Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Középiskola EmptyVictor Sutton
Pént. Júl. 19, 2019 2:16 pm



Victor Sutton

Középiskola EmptyDamien Blanchard
Pént. Júl. 19, 2019 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Középiskola EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Középiskola EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Középiskola EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Középiskola EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Középiskola EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Középiskola EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Középiskola EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Középiskola EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Középiskola

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Középiskola   Középiskola EmptySzer. Ápr. 24, 2019 5:07 pm


To: Bianca

you have to get lost before you find yourself




Attól még, mert a vámpírlét új erőkkel ruház fel, jól tudom magamról, hogy nem vagyok sebezhetetlen. Illetve, én ezer örömmel elfelejteném, de John folyton emlékeztet... Szóval, amikor a lány a mentális állapotáról kezd beszélni, dacára a halhatatlanságomnak lenyelek egy fintort és észrevétlen visszahúzom tőle a kezem, mintha attól félnék, leharapja.
- Az... Jó, azt hiszem. Gratulálok. - Fogalmam sincs, mi mást illene mondanom, úgyhogy inkább próbálok úrrá lenni az arcvonásaimon, és lovagiasan mosolyogni rá. Persze ahogy kurta magyarázatot fűz a viselkedéséhez, kissé ellazulnak az izmaim és a veszélyérzetem is visszazuhan a nulla közelébe. - Hát igen, a múlt év elég szar volt nekem is. - Őszintén szólva egyáltalán nem hibáztatom, ha kicsit is bekattant. Ha az én évemből indulok ki, teljesen átérzem.
Meglep, hogy belém karol, de nem ellenkezem, nem zavar a közelsége. Pont olyan, mint bármely más korabeli. Arra nézek, amerre magyaráz; ezúttal szerencsére nem a levegőbe. Látom, hogy egy férfi nagyon várja, és ennyiből leesik, hogy a lánynak is jól jöhet egy ürügy, amivel meglóg egy kis időre. Kölcsönösen nyereséges üzlet, mondtam én!
Elindulok a lánnyal az oldalamon befelé, cinkos mosollyal biccentve oda a tanárának. Miközben átküzdjük magunkat a folyosókon, kíváncsian hallgatom, mit mesél. Természetesen jócskán magunkra vonjuk a figyelmet, és nem mindig érzem úgy, hogy ez csak nekem köszönhető.
- Őszintén szólva számomra Mystic Falls mindig is dögunalmas helynek tűnt, minden hóbortos, titokzatos, sötét varázsával együtt. - Enyhe gúnnyal átitatva csöpögtetem a jelzőket. Gyermekként nem tudtam, hogy a mesék valódiak, így a hely sem jelentett többet számomra egy unalmas kisvárosnál. Ha láttam volna a jeleket, lehet, hogy jobb gyerekkorom lett volna.
Elnevetem magam a menzás megjegyzésén, bár lehet nem viccnek szánta, de nekem bejön a humora. Inkább nem árulom el neki, hogy a város legjobb étterme főz ránk és a stábra, úgyhogy egyáltalán nem kell a koszt miatt aggódnom. Persze ebédidőben majd tiszteletem teszem, hogy magamat és a sorozatot is fényezzem kicsit. Ez már csak így működik.
- Persze, szívesen. De csak ha a sütid az enyém lehet. - Ha már bizniszelünk, csináljuk rendesen. Közben megérkezünk a hátsó udvarhoz. Egy-két állványból látszik, hogy a díszletesek már elkezdtek kipakolni, de még meglehetősen kezdetleges a helyszín. Ezek szerint bőven ráérek tovább bujkálni.
- Ellógtunk a menedzserem elől. - lepillantok a mellettem ácsorgóra. Felesleges hazudnom, ő is teljesen őszinte volt velem idáig, azt meg sosem titkoltam az interjúkon és a kamerák mögött sem, hogy megátalkodott bajkeverő lennék. - Mindig nyaggat valamivel, nem tudok tőle rendesen ráhangolódni a jelenetre. Ha a te szemeddel nézünk körbe, gondoltam, könnyebben megy majd.
Ha még van hozzám kedve, akkor elindulok vele az udvaron. Egyelőre még fogalmam sincs, merre megyünk, de majd menet közben kitalálom, ha megtetszik valami.
- Mit utálsz a legjobban az iskolában, ...? - Mikor megszólítanám, akkor jövök rá, hogy nem tudom a nevét. Elgondolkodom egy pillanatra, de nem dereng, hogy bemutatkozott volna. - Hogy hívnak? - Feltételezem, ő már tudja, ki vagyok, így felesleges lenne magammal kezdenem.


