Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Nappali

Yesterday at 2:19 pm

Kol Mikaelson

Yesterday at 1:55 pm

Elkészültem!

Kedd Nov. 21, 2017 8:46 pm

Vendégszoba

Kedd Nov. 21, 2017 7:27 pm

Jazz club

Kedd Nov. 21, 2017 6:44 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Kedd Nov. 21, 2017 2:08 am

Jeff szobája

Hétf. Nov. 20, 2017 7:10 pm

Nappali

Hétf. Nov. 20, 2017 6:26 pm

Bárpult

Hétf. Nov. 20, 2017 4:27 pm

Fell Templomának romjai

Vas. Nov. 19, 2017 9:03 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 6 10
Boszorkányok 12 5
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 3 1
Vadászok 3 0
Emberek 11 5
Összesen 41 33
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Heather Blanchard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Heather Blanchard   Hétf. Nov. 13, 2017 9:22 pm


Heather Blanchard

In order to rise from its ashes, a phoenix must first burn.


Becenév

Heather

Titulus

The big sis'

Születési hely, dátum

New Orleans, 1990. július 27.

Faj

Ember

Család

Az anyám még korán meghalt egy balesetben, amikor épp Damienért kellett elmennie valahova, aminek következtében apa meggyűlölte az öcsémet, őt hibáztatva azért, ami anyával történt. Velem persze soha nem viselkedett így, engem igyekezett továbbra is a tenyerén hordozni, megadni nekem mindent, amit nem vettem túl jó néven azért, mert láttam, Damiennel hogyan viselkedett mindig. Az egész családból nekem tehát csak az öcsém számít, aki mindig mellettem volna, ha szomorú volt, és én is mindig igyekeztem mellette állni a bajban. Amióta eltűnt, úgy érzem, a családomat is elveszítettem.

Play by

Marie Avgeropoulos





Ez az én történetem...

She never slows down. She doesn't know why but she knows that when she's all alone, feels like its all coming down. She won't turn around. The shadows are long and she fears if she cries that first tear, the tears will not stop raining down

