Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Vezetõk képességei

Always and Forever
Yesterday at 11:26 pm



Zack Reed

Kai Parker
Yesterday at 10:03 pm



Elkészültem!

Zack Reed
Yesterday at 9:28 pm



Bonnie Bennett

Bonnie Bennett
Yesterday at 7:20 pm



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Yesterday at 6:40 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jún. 20, 2018 11:57 pm



Elisabeth Saltzman

Elisabeth Saltzman
Szer. Jún. 20, 2018 2:36 pm



Charlotte "Charlie" Grey

Patrick Joseph Reynolds
Szer. Jún. 20, 2018 2:15 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Szer. Jún. 20, 2018 2:31 am



VIP terem

Always and Forever
Szer. Jún. 20, 2018 2:29 am
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 4 0
Vérfarkasok 0 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 1 1
Emberek 0 2
Összesen 15 13

Share | 
 

 One more doppelgänger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: One more doppelgänger   Szer. Ápr. 04, 2018 11:19 am

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
297

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: One more doppelgänger   Csüt. Okt. 05, 2017 12:53 am


Meredith & Tatia

What a surprise! One more doppelgänger back from death

A kora reggeli, fényes napsugarak rakoncátlan módon szöktek be az ablakom előtti függöny mögül a célból, hogy az arcomat célba véve felébresszenek. Alapjáraton ennek nem örültem volna túlzottan, hiszen ha a kórházban az enyém volt az éjszakai műszak, akkor az azt is jelentette, hogy nem olyan rég értem haza, és hogy több mint nyűgös lennék most az kialvatlanság miatt. De szerencsére ezúttal erről szó sem volt, így tökéletes kipihentséggel ébredtem fel, és habár ilyenkor még nem volt szokásom kikelni az ágyból, most valahogy nagyon fittnek éreztem magam. Ami meglepő volt, tekintve, hogy mi minden történt mostanában. Igaz, hogy nem a természetfeletti világ kapcsán, hisz azóta, ami Rickel történt, nem igazán vettem ki a részemet belőle. Őszintén szólva, hogy bántam-e ezt, vagy sem, azt nem tudtam volna megmondani. Bizonyos szempontból kényelmesebb volt így, az életem is nyugodtabb volt, ugyanakkor továbbra is Mystic Fallsban éltem, itt pedig akkor is utolér a rossz, ha te nem akarod azt. És ehhez az sem kell feltétlen, hogy tisztában légy a vámpírok és egyéb lények létezésével, hisz bármikor belekeveredhetsz vagy meghalhatsz teljesen ok nélkül, pusztán azért, mert a vámpírok számára mi jelentettük a legfőbb táplálékot, a vérünk, és sokan élvezetüket lelték abban, ha táplálkozás közben meggyilkolhattak minket. Voltak természetesen kivételek, meg olyanok is, akik végül jó útra tértek, de ez még nem volt garancia arra, hogy a következő áldozat nem te leszel. Mostanában pedig amilyen békés volt ez a kis városka, már komolyan azt vártam, hogy mikor üt be a mennykő, mert ez teljesen olyan volt, mintha a vihar előtti csend lett volna. Mindenesetre, nem akartam az ördögöt a falra festeni, amúgy is azt szokták mondani róla, hogy sosem pihen, így örültem ezeknek az átmeneti, nyugodt napokban, és úgy döntöttem, hogy teljes egészében ki fogom őket használni.
Épp ezért jobbnak láttam, ha nem henyélek tovább az ágyban, hanem felkelek, és valami hasznossal töltöm el az időmet. Kezdetnek tökéletesen megtette az, hogy kimenjek futni egyet. Nem voltam az a sportos alkat, és habár nem panaszkodhattam arra sem, hogy olyan sok felesleg lenne rajtam, de hát, edzeni nem csak azért jár az ember, hogy fogyjon, nem igaz? Én legalábbis biztosan nem, amilyen ritkán vettem rá magamat arra, hogy megmozgassam az izmaimat – de ha így döntöttem, akkor az határozottan azért volt, mert kikapcsolódásnak éreztem.
