Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Nappali

Yesterday at 2:19 pm

Kol Mikaelson

Yesterday at 1:55 pm

Elkészültem!

Kedd Nov. 21, 2017 8:46 pm

Vendégszoba

Kedd Nov. 21, 2017 7:27 pm

Jazz club

Kedd Nov. 21, 2017 6:44 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Kedd Nov. 21, 2017 2:08 am

Jeff szobája

Hétf. Nov. 20, 2017 7:10 pm

Nappali

Hétf. Nov. 20, 2017 6:26 pm

Bárpult

Hétf. Nov. 20, 2017 4:27 pm

Fell Templomának romjai

Vas. Nov. 19, 2017 9:03 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 6 10
Boszorkányok 12 5
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 3 1
Vadászok 3 0
Emberek 11 5
Összesen 41 33
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Alesea Renee Hyland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Alesea Renee Hyland   Hétf. Okt. 23, 2017 4:15 pm


Alesea Renee Hyland

I write lines down, then rip them up... Impossible describing love.


Becenév

Lessa

Titulus

Psychic Princess

Születési hely, dátum

Frankfort, Kentucky, USA, 1992. január 6.

Faj

ember

Spoiler tag

Még nem tudok róla, de pszichikus vagyok - képes vagyok mások gondolataiban olvasni. Ez az erőm fokozatosan fog megmutatkozni, mint ahogyan... nos, a Pokol urának, Cadenek is annak idején. (Ezen képesség birtokosának a megalkotására admini engedély szükséges!)

Család

Van egy bátyám, Samael és van egy ikertestvérem, Hazel, akire egyáltalán nem emlékszem. Sőt, a létezéséről sem tudok. A szüleimet pedig megölte egy gyilkos.

Play by

Eiza González





Ez az én történetem...

Fogalmam sem volt róla, mikor változtak meg az érzéseim. Barátok voltunk. Tényleg csak azok. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Osztálytársak voltunk a főiskolán, így nem volt nehéz. De az egyik buli alkalmával már tudtam, hogy nem csak barátként tekintek rá. Elkezdtem túlságosan vonzónak találni a mogyoróbarna haját, a zöld szemeit, a gyönyörű alakját, megjelenését… a személyiségét. Egyszerűen mindent. Több volt ez, mint egyszerű vonzalom. Beleszerettem. Ez az érzés először megrémített, hisz lehetetlennek tűnt, hogy az érzéseim viszonzásra leljenek. Még a bátyámnak, Samaelnek sem említettem egy szóval, hogy a főiskolai legjobb barátnőm többet jelentett nekem, mint ahogyan azt ő hitte.
Cassidy egy vagány csajszi volt, megvoltak a maga gondolatai, életfelfogása, szeretett szórakozni, ugyan akkor volt egy komolyabb oldala is. Ő és a testvére, Scott, szinte elválaszthatatlanok voltak. De mindkettejükkel hamar jóban lettem. Sokat lógtunk hárman, rengeteg közös élményt szereztünk, így az érzéseim egyre jobban elmélyültek.
Nem tudtam, hogyan kellene bevallanom Cassynek a valóságot. Féltem, hogy megutál érte és eltávolodik. Azt nem bírtam volna ki. Nem igazán tudtam elképzelni az átmulatott vagy átbeszélgetett éjszakák után azt, hogy soha többé ne lássam vagy soha többé ne beszéljek vele. A szerelmem iránta túlságosan mély volt, hogy össze tudjam szedni magam egy esetleges csalódás után. Így hát megpróbáltam eltemetni magamban mindent. Továbbra is barátokként találkoztam vele és ő nem sejtett semmit az érzéseimről. Időközben Scott, a testvére is egyre sűrűbben tartott velünk a találkozókra, így a végére alig maradt kettesben töltött idő Cassyvel. Sajnáltam, de nem szóltam érte egy szót sem – hisz túl gyanússá tette volna a dolgot.

