Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Sikátor EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Sikátor EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Sikátor EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Sikátor EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Sikátor EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Sikátor EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Sikátor EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Sikátor EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Sikátor EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Sikátor EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyPént. Okt. 11, 2019 6:11 pm




Sierra & Winston

"Only a queen and a king can build together an empire."

Felnevetek Sierra viccén, tetszik a humora. A találkozásunk már-már sorsszerűnek tűnik pont emiatt, hiszen bájossága, kedvessége, nyitottsága gyanakvásra kéne, hogy okot adjon. Mégsem kongatja meg a vészharangom, valamiért teljesen elhiszem, hogy fölényben vagyok vele szemben, és kérdés nélkül követem bármerre, bármiben.
- Megértem, teljesen. Legalább végre van kivel osztoznom éjjeli magányomon. - A megjegyzésem lehet kissé félreérthetőre sikeredett, pedig semmi olyan nem járt a fejemben, sőt. Egyszerűen csak jól esik valakivel megosztani a társaságom ilyen korai-kései időben, tudván, hogy a legtöbben alszanak. Mindig is szerettem az éjszakákat, a csillagok alatt járni a várost. Nappal valahogy minden unalmas és átlagos, még ha néha vissza is sírom a régi, megszokott napjaimat.
- Cukorral, köszönöm. - Igazából mindegy, azért szoktam csak meleget inni, hogy kicsit feljebb tornázzam a testhőmet és ne tűnjek annyira... Halottnak. Az íz már nem igazán játszik ebben szerepet.
Úgy látom, az igézésem használt - miért ne használt volna? -, ami elégedett mosolyt csal az arcomra. Lassan elengedem a kezét és biccentek neki, jelezve, nem tartom fel tovább, ennyi volt csak a célom. Így már kedvem szerint formálhatom az előttünk álló, néhány órát. Legalábbis ebben a hitben lépek el mellette.
- Ugyan. Ez az igazság. - Én a halálom után sem voltam hajlandó lemondani arról, hogy a belvárosban éljek, a nyüzsgés és a pompa kellős közepén. Minél veszélyesebb, annál jobb, legalább kicsit megint úgy érezhetem, mintha élnék.
- Jól van, akkor jöhet az a tea. - mosolygok rá, és abban a tudatban, hogy uralom az elméjét és csak arra fog emlékezni, amire akarom, hogy emlékezzen, rácsapok a fenekére, ahogy elmegyek mellette. A nappaliba lépek, elfoglalom a kanapét, ha nem bánja, míg ő odaát szorgoskodik. Rég nem éreztem magam ilyen fáradtnak.
- Csodálkozom, hogy nincs senkid. Azt hinném, minden reggel tíz daliás legény sorakozik az ajtód előtt. - Megpihen a fejem a kanapé támláján, lehunyt szemmel relaxálok, míg rá és a teámra várok. Nem akarom követni a konyhába, nem különösebben érdekel, mit bíbelődik egy bögre felett, a bútorok és a berendezési tárgyak vizslatása sem köt le túl sokáig. Inkább csukott szemmel pihenek, kényelmesen szétfolyva a kanapén.


hiszek neked Sikátor 1787626725
©

Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzomb. Szept. 07, 2019 5:31 pm




To: my Jo...Winnie


The night is dark and full of terrors

Hallgatom, amit mondd az apró kijelentésemet követően, nem tehetek róla önkéntelen elnevetem magam, hangosan, amolyan csilingelően, akár az angyali csengettyűk zengése. Őt utánozva én is megrázom a fejem, majd körbefordulok, hátha látok valaki mást is rajtunk kívül.
- Ó nézd! Lehet, hogy Ő az? - mutatok a messze távolba, ahol természetesen nincs senki, de a heccből még a szemeimet is összébb húzom, mintha fókuszálnék. Persze mindezt csupán a vicc kedvéért. Ó drágaságom, ha tudnád, hogy mennyivel hősiesebb vagy szerény személyemnél, lehet kétszer meggondolnád magad. Látom rajta, hogy minden egyes apró szavammal hájjal kenegetem az amúgy sem kis egóját, amivel csak növelem a férfibüszkeségét.  El kell altatnom minden gyanúját, azt akarom, hogy a tenyeremből egyen. Az én kis marionett figurám lesz, akinek a láthatatlan kötelét kedvem szerint mozgatom. Álljunk csak meg, azért még ne menjünk ennyire messzire. Előbb a mélybe kell rántanom, hogy ott a magamévá tehessem és teljesen bekebelezhessem, akár egy éhes szörnyeteg, aki csillapítani akarja olthatatlan szomját. Ez az drágaságom, gondolj csak szépeket rólam. Álmodozz tovább éberen, addig én elvégzem kettőnk helyett a munkát. Ahogy megfordulok a vak is látja arcán azt a mindent tudó mosolyt, amit el sem próbál rejteni. Lépésről, lépésre haladok előre a célom felé, hogy az enyém legyen és neki én az egyetlen.
- Jajj, remek! Úgy is mindig unatkozom ilyenkor. Azt hiszem már említettem, hogy amolyan éjjeli bagoly vagyok - örömködök mosolyogva, majd bólintok a válaszára. Levetem az apró lábbelimet, kabátomat a fogasra akasztom, majd ujjaimmal megrázom a hajam, hogy újfent a hátamra omoljanak ezüst fürtjeim. Beljebb lépkedek ahol egyenesen a tágas nappali fogad, félig egybe nyitva a konyhával, amolyan amerikai stílusban vagy legalábbis valami ilyesmit magyarázott az ingatlanos mielőtt megettem.
- Igen, ahogy már említettem a családom... Cukorral vagy mézzel kéred a teát? - kérdezem rá kissé zavarodottan, hátha ezzel el tudom terelni a témát. Még egy nyugtalanító gondolat kipipálva. Éppen indulnék a konyhába, amikor meghallom szavait, mire halovány mosolyra hajlik szám széle.
- Nem fáradtság, ne aggódj - rázom meg a fejem, majd a kezeinket nézem, ahogy elveszik apró tenyerem az övében, felpillantok rá kissé értetlenül, mégis inkább kérdőn. Elméjében könnyű szerrel olvasok, így tudom mit kell tennem. Egyre bágyadtabban pillantok rá, mint akit elvarázsoltak és éppen minden, csak nem önmaga. Láttam már egy pár vámpír igézés közben, így pontosan tudom hogyan viselkednek az áldozatok egy bűvölés alkalmával.
- Köszönöm - válaszolok halkan, mégis határozottan. Békés. Talán egyszer az volt, mielőtt be nem tettem a lábam, ebbe az átkozott városba, ami a pokolnál is unalmasabb. Történhetne már valami izgalmas! Fogalmam sincs mi a célja ezzel az egész játékkal a táplálkozáson kívül, amit természetesen nem fogok neki hagyni. Előbb nekem kell jól laknom picinyem, utána jöhetsz te, ha jól viselkedsz, kizárólag akkor.



