Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Cassidy Hemingway, Damon Salvatore


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Alexis Callaway

Alexis Callaway
Today at 7:10 pm



Nappali

Daniella Cruz
Today at 6:43 pm



Pub

Damon Salvatore
Today at 5:07 pm



Adeen, my offshoot

Damon Salvatore
Today at 3:55 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Yesterday at 1:55 am



Daniella Cruz

Theodore Storm
Yesterday at 12:50 am



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm



Chicago Guilty

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 3:58 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 1 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 20 13

Share | 
 

 Edzõterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Szomb. Május 12, 2018 12:50 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Csüt. Jan. 11, 2018 1:19 pm


To: my love, Aaron





Szerencsére nem kellett sokat várni arra, hogy az edző megjelenjen. Mivel nem ismertem senkit a jelenlévők között, legfeljebb látásból, én csak csendben ácsorogtam, tekintetemmel hol a körülöttem lévőket fürkészve, hol pedig lopva a bejárati ajtóra pillantva, arra várva, hogy mikor jelenik meg az a bizonyos Aaron Boone. Eközben azt hallgattam, ahogy izgatottan csevegnek a mellettem lévő lányok, olykor-olykor megforgattam a szemeimet, ha épp olyat hallottam, de egyébként senki nem vívta ki első pillantásra az ellenszenvemet. Persze voltak olyanok, akik nem voltak szimpatikusak, de az ilyeneket mindig messze szoktam kerülni, úgyhogy csak remélni tudtam, ezt követően is sikeresen össze fog jönni az, hogy távol maradjak tőlük.
Végül aztán, épp a cipőm orrát bámultam, amikor hirtelen elhallgatott mindenki, aminek már alapból gyanúsnak kellett volna lennie, de mivel a gondolataimba voltam merülve, nem tűnt fel egyből, hogy miért is lett csend. Csak akkor jöttem rá, hogy valószínűleg az edző érkezett meg, amikor meghallottam egy mély és férfias hangot felcsendülni. Pillantásom egyből az arcára esett, ahogy felkaptam a fejemet, és, tényleg, be nem vallanám senkinek, de egy másodpercre a tüdőmben rekedt a levegő. Nem tudom, hogy mire vagy kire számítottam, de abban határozottan biztos voltam, hogy nem egy ilyen helyes férfi volt a listám élén. Volt valami különlegesség az arcában, ami csak úgy vonzotta a tekintetemet, ugyanakkor, mintha bekapcsolt volna a hatodik, boszorkány érzékem is, mert valami azt súgta, nem rendes ember, hanem valami más. Azt nem tudtam volna megmondani persze egyetlen pillantásból, hogy mégis miféle, de jobbnak láttam azért vigyázni vele, még ha a testem mást is súgott. Mert tagadhatatlanul dögös volt, és az a pillantása…
Mire észbe kaptam, a többiek már nagyban csoportokba kezdtek rendeződni, ami miatt leesett, hogy az előbb végig Aaront bámultam, és hogy nagyjából semmit nem hallottam abból, amit mondott. Csak remélni tudtam, hogy nem mondott semmi fontosat, ami miatt rögtön az első órán beégethetném magam. Nem lett volna jó kezdet, sem jó első benyomás, bár…. én miért is aggódok ilyenek miatt?
