Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Yesterday at 12:11 am

Torrey De Vitto

Szomb. Dec. 16, 2017 4:30 pm

Karácsonyi álom

Szomb. Dec. 16, 2017 1:24 pm

Hangstúdió

Szomb. Dec. 16, 2017 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Vendégszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Vendégszoba   Szer. Dec. 06, 2017 2:45 pm



Hayley & Klaus




A kapcsolatom Hayley-vel nem volt felhőtlen, valószínűleg a vehemens viselkedésünk miatt. Számomra ő nem jelentett sokat, amit ő is érezhetett, de annyi eszem volt, hogy ne bánjak vele túl rosszul. Legalábbis, igyekeztem visszafogni magam, hogy a gyermeknek ne essen baja énmiattam. Pokolian nehéz volt, de már kezdtem beletanulni, és valahol még tiszteltem is a farkaslányt, amiért ennyire jól kezeli a helyzetet. Be volt zárva ebbe a hatalmas házba, egy fedél alá velem, a hormonok tomboltak benne, felerősödve a vérfarkas géneknek köszönhetően. Ezt persze a tudtára nem hoztam volna soha, csak a fejébe szállna a dicsőség, s teljesen más képet alkotna rólam a fejében. Pedig akartam, hogy féljen, mert akkor eszébe sem jut megszökni, vagy olyat tenni, amivel én nem értenék egyet, több bonyodalomra pedig egyáltalán nem volt szükségem. Már így is túl sok változás történt az életünkben, és éppen azon voltam, hogy mindent visszafordítsak a régi kerékvágásba. Vissza akartam szerezni a királyságom, felnevelni egy gyereket, és megpróbálni nem kinyírni az anyját, ami olykor nem volt egyszerű feladat. - Mindegy. - néztem félre, nem álltam le vele vitatkozni. A közös gyermekünk volt, de sosem volt szokásom az osztozkodás. Tudtam, ha arra kerülne a sor, gondolkodás nélkül törölném el Hayley-t a képből. A gyermek jövője, és biztonsága fontosabb volt a lány életénél. - Ha használtunk volna óvszert, most nem lenne ez. Szóval azt hiszem, teljesen hiába írnák rá. - mutattam rá a lényegre felvont szemöldökkel, összevont karral. Arra gondoltam, vajon Camille hogyan írná le a kettőnk közti kapcsolatot?Nem mintha be akartam volna számolni neki a kis farkasról, bár nyugodtan megtehetném,nem tudná elmondani senkinek. A szőke nő a gondolataim közé férkőzött, ami szintén nem tetszett túlzottan, csak megráztam a fejem, egyrészt, hogy elkergessem ezeket az abszurd eszmefuttatásokat, másrészt, hogy reagáljak a lány kérdésére. - Ha lenne, akkor sem kellene tudnod róla. Nem kerülhetsz a tűzvonalba, nem érdekel, hogy