Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Sikátor EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 6:51 pm



Az erdõ mélyén

Sikátor EmptySierra
Yesterday at 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Sikátor EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Sikátor EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 6:17 pm



Elkészültem!

Sikátor EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 3:06 pm



Hátsó boxok

Sikátor EmptyTheodore Storm
Yesterday at 12:14 am



Képzeletek tere

Sikátor EmptyZack Reed
Hétf. Május 20, 2019 6:33 pm



Nappali

Sikátor EmptyAlesea R. Hyland
Hétf. Május 20, 2019 6:11 pm



Hiányzásnapló

Sikátor EmptyHope Mikaelson
Hétf. Május 20, 2019 9:59 am



Törlések, figyelmeztetések

Sikátor EmptyAlways and Forever
Vas. Május 19, 2019 8:31 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyKedd Május 14, 2019 5:43 pm


To: Ambrosia Thorne


Outfit ❖ 791 ❖ Constantine Theme Song ❖ note: - ❖ kredit



A múltban fellelhető vonásaim kezdtek teljességgel elfakulni, miként a szerepkört, avagy az irányítási jogot a jelenem felett; egy igencsak új személyiség vette át, aki... aki koránt sem én voltam. Mindezt pedig pusztán azzal örököltem meg, miszerint elfoglaltam egy testet, s bár nem szándékosan óhajtottam e létet, akkor sem volt sok eshetőségem a visszakozás nyomán. A legnehezebb, avagy mondhatni: intenzívebb részén azt hihetném, hogy túl vagyok, de... de ez nincs így, hisz' azzal, miként elnyomom a feltörni kívánó emlékeket, s megakadályozom a saját, illetve a Jefferson általi jellemképviselet összeolvadását; hátráltatom a kialakulni akaró felállást. Magyarán nem, hogy előrébb sem jutok, viszont még hátrébb lépkedem a céljaimtól, mintha minden egyes kimenettel arra játszana, hogy elbukjam e küzdelmet. Szinte... szinte még bele se fogtam az ellenállásba; el sem kezdtem a bosszúmat, s máris... máris oly' eseménybe botlok, ami erősen visszafog. Mi ez, ha nem szívás, s mi ez, ha... ha nem balszerencse?! Démonokat követtem esztelenül; bemérve a pozíciójukat könnyedén küldtem vissza őket oda, ahová valóak; a Pokolba. S hogy ezt miért is csináltam? Azért, mert jelentősebb mértékben ők tehettek erről az egészről. Nem elégedtem meg egy alkalommal; százszor is megkíséreltem visszatoloncolni őket a helyükre. Azt kívántam, miszerint szenvedjenek, maradjanak a mélységben, sőt sose... sose lássák újra az emberi terepet. Viszont... viszont aztán beugrott egy megoldás, amellyel sokkal jobban kijöhetnék... mily' kár is lesz értük..
- Az emberek igazából ostobák... - Fűzöm hozzá találomra a beszélgetésünkhöz. - ...ott van a szemük előtt minden és mégsem sem látnak semmit. Olyan ez, mintsem, amikor valaki boszorkány, de képtelen használni az ereje valóját. Nem lát benne lehetőségeket, eshetőségeket, megragadni kívánt tényeket... A mágia játékszer... olyan trükk, melynek az ára magas, viszont, ha megfizeted kellő mértékű elégedettséggel távozhatsz. - Sejtelmes mosolyra húzódnak az ajkaim, miközben random előadást tartok egyféle véleményről, ezzel zavarva össze a légkört. Egyrészt egyetlen darabkát nyújt ez belőlem, másrészt pedig erőteljes célzásként minősül felé.. Fizetség, amit le kellesz tennie az asztalra, s aki hallja a nevem, vagy csak szimplán tőlem akar valamit; az jobb, ha felkészül, mert a könnyen jött teljesítés szándéka, nos hamar átcsaphat csalódottságba.
- Nem firtatom a témakört.. - Döntöm oldalra a fejemet. - ..mármint alap, miként mindkét nemnek megvan a saját maga kis előnye, de vannak fejleszthető készségeink. Én pedig jobb szeretek mindenre felkészülni; nem hiába előzi meg a hírnevem a találkozást általában. - Ravasz mosoly, hanyag vállvonás és túl is ugorhatunk az egoista témán. Nem szokásom fényezni a személyemet, viszont... viszont kiváltképp' nagyszerű warlock vagyok és ezt a világért sem tagadnám le. - Idő, idő, idő... - Ingatom meg a kobakom, arra gondolva, miszerint mennyi percet is vesztegetem el az életemből... oh, igen, hónapokat... Démonokat üldöztem, s küldtem vissza a fenébe, mialatt a bensőmben harcot folytattam a saját érzelmi világommal; igazán hasznosan töltöttem az utóbbi... - Mások nem értékelhetik ennyire a türelmet.. - Hazudok, mint mindig; átverek és vágok másokat, mert ehhez értek; ez az, amiben jó vagyok. Olyan könnyen megtéveszthető mindenki... de tényleg mindenki... kész röhej ez az egész, bár annál szórakoztatóbb az élő show.
- Nyilván praktikusabb volna egy olyan kellék, ami elrejthetőbb, s nem épp' oly' mértékben feltűnő... - Bólogatok a szavaimra, ekként fejtve ki az övéi után a kis meglátásomat, s míg ő ecsetelte a tőr hasznosságát; kibökte azt is egyúttal, miszerint lehetne dekoratívabb és egyaránt apróbb... Ezért is esem gondolkozóba, hiszen valami megfelelő kellene, miközben az alakját méregetem. S áh, igen! Az a kis... hajtű. Szúr, mert éles és tökéletes, mert apró, közben meg még... viselheti is és senki sem fogna egyébiránt gyanút rá. Ez egy nagyszerű ötlet, aminek természetesen Ő maga is hangot ad. Tehát... nincs más hátra, mintsem az elkészítési hadművelet, nem igaz?!
- Lesz épp' elég hasznos funkciód, sőt... talán még, ha kedves vagyok meglepetést is csempészek mellé. - Kacsintok rá játékosan, ekként hagyva neki némi időt, ugyanis ki kell választania a számára legtökéletesebb funkciót. Kíváncsian figyelem, hogy mire is esik a választása, s amikor kimondja... én rögvest elmosolyodom. Bénítás... remek adottság lesz ez, bár azért arra ügyelnem kell, miként rajtam használhatatlan legyen. Oh, hogy gonosz vagyok?! Dehogyis! Csupán ösztönösen védem a saját mágiámtól a bőrömet... nem, mintha amúgy bármivel is megölhető lennék.
- A-a-a... - Szólok utána megemelt hangszínnel, miközben ő indulásra készen; elsétálna. - Nem kell még ma? S a hajtű? - Jelenek meg egyetlen mozdulattal előtte; semmi varázslatot sem bevetve. Ez voltaképpen az alapképességem, akármilyen testben is legyek. - Illetve... elfelejtettük lebeszélni a rád eső költséget, ami valljuk be, hogy nem lesz egy sétagalopp... - Léptem hozzá igencsak közel, így hágva át a tiszteletadást. - ...viszont, ha szeretsz átlépkedni másokon és képes vagy ártani akárkinek, főleg, ha azok neked is ártanának, akkor kellően élvezni fogod az alkut, szépségem. - Szegezem az íriszeimet az övéire, ahogy egy pillanatig őrülten csillan fel a lélektükreim jellege. Lássuk, lássuk... mit is szólsz ehhez, drágaságom?!
The past is like a broken mirror. If you try to put the pieces together, you can cut yourself.. Why do you do it?



