Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Törlések, figyelmeztetések

Yesterday at 11:45 pm

Lara & Lio hálószobája

Yesterday at 2:39 pm

#002. 2017.09.30. - 2017.10.14.

Vas. Okt. 15, 2017 12:04 am

Poison After Bite

Szomb. Okt. 14, 2017 9:18 pm

Christian E. Gray

Szomb. Okt. 14, 2017 12:53 pm

Elkészültem!

Szomb. Okt. 14, 2017 11:07 am

Lafayette temető

Szomb. Okt. 14, 2017 12:42 am

Valami cím - folyamatban

Pént. Okt. 13, 2017 11:47 pm

Jazz club

Csüt. Okt. 12, 2017 12:35 pm

Aaron Boone

írta: Evelyn Cox
Szer. Okt. 11, 2017 11:54 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 2
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 1 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 35 30
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 The deal has been made

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: The deal has been made   Vas. Okt. 01, 2017 4:21 pm



to; my lil' heretic

Hogy nekem micsoda hányingerem van ettől a várostól. Minden négyzetcentiméterét szívből gyűlölöm és csak alig valamivel vagyok szívesen itt, mint a börtönvilágban voltam. Az egyetlen vonzósága talán csak abban rejlik, hogy tele van azokkal az emberekkel, akiket szívesen szednék atomjaikra, de csak közvetlenül azután, hogy előtte eltöltöttünk némi fun-time-ot közösen. Előtte azonban még ott van a drága kis családom, a koven, amely elítélt és mindent megpróbált megtenni azért, hogy a létezésemet is eltöröljék a történelemből, de egyiküknek se volt annyi vér a tökeiben, hogy valóban meg is tegyék. Mióta a kis nyomorék öcsém erejét elnyeltem és persze Josie is volt olyan kedves és segített abban, hogy ne dögöljek bele idő előtt valamiféle mágikus dögvészbe és persze a kis szöszke Caroline anyjának is megtettem azt a kis szívességet, úgy érzem már-már barátokat is szereztem a környéken. Elenácskáról, Damonról meg a kis csipetcsapatról már nem is beszélve. Damon és Bonnie legalább régi ismerősöknek számítanak már. Idegesítő, kibelezni valók mind, ez tagadhatatlan, de a világ nem tökéletes hely, igaz?!
Nos, az egyetlen ok, ami miatt most mégis ebben a rohadás kis porfészekben esz a penész, azaz, hogy nekem is lehet előnyöm abból, ami miatt iderángattak. A szőlődzsem tetejét egyetlen mozdulattal tépem le és az ujjammal kanalazok belőle a számba. Bírom a dzsemet, azt kell mondjam és a kiszáradt krumplinál, amit ebben a koszos szarságban, amit étteremnek csúfolnak, felszolgálnak, mérföldekkel jobbnak is ítélek. Az ujjaimat egyenként szopogatom le és az időközben megkapott csokis shakebe kortyolnék bele, amikor valami szöszke – baszki, ebben a redvás városban ez az előírt hajszín egyébként vagy mi a fene?! – zavar meg.
Megforgatom a szemeimet és a továbbiakban nem nagyon számít érdekesnek a számomra, nem annyira, hogy rajta tartsam konkrétan a szemeimet, de ettől függetlenül senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy azért a megfelelő mértékben figyelek annyira, hogy ne tehessen semmi ostobaságot a káromra.
- Azt elhiszem. – máskülönben nem lennék itt. Persze, hogy szüksége van a segítségemre. Annyira rávillantom a szemeimet, hogy tegye már le magát, ne ácsingózzon itt nekem ilyen szerencsétlenül.
- A kérdés az, hogy én is megkapom-e, amit akarok cserébe..? – nyitva hagyom a kérdést. Ha nem lenne számomra nyereséges lehetőség ebben az egészben, akkor itt sem lennék, ez ennyire egyszerű, de arra számítok, hogy ez számára is egyértelmű legyen.
- ...mert azt remélem nem kell mondanom, hogy megfelelő csere nélkül bele se kezdj inkább abba, hogy mit akarsz. – azért ebben legyünk teljesen egyértelműen, csupán a biztonság kedvéért. Ami azt illeti, a szőkeség birtokában nagyon is van olyasmi, ami nekem kell, ezért vagyok kész meghallgatni, hogy mit is akar pontosan, a többi pedig innentől fogva nem annyira múlik rajtam, semmint rajta. Ennyire azonban még ne szaladjunk előre. Az előttem lévő csokoládés tejes ital után nyúlok, hogy az abból meredező szívószálat a képembe tolva kortyoljak bele. A hülye felszolgáló megint elcseszte, ez nem elég édes...