Durván fél órán belül már indulásra készen is álltam, úgyhogy bedugtam a fülembe a fülest, elindítottam a zenét, és elhagyva a lakásomat, kocogva megindultam arra, amerre a lábam vitt. Eleinte még tisztában voltam azzal, hogy merre vagyok, még éreztem az izmaim sajgását is, de ahogy egyre inkább belejöttem, úgy teljesen megfeledkeztem magamról és a körülményekről. Már nem éreztem az oldalam szúrását, azt sem igazán fogtam fel, hogy merre járok, csak a zenére koncentráltam, és így ki tudtam üríteni az elmémet, ami felemelő érzés volt – egészen addig a pillanatig, amíg arra nem eszméltem fel, hogy már az erdőben járok.
Félni éppenséggel nem féltem, de meglepődtem azon, hogy ilyen messzire sikerült eljutnom anélkül, hogy észrevettem volna. Viszont most, hogy már tudatában voltam a környezetemnek, egyből megéreztem az oldalamba nyilalló szúrást, és azt, hogy valójában mennyire elfáradtam. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam a hevesen verő szívemet, de tudtam, hogy az nem ér semmit, ha egy helyben álldogálok, ezért megindultam előre, hogy keressek egy farönköt, vagy valamilyen olyan helyet, ahol kifújhattam magam. Nem is kellett sokáig keresnem, hamar ráleltem a farönkre, amire letelepedtem, és nagy kortyokban nyelni kezdtem a palackból a vizet, amit magammal hoztam. Így történt, hogy pár perc múlva léptek zaja ütötte meg a fülemet.
Egyből veszélyt súgtak a megérzéseim, ami kellemetlen volt, tekintve, hogy nem volt nálam semmilyen olyan eszköz, amivel meg tudtam volna védeni magam. Jobb híján egyből felpattantam az ülőhelyemről, és az üveget tartottam magam előtt védekezően, miközben a fák közül kilépett egy alak. Nem is kellett túlságosan közel jönnie ahhoz, hogy felismerjem őt. Elena volt az.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, ahogy leengedtem a kezeimet magam mellé, bár azt nem értettem, hogy ő mit csinált ilyenkor itt. Mert nem éppen úgy nézett ki, mint aki hozzám hasonlóan egy kis futásra vágyott, és végül itt kötött ki. Bár, ahogy jobban elnéztem… valami különös volt benne. Mintha nem is Elena lett volna, hanem valaki más… Egyből Katherine ugrott be, de ha ő lett volna, akkor azt már biztosan tudtam volna. Vagy mégis Elena az, és csak velem játszik valami ostoba tréfát az elmém?
- Elena? – kérdeztem óvatosan, mivel még mindig nem voltam biztos abban, hogy ki állt velem szemben. Mert habár Elena arcát viselte ez a lány, de bárki megbújhatott mögötte… - Mit keresel itt? – faggatóztam tovább azon agyalva, hogy mégis mi történhetett. Nem tudtam volna megmondani, mivel már jó ideje nem tartottam velük a kapcsolatot úgy, történetesen azóta, hogy Ric majdnem elrendezte, hogy kirúgjanak a kórházból, azt viszont tudtam, hogy nem engedhetem le a védelmemet, ezért kicsit jobban megszorítottam az üvegemet, hogy ha a szükség úgy hozza, a támadóm arcába tudjam vágni azt. Igaz, nem volt túl sok, de legalább egy kis egérutat nyertem volna vele.

825 || Nagyon megkésve, ne haragudj <3

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
 

One more doppelgänger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Régi, poros dolgaink :: Emlékeink, melyek a porba hulltak :: Törölt/dobott játékok, játékterek-
^
ˇ