akárhogy is, most már egyre jobban örülök, hogy eljöttem meglátogatni anyát.


Ruby & Cedric



*** szó △ szépségem Founding Fathers pub 2453766849

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




after the heavenly  speech


Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
8
Népszerûség :
1

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptyPént. Okt. 20, 2017 10:23 pm


Cedric & Ruby

play the way you feel

Szabad voltam, végre valahára önmagam, nem volt hang a fejemben, nem vette át az irányítást egy másik személy az elmémen, de még üldözési mániám sem volt. Végre minden a helyére állt, sőt, mintha az egész világ megállt volna csak azért, hogy én összeszedhessem magam. Hihetetlen, s már-már túl szép volt, hogy igaz legyen, de egy éjszakára kimenőt kaptam, mint hamupipőke, és mint abban a mesében, úgy az én történetemben is véges volt a mulatság. Talán még éjfél előtt visszakaparintja magának a nőstényördög a testemet, a bestia, amit nem lehet levakarni, a pestis, ami felemészt. Aggódtam, vajon mikor dugja elő a képét, és taszít engem újra a mélybe, a jéghideg sötétségbe, ahol egyedül vagyok, kétségbeesetten, rettegve, teljesen egyedül - de mindezt nem tudta beárnyékolni a jókedvemet. A zongorajáték dallama túlságosan ismerős volt, meg mertem volna esküdni rá, hogy már hallottam valahol. Egy lemezboltban, a rádióban, vagy talán a tévében. Kellemes érzés töltött el, ahogy hallgattam, de hamar vége szakadt. Olyan volt, mint a tulajdon életem, véges. Vámpír voltam, így a halál nem érhetett el, ha nem veszítem el a pici, kék fülbevalómat, vagy nem karóznak meg, de a perceim meg voltam számlálva. Jackie csak arra várt, hogy kimerészkedjen a fényre, és ne én uraljam a testemet, még az elmémet se. A zongoristára nem figyeltem, miután vége szakadt a zenének, elfordítottam a fejem, nem láttam, ki bűvölte meg így a billentyűket, de nem is a személye volt a lényeg. Először lépteket hallottam csak, amivel nem foglalkoztam, jöttek-mentek az emberek, néha még a dohányfüst szaga is beférkőzött az orromba, vagy a hűvös levegő érintette a csupasz karom. Aztán egy hang szólt hozzám, amitől egy pillanatra megrökönyödve, ijedten meredtem magam elé, de amint megpillantotta az arcot, akitől a kellemesen rekedtes hang jött, rögtön megnyugodtam, egy furcsa, széles vigyor kúszott az arcomra, felfelé görbítette ajkaimat, olyan nagyon, hogy fogaim is megvillantak. Nem az elméd játszik veled, Ruby. Nem is Jackie. Ő tényleg itt van, és... le akar ülni hozzád. Válaszolj, mielőtt őrültnek hisz! Mielőtt rájön, hogy az vagy. - Te-természetesen. Ülj csak le! - dadogtam, akár egy idióta, de legalább az utolsó két szót normálisan ki tudtam ejteni a számon. A zongorista, aki az imént a játékával nyűgözött le, most az arcával, és a pillantásával. - Nem éppen. Csak néhány hete vagyok itt. Talán egy hónapja. - mosolyodtam el, felelni nem tudtam semmi értelmeset, hiszen én sem értelmes okból vagyok itt. Jacqueline miatt, aki mindig irányít, aki eldönti, hová menjünk, hátha megtalálja a még pszichopatább "másik felét", avagy a mentorát, ahogy emlegetni szokta. - Nem a város híressége miatt, úgyhogy nem jó embert kérdezel. A kisvárosok vonzóak az emberek számára. - Emberek, emberek... mintha bármit is tudnék az emberekről, vagy arról, hogyan kell embernek lenni! Viszont annyi bizonyos, hogy a halandók biztonságban érzik magukat a kisebb városokban, azt hiszik ilyen helyen semmi rossz nem történhet velük, mert ismerik egymást, az idetévedőkkel kedvesek, mert ki jönne ide rossz szándékkal? Sok mindenki. Túl sok mindenki. Mint Jackie, az én Mr. Hyde-om, csak sokkal, sokkal borzalmasabb kiadásban. - Ruby. És én inkább zsenit mondanék. Imádom a zongorákat, csak sajnos jómagam rémesen bánok a hangszerekkel. Te viszont... - halkan nevettem,és inkább nem folytattam, mielőtt még hülyeséget mondok. Az ilyen jóképű férfiak közelében a viselkedésem nem épp normálisnak nevezhető, s ha az illető még zongorista is... hajaj, Ruby, tartsd magadon a bugyidat! Még a gondolatba is belepirulok, amitől a fejem egy paradicsomhoz hasonlíthatott, de üsse kavics. Már rég elástam magam a pasi szemében, nyilvánvalóan.

