Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Eddigi külsõk

Bárpult és székek - Page 2 EmptyAlways and Forever
Today at 12:03 am



Gyakori kérdések

Bárpult és székek - Page 2 EmptyAlways and Forever
Yesterday at 10:08 pm



Könyvtár

Bárpult és székek - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 9:16 pm



Városi temetõ

Bárpult és székek - Page 2 EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 5:22 pm



Black Pearl Bar

Bárpult és székek - Page 2 EmptyScarlett Storm
Yesterday at 4:43 pm



Nappali

Bárpult és székek - Page 2 EmptyCassidy Hemingway
Yesterday at 4:21 pm



Kastélykert

Bárpult és székek - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 1:49 pm



Az erdõ mélyén

Bárpult és székek - Page 2 EmptySierra
Kedd Május 21, 2019 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Bárpult és székek - Page 2 EmptyHope Mikaelson
Kedd Május 21, 2019 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Bárpult és székek - Page 2 EmptyLarissa Blackwell
Kedd Május 21, 2019 6:17 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Bárpult és székek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptyPént. Júl. 14, 2017 6:35 pm

Nate • Rose

A kérdésemre adott válasza, miszerint a barátnője kedvelne-e engem, újból mosolyt csalt az arcomra. Főleg az a pimasz kérdése, hogy én morzsázok-e, mert az bizony kizáró ok.
- De, méghozzá elég sokat… nyilvánvalóan. – Nevettem fel, majd legyintettem egy aprót. Jó fejnek tűnt ez a srác. Szerintem bárkivel könnyedén szót értett, nem csak velem; egyszerűen ilyen volt a kisugárzása és ez tetszett. Jó volt kiszakadni a saját kis börtönömből és önfeledten nevetni, mosolyogni.
- Nem vagy bunkó! Sőt. Csak… olyan gondterheltnek tűnsz. – Jegyeztem meg, mikor a telefon miatt szabadkozott. Kicsit meglepődtem, mikor azt ecsetelte, hogy a testvére éppenséggel elköltözik. Szóval egy kisöccs.
- És szabad tudni, miért költözik el? Mármint… hány éves? – Tettem hozzá érdeklődve, de ha nem akart reagálni, megértettem. Alig néhány perce ismerjük egymást, persze, hogy nem akar mindent egy idegen orrára kötni. Tehát, ha így érzett, én nem faggattam tovább.
- Az egyedüllét… hát, a körülményektől függ, mennyire jó. – Vontam kicsit vállat. – Ha gondolod, én reggelig nem akarok hazamenni, szóval, ha még mindig úgy gondolod, aranyos társaság vagyok… tölthetjük együtt ezt a pár órát. – Jegyeztem meg apró mosollyal az arcomon, az övét fürkészve. Olyan szép szemei voltak, hogy alig tudtam levenni róla a tekintetem! De kénytelen voltam. A kérdésre kissé megütköztem. Mintha egy lufit pukkasztottak volna ki hirtelen, olyan váratlan volt, pedig, nos… számíthattam volna rá, hogy visszakapom a labdát. A fejemet ráztam, majd kínos mosollyal néztem félre.
- Ne viccelődj. Nincs. Ha lenne, valószínűleg nála lennék és nem ezen a helyen. – Pillantottam vissza rá. Azt már nem tettem hozzá, hogy amúgy sem volt még fiúm. Azaz egy, még néhány éve, de nem volt valami tartós és csókon kívül semmi más nem is történt köztünk. Aztán lelépett egy nálam fiatalabb ribanccal. Sem a családommal, sem a szerelemmel nem volt szerencsém, szóval elkönyvelhettem magam… egy szerencsétlennek. A fejemet ráztam meg gyengén, majd igyekeztem terelni az én és az ő gondolatait is.
- Bálkirálynő? Nem, én nem olyasfajta táncra gondoltam, Nathaniel. – Mosolyogtam szélesen, aztán picit zavarba is jöttem, mert ahogy a táncparkettre léptünk, mintha át is vette volna az irányítást, pedig… nos, én akartam őt kirántani az önsanyargatásból! De nem bántam, zavart mosollyal az arcomon fogtam meg a kezét. Szabad kezemmel pedig a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Hát persze… - Odarántott magához, én pedig engedelmesen léptem közelebb hozzá. Az illata azonnal megcsapta az orrom. Kellemes volt, hozzáillő. Tetszett. A közelsége másrészt heves szívdobogást váltott ki belőlem, magam sem tudtam, miért. Az első lépéseket el is hibáztam, mert nem tudtam teljesen a lépésekre koncentrálni, de aztán belejöttem. Vele együtt nevettem, jó volt látni azt az aranyos mosolyt az arcán. Végre nem az a letört ábrázat köszönt rám vissza, mint mikor a pultnál ücsörögtünk. Háttal érkeztem vissza hozzá, kicsit kapkodtam a levegőt, de nem mozdultam. Ki kellett fújnom magam, össze kellett szednem az apró darabkáimat, lélekjelenlétemet. Közel volt, így a szívdobogásom ismét hevesebbé vált. A szemem sarkából ránéztem, aztán ahogy hozzám ért az orrával, lehunytam a szemeimet. Furcsa volt, de el tudtam volna még viselni azt, hogy ilyen közel van hozzám és hogy a karjaiban tart, ami annyira megnyugtató volt, mint még soha semmi. Pedig csak egy idegen karjai voltak ezek, mégis… valahogy más volt. Egészen addig lehunyt szemekkel álltam, mígnem maga felé nem fordított. Felemeltem a fejem és ránéztem, majd sietve elmosolyodtam. Hunyorogva néztem rá.
- Csak ameddig Te. – Válaszoltam játékosan, majd elgondolkodtam. Megfogtam a kezét és visszaindultam vele a pulthoz. – Mi lenne, ha innánk valamit? Tudom, kocsival vagy, de… legfeljebb tényleg nem mész addig haza, ameddig ki nem ment belőled az alkohol. Na? – A pultnál megálltam és felé fordultam. Úgy gondoltam, jót tenne, ha még jobban feloldódna a hangulatunk. Legalábbis, ami engem illet, kissé feszültebb lettem, és muszáj volt levetkőznöm ezt. A kezét lassan elengedtem, amit egészen idáig fogtam és így vártam a válaszát.
music 626 szó