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Mad Killer






Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
7

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sikátor   Sikátor EmptyKedd Ápr. 02, 2019 12:58 am


From one witch to another





Vállat vontam csak hetykén amaz kijelentésére.
- Kinek a pap, kinek a papné. - sóhajtottam lemondón. Amaz hanghordozása azonban sokkal többet is elárul, mint amit el szeretne. Bár erről aligha tud, ez egyazon tehetségeim közül, melynek amúgy mestere vagyok magam is – elhinteni dolgokat, elhitetni a másikkal, hogy valami igazán fontos, hogy az a szóban forgó dolog nagyon is számít, odadobni, mint holmi gumicsontot az ostoba ebeknek, hogy hadd csámcsogjanak rajta, aztán tragikus hirtelenséggel elvenni, és kételyek közé taszítani az értetlen és értelmetlen vérebeket, hogy most melyik valóságnak is higgyenek. Ellenben úgy látom, a brit popkultúrával telített hasonlatom jó néven vette, legalább is az arcára kanyarodó mosoly ezt a benyomást kelti. Elismerően hümmentettem.
- Pedig azt mondják, a nők természetükből adódóan jobbak több feladat egyidejű elvégzésében. De aztán ki tudja, mi az igazság. Nem tudtam, hogy egy professzionalistával van dolgom. – incselkedtem szemtelenül, de még mindig elég csábosan ahhoz, hogy enyhítsem a szúrkálódásaim helyét, netán észre se vegye azokat – A magunkfajtának mása sincs, csak ideje. Pazarolhatjuk is, annyi jutott. De legalább is spórolni biztosan nem kell vele. Mindent szépen alaposan meg lehet tervezni, sőt, a kivitelezés sem igényel mást, csakis türelmet.
Fázósan összefontam magam előtt a karjaimat, amíg amaz féltő gonddal megvizsgálta a ripityára tört amulettem – mely valaha Dahliáé volt – maradványait. Nem volt különösebben se szép, se strapabíró darab, még csak túlságosan nem is kötődtem hozzá. De ha valaki egyszer venné a fáradtságot, hogy szilánkjaiból precíz műgonddal újra összerakja, megvolna a maga bája. Nem nekem, de valakinek biztos. Tulajdonképpen még hálásnak is kellene lennem Chrissie-nek, hogy a kis malőrjének hála lecserélhetem a forrásomat valami sokkalta praktikusabbra. Valami, amit nem húz le egy mesterkélt memento terhének súlya. Valami, ami sokkal jobban tükrözi a szájízemet. Az egyetlen dolog, amire oda kellett figyelnem, hogy mindez azelőtt történjen meg, hogy újra összecsapnék az én hőn szeretett, mi több, dédelgetett fivéremmel.
- Tudtam, hogy ugyanúgy látod majd a dolgokat, mint én. – mosolyodtam el sunyin. – Nem voltam ideges, kedves. Értem, miért ez volt az első gondolatod. Kézenfekvő választás, Gyors, praktikus, halálos, és multifunkcionális. Azonban mindketten be kell, hogy lássuk, túlságosan is nagy, a tőr vagy kés pengéjének vastagsága önmagában kielégítő, de ha lehet apróbb, dekoratívabb, tán épp emiatt végzetesebb… Miért ne lehetne?
Nem csak ő esik gondolkodóba, de társulok hozzá én is, és bár sejtem, hogy egész más apropóval legelteti rajtam végig a szemét, mint én azt szeretném, igencsak imponál. Szinte egyszerre támad ugyanaz az ötletem, mint amaznak, és ennek hangot is adok.
- … Hajtű!
Hát hogyne. Elég apró, nem túl feltűnő, dekoratívabb aligha lehetne, de kellően veszélyes. Ravasz mosolyra kanyarodtak ajkaim, ahogy hátra nyúltam a tarkóm magasságában a hajkoronámhoz, és előhúztam onnan a szóban forgó kis elemet. Olyan öt-hét centi hosszú – vagy egy-másfél hüvelyk annak, aki nem érti a metrikus rendszert, hisz ez itt Amerika! – maga a tű része, a végén egy nem túl feltűnő nagyságú, csontból és fából csiszolt gomb pihen. Igazán szépséges. A kedvenc hajtűm. Az egyetlen. Érdeklődve hallgattam a felsorakoztatott lehetőségeket, elismerőn meg is emelkedtek a szemöldökeim.
- Micsoda bőségtálat kínálsz itt nekem, kedvesem. Egyenesen el vagyok ragadtatva. Egyik funkció hasznosabb, mint a másik. Kár, hogy mind egyszerre nem lehet – imitálok csalódottságot, mely csak félig volt mesterkélt. Tényleg kér, hogy ekkora hatalom nem lehet a kezemben. Lássuk csak,. A nyomkövető funkciót a dolgok jelenlegi állása szerint egy, azaz egy főn tudnám alkalmazni, és bár hasznosnak hangzik, a gyakorlati haszna vajmi kevés. Nem másképp az agykontrollal, és ha közönséges tolvaj szarka volnék, aki gondolkodás nélkül be-besurran a más területére, kérdés sem volna, hogy ezt választom. Azonban ilyen mélyre egyelőre még én sem süllyedtem. Persze, eljöhet az ideje, de erősen kételkedek benne. Hanem viszont a megbénítás! Na, kérem szépen, erről van szó, ebben már látok fantáziát! Ezzel már tudok dolgozni is.
- Alapos megfontolás után úgy gondolom, a legtöbb gyakorlati haszna annak van, ha bárkit bármikor egyetlen könnyed kézmozdulattal megbénítok. A többi ajánlat is kecsegtető, de nem eléggé – mosolyodtam el bájosan, válaszul amaz sátáni vigyorára.
- Fantasztikus! És most, hogy ezt is megbeszéltük… - és ezen a ponton képes voltam elegánsan biccenteni a férfinak, majd sarkon fordulni, hogy én most akkor nőiesen távozok.