Egy este azonban egyedül mentem el inni. Beültem az egyik szórakozóhelyre és sorra kértem ki magamnak a whiskyt. De lehet, más is lecsúszott az este folyamán a torkomon – nem tudnám így utólag megmondani. Közben a telefonomat nyomkodtam és folyamatosan az egyik közösségi oldalt böngésztem. Az Ő adatlapját. A fotóit. A kiírásait. Mindent. Aztán megakadtam a profilképén, amit frissen rakott fel. A szívem fájdalmasan dobbant. Akkor és ott eldöntöttem, hogy megpróbálom. Nem számít, mi lesz, tudnia kell, hogyan érzek!
Mivel túlságosan ittas voltam, így annyira már nem futotta, hogy felálljak és elmenjek hozzá. Helyette sms-t kezdtem el pötyögni, amit vagy százszor kitöröltem, majd újra beírtam:

„Cassy   Van valami fontos, szörnyen fontos dolog, amit el akarok mondani. Tudom, hogy furcsa… tudom, hogy őrültség… tudom, hogy hiba elmondanom. Vagyis nem, nem tudom, csak sejtem. De… szeretlek. És nem barátként! Szemtől szembe kellene ezt elmondanom, de nem merek eléd állni. - Alesea”

Végül remegő kézzel nyomtam rá az elküldés gombra. És vártam… csak vártam. Körülbelül addig vártam, míg a szórakozóhely kiürült és a pultos srác rám nem emelte a tekintetét.
- Kisasszony, záróra. Ideje lenne távoznia… - Aztán furcsán végigmért, közelebb lépett. – Hívjak valakit önnek? – Utáltam, amikor magáztak. Csak a fejemet ráztam, ahogy lekászálódtam a székről. Azonban sikeresen megszédültem, így rögtön a pult szélében kapaszkodtam meg. A fejembe nyílalt egy éles fájdalom, így felnyögtem.
- A fejem… - Suttogtam, majd mielőtt a srác odalépett volna hozzám, legyintettem. – Megleszek. Megoldom. Nagylány vagyok már. – Néztem rá egy erőltetett mosollyal. Még sikerült előszednem a pénzt, hogy fizessek, mielőtt távoztam volna.
Odakint hűvös szél fújt, ami a hajamba kapott folyton. Idegesített. Ordítani lett volna kedvem. Szédültem, a talaj, mintha folyton ki akart volna csúszni alólam… és a mellkasomban az a feszítő érzés… gyűlöltem.
- Legalább írj valamit… - Vettem elő a telefonomat, de továbbra sem jelzett új üzenetet. Hazafelé indultam, közben szitkozódtam. Leginkább magamat átkoztam, amiért egyáltalán elküldtem az sms-t.

Azonban ahogy a mi házunk utcájába értem, megpillantottam őt. Cassidyt. A kapunk előtt ült a hideg kövön. Lesokkolódtam. Mit keres itt? Miért jött… ide? Miattam? Láttam, hogy idegesen tördeli az ujjait. Végig maga elé bámult, a feje némiképp lehajtva volt. Lassan közelebb léptem, értetlenül bámulva le rá.
- Cassidy? – Ejtettem ki halkan a nevét, mire ő egyből felkapta a fejét és rám nézett. Először meglepettséget láttam kiülni az arcára, majd felkelt a földről.
- Alesea… na végre. Aggódtam, hogy hol vagy eddig! – Lépett közelebb és láttam, hogy ölelésre nyújtja a karjait, de végül félbeszakadt a mozdulata.
- Olvastad az üzenetem, ugye? – A szám lefelé görbült, ahogy a felismerés belém hasított. Már most másképp bánt velem. Még egy ölelést sem engedett meg magának, és nekem. Félrepillantottam.
- Igen. – Felelte halkan, majd mély levegőt vett. – Alesea, sajnálom, de én nem érzek irántad úgy. Én… más valakibe vagyok szerelmes. – Magyarázta, miközben a szívembe éreztem, hogy tőrt döf szavaival.
- Persze, gondoltam. Tudtam, hogy hiba elküldenem, én… fogalmam sincs, mit mondjak. – Túrtam idegesen a hajamba, ahogy újra ránéztem. A szemeim könnyektől csillogtak.
Aznap éjjel megbeszéltük, hogy barátnők maradunk, de valahogy sosem éreztem már ugyan olyannak a viselkedését az irányomba. Akaratlanul is távolságot tartott és már nem ért hozzám olyan bátran, mint a vallomásom előtt.