From: Sierra

ne aggódj, az leszel Sikátor 3353380639    ❀  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I hate you, I love you
I hate the way you talk to me. I hate it when you stare and the way you read my mind. I hate you so much that it makes me sick it even makes me rhyme. I hate the way you're always right. I hate the way you're not around but mostly I hate the way I don't hate you not even close, not even a little bit, not even at all.

Sierra
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
handsome demon の in future
Play by :
の Emilia Clarke
Keresem :
He's found me
Sikátor Tumblr_n3qbqosdQ91qccm4fo1_250
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzomb. Aug. 24, 2019 4:00 pm




Sierra & Winston

"Only a queen and a king can build together an empire."

Van valami bájos ebben a nőben, pedig szinte semmiben sem az esetem. Túlságosan jóhiszemű, túl kedves, túl ártatlan... Az a fajta lány, aki az első néhány hétben felpezsdíti a vérem az újszerűségével, aztán idővel ráunok. Semmi tűz, semmi izgalom - akkor mégis miért vonz ennyire? Szinte epekedve lesem minden egyes mozdulatát, ajkam ösztönösen széles mosolyra húzódik, ahogy elpirul, és egészen a házáig kísérem, nem csak azért, mert tombol bennem az ösztön és vigyázni akarok rá, hanem mert tagadhatatlanul tetszik a kép, amit magáról festett elém és nem akarok idejekorán elválni tőle.
- Ó, akkor jó alaposan nézzen körbe, mert én aztán messze nem vagyok lovag. - csóválom a fejem, látványosan körbeforogva, rajtunk kívül azonban teljesen kihalt a környék. Természetesen még ez is hízeleg, cirógatja az egómat apró célzása, miszerint rám gondolt. Persze, hogy rám, ki másra? Ha nem lennék egy ideje halott és nem kéne emberi vérrel életben tartanom magam, maga lennék a két lábon járó főnyeremény. Azért a vámpírlét nem sokat rontott rajtam, így is elég jó parti vagyok.
- Dehogy. - A fejem csóválom. Még ha korábban azt is gondoltam, hogy nem az esetem, abban viszont igazat kell adnom, hogy a kedvessége nagyon is vonzóvá teszi. Manapság az emberek meglehetősen érzéketlenek, nincs bennük elég empátia. Nem hiszem, hogy sokan megálltak volna nekem csak azért, mert rosszul vagyok.
Figyelem, hogyan indul el az ajtó felé és ahogy visszafordul, önelégült mosoly jelenik meg az arcomon. Valahogy éreztem, hogy ez lesz, és természetesen a legkevésbé sem lepődöm meg rajta. Ki ne akarna több időt tölteni velem? A furcsa inkább az, hogy örülök a meghívásnak és annak, hogy nem kell máris elbúcsúznom Sierrától.
- Ezer örömmel, feltéve, hogy nem zavarok ilyen kései órán. - követem őt és néhány lépéssel felzárkózom mögé. - Egy csésze teát elfogadnék. - Nem mintha a kávé különösebb hatással lenne a szervezetemre, de ha embernek akarok látszani, akkor jobb, ha tartom magam a régi szokásaimhoz és az éjszaka közepén nem kávézom. Előre engedem az ajtónál, mégis csak ő van itthon. Belépek utána és becsukom magam mögött az ajtót, kíváncsian lesve körbe az előszobában.
- Egyedül élsz itt? - kíváncsiskodom. Bár azt mondta, egyedül van, de lakótársai attól még lehetnek, vagy valami háziállat, vagy egy nyugdíjas szomszéd, aki unalmában több időt tölt itt, mint otthon. Bármerre is megy a házban, kissé lemaradva követem, ha kell, kibújva a cipőmből. Ahány otthon, annyi szokás.
- Nem kell ám fáradoznod a teával, egy pohár víz is jó lesz. - Most esik le, hogy neki is késő van, nem csak nekem; bizonyára fáradt, feleslegesen meg ne dolgozzon értem, úgysincs igazán hatással rám többé az emberi étek. Ha sikerül beérnem, akkor a keze után nyúlok, gyengéden visszahúzom magamhoz, tenyeremben melengetve az ujjait. Nem szólok semmit arról, miért állítottam meg, csak figyelem őt, a szemét fürkészve próbálom megbűvölni, a hatásom alá vonni, hogy kezesbárányommá váljon.
- Szép környéken élsz. Békés. - Legalábbis annak hiszem.


mondanám, hogy örömmel, de nem tudom, mennyire leszek a végén boldog Very Happy
©

Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzer. Aug. 07, 2019 7:09 pm




To: my Jo...Winnie


The night is dark and full of terrors

REgy önimádó színészt mivel lehet a legjobban motiválni vagy csak a kegyeibe férkőzni? Hát persze, hogy a dicsérő szavakkal. Látom rajta, hogyan hízik a mája minden egyes mondatom után. Meghúzza a vállát mintha semmit se jelentene a mondandóm, mégis mosolya sokat sejtető, nem is beszélve a gondolatairól, amibe lopva bele pillantottam. Szépen lassan teljesen behálózom, az ujjaim köré csavarom, hogy aztán bekebelezhessem és magammal ránthassam a gyönyörű mámort adó sötétségbe. Titkok. Ha tudná, hogy mennyi hazugság bukott ki eddig a számon. Ha tudná mikre vagyok képes, fejvesztve menekült volna a közelemből. Valószínű. Nem húzódok el, ahogy közelebb hajol hozzám, sőt rá emelem az ártatlan tekintetem, hogy ezt megkoronázzam a csintalan mosollyal. Tudom mire gondol. Úgy hiszi annál nagyobb titka senkinek sem lehet, mint amit ő őrizget magában. Látom magam előtt hány ártatlan lelke szárad a kezein csak mert éhes volt.  Aprót bólintok csupán annyiban hagyva a titkokat.
Még nem jött el annak az ideje, hogy feltárjuk egymás előtt a saját sötétségünk. Vajon meglepődne, ha tudná, hogy az angyalarc mögött egy fekete lyuk tátong, ami képes mindent magába szippantani? Ó drágaságom kár volt igazat adnod nekem. Azt hiszed a sötétség megóv, de nem tudod, hogy egyben e legnagyobb veszélyt is rejti, főleg számodra. Hiszen éppen a megtestesült sötétség mellett sétálgatsz.
- Köszönöm - válaszolok kissé kipirulva, majd a földet kémlelem. Szemem sarkából látom, amint befejezi a gyűrűjével való játszadozást és inkább zsebre teszi a kezét. Azt hiszed a gyűrűd mindentől megóv? Ó, de édes! Magában nevet és képtelen elképzelni, hogy olvasok a gondolataiban. Úgy teszek, mintha csak a hajamat akartam volna megigazítani, a nyakamról átsiklik a fehér szálakra, hogy meglibbentsem őket.
Egyik hazugság követi a másikat. Aprót bólintok, mintha érzékeltem volna valaha a magányt. Szomorkásan nézek magam elé mielőtt folytatnám a mesémet. Egy ártatlan lány képét festem le neki, aki hisz még a gyermeteg álmokban. Talán így volt, Lenore biztos hitt bennük egy darabig, míg minden olyan szép volt. Az a lány, aki aznap meghalt New York egyik villájában, akiből megszületett Sierra.
- Talán. Lehet, hogy már itt is van, csak még nem vettem észre - gondolkodom hangosan, egy apró mosollyal a szám sarkában, majd vállat vonok. Apró kis utalás volt rá nézve, aminek nem foglalkozom a jelentőségével. Ez is a kisvárosi lány szerepének egy apró részlete. Elnevetem magam, könnyed, dallamos hangom csak úgy csilingel, mint ezernyi apró csengettyű.
- Ugyan, nem lehet annyira rossz. Biztos tudja mit csinál a menedzsered - rázom meg a fejem, majd a házakra nézek, hogy végül tovább sétáljak az utcában - Fiatalon az ember mindent kiakar próbálni, megértem - teszem hozzá, miközben megállok az "otthonom" előtt. Szembe fordul velem, illedelmesen kihúzza kezét a zsebéből, akár egy úriember. Újabb bók és egy halk óhaj. Erre vártam titkon.
- Köszönöm, hogy elkísértél. Nem tesz semmit, bárki segített volna rajtad abban a helyzetben - hessegetem el a dolgot, hogy a rövid bejárón fellépkedjek, majd egy váratlan pillanatban visszaforduljak felé - Win, lenne kedved meginni velem egy kávét vagy mondjuk egy teát? - teszem fel a kérdést remegő hangon, miközben a kezemben lévő kulcsokkal játszom. Úgy is tudom, hogy igent fog mondani. A cél szentesíti az eszközt. Tökéletesen játszottam eddig a szerepem, aminek a gyümölcse hamarosan beérik. Ha rábólint a meghívásomra mosollyal az arcomon kinyitom az ajtót és beljebb lépek a kis előtérbe.



From: Sierra

picit. leszel az új szolgám? Sikátor 3353380639    ❀  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I hate you, I love you
I hate the way you talk to me. I hate it when you stare and the way you read my mind. I hate you so much that it makes me sick it even makes me rhyme. I hate the way you're always right. I hate the way you're not around but mostly I hate the way I don't hate you not even close, not even a little bit, not even at all.

Sierra
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
handsome demon の in future
Play by :
の Emilia Clarke
Keresem :
He's found me
Sikátor Tumblr_n3qbqosdQ91qccm4fo1_250
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. Júl. 25, 2019 6:23 pm




Sierra & Winston

"Only a queen and a king can build together an empire."