678 szó || The Wolf || note: Your move x'D || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Sikátor Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyVas. Márc. 10, 2019 8:42 pm


To: Ambrosia Thorne


Outfit ❖ 775 ❖ Back To Earth ❖ note: So it's Now or Never ❖ kredit



Évek...
Amilyen szinten megfoghatatlan, épp' olyan módon kifizetődő. Akár mondhatnánk azt is, miszerint sokkal jobban járnak azok, akik természetfelettiek lesznek, vagy csupán annak születnek. Hiszen... nincsen problémánk, nincsen gondunk, nincsen határunk... Nem kötnek le minket ékes szabályok, s nem bélyegez meg minket maga a kor. Mennyivel is egyszerűbb így élni, nem igaz? Nem arra gondolva egyes pillanatokban, miként egy szép napon megöregszel, meghalsz, s ekként eltemetnek. Ehelyett a szemeid előtt más lebeghet; elérni kívánt célok, tudástár fejlesztés, hírnévszerzés... Máris jobban hangzik a lista? Oh, igen, a halhatatlan évek, vagy csupán a megölhetetlenség az, ami előrébb sodor, viszont... olykor ezeknek a kis trükköknek bizony hatalmas ára van. Olyan, amivel még Te magad sem számolhatsz. S a hőn ámított élet egyetlen csettintésre; fenekestül lehet a legrosszabb rémálmod. Azt hiszed... hazudok?! Nem, sosem teszem... vagy mégis, de ez kit zavar? Engem nem, őt nem, téged sem.. Ez az életrendje; megtévesztés, eltiprás, becsapás.. Emberek, kik embereken gázolnak át, s áh, igen, pontosan egy ilyen században élünk. Meglepő is lehetne a tény, ha nem ugyanezt tennénk mindannyian; célokat, álmokat, terveket szőve. De ezek vagyunk; akarunk és elveszünk. Kell, s megszerezzük. De, mint mindennek; ennek is ára van, míg néha ez a költség túl magas. Tehát hiába van hírnevem, ha közben a drága önérzetemen ez mit sem javít.
- Nem mindenki él ilyen apró-cseprő trükkökkel. - Válaszoltam egyféle könnyedséggel. Talán, még úgy is tűnhetett e perc kapcsán, mintha számomra nem okozna jelentősebb erőfeszítést, vagy, mintha csak félvállról venném az egészet. Végül is... nem telt semmibe sem összehoznom ezt a kis képességet. Egy jól irányzott mutatvány volt, némi beilleszkedési procedúrával és magával a vágy képzetével. Aztán tádám; létrejött az átok, vagy eme áldás - igazából attól függ, miszerint melyik oldalról szemléljük. Egyeseknek kiváló értékekkel bíró hatalom, másoknak meg inkább élet megkeserítő jelenlét, de ezt döntse el mindenki maga. Én ugyan nem szólok bele!
Határozottan mosolyra húzom az ajkaimat a Sherlock-os megjegyzése nyomán, bár, ami azt illeti, nem volt nehéz összetenni. Tények, érvek, állapítások... Oké, igazából hülyeség volt hangosan megjegyezni, de legalább megkaptam a detektív szerepkört is. Legközelebb lehet, hogy magánnyomozóként lesz rám szükség, sőt... ki tudja?
- Igazából a koncentráción múlik.. - Ejtem ki néhány fokkal mélyebb hangszín kíséretében. - Idő... hát igen, az van rengeteg. - Fűzöm még hozzá gondolatként, bár ettől nem jutunk előrébb. Apropó...
Azt tekintve, egyre közelebb jutunk a lényeghez, magához a feladathoz és a szemrevételezett tárgy igazán sokat elárul - mondhatni többet is, mintsem kellene. Ez az, ami fontos a mágiában, hiszen az összetettsége és a bonyolultsága ellenére; kifejező, letisztult és felettébb egyedi. A darabkák már most megmutatnak egy pontot, ekként illesztve össze további puzzle-ket; megvonva némi kételyt. Érdemben értékes információt hordoz a kellék; maga az amulett - mind a viselője, s mind a megalkotója részéről. Felületes munka, s bár ősi mágiának tűnik, mégsem elég alapos. Kérkedő, hivalkodó, elpusztítható.. Elmélkedésemből a szavai zökkentenek ki, amelyekre kellő figyelmet fordítok. Minél többet árul el róla, s minél jobban elmélyedek ebben, annál egyszerűbben fejthetem meg a megoldást. De persze, nem is én volnék, ha nem bonyolítanám. Tehát... eltörték -, ez sok mindent megmagyaráz. De sosem értettem, miként a mágikus erőt miért ilyen nyamvadt eszközökbe tuszkolják. Pont egy nyakék, s főként, hogy nincs rajta védőbűbáj? Érdekes teóriája lehetett a készítőnek..
- Igen, ez igaz. - Bólintok rá az érvelésére. - Ne aggódj, nem ebben gondolkozom, viszont... hirtelen elő kellett állnom egy tárggyal. - Vonok vállat, miközben visszacsomagolom a selyem zsebkendőbe a ripityára tört darabkákat, amit végül könnyedén csúsztatok a kabátom belső zsebébe. Mert igen, erre is szükségem lesz. - Valami apró, nem annyira feltűnő, de mégis fémkészítésű, avagy tűszerű akármi kellene. Nincs nálad mondjuk egy... - Töprengek el, így mérve végig a nőt, ami félreérthetővé is válhat, de... - ...oh, igen! - Mutatok a vörös hajzuhatagára. - Hajtű esetleg?
Számba veszek lehetőségeket, hisz' a repertoár; igen széles skálán mozog.
- Mondjuk a test kiválasztásának megjelölésén túl... - Kezdek bele az ecsetelésbe hosszú percek múltán. - ...elérhetővé válhatna egyetlen tűszúrással, hogy az áldozat lekövethetővé váljon. S hogy mit értek ez alatt? Nagyjából úgy funkcionálna, mint egy nyomkövető. - Magyarázom, miként különbséget akarok tenni a megjelölési módszer és a csel alkalmazása között. - Akár felhasználható lehetne ugyancsak ezen technikai malőrrel; agykontrollra. Oké, bizonyos keretek közé szorítva, de megoldható.. - Morfondírozok némi szünetet tartva. - Sőt... mi lenne, ha az áldozatot megfertőznéd? Tegyük fel... megbéníthatnád egy rövidke időre, míg megjelölöd, vagy... elintézed azt, amit akarsz, netán meglógsz előle.. - Sorolom az opciókat, összeszedve három röpke, de megfelelő példát; képességet, arra vonatkozóan, hogy mikkel is élhet. - Mit mondasz? Tetszik valamelyik? Mást szeretnél? - Érdeklődök kíváncsian. - Bár széles a választék és bármi is legyen; rajtad áll! - Jelenik meg egy ördögi vigyor az arcomon.
The past is like a broken mirror. If you try to put the pieces together, you can cut yourself.. Why do you do it?