-Szerinted most utál engem? – Fakadtam ki, mikor Scottal kettesben voltunk, a vallomásom után néhány hónappal. – Vagyis úgy érzem, hogy kerül. Most sincs itt, pedig megbeszéltük, hogy együtt átnézzük a dolgozat kérdéseit. – Morogtam, ugyan akkor kétségbeesett volt a hangom. Fel-alá járkáltam a szobában. Aztán éreztem, hogy mögém lép, elkapva a karjaimat.
- Kérlek, Alesea, nyugodj le egy percre. Biztos, hogy nem utál. Dolga van, de majd ideér… - Magyarázta, miközben magához húzott. Ez meglepett, ellenkezni is elfelejtettem. A vállam felett néztem fel rá.
- Én mégis… azt érzem… - …hogy utál. Ezt már nem mondtam ki hangosan. A karjait teljesen körém fonta, ezzel magához ölelve engem. Nos, akkor még nem esett le, hogy nem pusztán vigasztalásból ölelt át, hanem azért, mert többet érzett irántam.

Néhány hét és több találkozó után vallotta be, hogy kedvel. Értetlenül álltam előtte, majd gyengén megráztam a fejem. Nem hittem a fülemnek.
- De hogyan? Vagy... mikor? És miért? – Pislogtam Scottra, aki kezdett zavarban lenni. Vagy csak nagyon ostobán érezte magát a vallomás miatt, ahogyan annak idején én.
- Nem tudom, Alesea. Csak megtörtént. Mindig is szimpatikus voltál, aztán azon kaptam magam, hogy csak te jársz a fejemben. Sokáig nem tudtam, hogyan mondjam el, de… nos, muszáj volt megtudnod. – Magyarázta, miközben néha kínosan elmosolyodott. – Bár a reakciódból ítélve nem örülsz nekem túlzottan. – Tette hozzá csalódott hangon.
- Nem erről van szó. Engem csak… nagyon megleptél. – Scott szemeit fürkésztem. Sosem gondoltam rá másképp. Csak mint egy barátra. Egy nagyon fontos barátra.
Valahol önző lehettem, ugyanis eldöntöttem magamban, hogy megpróbálom vele. Talán Scott mellett elfelejtem teljesen Cassidyt… talán bele tudok szeretni Scottba. Csak ez járt a fejemben, de nem kapkodtam el. Időt kértem tőle és több találkozót, randevút. Az idő nekem dolgozott. Minél több időt töltöttünk kettesben, annál jobban éreztem magam vele. Kezdtem… beleszeretni.
Cassidy eközben teljesen ellenségessé vált velem kapcsolatban. Alig keresett és még nagyobb távolság került kettőnk közé, mint volt. De ezúttal nem bántam. Tudtam, hogyha el akarom őt felejteni, akkor nem szabad, hogy a közelemben legyen.

Scottot súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Fogalmam sem volt, mi történt vele. De Cassidy ezúttal félretette az ellenszenvét és felhívott, hogy értesítsen a történekről. Együtt mentünk be Scotthoz, de a kórterembe csak Cassy mehetett be. Én, orvosi utasításra nem tehettem, így szörnyen ideges lettem. Fel-alá járkáltam, amíg Cassy ki nem jött. Egyből letámadtam.
- Hogy van?! – Néztem rá kétségbeesetten, mire ő megnyugtatott, hogy minden rendben lesz vele. Nyugodtabb szívvel indultam haza, de végig azon kattogott az eszem, hogy látni akarom őt. Scottot.
Rájöttem, hogy beleszerettem. Amikor az ember szembesül azzal, hogy elveszíthet valakit, akkor érti meg, mit is jelent a számára igazán. Nem igaz?