You're right. I am a liar. I'm the black sheep. The defective twin that nobody wanted.

avatar
Boszorkány vagyok
Keresem :
the wayout from my personal hell...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: The deal has been made   Hétf. Aug. 28, 2017 2:19 pm




to Kai from your lil' heretic
Olyan furcsa volt még mindig elhinni, hogy valóban kijutottam az Augustine társaság börtönéből. Amíg ott voltam, gyengén, kiszolgáltatottan és megkínozva, nem is mertem reménykedni abban, hogy valaha sikerül kiszabadulnom majd. Ha Enzo nem lett volna ott velem, hogy tartsa bennem a lelket, akkor valószínűleg csak kikapcsoltam volna az emberségemet, és hagytam volna, hogy megöljenek. Az a fájdalom, aminek ott kitettek minket… még mindig nem tudtam kiheverni. Rémálmok formájában kísértett továbbra is az ott töltött idő, ahogy újra és újra átéltem a kínzásokat, a csonkításokat, amiket nap, mint nap megismételtek.
Minden egyes ott töltött perc közelebb sodort az őrület határához. Éreztem, ahogy az elmém szép lassan kezd megbomlani. A gondolatok kicsúsztak a kezeim közül, eltűnt az összefüggés, az értelem, és nem maradt semmi más, csak a fájdalom és reménytelenség. Enzo arra biztatott, hogy gondoljak a bosszúra, hogy a dühöm legyen az, ami segít megtartani a józan eszemet, de engem nem érdekelt a bosszú. Nem tagadom, hogy jó párszor elszórakoztam azzal a gondolattal, hogy én hogyan kínzom meg a fogva tartóinkat, és bizony, örömömet leltem benne. De aztán felderengett előttem egy arc. Egy arc, amit már majdnem elfelejtettem, és ő segített visszatérnem a helyes ösvényre. Nem voltam gyilkos, és nem érdekelt a bosszú, soha nem is érdekelt. Egyetlen egy célom volt, hogy azt a rubinkövet senki ne szerezhesse meg többé – csak ez az egy, semmi több. És ez is a bátyámhoz, Kirkhez vezetett. Ő volt az, akire folyamatosan gondoltam azokban a keserves órákban, erősen összpontosítottam rá, és valahogy sikerült túlélnem anélkül, hogy megtörtek volna.
Így amikor kiszabadultam, természetesen egyből Kirket akartam megkeresni. Még nagyon gyenge voltam, a varázslataim nem működtek megfelelően, és a kinti világot se ismertem, hisz rengeteget változott az idő alatt, amíg én a börtönömben csücsültem, de szerencsére volt segítségem, és így sikerrel jártam. Kirktől megtudtam, hogy Isabel soha nem kapta el őt, így amivel engem fenyegetett, blöff volt az egész. De tudta, hogy mi a gyenge pontom, és azt használta ki. Lehettem volna mérges a saját ostobaságom miatt, de akkora már nem számított ez. Csak az volt a fontos, hogy én kiszabadultam, és újra a bátyámmal lehettem, aki szintén ép és egészséges volt.
Az Augustine társaságnál töltött idő alatt rájöttem egy nagyon fontos dologra. Azelőtt hajlandó lettem volna életem végéig bujkálni azzal a rubinkővel, ha ezzel elkerülhettem azt, hogy még több olyan tragédia történjen, mint ami nálunk, de nem akartam többé ezt az életet. Nem vágytam már semmi másra, csak arra, hogy békében és nyugalomban élhessem az életemet, és hogy ne kelljen többé olyanok miatt aggódnom, hogy a saját rokonom vadászik ránk. Belefáradtam a folytonos menekülésbe. El akartam pusztítani a követ véglegesen, vagy megszabadulni tőle úgy, hogy többé tényleg senki ne tehesse rá a kezét.
Megoldások után kezdtem el kutakodni, de végül Kirk volt az, aki előállt a megfelelő ötlettel. Hallott ugyanis a Gemini kovenről. Ők képesek voltak börtönvilágokat létrehozni, ahová nem lehetett csak úgy eljutni, bizonyos feltételek teljesítése szükséges volt, de ha egyszer valami odakerült, akkor az ott is maradt, legalábbis amíg valaki ki nem hozza. Ezzel mindenesetre én már nem foglalkoztam, mert ennél tökéletesebb megoldás nem is létezhetett volna. Már csak annyi teendőnk volt, hogy a vezetőt megtaláljuk, ami okozott ugyan egy kis nehézséget, de végül meg lett Kai Parker. Kirk felajánlotta, hogy eljön velem ő is, de én nem akartam. Egyedül akartam beszélni vele, míg ő a kőre vigyáz, nehogy ez idő alatt valaki ellopja tőlünk, és azt sem akartam kockáztatni, hogy Kai elcsenje előlünk. Nem bíztam benne, ezért jobb volt elővigyázatosnak maradni.
Így érkeztem meg Mystic Fallsba és a Mystic Grillbe. Tekintetemet egyből végigjárattam a helyiségen, a megfelelő embert keresve. Igaz, nem tudtam, hogyan nézett ki Kai pontosan, láttam ugyan róla képet, amikor az internetnek nevezett hálózaton kutakodtunk utána Kirkkel, de az még 1994-ből származott, én pedig nem igazán hittem volna, hogy még mindig ugyanúgy nézett ki, elvégre mégis csak sok év eltelt már azóta.
Amikor azonban kiszúrtam Kait az egyik asztalnál, nem kicsit lepődtem meg, hogy szinte majdnem pontosan ugyanaz az arc köszönt vissza, mint ami az 1994-es képen volt. Nem értettem a dolgot, de nem is szenteltem neki különösebb figyelmet, mert nem ezért jöttem. Céltudatosan vettem az irányt az asztala felé, majd amellett megálltam.
- Te vagy Kai Parker? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, miközben várakozóan pillantottam rá. Persze biztos voltam abban, hogy ő volt az, akit kerestem, de biztosra akartam menni a dologban. – A segítségedre lenne szükségem – tettem még hozzá oldalra döntött fejjel.

730; kicsit megkésve, de megjöttem <3


avatar
Eretnek vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

The deal has been made

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette Extra :: A holnap ajándéka-
^
ˇ