Hős lovagnak titulál és hazudnék, ha nem imponálna ez veszettül. Szeretem, ha az egómat legyezgetik, és bármennyire is etikátlan minden második nőre (vagy férfira) rámászni a városban, valahol mégis a véremben van a kalandozás, ott lüktet benne a veszély és az ismeretlen iránti vágy. A nő pedig, ezt még a vak is láthatja, meglehetősen gyönyörű. Van egyfajta bájos kisugárzása, aminek nehéz ellenállni, főleg, mikor ilyen szép dolgokat is dalol mellé.
- Ugyan, túlbecsül. - Álszerénykedve vonogatom a vállam, de önelégült vigyoromból láthatja, nagyon is jó helyen talált el a dicséretével. Ahogy a titkokra terelődik a szó, a mosolyom is sejtelmesebbé válik. Még csak a lehetősége sem merül fel bennem annak, hogy a nő sejtené, miféle vagyok. Teljesen meggyőzött arról, hogy egyszerű halandó.
- Mindannyiunknak vannak titkai. - Közelebb hajolok, hogy odasúghassam neki és még rá is mosolygok. Nem fogom felfedni magam, ez egyértelmű (legalábbis úgy nem, hogy ne feledtessem el aztán vele az egészet), de azért jól esik célozgatni és játszadozni. Legalábbis úgy hiszem, én játszadozom vele - sejtelmem sincs, hogy épp fordítva történhet mindez.
- Hmm, igaza lehet. A sötétség tényleg megóv minket. - Csak ekkor eszmélek rá, hogy egészen idáig a gyűrűmmel játszottam, úgyhogy elengedem és a zsebembe süllyesztem inkább a kezem. Bár azt nem tudom, mi járhat a fejében, de engem kellően rettegésben tart a napfény ahhoz, hogy az éjszakát éltessem.
- Gyönyörű neved van, Sierra. - bókolok, tényleg annak találom. Ritka és különleges. Ahogy a nyakához nyúl, egyből elkapom a pillantásom, de csak némán nevetek magamon, hiszen nem tudhatja, mi jár a fejemben, nem igaz? Nyilván nem sejti, hogy a véréről ábrándozgattam. Nem kéne ennyire paranoiásnak lennem.
- Oh, nagyon sajnálom. Nehéz lehetett egyedül... - Ezt a részét, legalábbis a magányt átérzem. Tudom milyen rossz úgy felnőni, és kicsit tisztelni kezdem Sierrát emiatt. Nem is sejtem, hogy hazudik.
- Ugyan, nincs ebben semmi butaság. Minden bájos hölgyre vár valahol egy hős lovag, ebben teljesen biztos vagyok. - Szélesen mosolyogva figyelem. Van abban valami aranyos, ahogy pirul. Szinte iszom minden egyes szavát, minden mozdulatát. Csak akkor nézek fel, mikor bekanyarodunk egy utcába. Elréved a tekintetem a kertes házakon; bármelyikben is él, nem rossz környék.
- Csak a menedzserem. Az az életcélja, hogy megkeserítse az életem és elhalmozzon olyan feladatokkal, amiket utálok. Állandóan parancsolgat. - panaszkodom, természetesen túldramatizálva a helyzetet, mert egyáltalán nem olyan szörnyű az életem, mint ahogy azt lefestem, John nélkül pedig egészen biztos, hogy mostanra halott lennék. De hát ezt Sierrának nem kell tudnia, elég, ha sajnál a sanyarú sorsom miatt. - De nem, semmi komoly. Egyelőre nem akarom elkötelezni magam, kiélvezem inkább a kalandokat. Nincs ebben semmi rossz. - Ha megáll valamelyik ház előtt, akkor én is megállok és kíváncsian szemügyre veszem, hol él. Szép, nyugodt környéknek tűnik. Előhúzom a zsebemből a kezem és szembefordulok Sierrával.
- Innentől már nem eshet bajod, úgy sejtem. Köszönöm még egyszer a kedves segítséget. Ha jobban belegondolok, te voltál a hős hercegkisasszony... - Igen, tudom, ósdi bókok ezek, viszont Sierra társasága egész tetszetős és egyáltalán nem bánnám, ha beinvitálna magához. John meg fog ölni, amiért későn érek haza, de egyszer élünk, és ahogy a nőnek is említettem az imént, szórakozni vágyom. Nincs abban semmi rossz.


félnem kéne?  Sikátor 165619248
©

Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyKedd Júl. 23, 2019 8:21 pm




To: my Jo...Winnie


The night is dark and full of terrors

Mosollyal az arcomon szemlélem a zavart férfit, nem gondoltam volna, hogy ma este ilyen mókában lesz részem. Feledtébb vicces, azt meg kell hagyni, arról nem is beszélve, hogy sok mindent ígér még ez a találkozás. Ha rajtam múlik egy újabb szolgával leszek gazdagabb. Látom, ahogy a törékeny gyűrűjét ellenörzi, ami minden vámpír legbecsesebb és féltve örzöttebb kincse, hiszen anélkül elég egy kis napfény és vége a dalnak, örökre.  Milyen nevetséges, hogy ekkora hatalommal rendelkező lények egy ilyen apró tárgytól függnek. Sebezhetőek, ami szánalmassá teszi őket a szememben. Semmit sem ér az erejük, ha ilyen korlátok rabjai, nem is beszélve a folytonos éhségről.
Ártatlan halandó álcáját öltöm magamra, hogy a legalkalmasabb pillanatban levetve azt megmutathassam a valódi kilétem, amivel magamhoz láncolhatom örök életére. Az kis marionett babáim mind ahányan vannak. Nagyokat bólogat, annak ellenére, hogy tudja semmit sem ér az a kis tartály a hozzá hasonlók ellen. Ejnye! Hazudni bűn, Mr. Blackwell.  Egyre őrültebb lenne a város? Nem vettem észre, valami mindig elterlte a figyelmem.
- Nagyon szépen köszönöm. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy hős lovagba botlottam - csicsergek angyali hangom, miközben hagyom, hogy rendbe szedje magát. Magamban mosolygok, az elméje nyitott könyv számomra. Ne híjvam be magamhoz? Dehogynem! Miért ne vendégelném meg azt, aki ilyen keves volt velem, nem  is értem. Úgy teszek, mintha érdelene az állapota, de úgy tűnik az alkoholmámorra könnyebb kenni az egészet, mint azt a lehetőségek közé venni, miszerint csúnyán elbánt vele egy nőszemély. Lassan lépdelek, emberi tempóban, sőt talán annál is lassabban, ahogy egy igazi hölgy tenné. A földi léttem alatt kifigyeltem az emberek szokásait és tökéletesre fejlesztettem az utánzásukat, így nem esik nehezemre a tettetés.
- A szörnyű igazság? Talán  Ön is rejteget valamit a világ kíváncsi szeme elől? - érdeklődöm egy apró bólintást követően. Persze arról nem számolok be neki, hogy nappal is lehet éppen elég szórakozást találni, csak egy kis löketet kell adni neki.
- Viszont értem mire gondol, ilyenkor akármik és akárkik lehetünk mindenféle előítélet nélkül. Olyan, mintha a sötétség magába zárna, ugyanakkor védelmezne is - gondolkodom hangosan, kicsit kiadva saját magam. Az amiről beszélünk a vérembe ivódott, eggyé váltam vele, hogy én magam legyek a sötétség.
- Ugyan nincs mit - fogadom el a felém nyújtott kezet, hogy illően viszonozzam a bemutatkozást - A nevem Sierra. Kérem tegeződjünk - rázom meg a jobbját, majd mosolyogva elengedem. Közben vezetem a kertes házak felé, ahol meghúztam magam, hogy közelebb legyek a feladatom alanyához. A nyakamra kapom a kezem, mikor a szemem sarkából észre veszem elrévedését. Abból nem eszel, picikém!
- Régen volt családom, de már mind meghaltak. Megörököltem a házat, amiben most élek - hazudtam neki, majd elhaladva a kivilágított kirakatok mellett rá emelem a pillantásom - Még nem találtam meg az igazit, azt a hős lovagot,akiről minden kislány álmodozik - megrázva a fejem elnevetem magam - Sajnálom, butaságokat beszélek - elpirulva az aszfaltot kezdem el kémlelni, legalábbis ezt mutatom felé. Megtörve a csendet újra beszélni kezdek - És veled mi a helyzet? Van, aki haza vár? - kérdezek vissza rá emelve pillantásom. Mindeközben befordulok az utcába, ahol az a bizonyos ház van.