Megráztam a fejemet, hogy elkergessem a felesleges gondolatokat a fejemből, majd odaléptem a mellettem lévő csoporthoz, mert ha jól számoltam, oda még pont be tudtam csatlakozni. Nagyjából már mindenki megtalálta a helyét, Aaron pedig tovább magyarázott arról, hogy nem tud mindegyik csoporttal egyszerre foglalkozni, ezért akiknél épp nincs ott, azok ismerkedjenek meg egymással. Őszintén szólva, én nem éreztem túl nagy szükségét annak, hogy a felületes bemutatkozáson kívül bármit is megosszak a csoporttársaimmal, de szerencsére nem is volt rá szükség, mert Aaron egyből odajött hozzánk. Igyekeztem nem mutatni kislányos zavaromat, amiért pont velem akarta demonstrálni azt, amit tudni kellett, reméltem, hogy sem ő, sem senki más nem vette észre, milyen reakciót váltott ki belőlem a közelsége. Bár, valószínűleg nemcsak belőlem.
- Ugyan, nem kell finoman bánnia velem. Abból nem tanulnék semmit – válaszoltam Aaronnak halkan, halvány mosollyal az ajkaimon, de igyekeztem inkább komoly arcot vágni, miközben hagytam, hogy megragadja a karomat, és hátulról átkarolva magához húzzon. A közelsége miatt halvány pír szökött az arcomra, aminek okát nem értettem, mert alapjáraton nem jöttem könnyen zavarba férfiak közelségében… Ráadásul ahogy egészen közel hajolt a fülemhez, enyhén kirázott a hideg is, és szinte éreztem, hogy Aaron vigyorog. Hirtelen lettem emiatt ingerült, és nagyon szívesen behúztam volna neki egyet. Hm, még szerencse, hogy önvédelmi órán vagyunk, nem? Akkor mondhatom, hogy véletlen célt tévesztettem…
Persze valójában ezzel csak a zavaromat akartam leplezni, és azt, hogy ilyen reakciókat váltott ki belőlem egy férfi, akit még csak most láttam életemben először. Igyekeztem mindenesetre elterelni a gondolataimat, bár ez elég nehéz volt, tekintve, milyen közel voltunk egymáshoz.
Ahogy azt kérdezte, hogy hogyan próbálnám meg megvédeni magamat, úgy döntöttem, hogy inkább demonstrálom azt, és már majdnem nyúltam is a varázserőmért, hogy átrepítsem a szoba másik felébe, megmutatva neki, hogy keményebb fából faragtak engem, mint gondolná, de aztán rájöttem, hogy ezt nem tehetem meg, ezért csak elgondolkodva az ajkaimba haraptam.
- Hm… nem is tudom, először is, nem keverednék ilyen szituációba – nevettem fel kínosan, mivel elképzelésem sem volt, az erőm nélkül mit tehetnék, de pontosan emiatt döntöttem ez a tanfolyam mellett. Nem akartam védtelen lenni, még a varázserőm nélkül sem. – De ha mégis valahogy megtörténne, akkor valami ilyesmit tennék talán… - beszéltem tovább, majd teljes erőmből ráléptem Aaron lábára, és igyekeztem a szabad kezemmel hasba könyökölni is, hogy gyengüljön a szorítása, és én kiszabadulhassak. Ha sikerült meggyengíteni a szorítását, akkor nem haboztam lelökni magamról a kezét, és pár lépés távolságot vettem fel, ahogy felé fordultam. – Vagy… csak elmondanom kellett volna? – jöttem rá, ahogy körbenéztem a többiek tekintetén, bár őszintén szólva, nem éreztem rosszul magam, ha fájdalmat okoztam Aaronnak. Valamiért úgy éreztem, hogy ezt megérdemelte. Épp ezért habár némi aggodalom látható volt a tekintetemben, azért ha valaki nagyon megfigyelt, láthatta, hogy annyira még sem sajnáltam a dolgot.
- Jól van? Ugye nem okoztam akkora fájdalmat? Segíthetek valamiben? – léptem hozzá közelebb, aggódva fürkészve az arcát, még az ajkaimat is harapdálni kezdtem, bár ezt talán inkább azért, hogy elfojtsam a mosolyomat. Mindenesetre, azt tényleg reméltem, hogy maradandó sérülést nem okoztam neki rögtön az első órán. Mint ahogy azt is, hogy ezzel nem szereztem meg azt a bizonyos rossz pontot, ami miatt ezután mindig engem fog szívatni…