573 szó || késtem... megint Founding Fathers pub 3739568389


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
my sanity
Founding Fathers pub Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub EmptySzer. Aug. 23, 2017 6:04 pm




Még csak pár napja érkeztem meg Mystic Fallsba. Bár az első pár napot városnézéssel akartam tölteni, hogy anya kedvére tegyek, és csak utána belevetni magam a napokig tartó alvásba, de mivel a túra fél nap alatt lezajlott - fene se gondolta volna, hogy a kisváros ez esetben szó szerint értendő -, hamarabb elkezdhettem kialudni magam. Már nagyon rám fért. Ahogy így nézem, egy huzamba lehúztam 18 óra szunyálást. Jót tett, ám megvan a következménye. Rohadt késő van, de képtelen vagyok pár másodpercnél tovább nyitva tartani a szemem. Ennek így semmi értelme, inkább nyakamba veszem a várost, még ha unalmas is lesz. Bármi jobb, mint ébren hánykolódni. A legrosszabb, ami történhet, hogy unalmamban elálmosodom. Vagy - ami meglepne - találnék egy viszonylag szórakoztató elfoglaltságot. Csendben felkapom az első ruhadarabokat, amik a kezem ügyébe kerülnek a vaksötétben, de tekintve, hogy egy üvegajtó választ el anya szobájától, inkább nem kapcsolok villanyt. Kifelé menet még belerúgok valami rohadt keménybe, de erős vagyok és lenyelem a feltörni kívánkozó ordítást. Viszont bármennyire is szeretnék külön élni anyámtól, mert hát mégiscsak közeledek a harminchoz, nincs értelme a pár hetes itt tartózkodásom végett lakást venni. Mehetnék hotelbe, de a fél életemet hotelekben töltöm, szóval...kösz, nem. Végül valami csoda folytán kijutok a házból. Furcsamód a város nem is olyan halott így az éjszaka környékén, mint azt én elsőre feltételeztem. Basszus, hogy jutottam el majdnem a városhatárig? Nemrég indultam el. Mystic Falls vagy annál is kisebb, mint először felmértem, vagy szimplán nem tűnt fel, mennyit gyalogoltam. Mindegy is, visszamenni semmi kedvem, szóval bemegyek ebbe a Founding Fathers nevű kocsmába. Így első ránézésre kijelenthetem, hogy rosszabbra számítottam. Káprázik a szemem, vagy tényleg van itt egy zongora? A pulthoz sétálok.
- Egy sört kérek, és hol kell kérvényt benyújtani, hogy játszhassak a zongorán? -Vetem oda a csaposnak, miközben le sem veszem a szemem a hangszerről. A jelek szerint még itt az isten háta mögött sem vagyok mindenki számára ismeretlen, ugyanis a jelek szerint belefagyott a szó, mert némán bámul rám és a karomnál fogva rángat el a zongoráig. Ez gondolom, az ő nyelvén azt jelenti, csak nyugodtan. Örültem volna, ha rajongómentesen tengődhetek itt az elkövetkező hetekben, de jól van, a lényeg, hogy gond nélkül kiélhetem magam. Pár hónapja kijött a legújabb lemezem, most viszont a debütáló albumomról kezdem el játszani a kedvenc dallamomat. Csupa olyan mű hallható rajta, amiket a gyerekkorom ihletett. Fájdalmas, mégis zenébe átültetve könnyebb átlendülni a múlton. Ezért is játszom őket sűrűn. Szinte végig csukott szemmel hagyom, hogy az ujjaim végigjárjanak a billentyűkön. Már rögzült az egész, kotta nélkül le tudom játszani, annyiszor mentem végig rajta. Miközben a fülemben cseng a dallam, igyekszem kizárni a külvilágot, és arra gondolni, amire ilyenkor szoktam. Hogy még inkább képes legyek elengedni a fájó emlékeket. Bár minden nap úgy érzem, egyre könnyebb, de olykor pofán csap a felismerés, hogy apám mély sebeket hagyott bennem. A zene gyógyító ereje nélkül nem hiszem, hogy képes lennék elviselni a bennem rejlő gyötrelmet, amit az a nyomorult okozott. Lehet, anyára kellett volna hallgatnom és pszichológushoz járni. Nem, annál én makacsabb kölyök voltam. Érzem, ahogy mosoly húzódik az arcomra, aztán hamarosan el is érek a dal végére. Még egy kicsit ülök a zongoránál, magam elé bámulva, aztán megcsapja a fülem a jól ismert zaj. Tapsolnak. Bár nincsenek sokan, de jó látni az arcokon, hogy tetszett nekik. Ilyenkor érzem igazán, milyen jó a művészi pályán lenni, és adni másoknak valami értéket a zeném által. Egy apró mosollyal és biccentésszerű meghajlással köszönöm meg a figyelmüket, aztán a bárpulthoz vándorolok, ahol már vár a hideg söröm. Amint odaülök, a tekintetem a tőlem nem messze helyet foglaló fiatal lányra téved. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogom a sört és közelebb megyek hozzá. Alapvetően nem vagyok ilyen, de van benne valami, ami arra késztet, elegyedjek szóba vele.
- Elnézést, szabad ez a hely? - Kérdezem tőle, miközben egy halvány mosoly jelenik meg a szám szegletében. Ha megengedi, leülök mellé, de jobbnak látom nem bámulni őt, hogy ne egy perverz benyomását keltsem, hanem egyszerűen a szemem sarkából méregetem tovább.
- Idevalósi vagy? Csak mert már nagyon szeretném megkérdezni valakitől, mi olyan menő ebben a Mystic Fallsban. - Nem szoktam ismeretlenekkel ennyit beszélni. Sőt normál esetben odavetek nekik egy vagy csak egy fél mondatot, és ezzel elintézem a dolgot. De most nem tudok hű lenni önmagamhoz.
- Amúgy Cedric vagyok...és modortalan. Ezzel kellett volna kezdenem. - Felé nyújtom a kezem.


Ruby & Cedric



*** szó △ szépségem Founding Fathers pub 2453766849

Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
8
Népszerûség :
1

Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Founding Fathers pub   Founding Fathers pub Empty

Ajánlott tartalom


Founding Fathers pub Empty
Vissza az elejére Go down
 

Founding Fathers pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