From: Sierra

  megérdemelted és ez még csak a kezdet Sikátor 3353380639    ❀  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I hate you, I love you
I hate the way you talk to me. I hate it when you stare and the way you read my mind. I hate you so much that it makes me sick it even makes me rhyme. I hate the way you're always right. I hate the way you're not around but mostly I hate the way I don't hate you not even close, not even a little bit, not even at all.

Sierra
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
handsome demon の in future
Play by :
の Emilia Clarke
Keresem :
He's found me
Sikátor Tumblr_n3qbqosdQ91qccm4fo1_250
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzomb. Jún. 22, 2019 2:27 pm




Sierra & Winston

"Only a queen and a king can build together an empire."

Kissé zavartnak érzem magam, de nyugtat a tény, hogy vámpírként nem hatnak rám az igézetek. Kizárt, hogy megbűvölt volna ez a semmiből felbukkant nőszemély, így aztán ráfogom az alkoholra, ami gyors regenerálódásomnak köszönhetően hamar elkezd kiürülni a szervezetemből. Józanodom, ezáltal kezdem kicsit derűsebb színben látni a helyzetünket. Az első, amit ellenőrzök, az a napfénygyűrűm, de szerencsére megvan. Előbb hagynám el a fejemet, mint azt.
A válasza mosolyt csal az arcomra. Paprikaspray... Fájdalmas, az igaz, de nem valami hatásos az éjszaka teremtményeivel szemben. Természetesen ezt egy egyszerű, halandó nőnek nem kell tudnia, így úgy teszek, mint aki helyeslőn bólogat, de közben szórakoztat, miféle olcsó trükkök által hiszi védettnek magát.
- Bölcs döntés. A város egyre őrültebb mostanában. - Ebben legalább nem hazudok, nagyon is igaz, hogy a két világot elválasztó határvonal borzasztóan elvékonyodott mostanában a városban. Régen legalábbis sokkal nagyobb titok övezte ezt a helyet.
A kérésére kénytelen vagyok rábólintani. Magam sem tudom, örülök-e neki vagy sem. Az emberi énem azt súgja, ez a helyes és elkísértem volna amúgy is, mert elég ártatlannak tűnik, a másik felem viszont morog, amiért nem mehet még napkelte előtt haza. Végül mosolygósan biccentek. - Hogyne, örömmel. Nyugodtabb lennék, ha meggyőződhetnék arról, hogy épségben hazaér. - Csak azt remélem, nem hív be magához. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára, s bár nem érzem az éhséget jelenleg - biztos az alkohol miatt -, jobb nem kísérteni a sorsot. Az ő sorsát, tegyük hozzá.
- Á, ne féltsen. Csak egy kicsit sokat ittam... Fejfájás. - legyintek, de magam sem tudom, ebből mennyi igaz. Megzavarodom, csak az segít feleszmélni a gondolataimból, mikor tovább beszél. Közben elindulok mellette az utcán, hagyom, hogy ő vezessen. - Igen, értem. Én is éjjeli bagolynak vallom magam inkább. Nappal minden olyan... Unalmas. És megjátszott. Éjszaka viszont kibontakozik a sötétből a szörnyű igazság. - Oké, ez egy kicsit talán drámaian hangzott, de képtelen voltam megállni, hogy a színészi vénámat bele ne csepegtessem a mondandómba picit. Kíváncsi oldalpillantást vetek a nőre, érti-e vajon, mire gondolok, aztán eszembe jut valami és a kezem nyújtom felé.
- Egyébként Winston vagyok, de hívjon nyugodtan Winnek. Köszönöm, hogy segített. - Nem mintha ne tartanám emiatt módfelett naivnak,  hiszen mégis melyik épeszű nőnek jutna eszébe odamenni egy fura fazonhoz az éjszaka közepén? Biztosan hős-komplexusa van. Egy pillanatra a nyakán felejtem a pillantásom, elrévedve azon, milyen lenne, ha... De aztán le is mondok a gondolatról. Valahogy nem érzem úgy, hogy kéne.
- Egyedül él? Vagy várja önt haza valaki? - érdeklődöm, és ha kezet fogtunk, ha nem, zsebre dugom utána a kezem, így sétálok mellette a kihalt utcát és a kivilágított kirakatokat figyelve.