erős, független nő vagy, vagy akármivel is tervezel visszavágni. Bízd rám a harcot. Visszafoglalom a várost, csak idő kérdése. - kissé morcosan reagáltam, mert jelen állás szerint, már el sem tudtam volna képzelni, hogy bármi baja essen a csöppségnek, aki az én vérem volt, a családom tagja, a trónörökös. Sikerült megállnom, hogy ne említsem Elijah nevét, nem akartam a lánnyal is ugyanazt a "nem tudom miről beszélsz" vagy a "tévképzeteid vannak" beszélgetést lefolytatni. Elég volt az én szent, önelégült bátyámmal a szócsata, aki saját magát épp úgy csapta be, mint Hayley. Nekem meg már a gyomrom is felfordult ettől a nonszensz, gyerekes viselkedéstől, amit ezek ketten műveltek. - Nem, csak én. - feleltem halkan, és ahogy ő felkelt, végig azon gondolkodtam, hogy mennyire nem gondoltam bele soha abba, hogy gyermekem legyen. Emberként még talán, de azok az évek elhomályosultak, a gondolkodásmódom, és az életem pedig fenekestül felfordult azóta. Hiszen hosszú évszázadok teltek el, az emberség nagy része kiveszett belőlem. A kérdésére csak felvontam mindkét szemöldököm, fogalmam sem volt, hogy van-e még pite, sőt, arról se, hogy egyáltalán volt pite, de nem akartam akadékoskodni. Se szó, se beszéd, vámpírgyorsaságom kihasználva elhagytam a szobát, és a konyhapulton lévő pitét megragadva hamar vissza is tértem. Ha a kis trónörökös pitét akar, megkapja. - Úgy tűnik, van. - villantottam egy kényszeredett mosolyt, és a lány kezébe nyomtam a szerzett zsákmányt. - Nem kellene valami rendes ételt enned? - kérdeztem kissé aggódva, a cukorral meghintett ragacsos förmedvényt nézegetve. Ettem már jó pitét, de ez nem tűnt sem ízletesnek, sem ehetőnek. Annyit tudtam a terhes nőkről, hogy ha megkívánnak valamit, nem tudod lebeszélni róla őket, de a gyermeknek talán valami egészségesebb étel járna, vagy legalább hús, nem pedig desszert. Ámbár mit értettem én a vemhes vérfarkasok étvágyához? Vállat vontam csak, legyintve, jelezvén ezzel, hogy ne is válaszoljon, nem kérdeztem semmit. Mielőtt még szúrós pillantás kíséretében leharapná a fejem az előttem álló nő. - Nem miattad tettem. - néztem újfent félre, ki az ablakon az elülső kertbe. Ez csak az igazság volt, s mivel nem akartam gyengének tűnni, megacélozott pillantással fordultam vissza a lány felé, miután állkapcsom megfeszítve leemeltem pillantásom az ablak előtti fáról, ami már hosszú-hosszú évek óta ott állt.