énsemszámolom ❖ ha bármi nem tetszik, csak szólj! Középiskola 241513313  



Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
6
Népszerûség :
1

Középiskola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Középiskola   Középiskola EmptyKedd Ápr. 23, 2019 9:41 pm




- Minő illetlenség, te léha nőszemély - sápítozik, sápítozik, én meg úgy nézek rá, mint aki most fogja kifacsarni a lelke utolsó darabkáját is belőle. Hisz ez mind miatta, mindig minden miatta van, idegesítő, faragatlan fráter.
- Persze, több mint rendben, végre hazajöhettem a diliházból és megengedték, hogy folytassam a sulit is... komolyan... papírom van róla, hogy nem vagyok közveszélyes - mindezt megspékelem a tőlem telhető legédesebb mosollyal, amit még egy szépségkirálynő is megirigyelne, magamban konstatálva, hogy született egy újabb blogbejegyzésem: Hogyan égesd le magad egy világsztár előtt, címmel. Igen, blogom van, mert a napló az annyira 2003, a mai lányok blogot írnak. Az enyémre például rendszeresen feljártak... röhögni.
- Még igen... nagyon bejött az utolsó év, ha érted, mire gondolok - vonok vállat, mert nincs ebben semmi szégyen, és tényleg azt kívánom, bárcsak azért kelljen újra járnom, mert meghúztak mindenből. Azzal még együtt is tudnék élni... ezzel meg muszáj.
- Hátul - nézek rá amolyan Sherlockosan, mint aki most egy nemrég felfedezett tényt osztott meg vele, aztán pislogok párat körénk, látok egy férfit... egy morcos férfit, meg a töritanárt az ajtóban toporogva, láthatóan engem vár.
- Ne haragudjon Mr. Berhard, kötelességet teljesítek - kiáltok oda, látványosan belekarolva abba a férfiba, akit normál esetben megközelíteni nem lehet.
- Mon dieu.. hát hol a szégyenérzeted te lány? - teszi pajti szívére a kezét, de hiába, mert esélytelen, hogy még egy infarktust kapjon, ami elviszi.... sajnos.
A tanár is mormog valamit, de aztán tudomásul veszi, ma nem veszek részt az amúgy is siralmasan unalmas óráján. Komolyan, hogy lehet úgy tanítani valamit, hogy még te magad is unod?
- Na szóval, tudom, hogy itt éltél, olvastam valahol. Kisebb változások történtek csak... a sok csetepaté azért megviselte a helyet. Régen is ilyen volt? Nem bírtak elnyugodni a népek? - pislogok fel rá, nem törődve azzal, a közvetlenség nem mindenkinek imponál, én most örülök, hogy végre nem egy halottal beszélgetek - de, Bia... ő is megvan halva, te szerencsétlen - , így évek szűkszavúságát borítom a nyakába. Aztán vagy lecsukat, vagy rögtön mást kér helyettem, majd elválik.
- A kaja most irtózatosan ergya, de ha nagyon éhes vagy, és nem hoznak neked, azért meg tudod enni. Sőt lehet a tiedre még oda is figyelnek... nem veszel majd nekem kaját? Odaadom a pénzt, csak kérd ki te, hátha ma jobb lesz - élni kell a lehetőséggel, ha már kínálkozik, nem? Közben kitárom a nagykaput, hogy kimehessünk a hátsó udvarra, mivel hogy közben végigküzdöttük magunkat a folyosókon remélhetőleg.
- És miért kellett idejönni?


