Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Mosdó

Christian E. Gray
Yesterday at 1:27 pm



Jossie & Lizzie szobája

Elisabeth Saltzman
Kedd Okt. 16, 2018 5:42 pm



Galatoire's étterem

Stephanie Stafford
Kedd Okt. 16, 2018 3:51 pm



Brooklyn Bridge

Elena Gilbert
Kedd Okt. 16, 2018 3:30 pm



Nappali

Elena Gilbert
Kedd Okt. 16, 2018 3:28 pm



Ryan Blair

Ryan Blair
Hétf. Okt. 15, 2018 2:27 pm



Ryan Blair || My Brother

Always and Forever
Hétf. Okt. 15, 2018 3:41 am



Vera Baldwin

Vera Baldwin
Vas. Okt. 14, 2018 5:13 pm



Sikátor

Always and Forever
Szomb. Okt. 13, 2018 1:38 am



Szólánc

Isaac Lestrange
Pént. Okt. 12, 2018 12:07 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 9 2
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 26 19

Share | 
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Hétf. Jún. 04, 2018 8:28 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
420
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Kedd Dec. 05, 2017 6:34 pm




Cedric && Frederick


Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nekem nem kellett volna eljönnöm ide, hisz az égvilágon semmilyen közös témánk sincs az anyámmal.. Bár látszott rajta, hogy próbálkozik és tényleg próbál elérni, de ez nem fogja velem elfelejtetni az egészet, hogy ott hagyott és azokat a dolgokat sem, amiket apám tett és tesz. Haragszom rá, dühös vagyok rá, hogy próbálja eljátszani a jó anyát, de egy jó anya sosem hagyja hátra a gyermekét, ha szereti akkor nem. Valószínű apám is leállította, hogy ne próbálkozzon, üzeneteit igyekezett megsemmisíteni és arra sarkallt, hogy anyámnak nem kellettem, így ne is keressem fel. Én sem voltam hülye, átláttam az egészen, le is léphettem volna, de az az érzés, amit apám bennem keltett nem hagyott békén, így nem is léptem le.. csak neki kellettem, csak ő nevelt tovább és fel nevelt, nem dobott el és ha valamire ráunt nem lépett le. Kitartott mellettem és támogatott, támogatott mindenben. Talán a kissé fagyos modora rám ragadt, talán nem is vagyok olyan vidám és nyílt, mint az anyám, de nem vagyok olyan, mint az apám! Én nem vagyok olyan mint ő, mégis hátrahagyott. Varázslónak lenni és cipelni mindkettőnk varázserejének a terhét nem könnyű, de ezt sem akartam, engem utál az élet! De ez van..
Ha így sem lett volna még elég kínos a helyzet, hát akkor az ikertestvérem megérkezése megtette a hatását. Furcsa volt látni őt, olyan régen nem láttam már őt. És hát ahogy látom nála még a köszönés is luxus, csak a nevemet mondja ki és tesz egy kissé epés megjegyzést. Nem is tudom, hogy hirtelen mit kéne erre mondanom, mert még ilyet sosem hallottam tőle, legalábbis előttem még nem mondott ilyet. Anyánk próbálna felszólalni, de én csak felemelem a kezemet és így belé is fojtom a szót. - Talán haragod nem alaptalan, de ne feledd el, hogy ő engem nem dobott el.. - mondom és még mielőtt megszólalhatna, én mindkettőjükre nézek. - Lehet indulnom kéne. - mondom olyan egyszerűen, mintha csak azt mondanám, hogy a hajunk szőke. Valamiért rám telepedett az a furcsa érzés, hogy zavarok vagy inkább nem kívánatos a jelenlétem. - Nem akarok alkalmatlankodni. - próbálom megindokolni az előbbi kijelentésemet.