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Mad Killer






Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
7

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzer. Feb. 27, 2019 1:01 pm


From one witch to another





Az az át nem gondolt, őszintének ható, de mindenképpen rövid mosoly sejtetni engedi, hogy a mimikája és a szavai mögött kőkemény tapasztalat, és egy meglehetősen sötét történet lapul. Nem egyedi eset. A halhatatlanságnak és az elpusztíthatatlanságnak vérrel kell megfizetni az árát. Elismerőn hümmentettem, tudomásul véve saját igazamat.
- Nem is rossz. Az ember lánya nem botlik bele lépten-nyomon hasonszőrű szerzetekbe.
Ez persze nem volt egyenesen arányos azzal, hogy máris puszipajtások leszünk, de ezt neki nem kellett tudnia.
- Bravo, Sherlock – csak hogy a brit tréfáknál maradjak, és úgy látom, a válaszom elnyerte a tetszését. Az egyetlen ok, ami miatt lemondtam a színpadias, elegáns tapsról is. Úgy sejtem, nem ejtettek rajta sebet a szavaim, mégis majd fél percre félrepillant, de ha tudnék is gondolatot olvasni – mint ahogy nem tudok – akkor sem igazán érdekelne, mi az oka a szünetnek. Szavaira sejtelmesen elmosolyodok. Úgy tűnik, sikerült felkeltenem és végleg megragadnom a figyelmét, én pedig hagyom, hogy közelebb lépjen hozzám.
- Azt hittem, a szimultán feladatmegoldás a nők privilégiuma. – pillantok fel rá, ahogy egészen előttem áll meg – Ennek a nőnek pedig van ideje.
Van még új a nap alatt, ezek szerint, Biztos voltam benne, a kiállása, az öltözködése, az illata és az aurája alapján, hogy Zack Reed a saját nemét részesíti előnyben, de lehet, tévedek. A tényen viszont, hogy én annál inkább, ez mit sem változtat. Ahogy előre nyújtja a kezét, egy csapásra megszűnik a kettőnk közt tematikusan felépített, sűrű levegő, én pedig engedékenyen átnyújtom felé az amulett maradványait. Nem félek tőle, hogy kárt tesz benne – azt már megtette más, és annál nagyobb kárt nem lehet benne tenni. Ahogy realizálom, hogy bizony el kell regélnem ennek a történetét, undokul elfintorodok, a karjaimat pedig fázósan karba fonom. Nehezet sóhajtok, mintha a szám nyitnám, hogy kihúzhassák a fogam.
- Ez az amulett, azon kívül, hogy egy számomra nagyon fontos személy utolsó mementója, úgy működött, mint a mágikus képességeimet etető akkumulátor. Elraktározott kellő mennyiségű mágiát, hogy amikor szükségem volt rá, legyen kéznél kellő mennyiségű energia. Ha merítek valamelyik őselemből, a hétköznapi mágiát még így is végre tudom hajtani, de a nyerőkártyámat, a testből testbe ugrást már nem tudom végrehajtani nélküle. És hogy hogy sérült meg… - mosolyogtam undokul – Családi perpatvar. Az én kedves mostohaöcsém azt hitte, revansot vehet rajtam. Kitekerte a gazdatestem nyakát, az amulettet pedig ripityára törte, talán hogy bebiztosítsa magát, hogy tudja, nem térek vissza. Szegény naiv gyermek… Nem tudta… Nem tud az semmit. – fejezem be a mesét egy vörös tincset hátradobva a vállam felett – Nagyon lebutítva igen, ezt szeretném. Bár nem vagyok benne biztos, hogy a kés a legmegfelelőbb eszköz ehhez. Nem valami praktikus. Túl nagy, túl árulkodó.
Amikor azt mondja ellenben, hogy ez túlontúl egyszerű, érdeklődve felvonom a szemöldökömet.
- Oh? Tetszik, ahogy beszél, Mr. Reed. Hallgatlak, miféle lehetőségeim vannak? – őszintén érdekel, a boszorkánymester mit forgat a fejében. Hisz mi lehet kézenfekvőbb magánál a kifogyhatatlan és kiszámíthatatlan mágia hatalmánál?



476 szó || Red Right Hand || note: Na, témánál vagyunk. || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Sikátor Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyKedd Feb. 19, 2019 3:44 pm


To: Ambrosia Thorne


Outfit ❖ 789 ❖ Talk Dirty ❖ note: Oh, please! ❖ kredit



Igyekszem a partneremet kellőképpen felmérni, s ekként nem, nem csak a külsőségekre alapozva. Próbálok valamiféle rést ütni ezen a pókerarcon, mintha csupán az oly' könnyű feladat volna. De a vonásai, a tekintette, maga az alakja... - nem árul el többet, s ez aggasztóan ironikus. Pontosan olyan, mintsem egy lottójáték, amit annak reményében teszel fel, hogy nyerni óhajtasz, de aztán kiderül, miként egyetlen variáció a helyes és a többi pedig bukta. Van egy árnyalatnyi mázli ebben a dologban, amely által; vagy bejön, vagy nem. Én is valahogy hasonlóan tippelgethetek; olvasva a szemei világából, megfigyelve a mozgását, s az arca apró kis rezdüléseit. Kezdem lassan azt hinni, miszerint szándékosan arra játszik, miként kiolvashatatlanná váljon. Persze az évek múlásával ez nem nehéz. Elsajátítunk dolgokat, fejlesztve az emberi adottságaink értékét, így válva képessé olvasni a másikban, vagy csak egy-egy dologból leszűrni valamit. Képeket rakunk össze, vázlatot alkotunk a palettán, míg a végeredmény zárlatában; kijön az összkép. S annak ellenére, hogy a testbeszéde nem vezetett sokhoz - mondhatni: semmihez -, a tekintetében ott csillogott valami sejtelmes meglátás, ami bizony a maga módján árulkodó jelleggel bírt. Nyilván volt valami ok a háttérben, amiért pont erre járt ilyenkor. De ezen felesleges is volt gondolkoznom, hiszen semmiből sem tehetném össze az apró kockákat -, az a puzzle megfejtetlen maradna. Tekintetbe véve, miként nem ismertem eléggé, s hogy nem is voltam jó a tipp-mix pontosításában, avagy helyesbítve: nem vagyok gondolatolvasó egyed.
- Pontosan.. - Biccentek rá a mondandója lényegére és egyaránt a szavamra. - Van, akiknél a hobbi stimmel; nálunk meg az elpusztíthatatlanság fogalma. - Ott lappang az a kósza mosoly az arcomon, elárulva valami egészen sötét dolgot. Míg egyesek azon aggódnak egész életük folyamán, miként ez mily' rövid, s bár' ne érne véget, addig mi maximum csak azon; hogyan is érhetnénk célt. Ez pedig elárul egy-két jelentősebb háttéri kapcsot. Nyilván mindkettőnknek megvan a maga keresztje; a sajátos terhével ellátva -, amit ugyan nem kell fokozni. Aztán nyilván a múltunk egy eldugottabb szegletében; lappanganak rejtelmek, s titkok, amelyeket jobb nem feltárni a nagyközönség előtt. Ezért is ennyire zárkózott; mert egy vadidegennel szemben nem akar kiszolgáltatottá válni, nem igaz? Nem, mintha attól kéne félteni őt, hogy törékeny kis nádszál volna. Ettől több van benne; sokkal több. Egy lehetőség, egy adottság, egy sötét volumen.. S már csak annyi a kérdés; vajon mennyi ideje élhet a földön?
- Akkor ezek alapján; egyikünknek sincs. - S ez tetszik. Tetszik, ahogy felvállalja, hogy nem veszthet semmit. Ott van benne az a határozott kiállás; az a merően vak elhivatottság és önbizalmi érték. Ezzel kelti fel bennem igazán az érdeklődést, s nem azzal, hogy ki, vagy honnan jött. Sosem érdekelt az a tény, hogy ki állt előttem; a lényeg az volt, hogy legyen benne valami.. valami megfoghatatlan. Ugyanis ezzel kitűnt a sablonos egyedek közül; s lám, lám... ő főként. Ugyanazok az alapok; érdeklődési irány. Maga a halhatatlanság, mint egyféle titulus. Jó, oké, képletesen, mert 'visszatérünk a halálból fázis', de szerintem érthető. Félretekintek egy félpercig, miként konstatálja ezt. Tudom, tudom... Lehet, hogy jobban értékelte volna a beszédet, de erre azt hiszem még végtelen időnk lesz, tekintve, hogy nem két perces csiribí-csiribá-ról van szó, vagyis.. erősen ez a megérzésem. - Aközben is kiismerhetlek, vagy beszélhetünk akármiről, amiről csak óhajtunk... - Jegyzem meg a szemeit pásztázva. - ...miközben próbálom fejben összetenni, amit akarsz. A kíváncsiságom nem fog alább hagyni, főként, ha izgalmas dolgot kívánsz magadnak. - Mosolygok ravasz módon, kiélvezve a szavakat. Nem is tippelgetek, hogy mit óhajthat, ezért csak megvárom, amíg bemutatva; előadja nekem. Érdeklődve lépek még közelebb felé, magam mellé engedve a kezeimet. Tehát egy megbűvölt nyaklánc... hm, érdekes. Hallgatom az információ morzsákat, miközben kinyújtom a kezem, ekként jelezve, hogyha szabad a dolog, akkor átvenném egy kis megnézésre.
- Értem, értem... - Figyelem a széttört darabkákat. - ...hogyan sérült meg? Eleve törékeny volt, s bárki szétüthette egy csapásra, vagy... valamihez kötve lehetett elpusztítani? - Érdeklődöm felvonva a szemöldököm, ahogy tovább vizsgálom; már, ha az nálam van. - Roppantul érdekes.. - Jegyzem meg inkább magamnak, mintsem a számára, miként lassacskán újfent neki szentelem a figyelmemet. - Tehát összegezve.. - Elmélkedőn kezdek bele. - Azt szeretnéd tőlem, hogy egy adott tárgy; mondjuk egy "kés".. elnyeljen kellő mennyiségű mágiát, amelyet bármikor használhatsz kifogyhatatlan eszközként? Emellett benne lenne a testugrás is, mint olyan, nem igaz? - Térek rá a tárgy lényegére, ugyanis ezt kell megalkotnom, vagy úgymond összeállítanom a részére. - De ez így... öhm... túlontúl egyszerű. Nem szeretnél még hozzá pluszba akármit? Valami kis meglepetést, amivel még feldobhatod, sőt érdekesebbé teheted ezt a tárgyat? Mint egy kicsi kis képesség, csak az izgalmak kedvéért. - Teszem még hozzá, ahogy máris a varázslaton töprengek. Kellenek hozzá tárgyak, néhány ige, meg némi vér... Persze, ezeket nem árt ám beszerezni. Oké, oké, haladjunk lépésenként... Először egyeztessünk, aztán meg majd jöhet is a móka.
The past is like a broken mirror. If you try to put the pieces together, you can cut yourself.. Why do you do it?