félnem kéne?  Sikátor 165619248
©

Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzomb. Jún. 15, 2019 10:34 pm




To: my Jo...Winnie


The night is dark and full of terrors

Mindig is imádtam tesztelni a saját képességeimet, az átváltozásomat követően az evésen kívül ez szerepelt az első helyen. Minden egyes apró részletét kitanulmányoztam az erőmnek, hogy ezáltal jobban érvényesülni tudjak. A kedvenceim közé tartoztak az apró kis elmetrükkök, amikkel az őrületbe kergettem az áldozataimat. Most sem volt másképp, látom, amint a vámpír megzavarodik, amint meghallja a saját hangját vízhangzani ajkaimról. Milyen mulatságos így látni őket, de ez még csak a kezdet. Az első fegyverem hatásosnak bizonyul, egyből visszagúzza az agyarait, tekintete rögtön megváltozik. Most tanítsuk egy kis jó modorra, ezt a tudatlan vámpírt! Egyszerű ujjgyakorlatok ezek számomra, mégis temérdek boldogsággal tölt el a látványa, ahogy kiáltani próbál, de csak fájdalmas nyöszögésre képes. Hagyom, hogy a sötétség magábal ragadjon és még mélyebbre húzzam a férfit. Térdet hajt előttem fájdalmában, de ennyivel nem elégszem meg. Többet akarok, azt, hogy szenvedjen, megtudja mi az igazi fájdalom. Gonosz lennék? Nem hiszem! Mindenki azt kapja tőlem, amit megérdemel a lelke legmélyén és a hozzá hasonló romlott lények a lehető legrosszabbra készülhetnek. Az emle kontroll hamar alább hagy, jobb ötletem támad, ami egy nagyobb terv részét képezi. Riadt tekintetét látva kiszélesedik mosolyom. Érzem rajta a félelem jellegzetes szagát, ennél már csak az íze zamatosabb. Minden gondolatától megfosztom, mintha sosem találkoztunk volna, hiszen nem maradhat meg az elméjében egy ilyen első találkozás. Jó benyomást kell tennem rá. Ó te kis ostoba vámpír, az éjszaka teremtményének hiszed magad, de fogalmad sincs róla, hogy a legnagyobb sötétséggel állsz szemtől szembe, aki nem ismer kegyelmet, se megbocsájtást. Persze erről semmit se kell tudnia, számára csak egy kedves, segítőkész nő személyében tetszelgek. Rám mosolyog, mire aprót bólintok és felsegítem a földről. Elhúztam előtte a mézes madzagot, persze a lehető legdiszkrétebben, hogy ne fogjon gyanút. Újabb szerepet öltök magamra, könnyedén cserélgetem a maszkokat. Hálásnak tűnek, hogy erről bizonyságot tegyen végig simít a karomon. Komolyan? Ez bejön az embereknél? Mikor lettek ilyen puhányak? Szavait hallva visszamolyogok rá.
- Megtudom védeni magam, de biztonság kedvéért szoktam magamnál hordani paprikasprét - teszem hozzá alig láthatóan megvonva a vállam. Azt hiszem az emberek ilyesmit szoktak maguknál hordani, főleg a nők. Persze ez korántsem véd meg egy vámpírral vagy bármelyik másik természetfeletti lénnyel szemben.
- Igen, pár saroknyira innen. Ha nem nagy kérés megtenné, hogy elkísér egy darabon? - hatalmas szemekkel meredek rá, megelőzve a fejajánlását, amit könnyedén kiolvastam az elméjéből. Így lesz elég időm rávenni bármire, amihez csak kedvem tartja. Sőt, ha jól keverem a kártyáimat, egy szolgával gazdagabbá válhatok.
- Tudom, hogy azt mondtam megvédem, magam, de kissé elbizonytalanodtam Önt látva. Valaki vagy valami jól elbánt magával - rázom meg a fejem kissé aggódva - Tudja rossz szokásom esténként sétálgatni, imádom a sötétséget, olyan érzés mintha bármit megtehetnék ilyenkor. Érti mire gondolok?



From: Sierra

  megérdemelted és ez még csak a kezdet Sikátor 3353380639    ❀  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I hate you, I love you
I hate the way you talk to me. I hate it when you stare and the way you read my mind. I hate you so much that it makes me sick it even makes me rhyme. I hate the way you're always right. I hate the way you're not around but mostly I hate the way I don't hate you not even close, not even a little bit, not even at all.

Sierra
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
handsome demon の in future
Play by :
の Emilia Clarke
Keresem :
He's found me
Sikátor Tumblr_n3qbqosdQ91qccm4fo1_250
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyKedd Jún. 04, 2019 10:50 pm




Sierra & Winston

"Only a queen and a king can build together an empire."