Vendég

avatar
Vendég

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptyVas. Júl. 09, 2017 1:02 am



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Imádom az emberek arckifejezését, amit akkor vágnak, amikor a barátnőmről mesélek. Hát igen, Sheela meg én sok mindent átéltünk már együtt... És a korábbi barátnőimhez képest - mármint az igazi, hús-vér barátnőkhöz képest - ő az egyetlen, aki éveket kibírt mellettem. Tulajdonképpen ő bírta a legtovább, ami sokat elmond róla is, meg az exeimről is. Meg magamról is, hiszen a kocsimat a barátnőmként kezelem. Úgy láttam, Rose megkönnyebbül a kocsi láttán, és ez valamiért megmosolyogtatott. Azt jelenti, van esélyem. Nem mintha kora reggel máris flörtölni akarnék, de azért...
- Pontosan - rákacsintottam, és együtt nevettem vele. - Ó, egészen biztos vagyok benne! Elbűvölőnek tűnsz, és érted a viccet. Ez a két legfontosabb tulajdonság. Habár valamit meg kell kérdeznem: szokásod morzsázni? Mert ez kizáró ok lehet.
Drámaian csóváltam a fejem, de a mosoly egy percre sem tűnt el az arcomról. Imádtam emberek közt lenni, már csak az, hogy beszélgetek velük semmis témákról, képes volt kizökkenteni a komor magányomból.
- Oh, bocsi, nem akartam bunkó lenni - szabadkoztam egyből, amint a telefonomat említette. Odébb is toltam a pulton, miután vetettem rá egy pillantást. - Tudom, hogy ilyen aranyos társaságban nem illik a mobilt nyomkodni, én csak... Jah, úgy is mondhatjuk. Elköltözik. Azt lesem, ír-e, hogy kell neki segítség.
Ez így részben igaz volt, részben viszont nem. Tudtam, hogy Theo nem fog rám írni, hogy segítséget kérjen a költözésben, hiszen elég világosan a tudtomra adta, mi van köztünk. Abban viszont tényleg bíztam, hogy írni fog majd, mert esetleg meggondolta magát és rájött, mégsem szívesen hagyna egyedül.
- Van egy öcsém - tettem még hozzá sietve, hogy megválaszoljam a kérdését is, és újból rámosolyogtam. Nem szívesen beszéltem volna Theoról, ezért örültem, hogy a téma átterelődik az ő családjára. Szívesebben hallgattam volna mások testvéreiről, minthogy az enyémről kelljen mesélnem. Pechemre persze Rose egykének bizonyult.
- Az egyedüllétnek is megvannak a maga előnyei - bólogattam a szavait hallva. Nem akartam megcáfolni, hogy rossz testvér lenne, hiszen csak most ismertem meg és úgysem hitt volna nekem, ha elkezdem random dicsérgetni. Lehet, hogy tényleg nem lenne jó testvér. Én mindig is akartam egy kisöcsit, mert úgy hittem, én lehetek a legklasszabb bátyó a világon, erre tessék... Theo talán jobban járna, ha egyke lenne.
- Hmm, hát, elég szívesen mennék itt nyugdíjba, de aggódom, van-e olyan menüjük, amit protézissel is ehetnék - ingattam a fejem megjátszott komolysággal, azt remélvén, újból hallhatom nevetni. Azért a vicc után komolyan is feleltem. - Nem tudom. Arra gondoltam, lelépek egy motelbe és kialszom magam. Nem szívesen mennék haza, és bár az alvás a gyengéknek való, mégsem lehet átvirrasztani két napot...