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Mad Killer






Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
7

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sikátor   Sikátor EmptyVas. Feb. 17, 2019 11:49 pm


From one witch to another





Úgy tűnik, tetten értem az én elveszett báránykámat valamiféle nagy volumenű és horderejű gondolatok garmadájában, mert előbb lepte meg a tény, hogy egyáltalán bárki kószál még erre éjnek évadján, mint az, hogy nőből vagyok. Ez vajon mit árul el róla? Finom, de annál határozottabb mozdulattal állok meg előtte enyhe terpeszben, és figyelem végig a mozdulatsort, ahogy ellöki magát a faltól, és nyeglén felém fordul. Na, az arcára kiülő csalódottság, amiért nem egy 20 éves szende fruska vagyok, már egy-két igen szolid tényt elárul róla. És egyáltalán nem tetszett. Bár, akkor arra is biztosan rájött, hogy vagány kislány vagyok, a cipőmet is magam kötöm be, és ez egy-két tényt benne is meg kellett, hogy szilárdítson. Úgy látom, a kedvére van a kiállásom, talál benne valami érzékien vonzót, hogy egy sötét, nyirkos sikátor kellős közepén titkos paktumot fogunk kötni. Mert hogy titkos paktumot fogunk kötni. Nem mozdulok egyetlen centit se, ahogy közelebb lép hozzám, hagyom, hadd nézzen meg magának, ha akar. Az a mosoly részemről is negédes válaszra lel, habár a tömény cigarettafüst kezd egy kissé sok lenni. Nyájasan elmosolyodok a feleletre.
- Tehát inkább a második. Ez arra enged következtetnem, hogy több bennünk a közös, mint azt elsőre gondoltam.
Nem féltem a cigaretta mennyiségét. Biztos vagyok benne, hogy talál megoldást, hogy hogyan gyújthasson rá egy hetedik szálra. Mi boszorkányok már csak így működünk. Csak a szúrós, kék tekintetemmel figyelem az utolsó fényforrás, az égő cigarettacsikk halálát, ahogy amaz eldobja, majd rá is tapos. Ráérős komótossággal cirógatom a karomon pihenő holló éjfekete tollazatát, és nem kerüli el a figyelmemet, hogy ő is észrevételezte. Sustorogtam valamit még az én szénfekete szépségemnek, aztán útjára engedtem.
- Csak az fél a haláltól, akinek van veszíteni valója, kedves – térítettem vissza a kapott mosolyt egy másikkal, aztán ez kissé elhalványul, ahogy nyersen és erőszakosan rávilágít a tényre, hogy sem az idő, sem a hely nem alkalmas véletlenszerű bájcsevelyre. Összefontam magam is a karjaim – Hát jól van. Azt hittem, ennél fontosabb neked az előjáték, de részemről egyből a tárgyra is térhetünk.
Megvárom, míg a kíváncsiságát felingerelve közelebb lép, még mindig kínosan ügyelve arra, hogy a testbeszédem épp csak annyit áruljon el belőlem – a céljaimból és a vágyaimból – amennyit akarok.
- Volna itt valami. Pontosabban valaminek a maradványai. – nyúltam a zsebembe, hogy előhúzzak belőle egy szép és tiszta selyemzsebkendőbe csomagolt, ripityára tört nyakláncot – Azon felül, hogy egy nagyon fontos személytől kaptam, funkcionális is volt. Tudom, hogy gyakorlatilag javíthatatlan, nem is azt akarom, hogy rendbe hozzuk, hanem hogy pótoljuk valamivel. Esszenciális a számomra, hogy legyen valami, aminek segítségével a nagyobb mágiákat, konkrétan egy más testbe való ugrást eszközölni tudjak.  