Winston & Bia



nem tudom, mennyi szó △ mremélem, azért annyira nem lett gáz Középiskola 1787626725

Bianca Woddson
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
nope
Play by :
Bridget Satterlee
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Középiskola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Középiskola   Középiskola EmptyKedd Ápr. 23, 2019 7:45 pm


To: Bianca

you have to get lost before you find yourself




Néhány hete már, hogy megérkeztem Mystic Fallsba. Nem éreztem szükségét, hogy a staffra és a többiekre várjak, hiszen itt nőttem fel, jobban ismerem a várost, mint a tenyeremet - legalábbis egykoron így volt, a földbe nyúló gyökerek és a kőre alapozott házak pedig csak nem változhattak annyit az elmúlt húsz évben. Ugye? Johnt persze nem tudtam ilyen könnyen lerázni, hiába ajánlottam fel neki két hét szabadságot, a seggemben van megint és követ mindenhova. Attól fél, hogy ha leveszi rólam a szemét néhány napra, felzabálom a lakosságot? A gyanúja, noha kissé sértett ugyan, nem volt teljesen alaptalan, így hagytam, hogy utánam koslasson és babysitteljen. Aztán persze megérkezett a stáb és elkezdtük végre a forgatást.
A mai nap más egy kicsit, először veszünk fel nyílt színtéren jeleneteket. Scott ragaszkodott hozzá, hogy ne statisztákkal forgassunk, hanem valódi diákokkal, úgyhogy felvette a kapcsolatot a helyi középiskola igazgatójával, aki persze a bejövő profit ígérete mellett lelkesen rá is bólintott. A kamaszok izgatottsága rám is átragad, ahogy körém gyűlnek és elárasztanak a rajongásukkal. Talán csak a sok, élettől pezsgő, hosszú jövő előtt álló, fiatal hús látványa pörget fel ennyire, szívverésük a fülemben dobol, és a szemem sarkából elcsípem John rosszalló tekintetét. Értem a célzást anélkül, hogy egyetlen szót is szólna.
- Bocsássatok meg, lassan indulnom kell. A forgatás után folytatjuk. - Mély hangon duruzsolom, mert úgy vettem észre, ilyenkor mindenki valahogy engedékenyebb. Valóban, nagy sajnálkozások közepette útra is engednek. A napfénygyűrűt forgatom az ujjamon, ahogy elindulok tenni egy kört az épület körül. Felfigyelek egy lányra, aki úgy kalimpál, mintha méhekkel vívna ádáz csatát épp, és már épp rákérdeznék, jól van-e, mert láthatóan nagyon magyaráz, amikor bumm... Letarol, és még jó, hogy néhány évvel idősebb vagyok, meg egy ideje már hulla, így nem dönt le a lábamról, sőt, marad lélekjelenlétem elkapni a vállát, nehogy lepattanjon rólam. - Hopp! Minden rendben, kishölgy? - Mosolyogva lepillantok rá, de csak akkor engedem el, ha látom, hogy megtalálta az egyensúlyát.
- Te is ide jársz? - bökök az iskola falára, mintha nem lenne egyértelmű, melyik intézményre gondolok, noha nem igen található más középiskola a környéken, és nem is tűnik sokkal idősebbnek, hogy rokonnak tudjam be.
- Körbe tudnál esetleg vezetni, ha van tíz szabad perced? Nem pontosan tudom, merre találom a hátsó udvart. - Pontosan tudom, merre van a hátsó udvar (nyilván hátul), de John sosem lép közbe, ha rajongóval vagyok, ami azt jelenti, hogy amíg pajzsként használom valamelyik diákot, a menedzserem sem fog a nyakamon lógni és pampogni. Kölcsönösen nyereséges üzlet, nem igaz?