Nem tudom, miért osztottam meg a terveimet a lánnyal, hiszen valószínűleg nem igazán érdekelte, hol töltöm a napomat. Ennek ellenére jól esett fecsegni, és azt érezni, végre valaki figyel rám és érdeklődik. Igyekeztem én is ilyen figyelmes és érdeklődő lenni vele szemben, mert szerettem volna jobban megismerni.
- Na és te, hogy állsz a fiúkkal?
Látványosan elkezdtem a parkolóban álló autókat bámulni, ki-kihajolva a székemből.
- Melyik a tiéd?
Valamiért nem néztem ki belőle, hogy vezet, de aztán ki tudja. A végén még kiderül, hogy motoron jött, és a bőrdzsekije a fogason lóg... Kinéztem belőle, hogy ennyire vagány, ugyanakkor a nőiessége valahogy mégis kiverte a fejemből ezt a képet.
- Ami azt illeti, felkészítettem egy Bálkirálynőt a keringőjükre - büszkén kihúztam magam a széken, ellágyuló mosollyal harapva ketté egy szem krumplit. Mindig mosolyt csalt az arcomra, ha Carmenre és a báli ruhájára gondoltam, arra a szerény izgatottságra, ami úrrá lett rajta, amikor elvittem az első és utolsó nem hivatalos báljára. Magántanulónak lenni sokkal nagyobb szívás, mint az ember azt gondolná. Csak akkor esett le, Rose miért kérdezte ezt tőlem, amikor Matthez fordult, hogy kapcsoljon be valami zenét. Ahogy a muzsika felcsendült, kerek szemekkel, elismerő pillantással fordultam a lányhoz, aki már le is pattant a székéről.
- Hujuj!
Épp valami őrültségbe próbáltak belerángatni? Engem? Az őrültségek királyát? Felvillanyozódva dobtam le a krumplit a kezemből, megtöröltem azt egy szalvétában, aztán már ugrottam is le a székemről, Rose után eredve. Nem kérettem magam, nem is kellett kétszer hívni. Megálltam tőle pár lépésre és megköszörültem a torkomat, felé kínálva a kezem.
- Hölgyem, szabad egy táncra?
Ha elfogadta a kezemet, mosolyogva odarántottam magamhoz, szabad kezemmel átkarolva a derekát. A zene ritmusára kezdtem táncolni vele, hol közelebb húzva, hol elengedve. Néha megpörgettem vagy megdöntöttem, vagy csak köröztem vele. Jól éreztem magam, halkan nevettem tánc közben. Hol szemből, hol háttal húztam vissza magamhoz. A csípőjét figyeltem és az arcát, és igyekeztem úgy vezetni, hogy ő is jól érezze magát. A szám végén, az utolsó dobszónál pont háttal érkezett vissza hozzám. Lágyan fogtam a kezét a hasánál, mégis erősen a karomban tartottam, mellkasommal szorosan a hátához simulva. Ahogy lepillantottam rá, az arcunk vészesen közel került egymáshoz.
Lassan elengedtem a kezét, az oldalára simítva helyette, és a szememet behunyva orrommal finoman megcirógattam az arcélét, ajkaimmal súrolva a puha bőrt, épp hogy érintve a füle tövét. Aztán elindult a következő szám, úgyhogy szembefordítottam magammal, ha hagyta, és folytattam a táncot széles mosollyal, önfeledten.
- Szóval, Rosie... Te meddig tervezed koptatni a Grill padlóját? - kíváncsiskodtam közben, hátha neki is vannak már tervei arra, innen merre tovább.