844 || youtube || note: Sorry not sorry || kredit







You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Szomb. Nov. 25, 2017 10:37 pm


Evelyn & Aaron

Van, ami sosem változik. Akárhol tartózkodom éppen, mindenképp megszívom, mert valamiből élnem kell. És hacsak nem kezdek el megigézni járókelőket, hogy adják át nekem, ami a pénztárcájukban lapul - ennyire nem vagyok szar alak -, kénytelen vagyok dolgozni. Még jó, hogy önvédelmi oktatóra mindenhol szükség van. Amikor bejelentettem, hogy egy ideig itt fogok élni, és ha van szükség önvédelmi leckékre a városban, akkor felajánlom szolgálataimat, a polgármester megkönnyebbült sóhaján majdnem felröhögtem. Persze, tudok egy s mást erről a városról, és a múltbeli események alapján most pár napig mindenki imákba foglalja majd a nevem, amiért növelem az életben maradási esélyeiket. Nem tudom, Klaus meddig akarja, hogy maradjak. A feladatomról is szűkszavúan nyilatkozott. Kémkedjek a Cox ikerbanyák után. Jó, de miért? Ha már egyszer hűséges hibrid vagyok, elvárnám, hogy jobban beavasson a dologba. Mindegy, elvégzem a feladatomat, és kész. Más úgysem számít.
Na jó, akkor nyomassuk. Ráncba szedem a Mystic Falls-i népeket. Ma csak egy órát tartok, utána fókuszálhatok a feladatomra. Fel sem nézek, ahogy belépek a terembe.
- Szép napot, városlakók! - Egyenesen a sarokba sietek, ahova ledobom a cuccomat, még gyorsan megnézem a telefonom, jött-e újabb követelés uramtól és parancsolómtól, aztán amint látom, hogy szerencsére nem hiányzom neki, lazán rádobom a táskámra a mobilt, és végre felemelem a tekintetem. Nem szoktam meglepődni, érzékeltem én elsőre is, hogy szép számmal gyűltünk össze, de kb. 11-12 főre tippeltem volna, nem pedig harmincra. Na mindegy, essünk neki, aztán majdcsak lesz valahogy.
- Na...a nevem Aaron. Elpofázhatnám az időt, beszélhetnék az alapokról, de úgy vagyok vele, csak úgy lehet megtanulni a fogásokat, ha gyakoroljuk. - Pont, mint a szex. Röhejesen béna voltam az elején, azóta meg már volt, aki felcímkézett a "casanova" jelzővel. Bár szerintem ez nem feltétlenül volt dicséret. Mondjuk nem mindegy? A lényeg ugyanaz
- Mivel a fél város eljött, szerintem oszoljunk kisebb csapatokra. Mondjuk hatosával. Én majd körbejárok, és ahol épp nem vagyok, mivel osztódni még nem tudok, ott kezdjetek el ismerkedni, ugyanis ma szépen komótosan agyon fogjátok verni egymást itt az órán. Persze nem szó szerint, mert nincs ínyemre, amikor feljelentenek. - Mégis mi a francnak beszélek ennyit? Már önmagam idegesíti a hangom. - Na, gyerünk. - Megvárom, amíg hangyamódra vándorolnak egymáshoz, aztán amint csoportosul mindenki, én odalépek az egyik brigádhoz. Rögtön megakad a szemem egy fiatal lányon. Bár egy másodperc törtrészéig elveszek a pillantásában - mondjuk ezt még magam előtt is tagadni fogom a jövőben -, de nem esem ki a tanárszerepből.
- Mivel Önök mind hölgyek, azt hiszem, stílusosan azt mutatom meg, hogyan védhetik meg magukat, ha egy idegen férfi túl erőszakosan próbál ismerkedni. - Az imént kinézett lány mögé lépek, a következő mondatomat már hozzá intézem. - Előre is elnézést, de csak kegyed segítségével tudom demonstrálni a helyzetet. - Kegyed? Egyáltalán honnan ismerem ezt a szót? Megragadom a karját, a másik kezemmel pedig hátulról átkarolom és magamhoz húzom.
- Az önvédelem igazából nem agysebészet, sőt a józan ész is megoldást tud jelenteni. Szóval mielőtt bármit is mondanék erről a helyzetről...van ötlete, hogyan szabadulna ki a szorításomból? - Teszem fel a kérdést egészen közel hajolva a füléhez. Jaj, de nem kellene ennyire élveznem a helyzetet. A vigyort is levakarhatnám a képemről.
● ne üss meg  ●
●●
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Pént. Nov. 10, 2017 3:52 pm