429 szó || Sand Planet || note: Na, témánál vagyunk. || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Sikátor Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyVas. Feb. 17, 2019 6:29 pm


To: Ambrosia Thorne




Hetykén nyúlok a gyújtóért, miként lángra lobbantva odatartom a cigit. A tűz sziluettjét figyelem egy darabig, majdan beleszívok a kátrányba. Letüdőzöm egészen mélyen a nikotint, aztán egyszer csak kifújom a füstöt. Felettébb érdekes, ahogy egy-egy élvezeti szer függőséget okoz. Jelen esetben nálam a dohány, míg egy másik szempontból a drogért remeg minden porcikám, s bár én nem nyúltam érte egyszer sem, de ez az előző test tulajdonosról nem mondható el. Még így hónapok elteltével is nehéz megszokni... mint egy rossz kábítószeres; konkrétan úgy érzem magam. Enyhén megrázom a fejem, neki dőlve ezzel még inkább a jéghideg kőfalnak. Elfog egyféle jóleső és kelletlen borzongás, mint, amikor valaki hozzád ér a dermesztő kezével. Ennél már csak az lehet jobb móka, ha a tél közepén meztelenül rohangálsz a hóban. Próbáltad már? Nem, én sem... csak valamiért egyszerűen felmerült bennem. Esetleg... egy jégkamrás faktort is kipróbálhatnék, hiszen a tapasztalat teszi a mestert, nem igaz? Még úgy sem haltam meg ilyen szépen, sőt egy hatalmas jégtömbre hasonlítanék, vagy egy extra nagy jégkockára. Aztán meg hupsz az üdítőbe, mint egy kellő mértékű hűsítő..
Elmélkedésemből a magassarkú cipő ékes kopogása ránt vissza, mint egyféle jelzés. Persze, hova is gondol az ember... Itt még az éjszaka sötétjében is kóborolnak a kíváncsi lelkek. Persze, meg se lepődnék, ha a drága nő -, mert egy pasi csak nem járkál ilyen cipellőben - valami kis természetfeletti lenne. Mondjuk egy vámpír biztosan nem, mert ahhoz képest eléggé lassan közelít. Na meg, akkor a nyakamra pályázna rögvest, vagy mégsem? Finoman lököm el magamat a faltól, ekként fordulva az időközben megérkező hölgyemény felé. Személy szerint le is döbbent, hiszen nem egy fiatal lányka képe tekint vissza rám, s emellett nem is egy elveszett ártatlan lélekké. Ami azt illeti, még tetszik is nekem a helyzet. Van benne valami elragadóan merész és egyaránt határozott fellépés. Mint, aki egyszerre tudná azt, miszerint mit akar, de mégis csak sejtelmes maradna. Megejtettem egy mosolyt a kérdései nyomán, ahogy újabbat szívtam a mámorból. Végül tettem felé egy lépést, fürkészve a vonásait és értelmezve ezt a nagyra törő kérdés sort. Nem nagyon szokta ez érdekelni az embereket, szóval kíváncsi lennék, miként mire is akart pontosabban célozni.
- Néhány darab füstölgő halál csupán... - Slukkolok a szálból. - ...ami különösebben nekem nem árthat. - Vonok vállat, mintha a világ legtermészetesebb módja lenne a töménytelen cigaretta mennyiség. Persze, az már egy másik kérdés, hogy ez volt az utolsó szálam. Oh, persze... hogyan is felejthettem el? Hiszen warlock' vagyok. Egy boszorkány, aki egy csettintésre varázsolhat magának egy újabb dobozzal, bár ez a kereskedőkkel szemben nem fair... de én mikor is voltam az? Lazán dobom le magam elé az elszívott csikket, ahogy könnyed módon lépek rá; eltaposva azt. Csak ezek után tűnik fel a holló és a hölgy különös kapcsolata. Áh, ezek szerint jó kapcsolatban van az állatokkal? Megérti a nyelvüket? Töprengek el, majd keresztbe fonom a mellkasom előtt a karjaimat.
- Egyébként nem félek a haláltól. Miért te igen? - Érdeklődöm egy kósza félmosollyal. - S ha szabad kérdeznem... miben segíthetek? Ugyanis... - Tekintek körbe a sikátorban. - ...nem szokás ilyenkor erre flangálni, s főként nem szoktak csak úgy engem leszólítani. - Pillantok rá újfent. - Tehát valamit akarsz, ugye? - Teszek egy lépést előrébb, ekként hagyva köztünk néhány méter távolságot. - Már csak az a kérdés maradt hátra... Mit? - Döntöm oldalra a fejem, méregetve őt, ugyanis valahogy ki kell találnom, miként mit akarhat. S ezt csak a testbeszéd árulhatja el, vagy tán az sem?



Outfit || 572 || Pure Grinding || - || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Mad Killer






Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
7

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sikátor   Sikátor EmptySzomb. Feb. 16, 2019 7:27 pm


From one witch to another





Nem telt sok időbe, hogy tudomást szerezzek Zack Reed, boszorkánymester létezéséről. Felkutatni már annál nehezebb feladat volt, de semmi olyan, amit néhány szerencsés időben, és leginkább szerencsés helyre elküldött katicabogár, szarka és holló meg ne oldana. Újabb akadályt – még mindig semmi legyőzhetetlent, de valamivel több áldozatot igénylőt – gördített elém a tény, hogy az én kis kedveskéim azt suttogták a fülembe, hogy nem New Orleans-ban, hanem a pár órára fekvő Mystic Falls-ban találom. Megtehettem volna, hogy odateleportálok, saját dolgomat megkönnyítendő, de úgy döntöttem, inkább veszem a fáradtságot, és adok az első benyomás hatalmára – a személygépkocsis megközelítés mellett döntöttem. Aznap este, amikor a történetünk elkezdődött, egy éjfekete holló pihent az egyik sikátor felett a tűzlétra tetején. Párszáz méterre ama bizonyos sikátor előtt parkoltam le, és mielőtt még kiszálltam volna, gyorsan megigazítottam a sminkemet. Egy számomra kedves dal verse-jét dúdolgatva zártam le a kocsit, majd léptem be a meglepően visszhangos, az esttől hideg sikátorba. Szándékosan magassarkú cipőt húztam, hogy jól hallhatóvá tehessem a közeledtem. Egy pont után intenzív cigaretta füst édeskés aromáját véltem felfedezni a levegőben terjengeni. Megvolt az öt szál is, ha nem hat. Innen tudtam, hogy jó felé megyek. Pár méterről öblös, nyers, brit akcentusú szavakat vernek vissza a vaskos téglafalak, ez pedig szemtelen mosolyra fakaszt. Még közelebb lépdeltem.
- Nem félsz, hogy korai halálod leled ennyi kátránytól? – villantottam ki apró, hegyes fogaimat a mosolyom alól – Vagy talán épp azért szívod őket ilyen elánnal, mert tudod, hogy az sem pusztítana el?
A holló, mely eddig a tűzlétra legfelső fokán tollászkodott, visszhangos károgással elrugaszkodott, és helyette megpihent a kézfejemen. Megcirógattam, mintha valami házimacska volna.
- Jó kislány… - duruzsolom neki halkan, mielőtt a férfinak szenteltem volna a figyelmemet – Kerestelek. És úgy tűnik, meg is találtalak.  