olyan édesek!  Bárpult és székek - Page 2 1382426647  Bárpult és székek - Page 2 3575419701

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptyPént. Júl. 07, 2017 2:13 am



Rose & Nate

Hallva, hogy hasonló okokból nem tölti otthon az éjszakát, elgondolkodtam. Azonban nem agyaltam túl, hisz nem akart belemenni. Bár ez azt hiszem, koránt sem jelentett jót, már csak azért sem, ha a saját esetemből indultam ki. Reméltem, hogy neki azért nem olyan jellegű gondjai vannak, mint nekem, bár tekintve, hogy idősebb lehetett nálam pár évvel és nem tűnt olyannak, aki nem tudja megvédeni magát, tehát… talán nem kellett ilyesmik miatt aggódnom.
Ahogy a nevemet dicsérte, halványan elmosolyodtam.
- Hmm, Nate… - Kezdtem bele, de ahogy a barátnőjét említette, a szívem egy pici darabja letört. Sejthettem volna, hogy egy ilyen pasinak tuti van valakije. Hát persze. De ahogy elnéztem arra, amerre mutatott, megpillantottam az autóját. Mi?
- Ó, szóval… szóval nincs is barátnőd. – Nyugtáztam hangosan, majd kicsit fel is nevettem. – Vagyis a kocsid az. Ez… aranyos. Tényleg. – Mosolyogtam rá továbbra is. – És, szerinted a barátnőd kedvelne engem?
Kérdeztem továbbra is mosolyogva. Nem tudtam, miért, de Nate jelenlététől egyből jobb kedvem lett és elszállt minden gondom.
Láttam, ahogy a telefonját lesi és azt is láttam, hogy zavarja valami. Valószínűleg az, hogy nem kereste őt senki? De hát az éjszaka közepén nem is kellett volna erre várnia, nem? A kérdés hallatán viszont összekirakóztam a helyzetet. Vagyis… csak tipp volt az egész. Lehet, hogy a testvérével kaptak össze? Ezen morfondíroztam, majd sietve nyitottam a számat, hogy választ adhassak.
- Nem, nekem nincs, de… - Kicsit elhallgattam, majd Nate arcára pillantottam. - …neked van, ugye? Miatta lesed a telefonod folyamatosan? – Meg akartam kérdezni, veszekedtek-e, de végül nem tettem. Csak egy idegen vagyok, mégis miért mondana nekem bármit? Szusszantam, majd újabb sültkrumpliért nyúltam, ha nem állított meg. Ettem pár falatot.
- Nekem nincs testvérem, de tudod, sokkal jobb így. – Magyaráztam merengve, majd sietve hozzátettem. - Nem vagyok testvérnek való, vagy mi… - Vontam vállat. Nem akartam az igazságot feltárni, miszerint apámmal vannak odahaza gondok, így jobbnak láttam gyorsan hárítani.
- És meddig akarod a Grill székét koptatni? – Érdeklődtem, miközben felé fordultam teljesen a széken és rámosolyogtam kicsit. Azon kattogtam, hogy nincs barátnője. Másrészt pedig, itt voltunk mindketten, látszólag elég ramaty állapotban. Eldöntöttem magamban, hogy valahogy felvidítom mindkettőnket… vagy legalább elérem, hogy ne gondoljunk arra, mi vár, mikor hazaérünk.
- Mondd csak, Nate… tudsz táncolni? – Eszembe jutott valami őrültség. Vagyis, annyira nem volt őrültség, azt leszámítva, hogy most találkoztunk először és én máris azon töröm a fejem, hogy táncolni hívom, ráadásul itt, a Grillben. Nem vártam meg a válaszát, a pult felé fordultam, majd a pincér srácnak, Mattnek intettem.
- Matt, légyszi, nem tudnál valami zenét bekapcsolni? Nem kell túl hangosan, csak… - Magyaráztam mosolyogva. A srác bólintott egyet, elhadarva egy „máris”-t, majd keresett egy rádiót, vagy valamit kütyüt és bekapcsolta. Keresett egy mai dalt. Ahogy felcsendült, Nate felé fordultam és lemásztam a székről.
- Na, jössz? – A kezemet nyújtottam, majd inkább magam felé intettem a mutatóujjammal és egy kisebb üres térre lépkedtem, azaz hátráltam és vártam, hogy kövessen. Ha nem tette, akkor a székéhez lépve megfogtam a karját és finoman, bátorítólag húztam, hátha beadja a derekát.

