Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Nappali

Yesterday at 2:19 pm

Kol Mikaelson

Yesterday at 1:55 pm

Elkészültem!

Kedd Nov. 21, 2017 8:46 pm

Vendégszoba

Kedd Nov. 21, 2017 7:27 pm

Jazz club

Kedd Nov. 21, 2017 6:44 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Kedd Nov. 21, 2017 2:08 am

Jeff szobája

Hétf. Nov. 20, 2017 7:10 pm

Nappali

Hétf. Nov. 20, 2017 6:26 pm

Bárpult

Hétf. Nov. 20, 2017 4:27 pm

Fell Templomának romjai

Vas. Nov. 19, 2017 9:03 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 6 10
Boszorkányok 12 5
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 3 1
Vadászok 3 0
Emberek 11 5
Összesen 41 33
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Stephanie Stafford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Stephanie Stafford   Pént. Szept. 15, 2017 4:18 pm


Stephanie Stafford

The matter isn't how many times we falling down, but how many times we can rise.


Becenév

Steph, Nina, Hanna

Titulus

miss bad witch

Születési hely, dátum

Ismeretlen, 967. december 25.

Faj

boszorkány (az erősebbik fajtából)

Család

A szüleim említésre sem méltóak. Olyan régen meghaltak, hogy szinte alig emlékszek rájuk.
William Stafford, a bátyám. 10 évvel volt idősebb nálam és a szemem láttára lett öngyilkos 19 évesen, amiatt a ribanc Dahlia miatt. Azóta életcélom, hogy megtaláljam a módját annak, hogy megöljem azt a nőt.

Play by

Zoey Deutch





Ez az én történetem...

A bátyám 10 éves volt, mikor én megszülettem. Utólag anya rengeteget mesélt arról, hogy mennyire várt engem. Aztán ahogy egyre csak nőttem, megtapasztaltam, hogy milyen, amikor a bátyám mindenek elé helyez. Szeretett, imádott és tényleg én voltam neki az első, még a nagy korkülönbség ellenére is. Azt hiszem, apa kissé belénevelte azt, hogy meg kell védenie engem és a családot. Egyébként boszorkánycsaládba születtem bele, így az én ereimben is boszorkányvér csörgedezett. 6 éves voltam, mikor elkezdtem tanulgatni az erőmet. Will rengeteget segített nekem, apróságokat tanított. Néha elkövettünk egy-egy gyerekcsínyt is ketten, de tényleg csak apróságok voltak ezek. Aztán eltelt néhány hónap és a családunk közelében fel-felbukkant egy Dahlia nevezetű boszorkány. Anya mindig óvva intett tőle, így nem mentem túlzottan a közelébe, sőt, ha ő eljött hozzánk, nekem azon nyomban el kellett hagynom még a falu környékét is. Eleinte Will is velem tartott. Ilyenkor általában elvitt valami új helyre. Megmutatta a rejtekhelyeit. Az egyik kedvenc helyem egy barlang volt, aminek a falát az ott töltött idők során telerajzoltuk. Egyszer késő estig ott maradtunk és szakadó esőben kellett hazamennünk. Emlékszem, a hátán csüngtem, kicsi karjaimat a nyaka köré fonva és szorosan öleltem őt, míg haza nem értünk. Az utunk alatt folyamatosan nevetgéltünk. Bőrig áztunk, de ez egyikünket sem zavarta. Ahogy lerakott a bejáratnál a földre, felemeltem a fejem és úgy néztem rá. Talán ekkor láttam utoljára mosolyogni… mert ekkor még mosolyogva nézett rám és borzolt bele a hajamba. Aztán Dahlia kilépett az ajtón. Sajnos nem voltunk elég sokáig távol, ugyanis az a nő csak erre várt. Arra, hogy hazaérjünk és magával ránthassa a sötétségbe Willt. Erről az estéről több emlékem nem is nagyon van, vagyis csak foszlányok. Hallom, ahogy anyáék kiabálnak, veszekednek, hallom Dahlia hangját, aztán Will kétségbeesett, mégis ideges kiáltozását. Aztán eltűnnek mindketten.

