Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Yesterday at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Csüt. Jan. 17, 2019 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Csüt. Jan. 17, 2019 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Vas. Okt. 01, 2017 7:14 pm



Evy & Emma
we're Venus and Mars, like different stars

Az idő kezdett már csípni ugyan, de még elég kellemes volt ahhoz, hogy lengén öltözzek kedvenc bőrdzsekim alatt. Azt mondják, az ikrek általában szélsőséges jellemmel születnek a világra: az egyikük talpraesettebb, a másik félénkebb, az egyikük fiúsabb, a másik lányosabb, az egyikük anyás, a másik apás. Nálunk nehéz volt meghúzni ezt a konkrét határvonalat, mert bár talán mindig is kicsit hevesebb és nagyszájúbb voltam, mint Evy, annyira azért őt sem kellett félteni. Kiegészítettük egymást bizonyos dolgokban, persze, ugyanakkor sokkal inkább felerősítettük a másik tulajdonságait. A tragédia óta viszont... Nem tudom. Kicsit olyan, mintha a lelkünk kirobbant volna a testünkből és a szilánkok a másikba fúródtak volna. Néha úgy éreztem magam, mintha nem is én lennék. Elesettnek. Gyengének. Tehetetlennek. Néha úgy láttam a húgomat, mintha nem is ő lenne. Erősnek. Riadtnak. Vakmerőnek. Ahelyett azonban, hogy erősítettük volna egymást, a jelenlétében sokkal gyengébbnek, elveszettebbnek éreztem magam, hiszen állandóan arra emlékeztetett, mi mindent vesztettem el. A történtek szakadékot ékeltek közénk, elhidegültünk, megtelt körülöttünk a csend kimondatlan vádakkal. Még mindig az ikertestvérem volt, még mindig szerettem, egyszerűen csak egyikünknek sem volt elég ereje ezzel foglalkozni. Akadtak fontosabb dolgaink is a romokban heverő kapcsolatunknál.
- Evelyn?
Nem számítottam rá, hogy ilyen korán végez. Szerencsére hamarabb ideértem, hiszen elég korán szabadulni tudtam, mégis úgy képzeltem, lesz még egy kis időm a csillagokat bámulni és elmélkedni, míg megérkezik. Az épület előtt álldogáló alak azonban határozottan az ikrem volt, messziről felismertem az alakját. Régebben gyakran elborzasztott, ha előre nem tervezett helyzetekben pillantottam meg. Mint a kifordított valóság, egy párhuzamos univerzum, ahol az emberrel a saját tükörképe néz farkasszemet. Ijesztő, hátborzongató, sokszor voltak kettőnkkel kapcsolatos rémálmaim is. A hideg még most is kiráz néha, ahogy magamra ismerek egy-egy mozdulatában, de már megtanultam elfogadni, hogy ketten vagyunk.
- Korán végeztél - mellé léptem, kezem továbbra is dzsekim zsebébe süllyesztve. Semmi ölelés, semmi puszi, esetleg ha ő kezdeményez valamit, azt viszonzom. Állammal a hazaút felé biccentek kérdőn. - Mehetünk?
Ha belement, elindultam az utcán. Lassú, ráérős léptekkel haladtam vele, hol az embereket, hol a csillagokat fürkészve. Tökéletes este volt, fényes és friss, az a fajta, amelyen az ember legszívesebben be sem menne a házba, hanem örökké kinn maradna. Fiatalok voltunk, szórakozni kellett volna mennünk, inni, bulizni, fiúzni, ehelyett gyászos némaságban ballagtunk hazafelé, tudván, otthon mi vár ránk - és mi az, ami már soha többé nem vár ránk.
- Milyen napod volt? - Érdeklődésemet inkább a megszokás vezette, begyakorolt rutinkérdés volt már, nem a régen megszokott pletykálkodás, amikor még izgatottan összebújva sugdolóztunk. Egyszerű udvariassági gesztus, semmi több, és a válasz is épp olyan kevésbé érdekelt. Úgyis minden rendben. Ezekben a monoton hétköznapokban mindig minden rendben van, holott a körülöttünk romokban heverő valóság és a kesernyés, halálszagú élet sokkal kiábrándítóbb ennél.
- Éhes vagyok, nem vacsoráztam - teszem még hozzá, fejem kérdőn felé billentve, ő hogy van ezzel. - Megállunk valahol enni valamit?
Hamburger, gyros, hot-dog, teljesen mindegy igazából. Csak ennivaló. A lényeg, hogy feltöltődjünk, mire hazaérünk, hiszen mára is gyakorlást terveztem. Folytatnunk kell Evy varázserejének edzését, és dolgoznunk kell azon is, hogy az enyémet visszahozzuk. Nem pazarolhattunk el egyetlen értékes estét sem, hiszen az idő ott lihegett bűzös leheletével a nyakunkon...

ne haragudj a késésért, tesó, remélem, tetszeni fog!  