500 szó : remélem, jó lett  Bárpult és székek - Page 2 3575419701

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptySzer. Jún. 28, 2017 6:29 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Kiszélesedett az arcomon a mosoly, amikor bizalma jeleként vett a krumplimból. Elkönyveltem, hogy ezek szerint nem tart különösen zavarónak, illetlennek vagy perverznek, és ez most kifejezetten jól esett. Persze, az emberek általában kedvelnek, úgyhogy nem kellett volna azon meglepődnöm, hogy jól kijövök egy idegennel... De a Theoval folytatott vitáink után mindig jól esett tudni, hogy annyira nem vagyok elcseszett. Vannak, akik szerint nem vagyok elcseszett. Egy halk hangocska ugyan folyamatosan azt suttogta: mit számít, mit gondolnak mások, amikor az egyetlen ember, akitől szeretetre vágynék, utál? Valamilyen szinten igaza is volt.
- Szívesen - biccentettem, és ha vett pár szemet, visszahúztam magam elé, hogy én is vehessek egyet. Ketchupba mártottam, mielőtt bekaptam volna a falatot. Meglepett, hogy újból hallom a hangját, így érdeklődve felé fordítottam a fejemet a kérdésére.
- Későn? Inkább korán... - jegyeztem meg cinkos félmosollyal, az órámra pillantva. Hát igen, a lehető leglehetetlenebb időpont a sültkrumplihoz és a random ismerkedéshez. Mielőtt azonban megválaszolhattam volna a kérdését, belekezdett a saját történetébe, amit leplezetlen kíváncsisággal és együtt érző bólogatással hallgattam. - Nos, nálam is hasonló a helyzet. Otthon most nem igazán jó, úgyhogy... Eljöttem. Én sem mennék bele annyira.
Újabb mosolyt villantottam rá, jelezvén, nem fogom kérdésekkel zargatni, ha ő sem teszi ezt velem. Nem akartam az öcsémre gondolni, vagy arra, hogy nem lesz otthon, mire hazaérek. Soha többé nem lesz otthon, mire hazaérek. Nem akartam semmire sem gondolni, egyszerűen nem akartam gondolkodni, ezért úgy tömtem magamba a krumplit és a narancslevet, mintha valódi búfelejtő hatásuk lenne. Ki tudja, ha eleget mondogatom magamnak, talán úgy is lesz.
Meglepett, hogy közelebb ült hozzám, de egyáltalán nem bántam a társaságát, örültem neki. Összébb rendeztem magam körül a holmijaimat, a slusszkulcsot, a telefont, a poharat, a krumplit pedig ismét úgy toltam, hogy ő is hozzáférhessen.
- Nagyon szép neved van, Rosalie - bókoltam, miközben megfogtam a felém nyújtott kezét. Barátságosan megráztam. - Én Nathaniel Storm vagyok, de hívj nyugodtan Nate-nek. A barátnőmmel jöttem, odakint vár rám.
Hüvelykujjammal hátraböktem a vállam felett, és úgy fordultam, hogy láthassam Sheelát. Ha a lány figyelt, ujjammal ráböktem a parkolóban árválkodó, metálkék sportkocsira.
- Látod? Az a kék ott. Később szívesen bemutatlak neki.
Ártatlanul vállat vontam. Így, hogy józan maradtam, szívesen elvinném egy körre a városban, de nem akartam túl nyomulósnak tűnni. Néha elpillantottam a mobilom felé, de a sötét kijelző nem jelezte, hogy bárkinek is hiányoznék.
- Mondd csak, Rose, van testvéred? - érdeklődtem kissé elmerengve, mereven bámulva a mobilomat. Nem nyúltam érte, hanem egy sóhajjal lesütöttem inkább a szemem, és kedvetlenül beletömködtem a krumplit a ketchupba.