Willel legközelebb csak két évvel és néhány hónappal később találkoztam. Rettentően boldog voltam, hogy hazajött és odarohantam hozzá. Arra vártam, hogy felemel a karjaiba csak úgy, mint régen. De a tekintet, amivel rám nézett… teljesen érzelemmentes volt. Legalábbis én nem tudtam megállapítani, hogy miféle érzések kavarogtak benne akkor, de utólag belegondolva, hatalmas fájdalom járhatta át. Évekig nem láthatott minket, nem jöhetett haza a családjához. Anyáék sosem mondták el, hogy miért. De Will, akkor, aznap éjjel kiborult. A szobájában szinte mindent összetört. Rettegtem, hogy talán engem is bántana. Az ajtóból figyeltem mégis, mert aggódtam érte. A közelében akartam lenni, de mégis… mérföldekre tőle. Aztán ahogy hátrébb léptem, a padló megreccsent a talpam alatt. Will elnézett felém, kérdőn. Nyeltem egyet és gyengén megráztam a fejem.
- Mit bámulsz, Steph? – Kérdezte ridegen. Sosem szólt így hozzám. Mindig kedves volt és a hangja tele volt szeretettel, de ennek már nyoma sem volt benne. Közelebb lépett hozzám, majd megállt közvetlenül előttem. A ruhámat kapta el a mellkasomnál és rántott közelebb magához. – Tűnj el, érted? Nem azért jöttem haza, hogy veled foglalkozzak. Egyáltalán nem… nem ezért. – A szemei szikrákat szórtak, én pedig alig érezhetően remegni kezdtem.
- Mi történt… veled ott? Dahliával? – Kérdeztem csak azért is, miközben a kezeire csúsztattam a sajátjaimat. Megszorítottam gyengéden. Ezzel annyit értem el, hogy elengedett, majd odébb tolt erőszakosan.
- Ne kérdezősködj. Semmi olyan, amiről tudnod kéne. – Morogta, majd kitolt a szobából teljesen és becsapta az ajtót. Nem mentem viszont messzire, hanem ott, az ajtaja előtt ültem le. Egész éjjel virrasztottam volna, ha apa nem visz be a szobámba, hogy ott aludjak.

A bátyám nem mondta el, de Dahlia nem önszántából engedte el, hanem egyszerűen megszökött. Viszont tudta, hogy a nőnek első dolga lesz itt keresnie, de úgy érezte, van még némi ideje, hogy kiélvezhesse a családi légkört. Azonban ez nem úgy sikerült, ahogyan azt elképzelte. Már semmi sem volt ugyan olyan, de legfőképpen ő nem. Dahlia mindent kiölt belőle, ami valaha benne volt. Minden jóság, szeretet, törődés szertefoszlott és egy két lábon járó paranoiás, bizalmatlan, veszélyes boszorkány lett, aki mindenkire veszélyt jelentett. Én voltam talán az egyetlen, aki hitt benne. Willben. Minden nap, minden éjjel átmentem hozzá, miután elaludt és bebújtam hozzá az ágyba. Azonban rendszerint mégis a saját ágyamban ébredtem. Nem akarta, hogy a közelében legyek… és végül, az egyik éjjel arra mentem be, hogy az ágyon áll. Egy kötél lógott le a plafonról, ami már a nyaka köré volt fonódva. Még elnézett felém, mielőtt lelépett volna az ágyról. A szemem láttára lett öngyilkos, én pedig akkorát sikítottam, hogy talán az egész falu hallotta. A boszorkányerőm is elszabadult, ugyanis a szoba lángra lobbant. A szám elé kaptam a kezeimet. A bátyám látványa, a kötél, a tűz, a szoba… örökre belevésődött az emlékezetembe. Apám menekített ki az égő házból és együtt néztük végig, ahogyan porig ég az egész.

Évekkel később tudtam meg, hogy Dahlia kihasználta a bátyámat. Az ereje kellett neki. Magához akarta láncolni Willt, hogy tőle tudja elszívni a boszorkány erejét és még hatalmasabb lehessen. Gyűlöltem Dahliát ezért. Elragadta tőlem a bátyámat, azt, akit a legjobban szerettem. Ráadásul végignézhettem a halálát is. Mély nyomott hagyott bennem ez és megfogadtam, akkor ott, 9 évesen, hogy bosszút fogok állni. Ez az évek alatt még inkább elhatalmasodott rajtam.