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Csüt. Szept. 14, 2017 12:51 pm




Evy & Emma

Just a normal day in our not normal life

- Evy, nyugodtan elmehetsz, a többit befejezem már én – hangzott a bejárati ajtótól a munkatársam, Sam hangja, mire én felpillantottam, majd amint megállapodott a tekintetem a nő arcán, bólintottam egy aprót.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem vissza a biztonság esetére, de láttam Sam tekintetében, hogy tényleg nem szívatni akar engem más kollégákkal ellentétben, hogy aztán a főnökhöz mehessen panaszkodni rólam azzal a címszóval, hogy én nem végzem rendesen a munkámat. Ami nem volt igaz, természetesen, de a főnököt volt, hogy nem érdekelte az én mondandóm, hanem vakon hitt a másiknak, mert ő már régebb óta dolgozott nála, engem pedig kirúgott.
Azóta, hogy az árvaházból eljöttünk, nagyon sok munkahelyen jártam már, de valahogy mindig volt valaki, aki kipécézett magának, és minden áron ki akart tolni velem. Az okra még eddig nem tudtam rájönni. Soha nem viselkedtem rosszul, igyekeztem csak meghúzni magamat, és csendben végezni a dolgomat, de lehet, pont ez volt a gond – hogy nem jópofiztam senkinek, és habár igyekeztem nem ellenségeskedni még azokkal sem, akik nem voltak szimpatikusak, de volt, amikor betelt a pohár, és én is kifakadtam. Másnap pedig már nem kellett jönnöm munkába. Igazán persze nem bántam az ilyet soha, elvégre nagyon csúnyán viselkedtek velem mindig, és előbb vagy utóbb amúgy is otthagytam volna azt az állást. Lehet, hogy nem voltam gazdag, befolyásos család gyereke, de azért nekem is volt önbecslésem, és nem szerettem, ha emberszámba sem vesznek. Ilyen munkahely inkább nem is kellett.
De szerencsére a mostani diákmunkámmal elég jól jártam. Eddig a kollégák is rendesek voltak velem, és szerencsére a bevásárló központ sem volt messze a lakásunktól, úgyhogy még egy pozitívum volt benne. A félsz azonban nem múlt el teljesen belőlem, és szinte már vártam arra, hogy hirtelen mikor változik meg valakinek az irányomba tanúsított viselkedése, és kezd el szívózni. Valahogy mindig így kezdődött.
- Persze, már nincs sok vissza. Még ezt letörlöm, aztán már csak bezárkózni kell. Nem kellünk mindketten ehhez – magyarázta Sam, mire hálásan pillantottam rá.
- Köszönöm – mondtam neki, mire ő csak biccentett egyet. – Akkor, ha tényleg nem bánod, megyek is. Holnap találkozunk, Sam! – köszöntem el tőle, majd megfogtam a rongyot, amit a pulton hagytam, és a raktár felé vettem az irányt. Ott a helyére raktam az anyagot, majd felkaptam a táskámat, és elhagytam az üzletet.
Még egyszer elköszöntem Samtől, mielőtt ténylegesen megindultam volna a kijárat felé, de nem akartam feltartani a kelleténél tovább őt, elvégre tudtam, hogy már ő is ment volna haza. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy ha legközelebb megint mi ketten leszünk soron, hogy zárjuk az üzletet, akkor én fogom korábban elengedni őt, hogy visszaadjam ezt a szívességet neki. Nem szerettem tartozni senkinek sem, még ha nem is várt ő vissza semmit sem, én nyugodtabb voltam, ha ilyen szempontból nem volt adósságom.
Az épület bejárata mellett álltam meg, és az idevezető utat figyeltem arra várva, hogy Emma mikor jelenik meg. Azt mondta, hogy eljön elém, amikor végeztem a munkával, de mivel korábban voltam most, mint számítottam rá, tudtam, hogy várnom kell a nővéremre. Nem mintha ellenemre lett volna a dolog, mert kint kellemes idő volt, se nem túl meleg, se nem túl hideg, ezért jól esett az enyhe szellőben csak úgy kint állni, és élvezni az időjárást. Le is hunytam a szemeimet, próbáltam kizárni az elmémből minden gondolatot, és tényleg csak a pillanatnak élni, anélkül, hogy a múlton rágódtam volna, vagy a jövőn aggodalmaskodtam volna. És azért is akartam az életemnek minden percét kiélvezni, mindig csak a mának élni, mert soha nem tudhattam, a Szellemek mikor döntenek úgy, hogy elbuktuk a küldetést, és inkább csatlakozzak én is anyához és Ericához a túlvilágon.
De most tényleg nem akartam azon siránkozni, hogy ennyi év elteltével sem jutottunk közelebb ahhoz a vámpírhoz, ezért elnyomtam magamban minden erre vonatkozó érzést és gondolatmorzsát, és csak hátamat a falnak vetve vártam arra, hogy Emma mikor jelenik meg.

630 words ◆ Megkésve és egy kissé gyenge kezdő, de remélem, megteszi azért <3 ◆ zenecredit






You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Utcák   Hétf. Szept. 11, 2017 1:24 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
427
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