Eldöntöttem, hogy amint kijön a kórházból, bevallom neki az érzéseimet. Azt, hogy szeretem és vele akarok lenni! Mindent elterveztem. Magunkhoz hívtam meg. Mármint, ténylegesen fogtam a telefont és felhívtam, majd áthívtam magunkhoz estére. A hangom remegett, ideges volt, mint egy általános iskolás kislányé, aki zavarban van a fiú előtt, aki tetszik neki. Biztos egyből levágta, hogy van valami bajom. Akkor hallottam utoljára a nevetését.
A vacsora, amivel készültem, a gyertyafény, az ajándék… minden kárba veszett. Scott aznap nem jelent meg nálunk. A megbeszélt időpont után egy órával már gyanakodni kezdtem, így elkezdtem hívogatni. Azonban egyik hívásomra sem reagált. Kétségbeestem. Hívtam a bátyámat is, akit tulajdonképpen egész nap nem láttam. Ő sem vette fel.
Fogtam hát a kabátomat, magamra kaptam és elindultam Scotték lakása felé. Azonban mikor kiértem az utcából, a telefonom megcsörrent. Cassidy hívott. A sírástól alig értettem a szavait.
- Alesea… Scott meghalt…! – Ahogy mégis kivettem, miről beszél, eltátottam a szám. Szinte sokkot kaptam. A könnyek egyből elöntötték a szemem, a telefon pedig kicsúszott a kezemből, majd a földre esett. Néhány pillanat múlva a földre rogytam és keservesen zokogni kezdtem.

A bátyám késő éjjel ért haza. Hallottam, amint becsapja a bejárati ajtót, így egyből felkeltem. Csapzott volt a kinézetem, egy fekete köntös volt rajtam, amit összehúztam magamon, ahogy kiléptem a szobámból.
- Mégis hol voltál?! Velem kellett volna lenned…! – Szinte sírva kiabáltam rá, mire ő összevonta a szemöldökét.
- Dolgom volt. Nem vagyok köteles beszámolni neked arról, hogy hol és pontosan, micsoda. – Nyitottam a számat, hogy visszaszóljak neki, de hirtelen olyan volt, mintha a fejébe láttam volna. Mintha hallottam volna a gondolatait…
Megölte Scottot…? Hogy mi?
Nem értettem, miért jutott ez eszembe, egyből megráztam a fejem. Figyeltem, ahogy hanyagul ledobálja a cipőit, majd a kabátját felakasztja, ezután pedig a konyha felé indult. Velem mit sem törődött. Én pedig… tovább gondolkodtam azon, amit láttam… azaz hallottam.




I write lines down, then rip them up... Impossible describing love.

avatar
Pszichikus vagyok
Play by :
Eiza González
Keresem :
Léptek száma :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alesea Renee Hyland   Pént. Nov. 03, 2017 10:34 pm


Gratulálunk, elfogadva

Alesea Renee Hyland

Drága nővérem! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy végre te is megérkeztél közénk! Igaz, én jelenleg a létezésedről sem tudok, csak úgy, mint a bátyánk esetében, de majd a játéktéren minden titkunkra fény derül, ebben teljesen biztos vagyok.
Ma egész nap mondogattad nekem, hogy ihlet hiányban szenvedsz, de meg kell mondjam, hogy az írásodon ez kicsit sem látszik meg, sőt! Nagyon tetszik az, amit kitaláltál pluszban a lányod életébe, közben én meg már azon is fantáziáltam magamban, hogy mi mindent lehet kihozni ebből az érdekes szerelmi háromszögből, és az tuti, hogy sok izgalmakban lesz részed neked külön is, meg közösen is, mert aztán családi drámából nekünk bőven jutott.
Az ET-det egyszerűen imádom, a sorok csak úgy olvastatták magukat, ahogy haladtunk előre a sztoriban, úgyhogy már nincs is más vissza, minthogy foglalózz, aztán pedig egyenes út vezet a játéktér felé! Biztos vagyok benne, hogy a bátyánk már nagyon vár, és én is a jövőbeli találkozásunkat. Üdv a csapatban nővérkém!
ui.: Ha netalán rosszul bánnék majd veled, nézd el nekem, elég nehezen irányítható és hirtelen haragú természettel áldott meg a sors






The devil within

avatar
Az Ötök egyike vagyok
Play by :
Eiza Gonzalez
Léptek száma :
16

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Alesea Renee Hyland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Emberek-
^
ˇ