669 szó - little wolf

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Vendégszoba   Hétf. Nov. 27, 2017 11:26 pm



Klaus & Hayley
the simple act of caring is heroic

Okkal nem nevezhettem magam barátkozós típusnak. Mindig is magányos farkasként - a sors iróniája, hah - éltem, megtanultam, hogy nem számíthatok magamon kívül senki másra. A kapcsolataimat addig tudtam kezelni, míg a játékról szóltak. Lefeküdni Klaussal jó kis játék volt, de felnevelni a gyerekét már komoly dolog. Túlságosan komoly, és fogalmam sem volt, mit kezdjek ezzel a helyzettel, sem a bonyolult családjával, ami vele együtt hirtelen a nyakamba szakadt. Sosem volt családom, sosem vettek körbe olyanok, akik törődnek velem, és ha most ez főként a gyerek érdeme is volt, attól még szokatlan egy érzés. Hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem néha Elijah vagy Rebekah társaságát, és akkor is hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok hálás, amiért Klaus elkezdett kötődni a gyerekünkhöz. Ez persze még nem azt jelenti, hogy hirtelen leállok jópofizni mindannyiukkal. Nem akartam megkedvelni egyiküket sem jobban, mert azzal átléptem volna a már így is túlságosan kifeszített "játék" határát, és amint komolyra fordulnak a dolgok, biztosan elvesztem a fejem.
- Mármint gyermekünknek. - javítottam ki, szúrós pillantást vetve rá kócos fürtjeim alól. Igen, ilyenkor határozottan úgy érzem, nem lesz semmi gond azzal, hogy nem szabad megkedvelnem őket. Közben viszont nehéz elvonatkoztatni a ténytől, hogy mégis csak átcipelt a könyvtárból... Ha nem létezne megfelelő szó arra, hogy összezavarjunk valakit, akkor biztosan Klaus Mikaelsonnak nevezném el.
- Na igen, az ilyesmit is taníthatták volna az iskolában. Vagy ráírhatnák az óvszer csomagolására, hogy tudjuk. - Ülésbe tornáztam magam az ágyon, kézfejemmel sután átdörgölve az arcom, majd lehajtottam magamról a takarót és kihúzódtam az ágy szélére. Vakon kerestem a papucsomat, és amint beleakadt a lábfejem, belebújtam és felkeltem. Összébb húztam magamon a kardigánomat, ahogy megközelítettem Klaust.
- Van valami fejlemény háború-ügyben? - kíváncsiskodtam, bár nem különösebben érdekelt a hatalmi harc Marcel és közte. Elijah elmondása alapján minél kevésbé ártom bele magam, annál jobb nekem, ezért igyekeztem ehhez tartani magam. - A többiek is itthon vannak már? - igyekeztem minél semlegesebb hangszínt megütni, és még véletlenül sem ejtettem ki Elijah nevét. Nem akartam átlátszónak tűnni, és egyáltalán nem vágytam Klaus gúnyolódására.
Éreztem, hogy a hányinger még kerülget egy kicsit, el is határoztam magamban, hogy a nap hátralévő részében kekszen fogok élni, meg teán. Mire azonban elértem az ablakot, ahol Klaus ácsorgot, kipattant a szemem és a gyerekem félreérthetetlenül közölte hogy enni akar, most rögtön, mégpedig almás pitét, semmi mást, jó kis omlós feltéttel.
- Maradt még itthon pite? Éhen halok. Együnk pitét! - Finoman megdörgöltem a pocakomat, mintha az lenne a világ legnormálisabb dolga, hogy az ember egyik pillanatban rosszul van, a másikban meg éhen akar halni. Nyomorult hormonok... Jelentőségteljes pillantást vetettem Klausra, jelezve, hogy tőle várom a probléma orvoslásást, azaz a pite felkutatását és kiszállítását a szobámhoz. Vagy, ha erre nem is volt hajlandó, legalább elkísérhetne a konyháig! Nem szeretek egyedül lenni ebben a nagy házban.
- Hé... - Kézfejemmel lágyan megböktem a könyökét, mielőtt összefontam volna magam előtt a karjaimat. - Köszönöm, hogy ágyba dugtál.
Nem szerettem hálálkodni, de utáltam azt érezni, hogy ennyivel még tartozom. Így talán mindannyiunk lelkiismerete megnyugodhatott végre.