To: my love, Aaron





Lehetséges, sőt, nagyon is valószínűnek tartottam, hogy egy másik boszorkánynak furcsának tűnt volna az, hogy én önvédelmet akartam tanulni, elvégre ott volt a varázserőnk, azzal biztosan meg tudjuk magunkat védeni. Vagy, legalábbis mindenki így vélekedett. Én azonban nem osztoztam ezen a véleményen, főleg azért nem, mert láttam, hogy vannak esetek, amikor többé már nem támaszkodhatunk a képességeinkre, mert azok nincsenek többé. Mint például Emma esetében. De igazából annak, hogy jelentkeztem erre az újonnan induló önvédelmi oktatásra, annak más okai is voltak, nemcsak az, hogy nem akartam védtelenül maradni, ha a Szellemek véletlenül úgy döntöttek volna, hogy engem is megfosztanak az erőmtől. Egyrészt az, hogy a hétköznapok során is lehetnek olyan esetek, hogy valaki rád támad, megpróbál kirabolni vagy netalán megerőszakolni, és az egyszerű emberek ellen nem használhattuk a varázserőnket, legfeljebb nagyon vészhelyzetben, elvégre ők nem voltak a természetfeletti világ részesei. Másrészt pedig (bár lehet, ez volt az az ok, ami leginkább dominált), szükségem volt valamilyen olyan elfoglaltságra, amivel levezethettem a felgyülemlett stresszt magamban. Nem akartam ezt állandóan Emmára zúdítani, volt elég bajunk enélkül is, arról nem is beszélve, hogy sokszor ő volt az, aki miatt úgy éreztem, hogy menten szétrobbanok.
Eleinte úgy gondoltam, hogy csak szimplán elkezdek sportolni valamit, vagy keresek egy box edzőt, amikor hallottam arról, hogy egy bizonyos Aaron Boone nevezetű edző önvédelmi tanfolyamot indít itt Mystic Fallsban, ezt pedig egy égi jelnek éreztem, úgyhogy egyből jelentkeztem. Nem tudtam, hogy milyen lesz, vagy hogy fogom-e egyáltalán bírni, hiszen azért nem rendelkeztem olyan jó fizikummal vagy sportos alkattal, de reméltem, hogy ebből nem lesz gond. Vagy ha igen, akkor pedig egyszerűen csak abbahagyom. Nem volt különösebb jelentősége, és a saját elhatározásomon kívül semmi és senki nem kötelezett arra, hogy ezt csináljam.
Úgyhogy némileg, sőt, nagyon izgulva vettem az irányt a fitnesz terem felé, mivel tényleg nem tudtam, hogy mire számítsak. Olyanokon agyaltam, hogy vajon milyen lesz az edző. Tudtam persze, hogy keménynek kell lennie ahhoz, hogy ilyet oktasson, de reméltem, hogy azért nem lesz túl szigorú, túl bunkó vagy lekezelő sem, mert azt biztosan képtelen lettem volna hosszútávon elviselni, főleg hogy ha a célpont én voltam.
Az öltözőbe érve áthúztam egy fekete leggingset és egy atlétát, a hajamat pedig összefogtam, hogy ne zavarjanak edzés közben a folyamatosan az arcomba hulló tincseim, bár továbbra sem tudtam, hogy itt az első órán mi lesz. Azt is elképzelhető volt, hogy csak ismerteti majd a tudnivalókat a jövőre nézve, aztán pedig elenged minket. Mindenesetre nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni azzal, hogy nem megfelelő ruhában jelenek meg, így miután bekötöttem a sportcipőmet, még egyszer vetettem egy pillantást magamra a tükörben, ellenőrizve, hogy minden rendben volt-e, majd amint készen voltam, elhagytam a helyiséget, és a tényleges edzőterem felé vettem az irányt.
Már viszonylag sokan összegyűltek, férfiak és nők vegyesen, még nálam fiatalabb lányokat is észrevettem, ami megmosolygatott, de nem éreztem kellemetlenül magam miatta. Egyébként sem voltam soha az a típus, aki mások véleményével foglalkozott volna. Mindig azt tettem, amit én akartam, és olyan ruhákat húztam, amik nekem tetszettek, függetlenül az aktuális divattól. Mindenesetre, tagadhatatlanul vegyes társaság voltunk.
A többség ember, aki itt volt, velem ellentétben nem egyedül érkezett, így a helyiség beszélgetések zajával telt meg, én azonban csak kerestem magamnak egy csendesebb, távolra eső sarkot, miközben izgatottan vártam arra, hogy megjelenjen az edző, és kezdetét vegye az első óra.



554 || youtube || note: Kicsit gyenge    || kredit







You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Edzõterem   Pént. Nov. 10, 2017 3:48 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Edzõterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Edzõterem
» Elhagyatott edzőterem
» Shintaro Yun
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» Ninja-akadémia

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