Határozottan megzavarodok, amint a nő visszhangozni kezdi önnön szavaim. Egy pillanatra teljesen kizökkenek a jelenből, ínyem visszaereszkedik a fogaimra, arcomon értetlenség, zavarodottság tükröződik. Az alkohol játszana velem? Vagy akit random elragadtam az utcáról, mégsem egyszerű halandó? Nincs időm ezen agyalni, mert a következő pillanatban éles fájdalom hasít a fejembe. Sosem éreztem még ekkora, gyötrő kínt. Nem csak a koponyám akar szétszakadni, de az egész testem lángol. A levegő a tüdőmbe szorul, kiáltanék, de csak tompa nyögés tör fel a torkomból. Elhátrálok a nőtől és térdre zuhanok előtte, igyekszem tartani magam, de a kín előbb-utóbb lenyom. A fejem fogva igyekszem öntudatomnál maradni, majd mintha elvágták volna, a fájdalom egyik pillanatról a másikra megszűnik, csak épp egy kis lüktetés marad utána.
Zihálva kapkodom levegő után, értetlen, kissé riadt pillantással kapom fel a fejem, hogy a szöszire nézhessek. Már egyértelmű számomra, hogy nem ember, ahogyan az is, hogy vámpír sem lehet, viszont sosem találkoztam még olyasvalakivel, mint ő. Ujjai az államon, megrezzenek az érintésétől, de a tekintete az enyémbe fúródik és nem ereszt. Mintha elvágnák a gondolataimat, az egyik percben még örvénylő tengerként kavarognak bennem, majd kisimul és megnyugszik minden.
Értetlenül pislogok körbe, mikor valaki megszólít. Hogy kerültem a földre? Mi az ördög történt? Arra emlékszem, hogy azon tanakodtam, haza kéne menni, de utána...
- Ahm, persze... Kicsit sokat ittam. - A hozzám lépő nőre pillantok. Lomha, bizonytalan mosoly jelenik meg az arcomon, de a húzásának engedve lassan feltápászkodom a földről. Az alkohol lehet az oka, nincs hozzászokva a szervezetem, hogy ennyit kapjon belőle. Nagyon kibukhattam. - Hogy? - Megzavarodva, tétován rázom a fejem. Mintha azt mondta volna, kérek-e vért... A fejemben tiszta káosz uralkodik, nem értek semmit. Mély levegőket kell vennem, hogy rendezhessem a gondolataimat és ráfoghassak minden furcsaságot az alkoholra. Mégis csak Mystic Falls csillaga vagyok, nem szabadna hagynom, hogy egy helybéli így lásson.
- Nem, nem, jól vagyok. Köszönöm. Nagyon kedves. - megérintem a nő felkarját, gyengéden megsimítom hálám jeléül, ha engedi. - Nem kéne ilyen későn egyedül kószálnia. Sok a furcsa figura errefelé. - igyekszem barátságosnak tűnni, és ahogy a pulzusom lassan helyreáll, a gyanakvásom is mintha kezdene alábbhagyni. Az alkohol gyorsan párolog belőlem, viszi magával minden paranoiám és zavarodott gondolatomat is.
- A környéken lakik? - Minél lovagiasabbnak szeretnék látszani előtte, úgyhogy ha esetleg helybéli, felajánlom neki, hogy elkísérem egy darabon. De a gondolataim kissé másfelé járnak már, azon, hogy minél hamarabb lerázzam és hazamehessek. Furcsa egy este volt, jó lenne lezárni végre, kibékülni Johnnal és nyugovóra térni, mielőtt felkel a nap.


nem mondom, hogy megérdemlem, de megérdemlem
©

Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyKedd Jún. 04, 2019 8:19 pm




To: my Jo...Winnie


The night is dark and full of terrors

A földön töltött időszakomból, talán az éjszakákat szeretem a legjobban. Ilyenkor minden elcsendesül, mintha egy láthatatlan kéz munkálkodna a háttérben, minden olyan fojtogató. Mintha egyik pillanatról a másikra valami szörnyűséges dolog történne, az emberek okosabbik fele tudja ezt nagyon jól és hazasiet, hogy ott bezárkózhasson, élvezve az otthon melegét. Míg az ostobábbak ilyenkor merészkednek ki, hiszen azt hiszik, hogy övék a világ és ilyenkor bármit megtehetnek, mert elkerülik őket az árgus szemek. Nagyobbat nem is tévedhetnek! A sarkon leselkedik rájuk a gonosz, aki csak arra vár, hogy kiolthassa a parányi életüket. Már hallom is a könyörgések és sikolyok együttes szimfóniáját. Zene füleimnek a dallam. Halk dudorászásba kezdek, miközben a város központja felé, hogy egy újabb báb után nézzek. Szükségem van rájuk, ha enni akarok, hiszen nem nyaggathatom ezzel folyton Elenát, neki fontosabb dolgai is vannak. Amellett persze azt is imáfom, ahogy apránként megadják magukat az elmetrükkjeimnek. Élvezem a játékot, ami nekik felér egy kínzással. Épp egy sikátor mellett megyek el, amikor elém kerül egy vámpír, legalábbis a gyorsaságából ítélve csak az lehet. Elállja az utamat, mire csak felhúzom az egyik szemöldökömet. Ez meg mit akarhat? íázksrolja a derekam, majd csábos mosolyt ejtve édes szavakat sugdos. Pffúj! Tömény cefre szag árad a szájából. Ez aztán a romantika! Látom, ahogy kitágulnak a pupillái. Á, igen a jól bevált igézés. Végre láthatom testközelből. Vajon mindegyik ilyen nyugtató szavakat mondd az áldozatának? Míg gondolataimba merülök ő  finoman megtol, de mire kettőt pislogok már a sötét sikátorban vagyunk. Teste az enyémhez simul, mintha többet akarna tőlem, derekamnál fogva hozzám préselődik. Úgy nézünk ki, mint a vad és az esetlen prédája. Már csak az a kérdés melyikünk melyik? Tovább nyugtat, miszerint tetszeni fog. Ó, azt meghiszem! A megfelelő pillanatra várok, addig is úgy teszek, mint valami szerencsétlen halandó. Hajamat félre söpre a nyakamról, mire a hideg szellő kissé csípősen érint. Látom, amint felhúzza az ínyét és kivillannak a tűhegyes metszőfogai, míg a szemei körül feldagadnak az erek. De jó látni, hogy milyen egy éhes vámpír.
- Ne félj, nem bántalak. Nincs okod kiabálni. Ígérem ez tetszeni fog - utánzom a hangját, majd mélyen a szemeibe nézek. Telepatikus képességem segítségével pszichés fájdalmat okozok neki, amitől úgy érzi, hogy menten felrobban a feje, miközben a teste lángokba borul. Apró mosollyal az arcomon nézem, ahogy előbb a fejéhez kap, majd a kezét kezdi csapkodni. Míg ő szenved, addig gyors átfutom az emlékeit hátha találok valami érdekeset. Ó, egy friss hús. Ínycsiklandónak tűnik. Egy sóhajjal megszakítom a fájdalmát, mintha nem is létezett volna.
- Rossz nőt választottál a romantikus vacsorához - rázom meg a fejem, majd közelebb lépek hozzá felemelem fejét az állánál fogva, hogy rám nézzen - Felejtsd el az előbbi támadást és az éhségedet is - törlöm ki az emlékei közül a találkozásunk kezdetét, majd ellépek tőle, mintha csak most találkoznánk. Szükségem van rá, tudatlan és ezt a hasznomra fordíthatnám.
- Uram, jól van? - lépek mellé, óvatosan megérintve a karját, mintha egy kedves idegen lennék, aki aggódik érte - Erre sétáltam és észre vettem, hogy van itt valaki. Tudok valamiben segíteni? Kér egy kis vizet vagy vért? - hangom csilingel, akár egy megmentő angyalé, az utolsó szót csak halkan ejtem ki.