I'm Hayley, by the way.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
✘ phoebe tonkin
Keresem :
Léptek száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Vendégszoba   Kedd Nov. 21, 2017 7:27 pm



Hayley & Klaus




Elijah teljesen kikészített a szentbeszédeivel, de igazság szerint valamilyen szinten hatott rám. Neki ezt soha, de soha nem ismertem volna be, s még magamnak is csak nagy nehezen, nagyokat nyelve. Törődtem a gyermekkel, s talán egy nagyon kicsit még a nővel is, aki magában hordozta, de még mindig nem emésztettem meg teljesen a dolgot. Én, mint apa. Már a gondolatba is belerázkódtam, a hideg futkosott rajtam, és úgy rettegtem, mint még soha. Mikael sem volt képes ilyesfajta félelmet előhozni belőlem. Nem volt soha olyan apa figura az életemben, akire igazán felnéztem volna, akitől tanulhattam volna, talán csak Elijah az, akiről egy-két dolog rám ragadt. Mert ő valamilyen szinten tényleg jobb volt nálam, nem a makulátlan megjelenése miatt, de ő tudta, mi kellhet egy gyermek felneveléséhez, nekem pedig fogalmam sem volt róla, mitévő leszek, ha megszületik a kicsi. A legifjabb Mikaelson, akit majd mindennél jobban őriznünk, s vigyáznunk kell, mert egyértelmű, hogy ő lesz a célpont mindenki szemében. Talán még maga Marcel is ő általa akarja megtartani a trónját, ilyen téren senkiben sem bízhattam.
Mikor hazaértem, és a lány szívdobbanásait nem hallottam a szobája ajtaja előtt, aggódni kezdtem. Körbejártam az egész kicseszett házat, mire megtaláltam őt a könyvtár egyik foteljében aludni. Morgolódva, nem épp jókedvűen nyaláboltam fel, és cipeltem át dühös léptekkel a vendégszobába, ahová elszállásoltuk, hogy a közelünkben legyen. Fontos volt az a baba, nem hagyhattuk felügyelet nélkül, még akkor sem, ha ez a farkaslánynak nem tetszett. Az ő véleménye nem túlzottan volt fontos számomra, ha nem lett volna terhes, talán nem is foglalkozom vele egyáltalán, nem is találkoztunk volna többet a kis kalandunk után. De így némi elnyomásban kellett őt részesítenem, különben ment volna a saját feje után, aminek nyilvánvalóan nem lett volna jó vége, a sok rosszakarómat tekintve. A családunknak nem egy ellensége volt, nem lett volna biztonságos, ha Hayley oda megy, és akkor, amikor ő akar. Nem ébredt fel arra, hogy felemltem, vagy arra, ahogy óvatosan az ágyra helyeztem, majd levettem a papucsát, és betakartam. Ez tőlem roppant szokatlan cselekedet volt, de be kellett látnom, hogy ha a lánynak baja esik, akkor az utódomnak is, amit nem akartam. Eleinte persze nem érdekelt, hogy él-e, vagy hal, de idővel beláttam, hogy ő az én vérem, nem hagyhatom cserben, mert én soha a büdös életben nem leszek olyan apa, mint Mikael.
Amikor ébredezni kezdett, hátráltam az ágytól, az ablak előtt álltam meg, kifelé bámulva, és egészen addig nem fordultam felé, míg meg nem szólított. Természetesen rögtön méltatlankodni kezdett, nem mondott köszönetet, amit úgy igazából nem is vártam tőle. Sokban hasonlított hozzám, a segítséget sem fogadta könnyen, inkább támadta az embert,mint kedves szavakat intézett hozzá. Épp, mint én. Talán emiatt nem jöttünk ki egymással, mert túl hasonlók voltunk. Vagy mert én egy seggfej voltam, ő pedig egy hormontúltengéses terhes vérfarkas. - Ó, nem. Haldokolni akkor fogsz, ha valami baja esik a gyermekemnek. - vágtam oda gúnyos hangszínt megütve, de a szavaimban volt némi igazság. Tényleg képes lettem volna a csinos kis nyakát kitekerni, ha baja esik a babának, csak mert ő túl büszke ahhoz, hogy pihenjen. Nem haldokol, nem is mozgássérült - mindkettőt sokszor a fejünkhöz vágta -, de egy hibridtől terhes, amiről igazából fogalmunk sincs, hogy mit is jelent, vagy miféle kockázatokkal jár. - Akkor is többet kellene pihenned. A magzat nem mindennapi teremtés. Még azt se tudjuk, hogy mivel jár egyáltalán, ha egy félig farkas, félig vámpír lénnyel vagy várandós. - A boszorkányok sem tudtak erről sokkal többet, mint mi, ahogy senki más sem, még csak nem is hallottunk hasonlóról eddig. Arról sem tudtam, hogy nemzőképes vagyok, ha tudtam volna, elővigyázatosabb vagyok, mintsem felcsináljak valakit. Talán tényleg a magzat volt a családunk reménysége, ugyanakkor a gyengepontja is.

609 szó - little wolf

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Vendégszoba   Vas. Okt. 29, 2017 3:18 pm