imádtam, ne viccelj :)

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptySzer. Jún. 28, 2017 12:24 pm



Rose & Nate

Újabb borzalmas napon voltam túl. A nevelőapám újfent ivott, újfent verekedett és már annyira elegem volt belőle, hogy nem akartam otthon lenni. Még este léptem le, olyan 7 vagy 8 körül és azóta sem mentem haza, pedig már hajnal volt. Apám nem keresett, én pedig nem szándékoztam hazamenni hozzá. Elegem volt a viselkedéséből, abból, hogy azt hiszi, bármit megtehet. Nem tudta senki sem jobb belátásra bírni és én is lemondtam már róla. Anya még nem, amit nem is értettem. Könnyebb lett volna, ha elválnak és külön folytatják az útjaikat. Nekem is jobb lett volna. Nem kellett volna ebben a földi pokolban, terrorban élnem nap, mint nap. De az én véleményem senkit sem érdekelt.
A grillt választottam menedékként. A pultnál ücsörögtem, a telefonomat babráltam. Nézelődtem a neten, olvasgattam, próbáltam fenntartani az érdeklődésemet és nem bealudni. Néha pedig ittam abból a limonádéból, amit kikértem. Ihattam volna valami alkoholt is, de valamiért nem vitt rá a lélek. Lehet azért, mert a drága nevelőapám annyit iszik előttem, hogy megundorodtam akár a gondolatától is annak, hogy igyak? Nos, nem tudom. Az itallal sosem volt bajom, de én mértékkel ittam.
A kérdésre kicsit összerezzentem és elnéztem a férfi irányába. Hoppá, ő mióta lehet itt? Néhány hosszú pillanatig csak meredtem rá, majd összeszedtem a lélekjelenlétem minden darabját és a sültkrumplira pillantottam. Aztán vissza rá.
- Elfogadom… - A hasam megkordult, így zavartan félrepillantottam. - …köszi. – Vettem pár szemet a krumpliból, megettem, majd újból ránéztem.
- Hogyhogy… itt? Ilyen későn. – Mosolyodtam el halványan. Úgy éreztem, a kérdést vissza fogja passzolni, így inkább egyből reagáltam is rá. – Én azért vagyok itt, mert otthon borzalmas lenni. Bár ebbe nem mennék bele most annyira.
Vontam vállat, majd közelebb ültem hozzá. Magammal vittem az innivalómat és a telefonomat is, bár az utóbbit inkább a zsebembe csúsztattam.
- Rosalie vagyok. Rosalaie Reinhart. – Nyújtottam a kezem. Ha már megszólított, akkor egy kis ismerkedés belefér, nem? Főleg, hogy nem túl gyakran szólítottak le engem ennyire helyes fiúk, mint ez a rejtélyes idegen volt. Kicsit el is időzött rajta a tekintetem és átfutott az agyamon, hogy tuti van barátnője.