Egyszer megpróbáltam megölni őt. Volt ott egy lány, ő volt a legújabb áldozata Dahliának. Freyából nyerte az erejét és magához akarta láncolni az örökkévalóságig. Sok időt töltöttem ott, a közelükben. Még Freyával is sikerült összebarátkoznom, habár nem ez volt a célom. Én csak bosszút akartam állni, más vágyam nem volt. Azonban felkészültem a legrosszabbra, arra, hogy miközben próbálom megölni Dahliát, ő fogja ezt tenni velem. A gyanúm beigazolódott, ugyanis nem voltam elég erős ahhoz, hogy én végezzek vele. Meghaltam. Legalábbis Dahlia és Freya is azt hitték, meghaltam. De új testbe költöztem. Megfogadtam, hogy még erősebb leszek, még több erőt gyűjtök, hogy megölhessem ezt a nőt és… nos, fel akartam Freyát is szabadítani. A barátságunk nem volt túl szoros, mégis kötelességemnek éreztem, hogy segítsek rajta. Nem akartam, hogy hasonló sorsra jusson, mint a bátyám. Még egy embert nem kergethet őrületbe… nem engedhetem.

Viszont muszáj volt magam mögött hagynom őket. Később megtudtam, hogy Dahlia egy újfajta varázslatot eszelt ki. Száz évente csak egyetlen egy napra térhetnek vissza mindketten. Így hát volt épp elég időm arra, hogy újabb és újabb varázslatokat tanulhassak és minél erősebb legyek.

Rengeteg testben voltam ez alatt az idő alatt, de azt hiszem, a mostani tetszik a legjobban. A lánynak, akinek elloptam az életét, már senkije sem volt. Nem hiányzott senkinek, de nekem mégis tökéletes volt arra, hogy beteljesíthessem a bosszúmat. Mert érzem, hogy most fog eljönni az én időm… ezekben a napokban telhet le az újabb száz év, ami azt jelenti, hogy hamarosan feltámadnak.





I can promise you one thing for sure: I will never ever betray you

avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
●● i found him ●●


Léptek száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stephanie Stafford   Pént. Szept. 22, 2017 4:15 pm


Elfogadva

My dearest Stephanie

Az életet nem véletlenül szokás a nagybetűs életnek nevezni, nem igaz? Te is a bőrödön tapasztalhattad, hogy a sors mennyire kegyetlen tud lenni, ott rúg beléd, ahol a legjobban fáj, és ha már azt hinnéd, hogy többet nem tud ártani, akkor ő nemes egyszerűséggel csak a képedbe röhög, és megmutatja, hogy nem létezik számára lehetetlen. Folyamatosan a határokat feszegeti, mintha azt akarná megtudni, hogy mennyi az, amit még kibírsz, mintha arra várna, hogy mikor omlasz össze, szenvedsz vereséget a vele folytatott harcban. Ismerős helyzet, nem igaz, Stephanie?
Először elveszítetted a bátyádat, aztán két év múlva visszatért hozzád, már-már azt a reményt keltve benned, hogy minden olyan lesz, mint régen, de aztán kiderült, hogy akit visszakaptál, az már nem ugyanaz a személy volt, akit te annyira szerettél, hanem egy teljesen megtört, összetört „dolog”. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor még a szemed láttára is lett öngyilkos… Te mégsem törtél meg mindezen borzalmak ellenére, hanem úgy döntöttél, hogy bosszút állsz a bátyádért. Igaz, a bosszú nem éppen a megfelelő ösvény, de még mindig jobb, mint a teljes idegösszeomlás, vagy esetleg pont ez a bosszú az, ami elválaszt tőle? A sikertelen bosszúkísérletek, a számos egyik testből való ugrálás vajon mennyit vett el belőled? Mennyire feketítette be a lelked?
Az irományod nagyon elnyerte a tetszésemet, a szavak olvastatták magukat, könnyedén lehetett haladni előre, és minden fontos dolgot megtudtunk belőle, ami ahhoz kell, hogy megismerjük a karaktert. Kíváncsi vagyok, hogy így, ezer év múltán vajon mennyit változtál, mennyire veszett ki belőled az ártatlanság, a kedvesség és együttérzés… Ezek a gyenge, emberi érzelmek, amelyek semmire sem jók, csak hátráltatják az embert. Te lemondtál róluk? Feladtál mindent a bosszú érdekében, vagy ha úgy van, akkor letennél a Dahlia elleni terveidről is csak azért, hogy a pillanatnyi boldogságodnak élhess? Mint például a szerelemnek? Kíváncsian várom, hogy pontosan milyen karakter is fog kibontakozni személyedben a játéktéren, úgyhogy nem is tartalak fel tovább, menj, és tegyél meg minden szükséges lépést a sikeres igénylés befejezése érdekében, azután pedig egyenes út vezet a játéktérre!
Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!


avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
Will Tufor
Léptek száma :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Stephanie Stafford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Thorhalla Thordottir / Dr. Stephanie Miller
» Stephanie Lyesmith / Tűzvirág

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Boszorkányok-
^
ˇ