Way Down We Go | Hát tesó, nem vagy jófej Very Happy | Outfit

✖️ made by Bonbon ✖️
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szomb. Nov. 25, 2017 1:08 am



Frederick & Cedric






Amikor az embernek azt mondják, hogy "ugorjon le tejért", akkor nem arra számít, hogy ez szó szerint értendő. De itt, Mystic Fallsban úgy fest a dolog, hogy valóban csak egy köpésre van a bolt. Sőt le merem fogadni, hogy ha kimennék a ház elé, aztán kiindulópont gyanánt lemérném, mi milyen távolságra van onnan, akkor ugyanannyi lépésre jönne ki a templom és az a bordélyháznak kinéző kocsmaszerűség. Ha már itt tartunk, szerintem ebben a városban minden ugyanannyi lépésnyire van egymástól, még ha ez matematikailag lehetetlen is... Basszus, túl sok lett így turné nélkül a szabadidőm, hogy elkezdtem ennyit és ilyen hülyeségeken agyalni. Viszont megvan az új rekordom tejvásárlást tekintve. Anya amúgy azt mondta, most nincs nála készpénz, de majd megadja. Amikor ilyeneket mond, nem tudok mást tenni, csak mosolygok. Nagyon aranyos, hogy azt hiszi, egy liter tej árán múlik a megélhetésem. Meg egyébként is...az ember ne kérjen vagy fogadjon már el pénzt az anyjától. Suttyóság. Már jó pár napja itt vagyok, de néhányan még mindig megbámulnak. Mondjuk egyik nap hallottam, amikor egy gyerek rólam regélt a nagyapjának az utcán, és az öreg azt felelte, hogy "a zongoristák önmagukban képtelen létezni, előbb-utóbb ez a Chadwick is el fog tűnni a süllyesztőben". Egyébként valahol igaza van. Bőven a szerencsén is múlt, hogy ennyire kitűnök a zongoristák között. És kicsit sem sértődtem meg - bár az a Chadwick kicsit erős volt -, sőt jókat derültem a szavain. Egy ilyen kisvárosban pláne megnyugtató, ha nem ismernek az emberek. Amikor megérkeztem, reméltem is, hogy a legtöbbjüknek fogalmuk se lesz, hogy egyáltalán melyik bolygóról származom, de ez nem jött be. Sőt meglepően sokan varázsolódnak el a jelek szerint a pianínók által. A kultúrának úgy tűnik, még mindig van némi esélye megváltani a világot. Ez örömmel tölt el. De bármennyire is úgy érzem, Mystic Falls nem az én városom, valami miatt mégis kötődöm a helyhez...már persze anyámon kívül. És azt hiszem, ennek ahhoz a lányhoz van köze, akit megismertem. Ruby. Nem kicsit keltette fel az érdeklődésem a múltkori találkozásunk után. Már ezért megérte idejönni. Azóta, hogy onnan hazajöttem, amikor csak eszembe jut, megölelem anyát, hogy így fejezzem ki köszönetemet, amiért a költözési mániájának hála az utamba keveredett az a vörös szépség. Szerintem mindjárt megkapja a mai kb. nyolcadik ölelését, amit már egyébként bizonyára furcsáll, mert nem vall rám a dolog.
Ahogy belépek a lakásba vigyorral a képemen, azzal a lendülettel rá is fagy az arcomra a széles mosoly, és bár nem ernyednek el az izmaim annyira, hogy elejtsem a tejet, de azért az arckifejezésemből ki lehet találni, hogy sokkolt az elém táruló látvány. Ami amúgy az ikertestvérem. Pont rá számítottam a legkevésbé. Azt is előbb betippeltem volna, hogy előbb-utóbb ajtót nyitok, és az illető, aki majd ott ácsorog, bemutatkozik Halálként. De ez... nem is tudom, mit gondoljak. Bár mintha tükörbe néznék, mégis az az érzésem, hogy vadidegenek vagyunk. Egy árva szó nélkül teszem be a tejet a hűtőbe, anyára rá sem nézek, mert úgyis tudom, hogy jelenleg ő a legboldogabb a világon, aztán lassan megindulok a nappaliba, ám megállok az ajtóban.
- Frederick. Mi szél hozott ide? Apánkból kifogyott a szeretet vagy csak nem tud már újat mutatni? - Fogalmam sincs, miért élcelődöm. Semmi bajom a testvéremmel, sőt hálás is vagyok neki, hogy egyszerű halandóként élhetek. Talán csak azért vagyok ilyen, mert rohadt rég nem találkoztunk, én meg alapvetően bizonytalan vagyok az embereket illetően. És nem hiszem, hogy csak úgy, ok nélkül eljött volna ide. Vagy anyát akarta látni? Eddig sem nagyon kereste, miért épp most? Mindenesetre kicsit visszaveszek, hiszen gyorsan anyára sandítottam, aki épp olyan csúnyán néz rám, mint amikor egyszer hálaadáskor gumilabdának néztem a pulykát és hozzávágtam a szomszéd kölyökhöz. Lehet, hogy az emlékek miatt, vagy azért egy kis részem örül Frederick-nek, de megejtek egy apró mosolyt felé.