343 szó ; bénácska, bocsi :( :

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptyHétf. Jún. 19, 2017 8:07 pm



Rosie & Nate
you're from a whole 'nother world

Hajnali 5 volt, átmenet az éjszaka és a reggel közt, az időnek az a vékonyka határvonala, ahol a bulik már régen véget értek, az első munkába induló emberek azonban még nem lepték el az utcákat. Minden kihalt volt, békés, bárgyún álmos. Az autóban ülve róttam a várost, fogalmam sem volt, hova akarok menni. Fáradt voltam, de képtelen voltam aludni, főleg otthon, tudván, hogy mire felkelek, Theo már talán otthon sem lesz. Nem akartam egyedül ébredni, arra, hogy egyedül maradtam, így hát nekivágtam a városnak, hogy keressek valamit, bármit, ami élő, és ami a felszínen tartja a fejem, ha már a fájdalom nem elég.
Végül a Grillnél kötöttem ki annál az egyszerű oknál fogva, hogy megéheztem. Jó régen vacsoráztam utoljára, és akkor is csak egy szelet tejszínhabos pizza csúszott le, így aztán borzasztóan ettem volna valami rendes kaját is. Leparkoltam a Grill előtt, lezártam Sheelát és beléptem az ajtón. Legnagyobb meglepetésemre a hely nem volt teljesen kihalt, egy-két fő azért lézengett itt a különös időpont ellenére is. A bárpulthoz indultam, fáradtan kapaszkodtam fel az egyik székre, majd a hajamba túrva megpróbáltam összekaparni magam annyira, hogy leadjam a rendelésem.
- Narancslevet és sültkrumplit kérek szépen - szólítottam végül meg a pult mögöt sürgölődőt, aki egy biccentéssel könyvelte el a kívánságomat. Szívesen ittam volna valami erőset, akkor is, ha Sheelát itt kell hagynom hozzá a parkolóban, a baj csak az volt, hogy kora reggel lévén utána nem tudtam volna mit kezdeni magammal. Hazasétálni innen nem tudok. Így hát a sima gyümölcslét használtam búfelejtőnek, és egyből meg is húztam, amint elém tették a pulton.
A szemem sarkából kiszúrtam egy fiatal lányt, két-három székkel odébb ülhetett tőlem a pultnál. A szépsége egyből felkeltette az érdeklődésemet, odavonzotta a tekintetemet, és bár nem akartam udvariatlanul bámulni, azért jobban szemügyre vettem. Fáradtnak látszott ő is - vagy talán csak a saját kimerültségemet vetítettem ki rá? Egyébként is, vajon mit keres egy fiatal lány hajnalok hajnalán egy ilyen helyen? Talán neki is jobb a városban kószálni, mint otthon lenni... Őszintén szólva meg tudnám érteni, ha így lenne.
Láttam, hogy épp nem eszik semmit, ezért közelebb toltam hozzá a krumplimat.
- Kérsz? - szólítottam meg félhangosan, kedves mosollyal. Reméltem, nem tűnök valami nyomulós perverznek, aki ilyen béna ürüggyel próbálja felcsípni... Egyszerűen csak nem esett jól egyedül, csendben enni, és szerettem volna beszélgetni valakivel, ő pedig elég közel ült és elég rendesnek tűnt ahhoz, hogy megszólítsam. - Vegyél nyugodtan. - tettem még hozzá, ha esetleg szerénykedne, hogy nem kér, de nem erőltettem, akár vett belőle, akár nem, visszahúztam magam elé, hogy tovább csipegessek belőle.

remélem, kezdőnek megteszi  Bárpult és székek - Page 2 1787626725  

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 2:14 pm

Bárpult és székek - Page 2 Vo106l10

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult és székek   Bárpult és székek - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Bárpult és székek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bárpult és székek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Mystic Grill-
^
ˇ