283 szó || Gravity || note: Better late than never! || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Sikátor Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzer. Jan. 09, 2019 7:04 pm


To: Ambrosia Thorne




Hónapok teltek el az eset óta, s ennyi épp' elég volt ahhoz, miként még több rajongót szerezzek. Persze, azt hiszem, ez nem volt nehéz, tekintve a kis képességemet, avagy csak azt, hogy néhány démon eltett láb alól. Bár a legnagyobb visszhangot a feltámadásom keltette a havaimból, amelyet nem mellesleg az utazói mivoltomnak, s annak az átkozott Ötök szekciónak köszönhetek. Egyrészről nyilván csábító lehetőség, ha örökké élhet az ember, míg másrészről meg... mondjuk úgy kérlek, miként szívás. Egy akkora nagy... kicseszettül pokoli átok, amelyet a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánok. Na persze, ellenségek. A kis utam... a hőn szeretett cigarettát szívó ballonkabátos alak.. az imádni valóan elegáns kinézetben.. s ez inkább hatott ironikusnak, mintsem valós szövegnek. Tehát... ott tartottam, hogy ellenségek. Pitiáner alakok, néhány komisz kis utálattal teli szívecske felém.. s máris meghatottak... de a legnagyobb döbbenetem Arcadius halálának bekövetkezése. Ő volt az, aki még annak idején azt gondolta, miként csatlakozom a tábla modulhoz, magyarán: a kis ördögi tervéhez. Démonok... pff. S most itt vagyunk... vagyok, egy sikátor kellős közepén.
Az éjszakai órák, a letűnt kis játékuk... a sötét vonulat.. vonzotta a természetfeletti lényeket, a figyelmet és a valódi gonoszt. A tekintet, egy ösztön... vagy csak egy villanásnyi gondolat, de mindig is kereste bennem a veszély faktort. A kihívásokban volt valami különleges, valami magával ragadóan egyedi.. Aztán most az, hogy konkrétan végig szenvedtem a hónapjaim nagy részét, s erre itt vagyok... itt Mystic Falls-ban. Nem is tudom... talán, lehetne meglepő. De nem. Csak keresem azokat a kis dögöket, akik voltak szívesek elválasztani az előző testemtől, s ezzel együtt a valódi... Nem sokáig élvezni a vadászlétet nem móka, s ez a test... boszorkány... undorodom magamtól.
A léptek kitöltik az egyébként hangtalan terepet, ekként verve zajt a környéken. S míg egyre beljebb haladok, addig a doboz belsejéből egy újabb cigaretta kerül az ajkaim közé. A már megszerzett öngyújtóm pedig kattan, lángja játszi könnyedséggel gyújtja meg az éltetőm. Mélyen tüdőzöm le a nikotint, s mihelyst odaértem a kitűzött célállomásra, megállok. Tekintettemmel végigpásztázom a csodás téglafalakat, a szürkén komor hangulat adta épületeket, s azt, ahova bemegyek.
- A fenébe már! - Mély brit akcentussal formálom a szavakat, szitkozódásom közepette, majd egy újabbat szívok a dohányból. Remek, pedig azt az információt nyújtotta az a balfék, miként a keresett kis démonka itt tanyázik. Erre meg... tessék, a nagy semmi! Idegesen fújom ki a füstöt, majd egyetlen mozdulattal kijelenek a zárt falak közül -, ismét a sikátor és én. Csodálatos. Miért is ne?!
Csupán alig néhány perc telhet el, mire én már vagy a hatodik szállal szívom, helyesbítek: szívtam el. A kőfalon nyomva el aztán a csikket, s eközben pedig a sikátor apró zugait vizsgálom, mintha várhatóan felbukkanhatna az a kis dög.. Persze, oké, én se gondolhattam komolyan azt, hogy.. majd pont itt lesz és karba tett kézzel, egy széken ülve vár engem. Mindegy is... most már időm, mint a tenger, tekintve, hogy a kis kínzó estém kimarad. Helyette... mehetnék a helyi kocsmába lerészegedni, cigaretták kellegével áldva, avagy tarthatnék egy zártkörű bulit, valami újabb csajok társaságában. Hm, nem is rossz ötlet.
Bár érdekes módon meg sem moccanok, csak a kőfalnak vetem a hátam és magam elé bámulok. Hosszú pillantok telhetnek el, vagy a fene se tudja... de csak állok így... pont egy kőfal menténél és elmélkedem az élet nagy dolgain; a sorsom szánalmas kis vonulatain. Mit mivel és mikor rontottam el. Bár valljuk be -, én sodortam ebbe önmagam. S míg a felismerés ténye keserűen marja a bensőmet, addig az utolsó szál cigarettámat rakom a számba.



Outfit || 578 || The Wolf || Elnézést kérek a csúszás miatt - || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Mad Killer






Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
7

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. Jún. 14, 2018 10:44 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyVas. Dec. 03, 2017 1:04 am




To: Sil'


Ma nem New Orleans utcáit róttam, mint általában máskor, hanem Mystic Falls-ét. Kicsit meg is lepett ez a hirtelen helyszínváltás, mármint az utóbbi napokhoz képest, de mivel Silas visszatért ide - még nem hivatalosan -, nos nem hívhattam át Klaus-hoz, miszerint gyere fedd fel magad. Túl korainak gondolta még, de mindenképpen szerette volna valóra váltani a tervét, én pedig, mint szövetségese, nos a rám eső részt óhajtottam. Tudom, tudom, önzőség, de Klaus-on bosszút állni felemelő érzés lesz. Minden vágyam valóra válhat annyi évszázadot követően. Kissé lassabban haladtam a kelleténél -, suhanással már rég ott lennék. Ehelyett pedig sétáltam, lassan, mint egy halandó. Amúgy is az időpontból nem csúsztam ki, hisz' még volt bőven időm, akár tenger. Ebben a tudatban sétáltam át az utcán, megannyi embert magam mögött hagyva, hogy aztán a sikátoros övezetek területén köthessek ki. A lebukás lehetőségét minimálisra kellett csökkentenünk, s a találkozónk színterének ez tűnt a legalkalmasabbnak, mégis elgondolkoztató volt, hogy miért nem egy külterületen futunk össze. Talán csak kiakartuk zárni a felesleges kis turistákat, s természetfeletti fajokat.
Már érkeztem is a távolból, ahogy megpillantottam őt, büszkén ott állva. De, ahogy közelebb érek, sűrűn pislogok. Mégis mi a fenéért öltötte magára ennek a.... képét? Vissza kell magam fogni, hogy ne essek rögtön neki, így lenyelem, miként Klaus alakjában tetszeleg nekem. Kapja be, Silas... Még beljebb érkezve, nos a gyűrűvel kecsegtet, s ahogy odaérnék megfogni, már el is húzza onnét. Ezért is... A szemeimet forgatva meredek rá, ahogy keresztbe fonom a mellkasom előtt a karjaim, némileg felvonva a szemöldököm. Ő maga beszédbe kezd, míg én pár lépésnyire állok tőle. Klaust, vagyis Silast méregettem, ahogy beszél, és jár a szája... Nem tudok elvonatkoztatni a teremtőmtől. Direkt szívat, mert azt hiszem, akkor remek úton halad. Minden idegszálamat igyekszem elnyomni, ahogy vállat vonok. Semlegessé teszem magam, s nem szólok egyelőre. Várom a másik részét a mondandójának, s csak aztán veszem fontolóra az egészet. Az égre tekintek eleinte, majd ezt követően rá, aki... Felsóhajtok feszülten, ahogy magam mellé ejtem a kezeimet. A jobb még ökölbe is szorul, ahogy megragad a vállamnál, haverkának nevezve.
- Szóval... - Szólalok meg hosszas percek múltán végül. - ...csak azért néztem úgy rád, ahogy, mert felvetted Klaus alakját, aki nyilván nincs az ínyemre, de ezt te magad is tudod... - Pillantok rá kedvesebben. - ...mégis ő vagy. - Teszem hozzá szúrósabban, majd elmosolyodom. - Mindenesetre remek álca, azt kell mondjam, így nem bukhatsz le. Amúgy is, ha ide jönne... annak visszhangja keletkezne. - Folytatom mérlegelve. - De, ha meg is látnak, sem bukhatsz meg... van olyan hülye, akinél beválna a maszkod, vagy minek is nevezzem ezt. Amúgy meg, ha nem mutatod a gyűrűt, akkor elhiszem, hogy Niklaus-sal vagyok szemközt. - Pillantok félre, ahogy befejezem a mondandóm. Készen állnék a gyors átvételre, de még játszani óhajt. Általában, sőt eddig mindig ilyen volt. Élvezte, ha az idegeimre mehet, csak tudnám miért...
- S mi az az apró momentum? - Vonom fel érdekesen a szemöldököm, majd elgondolkozok egy percre. - Az lenne, amire gondolok? - Emelem meg az ujjam, mármint az átmeneti napfényvédő gyűrű a lényeg. - Most komolyan?! - Kerekednek el a szemeim, ugyanis napfelkelte lesz nem sokára, ez meg azt várja, hogy vegyem le.. Megőrült? S ha megöl? Mondjuk ez bizalmi játék is, szóval... meg kéne tennem. - Rendben. - Bólintok kényelmetlenül, ahogy lekapom magamról az ékszert, s a kitartott tenyérébe helyezem. - Remélem örülsz, s viccesnek véled a helyzetet, mert én kevésbé. - Gúnnyal telten jegyzem meg, ahogy feszültebben lélegzek, míg ő mosolyog az esendőségemen. Milyen kis kedves... egyem meg! Remélem legközelebb arra kér, hogy ugorjak bele a kútba... na még mit nem!
- Megtettem, ami azt illeti.. - Fordulok felé kérdőn. - ..tehát mit kell még csinálnom érte? Piros szőnyeg? Talpnyalás Őfelségének? - Ironizálok egy sort, ahogy fürkészni kezdem a vonásait, fejtegetvén.