From: Sierra

  csak megkóstollak Sikátor 3353380639    ❀  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I hate you, I love you
I hate the way you talk to me. I hate it when you stare and the way you read my mind. I hate you so much that it makes me sick it even makes me rhyme. I hate the way you're always right. I hate the way you're not around but mostly I hate the way I don't hate you not even close, not even a little bit, not even at all.

Sierra
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
handsome demon の in future
Play by :
の Emilia Clarke
Keresem :
He's found me
Sikátor Tumblr_n3qbqosdQ91qccm4fo1_250
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyHétf. Jún. 03, 2019 11:54 pm




Sierra & Winston

"Only a queen and a king can build together an empire."

Túl sokat ittam már ahhoz, hogy érdekeljen, hol a határ. Nyakig merültem az önsajnálat mocsarában és azt reméltem, ha elég sokáig lubickolok benne, majd magától helyrejön minden. Összemorrantunk Johnnal. Utálok összemorranni Johnnal, nem csak azért, mert ilyenkor nagy mellénnyel elkezdem hangoztatni, milyen jó lesz nekem a kioktatása nélkül, hanem mert pont hogy arra vágyom, hogy figyeljen rám és ne hagyja, hogy tönkretegyem magam. Ezúttal viszont vagy túlságosan is megbántottam, vagy csak túl jól bújtam el előle; hiába vártam egész este, nem jött utánam, így még legurítom a maradék tequilát, aztán fizetek és felkelek a pulttól. A térdem megrogy egy pillanatra, de a bárszékbe kapaszkodva megtartom magam. Suta intéssel jelzem a csaposnak, hogy jól vagyok (vámpírként hamarabb kiürül az ital a szervezetemből), aztán az ajtó felé kezdek botorkálni. Az egyik oldalsó kijáratot választom, az vezet egyből a sikátorba.
Szinte kiesek az ajtón, nagyot szippantva a nyirkos falak keltette, dohos levegőből. Jól esik megfáradt tüdőmnek, segít kitisztítani a fejem. Későre jár már, ha a menedzserem eddig nem talált rám, hogy a fülemnél fogva hazarángasson, akkor kénytelen leszek felnőttként viselkedni és magam hazamenni. Ideje lenne, mar az éhség.
Már épp nekilendülnék, hogy sebességemnek köszönhetően seperc alatt hazajuttassam magam, amikor feltűnik a sikátor szájánál elhaladó, fehér hajzuhatag. Megérzem az illatát, fülemben dübörögni kezd szívének egyenetlen ritmusa. Habozok egy percet, majd a nyomába eredek. Az ösztönöm emberi - és józan - fele azt súgja, ne tegyem, otthon vár a behűtött nulla negatív, miért okoznék megint gondot a környezetemnek azzal, hogy emberből táplálkozom? Kevésbé érett felem azonban úgy ítéli, ennyi jár nekem. Ha John szerint felelőtlen és megbízhatatlan alak vagyok, legyen igaza.
Sebességemnek köszönhetően egyetlen szívdobbanás alatt a nő elé kerülök, elállva az útját, és a közelsége révén kényelmesen átkarolhatom a derekát. Mosolyom megnyerő és barátságos, szélesre terpeszkedik az arcomon.
- Ne félj, nem bántalak. Nincs okod sikoltozni. - Tekintetem mélyen az övébe fúrom, a jól bevált igézéssel próbálom megnyugtatni. A fejem még ittas kissé, elbizakodottan hiszek benne, hogy áldozatom egyszerű halandó. Azzal sem fáradozok sokat, hogy ellenőrizzem, sikerrel járt-e az igézés (miért ne járt volna? Profi vagyok benne!), máris megtolom őt, emberfeletti sebességemet kihasználva két pillanat alatt a sikátorba kényszerítem, a falhoz szorítva őt. Testem az övéhez simul, derekánál fogva hasfalát az enyémhez préselem. - Ez tetszeni fog... - nyugtatom őt tovább, szabad kezemmel elsöpörve a haját a nyakáról. Felhúzom az ínyem, kivillantva vámpírfogaim. Szemem körül kidagadnak az erek, már meg sem próbálom leplezni az éhségem...


ne bánts nagyon, lécciii Sikátor 3887785939
©

Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
1

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyHétf. Jún. 03, 2019 11:24 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Sikátor Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Sikátor Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor Empty

Ajánlott tartalom


Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
 

Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