énsemszámolom ❖ ha bármi nem tetszik, csak szólj! Középiskola 241513313  



Winston Blackwell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
- his ego & himself -
Play by :
- Kit Harington -
Keresem :
Léptek száma :
6
Népszerûség :
1

Középiskola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Középiskola   Középiskola EmptyKedd Ápr. 23, 2019 6:53 pm




Végre járhatok megint suliba. Meg úgy bárhová. Papírom van róla, hogy ki lehet engedni az emberek közé, noha csak a köpenyesek szerint történt javulás, valójában én még mindig a régi vagyok.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a magától mozgó hinta előtt ülök az udvaron. Egyébként nem mozog magától, nem is valami felsőbb erő irányítja, egyszerűen a kicsi Lora szeret itt játszani. Lora hétévesen halt meg kanyaróban, csak mert nem figyeltek rá oda rendesen a szülei, és most nagyon örül nekem, mert látom. Szerinte a gyerekek négy éves koruk után elrontódnak, mert ők is csak addig látják. Már nem érzek sajnálatot vagy megrökönyödést, főleg nem ijedek meg, hisz ez nekem a legtermészetesebb, csak néha sok.
- Mikor mész? - vékonyka hangja mindennemű lelkesedéstől mentes. Látszik is, hogy nincs elragadtatva a mostani helyzettel, főleg, hogy közöltem, oda nem kísérhet el, bármennyire is szeretne. Ott úgyis csak átnéznék, az pedig jobban fájna neki, mint az, hogy várnia kell rám pár órát.
- Játszhatok addig Mansonnal? - csillan fel a szeme, és ez engem is mosolygásra késztet.
- Csak ha megígéred, hogy nem kergeted az őrületbe, és nem csapsz zajt. Tudod, hogy Brenda néni mennyire ijedős - mert alku mindig van, és most egy biccentéssel jelzi, hogy elfogadja, majd köddé válik. Csak a macska vernyogásából hallom, hamar sikerült rátalálnia.
Sóhajtok, felveszem a táskám és elindulok az iskolába.

- Hát ez? - nézem értetlenül az elém táruló jelenetet. Furgonok, állványok kamerák, és visító sulitársaim, akik nagyon körülállnak valakit. Pipiskedek kicsit, de így se látom, ki az a szerencsétlen. Mert hogy tényleg az, mert oké, hogy hormonok meg minden, de azért ennyire nem szoktakradikálisak lenni.
- Meglátszik, hogy valami barlangból került ide vissza Miss Bianka, különben tudná, hogy maga Winston Blackwell méltóztatott megtisztelni minket, ugyanis itt forgat - pöffeszkedő hang, azzal az eredeti, hamisíthatatlan ki ha én nem éllel.
- Mon dieu, és milyen sápadt... barnítókrém kedvesem, az már az én időmben is volt...
- Ezt... komolyan... te... mondod....? - megrökönyödve pislogok rá, majd végignézek ősápadtságán. Aztán észbekapok, mert mégse csinálhatom ugyanazt, ami miatt jó ideje nem jöhettem ide. A végén még visszaküldenek.
- Egyébként meg, rengeteg mindent meg kell beszélnünk... főleg, hogy mi az a spirál? Miss Bolton mesélte a női mosdóban, hogy raktak fel neki... oda...
- Mi? Nem.. figyelj... változnak a játészabályok, oké? Most már nem beszélhetünk bármikor bárhol. Hidd el, nem volt az a hely kellemes, ahol voltam és nem szeretnék visszakerülni, szóval igazán befogh... - atnád. És bumm, már érzem a mellkast, aminek a hátam ütközik. Összeszorítom a szemem, mert jelenleg a legkisebb baj az, hogy hátraacot vágva mászkálok, azt letudom annyival, hogy fordított nap van. Viszont valaki most testközelből nézte végig, ahogy hadonászok, tellegetek és veszekszek... a levegővel.
Hahó föld, nem akarsz megnyílni alattam? Léééééégyszi.


Winston & Bia



nem tudom, mennyi szó △ mremélem, azért annyira nem lett gáz Középiskola 1787626725

Bianca Woddson
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
nope
Play by :
Bridget Satterlee
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Középiskola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Középiskola   Középiskola EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 2:19 pm

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Középiskola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Középiskola   Középiskola Empty

Ajánlott tartalom


Középiskola Empty
Vissza az elejére Go down
 

Középiskola

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