622 || Radioactive || - ||  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzer. Nov. 29, 2017 6:32 pm


To: Victor Dorian




A visszatérésem bejelentésének, nos mindenképpen megakartam adni a módját, így nem hiába dolgoztam rajta hónapokon keresztül. Éjszakákat, s nappalokat is egyaránt beleértve, s míg ügyködtem a tökéletes cél elérésén, addig sikerült végig gondolnom a kivitelezések mértékét. A rengeteg idő, remélhetőleg a várt eredményt nyújtja, nem okozva számomra a lehető legapróbb csalódást sem. Szinte a zsigereimben éreztem a győzelmem zálogát, miként elnyerem végső jutalomként a bosszút magát. Filozofikus gondolataim közepette, pedig rá kellett ébrednem, miszerint az elmém által nem igazán jutok előre. Mégis... minden érzékemmel fókuszáltam a tökéletes végrehajtás gondolatára, mintha bármiféle módon is, de elteleportálódhatnék az adott helyszínre. Viszont tudtam azt, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű... némileg pihenésre volt szükségem. Ez a munka jelentősen megterhelte a kapacitásom, a tudásom, és a fáradtság teljes mértékig rám volt festve, mint egy tökéletes szimbólum.
Magamhoz véve némi levegőt indultam meg, egyértelmű módon a sikátorok egyféle övezetébe. Egész éjszaka fent lenni... Elnyomtam egy kisebb ásítást, s ha akartam volna, akkor se tagadhatnám le, miként ember vagyok. Ugyanolyan egyszerű kis halandó, mintsem régen, de attól valamilyen szinten mégis több -, warlock. Szórakozgattam az elmémben egy sort, amire megérkeztem, konkrétabban, tíz perccel előbb a várt időpontnál. Egy hatalmas sóhajjal döntöttem a hátamat a téglafalnak, míg Klaus tükörmásaként tetszelegtem. Kénytelen voltam más valakire váltani, ha csak nem akartam megkockáztatni a lebukás lehetőségét, s akármennyire is gyűlölte őt, most mégis néznie kellesz. Tudom, tudom, ezért menten leszedhetné a fejemet, de várjunk már... Én adom az alapot a bosszújához, szóval... azt hiszem, kvittek vagyunk. Meg amúgy is... egy kétezer éves boszival szórakozni, nos nem éppen kifizetődő mulatság, ha csak nincs nálam idősebb a tarsolyában, és... oh, igen, az maga a lehetetlenség.
- Ecc pecc... - Szólalok meg mély, mégis türelmetlen hangon, miközben keresztbe fonom a mellkasom előtt a karjaim. - ...hol lehetsz? - Tekintetem az égre szökken, miként mély sóhajt hallatok. Oké, persze, minek is érkezem korábban, de az izgatottság tetőfokán, ezt nem lehet nekem megmagyarázni. Hónapok, éjszakák, órák... Rengeteg megszámolhatatlan másodperc, amelyet ezzel töltöttem el. Egyszerre téve bele a saját kis korlátaimat, s létrehozva azt, amit ő akart. Vicces dolog maga a játék, s hogy miként is érhetünk végső célt.
- Ma még ide... - Folytatom az őrült eszmei gondolatom, ahogy ellököm magam az épülettől. - ...megjöhetsz! - Micsoda költői hajlam veszett el bennem, s mindezt röpke nem tudom hány perc alatt írtam meg. Mégis úgy érzem, mintha már évek óta dolgoznék vele. Na jó, nyilván csak szórakozom. Mindenesetre Victor nem megjelenése egyre aggasztóbbá vált, s már épp megindultam volna, amikor is felsejlett a távolból az alakja. Oh, minő' meglepő! Ravasz mosolyra húzom az ajkaim, ahogy a zakóm belső zsebébe nyúlva, előveszem a gyűrűt. Felé tartom kecsegtető érték gyanánt, majd mikor megérkezett, hátrébb húzom tőle a kezem.
- Á-á-á... - Incselkedek kötekedő stílussal. - ...s tudom, ezt a tekintetet ismerem. Kapásból láttam mindenkin, akivel csak összefutottam. Tudod, nos nem vagyok népszerű, és közkedvelt... de ettől függetlenül túl korai lenne szétkürtölni, hogy íme itt vagyok, nem gondolod? - Vonom fel a szemöldökömet, kissé elkomolyodva. - Persze, tudom, Klaus ebbe a városba, akkor se jönne vissza, ha éppen haldokolna, de... elég, ha ezzel csak én vagyok tisztában, s netán szerencsénk lévén nem vesz észre senki sem, ami eredményezhetné, miszerint nem bukok le. Mit gondolsz? Bár... a tervek megbukására is felkészültem, senki... ismétlem senki sem húzhat velem ujjat, sem pedig veled, drága haverkám... - Ragadom meg a vállánál, előadva a teljes nyájasságot a számára. Persze, vannak benne szimpatikus vonások, de én és a barátok.. ezer meg egy fogalom. Amolyan szövetségesféle lenne, de jobban hangzik a haveri megnevezés, így kár lenne nem emlegetni, ugye?
- Szóval, még mielőtt megkapnád... - Vonom közelebb magamhoz. - ...hiányzik egy apró momentum. - Engedem el, egy ördögi tekintet kíséretében, ahogy kíváncsian várom a reakcióját. Lássuk csak... milyen is lesz ez a nagyszerű ötlet.



623 || unstoppable || - || kredit



Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor Empty

Ajánlott tartalom


Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
 

Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