Klaus & Hayley
the simple act of caring is heroic

Tisztán emlékszem rá, hogy a könyvtárban aludtam el. Nőnek lenni nem egyszerű. Terhes nőnek lenni nem egyszerű. Terhes vérfarkas nőnek lenni még annál is bonyolultabb. Terhes vérfarkas nőnek lenni, aki a családját kutatja és akit állandó megfigyelés alatt tartanak egy dohos ház falai közt... Nos, az már leírhatatlan. Emlékszem, hogy a könyvtárba tartottam, amikor elkapott a görcs. Állítólag normális, a boszik és az emberi szakkönyvek is abban erősítettek meg, akár csak az internet, hogy a kismamák időnként begörcsölnek, emiatt pedig nem kell aggódni. Aggódni nem is aggódtam, de nem mondanám, hogy túlságosan kellemes érzés volt görcsöt kapni a folyosó közepén. Azt hinné az ember, akit havonta megáld az anyatermészet pár vörös betűs nappal, hogy a terhességgel végre elejét veheti néhány hónapra az alhasi fájdalmaknak - erre tessék, csak az egyik fajta fájdalomból egy sokkal mélyebbe taszítják.
Nem akartam nagy dobra verni, úgyhogy nem is szóltam senkinek, kivéve azt a Klaus által megigézett ember lányt, aki a lakást takarította. Ő segített elmászni a könyvtár legközelebbi foteljába, főzött nekem meleg teát és odahordott pár könyvet, hogy pihenjek. Azt leszámítva, milyen csodagyerek növögetett a pocakomban, a terhességem kifejezetten átlagos volt, így nem is terveztem beszámolni kedves vendéglátóimnak a nyűgjeimről - Rebekah sajnos nem érthetné meg, Elijah és Klaus meg ha normális férfiak lennének, akkor sem értenék. Nem akartam plusz ürügyet szolgáltatni ahhoz, hogy bezárva kelljen töltenem a hétköznapjaimat, így olvasgattam és teázgattam, míg el nem nyomott a fotelben az álom...
Éreztem, hogy valami nem stimmel. Egy ősi hibrid és egy vérfarkas gyereke biztosan erős képességek birtokában születik majd meg, de a teleportálás nem tartozhat közéjük, nem igaz? Értetlenül, kómásan és álmosan pislogtam előbb az ismerős plafonra, majd megtapogattam magam körül az ágyat. Nem csak átcipeltek ide - ha kizárom a teleportálás lehetőségét -, hanem a papucsomat is levették és betakargattak. Egyből Elijah jutott eszembe, pontosan rá vallana ez a fajta gondoskodás, és a gondolattól, hogy itthon van, egyből felélénkültem annyira, hogy ülésbe tornázzam magam. Kezem ösztönösen a pocakomra vándorolt, míg elhelyezkedtem, hátamat a párnáknak vetve, tekintetemmel pedig az ismerős körvonalak után kutattam - ám a várttal ellentétben egészen másvalakibe akadt a pillantásom.
Igyekeztem nem túl csalódott képet vágni, miközben újra átgondoltam a történteket, hozzáadva azt az apró információt, hogy a könyvtár és a hálószoba között megtett útba ezúttal Klaus lényét is bele kell kevernem. Fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, ezért míg kócosan és álmosan, félig fekve ébredeztem, csendben cirógattam a pocakomat és igyekeztem összeszedni a gondolataimat.
- Nem kell úgy kezelni, mintha haldokolnék - szólaltam meg végül, és igyekeztem álmosságom lévén nem túl barátságtalan hangszínt megütni, hiszen valamilyen szinten rendes volt tőle, hogy tudtomon és akaratomon kívül átcipelt ide. Ehh. - Járni azért még tudok, egy kis bóbiskolásba a könyvtárban pedig még senki sem halt bele.
Habár rendes tőle, hogy ennyire félti a gyerekünk jólétét. Nyilván az enyém nem sokban érdekli... Kezdek már hozzászokni, hogy két lábon járó inkubátor lettem a Mikaelsonok szemében.
Lehajtom magamról a takarót és kihúzódom az ágy szélére, lelógatva a lábaimat. Fázósan összehúzom magamon a kardigánomat, kidörzsölve az álom utolsó foszlányait a szememből. Még nem kelek fel, lábamat a papucsba bújtatom és igyekszem úgy tenni, mint aki a szeme sarkából nem Klaust lesi, és nem akarja olyan látványosan tudni, Elijah is hazajött-e vele.





I'm Hayley, by the way.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
✘ phoebe tonkin
Keresem :
Léptek száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Vendégszoba   Vas. Okt. 29, 2017 2:50 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Vendégszoba   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Vendégszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Vendégszoba
» Vendéglista
» Vendéglista
» Vámpír vendégház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans :: Otthonok :: Régi Mikaelson birtok-
^
ˇ