¤¤¤ ■ zene ■ helló, tesó Very Happy
■■





after the heavenly  speech


avatar
Ember vagyok
Kapcsolatban :
✧ ruby ~ soon
Play by :
✧ dominic sherwood
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Szomb. Nov. 04, 2017 7:17 pm




Cedric && Frederick


Nem, még mindig nem tudom, hogy miért ütem be az autóba és jöttem el ebbe a házba, senki se számíthattam.. sose volt nekem senki. Se apám, se anyám.. Anyám eldobott, mert mágus lettem, apámnak meg csak azért kellek, mert én örököltem a mágiát, ami annyira fontos számára. De most végül mégis itt állok annak a nőnek és fiának az ajtajában és várok. Igazából semmi sem történik, csak állok és nézem a faajtót, próbálom minden egyes részletét az elmémbe vésni és mindenre koncentrálni, csak arra ne, hogy bekopogjak. Érdekes, hogy a félelem és a kíváncsiság egyvelege milyen sok mindenre rá tudja venni az embert. Végül csak győz a kíváncsiságom és bekopogok, egy kedves női hangja töri meg a lépcsőház barátságos csendjét. Aztán kinyílik az ajtó, mindketten csak nagy szemekkel nézzük a másikat, ő hirtelen szóhoz sem tud jutni, azonban arcán egy halvány mosoly jelenik meg.
- Ömm.. Hello.  - látszik rajta, hogy nem tetszik neki az üdvözlés, hogy nem borulok a nyakába és súgom a fülébe, hogy "anyu", de erre én képtelen vagyok. Kétségeim vannak vele kapcsolatban, hisz.. az a darab papír, amire írt, amiket írt. - Szia drága kisfiam. - mondja és lép egyet felém, de én csak automatikusa lépek hátra. Számomra nem olyan fontos az testi érintkezés, éppen ezért is mutatom ki, hogy nem szeretnék ölelkezni. Majd beinvitál, leültet a kanapéra és már megy a konyhába teát vagy mit csinálni. Én csak csendben ülök és nézek körbe, pár képre figyelek fel, amin Cedric és a nő van. Boldognak tűnnek, mosolyognak és sugárzik a képről az egymás iránt érzett szeretetük, fura, nagyon is fura. Végül letesz elém egy csésze teát. - Köszönöm. - mondom neki, majd aztán végül csak néztem ki az ablakon és vártam, hogy történjen valami, de a sablonos és lényegtelen beszélgetésen kívül más nem történt. Megkérdezte mi van velem, hogy érzem magam, tanulok e valamelyik iskolában, apám hogy van.. Majd nyílt a bejárati ajtó és léptek hangjára lettem figyelmes.
Pár másodperccel később Cedric állt előttem, mintha csak tükörbe néznék. bár ő kicsit boldogabbnak és élettel telibbnek tűnik mellettem. - Szia fivérem. - mondom neki, majd csak nézem őt.. nem tudok neki sem mit mondani, bár már biztos vagyok benne, hogy kár volt eljönnöm, jobb lett volna, ha otthon maradok.

Way Down We Go | Bocsi, hogy ennyit kellett várni tesó :( | Outfit

✖️ made by Bonbon ✖️
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Nappali   Csüt. Nov. 02, 2017 11:24 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
420
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Sutton lakás-
^
ˇ