- Hé, Heather, minden rendben? – kérdezte Cornelia aggodalmasan összeráncolt szemöldökkel rögtön abban a pillanatban, hogy megérkeztem a kis kávézóba, és helyet foglaltam az asztalánál.
- Persze, miért ne lenne? – vágtam rá kapásból nem törődőm hangnemben, úgy téve, mintha tényleg minden a legnagyobb rendben lett volna. De nem volt. Damien eltűnt, már több hónap is eltelt azóta, hogy utoljára láttam őt, és ezt nem tudtam egyszerűen hova tenni. Nem szólt egy szót sem arról, hogy elmenne valahova, a cuccai is pontosan ugyanúgy voltak a szobájában, mint amikor aznap elment. Senki nem nyúlt hozzájuk, és semmi sem tűnt el. Csak ő.
Még a barátnőjét is megkérdeztem, hátha ő tudott bármiről, de persze csak tette hülyét, amitől legszívesebben felpofoztam volna. Ez pár nappal azután volt, hogy Damien nem jött haza. Akkor még nem akartam aggódni érte, próbáltam nem a legrosszabbra gondolni, de akkor is zavart, és gondoltam, a barátnője csak tud róla valamit. Ha így is volt, nem árult el nekem semmit, de ezt akkor és ott lenyeltem, Damien kedvéért. De aztán eltelt egy-két hét, és Damien még mindig nem került elő. Apánkat persze nem foglalkoztatta mindez, szerintem neki fel sem tűnt, hogy a fia már mióta nem járt otthon. Már a rendőrségen is jelentettem az eltűnését, mindenhová ki voltak plakátolva az Eltűnt feliratok Damien arcképével, de senki nem látta őt. Ekkor kerestem fel újra a barátnőjét, hátha azóta jelentkezett nála. Mivel az utóbbi időben - az én hibámból -, egy kissé eltávolodtunk egymástól, nem lepődtem volna meg, ha nekem nem szólt volna, na de hogy az olyannyira szeretett Clarissájának sem… Elképzelhetetlen volt. Úgyhogy bármennyire nem szerettem azt a csajt, lenyeltem minden büszkeségemet és ellenérzésemet, és ismét becsöngettem a házukba. Nem kellett volna. Ugyanis már épp egy másik srác szájában lógott, amit látva eluralkodott rajtam a düh. Persze, emlékeztem arra, amikor Damiennel erről beszéltünk, hogy mennyire félt attól, hogy Clarissa megcsalja őt, de próbáltam eloszlatni a kételyeit. Nem kellett volna. Ez a kétszínű, hazug liba végig csak tette neki a szépet, két tüzet tartott a kezében, és én ezt képtelen voltam elviselni. Úgyhogy elég rendesen kiosztottam a csajt, csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, lehet, nem érdemelte meg mindet, de nem igazán érdekelt. Eltűnt az öcsém, őt pedig ez egy fikarcnyit sem érdekelte. Sőt, megtudtam, hogy aznap, amikor utoljára láttam, valójában szakítottak. Nagy nehezen azt is kinyögte végre, hogy ez az alkalom után látta még egyszer, de hogy nagyon fura volt, és nem tudta, hogy hova lett ezután.
Mélyen legbelül próbáltam magamat megnyugtatni, hogy Damien biztosan jól van, biztosan életben van még, de az aggodalmaim és félelmeim nem szűntek meg. Elvégre, miért nem jött akkor haza? Kerestem az okokat éjjel-nappal, sőt, még érte is megnéztem minden zegzugot a városban, de egyszerűen semmit nem találtam. És ez kétségbe ejtett. Apánk persze azt mondogatta, hogy csak engedjem el, nem kell senkinek az a „haszontalan”, az ő szavaival élve. De én szerettem az öcsémet, és nem voltam hajlandó feladni őt. Hiába mondogatta mindenki, hogy ha három-négy hónap után nem tért haza, akkor valószínűleg már nem is fog, én nem adtam fel. Ha róla van szó, soha nem adom fel. Bármit képes lennék megtenni érte.
Azonban, amikor egyedül voltam, akkor képtelen voltam ellenállni a félelmeimnek, elbújni a démonjaim elől, így mindig résen voltam, mindig igyekeztem valamivel lekötni a figyelmemet, nehogy véletlenül maradjon egyetlen szabad percem is, amit felesleges elmélkedéssel tölthettem volna el. Mert tudtam, ha ezt megteszem, akkor minden fal, amit olyan gondosan felépítettem magam köré az utóbbi hónapok során, le fog dőlni, mint a kártyavár, és én védtelen leszek a sok fájdalommal szemben. Összetörnék, mert ha az öcsém nincs többé, akkor elveszítettem az egész családomat. Hiába volt ott az apám, anya halála óta nem volt a régi, és igaz, hogy nem én voltam az, akit nem szeretett, de egyértelműen mindig Damien pártján álltam. Vagy ott voltak még a barátaim is, ők azonban nem ismertek olyan jól, mint az öcsém, akivel együtt nőttem fel, és együtt vettük az életünk minden akadályát. Ő nemcsak a testvérem volt, hanem az egyik legjobb barátom és legnagyobb bizalmasom is, minden konfliktusunk és civakodásunk ellenére. Nélküle… azt sem tudtam, hogy ki vagyok.
- Csak olyan sápadt vagy… - aggodalmaskodott tovább Cornelia, mire egy megnyugtató mosolyt küldtem felé, hogy ezzel is mutassam, tényleg nincs semmi bajom az égvilágon.
- Csupán nem aludtam túl jól az éjjel, ennyi az egész – rántottam egyet a vállamon, majd kezembe véve az itallapot, kezdtem el böngészni az árulistát azon töprengve, hogy mit rendeljek.
- Tudod… - kezdett bele félénken a barátnőm, én pedig már ebből a hangneméből tudtam, hogy mire akar kilyukadni, de nem szakítottam félbe, csak az előbbi mosollyal az arcomon néztem a különféle típusú italokat. – Lehet, neked is bele kellene törődnöd abba, hogy tudod, Damien elment, mint ahogy az édesapád is tette… Nem ragadhatsz le a múltban, azon már úgy sem tudunk változtatni, hanem magaddal kellene foglalkoznod. Olyan beesett az arcod… - Tudtam, hogy Cornelia tovább folytatta volna még az aggodalmaskodást, s a végére már ott tartottunk volna, hogy annyira lefogytam, hogy már anorexiás vagyok. Ami nem volt igaz persze, bár tagadhatatlanul ledobtam jó pár kilót a folytonos aggodalmaskodás miatt, főleg a kezdeti időszakban. Mostanra már hozzászoktam ehhez az érzéshez, mely azóta a nap óta árnyékként követett.
- Damien nem halt meg, Cornelia – emelte rá gyengéden a tekintetemet, úgy viselkedve, mintha egy kisgyerekkel beszéltem volna, aki még nem ismeri olyan jól a világ dolgait, mint én.
- Ezt nem tudhatod…
- Nem halt meg – hangsúlyoztam ki ezúttal egy fokkal erényesebben, de aztán újra visszatért a hangomba az előbbi szelídség, ami egyébként abszolút nem volt jellemző rám…. Damien eltűnéséig. – Tudom, érzem, hogy életben van, és hogy haza fog találni. Én pedig várni fogok rá, Cornelia. Nem számít, hogy egy év múlva vagy tíz év múlva lesz, de a vér nem válik vízzé, és a mi kötelékünk sem szakad meg ilyen könnyedén. Örökkön örökké testvérünk leszünk.

Stand up when it's all crashing down. You stand through the pain. You won't drown. And one day, whats lost can be found




-

avatar
Ember vagyok
Play by :
Marie Avgeropoulos
Léptek száma :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Heather Blanchard   Hétf. Nov. 13, 2017 9:57 pm


Gratulálunk, elfogadva

Egyetlen igaz nővérem

El sem hinnéd, mennyire örülök annak, hogy megérkeztél! Annak meg főleg, hogy a nővérem a Te kezedben talált gazdára! Szerettem volna egy jól író, aktív usert és te az vagy! Az ET-d minden sorát imádtam és őszintén szólva, Heather, megkönnyeztem. Főleg a végét. A rendíthetetlen hited az iránt, hogy élek. Sajnos csak félig igaz, mert igazság szerint halott vagyok. Új életem van, egy szörnyeteg testébe zárva. Tudod, rettegek tőle, hogy így már... nem fogsz elfogadni. Hogy utálni fogsz. És tudod, mitől félek még? Hogy bántani foglak. De annyira hiányzol... muszáj látnom téged, legalább még egyszer. Tudnod kell, hogy megleszek. Egyedül. Mert abba a világba nem akarlak belekeverni, amibe én kerültem. Nem, a te utadat nem tarkíthatja vér...
Foglald le, amit le kell, nővérem, aztán pedig... nos, összefutunk?





Don't underestimate the allure of darkness.
Even the purest hearts are drawn to it.

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✘ mr. perfect matthew daddario
Léptek száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Heather Blanchard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Emberek-
^
ˇ